Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-04 / 53. szám
1986. március 4., kedd Második munkahét az SZKP XXVII. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) létre, amely nagyjából megegyezik a szovjet hatalom évei alatt a mai napig felhalmozott potenciállal. A szocializmusban a társadalmi termelés legfőbb célja a nép anyagi és kulturális színvonalának állandó növelése. A jelenlegi szakaszban a kommunista párt azt tűzi ki feladatul, hogy minőségileg új szintre emelkedjék a jólét. A szocializmus alapvető problémái megoldásának fő iránya végső soron a társadalmi munka termelékenységének növelése. A Fő Irányokban azt a célt tűztük ki, hogy népgazdasági szinten 2000-ig 2,3—2,5-szeresére növeljük a munkatermelékenységet. Ennek eredményeként a szovjet gazdaság a fejlődés minőségileg új útjára lép: a termelés növelése első ízben valósul meg a munkaerőszükséglet egyidejű csökkentésével. A gazdaság anyagi erőforrások iránti szükségleteinek kielégítésében távlatilag az a feladat, hogy a tüzelőanyag-, energia-, nyersanyag-, fém- és egyéb anyagszükségletek növekményét 75—80 százalékban megtakarításból fedezzük. Történelmi jelentőségű feladat, hogy a tudományos-gazdasági forradalom vívmányai alapján végrehajtsuk a népgazdaság új műszaki rekonstrukcióját. E nagyszabású célok, és feladatok megvalósítása lényegesen előbbre viszi az országot a társadalmi haladás útján, jelentősen megerősíti világggazdasági helyzetét, s még jobban növeli a szocializmus vonzerejét. Ehhez mozgósítanunk kell minden erőnket és tartalékunkat, működésbe kell hoznunk a szocialista termelés növelésének és hatékonysága fokozásának valamennyi tényezőjét. A legfontosabb az emberi tényező sokoldalú aktivizálása. III. B XII. ötéves terv - fontos szakasz a párt gazdasági stratégiájának megvalésitásában Nyikolaj Rizskov a beszámoló következő fejezetében hangoztatta, hogy a párt hosszú távú gazdasági stratégiájának gyakorlati megvalósítása az első és rendkívül felelős szakasz a XII. ötéves terv. A felgyorsítást célzó irányvonalból kiindulva az SZKP Központi Bizottsága célszerűnek minősítette, hogy a XII. ötéves tervben 25 százalékra emeljék a termelési beruházások növelésének ütemét, szemben a megelőző időszak 16 százalékával. Természetesen mindez bizonyos változásokkal jár a nemzeti jövedelem megoszlásában: növekszik benne a felhalmozási alap aránya. Az elkövetkező időszakban a felhalmozási aránynak állandó szinten kell maradnia, majd pedig valamelyest csökkennie kell. Mindez olyan körülmények közepette történik, amikor emelkedik a társadalmi termelés hatékonysága. Ez lehetővé teszi a fogyasztási alap abszolút mértékének jelentős növekedését, amely végső soron meghatározza a szovjet emberek anyagi életszínvonalát. A fogyasztási alap növekedése a XII. ötéves tervben 74 milliárd rubelt tesz ki az elmúlt időszak 55 milliárd rubeljéhez képest. Felgyorsul a lakosság reáljövedelmének növekedése. Az eredmények növelését úgy kell elérni, hogy közben lényegesen csökken a legfontosabb erőforrások felhasználása és javulnak a munka minőségi mutatói. Az új ötéves terv egyik alapvető sajátosságaként az előadó kiemelte: első ízben történik, hogy a nemzeti jövedelemnek, az iparnak és az anyagi termelés más ágazatainak egész növekménye gyakorlatilag a munka termelékenységének emelkedéséből származik. Jelentősen felgyorsul olyan fontos feladatok megoldása, mint az, hogy a takarékosságot a fűtő- és üzemanyagok, a nyersanyagok és más anyagok iránti új szükségletek kielégítésének fő forrásává tegyük. A következő öt évben