Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-15 / 88. szám
NÉPÚJSÁG 1986. április 15., kedd Elhunyt Major Tamás Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Major Tamás elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagja, kétszeres Kossuth-díjas színművész hosz- szan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Major Tamás elvtárs temetése 1986. április 23-án, szerdán 14 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM, A MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI SZÖVETSÉG, A NEMZETI SZÍNHÁZ, A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ Váradi Zoltán fotóművész alkotásaiból nyílt kiállítás április 14-én, tegnap délután Békéscsabán az MSZMP Békés Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán Fotó: Gál Edit Csorvás VII. ötéves tervéről Hz érdekek ha találkoznak... Major Tamás 1910. január 26-án született Budapesten. 1930-ban végezte el a Színművészeti Akadémiát, s már az azt követő évben tagja lett a Nemzeti Színháznak. Ettől kezdve művészi pályája elválaszthatatlanul egybeforrt nemcsak a nemzet színházának, hanem a magyar színházművészet egészének elmúlt fél évszázados történetével. Fiatalsága viharos, embert próbáló korban telt: bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s a kommunista színházi törekvések egyik legaktívabb harcosa lett. 1943 óta tagja a pártnak. Jellegzetes erős kontúrral megformált groteszk humorral átszőtt epizódalakításai után legelső, s máig egyik legemlékezetesebb főszerepét 1943-ban, a Tartuffe címszerepében nyújtotta. Ugyanakkor fiatalon feltűnt a magyar költészet avatott, újszerű tolmácsolójaként is: a klasszikus versek előadása mellett egyik első igazi ismerője és népszerűsítője volt a modern szocialista költészetnek, így József Attila művészetének is. Szervezője és állandó szereplője volt a Független Színpad emlékezetes előadásainak, a Vasas Szakszervezet irodalmi matinéinak, az 1930-as évek végétől. ' A felszabadulás után 1945- től 1962-ig volt a Nemzeti Színház igazgatója, 1962-től 1978-ig pedig főrendezője. Játéka az évek során egyre elmélyültebb lett: sajátos mély hangszíne, jellegzetes vibráló mozgása, páratlan meggyőzőképességé, iróniája, szellemi fölénye minden alakítását egyénivé, jellegzetessé varázsolta. Művészetét elsősorban az aprólékos mozzanatokat figyelembe vevő, mégis nagyvonalúan összefogott játék jellemezte, s páratlan humora szinte minden szerepében megcsillant. Major Máté 1904. augusztus 3-án Baján született. A Műegyetemen elvégezése után építészmérnökként tervezői, majd kivitelezői irodában helyezkedett el. 1936- tól 1945-ig az Országos Társadalombiztosító Intézet műszaki osztályán dolgozott. A felszabadulás után a magyar építésügy területén vezető tisztségekben tevékenykedett. 1948 óta oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1949- ben nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárrá. A MaSzínpadi rendezéseiben is a korszerű törekvések híve volt: nemcsak Moliére, Csehov, Gorkij és Shakespeare drámáit tudta mindig újszerű megközelítésmóddal feldolgozni, de ő volt Brecht egyik leglelkesebb hazai interpretáló ja is. Filmszínészi pályafutása a felszabadulás után bontakozott ki: ő volt egyebek között a Merénylet cinikus, hortysta rendőrtisztje, A tizedes meg a többiek mulatságos inasfigurája, ä Circus Maximus keserű-bölcs Bárdos Bélája. Életének legutolsó eszten- dejei a Katona József Színházhoz kötődnek: az 1983- ban alakult társulat egyik alapító tagja volt. Itt rendezte — még abban az évben — Moliér Tudós nőkjének sikeres előadását, s lépett fel Goldoni Mirando- linájában, majd Pinter Hazatérés és Bulgakov Menekülés című darabjában. A Katona József színpadán legutoljára 1985 januárjában láthatta a közönség Spiró György Imposztorának főszerepében. Major Tamás a felszabadulás után is élénk közéleti tevékenységet folytatott. 