Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
1986. március 22., szombat r Uj csabai nevezetesség Városi Nemzetiségi Klubház Február végén nyílt meg Békéscsabán a Városi Nemzetiségi Klubház. A megnyitó résztvevői — és az azóta idelátogatók — szórólapokról tájékozódhatnak az épületről, és a felújítás körülményeiről. „ ... Épült a XIX. század közepén, ma városképi jelentőségű épület. A lakóház magán hordozza a múlt század szlovák építészetének sajátosságait: tisztaszoba, szabadkéményes konyha, lakószoba, kamra, elő- és oldaltornác ... Az oromfal barokkos vonalú, melyen két négyszögletű szellőzőnyílás található. 1982-től a magyar állam tulajdona. A ház megvásárlása, helyreállítása, berendezése Békéscsaba Város Tanácsa, az Országos Műemléki Felügyelőség, és az Országos Közművelődési Tanács támogatásával történt ... A felújítási munkálatokat, az eredeti álapotba történő visszaállítást a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat végezte. Az épületfelújítás Katsányi Pál, a belső berendezés Szabadosné Szászfalvi Ilona tervei alapján készült. 1986-tól a Békés Megyei Művelődési Központ használatában, Városi Nemzetiségi Klubházként működik.” A kérdéssel, hogy a 110 négyzetrhéter alapterületű épület milyen szerepet vállal magára a város közművelődéséből, az MMK csoportvezetőjét, István Annát kerestük fel. Beszélgetésünk során jutott figyelméből arra is, hogy köszöntse, útbaigazítsa a betérőket, hanglemezt tegyen fel a klubszobában olvasgatóknak, egyszóval, hogy háziasszonya legyen a kora délutánnak. — Munkánk három területet ölel fel. Egyrészt a város szlovák anyanyelvű lakosságának kulturális igényeit szeretnénk kielégíteni, másrészt a közelben lakók művelődési lehetőségeit gazdagítjuk. Mindezek mellett otthont adunk a népművészet, elsősorban a textilművesség iránt érdeklődőknek. Ennél a sorrendnél maradva talán először arról szólnék, hogy végre méltó helyen tarthatjuk az immár 13 esztendeje működő szlovák klub foglalkozásait. Hamar hozzáteszem, nem kis gond hetente egyszer szlovák nyelvű programot biztosítani számukra, hiszen kevesen vannak, akik például ismeretterjesztő előadásra vállalkoznának e nyelven. Bízunk benne, hogy most, a klubház átadásával lesznek olyanok, akik jelentkeznek, hogy ilyen, vagy olyar témakörben elbeszélgetnének klubtagjainkkal. Itt tartja összejövetelét a szlovák pávakör a jövőben. S ha már a hagyományőrzésnél tartunk, nem egy olyan rendezvényt tervezünk, melynek célja a szlovák hagyományok felelevenítése, tovább éltetése.. A napokban a telekgerendási szlovák klub közreműködésével fonót tartunk. A menü — mi más lehetne? — mákos kukorica. Tájjellegű ételek elkészítésével máskor is — havonta kétszer — foglalkozunk, „kóstolgató” délutánjainkon. Legutóbb sztrapacskát főztek az asszonyok. Tervezzük, hogy legközelebb szlovák krumplileves, aztán savanyú káposztaleves kerül az asztalra, vesével, velővel, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Természetesen, ha már jól felszerelt konyhánk van, szívesen helyet adunk, ha igény van rá, családi ünnepek megrendezéséhez. A vállalatok, intézmények sem keresnek fel minket hiába: ha helyiséggondjuk van, rendelkezésükre állunk. — A városban élő szlovák nemzetiségű értelmiségieknek is szerveznek programokat? — A jövőben róluk sem feledkezünk meg. Szeretnénk közösséggé szervezni, megmozgatni őket. Társalgási nyelvtanfolyamokon a szlovákul valamennyire értők nyelvtudását tökéletesítjük, heti egy alkalommal, kedd esténként. Természetesen nemcsak kötött rendezvényekre várjuk a szlovák aj- kúakat, hiszen a Békés Megyei Könyvtár 3 ezer szlovák nyelvű könyvet bocsátott rendelkezésünkre, melyet helyben olvashatnak, de ki is kölcsönözhetnek az érdeklődők. És akkor a hanglemezeinkről még nem is beszéltem ... — Itt a Békési úton és környékén nem nagyon találni egyéb közművelődési intézményt .., — Így van, ezért naponta. . kettőtől nyolc óráig — persze ha igénylik még tovább —, az itt élő, zömében idős embereket is szívesen látjuk. Szeretnénk magányuktól megszabadítani őket, hogy ne gubbasszanak otthon, az ablakból lesve a járókelőket, hanem jöjjenek ide, közénk, igyanak meg velünk egy teát, beszélgessenek. Még játszhatnak is, ha sakkozni, vagy kártyázni van kedvük. Itt mindig meleg van, mindig van kihez szólni, itt még az ügyintézéshez szükséges papírokat is kitöltjük, s ha telefonálni akarnak, vagy nem tudnak eligazodni a menetrendben, segítünk abban is. Esténként 5 óra körül kötött programmal várjuk őket. Hol filmet vetítünk, hol ismeretterjesztő előadást tartunk. Nemrég indult a kötők klubja, melyen bárki részt- vehet. — A rendezvényeket miként propagálják? — Programfüzetünket szeretnénk újságkihordók segítségével minden környező lakásba eljuttatni. Választék van bőven, csak el kell jönni, s bizonyára nem csalódnak. — Végül ha néhány szót hallhatnánk a népművészeti témakörről? — Hamarosan megkezdi munkáját a hímzőszakkör. Hetente egyszer, képzett szakemberek irányításával, elsősorban a helyi hímzőhagyományokkal, majd más tájegységek jellegzetes motívumkincsével ismerkedhet^ nek az asszonyok. A megyei hímző-, és szövő alapképzéseknek is itt adunk otthont. Áprilisban népi szabászstúdiót indítunk — a megyében először —, melyre mindazokat várjuk, akik szívesen foglalkoznának a népművészet textiles ágával. Régen dédelgetett álmom, hogy néptánccsoportjaink ruha- tervezését egy ilyen stúdió tagjaira bízzuk, ezért például a néptánciskolába járó gyerekek szüleire is számítunk e stúdióban. Az oktató Egerből jár majd Békéscsabára. — Kiállításokat is szerveznek, most épp néprajzi anyaggal ismerkedhetnek a belépők .. . — Minden hónap utolsó péntekjén váltjuk az anyagot. Elsősorban a szlovák nemzetiség, a csabaiság, a népművészet és a naiv művészet témakörből válogatunk. A következő kiállító Csarejsné Hrabovszki Ilona, csorvási naiv festő lesz, április végén pedig a régi Békéscsabáról mutatunk be fotó- kiállítást. — Roppant változatos kép alakult ki a ház tevékenységéről. Szinte minden érdeklődési körre kiterjed figyelmük, de vajon minden korosztályra gondoltak? — A felnőttekről már beszéltem, ám a gyerekekről sem feledkeztünk meg. Keddenként szlovák óvodai csoportoknak tartunk mesedél- előttöt. Lehet játszani, énekelni, rajzolni, meséskönyveket nézegetni, s egyr úttal, az itt töltött idő alatt ízelítőt kapnak a régi, csabai építészetről, életmódról is. ök sem, s az ide látogató általános iskolások sem tudják tapasztalataink szerint, mi az a szabadkémény, a kemence, mire valók a régi használati tárgyak. A felsőtagozatosoknak — akik szlovák fakultációra, vagy szlovák iskolába járnak — nyelvi játékokból állítunk össze foglalkozásokat, melyek a tananyag kiegészítéséül szolgálhatnak. — Mi mással búcsúzhatnánk a klubháztól, ha nem azzal: váljanak valóra a szép elképzelések! Nagy Agnes Tavaszi zsongás — keveseknek Alig akad költő, zeneszerző, festő, szobrász, akit a tavasz ne ihletett volna alkotásra. A világlíra és zeneirodalom, a képzőművészet v gyöngyszemei között igen sok köszönti, csodálja, ábrázolja ezt az évszakot, a természet újjászületésének idejét. Tavasz, rügyfakadás. új színek, új fények, új erő. Tavasz a természetben, tavasz a lélekben. Tavasz — szerelem. Ahogyan az ősz az elmúlás (de az aratás, az egész évi munka gyümölcsének, a betakarításnak is) jelképe, a tavasz a szerelemé. Az Országos Filharmónia, a Megyei Művelődési Központ, az ifjúsági és úttörőház, valamint a Kner Nyomda Négy évszak című zenés irodalmi előadássorozatát Udvaros Béla rendezi és konferálja. S a legutóbbi est — Tavaszi zsongás címmel — éppen Sándor napjára esett, kellemes tavaszi as napra, de azért a késői órákban bizony úgy gondoltunk Józsefre és Benedekre, hogy az ő zsákjuk melegére is szükség lesz még. Felkai Eszter és Barbinek Péter színművészek utaztatták a közönséget a világirodalmi csodák világába — Homérosz, Teokritosz, Shakespeare, Puskin és Victor Hugo tavaszt és szerelmet áldó költeményeivel. Három tavaszi vers Aprily Lajostól, majd a nagyváradi Nadányi Zoltán, „a magyar szerelmi líra utolsó trubadúrjának” Pajkos Julika meg a bika című műve nevettette meg a hallgatókat. S Szabó Lőrinc A fákhoz, a költőkhöz című ars poeticái költeménye a méltó záróakkord. A Békéscsabai szimfonikus zenekar — Sugár Miklós vezényletével — és Pál Olga énekes tolmácsolta Vivaldi Tavaszát a Négy évszakból, Schubert Tavaszi álmát, a Haydn-részletet az Évszakokból, illetve Schumann két dalát