Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám

NÉPÚJSÁG o 1986. március 5., szerda Bányásztemetés A Pécshez tartozó vasast temetőben helyezték tegnap végső nyugalomra Gémes Illés 35 éves bányalakatost, aki a febru­ár 18-án történt vasasbányai fejtésomlásnál vesztette életét A Mecseki Szénbányák hősi halottjának ravatalánál a válla­lat, a bányaüzem vezetői, a műszaki kollektíva és a bánya­körlet képviselői, valamint az elhunyt bányász közvetlen munkatársai, szocialista brigádjának tagjai- álltak díszőrsé­get. Koporsóját a bányászhimnusz hangjainak kíséretében bocsátották a sírba. A Jókai Színház tevékenységéről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Ezeket a tablókat eddig még nem láthattuk Békés megyében. A közeljövőben viszont Békéscsabán és Gyu­lán több helyen is feltűnnek majd. A két város sűrűn la­kott területein és lakótelepe­in ugyanis lakó-pihenő öve* zeteket jelölnek majd ki. Az ilyen övezetekben élők nyugalma, a gyerekek biz­tonsága lényegesen nagyobb az átlagosnál. A járművek maximális sebessége 20 ki­lométer óra. Tilos a párhuza­mos közlekedés. Behajtani csak az ott lakóknak és az oda látogatóknak szabad. Tehergépkocsik, buszok par­kolási céllal nem hajthatnak be. Ahol nincs járda, ott a gyalogosok az utat teljes szé­lességében használhatják. Az övezetben KRESZ-táblák — Nagykamarás A Nagykamarási Községi Közös Tanács március 3-án, hétfőn tartotta soron követ­kező ülését Nagykamaráson. Elsőként Köböl András ta­nácselnök tájékoztatta a tes­tületet a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, valamint a két tanácsülés kö­zött végzett végrehajtó bi­zottsági munkáról. Első napirendi pontként Varga József né, a szakigaz­gatási szerv vezetőjének elő­terjesztésében megvitatták és elfogadták a két telepü­lésre — Nagykamarásra és Almáskamarásra — szóló ez évi költségvetési tervet. Ez­után a testület megvitatta — a Varga Józsefné által elő­terjesztett — írásos beszámo­lót a két település VII. öt­éves tervéről. A kiemelt fel­adatok között az egészség- ügyi ellátás feltételeinek ja­vítása szerepel: Nagykama­ráson egy új rendelő és or­vosi, szolgálati lakás meg­építését tervezik, s ennek el­készülte után, a régi rende­lőből és szolgálati lakásból kialakítanák a régen óhaj­tott öregek napközi otthonát. Almáskamaráson pedig a volt tanácsháza felújított épületébe helyezik majd át az ‘orvosi rendelőt és a vá­rótermet, valamint az anya- és gyermekvédelmet is. A tervek nem felejtkeznek meg az oktatási intézmények tárgyi feltételeinek javításá­ról sem. Az előzetesen a vég­rehajtó bizottsági és községi párttjjzottsági értekezleten megvitatott tervet a testület elfogadta. a parkolóhelyet jelölőn kívül — nincsenek. így az elsőbb­ségi viszonyokat a jobbkéz- szabály dönti el. A két városban — ameny- nyiben ezzel a lakosok is egyetértenek — három-há­rom területet nyilvánítanak lakó-pihenő övezetté. A me­gyeszékhelyen az Áchim-la- kótelepet, a Tolnai és a Kisszik utca által határolt területet, valamint a József Attila-lakótelep néhány te­rületét. Ez utóbbin a Len- csési út csaknem teljes bal oldala, a másik oldalon a Haán Lajos tér, a Tölgyfa utca és a Szabó Pál tér. A teherautóknak lesz külön parkolójuk. Itt említjük meg, hogy idén tovább épül a kerékpárút az étteremtől egészen a városhatárig, s így Harmadik napirendi pont­ként Köböl András tanács­elnök előterjesztésében meg­tárgyalták és elfogadták a tanács és munkabizottságai­nak munkatervét. A testületi ülé| bejelentésekkel zárult. (bse) Telekgerendás A napokban tartotta Te­lekgerendás Városkörnyéki Község Tanácsa soron követ­kező ülését. . Meghívottként részt vett dr. Molnár Margit, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője és Ancsin Károly országgyűlési képvi­selő is. A napirenden a te­lepülés környezetvédelmi helyzete volt az első, ki­emelt témakör. Gyebnár Já­nos tanácselnök előterjeszté­sében értékelte a köztiszta­ságról szóló korábbi tanács- rendelet végrehajtását, utal­va a márciusra meghirdetett tisztasági hónapra. A kör­nyezettisztaságot illetően nem ítélte veszélyeztetettnek a község helyzetét, de további tennivalókra hívta fel a fi­gyelmet. Ezután került sor Telekge­rendás VII. ötéves tervének tárgyalására. Kiemelt célki­tűzésük a tanácsi létesítmé­nyek ésszerű, gazdaságos fel­újítása és a tervszerű tele­pülésfejlesztés. Nagy János vb-titkár az 1986. évi költ­ségvetési és fejlesztési tervet terjesztette elő, amelyet a tanácsülés egyhangúlag elfo­gadott. Végül a községi ta­nács 1986. évi munkatervét ismertették. P. A. az eléri már a városon kí­vül futó kerékpárutat. Gyu­lán a Kuznyeck-lakótelep, az Észak-Törökzugi-lakóte- lep, valamint a T utca, Szé­kely Aladár utca által köz­rezárt terület lesz lakó-pi­henő övezet. Persze ahhoz, hogy ezek az övezetek valóban alkal­masak legyenek a pihenő­funkcióra, kijelölésük még csak az első -lépés. A to­vábbépítésben számítanak a lakosság segítségére. Anya­got, facsemetét és szerszámot biztosítanak a tenniakarók- nak. Jövőre kialakítanak af­féle mintaterecskéket is, amelyek gyakorlati szem­pontból és esztétikailag öt­letet adhatnak. Ahol időseb­bek laknak, oda kényelmes utcai ülőbútorokat és sakk­asztalokat tesznek ki, ahol a fiatalokról kell gondoskod­ni, oda játékok és festett aszfaltpályák kerülnek. Minden esetben messze­menőkig figyelembe veszik az ott lakók összes igényét. Hogy ezt a helyi tanácsok minél jobban megismerjék, a A Magyar Nők Országos Tanácsa a nemzetközi nőnap alkalmából tegnap ülést tar­tott a Parlament vadászter­mében. Petrovszky István, az MSZMP KB párt- és tö­megszervezetek osztályának vezetője a Központi Bizott­ság nevében köszöntötte a magyar dolgozó nőket, lá­nyokat, asszonyokat a közel­gő ünnep alkalmából. Be­szédében elmondta: ma is érvényesek azok az alapel­vek, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1970 febru­árjában fogadott el a ma­gyar nők társadalmi helyze­tének elemzésekor. Ezek szellemében jelölhetők meg a nők társadalmi, anyagi, szociális és kulturális hala­dását előmozdító tennivalók. A nők sorskérdései nem vá­laszthatók el a társadalom egészének ügyétől, követke­zésképpen politikánk egészé­vel együtt kívánjuk szolgál­ni hazánk, a magyar népi s az ennek felét kitevő nők további felemelkedését — hangsúlyozta. Társadalmi méretekben ér­vényesül az egyenlő munká­ért egyenlő bér elve — mon­dotta a továbbiakban. Javul­tak a tanulás és a továbbta­nulás lehetőségei. Hazánk­ban a nők iskolai végzett­séggel mérhető műveltségi szintje magasabb a férfiaké­nál. A nők tömegei vesznek részt a párt-, a tanácsi szer­vek, a tömegszervezetek és -mozgalmak munkájában. Ezek a nők anyagi, társadal­mi és szellemi felemelkedé­se érdekében végzett mun­kánk legfontosabb eredmé­nyei. A termelésben foglal­koztatott nők közül azonban csak minden ötödik szak­képzett. A gazdaságfejlesztés lakosság fórumokon találko­zik a tervekkel. (Az első ilyen fórum március 17-én este 6 órakor a Szabó Pál Téri Általános Iskolában lesz a népfront szervezésé­ben.) Ezeken a találkozókon dől el, hogy az elképzelések­ből mennyi valósul meg 1986-ban. . Mindenesetre jó ötletnek tűnik a más országokban már bevált lakó-pihenő öve­zetek megyei meghonosítá­sa. S hogy az ilyen övezetek­ben élők valóban különleges biztonsággal tudhassák ma­gukat és gyermekeiket, ké­sőbb majd az útburkolatba beépítenek úgynevezett se­bességcsökkentő küszöböket. Ha ezekre a megengedettnél nagyobb sebességgel hajta­nak rá a gépkocsik, akkor „elszállnak”. Aki azonban is-' meri ezeket, az tudja, hogy nem véletlenül hívják tré­fásan ezt az elemet „fekvő rendőr”-nek, hiszen közelük­be érve ugyanúgy érdemes lassítani, mintha rendőr te­vékenykedne ott. intenzív szakaszában ez mind több nehézséget okoz. Sokan sajátos nőpolitikái vívmányként tartanak szá­mon olyan szociálpolitikai intézkedéseket, mint a gyer­mekgondozási segély, illetve a gyermekgondozási díj be­vezetése és kiterjesztése, a családi pótlék folyamatos emelése, a bölcsődei, óvodai helyek számának növelése, az iskolai napköziotthon-el- látás bővítése. Ide sorolják a szolgáltatások körének ki- terjesztését, korszerűsítését is. Mindezek jelentősen könnyítik a gyermeknevelő­családgondozó édesanyák munkáját, és mint szociális vívmányokra joggal va­gyunk büszkék, még akkor is, ha tudjuk, hogy további teendőink is vannak. A csa­ládpolitikai intézkedések azonban nemcsak a nők, az anyák, hanem az apák, a családok, az egész társada­lom érdekében születtek — mondotta. Pártunk és kormányunk — mint mindig — a jövőben is kiemelt, figyelmet fordít ar­ra, hogy politikánkban meg­felelő helyet kapjon a nők érdeke. A résztvevők a nemzetkö­zi nőnap alkalmából felhí­vással fordultak a magyar nőkhöz: a világ haladó nő­mozgalmaival, békeszerető erőivel együtt járuljanak hozzá ahhoz: ebben az év­ben, a nemzetközi békeév­ben döntő lépések történje­nek a leszerelés, a tartós bé­ke megvalósítása érdekében. Támogassák a Szovjetunió legújabb békejavaslatait, amelyek perspektívát nyit­nak a leszerelés, az emberi­ség békés, boldog jövőjének megteremtéséhez. (Folytatás az 1. oldalról) azon, hazánkban tán egye­dülálló példát állítá fel, hogy hazafi lehet az is, ki nem származik éppen Árpád vé­réből, hogy szeretni lehet ezt a földet, melyen születtünk, akármely nemzetiségünk, vagy vallásunk legyen is ...” Nos, mindez csattanós vá­lasz — egyebek mellett — azokra a kérdésekre, melye­ket napjainkban gyakran fel­vetnek, nevezetesen, miért van állandó színháza X vá­rosnak, és miért nincs Y-nak, továbbmenve; mindenáron felülvizsgálatra (és felboly­gatásra) szorul-e színházaink területi struktúrája? A vá­lasz persze nemcsak a múlt- ■ ból táplálkozik, hanem a je­lenből is. Ami a Jókai Színház jele­nét, pontosabban munkáját illeti, nincs ok a szégyenkez­nivalóra. 1980—84 között je­lentős előrelépés történt, új vezetés került a színház élé­re, felfrissült a társulat, olyan koncepción alapuló műtorterv készült — s ez lé­nyegében ma is érvényben vah —, amely elsősorban Békés megyének szóló, de or­szágos visszhangra is számí­tó művek bemutatását irá­nyozta elő. Így kerültek mű­sorra a népi-paraszti hang­vételű darabok (Illyés: Bol­habál, Lorca: Vérnász, Ka­csák: János vitéz, Darvas: Vízkereszttől szilveszterig, Németh: Sámson, Gorkij: Éjjeli menedékhely stb.). Ez­zel együtt a szélsőséges iz­musoktól mentes, alapjaiban realista, hangvételében hu­manista, vágyaiban költői, látásmódjában a szépet fel- mutátó színház volt az ideál. Az elmúlt években bővül­tek a színház külföldi kap­csolatai (Penza, Zrenjanin, Zólyom, Arad — az utóbbi jelenleg megszakadt). Ezek megújulást hoztak, szélesítet­ték a játékskálát. Hatodik éve eredményes gyermek­színházi előadásokat hoztak létre a televízióval kopro­dukcióban. Szolnok, Debre­cen, Szeged, Kecskemét szín­házaival is jó volt a kapcso­lat, sajnos ez az utóbbi idő­ben — Szeged kivételével — megszakadt. Több fővárosi szereplés is erősítette a tár­sulat jó hírét. A színház je­lentős előadásszámban ját­szott a megyén kívül is. Az 1981—82-es évadban a táj­előadások 73 százalékát tar­tották a megyében, az 1984— 85-ös évadban már csak 34 százalékát. A pozitívumok mellett az utóbbi egy, másfél évben azonban lelassult a fejlődés. Nem erősödött meg olyan rendezői, zenei vezetői és dramaturgiai vezetőegyüttes, amely elmélyültebb műhely­munkát, átgondoltabb szer­vezést és magasabb művészi színvonalat biztosíthatna. A kezdeti lendület után a meg­torpanásban a rossz tárgyi feltételeknek is szerepe van. A VII. ötéves tervben mód nyílik a színház felújítására, és ezzel minden bizonnyal a művészi színvonal is emelke­dik. A végrehajtó bizottság — elismerve az eddig végzett munkát — határozatában fel­hívta a figyelmet az elmúlt évadokban kialakult koncep­ció erősítésére, a szomszédos megyékkel az együttműködés javítására, az országos vér­keringésbe való bekapcsoló­dásra, valamint a bábszínhá­zi tagozat megvalósítására, a gyermek- és ifjúsági korosz­tály értő közönséggé formá­lására. A harmadik napirend ke­retében a végrehajtó bizott­ság megvitatta a társadalmi tulajdon védelmének helyze­tét a múzeumokban. Elisme­rését fejezte ki az eddig vég­zett tevékenységért, s egyút­tal meghatározta az ezzel kapcsolatos további feladato­kat. A testületi ülés bejelenté­sekkel ért véget. U. T. Tanácsülésekről jelentjük II Magyar Nők Országos Tanácsának ülése Inkognitóban — a kijózanítóban Aznap este cudar hideg volt, amiről eszembe jutott, jó lenne egy konyakot fel­hajtani, hogy átmelegítsen. Aztán gondo­latom folytatásaként az is eszembe jutott, hogy az alkohol csak pillanatokig nyújt hőérzetet. Csalóka érzés. Sokan lettek már fagyhalál áldozatai alkohollal a szerveze­tükben ! Több este, sok órát töltöttem Békéscsa­bán a detoxikálóban, magyarul a kijózaní­tóban (nem páciensként!). Az ott dolgo­zókkal való jó kapcsolatkialakításom jel­zi; ígérték, protekcióm lesz, ha netán be­kerülök hozzájuk. Megköszöntem. A kijózanító állomás új helyiségekkel bővült. Éppen ideje, mert a régi épület­ben bizony elég mostoha körülmények kö­zött dolgozhattak. Most tíz helyiség áll rendelkezésükre, ahol a detoxikáló, a pszichoterápiái ambulancia és az alkoho- lógiai rendelés folyik. Dr. Sarkadi Ist­ván főorvos láthatóan büszke új birodal­mára. Nem véletlenül, hiszen egymaga lát­ja el az itt megjelenő betegeket, jöjjenek azok idegi, pszichiátriai vagy alkoholel­vonással járó problémákkal, s nem mind­egy, milyenek a feltételek, mert amíg 1977-ben még 125 alkoholistát tartottak nyilván, ez a szám most meghaladja a hatszázat. * * * Péntek, 20.30. A csengő élesen hasít be­szélgetésünk kellős közepébe. A baleseti sebészetről betegszállítón egy nénit hoz­tak. A homlokán felhasadt a bőr, ezt varr­ták be a balesetin, ahonnan á nénit „le­adták” a detoxba. Személyi igazolványa szerint 1898-ban született. Igaz, a lehele­tén enyhe pálinkaszag érződik, de a vála­szain nem lehet észrevenni, hogy ittas lenne. A főorvos kérdéseire 87 évét meg­hazudtoló értelmességgel és folyamatos­sággal felel. Békésről hozták be a men­tők. — Nem szoktam én inni — mondja —, csak kedden és pénteken, — Hirtelen fel sem fogtam, miért éppen ezen a két na­pon hajtja fel az idős asszony a maga fél­decijét. Persze! Békésen ezek a piaci na­pok, talán árul valamit? És amit keres, megissza? Hangsúlyozom; mire a 87 éves néni a kijózanítóba került, már egyáltalán nem látszott részegnek. Lehet, hogy ak­kor sem volt az, amikor az utcán rátalál­tak véres homlokkal. Szomorú, hogy olyan könnyen hisszük egy elesett emberről; csakis részeg lehetett, ha már elesett! Az ügyeletes nővér az ápoló segítségé­vel lefekteti a nénit. Hadd aludja ki. az ijedtségét, s mintha csak Szállodában len­ne, reggel 8-ra „ébresztést” kér! * * * Jóval elmúlt már 22 óra, amikor ismét megszólalt a csengő. Most egy középkorú, barna, molett nő a páciens. Érdekes, öt is Békésről hozták. Jól öltözött, a körülmé­nyekhez képest ápolt. Róla már elmond­ható, hogy alaposan felöntött a garatra. Először dühöng, jól felverve az addig uralkodó csendet. Aztán egyik pillanatról a másikra eufóriás állapotba kerül, öt már ágyhoz rögzítik. Az iratokból kide­rült, hogy súlyos cukorbeteg, emiatt már a belgyógyászati ambulancián ellátták, ez­után került a kijózanítóba! — Vigyáznunk kell — mondja a nővér. — Miután a hölgy megszegte a cukorbete­gekre vonatkozó szesztilalmat, komoly életveszélybe sodorta magát. Emiatt gon­dos megfigyelés alatt kell tartanunk. A hölgy lassan elcsendesedik, elalszik, ö nem kért ébresztőt! A szombat este — amit a detoxikálóban töltöttem — úgy indult, hogy nem lesz szerencsém, már ami a „forgalmat” illeti. Hazafelé készülődtem, amikor a csengő megszólalt. Egy 40 év körüli férfit hoztak, aki olyan benyomást keltett, mintha a sa­ját esküvőjéről „kapcsolták” volna le, ahol kötelező a jókedv, boldogság. Az ala­csony, kerek képű, pocakosodó „úriember” nevetve üdvözli a nővért: — Csókolom a kezét, azért jöttem, hogy magát láthassam! — kedélyeskedik, aztán rágyújt egy magyar nótára, mintha a ci­gány húzná neki. Az ápoló fogja a kar­ját, lefekteti, szelíden tűri, de a nótázást nem hagyja abba... * * * Búcsúzás előtt egy kis statisztika; alig pár évvel ezelőtt egy év alatt összesen 36 ittas embert szállítottak a kijózanítóba, 1985-ben ez a szám éppen 100 volt, s eb­ben az évben eddig 21 „vendéget” szállí­tottak be. Végül egy tudnivaló: egy éjszakai „szál­lás” a kijózanítóban 800 forint. Ha mind­ehhez a páciens mentővel érkezik, vidék­ről útiköltséggel, egy esetleges szabálysér­tési eljárással az összeg akár 5 ezer fo­rintra is növekedhet. Elgondolkoztató, va­jon megéri-e? Béla Vali *

Next

/
Thumbnails
Contents