1957—1966 között az MSZMP KB tagja, 1949—1953 és 1958 —1971 között országgyűlési képviselő volt. Tudását, művészetét pedagógusként is át tudta adni: 1947-től a Színház és Filmművészeti Főiskola tanáraként fiatal színésznemzedékek sorát oktatta a mesterség titkaira. Munkásságát, művészetét, kultúrpolitikusi tevékenységét két alkalommal Kossuth- díjjal, továbbá Kiváló Művész címmel, 1960-ban és 1970-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével is elismerték. 1978-ban Szocialista Magyarországért Érdemrenddel, 1985-ben — 75. születésnapja alkalmából — a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. gyár Tudományos Akadémia 1949-ben levelező, 1960-ban rendes tagjává választotta. 1931-től vett részt a munkásmozgalomban, 1933-tól volt tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának, részt vett a Szocialista* Képzőművészek Csoportjának megalakításában, 1937-ig titkára is volt e harcos művészetszervező közösségnek. 1955— 1964 között elnöke volt a Magyar Építőművészek Szövetségének. Csaknem 600 helyi lakos bevonásával tartottak társadalmi vitát Csorvás nagyközség VII. ötéves tervkoncepciójáról. Az elhangzott javaslatokat is figyelembe véve a nagyközségi tanács a következő célokat tűzte maga elé: A tervidőszak alapvető törekvése a meglevő intézmények színvonalas működtetése. fenntartása, felújítása. A fejlesztési feladatok súlypontja a városiasodó igények minél jobb kielégítése. Csorvás lakói kulturáltan, a kor színvonalának megfelelő körülmények között akarnak élni, dolgozni. Ezért javítani szükséges a kereskedelem, a vendéglátás színvonalát, bővíteni kell az áruellátást. A vendéglő rekonstrukciója során olyan konyha épül majd, amely a község gyermekélelmezési feladatait js képes lesz ellátni. A következő öt évben kell gondoskodni a közműhálózat teljes kiépítettségéről. A már elkezdett földgázprogramot 1987-re szeretnék befejezni a községben. A VII. ötéves tervben a pályázati rendszer lehetőségeit kihasználva újabb ütés járdaépítést terveztek, ezzel is javítva a kulturáltabb közlekedés feltételeit. Annak ellenére, hogy a lakosság a teho felhasználásának céljaként éppen a járdaépítést jelölte meg. járdákat továbbra is társadalmi összefogással kíván építtetni a tanács. Így az állampolgárok által befizetendő településfejlesztési hozzájárulás — mely az ötéves tervben 4,6 millió forint — megduplázható. Üjabb közérdekű témával foglalkozik a Házi Jogtanácsadó idei harmadik száma: a magánszemélyek által leggyakrabban kötött szerződések mintáit teszi közzé. A kiadvány egyebek között példát ad az adásvételi, a csere-, az ingatlan-, az öröklakás-, a gépkocsiszerződések összeállításához. Megtudható, hogyan kell vállalkozási szerződést — megfendelés, nyugta, jótállási megállapodás stb. — kötni, illetve forA jelenlegi tervidőszakban új állami telkek kialakítására nincs szükség, mivel a helyi Lenin Termelő- szövetkezet által biztosított területeken több mint 180 lakóház magánerős megépítésére lesz lehetőség 1990-ig. A szociális ellátásban feszítő gondként jelentkezik az idős korúak napközi otthonban történő elhelyezése, melyet a tanács csak az épület bővítésével képes megoldani. Ezért erre a célra 800 ezer forintot tervezett. Ez az összeg növelhető az idős emberek önkéntes felajánlásával, valamint a társadalmi összefogásból származó bevételekből. A VI. ötéves tervben az 1. sz. óvoda felújításához 1 millió forint előre hozott támogatást kapott a község a megyei tanácstól, mely ösz- szeg visszafizetés*, ebben az évben esedékes. A támogatással azonban jelentősen javult az óvodás korú gyermekek helyzete. Gondot okoz azonban az iskolás korúak elhelyezése, hiszen 3 tanulócsoportnak nincs saját tanterme. E gond enyhítését oldja majd meg az új általános iskola, melynek felépítéséhez a 16 millió forintos céltámogatást jóváhagyták. A 8 tantermes iskola azonban csak a tervidőszak végére készül el. A csorvási tanács VII. ötéves tervében szerepel továbbá a település közterületeinek rendben tartása, a parkok ápolása, a község központjának tervszerű kialakítása. Javítani szükséges a szolgáltatások mennyiségét és minőségét. A tervidőszak végéig el kell készíteni a szennyvíz-elvezetés, -tisztítás tanulmánytervét is. (bacsa) mába önteni, lakásbérleti, albérleti, haszonbérleti szerződést írásba foglalni, továbbá kölcsön- és ajándékozási szerződést, kezességi nyilatkozatot készíteni vagy a tartozás elismerésére egyszerű elismervényt írni. A Házi Jogtanácsadóban megtalálható ezenkívül a gazdasági munkaközösségekkel foglalkozó sorozat befejező része, valamint a garázsbérlettel összefüggő kérdések részletes ismertetése. n z SZMT békéscsabai szakmaközi bizottsá- I ga — fiatal kora ellenére, vagy éppen azért — igen nagy elánnal vetette bele magát a várospolitikába. A VII. ötéves terv megszületése előtt — a dolgozók véleményére építve — már megfogalmazta javaslatait a Békéscsabai Városi Tanács vezetőinek, de ezzel a jogosítványával élve nem tekintette befejezettnek munkáját. Ügy okoskodtak, hogy a munka dandárja még csak most kezdődik számukra, akik több mint negyvenezer szervezett békéscsabai dolgozó érdekképviseleti, érdek- védelmi feladatát látják el. A településpolitikába beleszólni ugyan nem egyszerű, hogy el is fogadják a javaslatokat, de ha a partner, mint jelen esetben a városi tanács így tett, akkor a következő lépés már csak a cselekvés lehet. Ezért hívta össze a szakmaközi bizottság a településpolitikai aktívaértekezletet, amelyre a munkahelyek szakszervezeti titkárait, a társadalmi munkában élenjáró szocialista brigádok és a vállalati tanácsok vezetőit hívták meg. S mivel ismereteim szerint először rendeztek ilyen jellegű tájékoztatást és vitafórumot a város szakszervezeti titkárainak, Tábor Antal, a szakmaközi bizottság titkára jónak látta először a jelenlevőket megnyerni az ügynek. Ügy fogalmazott, hogy a szakmaközi bizottságoknak feladata és célja is a szervezett dolgozók közérzetét meghatározó településpolitikával foglalkozni, ami csak úgy lehet eredményes — tekintve, hogy közös felelősségről és érdekekről van szó —, ha a szakszervezet a maga sajátos eszközeivel e célok megvalósítására mozgósítja is a tagságát. Most pedig itt az alkalom, hogy a településpolitikával kapcsolatban a munkahelyeken felmerült gondokat a város vezetőinek tolmácsolják, ugyanakkor megismerkedjenek a város életét meghatározó középtávú terv miértjeivel is. Azt hittem, Blahut Lajos, a városi tanács elnökhelyettese — a ki tudja hányszor és hány fórumon előadott mondókáját —, rutinból adja majd elő. Mindnyájan kellemesen csalódtunk. Az ok pedig igen kézenfekvő. A város vezetői bíznak abban, hogy ez az új erőként, vita- és segítőpartnerként jelentkező mozgalom sokat tud tenni a város előtt álló feladatok megvalósításáért. S hogy ez a kedvezőnek ígérkező párbeszéd tettekben nyilvánuljon meg, ahhoz a gondok őszinte feltárására és megvalósítására van szükség. Békéscsabán a „tehovere- ség” óta határozottan érezhető a város vezetői részéről a nyílt várospolitika iránti készség. Illetve, ha pontosan fogalmazok, a nyíltabb várospolitizálás új formáinak, módszereinek a keresése. Mert nagy baj nem lehet ott a patrióta szívvel, ahol 211 millió forint volt a társadalmi munka értéke a VI. ötéves tervben, s ahol az elmúlt évben kiugróan megnőtt a városért végzett társadalmi munka értéke. A városi tanács nagytermében ülők így, első kézből még nem nagyon hallhattak a városfejlesztés gondjairól, terveiről, s a városlakókkal, üzemekkel szemben támasztott elvárásokról. Mód volt a kételyek, következetlennek látszó lépések tisztázására, s néhány, az ötéves tervben nem szereplő, de a város életében, hétköznapjaiban fontos probléma megvitatására is. Sokan foglalkoztak a környezetvédelemmel, a társadalmi munka elszámolása körüli félreértésekkel, a társadalmi munka megszervezésének módszereivel, azokkal a feladatokkal, amelyekre köny- nyebb lenne az embereket mozgósítani. Az egyik hozzászóló helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy a környezet szépítésére, tisztán tartására, a fásításra köny- nyebb rávenni egy szűkebb lakóterületen élőket, mert ők közvetlenül, nap mint nap élvezhetik, vigyázhatják munkájuk gyümölcsét. Szó volt a legfrissebb tennivalókról is. A tavaszi lomtalanításról, nagytakarításról. Hogy hol, mit kell tenni, s mit szeretnének önként vállalni az emberek. Arról is vita folyt, hogy a lakásépítésben a kis vagy a nagy alapterületű lakások építését érdemes-e szorgalmaznia a városi tanácsnak. A kérdés ugyan már eldőlt a kis alap- területű lakások javára, de a város vezetői már keresik a lehetőségét annak, hogy milyen módon lehetne olcsóbb megoldással állami és szolgálati lakásokat építeni. A VII. ötéves terv elképzelésein, főbb irányain nem volt vita, ami az egyetértés jeleként értékelhető. Az idősekről való gondoskodás programjával, a víz minőségének javításával, a közoktatás feltételeinek jobbításával, a megkezdett beruházások befejezésének gyorsításával (sportcsarnok, busz- pályaudvar) a jelenlevők csak egyetérthettek. Ami azt is jelenti, hogy az érdekeiket képviselő szakmaközi bizottság helyesen, valóban a tagság igényeit tolmácsolva fogalmazta meg véleményét még a tervezés időszakában. A hozzászólásokból aggódás, tenniakarás csendült ki. A településpolitikai aktívaértekezlet indításnak tehát kitűnő volt. De csak akkor érheti el célját, ha a jelenlevő szakszervezeti tisztség- viselők, vezetők a hallottakat továbbadják a munkahelyeken a dolgozóknak. Ha ők is türelmesen meghallgatják a kollektíva véleményét a közérzetet rontó jelenségekről, s érdemben meg is válaszolnak az aktíván elhangzott, új ismereteik alapján. \Enélkül ugyanis megszakadna az a lánc, amit a város vezetői és a szakmaközi bizottság oly gondosan, készséggel építgetett. a dolgozók pedig kérdezzenek bátran. Többek között olyat is, hol, miben segíthetnének valóban hasznosan. A válasz bizonyára nem maradna el. Mert az igazi párbeszédnek valahol itt kellene elkezdődnie. Az állampolgár, a szakszervezeti tag, a dolgozó és a város vezetői között. Ha ezt a közvetlen beszélgetést — s ez a vitában is elhangzott — elősegítené a kábeltelevízió, akkor akár annak a segítségével is. Mert a közös érdekek felfedezéséhez, a közös cselekvéshez sok stáción át vezet az út. S ezt az utat megkell keresni, kitaposni és gondozni is kell. Ahogyan megpróbálták kezdeti lépésként ezen az aktíván. B. Sajti Emese Meghalt Rozsnyai Mihály Rozsnyai Mihály, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, aki 1931 óta volt tagja a pártnak, 84 éves korában elhunyt. Temetése 1986. április 16-án, szerdán délelőtt tíz órakor lesz a gádorosi községi temetőben. MSZMP OROSHÁZI VÁROSI BIZOTTSÁGA Elhunyt Major Máté akadémikus Major Máté, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugdíjas tanszékvezető egyetemi tanára, építészmérnök-generációk nevelője, az építészmérnöki társadalom nagy öregje, elhivatott kommunista 82 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA, BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM Iratminták a Házi logtanácsadában
