Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Harc az értelemért Ötvenéves a Szép Szó, József Attila folyóirata m. uétm m< rí 3 « :> fev $* ». í ?• n. í r f i fifM ,Kmt i»mo**hh CtaMM*» *«*$*»i3 »*. Í?*töí£r ti* rtU ííTÍt, §.) DH>t jtmw ArnLA Ts*«** 2í8 A*#** y&**wirké*máímfnk tSewmjtíMf» m w<scf.\N<> r/Bo« Ot .......„in í ;r«r*iö«^¥*i>) 234. * ***** (ük, „>w# 2r sr*rő xMhIi Vm jjj TOLY.fi LSnJ* zMMJxtwm m * * t* \ f. í O «M A : f 4\t>H4S mttm 11 4\i>*>k tftUr**$tta íh •«« u/a$. aí >v,4<;y HOLY JlMSt H .4.YT.4Í, (BvM*ti fútíhM ** * * H*l-S **«> «*»c*fc* » \ % !;, UMÖl & <KT* K kf t..4 ».mim tiJmÁk * , 8 * w «•»HUTMIM MMM» ÁR* I j»E>ftn A Szép Szó egyik számának címlapja Amikor 1936 márciusában megjelent a Szép Szó, programcikkében a szerkesztők egyike, Ignotus Pál a Huszadik Század című radikális lap eszmevilágát idézte követendő példaként. Nála világosabban és egyértelműbben fogalmazott József Attila: „Célunk az a társadalmi és állami életforma, amelyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi értékek kölcsönös elismerése és megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül.” Az adott politikai helyzetben, az ország lassú jobbratoló- dása idején ez a „szép szó" és kivált az „egymásrautaltság” eszméje annyit jelentett, mint harcot indítani az értékeket kikezdő jelennel szemben azokra a liberális hagyományokra támaszkodva, melyek a többi között Ady Endre szemléletét is befolyásolták. Kétségtelen tény, hogy a Szép Szó a nagyváros lapja volt, írói kevesebb figyelmet fordítottak a földkérdésre, nagyobb részük érdektelenül, olykor ellenségesen figyelte a radikális népi mozgalmakat; a népi ideológia egyes homályos kitételei elidegenítették szerkesztőit annak haladó tartalmaitól is. A lap megalapításának ötlete József Attilától származott. A költő nehéz válságának évei voltak ezek: betegsége súlyosbodott, a Társadalmi Szemlében ellene megjelent szektás hangú támadás után elszakadt korábbi ihle- tőjétől, a munkásmozgalomtól, s hiába teljesedett ki költészete a Medvetánc című kötetben, korszakos nagysága szinte visszhangtalan volt. A Szép Szó körül összeverődött fiatal írók azonban tudták: a kor egyik legnagyobb magyar költőjének teremtenek otthont, állandó megszólalási lehetőséget, ha kivitelezik szép tervét. Közös volt bennük, hogy kérlelhetetlenül szálltak szembe minden jobboldali törekvéssel és ideológiával, s ebben a vonatkozásban is méltán tekinthették József Attilát a legkiválóbbnak. Hogy a költő számára mit jelentett a Szép Szóhoz való tartozás: talán a számok is jelezhetik. Az alapítás évében 28, a következő, tragikus halála évében pedig 21 verse jelent meg benne. Másutt alig közölt. A lap első számait Ignotus Pál jegyezte mellette szerkesztőként. József Attila a versrovatot gondozta, s egy ideig a folyóirat technikai szerkesztője is volt. (Ilyen minőségében ugyanis rendszeres fizetést kaphatott kedvvel és nagy gonddal végzett munkájáért.) Feladatának tekintette a tehetséges fiatalok felkarolását, hibáik nyesegetését. Félelmetes kritikus volt, elképzeléseihez makacsul ragaszkodott, tagadhatatlan viszont, hogy rendszerint igaza volt. Amíg rendszeresen részt vett a szerkesztés munkájában, a Szép Szó irodalmi rovata igen magas színvonalú volt. 1937-ben, amikor betegsége elhatalmasodott rajta, már kevesebbet járt be a szerkesztőségbe. Barátai megható gondoskodással igyekeztek enyhíteni szenvedésein. Részben nekik köszönhető, hogy halála után lírája „közügy” lett, hiszen a Szép Szó rendkívül fontos és tartalmas József Attila-emlékszámot adott ki, s újra meg újra tanulmányokat közölt az elhunyt költőről, szerkesztőről. A Szép Szó és köre egyszerre érdeklődött a marxizmus és a freudizmus iránt. A huszadik századi irodalom fejlődésére elhatározó befolyást tett a nagy tudós. Siegmund Freud. Nyolcvanadik születésnapjára írta József Attila az Amit szívedbe rejtesz című versét, s mellette szerepelt a lapban Ignotus Pál tanulmánya, a világhírű Ferenczi Sándor egyik régebbi írása, és Ró- heim Géza dolgozata. 1937-ben a Szép Szó rendezte azt az estet, amelyen Thomas Mann felolvasta a Lotte Weimarban egyik fejezetét, s a tervek szerint fellépett volna József Attila is Thomas Mann üdvözlése című versével. A Magyarország című lap híradása szerint azonban „József Attila ódáját a főkapitányság engedélyügyi osztálya az államrendészeti osztály véleménye alapján nem tartotta alkalmasnak arra, hogy nyilvánosság előtt, politikamentes ülésen felolvassák. Az államrendészeti osztály véleménye szerint ugyanis József Attila ódája nem politikamentes.” A nagy sikerű esten József Attila valóban nem olvashatta fel versét, amit azonban Thomas Mann hevenyészett fordításból megismert. Mann aztán meg- hatottan szorongatta Attila kezét, mondván, mennyire jólesik neki a magyar fiatalságnak ilyen megrendítő- en kifejezett hódolata. József Attila tragikus halála a Szép Szó első — s jobb — korszakának végét jelentette. Bár a lap továbbra is kitekintett a magyar szellemi élet legfontosabb jelenségeire, s igyekezett ápolni a legfontosabbnak érzett hagyományokat, irányvonalában mégis némi bizonytalanság mutatkozott. A Szép Szó köre a legnagyobb, máig ható tevékenységét József Attila emlékének ápolásával végezte. A lapban rendszeresen közölték a költő kiadatlan írásait, cikkeit és fordításait. Szép Szó-matinékon és -esteken idézték emlékét (a Zeneakadémián rendezett első esten a nyilasok közbotrányt okoztak). A Szép Szóhoz tartozó írók kezdeményezték és szorgalmazták, hogy tetemét hántolják ki a balatonszár- szói sírból, s Budapesten temessék el. Ez 1942-ben meg is történt. Ezen a második temetésen mondta el látnoki szavait Gáspár Zoltán József Attila majdani utóéletéről, s arról a megértőbb, tisztultabb szellemű korról, melynek megvalósulásáért a Szép Szó is küzdött fennállása alatt. Rónay László Szúdy Géza: Sándorka, a vak harangozó Volt gyerekkoromnak egy felejthetetlen alakja: Sárdorka, a vak harangozó. Ma is előttem van furcsa kis figurája, ahogy görbe hátával meghúzódott a falmélyedésben a megyeháza sarokköve mögött. Órákig elálldogált ott, s pöfékelt suta cseréppipájából, amelybe szára nélkül a csutora volt csak beleszorítva. A füstös rézkupak így ott bűzölgött közvetlenül Sándorka lekonyuló orra alatt. Gyerekek gyakran megszólítottuk őt: — Sándorka, hány óra van? A kérdésre felkapta a fejét, amely mintha csak a melle közepéből nőtt volna ki, hályogos, fehér szemgolyóit a Nap felé fordította, és percnyi pontossággal megmondta az időt. Sándorka öéha lerészegedett. Olyankor vadul hadonászott vasalt görbe botjával, s a bot vége által kirajzolt gömbfelület bórájában megközelíthetetlen volt. Ha eljött az ideje, tízcentis lépéseit szaporázva elcsoszogott a templom felé. A A toronyfülke közepén terpeszben megállva, két kezében egy-egy kötéllel, húzta a harangokat. Húzta váltakozva, emelkedő-süllyedő mozdulattal, majd meg egyszerre rántva mindkét kötélen, olyan akcentusokat adva a szárnyaló harangszónak, amilyenek csak egy avatott lélektől származhattak. Nagy kegyet gyakorolt, ha a kisebbik harang kötelét átengedte nekem. Én meg a kegy nagyságához szabtam igyekezetemet, hogy kiérdemeljem elismerő szavát, amellyel nagy ritkán és leereszkedően megjutalmazott. Az utcán, ha távoli harangszót hozott a szél valamelyik szomszéd faluból, megállt, fülelt a jogos műbírálat kifejezésével az arcán. S e kifejezés merő rosszallás volt: kontárokkal van tele az egész világ! ö gondozta az eklézsia toronyóráját is. Hetenként felhúzta