Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
o NÉPÚJSÁG Ne kínáljuk a gyereket alkohollal! Évről évre elhangzik a húsvéti figyelmeztetés a rádióban, a tévében, az újságokban; gyermekeknek egy kortyot sem! A józan ész számára beláthatatlan, miért szükséges a felnőttek figyelmét felhívni olyan magától értetődő dologra, mint hogy az alkohol súlyos méreg, főként a kisgyermekek számára. A szomorú statisztikák mégis arról győznek meg, hogy a felnőttek olykor teljesen belátás- talanok. Egy kupica édes likőr, néhány szem rumos meggy csak nem árthat, vélekednek, s nehezen hiszik el, hogy a kisgyerek már 10—15 szem konyakosmeggytől is berúg. Az ünnepek közül a húsvét a leggyakoribb alkalom a gyermekek alkohollal való kínálására, szinte népi hagyömányszámba megy. Meglepő, hogy a felnőttek mennyire „meg- értőek” a gyermekkori alkoholfogyasztással szemben. Sokan vannak, akik elméletben ellenzik a gyermekkori alkoholfogyasztást, de elfogadják azt, hogy az ünnepi alkalmak kivételek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: az alkohol súlyos sejtméreg! A véráram útján eljut a szervezet minden sejtjébe, így az alkoholra legérzékenyebb idegsejtekbe is. Éppen az idegrendszer, elsősorban az agyvelő az alkohol egyik leglényegesebb támadáspontja, a legjelentősebb pusztítást az agy sejtjeiben végzi. De szólhatnánk még arról is, hogy az önkontroll csökkenésével elszakadnak az erkölcsi gátak. A lerészegedett gyermek vakmerővé válik, belesodródhat akár bűncselekményekbe is. A „heccből” életre szóló tragédiák születhetnek. A gyermekkori alkoholfogyasztás — aminek kezdete gyakran egy-egy ártalmatlannak tűnő húsvéti kínálgatás — hosszú távra meghatározója lehet az emberek életének. Az alkoholistákat gondozó intézetekben megforduló betegek nagy része még gyermekkorában jutott először szeszes italhoz. Talán éppen egy hímes tojás helyett nyomta egy felelőtlen felnőtt az italospoharat először a kezébe. F. Zs. Ünnepi „Korzó-menü” ÉTELRECEPT Mai számunkban ünnepi asztalra illő, de szándékosan nem a hagyományos húsvéti étkeket tartalmazó receptsort szeretnénk közreadni. Az ételreceptek szerzője a békéscsabai Korzó étterem üzletvezetője, Kalmár Gyula mesterszakács, a Magyar Cukrászok és Szakácsok Szövetségének tagja. A receptek 4 személyesek. TEJSZÍNES ŐSZIBARACK- LEVES Húsz dkg őszibarack-befőttet kockára vágunk. Nyolc dl vízben forraljuk 8 dkg cukorral. Egy karika citrommal, szegfűszeggel, fahéjjal ízesítjük. A levest tejszínes habarással sűrítjük, lehűtve tálaljuk. CSIRKEMÁJJAL TÖLTÖTT BORDA Négy darab 8—10 dkg-os sertésbordákat felnyitunk, kissé kiveregetünk, sózunk- Az adag csirkemájat vékony szeletekre vágjuk, szalon nás-hagymás zsíron dinszteljük, borssal, sóval ízesítjük. Ezzel a keverékkel megtöltjük a bordákat és panírozás után bő zsírban kisütjük. Sült burgonyával és vörös borban párolt káposztával tálaljuk. PUNCSOS FÁNK Tíz dkg vajat 1 dl vízzel felforralunk. Hozzákeverünk 10 dkg lisztet (1 percig keverjük), majd a tűzről levéve 4 db egész tojást egyenként jól eldolgozunk benne. Bő forró olajban kávéskanállal kiszaggatva fánkot sütünk. Hét dl tejet 10 dkg cukorral és 5 dkg mazsolával felforrósítunk. Egy tasak pudingport (vaníliás) kevés hideg tejjel simára keverünk -és a forró tejhez adva nem túl sűrű krémet főzünk. Kevés céklalével rózsaszínűre festjük és 5 cl (fél deci) rummal ízesítjük a keveréket. A puncsmártást a fánkokra öntve tálaljuk. Infarktus után tilos dohányozni Ezt a szabályt nemcsak az orvosok, hanem a betegek legtöbbje is tudja. Mivel azonban sok esetben a dohányzás nem csak egyszerűen szokás, hanem egyben káros szenvedély is, sok szívinfarktuson átesett beteg ismervén a tilalmai sem tud lemondani kóros szenvedélyéről. Ír kutatóorvosok most számszerűen is újra bebizonyították azt, ami régóta általánosan ismert tapasztalat. 