Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

o 1986. március 1., szombat Csoór István: Az utolsó raport Részlet A nap sohasem alszik című kisregényből Hihetetlenül megbomlott a rend. A szokásos esteli raport alig tartott húsz percig. Máskor mindig órákig nyag- gattak bennünket. A hosszújelet Cserepes vízmester úr adta le min­dig. Pontosan öt órakor, azaz tizenhét hákor. Sem előbb, sem utóbb. Abban a pillanatban kezdi tekerni a telefont, amikor a nagymu­tató rámegy a tizenkettesre. Ehhez igazítottuk az órán­kat, de bátran lehetett vol­na a napot is. Ma kerek öt percet késett Ilyen még nem fordult elő a történelemben! Mi már a szokott időben ott soroltunk a telefonnál. Kótiék is le­akasztották a kagylót, hal­latszott az öreg koloncos óra vertyogása. Csapó Miska is beállt a sorba, öt leginkább a gyerek sírása árulta el, amikor az anyja a gyerek szájába nyomta a cuclit. Di­na Ferkóéknál szólt a tele­pes rádió. Feri gépészember, és úgy fel tudja spanolni a masinát, hogy zúg tőle még a Fokközi erdő is. Szeles Gá­bor bátyánk is ott volt már a készülék mellett, két perc­cel öt előtt. Az erős szuszo- gásáról ismerjük fel. Az övé már nehezebb, mélyebb. Sokkal testesebb, mint a többiek, és korban is fejel mindnyájónkat. Özed József a ceruzájával kopogtat a fa­lon. Patkós Gyuszi meg fúj- kálni szokta a membránt, mintha meleg kását fújna. Az én mozgolódásomat is is­merik a többiek. Leginkább a dudorászás hallatszik be a konyhából, Ilonkától­Nem szóltunk egy mukkot sem, csak vártunk, öt után öt perccel kezdte a tekinte­tes vízmester úr a hosszú csengetést. Máskor ez is leg­alább két percig tartott, most meg csak elrángatta, és a hangja is olyan kurtán- furcsán hangzott. — Na, emberek! Jelentkeztünk sorban. Csak névvel. Csapó, Szeles, Dina, özed, Köti, Patkós, Filyó és így tovább. A sor végén Csapó szólalt meg újra és kezdte a jelentést. — Jelentem, két emberem volt, sertevágást végeztek a Hamupipőkét, Hófehérkét, ' Piroskát, Csipkerózsikát és Holle anyót az egész világon jól ismerik — már a kis­gyerekek is, akik még ol­vasni sem tudnak, vagy ép­pen hogy ismerkednek a be­tűkkel. A világirodalom leg­szebb meséi — első irodalmi élményeink, találkozásaink — meghatározóak a későb­biekre, talán egész életünk­re. Ezektől a történetektől, olvasmányoktól vagy elme­sélésekből kapjuk az első leckéket, „tapasztalatokat”; bepillanthatunk a nagyok birodalmába, titokzatos vilá­gába. A Gyermek, és házi me­sék (Kinder- und Hausma- erchen) német földről indul­tak el a négy égtáj felé, sok­sok gyerek könyvespolcára, és eljutottak sok-sok kicsi szívhez. A három kötetnyi német népmese összegyűjté­se és kiadása a Grimm fi­vérek, Jacob és Wilhelm ér­deme, csakúgy, mint a száj- hagyomány útján élő törté­mederszélen. . . Én meg vo­nalbejáráson voltam. Ismertük már a dörgést. Nem kacagtuk el magunkat. Csapó Miska egész nap szü­retelt- Korábban érő lugas­szőlőt telepített a ház elé, meg néhány tőkét a kis­kertbe. Szőlőt taposott egész nap. Hetven liter mustot csurgatott ki. A gátra csak akkor ment fel, amikor a gyerekeket bekiabálta enni. Dina Ferkó is leadta a drótot. — Jelentem, négy embe­rem volt. A szénraktárban forgatták a szenet, nehogy begyulladjon. . . Én meg a kazán biztosítószelepét csi­szoltam, mert marást észlel­tem rajta. Dina hantáját is ismertük már. A gépház ajtaját ki sem nyitotta. Reggeltől délig a Fokközi erdőben fácánra vadászott. Féggel- Négyet lőtt, kettőt küldött a tekin­tetes vízmester úrnak is... A négy embere meg trágyát hordott a kommenciós föld­re, legalább harminc kocsi­val. Kótiéknál az asszony je­lentkezett, Mariska. Olyan katonásan csinálta, mint az ura. Még a sarkát is össze­verte. — Jelentem, hogy a mai napon négy ember tiltóápo­lással foglalkozott. A párom még nem jött vissza. Ürgét önt. Délig harminckét lyuk­kal végzett. Felhordott a mederből vagy kétszáz veder vizet. özed József beleszítt a fo­gába- Bennünk meghűlt egy keveset a vér. Érti az asz- szony a dolgát, jobban, mint az ember. Kótinak két embere ten­gerit tört, a harmadik az üszőt vitte bikához. . . A ne­netek végleges nyelve, stí­lusa. művészi formája. A két Grimm testvért szoros szálak fűzték a korai vagy más néven heidelbergi ro­mantikához, a német iroda­lom egyik kiemelkedő, a vi­lágirodalomban is jelentős korszakához. Művészi, iroda­lom- és nyelvtudományos tö­rekvéseik, egész munkássá­guk szépen illeszkedik ebbe. a kort meghatározó filozó­fiai-művészi áramlatba. Wilhelm Grimm 1786. feb­ruár 24-én — kétszáz éve — született Hanauban, bátyja. Jacob január 4-én, egy év­vel korábban. Apjuk jogász volt, Ludwig öccsük festő­művész. Jogi és irodalmi ta­nulmányaik, könyvtárosi te­vékenységük után Jacob és Wilhelm a göttingeni egye­tem tanára lett. Mindketten tiltakoztak a hannoveri uralkodó önkénye ellen, s ezért elbocsátották őket. A berlini tudományos akadé­mia tagjai voltak. Az 1810- es évektől kapcsolatban áll­gyedik Kótival együtt be­ment Vésztőre, a hetipiacra. Kocsival vittek be hat sül­dőt. Üres kocsival jöttek vissza és ketten együtt vé­gigordították a tíz kilomé­teres kövesutat. Köti a konyhában alszik a dívá­nyon, az ember meg a szé­natartóban. Okos asszony Kótiné. Kilincsre csukta a konyha ajtaját, nehogy az ember horkolása beleverjen a telefonba. özed sem hunyja be a szemét, amikor jelent. —Jelentem, két jembe- rem volt, a szertárrendezés­sel foglalkoztak. Én a falu­ban voltam fogat húzatni­Kótiné jószívű asszony. Biztosan elsírná magát, ha •nem tudná a valóságot. Özed Józsefnek mind a harminckét foga ép. Diót szokott vele törni. A sült szalonna bőrét, de a gyen­gébb csirke csontját is el­rágja még. Annyi fogat hú- zatott már, hogy abból négy teljes sor kitellene. Rossz még rágondolni is, ■ ha egy­szer dupla Károly belenéz a szájába.. .! Kocsi fát fu­varozott be a főzdébe. A következő héten főzik a pá­linkáját. Két embere egész nap verte a szilvát, mert az összegyűjtött kilencszáz liter cefrét szeretné ezerre fejelni. Szeles Gábor bátyánk hangja nyugodt, csendes. — Jelentem, négj^- embe­rem a Nagyfok csatorna földdugóit hányta ki- Én magam örökösödési ügyben a gyámhatóságnál jártam. Eddig a vízmester úr csak annyit mondott: Jól van Andris, rendben van Mihály. Szeles Gábor jelentésénél közbeszólt: — Sikerült. Gábor? — Még holnap is tart a tak magyar nyelvészekkel, néprajzkutatókkal, a Magyar Tudományos Akadémia kül­tagjaivá választotta Grim- méket. A napóleoni elnyomás és a néme£ kis fejedelemségek belső harcai, zsarnoksága el­len fellépő korai romantiku­sok — így a hanaui fivérek is — előszeretettel fordultak a nemzeti múlt kincsei, tör­ténelmi és művészi doku­mentum felé. Érdeklődtek a középkori költészet, illetve a népi kultúra iránt. A népi­ességet tűzték zászlajukra; a népdalokban, mondákban és mesékben fedezték fel a német irodalom igazi érté­keit, s erre akarták alapozni a nemzeti kultúra további fejlődését. Jacob és Wilhelm Grimm meggyőződése volt. és szenvedéllyel hirdette: a népköltészet legyen valóban az egész népé. De nem tit­kolták politikai céljukat sem: az idegen ^elnyomás alatt, a társadalom nehéz időszakaiban a művészet se­gítségével igyekeztek ébren tartani és erősíteni a nem­zeti öntudatot. A két fivér népmesegyűj­teménye napjainkban is vi­lágirodalmi jelentőségű, hal­hatatlan. Á több mint két­száz mű egy egész nép. sof túlzás nélkül állítható, az emberiség hitét, erkölcsi né­zetét tükrözi, s a földkerek­ség számos népének ad örö­möt, erőt. Grimmék alapos­sága, műelemzése, szaksze­rű kiadványa tudományosan, nyelvészeti pontosság tekin­tetében felülmúlja a koráb­bi hasonló feldolgozásokat, tanulmányokat. Mégsem egyedül a mesegyűjtemény­nek köszönhetik hírnevü­ket. A Grimm fivérek a német nyelvtudomány és szótárké­szítés atyjai; tőlük származ­nak az első irodalomtudomá­nyos munkák, a mai germa­nisztika alapjai; s jelentő­sek kultúrtörténeti és nép­rajz; kutatásaik. Nevükhöz fűződik a német nyelv tel­tárgyalás... — Rendben, csak ügye­sen. .. — Igyekszem, tekintetes vízmester úr, kérem... Szaporán nyeltük a nyá­lunkat. Nem kelt el Csök- mőn a vízmester úr szénája- Ügy látszik, alkudtak rá többen is, de még nem tud­tak tenyérbe csapni. Esetleg holnap, vagy holnapután. Egy-két napot még elfuri­kázik, és csak azután jelenti: az örökösödési tárgyalás be­fejezést nyert. Közben elin­tézi a borjúk nyári tartását, behajtja a kommenciót. öz­vegy Nagy Antalné tekinte­tes asszonyt is felkeresi. Morzsolgatja előtte a kalap karimáját és kikönyörög tő­le két kocsi búzaszalmát, aljnak. Ha minden jól megy, a cigány vonójába is bele­fűz egy húszast. Futja a széna ára, percentet kap be­lőle. Patkós Gyuszi hangosan jelent. Teleszájjal, szinte cseng tőle a fülünk­— Jelentem, három em­berem volt. A hullámtérben szamártövisirtással foglal­koztunk. Ügy tátongtunk, mint a szárazra lökött hal. Az egész szakasza birka­legelő. Alig van fű a hul­lámtérben. Szamártövis még mutatóban sincs. A nagy harcsát kerítették be a köz­úti hídnál. Egész nyáron ar­ra vadászott. Olyan tüdeje van Gyuszinak, mint három másiknak együttesen. Tele­szívja magát levegővel, tar­taléknak még a pofazacskó­ját is megtölti és bukik le a víz alá. A kisebb potyká- kat megsimogatja, aztán hüvelykujjával pipát ad a hal szájába, és máris hozza fel. A dög harcsáért már két­szer lement a víz alá- Szi­gonnyal. Mind a kétszer úgy lábszáron csapta, hogy az asszony hetekig borogatta ólomecetes ruhával. A har­csának ismerte már a járá­sát, a padmalyát és tegnap hajnalban megleste a han­cúrozását is. Nagyokat csa­pott a víz felszínén, kavar- gatta maga körül a hullá­mokat, a bukdácsoló kacsák közé vágott, és kettőt közü­lük elnyelt. Utána csendes jes szókincsének összegyűj­tése. Életükben a közösen szerkesztett szótárnak csak az első négy kötete jelent meg, utolsó, 32. kötetét 1961- ben adta ki a berlini és a göttingeni tudományos aka­démia. Elkezdték egy értel­mező szótár szerkesztését, amely a közelmúltban je­lent meg a kettős évforduló tiszteletére. Jacob Grimm négykötetes nyelvtana a pihenés következik. Napo­kig hentereg a padmalyban és csak akkor bújik elő, ha megkordul a gyomra. Gyu- sziék csatpálcás kerítővei fogták körül. Ki is ugrott a padmalyból, neki a háló­nak. -forgott az öblében és nagy nekirugaszkodással ma­gával vitte az egész felsze­relést, a két emberrel együtt. Rám nem került sor, mert a vízmester úr sietett. De még nem köszönt el, mert hátra volt még a pilóta. — Észrevételük van-e? Kótiné szólott olyan asz­szonyi beszéddel­— Még nem jelentkezett.. . Senki sem tudott róla semmit. Furcsának tűnt, hogy ezen a raporton dupla Károly egy szót sem szólt közbe. Min­den alkalommal ott hallga­tózik a másik készülék mel­lett. Jegyzetel, firkál és ha valamelyikünk nagyon mel­léfog, máris bedörren a te­lefonba. — Mit züttyöl! A teker­gő úristen. . . Mondja fulladásig. Háza­sítja az istent az aprószen­tekkel, a lovakat a gát­őrökkel. Mérgében rúgja a falat. Lerugdosta már a me- szet, a maltert, veresük a tégla- Hiába keni be Fabu- lya. a kőműves, egy hét múlva már megint olyan nagy a lyuk, amibe belefér­ne az egész telefon. Veri az asztalt, pattog rajta a ten- tatartó és zörög a karikába fűzött millióegy kulcs. Néma marad a másik te­lefon. Elmaradt a szidás. Sokkal fontosabb dolgokra került sor. A teherautóra új ponyvát szereltek. Kicserél­ték a kerekek gumiját, fel­tankolták a tankot benzin­nel, és még egy tele hordót is felgörgettek a derékba. Rúdját a Tisza