a mázsás kősúlyokat, bemászott a sejtelmes zajok közt élő szerkezet ketrecébe, s máig sem értem, hol szerzett szakértelemmel, olajozgatott, tett-vett, rendbe hozott mindent- Vaksága még abban sem akadályozta, hogy ellenőrizze az óra járását, nem is mutatkozott benne soha egy percnyi pontatlanság sem. Sándorka kapcsolata a múló idővél más volt, mint a többi emberé: felfokozott és bensőséges. Minden sejtjével benne élt, mint egy rászabott titokzatos közegben. Más ember az anyag dimenziói közt keresi élete tápláló forrásait, őt az idő táplálta. Évek vonultak el hosszú sorban, mindenik ott hagyta lába nyomát a világon. Én is megváltoztam, felnőttem. Csak Sándorka maradt a régi. A megszokás sokáig természetesnek vette változhatatlan lényét. De amikor már gondolkodni kezdtem, összehasonlítani, mérlegelni, rájöttem, hogy különös személyiségének erőterében megváltozik a dolgok mozgása, sajátságos módon meggörbülnek a sablonos pályák, új törvényeknek engedelmeskedik a külső-belső valóság. Megpróbáltam a lelke közelébe férkőzni. Így tudtam meg, hogy neki is vannak álmai — hozzá illően különösek — a szerelemről. — Ó, micsoda asszonyom volt nekem! — szőtte-szövöget- te meséit. — Megfürdetett mindennap, úgy vitt két karjában az ágyba. Az volt ám az élet. Nem tudom, mi lett Sándorkával, mert elkerültem hazulról, s el is telt azóta vagy huszonöt esztendő. Úgy képzelem, hogy most is él, noha már akkor is öreg volt, mint a Föld. Pipája mozdonyként pöfékelt, s a kacskaringós füstökből egy óriási asszony alakja formálódik meg az égen. Lehajol Sándorkáért, karjába veszi, ringatja, mint az óceán. Aztán gondosan, akár egy csecsemőt, lefekteti a habpuha ágyba. József Attila: Petőfi tüze Falvát megőrült népe leromboló, házunk az nincs, fél fal, ha mi megmaradt, gonosz Tél van s e kis családnak tüze, Petőfi — az Eszme: hol van? Petőfi Sándor, Tégedet ünnepel a jajgató nép s a süket Elnyomás, de nagy lelked tűz ét, az Eszmét, cifra, hideg lobogás takarja. Ó, ünnepelvén, mélyre temetnek el! Petőfi Sándor, ámde azért nyugodj: Az Eszme ég az elnyomottak büszke szívében örök dalodra. Es égni fog, mert nagy hitem ójja meg: Világszabadság! — így köszönök, Vezér, s örömtelen tizennyolc évem szent lobogója elődbe hajlik. Juhász Gyula: Március idusára Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mint csillagok ragyognak boldogan S fényt szórnak minden születő tavasznak. Valamikor szép tüzes napok voltak, Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. Ilyen nap volt az, melynek fordulója Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. ö, akkor, egykor, ifjú Jókai És lángoló Petőfi szava zengett, Kokárda lengett, zászló lobogott; A költő kérdett, és felelt a nemzet. • Ma nem tördel bilincset s börtönajtót Lelkes tömeg, de munka dala harsog, Szépség, igazság lassan megy előre, Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe. De azért lelkünk búsan visszanéz, Es emlékezve mámoros lesz tőled, Tűnt március nagy napja, szép tavasz, Mely új tavaszok napját égre hoztad, Mely új remények ibolyáját fontad. Ö nagy nap, szép nap, légy örökre áldott, Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot! Csarejsné, Hrabovszlci Ilona: A szomszéd tanyája — Verasztó Antal: Most róluk beszélek nem nevetek nem siratok én vagyok egyetlen fiatok falra feszített árnyamat kapubolt alatti váramat a halál is megkerülte bölcsőm fölött cigány hegedülte zúg az erdő zúg a nádas legendák sarától sáros harangos-kút harangja őseim kedvét megadta cserepes szájjal ébredő robotos hadba siető a célt hinni kell a terhet vinni kell HITTEL szemembe szőtt seregük még ma is menetel nyomukban kósza rettegés köre fagy a nevetés mért hinnék én másnak nem nevetek nem siratok én vagyok egyetlen fiatok
