Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám

1986. március 25., kedd SZÉNTERMELÉS — SZOVJETUNIÓ. A Szovjet­unióban az évezred végéig 780-800 millió tonnára kell növelni a széntermelést a tervek szerint. Tavaly 726 millió tonna szenet bányász­tak. A Szovjetunióban talál­ható 3 világ még ki nem bá­nyászott szénkészleteinek mintegy fele. A termelést azonban most már csak úgy lehat növelni, ha a munka- módszereket korszerűsítik és a termelékenységet javítják. Olyan berendezéseket fej­lesztenek ki, amelyek ki­sebb bányászlétszám mellett növelik a termelékenysé­get. Az egyik legújabb be­rendezés például hidraulikus módszerrel a szén jöveszté- sét és a szállítást egyidejű­leg oldja meg. BRAZÍLIA: ÉTREND­KÉNYSZER. A brazil lakos­ság 60 százaléka nem jut hozzá a napi 2240 kalóriá- nyi élelmiszerhez, ami az ENSZ által megállapított táplálkozási minimum. Ez a gazdasági válság és a meg­élhetési költségek emelkedé­sének következménye. Még az elégségesen táplálkozók étrendje is egészségtelenebb, mint korábban volt. A fő élelmezési cikk ma a kenyér és a makaróni, a régebben szinte nemzeti eledelnek szá­mító rizses-babos-húsos éte­lek helyett. AFGANISZTÁNI MEZŐ­GAZDASÁG. A gyapotter­mesztés növelésére bővítik az öntözött területeket Afga­nisztán északi részén. Egy öntözőrendszer épül, amely 2 ezer hektár földet juttat majd vízhez. A művelésre alkalmassá tett területeken később állami gazdaságokat alapítanak, s összesen 14 ezer hektáron fognak gyapo­tot termeszteni. SWISSAIR — ALBÁNIA. A nyugat-európai légitársa­ságok közül elsőként a sváj­ci állapodott meg az albán hatóságokkal menetrendsze­rű járat létesítéséről — je­lentették be hivatalosan Bernben. A Swissair e hó­nap végétől indítja tiranai járatát. JUGOSZLÁVIA — MÉR­SÉKELTEBB ADÓSSÁG­TERHEK. A dollár árfolya­mának tavalyi mintegy 10 százalékos esése 2,2 milliárd dollárra] csökkentette Jugo­szlávia adósságterhét, de en­nek több mint felét közöm­bösítette egyes nyugat-euró­pai valuták drágulása. Így Jugoszlávia végeredményben 355 milliárd dinárt (1.1 mil­liárd dollárt) takarított meg a dollár olcsóbbodásával. CIPRUS — KONGRESZ- SZUSI TURIZMUS. Ciprus mindinkább a nemzetközi kongresszusi turizmus egyik központjává válik. Tavaly 423 nemzetközi tanácskozás választotta helyszínének a szigetországot, ezek a ren­dezvények 18 ezer látogatót vonzottak. A kongresszusi turizmus a múlt évben 5 millió dollár pótlólagos va­lutabevételt hozott Ciprus­nak. BALKAN — SHERATON. Sheraton néven nyitják meg hamarosan Szófia 1957-ben épített „Balkan” szállodáját, amelyet másfél évig tataroz­tak. A szófiai lesz az első Sheraton-szálloda a szocia­lista világban, s a legmaga­sabb igények kielégítésére szakosodik. A hotelt az ame­rikai szállodalánc üzemelte­ti, de bolgár tulajdonban marad. NSZK — ZÖLD ÜT A REPRIVATIZÁLÁSOK. NAK. Jóváhagyta a bonni kabinet az ország pénzügy- miniszterének tervét egyes állami vállalatok részleges magánkézbe adásáról. Az ál­lam mintegy 800 millió már­ka bevételre számíthat az idén a reprivatizálásokból, amelyek az IVG, valamint a VIAG AG iparvállalat és egy olajcég részvényeit érin­tenék. B szakma szeretete Nem „mozgott” eléggé az íróasztal... Nemrég egy háromnapos kiránduláson vettem részt, azóta ismerem Puskás Józse­fet. Ö vezette az autóbuszt, amellyel utaztunk. Szerény­sége, s szakmaszeretete tűnt fel nekem akkor. A kirándu­lás vége felé tudtam meg. hogy diplomával a zsebében ül a volán mögött, s kicsit elcsodálkoztam. Megtudtam, hogy mint buszvezető csak beugró, egyébként a Magyar Honvédelmi Szövetség bé­késcsabai gépjárművezető­képző iskolájában oktató. Akkor csak annyit mondott: Szereti ezt a munkát. A napokban újra találkoz­tunk. s most több időnk volt beszélgetni. wwwwww — Közgazdasági szakkö­zépiskolában érettségiztem 1971-ben. Utána gazdálkodási előadó lettem Okányban, a tanácsnál. A katonaság, il­letve leszerelésem után 1975- ben jelentkeztem KRESZ-, műszaki és gyakorlati okta­tói tanfolyamra. — Könnyen ment? — Ezt nem állíthatom. Ele­ve nem akartak felvenni, mondván, nincs műszaki alapképzettségem. De addig jártam a nyakukra, hogy el­kezdhettem a tanfolyamot, s ennek egyébként sem volt jogi akadálya. — Sikeresen letéve a vizs­gákat, hamarosan pályát vál­toztattál . .. — 1978-ban következett ez be. Igaz, épppen ekkor hív­tak Gyulára is, a városi ta­nácshoz, jóval nagyobb fize­tésért, mint amennyiért vé­gül is az MHSZ gépjárműve­zető-képző iskolájának okta­tója lettem. — Nem gondolkodtál ezen. nem bántad-e meg? — Nem. Akkoriban,, úgy is mondhatom, dicsőség volt ide az MHSZ-iskolába ke­rülni. Egyébként pedig min­dig is vonzott ez a pálya. Számomra az íróasztal soha­sem „mozgott” eléggé. — A vágyad teljesült, de másba is belefogtál. .. — Mindig szerettem vol­na továbbtanulni, de nem közgazdasági szakirányban. A győri Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskolára jelentkeztem 1980-ban. — Ügy tudom, a felvételin nem akartak veled szóba áll­ni. Miért? — Mert nem volt alapkép­zettségem, azaz szakmun­kásvizsgám. Végül is felvet­tek, s mondhatom, egyáltalán nem volt gondom a gyakor­lati tárgyakkal. 1983-ban ál­lamvizsgáztam. — Még az államvizsga előtt hívtak máshová dolgoz­ni... — Az egyik középiskolából kerestek meg; legyek náluk szakoktató, tanítsak ott. Hosszú-hosszú vajúdás után végre beadtam a derekam, igent mondtam. Ekkor már közvetlenül a diploma előtt álltam. A sors iróniája: azért nem alkalmaztak, mert nem volt szakmunkás-bizonyít­ványom . . — tgy azután maradtál az MHSZ-nél. Mit csináltál az államvizsga után? — Az első utam a szak­munkásképzőbe vezetett, dip­lomával a zsebemben. Autó­szerelő szakmunkásvizsgára jelentkeztem. Mit mondjak, kissé furcsán nézted rám .. . S a diploma ellenére nem akartak vizsgára bocsátani, azt mondták, járjam végig a két évet. Annak azonban, hogy levizsgázhassak, jogi akadálya nem volt — eleget böngésztem a szabályokat —, s így 1984-ben sikeres vizsga után autószerelő szakmunkás (is) lettem. Mondhatom, erre vagyok a legbüszkébb, hi­szen korábban mindenhol az volt a kifogás, hogy nincs alapképzettségem. — Nos, most már van ez is, de ne feledkezzünk meg a diplomáról sem. Ennek elle­nére maradsz oktatónak? — Szeretem az itteni mun­kámat. Öröm látni. ahogy valaki megtanul vezetni, s érzi. mit kell tennie a volán mögött, bármilyen helyzet adódjon is. Persze, sok gond is van, de hol nincs? — Máshol kereshetnél jó­val többet, s bármikor vál­toztathatnál állást. Ez a munka ráadásul veszélyes is. Mégis, mi a vonzó benne? — Az igaz, ha itt valamit elnézek, azt az emlékezetem­ből soha nem tudnám kitö­rölni. Míg — mondjuk — egy tanítási órán, ha tévedek, azt egyszerűen letörölhetem a tábláról, vagy van javítási lehetőségem. Igen, kereshet­nék többet máshol. De . . . Nem tudom megmagyarázni. Fárasztó és veszélyes is, meg télen-nyáron úton kell lenni, naponta. Nem tudok mást mondani, ezt a munkát sze­retni kell, s ezt nem elsősor­ban a pénzért csinálja az em­ber . . . Pénzes Ferenc Fotó: Fazekas László II Sárréti Tej új terméke Sószegény sajt Üj, sóban szegény diétás sajtot hoz forgalomba a kö­vetkező napokban a Tsz-Tej Egyesülés. A Sárréti Tej szeghalmi feldolgozó üzemé­nek termékét elsősorban cu­korbetegeknek, magas vér- nyomásúaknak és keringési rendellenességekben szeve- dőknek ajánlják. A diétás sajtbó] az elmúlt év végén adtak először kóstolót Buda­pesten és vidéken néhány nagyobb élelmiszerüzletben. A kereskedelem szakemberei szerint a vásárlók kedvező­en fogadták az újdonságot, amelynek előnye az is. hogy szavatossági ideje viszonylag hosszú: harminc nap. A dié­tás sajt a trappistáéval azo­nos méretben és csomagolás­ban kerül a boltokba, s a kívánt mennyiségben, ki­mérve is árusítják. A csoma­goláson lévő kör alakú sárga jelzéssel utalnak arra, hogy a terméket elsősorban diétá­soknak ajánlják. A szeghalmi üzemben az idén mintegy 200 tonnát gyártanak belőle, s egyelőre a nagyobb budapesti üzlete­ket látják el vele. Később, várhatóan az év második fe­létől, a gyártás bővítése után a nagyobb vidéki vá­rosokban is forgalmazzák. Több víz a kis-balatoni tározóban Főként a téli csapadéktól öt­millió köbméterrel növekedett az utóbbi hónapokban, s ezzel elérte a 24 millió köbmétert a kis-balatoni tározórendszer víz­tömege. A Balaton óriási szűrő­jének szánt tározó még további 10 millió köbméter víz befoga­dására alkalmas. A tározó, fel­töltésének megkezdése óta még soha nem volt ekkora igénybe­vételnek kitéve-. Az eddigi ta­pasztalatok kedvezőek, a gátak tökéletesen ellenállnak az óri­ási víztömeg nyomásának. ,a,,a “,2ss Kitörés (1944. március 22-én, hazánk fasiszta megszállása után a sátoraljaújhelyi börtönből kitörést kíséreltek meg a politikai foglyok, hogy a zempléni hegyekben már harcoló partizánok­hoz csatlakozva fegyverrel küzdjenek az ország felszabadu­lásáért.) - ­... Az első csoportok már a kapun kívülre jutottak. Renáta sejtje — vagy tizen­négyen — már a Sátorhegy kopár lejtőjén bukdácsol le­felé. Hiába a tavasz, lesová­nyodott arcukat marja fel­támadt szél. Rossz cipőjük­ben — legtöbben csak nyá­ri cipőben vannak, amelyik­ben lebuktak — beporzik a hó, a hideg, mint valami vasöv szorítja körű] vékony lábaikat. Nem törődnek ve­le. Cél, hogy minél hama­rabb átjussanak a hegyen, és a sivár, szőlőkarókkal tűzdelt néhány kilométer után valami megbízható bú­vóhelyet találjanak a hóbo­rította erdőkben. Szaporázzák lépteiket, amikor lentről hallják az ir­galmatlan fegyverropogást. A gyilkos tűz, mint a gil- lotin, kettévágja a börtönka­pun kitóduló tömeget. Sokan véres fejjel buknak el. Ott maradnak a hideg macska­köveken. Akik már kívül vannak, őrült vágtába kez­denek 3 hegy felé. A kapu­nál valaki kiabál: — Elvtársak! Elvtársak! Vissza a zárkákba! Céltalan a további küzdelem! — Nem! Inkább megdög- lünk! Előre! Sokan visszafordulnak, magukra zárják a zárkaaj­tót. Ügy tesznek, mintha semmi közük nem volna az egészhez. Megállapodnak ab­ban; ha kérdezik, kik kezd­ték, csak egy válasz lehet: nem tudjuk! A városból behatol az ud­varra a karhatalom. Elöl né­metek, wermachatosok, utá­nuk sokfajta uniformisban magyarok. Az udvaron már csak tehetetlen sebesültek, hullahegyek tornyosulnak. A felbátorodott őrség a börtön kihalt folyosóin ismét átve­szi a vezetést, a többiek a menekülők üldözésére indul­nak. A zárkákba húzódtakat feltartott kezekkel kísérik le az udvarra. Délután 5-től es­te 10-ig így kell ott állni­uk, míg döntenek sorsukról. Sokan összeesnek a kime­rültségtől. Mikor felkísérik őket zárkáikba, néhányan. mint az újvidéki Kátics testvérek egyike, öngyilko­sok lesznek. így akarják el­kerülni kivégzésüket. Milánék elérik a hegy lá­bát. Idegesen néznek körül. Sehol sincsenek, akiket ke­resnek. Az üldözők lövései egyre közelebbről hangzanak mögöttük. A szervezés ere­deti rendje már felbomlott. Milán körül vagy húszán csoportosulnak. Köztük An­tal, Lajos, Sándor, s a töb­biek, főleg szerbek. Nehe­zen törnek előre a csúszós hegyi úton a karók között. A szőlő melletti kanyarban három katonai teherautónak kellett volna várni őket. Kassai elvtársak ígértek tá­mogatást. .Valami közbe jö­hetett. A kassai katonai ala­kulatnál beépített kommu­nista sejt különben nem szegte volna meg a szavát. (Nem tudhatták, hogy a né­met megszállás után a za­vargások esetleges megelő­zése végett napokig senki­nek sem volt szabad elhagy­ni a laktanyát.) Milán a hegy közepén fá­radtan állítja meg a csapa­tot. — Elvtársak! Jobb, ha szétszóródunk! Ennyi ember együtt nem menekülhet... Benya Antal a hóval ta­kart messzi földekre tekint. Hol van még az erdő! Amott a karók után, mintha kisebb csoport mozogna. Renátáék lehetnek. Ök jutottak ki elő­ször. Szép előnyük van ül­dözőikkel szemben. Talán nekik sikerül. Csak a sötét­ség teljes beállta előtt elér­jék az erdőt! Milánra néz. — Jobb, ha együtt mara­dunk, és együtt próbáljuk kivágni magunkat. Mi a vé­leményed, Sándor? — Mindegy. Ügyis itt dög­lünk meg. — Soha nem mindegy. Le­het, hogy igazatok volt, ami­kor korainak mondtátok a kitörést, de most már egyet kell akarnunk. Jó, marad­junk együtt. Milan magához rendeli a fegyvereseket. — Elvtársak! Harc nélkül nem adjuk meg magunkat! Maradjunk egy csoport­ban ... Be sem fejezi, mondatát, alulról sortűz rázza meg a levegőt. Aztán távolról egy tarack bömbölése. Lövedéke irtózatos dörrenéssel a cso­porttól alig harminc méter­nyire csap a földbe. A lég­nyomástól, repeszeitő] töb­ben elvágódnak. Az üldözők, most már egészen közelről, újabb sortüzet eresztenek a. menekülőkre. Gyenge vi­szonttűz a válasz. Milán sie­tésre ösztönöz, hogy legye­nek már túl a hegy gerin­cén, ahol nem nyújtanak ennyire nyílt célpontot. Aztán a kikerülhetetlen vég a reménytelen harc után. Igen: Pokollá vált a hegy. Koporsójukká. A legenda szerinti Perilla tündér her­ceglány tanyája. Sándor be­hunyja a szemét. A szónok még mindig beszél, ö egé­szen mást hal] a messziből, ahogyan emlékezetében ösz- szerakosgatja a képeket. Sze­me megkeresi a márvány­tábla alatt álló Renátát; aki röntgenszakorvos, és az Egészségügyi Minisztérium­ban dolgozott nyugdíjaztatá­sáig. Az ő csoportja jutott a legtovább. Éjszaka nagy hó­vihar kerekedett. Hogy fel ne fedezzék a nyomukat, a jeges patakban gázoltak. Az­tán elértek egy erdészházat. Nem tudhatták, hogy kitöré­sükről már értesült az egész környék. Kisbírók verték dobra: „A sátoraljaújhelyi börtönből veszedelmes rabló- gyilkosok szabadultak ki, akik ölnek, fosztogatnak..." A magyar királyi erdész el­hitte ezt. Lefektette és még tejet is adott Renátáéknak. Az éj leple alatt pedig rá­juk hozta a csendőröket. Hogy ne őt mészárolják le partizánbújtatásért. Így ke­rült csendőrkézre Regmecen is egy húsztagú csoport. A hegyen, mikor a máso­dik tarack is eldördült, vég­képp megpecsételődött a sor­suk. Zsarko, Milenko vére­sen rogytak a földre. Huszár repeszdarabbal a lábában esett össze. — Vedd el tőlük a fegy­vert! — mondta Milán An­talnak. Lent kissé alábbhagyott a fegyverek zaja. „Na! Most! Utánam, fiúk!” — súgta Mi­lán és görbített háttal futni kezdett. Abban a pillanat­ban minden eddiginél erő­sebb gyilkos kattogás, gép­fegyverek okádása szórta a halált. Milán nyakához ka­pott. Kitóduló vére lecsor- gott a kezén. — Menjetek ... előre . . . engem hagyjatok... — hö­rögte. Sándorra nézett erőt­lenül. — Itt veszünk ... mindannyian ... Igazatok volt <.. Nálatok ;.. nem úgy van.... mint lent, dé­len ,... nem olyan a hely­zet ... szédülök .. . talán ar­ra volt... jó ... ez a ... harc ... hogy ... Nem tudta befejezni mon­datát. — ... bátor tettük örök példája marad az összetarto­zásnak, mely egybefűzi sza­badságszerető népeinket — fejezte be a szónok. Majd felszólította az úttörőket, hogy helyezzék el az emlé­kezés babérkoszorúját a márványtábla kampóján. Félig agyonverve hurcol­ták vissza az életben Tnara- dottakat. Közülük tizenegyet — a vélt főszervezők közül — bitó általi halálra ítél­tek. A kisebb „vétkesek” újabb börtönbüntetést kap­tak. Aztán mindannyiukat kihurcolták Dachauba. Bát­ran, a szabad Magyarorszá­got, a Vörös Hadsereget él­tetve mentek a halálra ítél­tek a bitó alá. Ki tudja már, közülük kitől, Benya Antal mérnökhallgatótól, Huszár Lajos esztétától, Eisenberger Sándor cipésztől, vagy talán rnástó] maradt, vissza az a vers, amit máig is őriznek a sátoraljaújhelyi börtön egykori, még élő foglyai, és amelyet utolsó üzenetként, ceruzával, kockás papírra vetve csempésztek ki a ha­lálra ítéltek zárkájából a velük együttérző magyar ka­tonák: .......Ti, gyilkosok! H át honnét a jogotok? Ki adta. hogy szakadt életem felett, csak úgy hívatlan rendelkezzetek?! Megkérdez­tétek, hogy megbántam-e, amit tettem, és amit úgy akartam? Nem válaszoltam akkor. De most, még egyszer, hogy kinyitnám a szám, fe­lelnék: NEM én! S ha tud­nám, újra kezdeném!...” Az emlékünnepség befeje­ződik. Lassan szétszéled a tömeg, Sándor második fe­lesége a férjébe karol, míg lassan a busz irányába tar­tanak. — Te, Sanyikám! Nem is mondta a szónok, vagy mondta volna (?), hogy me­lyik szerb fiú volt az, aki­ről te is annyit beszéltél. Mitics? Vagy ki is volt? — Milán volt. Api'c Milán. A táblán első helyen áll a heve... Gyere, üdvözöljük Renátáékat... Kár, hogy Szalai András, a börtön egykori lakója nem lehet már közöttünk — gon­dolja Sándor, amikor a nagy vörös busz méltóság- teljesen elhúz a városalapí­tás regéiben is annyiszor emlegetett Sátorhegy lába mellett,., Talán utolsó pil­lantást vetnek most közülük is néhányan a koporsóhegy­re .... Hányszor fedi be még az avar az életért menekülők lépteit? (Vége) A túlélők egy csoportja

Next

/
Thumbnails
Contents