az Asszonyszerelem és élet ciklusból (Chamisso verseire). A természet világa, az évszakok váltakozása, annak szimbolikus jelentése, a kézenfekvő párhuzma természeti és emberi élet, elmúlás, újjászületés között — menynyi csoda, mennyi fájdalom. A zenei és költészeti példákat igazi művészi tolmácsolásban és érdekes műfajtörténeti, az élményt segítő, maradandóvá tevő összekötővel élvezhettük. De miért olyan kevesen? Nem tudom, hányán mertek körülnézni az ifjúsági ház nagytermében. A terem mérete lenne az oka, hogy szinte elveszett az a fájdalmasan kevés közönség? A szembenülő művészek helyébe képzelem magam; nem lehet kellemes üres háznak játszani. Rövid számvetés arról. hol lehetnek az emberek. Mi van még? Egy színház, egy mozi és... És kész. Tapasztalatból tudom, hogy ott is gyakran szégyen körülnézni. Nem sokan voltak kíváncsiak a Szegedi. Nemzeti Színház legutóbbi vendégjátékára vagy Pécsi Ildikó pódiumszínpadi fellépésére sem. Pedig Békéscsaba nem kínál túl sok esti programot, szórakozási lehetőséget. Érthetetlen a közöny. Az ugye nem lehet, hogy többre nincs is igény? Niedzielsky Katalin Udvaros Béla Szabó Lőrinc soraival köszöntötte az est közönségét Fotó: Kovács Erzsébet —n MOZ 1 ágyúgolyó futam Latabár Kálmántól Charlie Chaplinig hosszan sorolhatnám a neveket, a filmművészet nagy nevettetőit, akiktől mind bocsánatot kellene kérnem, ha az Ágyúgolyó futam című amerikai mozitermékről egy jó szót is leírnék. Csakhogy beszélhetek nyugodtan bármit, hiszen nem csak különböző súlycsoportról, de egészen más műfajról van szó. Az egyik művészet, a másik ipar. Milyen furcsa: a mozgókép kezdeti időszakában, amikor a filmcsinálók is csak keresgélték útjaikat, sokkal több érzékkel találtak rá, vidám darabjaikban is, az emberi érzéseket, gondolatokat, az élet fonák oldalait bemutató ábrázolási módra. Vagy csak ezek maradtak fenn az évtizedek rostáján? Lehetséges. De akkor miért nem tanulunk valami igényességet legalább, az előttünk járt nemzedékek példájából? Hiszen a jó mozidarabokra ma is lenne igény- Mert, lám, veszik az emberek a bóvlit is, tolonganak a pénztáraknál az Ágyúgolyó futamra. Mint a vattacukrot, a nagy édes semmit, a színes ragacsot, eszi a nép, amit kap. Lassan már csak a mozivászon pirulna el, ha tudná, miket vetítenek rá a gépteremből. A nézők beletörődtek. Ezek a szombati hasábok is valamiféle kulturális értéket hordozó filmek elbírálására, róla való vélemények, érzések közlésére volnának. De ha a színvonal a minimumot sem éri el? Így csak azt mondhatom: „ez a film, a teljes igénytelenséggel készült ipari termékek között egészen jónak mondható”. Mert legalább nem káros. Se nem hasznos, se nem káros. A bolondság is enyhe kifejezés rá, mert az már elvihető a „jó kis marhaság” irányába. Az Ágyúgolyó futam inkább az idió- tizmus felé közelít. Morzsákban, pici töredékekben felvillan benne egy kis humor, ilyenkor jóízűt lehet is nevetni, ám az erőltetett csiklandozásban elvész a csöppnyi érték. Mintha az egykor népszerű tv-sorozatot, 'a Flugos futamot írták volna át emberszereplőkre. Csakhogy Mardel, a Bunkó fivérek és a többi habókos rajzfigura sokkal emberibb volt, mint ezek a kiglancolt, fogpasztamosolyú pojácák. (Az ocsmányul ronda orvos- drakuláról nem is beszélve!) Ám ha a piac igényei — igénytelensége! — ezt is elviseli, ne vesztegessünk szót hiábavalóságokra- És mivel a hasáb aljáig még van hely, hadd álljanak elő az alkalom szülte vad ötlettel. Nem tudom elképzelni ugyanis, hogy az amerikai filmesek csak a mi kedvünkért gyártanak ilyen silányságokat. Bizonyára szerte a földkerekségen veszi a közönség az effélét. S ha nem szabadalmaztatták a sem- mitmondást, be lehetne szállni a versenybe. Nem kell finnyáskodni, üzlet, az üzlet. Lehet csinálni álnéven is. Valószínű, hogy a mi, egyébként is keveset foglalkoztatott filmeseink is képesek hasonlót előállítani Minek külföldről venni az ízlésficamot, inkább mi árasszuk el vele a világot. Még jól meg is gazdagszunk rajta. Mert el ne felejtsem, az ötletért elvárom az engem megillető százalékot. Ég legyen a tanúm: soha többé nem írnék Ágyúgolyó futamokról és társairól. (Andódy) „Kóstolgató” — készül a sztrapacska Fató: Gál Edit Jól esik egy kis terefere