384 férfibeteget vizsgáltak át az infarktus után egy év múlva. Azok körében, akik dohányoztak, tehát nem tudtak kóros szenvedélyükkel felhagyni, 32,2 százalékban került sor szívtáji szorító érzéssel és halálfélelemmel társuló angina pektoriszos rohamokra, a nem dohányzók körében ez az arány azonban mindössze 19,5 százalék volt. Egy 10 év múlva elvégzett vizsgálat azt mutatta, hogy a nemdohányzók nemcsak ritkábban kapnak angina pekto- riszt, hanem jelentősen tovább is éltek, mint dohányzó társaik. (Szendéi) Húsvéti apróságok A tavaszvárő ünnepek Hagyományos nagy ajándékozási alkalma a húsvét. Kicsinyek, nagyok szívesen készítenek hozzátartozóik részére valami apróságot. Természetesen, a gyermekek várják a nyuszit, az elrejtett csokifigurát, színes tojásokat. Az ünnepi asztal dísze is a főtt tojás, amit a háziasszony legtöbbször színes vízben főz meg, vagy ha egy picit több ideje van, a nagylányok segítségével, aplikációval díszít. A hagyományos díszítés mellé egy új ötletet javaslunk. A készen kapható üdvözlőkártya, helyett, levelezőlap méretű fehér kartonlapra, színes papírból, anyagdarabokból tojásból kibújó pipit, lépegető kakasfigurát rajzolunk, ragasztunk. Ajándékozási ötletnek ezen motívumokat dobozra, vagy gyufásskatu- lyára ragasztva, bizonyára szívesen elkészítik a kisiskolások, és örömet okoznak a megajándékozott hozzátartozóknak. A mintavariációk csupán ötletek, az átrajzolásnál egy kocka mérete 2x2 cm P. V. KERT, HDZTÜII Ismét az aranyfarú lepkéről Az elmúlt hetekben és napokban több levelet, telefonhívást is kaptunk, amelyekben a kiskerttulajdonosok az aranyfarú lepke újbóli elszaporodásának veszélyére hívják föl a figyelmet. A leveleket — attól függően, hogy az abban foglaltak mennyire közérdekűek — továbbítottuk az illetékeseknek is, köztük a békéscsabai Stefkovics György bejelentését. Rovatunk kérésére a Békés Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás munkatársa írt tájékoztatót a „színpompás ellenség” kártevésének megelőzéséről... *** Az aranyfarú lepke hernyóinak kártételével ez év tavaszán is számolnunk kell. Hernyófészkev szétszórtan, szinte az egész megye területén megtalálhatók gyümölcsfákon, haszonfákon, díszfákon, bokrokon. Az intenzív védekezések hatására a fertőzés Gyula, Békéscsaba, Békés városok területén csökkent, de ezeken a területeken is maradtak fertőzött gócok, melyeket fel kell számolni. Erős fertőzés a megye északi erdős területein és ezek szomszédságában alakult ki, de megtalálható a fertőzés házikertekben, zártkertekben, a községek és a városok belterületein is. Jelenleg a lombtalan fákon, bokrokon jól látható a károsító jelenléte. A „nagy téli hernyófészkek” általában az ágak végén találhatók, néhány levélből összenőve ezüstös színűek, az ágakhoz erősen rögzítettek. A hernyófészket szétbontva a fiatal (Ll-es) lárvák tömegét találjuk benne. Vizsgálataink szerint a hernyófészkekben a lárvák jól teleltek, a pusztulás elenyésző mértékű. Az áttelelő kis hernyók a hernyófészkeket még nem hagyták el. Ezért a hernyófészkek leszedésével és elégetésével most még jól tudtunk védekezni a károsító ellen. A károsító fertőzésének felszámolása a gazdasági káron túl azért is indokolt, mert a lárvák váladékai és lehulló szőrzetük fedetlen bőrfelületre kerülve erősen viszkető, nehezen gyógyuló kiütéseket okoznak. Tömeges mértékű lehet az ilyen jellegű megbetegedés, amennyiben iskolák, óvodák udvarában vannak károsítóval fertőzött fák vagy bokrok. Vegyszeres úton (amennyiben a hernyófészket nem tudtuk megsemmisíteni) a hernyók szétszéledésekor — amit jelezni fogunk — védekezhetünk Decis 2,5 EC 0,05—0,07 százalékos vagy Chinetrin 25 EC 0,04—0,05 százalékos, vagy Ditrifon 50 WP 0,2 százalékos felhasználásával. A munka- és egészségvédelmi óvórendszabályok szigorú betartására — különös sen közterületeken végzett védekezés esetén — kell fokozott gondot fordítani! Tatár József Új könyv az ékszerteknősökről Hímes tojás ÉLÖSÜROK Bár pontos statisztikai adatok erre nézve nincsenek, mégsem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük: hazánkban sokezernyi Észak- és Közép-Amerikából származó ékszerteknőst tartanak hobbiállatként. A nagyközönség ezeket a szép, tetszetős küllemű, a közhiedelem szerint nagyon könnyen tartható hüllőket mint néhány centiméteresre megnövő állatokat ismeri. Ennek oka azonban nagyon szomorú. „Az állatkórházak orvosai gyakran panaszkodnak arról, hogy már csak akkor kerül hozzájuk az ékszerteknős, amikor nagyon beteg, ha egyáltalán elhozzák. Sajnos, a legtöbbször azért fordul elő"az ilyen szomorú eset, mert a vásárláskor az új gazda nem kap elegendő felvilágosítást a kis állat tartásához. Nem szabad játékszernek tekinteni a 3-4 centiméteres teknősbébit sem, amelyiket a gyermek kér, hiszen neki is megfelelő élet- feltételekre van szüksége” — olvashatjuk Gergelics László Az ékszerteknősök című nemrégiben megjelent nagyszerű könyvében. Az ékszerteknősök ugyanis 25—30 centiméter hosszúságúra, jó másfél kilósra is megnőnek 60—80 évnyi (!) élettartamuk alatt — ha megfelelőek az életkörülményeik! S hogy ez így legyen, ezért is jelentette meg a Süni című népszerű természettudományos gyermekmagazin szerkesztősége zsebkönyvtárának ezen idézett első kötetét. „Kezdő és haladó ékszerteknős-tartóknak” — szerepel már á színes borítón is az ajánlás. Valóban: minden korosztály haszonnal forgathatja a kötet ábrákkal, fotókkal gazdagon illusztrált lapjait. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy alapműről van szó. Már csak azért is, mivel hazánkban magyar nyelven jelenleg ez az egyetlen be- és megszerezhető, átfogó ilyen szakkönyv. Ahogy mondani szokás, klasszikus felépítésű Gergelics László kötete. Először általános ismertetést ad a három alnemzetségből és igen sok fajból álló ékszer- teknős- (Chrysemys) nemzetségről. Ezután következik Az ékszerteknősök terráriu- mi tartása című legbővebb fejezet. Ebben az etetésről (a tapasztalatok szerint ezzel van a legtöbb gond, ebben van a legnagyobb félreértés!), majd a terrárium készítéséről, berendezéséről, fűtéséről és világításáról (a teknősök fiatal korban melegkedvelők és egész életükben „napimádók”!) olvashatunk. Külön fejezet foglalkozik az egészségvédelemmel, a szállítás, a telepítés, a szaporodás (még külön a tojások keltetésének) problémáival. Etológiái jellegű fejezet is helyet kapott a kötetben, amelynek címe: Tá- madékony és félénk állatok. A szép és áttekinthető kis könyvecskét az ékszerteknősfajok leírása, valamint bibliográfia teszi teljessé. Sajnos, a könyvet vidéken szinte lehetetlen beszerezni: információink szerint a Magyar Posta eddig nem vállalkozott az év elején kiadott kötet terjesztésére. Amíg döntés nem születik, addig a könyv iránt érdeklődők a fővárosba utazó ismerőseiket kérjék meg: „hajtsák föl” nekik a Vaskút—Müfil és a kaposvári nyomda munkáját is dicsérő szakkönyyet... (nemesi) Valamikor faluhelyen a húsvéti locsolás jutalma a piros hímes tojás volt. A festett, mintákkal díszített tojások ma is szép számmal készülnek díszként, húsvéti szimbólumként. A húsvéti tojást egyébként — ha egyszínű, ha hímes — így nevezik: piros tojás. A tojásfestés anyaga természetes, növényi festék volt valamikor. A vadalma vagy a cserfa kérge sárga színűre, a vöröshagyma héja barnásra, a büröklé zöldre, a berzseny levele pirosra színezte a tojáshéjakat. PáJJIUJUÍJPÍI Mind gyakrabban emlegetjük: bezzeg régen menynyire jól megfért több generáció is egy födél alatt, ma pedig mindenki külön lakást akar, ha pedig együtt élnek, az gyakran mindennek nevezhető, csak életnek nem. Ügy gondolom, ennek a tételnek már az első fele sem teljesen igaz: voltak ugyan (és ma is vannak) családok, amelyek jól megférnek együtt, de a többségnél valamilyen kényszer hozta, rengeteg megalkuvással, vagy ami még rosszabb, rengeteg perpatvarral, áldatlan vitákkkal, néha a tettle- gességig fajuló veszekedésekkel. Érthető minden fiatal házaspárnak az a törekvése, hogy külön, saját otthont szeretne magának. Sőt, a szülő, bármennyire is szereti gyermekét, maga is szeretne már a „magáéban” lakni, szeretne egy kis csöncolóanyagként timsót, ecetet, savót használtak- A mintakészítés, az „írás” minden faluban egy-két ügyes kezű „íróasszonyra” várt. Egy hegyes fadarabkával — olvadt viaszba mártogatva — írták a tojáshéjra a hímeket. Majd amikor a viasz megkeményedett, hideg festékbe mártották a tojást. S ha a festék rászáradt, ledörzsölték a viaszt. Az így fehéren maradt részek adják a mintázatot. Egy másik díszítőrhód szerint meleg festékbe mártják a tojásokat, s utólag —, ha már megszáradt a festék — kaparják ki finoman a mintát, a díszítést. Helyenként az ecsettel való tojásfestés volt szokásban, i _____________________________________ A tojás mintája tájanként megegyezik a szőttes- és hímzésmintákkal. Képünk is ezt bizonyítja, amely egy Kalocsa környékén készülő hímestojás születését ábrázolja. (KS) Közös födél alatt det, nyugalmat. Ez így természetes, és nem a rossz családi kapcsolatot jelenti. A valóság azonban gyakran más, mint ami ideális lenne- Szülők és gyerekek (felnőtt gyerekek) gyakran kényszerülnek rövidebb- hosszabb ideig egy födél alatt élni. Falun szinte természetes, hogy a meny a férje szüleihez költözik, s vagy együtt is maradnak (különösen, ha a szülők már igen idősek, esetleg nem egészségesek), vagy arra törekszenek, hogy külön vagy közös telken, de saját fészket építsenek maguknak. Városban is gyakran hasonló a helyzet, és a szülők — legalábbis átmeneti időre — összeszorulnak, hogy a fiataloknak szállást adjanak. Gyakran fiataloknak is nehéz együttlakni, szerelemmel telve is nehéz megszokni egymást, elfogadni a másik szokásait. De mennyivel nehezebb ez a szülőnek, ' aki már úgy élt le egy emberöltőt, hogy kialakította a mindennapok rendjét, s s ilyenkor gyakran jogosan — úgy érzi, ő 'van a magáéban, miért kell neki alkalmazkodni egy „idegenhez”? És itt álljunk meg egy pillanatra. Gyermekem házastársa első percben valóban „idegen” nekem, de ha szeretem a gyerekemet, akkor elfogadom azt az „idegent” is, akit ő elfogad, hiszen az életét vele akarja leélni. Valószínűleg nem készült róla statisztika, de mindenki maga a megmondhatója, közvetlen vagy távolabbi környezetében, hány fiatal házasság ment már tönkre az együttlakás miatt. A szülőknek gyakran nagyon nehéz nem beleszólni (pedig nem szabadna!) abba, hogy hogyan élnek fedele alatt a fiatalok. Ez a bajok forrása. A másik: előfordul, hogy fiatal házasok összezördülnek, azután amilyen gyorsan volt a harag, olyan gyors a kibékülés is. De mennyivel nehezebb még békülni is, ha más is tud arról', hogy ösz- szevesztünk, esetleg bele is szólt a vitába, esetleg rá is tett egy lapáttal. Ilyenkor az emiatti szégyen teszi nehezebbé B kibéküléstCsak a hátrányokról szóltam, pedig így nem igaz: sok előnye van még a . kényszerű együttélésnek is. Mindenekelőtt a lehetőségek, az anyagiak, a kezdethez jól adott és jól fogadott jó tanácsok. Ha kisbaba van, akkor a fiatal hatványozottan szorul a szülői segítségre, ha pedig a szülő már idős, beteges, akkor, bizony ő szorul a fiatalokra. Mindent egybevetve: talán könnyű írni róla — a papír türelmes —, de nem köny- nyű megvalósítani a harmonikus együttélést. Pedig meg kell próbálni ott, ahol a szükség így adja, valameny- nyiünk érdekében. (sárdi)
