Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-25 / 71. szám
1986. március 25., kedd SZÉNTERMELÉS — SZOVJETUNIÓ. A Szovjetunióban az évezred végéig 780-800 millió tonnára kell növelni a széntermelést a tervek szerint. Tavaly 726 millió tonna szenet bányásztak. A Szovjetunióban található 3 világ még ki nem bányászott szénkészleteinek mintegy fele. A termelést azonban most már csak úgy lehat növelni, ha a munka- módszereket korszerűsítik és a termelékenységet javítják. Olyan berendezéseket fejlesztenek ki, amelyek kisebb bányászlétszám mellett növelik a termelékenységet. Az egyik legújabb berendezés például hidraulikus módszerrel a szén jöveszté- sét és a szállítást egyidejűleg oldja meg. BRAZÍLIA: ÉTRENDKÉNYSZER. A brazil lakosság 60 százaléka nem jut hozzá a napi 2240 kalóriá- nyi élelmiszerhez, ami az ENSZ által megállapított táplálkozási minimum. Ez a gazdasági válság és a megélhetési költségek emelkedésének következménye. Még az elégségesen táplálkozók étrendje is egészségtelenebb, mint korábban volt. A fő élelmezési cikk ma a kenyér és a makaróni, a régebben szinte nemzeti eledelnek számító rizses-babos-húsos ételek helyett. AFGANISZTÁNI MEZŐGAZDASÁG. A gyapottermesztés növelésére bővítik az öntözött területeket Afganisztán északi részén. Egy öntözőrendszer épül, amely 2 ezer hektár földet juttat majd vízhez. A művelésre alkalmassá tett területeken később állami gazdaságokat alapítanak, s összesen 14 ezer hektáron fognak gyapotot termeszteni. SWISSAIR — ALBÁNIA. A nyugat-európai légitársaságok közül elsőként a svájci állapodott meg az albán hatóságokkal menetrendszerű járat létesítéséről — jelentették be hivatalosan Bernben. A Swissair e hónap végétől indítja tiranai járatát. JUGOSZLÁVIA — MÉRSÉKELTEBB ADÓSSÁGTERHEK. A dollár árfolyamának tavalyi mintegy 10 százalékos esése 2,2 milliárd dollárra] csökkentette Jugoszlávia adósságterhét, de ennek több mint felét közömbösítette egyes nyugat-európai valuták drágulása. Így Jugoszlávia végeredményben 355 milliárd dinárt (1.1 milliárd dollárt) takarított meg a dollár olcsóbbodásával. CIPRUS — KONGRESZ- SZUSI TURIZMUS. Ciprus mindinkább a nemzetközi kongresszusi turizmus egyik központjává válik. Tavaly 423 nemzetközi tanácskozás választotta helyszínének a szigetországot, ezek a rendezvények 18 ezer látogatót vonzottak. A kongresszusi turizmus a múlt évben 5 millió dollár pótlólagos valutabevételt hozott Ciprusnak. BALKAN — SHERATON. Sheraton néven nyitják meg hamarosan Szófia 1957-ben épített „Balkan” szállodáját, amelyet másfél évig tataroztak. A szófiai lesz az első Sheraton-szálloda a szocialista világban, s a legmagasabb igények kielégítésére szakosodik. A hotelt az amerikai szállodalánc üzemelteti, de bolgár tulajdonban marad. NSZK — ZÖLD ÜT A REPRIVATIZÁLÁSOK. NAK. Jóváhagyta a bonni kabinet az ország pénzügy- miniszterének tervét egyes állami vállalatok részleges magánkézbe adásáról. Az állam mintegy 800 millió márka bevételre számíthat az idén a reprivatizálásokból, amelyek az IVG, valamint a VIAG AG iparvállalat és egy olajcég részvényeit érintenék. B szakma szeretete Nem „mozgott” eléggé az íróasztal... Nemrég egy háromnapos kiránduláson vettem részt, azóta ismerem Puskás Józsefet. Ö vezette az autóbuszt, amellyel utaztunk. Szerénysége, s szakmaszeretete tűnt fel nekem akkor. A kirándulás vége felé tudtam meg. hogy diplomával a zsebében ül a volán mögött, s kicsit elcsodálkoztam. Megtudtam, hogy mint buszvezető csak beugró, egyébként a Magyar Honvédelmi Szövetség békéscsabai gépjárművezetőképző iskolájában oktató. Akkor csak annyit mondott: Szereti ezt a munkát. A napokban újra találkoztunk. s most több időnk volt beszélgetni. wwwwww — Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem 1971-ben. Utána gazdálkodási előadó lettem Okányban, a tanácsnál. A katonaság, illetve leszerelésem után 1975- ben jelentkeztem KRESZ-, műszaki és gyakorlati oktatói tanfolyamra. — Könnyen ment? — Ezt nem állíthatom. Eleve nem akartak felvenni, mondván, nincs műszaki alapképzettségem. De addig jártam a nyakukra, hogy elkezdhettem a tanfolyamot, s ennek egyébként sem volt jogi akadálya. — Sikeresen letéve a vizsgákat, hamarosan pályát változtattál . .. — 1978-ban következett ez be. Igaz, épppen ekkor hívtak Gyulára is, a városi tanácshoz, jóval nagyobb fizetésért, mint amennyiért végül is az MHSZ gépjárművezető-képző iskolájának oktatója lettem. — Nem gondolkodtál ezen. nem bántad-e meg? — Nem. Akkoriban,, úgy is mondhatom, dicsőség volt ide az MHSZ-iskolába kerülni. Egyébként pedig mindig is vonzott ez a pálya. Számomra az íróasztal sohasem „mozgott” eléggé. — A vágyad teljesült, de másba is belefogtál. .. — Mindig szerettem volna továbbtanulni, de nem közgazdasági szakirányban. A győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára jelentkeztem 1980-ban. — Ügy tudom, a felvételin nem akartak veled szóba állni. Miért? — Mert nem volt alapképzettségem, azaz szakmunkásvizsgám. Végül is felvettek, s mondhatom, egyáltalán nem volt gondom a gyakorlati tárgyakkal. 1983-ban államvizsgáztam. — Még az államvizsga előtt hívtak máshová dolgozni... — Az egyik középiskolából kerestek meg; legyek náluk szakoktató, tanítsak ott. Hosszú-hosszú vajúdás után végre beadtam a derekam, igent mondtam. Ekkor már közvetlenül a diploma előtt álltam. A sors iróniája: azért nem alkalmaztak, mert nem volt szakmunkás-bizonyítványom . . — tgy azután maradtál az MHSZ-nél. Mit csináltál az államvizsga után? — Az első utam a szakmunkásképzőbe vezetett, diplomával a zsebemben. Autószerelő szakmunkásvizsgára jelentkeztem. Mit mondjak, kissé furcsán nézted rám .. . S a diploma ellenére nem akartak vizsgára bocsátani, azt mondták, járjam végig a két évet. Annak azonban, hogy levizsgázhassak, jogi akadálya nem volt — eleget böngésztem a szabályokat —, s így 1984-ben sikeres vizsga után autószerelő szakmunkás (is) lettem. Mondhatom, erre vagyok a legbüszkébb, hiszen korábban mindenhol az volt a kifogás, hogy nincs alapképzettségem. — Nos, most már van ez is, de ne feledkezzünk meg a diplomáról sem. Ennek ellenére maradsz oktatónak? — Szeretem az itteni munkámat. Öröm látni. ahogy valaki megtanul vezetni, s érzi. mit kell tennie a volán mögött, bármilyen helyzet adódjon is. Persze, sok gond is van, de hol nincs? — Máshol kereshetnél jóval többet, s bármikor változtathatnál állást. Ez a munka ráadásul veszélyes is. Mégis, mi a vonzó benne? — Az igaz, ha itt valamit elnézek, azt az emlékezetemből soha nem tudnám kitörölni. Míg — mondjuk — egy tanítási órán, ha tévedek, azt egyszerűen letörölhetem a tábláról, vagy van javítási lehetőségem. Igen, kereshetnék többet máshol. De . . . Nem tudom megmagyarázni. Fárasztó és veszélyes is, meg télen-nyáron úton kell lenni, naponta. Nem tudok mást mondani, ezt a munkát szeretni kell, s ezt nem elsősorban a pénzért csinálja az ember . . . Pénzes Ferenc Fotó: Fazekas László II Sárréti Tej új terméke Sószegény sajt Üj, sóban szegény diétás sajtot hoz forgalomba a következő napokban a Tsz-Tej Egyesülés. A Sárréti Tej szeghalmi feldolgozó üzemének termékét elsősorban cukorbetegeknek, magas vér- nyomásúaknak és keringési rendellenességekben szeve- dőknek ajánlják. A diétás sajtbó] az elmúlt év végén adtak először kóstolót Budapesten és vidéken néhány nagyobb élelmiszerüzletben. A kereskedelem szakemberei szerint a vásárlók kedvezően fogadták az újdonságot, amelynek előnye az is. hogy szavatossági ideje viszonylag hosszú: harminc nap. A diétás sajt a trappistáéval azonos méretben és csomagolásban kerül a boltokba, s a kívánt mennyiségben, kimérve is árusítják. A csomagoláson lévő kör alakú sárga jelzéssel utalnak arra, hogy a terméket elsősorban diétásoknak ajánlják. A szeghalmi üzemben az idén mintegy 200 tonnát gyártanak belőle, s egyelőre a nagyobb budapesti üzleteket látják el vele. Később, várhatóan az év második felétől, a gyártás bővítése után a nagyobb vidéki városokban is forgalmazzák. Több víz a kis-balatoni tározóban Főként a téli csapadéktól ötmillió köbméterrel növekedett az utóbbi hónapokban, s ezzel elérte a 24 millió köbmétert a kis-balatoni tározórendszer víztömege. A Balaton óriási szűrőjének szánt tározó még további 10 millió köbméter víz befogadására alkalmas. A tározó, feltöltésének megkezdése óta még soha nem volt ekkora igénybevételnek kitéve-. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, a gátak tökéletesen ellenállnak az óriási víztömeg nyomásának. ,a,,a “,2ss Kitörés (1944. március 22-én, hazánk fasiszta megszállása után a sátoraljaújhelyi börtönből kitörést kíséreltek meg a politikai foglyok, hogy a zempléni hegyekben már harcoló partizánokhoz csatlakozva fegyverrel küzdjenek az ország felszabadulásáért.) - ... Az első csoportok már a kapun kívülre jutottak. Renáta sejtje — vagy tizennégyen — már a Sátorhegy kopár lejtőjén bukdácsol lefelé. Hiába a tavasz, lesoványodott arcukat marja feltámadt szél. Rossz cipőjükben — legtöbben csak nyári cipőben vannak, amelyikben lebuktak — beporzik a hó, a hideg, mint valami vasöv szorítja körű] vékony lábaikat. Nem törődnek vele. Cél, hogy minél hamarabb átjussanak a hegyen, és a sivár, szőlőkarókkal tűzdelt néhány kilométer után valami megbízható búvóhelyet találjanak a hóborította erdőkben. Szaporázzák lépteiket, amikor lentről hallják az irgalmatlan fegyverropogást. A gyilkos tűz, mint a gil- lotin, kettévágja a börtönkapun kitóduló tömeget. Sokan véres fejjel buknak el. Ott maradnak a hideg macskaköveken. Akik már kívül vannak, őrült vágtába kezdenek 3 hegy felé. A kapunál valaki kiabál: — Elvtársak! Elvtársak! Vissza a zárkákba! Céltalan a további küzdelem! — Nem! Inkább megdög- lünk! Előre! Sokan visszafordulnak, magukra zárják a zárkaajtót. Ügy tesznek, mintha semmi közük nem volna az egészhez. Megállapodnak abban; ha kérdezik, kik kezdték, csak egy válasz lehet: nem tudjuk! A városból behatol az udvarra a karhatalom. Elöl németek, wermachatosok, utánuk sokfajta uniformisban magyarok. Az udvaron már csak tehetetlen sebesültek, hullahegyek tornyosulnak. A felbátorodott őrség a börtön kihalt folyosóin ismét átveszi a vezetést, a többiek a menekülők üldözésére indulnak. A zárkákba húzódtakat feltartott kezekkel kísérik le az udvarra. Délután 5-től este 10-ig így kell ott állniuk, míg döntenek sorsukról. Sokan összeesnek a kimerültségtől. Mikor felkísérik őket zárkáikba, néhányan. mint az újvidéki Kátics testvérek egyike, öngyilkosok lesznek. így akarják elkerülni kivégzésüket. Milánék elérik a hegy lábát. Idegesen néznek körül. Sehol sincsenek, akiket keresnek. Az üldözők lövései egyre közelebbről hangzanak mögöttük. A szervezés eredeti rendje már felbomlott. Milán körül vagy húszán csoportosulnak. Köztük Antal, Lajos, Sándor, s a többiek, főleg szerbek. Nehezen törnek előre a csúszós hegyi úton a karók között. A szőlő melletti kanyarban három katonai teherautónak kellett volna várni őket. Kassai elvtársak ígértek támogatást. .Valami közbe jöhetett. A kassai katonai alakulatnál beépített kommunista sejt különben nem szegte volna meg a szavát. (Nem tudhatták, hogy a német megszállás után a zavargások esetleges megelőzése végett napokig senkinek sem volt szabad elhagyni a laktanyát.) Milán a hegy közepén fáradtan állítja meg a csapatot. — Elvtársak! Jobb, ha szétszóródunk! Ennyi ember együtt nem menekülhet... Benya Antal a hóval takart messzi földekre tekint. Hol van még az erdő! Amott a karók után, mintha kisebb csoport mozogna. Renátáék lehetnek. Ök jutottak ki először. Szép előnyük van üldözőikkel szemben. Talán nekik sikerül. Csak a sötétség teljes beállta előtt elérjék az erdőt! Milánra néz. — Jobb, ha együtt maradunk, és együtt próbáljuk kivágni magunkat. Mi a véleményed, Sándor? — Mindegy. Ügyis itt döglünk meg. — Soha nem mindegy. Lehet, hogy igazatok volt, amikor korainak mondtátok a kitörést, de most már egyet kell akarnunk. Jó, maradjunk együtt. Milan magához rendeli a fegyvereseket. — Elvtársak! Harc nélkül nem adjuk meg magunkat! Maradjunk egy csoportban ... Be sem fejezi, mondatát, alulról sortűz rázza meg a levegőt. Aztán távolról egy tarack bömbölése. Lövedéke irtózatos dörrenéssel a csoporttól alig harminc méternyire csap a földbe. A légnyomástól, repeszeitő] többen elvágódnak. Az üldözők, most már egészen közelről, újabb sortüzet eresztenek a. menekülőkre. Gyenge viszonttűz a válasz. Milán sietésre ösztönöz, hogy legyenek már túl a hegy gerincén, ahol nem nyújtanak ennyire nyílt célpontot. Aztán a kikerülhetetlen vég a reménytelen harc után. Igen: Pokollá vált a hegy. Koporsójukká. A legenda szerinti Perilla tündér herceglány tanyája. Sándor behunyja a szemét. A szónok még mindig beszél, ö egészen mást hal] a messziből, ahogyan emlékezetében ösz- szerakosgatja a képeket. Szeme megkeresi a márványtábla alatt álló Renátát; aki röntgenszakorvos, és az Egészségügyi Minisztériumban dolgozott nyugdíjaztatásáig. Az ő csoportja jutott a legtovább. Éjszaka nagy hóvihar kerekedett. Hogy fel ne fedezzék a nyomukat, a jeges patakban gázoltak. Aztán elértek egy erdészházat. Nem tudhatták, hogy kitörésükről már értesült az egész környék. Kisbírók verték dobra: „A sátoraljaújhelyi börtönből veszedelmes rabló- gyilkosok szabadultak ki, akik ölnek, fosztogatnak..." A magyar királyi erdész elhitte ezt. Lefektette és még tejet is adott Renátáéknak. Az éj leple alatt pedig rájuk hozta a csendőröket. Hogy ne őt mészárolják le partizánbújtatásért. Így került csendőrkézre Regmecen is egy húsztagú csoport. A hegyen, mikor a második tarack is eldördült, végképp megpecsételődött a sorsuk. Zsarko, Milenko véresen rogytak a földre. Huszár repeszdarabbal a lábában esett össze. — Vedd el tőlük a fegyvert! — mondta Milán Antalnak. Lent kissé alábbhagyott a fegyverek zaja. „Na! Most! Utánam, fiúk!” — súgta Milán és görbített háttal futni kezdett. Abban a pillanatban minden eddiginél erősebb gyilkos kattogás, gépfegyverek okádása szórta a halált. Milán nyakához kapott. Kitóduló vére lecsor- gott a kezén. — Menjetek ... előre . . . engem hagyjatok... — hörögte. Sándorra nézett erőtlenül. — Itt veszünk ... mindannyian ... Igazatok volt <.. Nálatok ;.. nem úgy van.... mint lent, délen ,... nem olyan a helyzet ... szédülök .. . talán arra volt... jó ... ez a ... harc ... hogy ... Nem tudta befejezni mondatát. — ... bátor tettük örök példája marad az összetartozásnak, mely egybefűzi szabadságszerető népeinket — fejezte be a szónok. Majd felszólította az úttörőket, hogy helyezzék el az emlékezés babérkoszorúját a márványtábla kampóján. Félig agyonverve hurcolták vissza az életben Tnara- dottakat. Közülük tizenegyet — a vélt főszervezők közül — bitó általi halálra ítéltek. A kisebb „vétkesek” újabb börtönbüntetést kaptak. Aztán mindannyiukat kihurcolták Dachauba. Bátran, a szabad Magyarországot, a Vörös Hadsereget éltetve mentek a halálra ítéltek a bitó alá. Ki tudja már, közülük kitől, Benya Antal mérnökhallgatótól, Huszár Lajos esztétától, Eisenberger Sándor cipésztől, vagy talán rnástó] maradt, vissza az a vers, amit máig is őriznek a sátoraljaújhelyi börtön egykori, még élő foglyai, és amelyet utolsó üzenetként, ceruzával, kockás papírra vetve csempésztek ki a halálra ítéltek zárkájából a velük együttérző magyar katonák: .......Ti, gyilkosok! H át honnét a jogotok? Ki adta. hogy szakadt életem felett, csak úgy hívatlan rendelkezzetek?! Megkérdeztétek, hogy megbántam-e, amit tettem, és amit úgy akartam? Nem válaszoltam akkor. De most, még egyszer, hogy kinyitnám a szám, felelnék: NEM én! S ha tudnám, újra kezdeném!...” Az emlékünnepség befejeződik. Lassan szétszéled a tömeg, Sándor második felesége a férjébe karol, míg lassan a busz irányába tartanak. — Te, Sanyikám! Nem is mondta a szónok, vagy mondta volna (?), hogy melyik szerb fiú volt az, akiről te is annyit beszéltél. Mitics? Vagy ki is volt? — Milán volt. Api'c Milán. A táblán első helyen áll a heve... Gyere, üdvözöljük Renátáékat... Kár, hogy Szalai András, a börtön egykori lakója nem lehet már közöttünk — gondolja Sándor, amikor a nagy vörös busz méltóság- teljesen elhúz a városalapítás regéiben is annyiszor emlegetett Sátorhegy lába mellett,., Talán utolsó pillantást vetnek most közülük is néhányan a koporsóhegyre .... Hányszor fedi be még az avar az életért menekülők lépteit? (Vége) A túlélők egy csoportja
