Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

1986. március 29., szombat NÉPÚJSÁG CSALAD - OTTHON Gyógynövények a házikertben A növényi eredetű gyógy- anyagok hatása sokoldalú, hatóanyagaik révén egyide­jűleg több szervre vagy szervrendszerre hatnak. Ha­tásuk legtöbb esetben feltű­nő és gyors, ugyanakkor fel- halmozódási, mérgezési ve­szélyük nincs. Nagy előnyük, hogy egyszerűen, káros mellékhatások nélkül, tea formájában kúraszerűen al­kalmazhatók. A gyógyteák fogyasztásá­nak különösen a tavaszi-őszi átmeneti időszakokban, a meghűléses betegségek meg­előzésében van jelentősége. Napjaink influenzaveszélyes időszakában ez mindannyi­unk számára figyelemremél­tó. Az urbanizálódott em­ber egyre inkább elfeledke­zik a természet álta; nyúj­tott „természetes” gyógy- anyagokról, pedig az egyre terjedelmesebb házipatiká­ban nagyon sokféle gyógy­szert lehetne helyettesiteni segítségükkel. Minden kertben lehet nö­vényeket nevelni. A tavaszi hurutos időszakban kitűnő megelőző védőital a bors­menta levélből készült, tea. Emellett emésztési rendelle­nességek, epebántalmak ese­tén is ajánlható. Vízigényes, kerti csapok, ereszcsatornák mellé telepíthető. A kerti kakukkfű teája fertőtlenítő, légúti megbetegedések, kö­högés esetén ajánlatos fo­gyasztása. A rózsaszín virá­gú kerti kakukkfű meleg- és fénykedvelő, szárazságtűrő, évelő növény. Támfalak, ke­rítés mellé telepítve nem­csak hasznos, hanem szép dísznövény is. A levendula külsőleg élén­kítő, fertőtlenítő, teakeve­rékben idegnyugtató hatású. A kertben évekig élvezhet- ' jük virágának színét, illatát. Felhasználhatjuk alacsony térhatárolónak, szegélynö­vénynek. Az orvosi zsályale­vélnek forrázata fertőtlenítő és összehúzó hatású, teáját toroköblítésre, izomfájdal­mak esetén bedörzsölésre használhatjuk. Szép formá­jú bokrai dekoratív díszei lehetnek a kertnek. Kerítés­szerű térelválasztónak, sze­gélynövénynek és erózióvédő takarónövényként ültethet­jük. Az említett növényeken túl még számos növényfaj — ánizs, rozmaring, édes­kömény stb. — ajánlható a házikertek gyógynövényei közé. Ma, amikor az ember egyre inkább elszakad a ter­mészettől, érdemes elgondol­kodni azon, hogy mind szé­lesebb körben hasznosítsuk a természet nyújtotta gyógy- anyagokat is. Stefán László Itt a húsvét! Még szinte nyakunkon a tél, és már itt is a hűsvét. A tél egy kicsit megkésett, a húsvét pedig ebben az esztendőben igen korán köszöntött ránk. A tavaszünnep ősi hagyományai, az egy­kori természeti népek tavaszköszöntése, a keresztény vallás Krisztus-feltámadása, a zsidó vallásban a nép megmenekülése a fáraó rabságából — mind-mind az új éle­tet, az ébredő természetet, az örömöt kö­szönti. A húsvéti tojás is az éledő élet jel­képe. Hívjuk, várjuk a tavaszt, és a húsvéti ünnep, ha idén a szokásosnál kissé koráb" ban is köszöntött be, mindenképpen a ta­vaszt ígéri. Szeretünk ünnepelni, s az ünnepek so­rában éppen ez a tavaszt ígérő az egyik legkedvesebb. Kedvesek, szépek az ünnep hagyományai is. A gyerekek az ajándékot hozó nyuszit várják (a szapora nyúl is a termékenység, az élet egyik szimbóluma), a nagyobbak tojást festenek. Az asszonyok sütik az ünnepi kalácsot. Fogy a kölnivíz az üzletekből, mert a fiúk, a férfiemberek a locsolásra készülnek. A lányok, az asszo­nyok pedig várják a locsolókat. Kedves, szép szokás ez. Jó addig, amíg... Ugye, kedves olvasó, tudja, mi követke­zik ezután?! Jó, amíg nem kínálják agyon hol pálin­kával, hol borral a locsolókat, amíg a fér­fiemberek nem isszák félig holtrészegre magukat. A mentők statisztikája bizonyít­ja, hogyan nő meg húsvét hétfőjén a be­szállított súlyosan alkoholmérgezettek szá­ma; hány fiatal életéért folyik küzdelem, hiszen az ő szervezetük még kevésbé bírja a folyékony mérget, mint a meglett férfi­embereké. A rendőri statisztika pedig azt bizonyítja, hogyan emelkedik ezen a na­pon az ittas balesetek elkövetőinek és ál­dozatainak a száma. Már hallom is a kérdést: igen, de hát mivel kínáljuk a locsolókat? A gyerekeket, a fiatalokat mindenképpen üdítővel, kólá­val, süteménnyel, de az sem baj, ha nem kínálunk ételt-italt, mert a gyerekek ilyenkor a legjobban egy-egy tízesnek örülnek. Ha felnőtt férfiember a locsoló, akkor is megteszi egy laza fröccs, mellé egy kis sonka-kolbász falatka, ami leköti az alkoholt. Es kínálhatunk kávéval is. Es mindenekelőtt kedves szóval. Fogadjuk szívesen a locsolókat, de ne járuljunk hozzá, hogy betegre igyák ma­gukat. A magunk fiát, férjét se fogadjuk örömmel, ha dülöngélve ér haza a locsol- kodásból. (sárdi) Virágládák az erkélyen Ha megmarad a sonka... Közeleg a tavasz. Ha még nincs virágládánk az erké­lyen, akkor lássunk munká­hoz. Az erkélyládák mérete függ az adott helytől, az ablak vagy erkélykorlát mé­retétől. Szélessége 15—20 cm, mélysége 20 cm legyen. A láda faanyagának vastagsága 1,5 cm-nél ne legyen keve­sebb. A kellő méretek azért fontosak, mert a keskeny, ki­csi ládákban csak sínylődnek a növények. A láda aljára 2-3 kis lyu­kat kell fúrni a felesleges, pangó víz elvezetésére, de a lyukat fedjük le cserépdarab­kával. A ládákat gondosan impregnáljuk, kívülről a környezethez illő színűre má­zoljuk. Legszebb a fehér, vagy a fa ' natúr színében meghagyott virágláda. Az er­kélyre, a korlátra szerelt vi­rágládákat biztonságosan rögzítsük! Mielőtt elültetjük a növé­nyeket, meg kell állapíta­nunk, mennyi fényt kap az erkély, vagy a loggia. Ha ke­leti, vagy déli fekvésű, ter­mészetesen sokkal többet, de bizonyos növények (fukszia, bokros begónia, sarkantyúka) az északi vagy nyugati fek­vésen is jól érzik magukat. Minél feljebb lakunk, an­nál erősebb szél éri az er­kélyt, tehát ezt isi figyelem­be kell venni. A tizedik eme­leten lakók inkább a szívó- sabb növények (például száz­szorszép, bársonyvirág, ken- derpakóca, a folyton virágzó begónia) közül válasszanak. Azt is el kell döntenünk, milyen célt szolgál majd az erkély: van, aki munka után, esténként ott szeret pihenni. Ebben az estben érdemes va­lamilyen illatos növényt — díszdohányt, rezedát, estikét — ültetni. Azt is vegyük figyelembe, milyen színű a falfelület. Fe­hér vagy szürke falon szé­pen mutat a piros muskátlis erkély; a tarka, lecsüngő pe­túniák, vagy a sárga-barna bársonyvirágok kellemes színfoltjai a házaknak. B. K. A Magyar Tudományos Akadémia ökológiai és botanikai kutató- intézetének melegházaiban a zord téli időjárás viszontagságaitól védve csaknem ötezer fajta növény él. A növénykertben különle­ges kaktuszok, pozsgások, broméliák és a tavaszt idéző, virágzó orchideák élvezik az üvegházak melegét és a személyzet szakértő gondoskodását. A képen: 50-fajta kaktusz található a vácrátótl melegházakban (MT! fotó: Kresta Gábor felvétele — KS) Nincsen igazi húsvét son­ka néJkül! Jól esik ezekben az ünnepi napokban, de utá­na előfordulhat, hogy csak ide-oda tologatjuk a mara­dékot ... Hogy a háziasszo­nyoknak kevesebb gondjuk legyen, a sonkamaradékok felhasználására adunk né­hány jó ötletet. Részeges sonka Felszeletelünk 40 dkg so­vány főtt füstölt húst és másfél evőkanál olajon át­sütjük. Az olajból kivéve félretesszük. A visszamaradt zsiradékban üvegesre páro­lunk egy kis fej apróra vá­gott vöröshagymát, majd meghintjük kevés liszttel. Ezt követően kb. egy deci tes­tes (lehet félédes is) vörös borral és annyi vízzel önt­jük föl, hogy sűrű mártást kapjunk. A mártást — ízlés szerint — sóval, törött (fe­hér) borssal, kakukkfűvel, egy fél evőkanál paradi­csompürével (vagy ennél ke­vesebb mennyiségű ketshup- pal) ízesítjük, s néhány percnyi forralás után egy pohár tejföllel habarjuk be. A gazdagított mártásba visz- szahelyezzük a hússzelete­ket, és addig hagyjuk a tűzön, amíg a hús is át nem melegedett. Illő burgonya­körettel tálalhatjuk. Pástétom Egy nagy tálban összegyú­runk 30 dkg lisztet 12 dkg margarinnal, 2 tojással, egy fél kiskanálnyi sóval ésany- nyi tejföllel, hogy nem túl puha omlós tésztát kapjunk. Az a legjobb, ha a tésztát előző nap este készítjük el, DIVAT A diáklányok klasszikus ünnepi viselete a sötétkék szoknya fehér matrózblúzzal. Mivel ez utóbbi gyakorta hiánycikk, varrni tudó anyu­Anyuka is megvarrhatja... kák maguk is elkészíthetik a 13—14 évesek részére ké­szült szabásminta alapján. Megvarrása egyszerű: az oldal- és vállvonal összevar- rása után a nyakkivágást ferde pánttal elszegjük, az ujját próbán betűzzük, és alsó végén 2—3 szűkítőt ké­szítünk úgy, hogy a kézelő eltakarja, és a kéz beférjen rajta. A gallért egy darabban szabjuk ki, és bélelve varr­juk meg- Nagyon gondosan tűzzük rá a zsinórsorokat, és a nyak körül ferde pánt­tal dolgozzuk el úgy, hogy legombolható legyen. Ugyanígy készítsük el a kézelőket is, nyitottan varr­juk fel a zsinórt, és utána gépeljük össze, a szélét pe­dig úgy dolgozzuk el, mint a gallért. A szabásminta alapján ké­szülhet V-kivágású blúz, fe­hér-sötétkék csíkozású pup- linból, vászonból, fehér vászongallérral. B. K. és egy éjszakán át a hűtő- szekrényben pihentetjük. A pihentetett tésztát har­madoljuk. Kétharmad részét akkorára nyújtjuk ki, hogy egy magas oldalú tepsi (gyü- mölcskenyérforma) alját és oldalait befedhessük vele. ÉTELRECEPT Az 50 d_kg főtt füstölt húst legalább kétszer átdaráljuk, és hozzákeverünk 2-3 tojás sárgáját, fél d] száraz fehér vagy vörös bort, egy dl tej­fölt. Ezt követően óvatosan hozzákeverjük a habbá vert tojásfehérjéket. Belevágha­tunk julienne-re metélt ece­tes uborkát, 1-2 keményre főtt tojást. Mindezt a tész­tával bélelt formába öntjük. A maradék egyharmadnyi tésztát akkorára nyújtjuk ki, hogy azzal a pástétomot be­fedhessük. Az egészet leg­alább kétszer megkenjük to­jással, és előmelegített sütő­ben szép pirosra sütjük. A pástétomot hidegen felszele­telve tálaljuk. Sonkás kifli Kb. 5 dkg vajon egy kö­zepes fej apróra vágott hagymát, megpárolunk, majd hozzáadunk 30 dkg sonkát (apróra metélve), ezt ízlés szerint sóval, petrezselyem­mel, törött borssal fűszerez­zük. Ezt követően belete­szünk 10 dkg reszelt kemény sajtot (még finomabb, ha annak egy része füstölt!), és két egész tojással megköt­jük. A kiengedett (kb 60 dkg-os) mélyhűtött leveles tésztát kinyújtjuk és 9-10 cm-es oldalú négyzetekre felvágjuk. Minden lapocská­ra osztunk a keverékből és kis kifliformákra alakítjuk. A kiflik tetejét tojással (eset­leg tejföllel) megkenjük és kb. 20 perc alatt a sütőben pirosra sütjük. II pávaszemes bozóthal ÉLÖSBROK A közel három és fél év­tizeddel ezelőtt Európába (Hamburgba) került igen tetszetős labirinthal, a páva­szemes bozóthal (Ctenopoma oxyrhynchus) Zaire-ből, az Ubangi folyó vidékéről szár­mazik. A nemek közötti kü­lönbség az ivarérett korban a nőstény jóval teltebb for­májából állapítható meg. Tartásához viszonylag nagy — legalább száz literes — akváriumra van szükség. Szereti a sűrű növényzetet, gyakran azok közé bújik. A bozóthal etethető a szo­kásos élő és száraz eleségek- kel. Szaporítás esetén a kon­díciót újszülött elevenszülők­kel (guppi, xiphó) etetésével hozhatjuk a kívánt szintre. A vízzel szemben nincs külö­nösebb igénye, a hőmérséklet szempontjából megfelel szá­mára a 23 Celsius-fok. Jól tarthatók együtt más, nagyobb testméretű halak­kal, csupán az ikráztatáshoz kell őket páronként szétvá­lasztani, mert a többi akvá­riumlakót megmarhatják. Az ikrázás leggyakrabban este kezdődik. Udvarlás után a pár villámgyorsan összeölel­kezik, s miközben az ikrák felszállnak, a pár szétugrik. Rövid szünet után újra, s új­ra párzanak. Az ikrák szá­ma elérheti a kétezret is! A lárvák 24 óra után kel­nek ki az ikrákból, s továb­bi három nap kell az el- úszáshoz. Ekkor kell meg­kezdeni az etetésüket rotató- riával vagy cyclops nauplius- szal. A kishalak fényérzéke­nyek, erősen bújósak. Igen érdekes viselkedés- módja és különös megjelené­si formája alapján több ak­váriumban is szívesen lát­nánk. Kép, szöveg: Pasaréti Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents