Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-17 / 90. szám
1986, április 17., csütörtök NÉPÚJSÁG Képek az NDK-ból Ma kezdődik a Német Szocialista Egységpárt XI. kongresz- szusa. E kiemelkedő esemény kapcsán a képösszeállítással kívánunk betekintést nyújtani a baráti NDK életébe. Hajójavító üzem működik Stralsundban, ahol külföldi megrendeléseket is teljesítenek. A képen: egy felújított szovjet halászhajót szállítanak rendeltetési helyére Európa egyik rangos kereskedelmi seregszemléjének számít a tavaszi Lipcsei Nemzetközi Vásár. A képen: az idei márciusi kiállítás egyik darabját készítik elő Már több mint négyszáz éve a német tudomány egyik fellegvára a jénai Friderich Schiller Egyetem, amelynek fizikai laboratóriuma látható a képen Berlinben immár hagyományosan évente politikai dalfesztivált rendeznek. A képen: az idei, XVI. fesztiválon a magyar színeket Berki Tamás (jobbról) képviselte (Fotók: ADN — MTI Külföldi Képszerkesztőség — KS) Csökkentek a szovjet-amerikai csúcstalálkozó esélyei Újabb légitámadás líbiai városok ellen Európa-szerte folytatódtak a tiltakozások az Egyesült Államok Líbia elleni agressziója miatt. A képen: tüntetők ezrei Athén utcáin (Telefotó) Mihail Gorbacsov Berlinben Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának vezetésével szovjet pártküldöttség érkezett szerdán délelőtt Berlinbe, hogy részt vegyen az NSZEP csütörtökön kezdődő XI. kongresszusán. Az SZKP KB főtitkárát és feleségét, Raisza Gorbacso- vát, valamint a küldöttség tagjait a schönefeldi repülőtéren Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke és az NSZEP más vezetői üdvözölték. A fogadási ünnepség után Mihail Gorbacsov Erich Ho- necker társaságában virágcsokrot helyezett el Leninnek, a szovjet párt és állam megalapítójának szobránál. Veszélyes párhuzamok Playa giron ~ Disznó-öböl. Éppen negyed százada, hogy a sokáig egyszerű földrajzi névként szereplő kubai partszakasz bevonult a történelmi fogalmak kategóriájába. Ez volt az a hely, ahol — csöppet sem titkolt amerikai segédlettel — kubai ellenforradalmárok nyílt, fegyveres támadást indítottak a fiatal, alig másfél évvel korábban győzedelmeskedett népi rendszer ellen. Ez a manőver a legcsúfosabban sikerült CIA- akciók egyikeként került aztán az archívumok krónikájába. A partraszállás után ugyanis órákon belül kiderült, hogy a washingtoni számítások korántsem váltak be. Nemcsak a támadásban részt vevő mintegy másfél ezer zsoldos katonai sikere maradt el, hanem hiába várt az Egyesült Államok arra is, hogy összeomlik Castróék rendszere. Ellenkezőleg, a kubai önkéntesek és milicisták ezrei indultak harcba a Batista-hatalom visz- szaállítására törekvő támadók ellen. A disznó-öbölbeli próbálkozás napokon belül végleges kudarcot vallott, playa giron neve azonban ma sem csak száraz történelmi adat, eltemetett, feledett históriai tény. Sőt, épp napjainkban használják igen sűrűn, annak a párhuzamnak alapjaként, amelyet a korabeli Kuba és a jelenkori Nicaragua elleni amerikai politika között vonnak a megfigyelők. Az ösz- szehasonlítás természetesen sok szempontból csalóka, mégis, nem hagyható figyelmen kívül az a veszély, amelyet az 1961- es katonai kaland a mai középamerikai helyzetben sugall. Hiszen a nicaraguai kontrákat ugyanúgy használja fel a Fehér Ház most, mint Batista híveivel tette egykoron. S ha negyed százada, a sikertelen partraszállás nyomán Kennedy elnök el is állt a végső eszköztől, az amerikai egységek bevetésétől, nem lehet tudni, hogy most, a diplomáciai és gazdasági blokád fegyverei után mikor dönt esetleg Washington „erélyesebb lépések” megtétele mellett, eltávolítandó az — úgymond — „karibi térségre tűrhetetlen fenyegetést gyakorló sandinista rendszert”. S hogy nem csupán retorikáról van szó, azt jól mutatja (a veszélyes párhuzam konkrét bizonyítékaként) a nicaraguai kontráknak juttatandó százmillió dolláros katonai segély ügye, amely — immár harmadik fordulóban — tegnap este jutott ismét az amerikai képviselőház elé. Playa giron neve azonban erre is emlékeztethet: a forradalmat sem fegyverekkel, sem dollármilliók bevetésével nem lehet végleg elfojtani. Szegő Gábor Az amerikai kormányzat kedden gondosan elkerülte, hogy véleményt mondjon az európai NATO-partnerek magatartásáról — ezt a feladatot helyette számos szenátor és képviselő végezte el. Még Thomas O’Neill, a képviselőház elnöke is heves kirohanást intézett az európai NATO-országok egy része, mindenekelőtt Francia- ország ellen, amely nem adott átrepülési engedélyt a nagy-britanniai támaszpontról felszálló amerikai repülőgépeknek. Politikai körökben azonban még a washingtoni katonai akcióért is igyekeztek az európai NATO-part- nereket felelőssé tenni. Több olyan nyilatkozat hangzott el képviselők és szenátorok részéről, hogy jelentősebb nyugat-európai gazdasági és politikai szankciók hiányában volt „kénytelen” az Egyesült Államok katonai erőt alkalmazni Líbia ellen. Az amerikai tömegtájékoztatási eszközök a Líbia elleni támadás legsúlyosabb következményeként kezelték kedden este azt, hogy a Szovjetunió az akció miatt lemondta Eduard Sevardna- dze tervezett washingtoni látogatását. Erről a múlt héten jött létre megállapodás, a szovjet külügyminiszternek amerikai kollégájával, George Shultz-cal a szovjet —amerikai csúcstalálkozó előkészítéséről kellett volna tárgyalnia. Bemard Kalb külügyminisztériumi szóvivő ismét azt mondotta erről, hogy a Líbia elleni „jogos önvédelmi” akció „nem irányult a Szovjetunió ellen”, s így szerinte a szovjet döntés nem indokolt. 24 órával az akció után a kommentátorok általában három következményre hívták fel a figyelmet: a polgári lakosság ellen intézett támadás „csökkenti az amerikai akció sikerének hitelét”, a bombázás „megmutatta, milyen ellentétek vannak a nyugati szövetségen belül” és „méginkább megnehezíti a szovjet—amerikai kapcsolatok rendezését”. Shultz külügyminiszter a CBS televíziónak kedd este adott nyilatkozatában elismerte, hogy a fejlemények következtében rendkívül lecsökkentek egy esetleges nyári csúcstalálkozó esélyei. Az Egyesült Államok légiereje szerdán újabb rakéta- és bombatámadásokat intézett líbiai városok ellen. A TASZSZ a JANA-ra hivatkozva közölte, hogy a barbár légitámadások célpontjai lakónegyedek, iskolák és kórházak voltak Tri- poliban, Tarhunában és Wheelus-Fieldben (WheelusField egykori amerikai támaszpontot Líbia 1970-ben záratta be)- Bombatámadás érte Tripoli nemzetközi repülőterét is. A polgári lakosság körében a bombázásnak halálos áldozatai vannak. Líbia párizsi külképviselete szerint szerda délután újra lezárták Tripoli nemzetközi repülőterét, az újabb amerikai légitámadásokat követően. A Reuter a bécsi líbiai külképviselet vezetőjének bejelentésére hivatkozva megerősítette a Tripo- litól 90 kilométerre keletre fekvő Tarhuna város ellen intézett légitámadás tényét. A bécsi jelentés szerint a városban nincs semmiféle katonai létesítmény. II Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata A szövetséges szocialista államok mély aggodalmukat fejezik ki a nemzetközi helyzet jelentős kiéleződése miatt, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Líbia elleni ellenséges akciói váltottak ki. Az amerikai légierőnek a békés líbiai városok elleni barbár bombázása, amelynek vétlen emberek váltak áldozatává, nyílt agressziót jelent, jogos felháborodást és ellenérzést vált ki. A szuverén arab állam elleni kalóztámadás ténylegesen fenyegeti nemcsak a Földközi-tenger déli részének békéjét, de magában hordozza a nemzetközi feszültség ellenőrizhetetlen növekedésének veszélyét, amely elkerülhetetlenül negatív hatást gyakorol az európai és az egész világhelyzetre. A Varsói Szerződés tagállamai határozottan elvetik az erőszak, különösen a fegyveres erőszak alkalmazását a külpolitikai ügyekben. Éppen az ilyen módszerek, az agresszió és a diktátum imperialista politikája szüli az erőszakot, hoz létre kedvező talajt a nemzetközi terrorizmus számára, amelynek a szocialista világ elvi ellenzője. Mindenki érdeke, a nemzetközi biztonság érdekei azt követelik, hogy haladéktalanul szüntessenek be Líbiával szemben minden agresszív akciót, mielőbb számolják fel a Földközi-tenger déli térségében létrejött veszélyes feszültséggócot. A világ közvéleményének fel kell emelnie a szavát a líbiai nép, s e népnek a nyugodt életre és független fejlődésre való joga védelmében. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormányai és népei szolidaritásukról biztosítják Líbia népét az imperialista agresszió elhárítására irányuló erőfeszítéseiben. A Varsói Szerződés tagállamai ugyanakkor szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi bonyolult szakasza minden államtól megkülönböztetett felelősséget, a politikában önmegtartóztatást, s aktív erőfeszítéseket követel a nemzetközi béke fenntartása érdekében. A testvéri szocialista országok gyakorlati lépéseit e célok vezérlik ma is, s ezek vezérlik a jövőben is. flrabeszjk és szezámszex* Lengyelországi tudósítónk, László József nemrég Gdanskban készített interjúkat a politikai és a gazdasági konszolidációról. A munka szüneteiben pedig nézelődött, beszélgetett. így értesült például egy talán nálunk különlegesnek tűnő, ott azonban majdhogynem természetesnek tartott jelenségről. Nem ez a jellemző, de ez is van. Lengyelországban az arabeszk nem feltétlenül a levelekből, virágokból álló síkdiszítést jelenti, különösen akkor nem, ha a szebbik nem képviselőiről van szó, akik bájaikat konvertibilis, és nem biztos, hogy egészen aprópénzre váltják. A rossznyelvek szerint az arab félszigetről havonta egyszer Nyugat-Berlin felé veszi útját egy bérelt Boeing. Majd az utasok, valamennyien jól szituált üzletemberek, Mercedes-eket bérelnek, amelyekkel pár óra alatt a lengyel hármas városban — Gdanskot, Viniát és Csokotot nevezik így —, szóval a hármas városban vannak. Arab újságírók szezámszex felkiáltással üdvözlik a túrát. És valóban, az utóbbi időben az arab félszigetről mind több turista érkezik Lengyelországba. A gdanski vajdasági rendőrkapitányság egyik tapasztalt tisztségviselője szerint azonban ez a jelenség már nem mondható újnak, több esztendeje megfigyelhető. A Kultúra című lap úgy véli, hogy a lengyel nőket az arab világban a legnagyobb elismeréssel emlegetik, mert elegánsak, vonzóak és mindenekelőtt olcsók. Ami a 'Elhangzott a Kossuth rádió 1986. április 13-i, Harminc perc alatt a Föld körül című műsorában. szolgáltatás árát Hitei: a rendőrtiszt szerint más kikötővárosokban, így például Hamburgban, vagy Marseille-ben, a hasonló szervizért öt-tízszeres pénzt is elkérnek. Az egy esztendőre szóló bérlet — ami évente 8—10 látogatást foglal magába —, olyan 2-3 nap szólót, körülbelül 500 dollártól kezdődik, és elérheti az 1000 dollárt is. A szolgáltatók mintegy 2 ezren vannak, és közülük csak az elit nem hajlandó arabeszkké válni. Ebben az ágazatban éles konkur- renciaharc dú,l, és a profik panaszkodnak az amatőrökre, akik leverik az árakat, és akár 10 dollárért is hajlandók szolgáltatni, holott a jobb helyeken 50 dollárnál kezdődik az ár. Fájlalják azt is, hogy egy esztendeje bezárták a Roki nevű lokált Gdanskban, pedig ezen a helyen szabályos csomagtúrákat adtak el. És nem volt hiány a lányokból akkor sem, ha mondjuk este tízkor váratlanul érkezett egy au- tóbusznyi turista Nyugat-Berlinből. A szolgáltatók panaszkodnak a hiénákra, mert az egyik hölgy szerint havi 200 ezer zloty a rezsije, ugyanis mindenki megvágja, a taxistól a ruhatárosig, a mikszertől a W. C.-s néniig. Persze, azt tudni kell, hogy a feketepiacon 1 dollár egyenlő 600—650 zlotyval, a konjunktúrától függően. így az említett 1000 dolláros évi bérlet 600 ezer zlotyt jelent. A már említett tiszt szerint csak a kívülállók kezelik szenzációként a jelenséget, ami immár évszázadok óta hozzátartozik a kikötőváros életéhez, gyakorlatilag ugyanolyan szolgáltatást nyújtva, mint a vendéglők, vagy a szállodák. Vajon szó lehet-e az arabeszkek szigorúbb ellenőrzéséről? Vagy ami kizárt, hogy megszűnjön a dolog, netán szó lehet-e valamilyen módon az intézményesítésről? Nos, ez kizárt. A lányok magánvállalkozók maradnak, mert az állam nem tud mit kezdeni az ilyen típusú vállalkozásokkal.
