Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-12 / 60. szám
1986. március 12., szerda Olvasókörből nyugdíjasklub „Mióta a klub megvan, tartoznak valahová” Munkahelyén, a Gyoma- endrődi 3. Számú Általános Iskolában kerestük fel Pésó Bélánét. Telefonon előre bejelentettük érkezésünket, s ő — akár az eminens tanulók — készült e beszélgetésre. Sűrűn teleírt papírlapot tett maga elé, hogy még véletlenül se tévedjen az évszámok, a tények felsorolásában. Ám az idő múltával már ritkábban nézett jegyzeteibe, hangja megváltozott, szenvedéllyel beszélt hivatásáról, a tanításról, s arról, miként került kapcsolatba — mint annyi tanyasi tanító — a népműveléssel. Az öregszőlői klubház létrejöttével kezdi. „A Szent Imre olvasókör már a századelő idején megvolt. A tanyasi emberek sok kilométert tettek meg azért, hogy itt eszmét cseréljenek, együtt olvasgassanak, bili- árdozzanak. S milyen nagy szó volt akkoriban, hogy rádiót hallgathattak! Honnan is tudhatták volna meg, mi történik a nagyvilágban? Később, a ’60-as, ’70-es években művelődési teremnek hívtuk e régi épületet. Akkor már a tévé volt a sláger. Nap mint nap összejöttek a környező tanyákból, s ültek a készülék előtt órák hosszat... Mikor a kinti, öregszőlői iskolát körzetesítették — addig magam is ott tanítottam —, a hajdani olvasóköri házból terménybolt lett, mi pedig megkaptuk a gyerekek birodalmát. Ekkor, 1980-ban kerestek fel a kéréssel, vállaljam el az új művelődési otthon munkájának irányítását. 1982 januárjától indultunk igazán fejlődésnek, azóta tartozunk a helyi egyesített közművelődési intézményhez. Kaptunk egy új televíziót, mely öregszőlőn még napjainkban is nagy jelentőséggel bír, hiszen egyikmásik félreeső dűlőbe még nem vezették be a villanyt, így televíziót az ott élő emberek csak nálunk nézhetPésó Béláné tanítványai között Fotó: Fazekas László nek. De jönnek mások is. nem csak a tévé, de a többiek, a társaság kedvéért. Nap mint nap szívesen látunk bárkit... A kínálat is egyre bővül. Növeltük a TIT-előadások számát, péntek esténként mozielőadást tartunk. Külterületről lévén szó, örömmel fogadta a lakosság egyéb szolgáltatásainkat, a hetente egyszer kilátogató orvost és a fodrászt is. 1983. szeptember 29-e fontos dátum az öregszőlői idős emberek életében. Ekkor alakult meg az öregek klubja. Aki csak mozogni tudott, részt vett a felújítási munkálatokban. Festettek, takarítottak, -az asszonyok rongy- szőnyegeket szőttek. A tanácstól székeket, a könyvtártól asztalokat kaptunk ... November közepére újjávarázsoltunk mindent. A szép környezetben indult meg igazán a klubélet. Ha ismeret- terjesztő előadásunk éppen nincs, szívesen veszik, hogy én vetítek nekik. Még szerencse, hogy biológia—földrajz szakos vagyok, így ki tudom elégíteni most, idős korukban még inkább megnyíló kíváncsiságukat. És a kirándulások! A tanyasi emberek előtt most nyílik meg a világ. Első kiruccanásunkon, egy szarvasi kiránduláson derült ki, hogy a többség még Gyomaend- rőd határát sem lépte át. Üzemet? Életükben nem láttak belülről. Hogy örültek, mikor az ENCI-ben körülnéztünk! Aztán egyre merészebbek lettünk. Voltunk Szegeden, Szentendrén, Vi- segrádon ... Sokan még a bazilika kupolájába is felerőlködtek. Mennyi izgalommal jár egy ilyen út, ha tudná! Hogy el ne vesszenek. Hogy rosszul ne legyenek. Hogy meg ne fázzanak... Vigyázni kell rájuk, akár az iskolában a gyerekeimre. Ha elindulunk valahová, még arra is gondolnom kell, hozza-e mindenki a gyógyszereit. Hogy miért csinálom? Nézze! Együtt élek 87 éves édesanyámmal. Ha fél órával később érünk haza, már a kapuban vár minket, any- nyira fontosak vagyunk számára. Átérzem hát ezeknek a tanyán élő idős embereknek a magányát is. Mióta e klub megvan, tartoznak valahová. Ha ügyes-bajos dőlFametszetek a Táncsics Iskolagalériában gaik vannak, azzal is hozzám jönnek. A nyugdíjpapírokat én töltöm ki. Üj személyi kell? Hozzák a nyomtatványt, mert ők bizony nem tudnak megbirkózni vele. Szeretni kell őket, gondoskodni kell róluk. Hogy hányán vagyunk ? Ügy 130-an. Ebből 50—60 a sokszori vendég, a többiek ritkán, már csak egy-egy nevezetes eseményre jönnek el, ha tudnak. De a klubtagsághoz ők is ragaszkodnak. Az iskolához tartozott egy szolgálati lakás. 1983 nyarán felkerestem minden idős embert a környéken, hogy ki igényelné, hogy itt öregek napközijét hozzunk létre? Akarták, ez is meglett hát szeptemberre. De egymást is segítik. Érdekli, hogy a jövőt hogyan képzelem? Nos, 25 éve tanítok. Néhány esztendő múlva nyugdíjba megyek. Régen dédelgetett álmom, hogy klubot hozok létre a kint élő gyerekeknek is. Akkor, ha egészségem is meglesz, ezt is megvalósíthatom. Addig is eljöhetnek néha közénk, könyvet is kölcsönözhetnek, hisz van vagy ezer kötetünk, abból ők is választhatnak kedvükre valót. Szeretnek itt a fiatalok. Volt úgy, hogy a diszkó után eljöttek a farsangunkra, s megforgatták az idős néniket. Kitűnő volt a hangulat! De így is kell, hogy legyen, hisz itt ez az egyetlen „középület”, ahol szeszmentesen, kulturált körülmények között szórakozhatnak. Miért rekesszünk hát ki egyetlen generációt is.” * * * Hogyan is sommázhatnánk Pésó Béláné elbeszélését? Mondhatnánk: lám, milyen egy igazi pedagógus! Szeret minden korosztályt maga körül. A gyerekeket azért, mert nevelésüket választotta élethivatásául. A felnőtteket azért, mert felcseperedésükön, emberré válásukon maga is fáradozott. Az idős embereket pedig azért, mert sok tekintetben ismét gyermekké váltak. Nagy Ágnes Az Orosházi Táncsics Iskolagaléria idei téli-tavaszi kiállítássorozatában Gy. Szabó Béla, az elmúlt év decemberében elhunyt kolozsvári fametsző munkáiból láthatnak válogatást a gimnázium és szakközépiskola tanulói. Huszonhat fametszet alkotja ezt a kiállítást, témáját tekintve pedig húsz metszet Dante Isteni színjátékához kapcsolódik, hat másik kép pedig a negyvenes évek alkotásaiból való. Dante művéhez kapcsolódó képeket szöveges illusztráció egészít ki, a fametszö vallomásával, valamint részletek a Divina comediából. Ez a húsz metszet talán joggal nevezhető Gy. Szabó Béla főművének is, hiszen életének húsz esztendejét egyrészt e képek megalkotásával töltötte. Még decemberben szomorú hírként hallhattuk, hogy az életének jelentős részét Kolozsváron töltő fametszőművész hosszan tartó, súlyos betegség uán elhunyt. Ez a kis kiállítás valójában tisztelgés is a művész emléke előtt. Gy- Szabó Béla neve Orosháza művészetszerető lakói előtt nem ismeretlen, hiszen tíz esztendővel ezelőtt a művelődési központban a Magyar Mezőgazdasági Múzeum rendezésében a művész gyűjteményes kiállítását láthatták, ahol fametszetei mellett rajzaival, festményeivel, színes krétáival is találkozhattak. Az a tárlat szépen illusztrálta Gy. Szabó* Béla sokoldalúságát, bár igen sokan fametszőként tartják nagynak, holott született kolorista, aki követni tudja pasztellkrétáival a táj, a természet, az ember alkotta környezet színeinek átváltásait, képes arra, hogy megszámlálhatatlan árnyalatban, a szétszórt fényben észrevegye a feledhetetlen harmóniákat, a nap sugaraiban felizzó, a párában meghitté oldódó tájakat. így aztán el kell fogadnunk azt is, hogy grafikái — fekete-fehér két- szólamúságuk mellett — hangsúlyozottan festőiek. Pogány ö. Gábor írja: „A metszetek artikulációja — a látvány tömörítése közben — azért marad végtelenül árnyalt, mert a színskála bármely átmenetére — légies gyengédségére csakúgy, mint zengő fortisszimóira is — van a művésznek grafikai eszköze, az árkok, foltok, szövevényével a fényerőt meghatározó érzéke. Olyany- nyira birtokába jutott minden színek titkainak, hogy fekete-fehérben is kimetszi legrejtettebb árnyalataikat.” A húsz metszetből álló dantei illusztráció jó tíz esztendővel ezelőtt készült el, s húsz év gyötrő munkájának az eredménye. Illusztráció, de mégis önálló mű. Gy. Szabó Béla vallomása önmagáról, vallomása a XX. század emberéről, vallomás egy sorsról- A húsz metszet a tépelődő Dante és a boldog Dante — a nyitó és zárókép — közötti folyamatot ábrázolja. S itt lesz XX. századivá a mű, mert keresi Gy. Szabó, s felmutatja, hogy milyen e század. Véleményét a kígyóemberek, a szörnyetegek, a vérfolyamban ver- gődők, a rühösök és haragosok, a buják és a lusták, a művészet, avagy az emberek közötti gőgösek fejezik ki. A jelentések természetszerűleg többszintűek, nem is az alapjelentések a lényegesek, hanem a többi. S hogy milyen mélységig juthatunk el, az a képek nézése közben, vagy utána dől el. Harasztosi F. Béla Gál Edit képriportja Lépcsők, lépcsőházak
