Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-28 / 74. szám

1986. március 28., péntek o Cukorrépa-termesztés ’86 fl mezöhegyesiek így csinálják Nagy hagyománya van már évtizedek, sőt, évszáza­dok óta Mezőhegyesen és térségében a cukorrépa-ter­mesztésnek. A környék ki­tűnő talajai, és az idetele­pült cukorgyár mind hozzá­járultak ahhoz, hogy az az egyik fontos növény a cukorrépa. A Mező- hegyesi Mezőgazdasági Kombinát tavaly 1600 hektáron termelt cukorré­pát, s bár a hozamok nem érték el a tervezettet, a szá­razabb időjárásnak köszön­hetően a magsabb cukortar­talom pótolta a kiesést. Mit terveznek erre az esztendő­re, milyen újdonságokat kí­vánnak bevezetni ? Erről ér­deklődtünk a kombinát nö­vénytermesztési főosztály- vezetőjénél, Spániel József­nél. — Ebben az évben a ta­valyinál 200 hektárral ki­sebb területen vetünk répát, így a közeli napokban — re­méljük az időjárás is bese­gít ebbe — mintegy 1400 hektáron kell földbe juttat­ni a répamagot. Elkészítet­tük szakembereinkkel kö­zösen a táblákra adaptált termesztéstechnológiát, va­lamint a tavaszi munkák kampánytervét. Március 19- én és 20-án megtartottuk a kerületekben a tavaszi gép­szemlét. Felkészülten vár­juk a nagy munkák kezde­tét. A napokban a Békés Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szak­emberei ellenőrizték a vegy- szerező gépek teljesítményét. Az első idei újításunk a répatermesztésben az lett volna, hogy minél előbb el­vessük a magvakat. Sajnos, az időjárás nem fogadott ke­gyeibe, így aztán erről a ter­vünkről le kellett mondani. Ami a fajtaválasztékot ille­ti, a termelő partnergazda­ságoknak jó minőségű, im­port magvakat adtunk. Töb­bek között az NSZK-beli és holland partnerektől szerez­tük be ezeket. Ebben az év­ben kísérleti jelleggel több új fajta került kipróbálásra. A KWS, a Maribo, vala­mint a Wanderhowe cégek fajtáit próbáljuk ki. Á technológia változását jelenti az is, hogy a legko­rábbi vetésű táblákon el­hagytuk a vetés előtti vegy­szerezést. Az ilyen területe­ken egy nagyobb adagú ke­lés utáni gyomirtást alkal­mazunk. Már a múlt évben családi művelést vezettünk be a táblák jó részén, s az idén ezt a formát kiterjesz­tettük az egész területre. Sajnos, az aszályos időjárás miatt nem nagyon lehetett érzékelni a kézi kapálás ha­tását. Annyit azonban meg­állapíthatunk, hogy a kézi gyomirtásba bevont terüle­teken kevesebb volt a gyom, s ez az eljárás költségtaka­rékosabb is a vegyszeres gyomirtásnál. A vetésnél is megpróbál­kozunk új módszerekkel. Az elmúlt évben már kipróbál­tuk a blokkvetést. Mindeh­hez egy nyugatnémet. cég­től kaptunk gépet és vető­tárcsákat. Ügy ítéljük meg, hogy az eddigi eredmények biztatóak, a 19+5 centimé­teres blokkokba vetett répá­nál könnyebben lehet be­állítani az optimális tőállo­mányt. Szükség van a kézi tőbeállításra, ennél az új kezdeményezésnél, s így el­érhető a százezres betakarí­táskori tőállomány. Várha­tóan rövidesen megérkezik egy új pneumatikus vetőgép, amely alkalmas a drazsíro- zatlan, csupasz magvak ve­tésére. Kísérleti ' jelleggel mintegy tíz hektáron szeret­nénk kipróbálni ezt a gépet. A növényvédelemben is előrelépésre számítanak. Ta­valy kritkia érte a szakem­bereket a kombinátban amiatt, hogy nagymérvű ba- golylepkelárva-kártétel je­lentkezett az állományban. Most úgy készülnek, hogy egy erős invázió esetén se érje meglepetés őket. Ezért megerősítették a kombinát területén a figyelőszolgála­tot. Több ponton helyeztek el fénycsapdát. Mindez le­hetővé teszi az eddiginél gyorsabb, hatékonyabb be­avatkozást. Üjdonságnak számít az is, hogy az idén a korábbinál nagyobb terüle­ten folytatnak vetőmag-elő­állítást. Külföldi, NSZK-beli és holland partnereknek ter­melik mintegy 60 hektáron a cukorrépa-vetőmagot. A ré- pavetőmag-előállítást szol­gáló területeken lehetőség van az öntözésre is, mindez biztonságosabbá teszi a ter­mesztést. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyárának partnergaz­daságainál további vető­magtermő területeket von­tak be a termesztésbe. ' A feldolgozásra kerülő ipari cukorrépa hozamát a tavaly tervezettnél mérsé­keltebben határozták meg. Mintegy 42 és fél tonna ter­méseredményre számítanak hektáronként. Az elképzelé­sek szerint ehhez 16 százalé­kos cukortartalom járulna. A betakarításnál a már évek óta jól bevált Herriau gé­pekre számítanak. Várható­an csakúgy, mint a múlt év­ben, két új jugoszláv beta­karító gép is segíti ezt a nagy őszi munkát. Az eddi­gi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a jugoszláv partnerektől érkező gépek gyengébb munkát produkál­tak, mint a Herriauk. Az idei termesztés során, csakúgy, mint korábban, a hektáronkénti árbevétel alapján részesülnek célpré­miumban a családi művelés­ben részt vevők. Mivel a betakarítási veszteség — az őszi időszak időjárásától függően — igen jelentős is lehet, ezért lehetőség van a gépek utáni böngészésre, ré­pabegyűjtésre, növelve ezzel a hektáronkénti hozamokat. Az elmúlj esztendőben a te­rület mintegy 60—70 száza­lékán végezték el a diákok és a szocialista brigádok tag­jai a böngészést. A Mezőhegyesi Mezőgaz­dasági Kombinát az ország egyik legnagyobb cukorré­pa-termesztő nagyüzeme. Az itt kialakult termesztés­technológia, a meglevő ta­pasztalatok, a szakember- gárda évről évre arra tö­rekszik, hogy minél gazda­ságosabban állítsa elő ,e fontos ipari nyersanyagot. A kombinátban kidolgozott technológiát a környék nagy­üzemei is alkalmazzák, így nem lehet közömbös, hogy milyen kisugárzó szerepe van az itt elért eredmények­nek. Mezőhegyesen jó úton járnak, s példájuk követésre méltó lehet megye-, sőt or­szágszerte is. Verasztó Lajos Új alkalmazástechnikai üzem a Budalakknál Megkezdődött a próbaüzem a Budalakk Festék- és Mű­gyantagyár új alkalmazás- technikai üzemében. A mint­egy 60 millió forintosi költ­séggel kialakított új létesít­ményben — amelynek meg­valósítását az OMFB is tá­mogatta — a gyakorlatban is kipróbálhatják a gyár új termékeit, s így az újdonsá­gok a korábbiaknál jóval har mafabb kerülhetnek nagy­üzemi hasznosításra. így helyben ellenőrizhetik, hogy a Budalakk újdonságai meg­felelnek-e a megrendelő mi­nőségi igényeinek, technoló­giai adottságainak. Az új alkalmazástechnikai üzem jelentősen megkönnyíti majd a Budalakk termékvá­lasztékának megújítását, hi­szen a felhasználó vállalatok igényei ma már annyira spe­ciálisak, hogy a legtöbb új termék kidolgozásához elöl­ről kell kezdeni a fejlesztő munkát, s ezzel együtt alkal­mazásuk körülményeinek vizsgálatát. A Budalakk ter­melésének most már csak­nem egyharamdát teszik ki azok a festékek és alapozók, amelyeket egy-egy vállalat igénye alapján gyártanak. A Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárnak pl. olyan spe­ciális bevonatot dolgoztak ki. amely megvédi termékeiket a korróziótól a tengeri szállítá­sok során, de készítenek ‘■kü­lönleges festékeket az Ikarus­nak, a Hajdúsági Iparművek­nek és a Paksi Atomerőmű további építkezéseihez is. Nagy sikerek apró titkai Gobelin-technikával szőtt kelim feszül a szövőszéken. Angol megrendelésre készí­tik Békésszentandráson, Pi- miller Györgyné és Kondacs Györgyné. Ketten több mint egy éve dolgoznak rajta, s csak lassan bontakoznak ki csodálatos színpompájukban a kazetták, a tulipánok, a pi­pacsok és a rózsák. — Túlórázunk, hetente két- három alkalommal is, hogy mihamarabb megkaphassa érte a szövetkezet a pénzt. Négyzetmétere 13 ezer forint — mutatja a szőnyeget Pi- miller Györgyné, s közben egv percre sem áll meg a ke­ze. A felvetőszál mögött rajz nyomán követi a mintát, s szorgos munkáját csak órák, napok múlva dicséri a ki­bontakozó rózsa. A kézimun­ka csodálatos, de már csak kevesen fizethetik meg. Még­is van rá igény, s a békés- szentandrásiaknak megéri csinálni. — Az itt dolgozók többsé­gének a kéziszövés, a csomó­zás ad munkát, ám az éves árbevételek mindössze 30 százaléka származik belőle. Mellette olyan tevékenysé­gekkel bővítjük a termék­kört, amelyek nem élőmun­ka-igényesek, s jól jövedel­meznek. Olyan együttműkö­désekkel, mint amilyet a Lenfonó és Szövőipari Válla­lattal kötöttünk. Nekik gépi szövött textíliát gyártunk. A szarvasi Szirénnek bérmun­kában ingeket varrunk. A Temaforgnak gyapjú alap­anyagú kárpitokat készítünk, s több hasonló vállalkozást most járunk körül, érdemes-e foglalkozni velük — magya­rázza energikus hévvel Czu- czi Ernő, a szövetkezet elnö­ke. Nyitott szemmel járnak az országban és sikert hozott az iparművészek foglalkoztatá­sa is. A gyapjút, amiből kár­pitokat készítenek, Arax né­ven hozza a Temaforg for­galomba, s ebből az alap­anyagból készít faliképeket Gönczi András textiltervező iparművész. — Az a baj, hogy messze a gazda Temaforg és a munkát kiadó iparművész, s hiába készítünk gyönyörű, színát­menetes tapétát, térelválasz­tót, a HÉT műsorához, hátte­ret, a veszprémi színháznak díszletet, úgy tűnik, az Arax- gyártást Békésszentandrásról elviszik — panaszolja el Ko­zák Jánosné. Már épül a Pest-közeli gyáregység, s akkor a hét asszony, -aki ebből a termék­ből havonta 3—4 ezer négy­zetméter terméket — a szö­vetkezet teljes termelésének 10 százalékát — készítette, más munkát kap a szövetke­zetben. Üj vállalkozási for­ma: a tőkés bérmunka. A gépi szőnyegszövés. Gyakoriak a változások, amit az itt dolgozó asszonyok megszoktak már. Azt is meg­tanulták, változnak a szabá­sózó-, cérnázóüzemben most alakítják ki a normákat, a béreket. — A Budapesti Szalag- és Zsinórgyárnak lárfcfonalat gyártunk — mondja az orsó­zógépek között szinte ki­abálva Komár Éva üzemve­zető. — Tavaly nyáron a Pa­muttextil Művek kevermesi gyáregységéből hozták ide a gépeket, így a bérmunka mellett a saját termelésükhöz is készítünk fonalakat. A termelés október óta — a gé­pek hibája miatti leállásoktól eltekintve — folyamatos, de még mindig várnunk kell, hogy kialakíthassuk egy-egy termékre a normaidőt, s hoz­zátegyük a betanított mun­káért a bért. * * * Búcsúzóban az elnöktől, még megtudtuk, hogy a Len­fonó elégedett a munkával, ám a szövetkezet árat szeret­ne emelni. S a mindennapok­ra' rendszeresen jut egy-egy megoldandó termelési, keres­kedői feladat. * Kép, szöveg: Számadó Julianna Munkában a cérnázógép lyozók, a gazdasági helyzet. Ugyanakkor érzékelhetik, hogy a szövetkezet vezetői jól értik a dolgukat. Külön­ben hogyan lehetett volna megduplázni 1981-től ’85.-ig a termelést, a tőkés' exportot, miközben a létszám 120 fő­vel csökkent. A keresetek a szigorú teljesítményelszámo- lás alapján 34 ezer 300 fo­rintról 49 ezer 300 forintra emelkedtek. S a januári frankfurti vá­sáron a szövetkezet vezetői ismét elkötelezték magukat, a nyár közepéig tőkés ve.- vőknek készítenek szőnyege­ket. E. Szabó Margit iparmű­vész már elkészítette az első mintázott szőnyegterveket és a stilizált rózsák, a német, az olasz, az amerikai ízlésvilág szerint már készülnek a szö.- vőszékeken. A szövők 10—20, sőt né- hányan 30 évi kézi munka után választanak mást, s vállalnak gépi munkát. S bár nehezen hagyják ott a na­gyon szép, de fárasztó kézi munkát, a gépi munkát ha­mar megszokják, mert lénye­gesen egyszerűbb. Az új or­> ---------------■.■sfcrtfo»«.! S okszor elszakad a szál :í+í Libagaliba Nem szeretnék jólértesült lenni liba­ügyben. Annyit azonban megtudtam, hogy 1986-ban mennyi hús-, pecsenye- és máj­libát kíván feldolgozni a baromfiipar. A kereteket ugyanis el- és felosztották. A gyárak már tudják, hogy melyik áruféle­ségből mit vár tőlük a külföld, a nyugat­európai piac. Arról viszont nem hallottam semmit, hogy a belföldi libapiac hogyan alakul, lesz-e Budapesten és máshol ele­gendő húsliba, pecsenyeliba, májliba és természetesen libamáj. A termelést tehát bekontingentálták a gyárak, a baromfifeldolgozók megkapták a feladatot. Beindult a szervezés, a szerző­déskötés. A kistermelők májlibahizlalá- sért, a nagytermelők pedig hús- és pe­csenyeliba-nevelés lehetőségéért állnak sorba. Üzleti szempontból a megadott kontin­gensnél több libát egyáltalán nem érde­mes felnevelni, mert ha netán kínálati pi­ac alakul ki, ingyen sem kell az áru. Volt erre példa nem is egy, részben azóta, aho­gyan az áru és a piac szerepét tudományo­san is igyekezünk magyarázni. Roppant érdekes, hogy libagaliba által okozott termelői, feldolgozói és kereske­delmi feladatainkat eddig még minden év­ben a külföldi, a nyugati piacok érzékeny­sége határozta meg. Nem azért, mintha a belföldi fogyasztók nem szeretnék a liba­májat, a sült libacombot, a zúzát (kovács­házi módra), a füstölt libamellről nem is beszélve. De nem vetnénk meg a töltött li­banyakat sem, de ezekhez a libatermékek­hez a termelés, a feldolgozás és az export- értékesítés igen szoros szervezettsége miatt alig jutunk hozzá. Különösen arra az időre vonatkozik ez a megfigyelés, amikor a strassbourgi nagy li­baszállítók valamelyikénét év közben ter­melési probléma adódik. Ilyenkor ugye minden belemegy az exportba. Hallottam, az országosan meghatározott kontingensnél Békés megyében néhány tíz­ezerrel több libát is ki lehetne keltetni. Jó a tenyészanyag, vannak jó keltetőgépek, fel is lehetne nevelni, de minek. Ki veszi át, kinek kell, ki fogyasztja el? Külföld nem tart e többletre igényt. S akik szer­vezik ezt az egész libaügyletet, bennünket fogyasztókat meg sem kérdeznek, fogyasz­tanánk-e sült libacombat, füstölt libamel­let vagy netán, bocsánat, libamájat? Hát persze, hogy szívesen fogyasztanánk ezek­ből a finom falatokból mi magunk is, hi­szen mi is szeretjük a finom falatokat, leg­alább annyira, mint a tőlünk nyugatra la­kó népek. Még akkor is szeretjük ezeket az ínyencségeket, ha a kereskedelem szerve­zőinek látómezejéből olykor kiesünk. D. K.

Next

/
Thumbnails
Contents