irányába fordították. Otthon bőrön­dökbe került a fontosabb holmi, a nagyja pénz buk­szába, az ajtókra pántokat szereltek és olyan nagy la­katokat vásároltak Pláner- től, mint a palacsintasütő.. . Beírhattam volna a nap­lómba, hogy ma volt az utolsó raport. a legutolsó. . De ki lát a holnapba? nyelvi jelenségeket összefüg­géseikben és fejlődésükben tárgyalja, vizsgálja; így le­het ma is szakkifejezéseinek, elméleteinek nagy része el­fogadott és használatos. S visszatérve Hamupipő­kéhez, Hófehérkéhez és Csip- kerózsikához — a Grimm- meséket kézbe venni, azok­ban gyönyörködni nem szé­gyen a felnőtteknek sem ... Niedzielsky Katalin Arcok közelről Frankó Károly — Kár, hogy ma este bo­rús az ég, mert egyébként a csillagok társaságában be­szélgethetnénk. Ezt a táv­csövet még az ősszel vettem, hétéves kislányom látta is rajta a Halley-üstököst. Boldog vagyok, mert gyer­mekeimnek felhívhatorp a figyelmét az élet szépségei­re: a naplementék színeire, a nevetés örömére, a muzsi­kára, egy-egy festmény rej­telmeire. Dr. Frankó Károly ottho­nában jó egy kicsit megpi­henni. Szürcsölgetni a finom teát, gyönyörködni a falakat borító festményekben, néze- getni az értő ízléssel válo­gatott könyveket, hallgatni a házigazda szavait. — Ha valami különleges élmény ér, mindig az iker­testvéremre gondolok — mondja Frankó Károly. — Bár negyvenöt évesek va­gyunk, mégis minden örö­möt, gondot megosztunk egymással. Ehhez a portré­hoz is nyugodtan mellékel­hetnénk az ő arcképét, sen­ki nem jönne rá a turpis­ságra. Még egyetemista ko­runkban történt, hogy egy kalauz észrevette: mindket­tőnk vasúti igazolványában egyazon kép van. Máskor sose tudtak megkülönböztet­ni. Az orvosi pályát is együtt kezdtük, Gyomán. Én azóta is ebben a Körös-parti községben dolgozom, Laci testvérem pedig Békéscsabán szemészorvos. Mindketten szeretjük a repülést, s én a csillagászat rejtelmeiben is szívesen elmerülök. Másként végzi az ember az orvosi hi­vatását akkor, ha felmérte, „hány hét a világ”, s ha a páciensben bajba jutott em­bertársát látja. — Segít a festészet a min­dennapok munkájában? — Számomra feltétlenül. Igazabb leszek általa, nyu- godtabb, kiegyensúlyozot­tabb. Mindez pedig kell a gyakorló orvosnak is, külö­nösen a rohanó, anyagiasko- dó világban. Romantikus, könnyen bezárkózó alkat va­gyok, s igazi oldódást a mu­zsika, a könyvek, a csillagok és a festészet jelent számom­ra. Persze, ha valaki több évtizeden át végzi hivatását egy községben, együtt él a falu ezernyi bújával-örömé- vel, nehéz elválasztani ma­gában az orvost és a művé­szeteket szerető embert. — Kiállításon gyakran szerepelnek művei. A láto­gatók elismerése jelent olyan örömöt, mint egy meggyó­gyított beteg köszönő te­kintete? — A test és a lélek egész­sége elválaszthatatlan. Ahogy a receptpapírra írom a gyógyszert, a vásznakon ta­lán egy kis szépséget tudok átadni. Számomra az orvosi hivatás mellett annyi ada­tik, hogy öreg kocsimra né­ha felpakkolok, kimegyek a Körös-partra és festek. Bol­dog vagyok, mert szüleim élnek, és azért is, mert egy kis élettapasztalat mellett gazdag könyvtárat hagyok majd gyermekeimre. Mind­nyájan szeretjük a zenét, és ha egy szép tájat vagy mű­alkotást látunk, azt kíván­juk, hogy álljon meg az idő. Sok év múlva pedig Ady szavaival szeretnék búcsúzni: Fölöttem az Ég ragyog: „Hess, aludni gyermekek, csillagot néz nagyapátok." Andódy Tibor Kántor Zsolt: Udvar Befagyott csapok.lovak.becsapott lovak lélegzetén szűrődik át a fény (vörös korong) egy halom újságba túr a szél száraz zörgő bádogok levelek (harag íve) egy kis papírcsík a kökénygömb körül mint könyvbe préselt fű (idő) lomkamra aljnövényzete: beszáradt festékek kék méz Kétszáz éve született Wilhelm Grimm Hamupipőke A Grimm .testvérek szobra a hanaui tanácsháza előtt

Next

/
Thumbnails
Contents