ebből kell kielégíteni a legfontosabb erőforrások iránt mutatkozó többletszükséglet 60-65 százalékát. Nyikolaj Rizskov hangsúlyozta, hogy a XII. ötéves terv folyamán teljes egészében biztosítani kell mindazt is, amire a szovjet fegyveres erőknek a haza védelméhez szükségük van. IV. fl gazdaság intenzifikálásának útjai a XII. ötéves tervben 1. A TUDOMÁNYOS- MŰSZAKI HALADÁS MEGGYORSÍTÁSA — AZ INTENZIFIKÁLÁS FÖ ÖSZTÖNZŐJE A sokoldalú intenzifikálás párt-irányvonala a tudományos-műszaki forradalom jelenlegi szakaszának óriási lehetőségeire támaszkodik — folytatta az előadó. A tudományos-műszaki haladás meggyorsításának a párt által kidolgozott irányítási stratégiája abban foglalható össze, hogy a tudomány és a technika terén széles frontot alakítva, a kulcsirányokban összpontosítsuk a rendelkezésre álló eszközöket. A tudományos-műszaki haladás egyik legfontosabb iránya a csúcstechnológiák széles körű bevezetése. A XII. ötéves tervidőszakban 1,5-2-szeresére kell bővíteni az egyes iparágakban a haladó bázistechnológiák alkalmazását. A másik irány a termelés automatizálása és gépesítése. Népgazdasági méretekben az automatizálás szintje átlagosan kétszeresére nő. A népgazdaság elektronizálásában a számítástechnikai eszközök termelése öt év alatt 2,3-szere- sére nő, az ipari robotok állománya pedig háromszorosára. Az új technika és technológia bevezetésének az egész ötéves tervidőszakra előirányzott méretei biztosítják a társadalmi munkatermelékenység növekményének több mint kétharmadát, s 28 milliárd rubellel csökkentik az ipari termelés önköltségét. 2. A BERUHÁZÁSI POLITIKA ÉS A BERUHÁZÁSI ÉPÍTKEZÉS Az előadó a XII. ötéves terv beruházási politikája újdonságának nevezte, hogy a tudományos-műszaki haladás felgyorsítására és — ezen az alapon — a termelés anyagi bázisainak és szerkezetének minőségi átalakítására irányul. Lényegesen bővül a beruházások növekménye: az 1981—1985. évi 125 milliárd rubelről a mostani ötéves tervidőszakban 170 milliárd rubelre emelkedik. A XII. ötéves terv fontos sajátossága, hogy a gépgyár-- tásban jelentősen, 80 százalékkal növeljük a beruházásokat. A gépgyártás az a komplexum, ahol anyagi formát öltenek a tudományosműszaki haladás eredményei. A báziságazatok közül megkülönböztetett figyelmet kap a tüzelőanyag- és energiaipar? komplexum. Országunk és a szocialista közösséghez tartozó államok népgazdaságának megbízható • tüzelőanyag-ellátása — miközben a tüzelőanyag kiter- - melése és szállítása mind nehezebbé válik — a beruházások 47 százalékos növelését tette szükségessé. Az agráripari komplexumra — az élelmiszerprogramnak megfelelően — az ösz- szes beruházás mintegy harmada jut. Ezen belül elsőbbséget kainak azok az ágazatok, amelyek mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoznak fel. Az új ötéves terv jellemző vonása, hogy a termelés műszaki megújítására és rekonstrukciójára helyezi a hangsúlyt. A beruházások e célokr^. irányuló része az 1985-ös 37 százalékról 1990- re 50 százalékra emelkedik. A műszaki megújítás és a rekonstrukció elsődlegessége az újabb építkezések bizonyos korlátozását követeli meg, különösen az ország európai részén. Űjabb építkezésekbe csak a nagyszabású szerkezeti átalakulások megvalósítása, a tudományos-műszaki forradalom által megkövetelt ágazatok létrehozása és a természeti kincsek kiaknázása céljából kezdünk. 3. A SZERKEZETPOLITIKA ÉS A NÉPGAZDASÁGI KOMPLEXUMOK FEJLESZTÉSE Áttérve a XII. ötéves terv szerkezetpolitikájának elvi jelentőségű irányaira, Nyikolaj Rizskov mindenekelőtt kiemelte a végtermékeknek — a gépeknek és berendezéseknek, a közszükségleti cikkeknek, a kész építőipari létesítményeknek — az úgynevezett közbülső termékeknél — a tüzelőanyagokénál, a nyersanyagokénál és a félkész termékekénél — gyorsabb ütemű növekedését. Az iparban a feldolgozó ágazatok növekedése kétszerese lesz a tüzelőanyag- és nyersanyagtermelő ágazatokénak. A másik sajátosság az olyan ágazatok fejlődésének meggyorsítása, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a népgazdaság elérje a tudományos-műszaki világszínvonalat. A villamosenergiatermelés, a vegyipar, az olaj feldolgozó ipar és a gépgyártás hányada az iparban 1990-re eléri a 41 százalékot. Végül, kivétel nélkül minden ágazat a korábbinál nagyobb mértékben fordul a közszükségleti cikkek gyártása és a. szolgáltatások fejlesztése felé. Az iparban fokozni kell a „B” csoportnak az „A” csoporténál gyorsabb fejlesztését. A legjelentősebb strukturális változás a gépgyártás növekedésének erőteljes meggyorsításához kapcsolódik. Szükséges, hogy a XII. ötéves terv időszakában ennek az ágazatnak a növekedési üteme 1,9-szerese legyen az egész iparának. A mezőgazdasági tervfeladatokra áttérve a miniszterelnök kijelentette: a szerkezetátalakítás egyik fontos iránya, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a szovjet nép sokrétű és megnövekedett szükségleteinek teljesebb kielégítésére. Ezt fejezi ki az élelmiszeripari termékeket, valamint más fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok gyorsított ütemű fejlesztése. Jelentős mértékben fejlődött a mezőgazdaság, erősödik anyagi-műszaki bázisa. Növelni kell mindenfajta mezőgazdasági termék termelését. Ehhez jobban el kell látni a kolhozokat és a szov- hozokat új műszaki eszközökkel, műtrágyával, növényvédő szerekkel, valamint nagyobb földterületen kell javítani a talajt, és hatékonyan kell kihasználni ezt az erőforrást. A sízemes termények termelését 250—255 millió tonnára tervezzük emelni, a hús termelését 21 millió tonnára. Ezeket az eredményeket csak intenzív technológiák alkalmazása, a hektárhozamok, illetve a produktivitás emelése alapján és az agráripari komplexum új irányítási és gazdálkodási módszereire támaszkodva lehet elérni. öt év alatt 30 százalékkal — vagyis az ipari termelés egészénél gyorsabb ütemben — tervezzük növelni az ipari fogyasztási cikkek termelését: jelentősen bővülni fog választékuk és javulni minőségük. A fő irányok tervezete előirányozza az energiaigényes termelés közelebb vitelét a tüzelőanyag- és energiabázisokhoz, valamint a munkahelyek számának növelését a szükséges munkaerőforrásokkal rendelkező körzetekben. Különösen nagy figyelmet fogunk fordítani Szibéria és a Távol-Kelet gazdaságának komplex fejlesztésére, természeti kincseinek kiaknázására és az ehhez szükséges szállítási útvonalak létrehozására. 4. AZ IRÁNYÍTÁS ÉS A GAZDÁLKODÁS MÓDSZEREINEK KORSZERŰSÍTÉSE Beszámolójának következő részében Nyikolaj Rizskov többek között elmondta: Terveink és feladataink sikeres megvalósítása elválaszthatatlanul összefonódik a gazdálkodás irányításának és módszereinek korszerűsítésével. A korábbi módszerekkel ési a régi szervezeti formákkal a termelést nem állíthatjuk az átfogó intenzifikálás útjára, ezeket összhangba kell hozni az új feltételekkel és a gazdasági fejlesztés mai követelményeivel. Nem részleges javítgatásokra, hanem — amint azt politikai előadói beszédében Mihail Gorbacsov kifejtette — radikális reformra van szükség. Nyíltan meg kell mondani, hogy egészen a legutóbbi időkig sok tekintetben lebecsültük az irányítási rendszer megjavításának sürgető szükségességét. Lassú, ési felemás volt ez a munka. A régi, mindenekelőtt adminisztratív módszerekhez való ragaszkodást kerekedett felül, ami fékezte a gazdaság fejlődését. A párt levonta a szükséges következtetéseket és világos feladatot tűzött ki: nagy horderejű intézkedéseket kell megvalósítani az egész irá-; nyitási rendszer tökéletesítése terén, hogy lényegesen növeljük annak hatékonyságát, döntő mértékben meggyorsítsuk a tudományos-műszaki haladásit, minden lehetséges módon aktivizáljuk az emberi tényezőt. Ezt a feladatot sokoldalúan és alaposan megindokolja z SZKP XXVII. kongresszusának politikai beszámolója, amely meghatározta lépéseink elvi vonalát. Ennek a vonalnak lényege az, hogy a demokratikus centralizmus megingathatatlan elvére támaszkodva erősítjük és tökéletesítjük a gazdaság centralizált, tervszerű irányítását, amely a szocializmus nagy vívmánya és alapvető előnye. Ugyanakkor a párt továbbra is következetesen azon fog munkálkodni, hogy bővüljön az egyesülések és vállalatok önállósága, növekedjék felelősségük a végeredményért, nagyobb legyen a gazdasági növekedés. Mint ismeretes, az utóbbi években fontos lépéseket tettünk ezekben az irányokban. Soha nem látott mértékben folyik a hatékonyabb irányítási formák keresése és kísérleti kidolgozása, s a bevált új irányítási formák elterjedése a gazdasági élet jellemző vonásává vált. A XII. ötéves tervidőszakban szívósan kell dolgoznunk azon, hogy létrehozzuk az irányítás egységes rendszerét, következetesen kialakítsuk a gazdasági mechanzimus elemeit, keressük az irányításnak, a termelés ösztönzésének és szervezésének hatékonyabb formáit és módszereit. Az ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladata az, hogy a népgazdaság összes ágazata az irányítás új formáira térjen át. Jelenleg új módon dolgoznak az ipari termelés felét adó vállalatok, a távközlés egész ágazata, a lakossági szolgáltatások szervezetei és a szállítás egyes ágazatai. Ilyen elvek alapján fog dolgozni az Össtzes ipar- vállalat, valamint a szállítás is 1987-től. Mielőbb be kell fejezni az agrár-ipari komplexum irányításának szervezeti átalakítását, létre kell hozni a szükséges feltételeket a gazdasági módszerek lényeges erősítéséhez, a valódi ön- elszámolási viszonyok széles körű meghonosításához a kolhozokban, sizovhozokban, a vállalatoknál és az egyesiülésekben. Hangsúlyoznunk kell, hogy a gazdasági normatívák a tervirányítás perspektivikus eszközét jelentik. Ezekben rugalmasan kapcsolódik ösz- sze a gazdaságirányítás centralizált alapja az áru- és pénzviszonyok és az értéktörvény felhasználásával. A továbbiakban . Nyikolaj Rizskov rámutatott: A gazdaság intenzívebbé tételének feltételei között növekszik az áraknak — mint a hatékony költségfelhasználás és a gazdasági tevékenység eredményei megbízható mércéinek, a tudományos-technikai haladás és a termékminőség-javítás hathatós ösztönzőinek — szerepe. E téren nagy feladatok hárulnak az Állami Árbizottságra. Szükséges, hogy az gyorsabban és gazdaságilag hozzáértőbben oldja meg a felgyülemlett problémákat. A szociálpolitika feladataival összhangban a kiskereskedelmi árak terén is van mit tenni. A-jelenlegi gazdaság különösen magas követelményeket állít a termelés irányítói elé. Fontos, hogy vezetőinknél a közgazdasági gondolkodásmód korszerű típusát alakítsuk ki, amely magában foglalja a magas szakmai tudást, szocialista vállalkozókedvet, előrelátást, és azt„ hogy a kollektíva nevelői és szervezői legyenek. Az egész irányítási rendszer tökéletesítéséből adódó feladatok megvalósítását a pártszervezeteknek állandóan ellenőrizniük és irányítaniuk kell. 5. KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK A beszámoló ezután arra tért ki, hogy a pártnak a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítására irányuló vonala nagy követelményeket támaszt a külgazdasági tevékenységgel szemben. Abból indulunk ki — mondotta a szovjet kormányfő —, hogy a jelenlegi világban elengedhetetlenül szükséges a gazdasági és tudományos-technikai kapcsolatok ’ aktív fejlesztése, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel. Mi ebben fontos eszközét látjuk a békés, jó szomszédi államközi kapcsolatok fenntartásának és megszilárdításának, a népgazdasági problémák kölcsönös együttműködéssel való megoldásának. A Fő Irányok tervezete a külgazdasági kapcsolatok jelentős mértékű bővítését írja elő. Az elsőbbséget élvező feladatokra kell majd összpontosítani e kapcsolatokat, a tudományos-műszaki haladást célozva meg velük, nagyobb mértékben felhasználva őket a szociális kérdések megoldása érdekében. Meghatározó volt és marad a testvéri szocialista országokkal folytatott együttműködés. A KGST-tagorszá- gok felső szintű gazdasági értekezletén hozott határozatok alapján a következő években nagy lépéseket kell tennünk a szocialista integráció fejlesztésében, s azt a széles körű gyártásszakosítás és kooperáció alapján kell elmélyítenünk. Ennek az egész munkának tengelye lesz a KGST-tagországok ezredfordulóig szóló tudományosműszaki komplex haladási programjának következetes megvalósítása. Természetesen sok függ majd a szocialista országok kollektív szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkájának javításától is. Az integrációs folyamatok további elmélyítése feltétlenül alkotó, újító szemléletet igényel. A külkereskedelem jelentős és egyre növekvő mértékben járul hozzá gazdaságunk fejlődéséhez. A hagyományos utakon azonban lehetetlen gyorsan előre haladni. Elsősorban az export nyersanyag-központúságát keli megváltoztatni, az exportban fokozni kell a feldolgozó ágazatok arányát. V. Szociális fejlesztés és a népjéléf nüvelése a XII. ötéves tervben A beszámoló utolsó fejezetéhez érve az előadó egyebek között kifejtette: A gazdaságnak és a gazdasági hatékonyságnak a XII. ötéves tervben előirányzott fejlődése szilárd alapot teremt ahhoz, hogy lényegesen előrelépjünk az SZKP programcéljainak megvalósításában: a szovjet emberek életszínvonalának minőségileg új szintre emelésében, a munka- és élet- körülmények következetes javításában. Mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés érdekei elsősorban a munka feltételeinek, jellegének és tartalmának jelentős mértékű átalakítását követelik meg. Az új ötéyes tervidőszakban fordulatot kell elérnünk egy olyan megérlelődött probléma megoldásában, mint a kevés szakképzettséget igénylő kétkezi munka fel- használásának csökkentése. E csökkentés arányait és ütemét legalább kétszeresére- háromszorosára kell növelni. Minden egyes dolgozó keresetének nagyságát pontosan összhangba kell hozni munkájának eredményeivel. Ebből kiindulva jelöltük ki a Fő Irányokban szereplő nagy jelentőségű intézkedés végrehajtásának — a bértarifák és a besorolási illetmények emelésének — irányait és rendjét. Szükségesnek tartjuk, hogy az anyagi termelés ágazataiban rövid idő alatt, gyakorlatilag egy ötéves tervidőszak folyamán, áttérjünk az új bérekre és fizetésekre, amelyeket átlagosan 25—-30 százalékkal tervezünk emelni. A bérezési intézkedések végrehajtása lehetővé teszi, hogy az ötéves tervidőszak végété a (Folytatás a 3. oldalon)
