Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám

1986. március 7., péntek o Vevők vagyunk a jó magyar gépekre, iparcikkekre, almára Beszélgetés V. I. Ocseretyinnel, a Szovjetunió kereskedelmi képviselőjével Szovjet exportra készülnek a telefonközpont-tápegységek a BHG békéscsabai gyárában Fotó: Fazekas László Mire számíthat a magyar almaexport? Hogyan érinti a magyar bor- és egyéb ital­kivitelt a Szovjetunióban fo­lyó alkoholellenes kampány? Milyen gépeket, iparcikke­ket vár tőlünk a Szovjet­unió? Bővül-e a záhonyi— csopi vasúti átrakókörzet tel­jesítőképessége? .. . Csak néhány kérdést so­roltunk fel.— elöljáróul — annak érzékeltetésére, hogy lapunk milyen témák kap­csán kért felvilágosítást, vé­leményt -Viktor I. Ocsere- tyintől, a Szovjetunió ma­gyarországi kereskedelmi képviselőjétől. — Tudjuk, hogy Magyarország 5-6 százalékkal részesedik a Szovjetunió évi külkereskedel­mi forgalmának értékéből. Van­nak olyan magyar iparcikkek, áruk, amelyeknél lényegesen magasabb ez az arány? — Először is pontosítanék: a magyar részesedés aránya 1985-ben elérte a 6,6 száza­lékot. S ami a kérdés érde­mi részét illeti: az MNK szállításai fedezték tatfaly autóbusz-, hajó- és úszóda­ru-behozatalunk mintegy 90 százalékát, a friss alma és zöldségkonzerv-importunk több mint felét, a gyógyszer- behozatalunk csaknem egy­negyedét. Az idén például mintegy 7500 magyar autó­buszra számítunk. Azt hi­szem, e számok, arányok ön­magukért beszélnek. — Ismeretes, hogy viszon­zásul Magyarország a Szov­jetunióból szerzi be a vas­érc 85—90, a kőolaj 75—80, a földgáz 40, a fenyőfűrész- áru-szükségletének 60 száza­lékát, a villamosenergia­igény több mint egynegye­dét. S persze igen sok gépet vásárol. Jelenleg mintegy 500 ezer szovjet gyártmányú személy- és teherkocsi fut Magyarország útjain. Az el­múlt másfél évtizedben 76 ezer traktort, 10 ezer kom­bájnt, 25 ezer különböző mezőgazdasági gépet, 300 mozdonyt, 310 metrókocsit, 200 elektronikus számítógé­pet vett tőlünk Magyaror­szág — hogy csak néhány számot említsek. — Az SZKP XXVII. kongresz- szusa kapcsán a Szovjetunióban is nyomatékos hangsúlyt kap a termékek minősége. Azt jelenti ez, hogy a magyar áruknál is emelték a mércét? r— Ahogy a világ többi tá­ján is szokás. Márkás csen­gése van nálunk az Ikarus. Videoton^ Rába, Tungsram, Ganz-Mávag, Bábolna név­nek, szeretnénk, ha még több magyar ipari és mezőgazda- sági üzem felsorakozna mel­léjük. Ezért fogadták meg­elégedéssel nálunk azt a hírt, hogy 1986—90 között Magyarország Szovjetunióba irányuló gépexportjának csaknem 35 százalékát új gé­pek alkotják. Más szavak­kal: több és jobb elektroni­kus vezérlésű szerszámgé­pet, gyógyászati berendezést, illetve dízelmozdonyt, robo­tot, korszerűbb kőolaj- és földgázkitermelő berendezé­seket szerezhetünk be Ma­gyarországról. — A magyar közvélemény meglehetősen tájékozott már a Haladás gázvezeték építésének részleteiről, illetve arról, hogy magyarok is dolgoznak majd a Kaszpi-tenger közelében fekvő Tengizben. Keveset tudunk vi­szont egy másik beruházásról: ml is részt veszünk a Krlvojro- gi Ércdúsítómű építésében. Pe­dig a magyar kohászati szak­emberek szerint ez is igen fon­tos. Mikor adják át az új üze­met? — Az új kombinátot 1988- ban avatjuk fel. A kohásjok, köztük a magyar kohászok várakozása teljesen érthető: a dúsított érc szállítása ke­vesebb vagont igényel, fel­dolgozása jóval energiataka­rékosabb, mint a nyers ércé. — örömmel olvastuk a szov­jet pártdokumentumokban, hogy a vállalatok közötti kapcsolatok kiépítését, bővítését szorgalmaz­ták a Szovjetunió és a KGST többi tagországa között. Milyen kibontakozásra számíthatunk a jövőben? — Ilyen kapcsolatok már most is vannak, hiszen a magyar vállalatok részt vesznek Moszkva, Leningrád, Kijev, Voronyezs, Lvov, Ba­ku, Jereván cipő- és kötött­árú- és autóbuszgyárainak rekonstrukciójában. A moszkvai Vörös Október Szerszámipari Műveket a csepeli testvérüzemével, a Moszkvai I-es Számú Állami Csapágyműveket a debreceni GÖCS-csel, a Lvovi Autó- buszgyárat az Ikarussal kö­tik össze a kooperációs szer­ződések- Ami a jövőt illeti, hadd utaljak csak egyetlen tényre: magyar—szovjet ve­gyesvállalat épül Magyaror­szágon, amelyen magyar részről a Medicor is részt vesz, s korszerű orvosi di­■ agnosztikai berendezéseket és hasonlókat állítanak majd elő. — Magyarország tetemes meny- nyiségű bort termel, s égetett •szeszt is előállít. Ezért nem ér­dektelen számunkra a kérdés: hogyan érinti a mi exportkilá­tásainkat a Szovjetunióban fo­lyó hosszú távúnak igsejtező an­tialkoholista kampány? — Gondolom, magyar ba­rátaink is megértik, hogy nem veszünk tőlük pálinkát, konyakot, általában égetett szeszt. Viszont ellentételezé­sül nagyobb mennyiségű márkás bor, üdítőital, gyü­mölcslé, szörp átvételére is készek vagyunk. Veszünk, és a jövőben is szállítunk Ma­gyarországra pezsgőt, sőt — ha a magyar fél igényli — vodkát is. — Az almaexportról! Magyar- ország bővében van ennek a gyümölcsnek, a Szovjetunióban viszont — amint ott járva lát­tuk — több is elfogyna belőle. Mi akadályozza hát a kölcsönös előnyök jobb kiaknázását? — A terv szerint 1984-ben 280 ezer, ’85-ben 315 ezer tonna almát vásároltunk volna Magyarországtól, ám ebből ’84-ben csak 220 ezer, ’85-ben pedig 207 ezer tonna realizálódott. Tavaly az idő­járás sem kedvezett a ma­gyar almatermésnek. De nem ez a fő ok, hanem a vagonhiány. Óriási mennyi­ségű áru zúdul át Záhony— Csop között, és fordítva, kü­lönösen ősszel, nem volt elég vasúti kocsi és teljesítő- képesség. Sokat enyhíthet ezen a gondon, ha mindkét fél hűtőházakat épít, ami kö­zös, elhatározott szándékunk. Az idén 380 ezer tonna al­mát szeretnénk vásárolni Magyarországról, van tehát piaci lehetőség. Különösen akkor, ha az egyébként ked­velt jonathán mellett más almafajtákat is vehetünk. — Végül Záhony—Csopról! Nemcsak a magyar almaexport, az egész magyar—szovjet külke­reskedelem kulcskérdése, hogy bővíteni tudjuk-e a két határ menti vasúti átrakókörzet telje­sítőképességét. Az ezzel kapcso­latos magyar fejlesztéseket, ter­veket ismerjük, szovjet baráta­ink döntéseit viszont nem. Mi a szándékuk? — Kezdjük a tényekkel: most évente 11—12 millió, 1990,-ben viszont már vár­hatóan 15—16 millió tonna áru érkezik a Szovjetunió­ból Magyarországra, a ma­gyar fél jelenlegi évi 5 mil­lió tonnás exportja 5 év múlva elérheti a 7—8 millió tonnát is. (A jugoszláv és osztrák tranzitforgalmat nem is vettem most számításba ) Valójában óriási mennyiség ez, ami bennünket is cselek­vésre késztetett. Évek óta építkezünk, fejlesztünk mi is. A magyarok tudják, hogy Záhony neve valójában több falu határára kiterjedő pá­lyaudvar-rendszert foglal magában. Ugyanezt mondha­tom Csopról is. Amit mi a csopi átrakókörzetnek mon­dunk, az már kiterjed Ba- tyevóra, s néhány év múlva Jeszenyre is. Az ezzel kap­csolatos beruházásokban, korszerűsítési munkálatok­ban magyar barátaink is részt vesznek, s már csak idő kérdése, hogy a vasér­cet szállító szovjet vasúti szerelvények minden átrako­dás nélkül elérhessenek Miskolc, Dunaújváros tér­ségébe. Magyar László Tudományos unikum Utasok,tonnák Sínen a vasút Milyen volt a Berettyó, a Körösök, valamint a Közép- Tisza vidéke a múlt század elején? Erre a kérdésre kap­hatnak választ az érdeklő­dők abból a nemrég megje­lent kötetből, amelyet a Magyar Hidrológiai Társa­ság és a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság adott ki. A könyv, amely Huszár Má­tyás munkája és a „Vízrajzi értekezések” címet viseli, a Tisza Tokaj—Szeged közötti szakaszát, a Körösöket, a Berettyót és a Hortobágyot írja le vízrendezési szem­pontok alapján. Ugyanis a szerző — mint kamarai mérnök — 1818-ban megbí­zást kapott az említett fo­lyók felmérésére és a szabá­lyozási tervek elkészítésére. A munka 1822-ig tartott, s ennek eredményeként ké­szült el a szóban forgó kö­tet, amely*. 68 finom kivitelű térképlapot, valamint egy 70 oldalas tanulmányt tar­talmazott. Ez utóbbi az úgy­nevezett „Dissetatio” mind­máig kiadatlan volt, pedig a modern magyar vízgazdál­kodás elindításában nagy szerepet játszott, és jelentő­sége — a benne felvetett gondolatok szinte pótolhatat­lan értékűek — korunkig ható. Ezért döntöttek most a szakemberek e mű megje­lentetése mellett. A latin eredetiből fordított művet dr. Dóka Klára tanulmánya ve­zeti be, ezenkívül a 84 ol­dalas könyvben helyet ka­pott még 3 színes fakszimi­le térkép is, amely a Körös Köröstarcsa és Békésszent- andrás közötti szakaszát áb­rázolja a múlt századi vi­szonyoknak megfelelően. A MÁV Szegedi Igazgató­sága legnagyobb üzemfőnök­sége a békéscsabai. Az or­szágban az elsők között, 1978-ban, hívták életre, mint szervezeti egységet. A 2 ezer 500 vasutast foglalkoztató üzemfőnökséghez tartozik a Tiszatenyő—Lökösháza, az Orosháza—Békéscsaba és a mezőtúr—orosházi vonalsza­kasz, együttesen 26 vasútállo­mással. Azon túl, hogy az egyik „legöregebb” körzeti üzem­főnökség, a legkiemelkedőbb sikerekkel is büszkélkedhet. Mindezt több kiváló cím is bizonyítja. Jó eredménnyel zárták az elmúlt esztendőt is. — Tavalyi célunk alapve­tően a személy- és áruszállí­tási igények mennyiségi és minőségi kielégítése volt. E főbb feladatok mellett ke­rültek meghatározásra az eszközfelhasználás és a gaz­dálkodás tényezői — kezdte bevezetőjében Valkó Pál, bé­késcsabai körzeti üzemfő­nök, majd még egy gondo­lattal megtoldotta: — 1985- re a belföldi és a nemzetkö­zi áruszállításban az előző évivel csaknem azonos, vagyis 3 millió 50 ezer ton­na áru elszállítását tervez­tük. E roppant teljesítmény­hez a korábbinál jobb esz­közgazdálkodás és szervezet­tebb vasúti munka kellett. Persze, egy év munkája nem ilyen egyszerű. Az év­közi áruszállítási fuvarigény- ingadozások kiegyenlítésére a bevezetett szezonális fuvar­díj a vasúti szállítójármű­vek egyenletesebb felhasz­nálását volt hivatott elősegí­teni. Az elmúlt esztendőben a körzeti üzemfőnökség — belföldi és az exportfeladá­sok, import- és a tranzit- szállítások — együttesen 3 millió 273 ezer tonnát to­vábbított. Mindez 5,7 száza­lékkal nagyobb az előző évinél, és 7,3 százalékkal ha­ladja meg a tervezettet. Ezek azért is figyelemre méltó eredmények, mert az elmúlt esztendő első hónap­jait bizony a kedvezőtlen időjárási viszonyok kísérték. Az összteljesítményen be­lül érdemes kiemelni az áru­feladást: az előző évhez vi­szonyítottan 4,6 százalékos, a tervezetthez pedig • 13,3 szá­zalékos növekedést mutat. Az exportfeladási teljesít­mények is igen szépen ala­kultak az üzemfőnökség te­rületén. A bázishoz képest 18,3 százalékkal, a terve­zetthez viszonyítva pedig 22,8 százalékkal emelkedtek. A számok tükrében az a következtetés vonható le, hogy a vasút, pontosabban a körzeti üzemfőnökség, műkö­dési körzetében eleget tett célkitűzéseinek. Mindennek értékét csak növeli, hogy az év eleji szállítási elmaradá­sok pótlása igen nagy erő­feszítéseket kívánt, s az őszi szállítási időszakban olyan nagy fuvarigény hárul a vasútra, amelyre évek óta nem volt példa. Csak érzé­keltetésként: 198EL szeptem­bertől decemberig terjedő időszakban a belföldi és ex­portfeladások 9,2 százalék­kal haladták meg az előző év azonos időszakának amúgy is magas teljesítményeit. Az exportfeladások mennyisége ugyancsak az előző év ha­sonló időszakához 18 százalé­kos növekedést mutatnak. E magas túlteljesítések nagy­mértékben a vasutaskollek­tíva helytállásának köszön­hetők. Persze, az esztendő utolsó hónapjában, a szállítási csúcsban akadtak kocsikiál­lítási gondjaik. Ennek két oka volt. Az egyik a már említett rendkívül zord idő­járás okozta év eleji szállí­tási visszaesés, a másik, hogy a szezonális fuvardíj beve­zetésével nem sikerült ma­radéktalanul elérni a szállí­tójárművek egyenletes ka­pacitáskihasználását. — A tavalyi tapasztala­tokból természetesen adódik a következtetés, mely egy­értelműen arra orientál ben­nünket, hogy a szállítási fel­adatok teljesítését már az év első napjától úgy vé­gezzük, hogy a fuvarigények megfelelő jelentkezésével egyidejűleg a járműállo­mány kihasználtsági szintjét javítsuk — toldotta meg a körzeti üzemfőnök. A mostani év eddig eltelt időszakában biztatóak az eredmények. A fuvaroztatók­kal együttműködve, a köl­csönös információkat tovább bővítve, a jelentkező fuvar­igényeket kisebb feszültsé­gekkel, de ki tudta elégíteni a vasút. Az áruszállítási terv teljesítése érdekében az idén tovább csökkentik a vasúti kocsik rakodóhelyi és állo­mási tartózkodási idejét, to­vább javítják a vasúti mun­ka belső szervezettségét. — szekeres — II számítás­technika mindenkié • A Neumann János Számí­tógép-tudományi Társaság a TIT, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet, a KISZ KB, az MTV és a Ma­gyar Rádió közreműködésé­vel — a számítástechnika társadalmasításának jegyé­ben — szervezi meg március 14. és 19. között a Mikro '86 I. országos mikroszámító- gépes találkozót Budapesten, Kecskeméten és Sopronban. Ez a rendezvény az 1986. év legnagyobb hazai mikroszá- mítógépes akciója .lesz, mely kapcsolódik a tavaszi feszti­vál eseményeihez. Bemutatják a hazai mik- ro-számítástechnika eredmé­nyeit, fórumot biztosítanak a közvetlen információszerzés­nek és az üzleti lehetőségek kiterjesztésének. A találkozó legjelentősebb rendezvénye „A számítás- technika mindenkié, a szá­mítástechnika mindenkiért” című kiállítás, amelyet a BNV 24-es pavilonjában te­kinthetnek meg az érdeklő­dők. A kiállítás a hazai for­rásból beszerezhető olcsó hardver-szoftver eszközök, szolgáltatások, alkalmazá­sok, egyedi és egyéni ötle­tek bemutatását kívánja elő­segíteni. A nagy számítás- technikai vállalatok, intéz­mények mellett a kisszövet­kezetek, gmk-k is képvisel­tetik magukat. A rendezvény egyik köz­ponti témája: a számítógé­pek hasznosítása az oktatás­ban. A Tudományszervezési és Informatikai Intézet be­mutatja a teljes középiskolai oktatási programválasztékát, amely a biológia, fizika, földrajz, idegen nyelvek (orosz, angol, német), kémia, matematika, technika, törté­nelem tárgyakhoz, illetve a szakközépiskolák és szak­munkásképző intézetek tan­anyagához kapcsolódva segí­tik az elméleti ismeretek könnyebb megértését — gya­korlással, somiéi tét éssel. Évről évre nő a konténerforgalom Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents