Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

1986. március 22., szombat o Parlamenti mozaik Egy interpelláció elő- és utóélete Bánffy György kétségtele­nül az egyik legszebben be­szélő magyar színész. Csep­pet sem volt tehát meglepő, hogy a magyar nyelv védel­mében interpellált. Még en­nek elhangzása előtt arra kértük, mondjon valamit elő­zetesen az interpellációról. — A gombamódra elsza­porodó idegen nevek ellen emelek kifogást a belkereske­delmi miniszternél — mond­ta. — Tele vagyunk shopok- kal, citykkel, marketokkal és egyebekkel. Helytelenek, egy­részt mert magyartalanok, másrészt, mert a külföldiek — akikre előszeretettel hi- zatkozunk — nem arra ki­váncsiak, ami náluk is van, csak sokkal jobb, hanem ar­ra. ami magyar. Némi túl­zással azt is mondhatnám, ha valakit valamely országból bekötött szemmel elhoznának Budapestre, és annak is a belvárosába, ott levennék szeméről a kendőt, és körbe­nézve látná az üzletek fel­iratait, meg nem mondaná, hogy Magyarország fővárosá­ban van. Harmadszor hely­telen azért is, bár erről az interpellációban nem szólok, mert egyfajta tisztességtelen versenyt is jelent, hiszen ezekkel a különleges elneve­zésekkel valami tartalmi kü­lönlegességre is utalnak, ami rendszerint nincs. Itt megáll, gondolkodik, az­tán folytatja. — Elmondok még valamit, ami szintén nem hangzik el az interpellációban. Ügy tar­tottam korrektnek, hogy elő­zetesen tájékoztassam a mi­nisztert szándékomról. Fel­hívtam és elmondtam neki, miről akarok szólni és mi volt az utolsó csepp a pohár­ban. Mint ismeretes, felújít­ják a Kálvin téri áruházát, ami egyébként egy nagyon szép épület, és ezt a nevet szánták az üzletnek: Mar­ket-Coop. Amikor ezt meg­hallotta a miniszter, maga is elképedt, és nyomban intéz­kedett, hogy magyar neve le­gyen az áruháznak. Hát eny- nyi, és nem több kell nyel­vünk védelmében. Még egy­szer mondom, ez sem hang­zott el az interpellációban, de felbuzdulva az új sajtótör­vényen, felhatalmazom, hogy írják — mondja tréfálkozva, és hozzáteszi: — meg azt Is, hogy üdvözlöm a Békés me­gyeieket, nagyon sok szép ottani előadás emlékét őr­zöm. — Köszönjük a felhatal­mazást, ezennel mindkettő­nek eleget tettünk. ....itt most m egkezdődött valami... »V Boldizsár Iván képviselő­nek ez volt az első parla­menti ülésszaka. A Tisztelt Ház, az országgyűlések tör­ténetében először az orszá­gos listán megüresedett he­lyekre képviselőket válasz­tott, köztük a kiváló írót. Boldizsár Ivánnak nem ide­gen a közélet, ezért arról kérdeztük, milyennek látta a parlament munkáját immár belülről, képviselőként? — A megtiszteltetésen , kí­vül — hogy képviselővé vá­lasztottak — nagy örömöt okozott az Országgyűlés ele­vensége. Vagyis, hogy nem olyan formális már a mun- ka, mint amilyen volt ko­rábban, évtizedeken keresz­tül. Különösen tetszett: az illetékekről szóló törvényja­vaslatot úgy szavazták meg a képviselők, hogy az egyik felszólaló módosítását fogad­ták el, a pénzügyminiszteri előterjesztés ellenében. Ez azt jelenti, hogy az emberek gondolkodnak, Személyes, csoport- és hazafias értékei­ket szem előtt tartva szavaz­nak, s nem a tekintélyelv szerint döntenek. A másik, ami nagyon tet­szett, hogy a sajtótörvény vi­tájában az előzetes felszóla­lási renden túl jelentkezett, egy képviselő, dr. Velkey László, akit Kállai Ferenc színművész szavai inspirál­tak véleménye elmondására. A közerkölcsöt sértő termé­kek ellen emelt szót, és fel­lépését azért tartom fontos­nak, mert a régi parlament­ben — ahol gyakran meg­fordultam — előre elkészí­tett hozzászólások voltak, s a képviselők nem kapcsolód­tak egymás véleményéhez. Ügy látom, itt most megkez­dődött valami, van vita és reagálás az elhangzottakra. A parlamenti demokratizmus további szélesítéséhez vezető úton járunk és ez nagyon jó dolog. Hárman ugyanarról A sajtóról szóló törvényja­vaslatot tárgyaló országgyű­lési ülésszakon mi sem ter­mészetesebb, mint az, hogy a szünetekben is a sajtó a fő téma. Ha pedig újságíró is beáll a beszélgető képviselők gyűrűjébe, az általa képvi­selt lap sem ússza meg a „kivesézést”. Szarvas And­rásáé, Vass Józsefné meg a hozzájuk később csatlakozó Sebesi Lászlóné Békés me­gyei képviselők menten rövid kritikát is mondanak az ülés előtt kézhez kapott aznapi lapszámunkról. Az elismerő és bíráló szó illedelmes „zsebretétele” után az új­ságírókra terelődik a szó, el­végre ők most igazán „na­pirenden” voltak. A tudósító jegyzetfüzetébe volt mit fel­jegyezni: a képviselők bő-' vebb tájékoztatást szeretné­nek a munkájukról, a bizott­sági és a megyei képviselő­csoporti ülésekről, ahol gyak­ran nagyobb viták vannak, mint magán az ülésszakon, s ahol több képviselő nyilvá­níthat véleményt. (Természe­tesen nem maguk miatt ké­rik mindezt, hanem, hogy a választóik tudják, mivel is foglalkoznak, hogyan teljesí­Vass Józsefné, Sebesi Lászlóné és Szarvas Andrásné a szünetben tik megbízatásukat.) Egy ne­künk, újságíróknak szívet melengető felvetés is elhang­zott: a képviselők egyszer­egyszer szeretnének meghív­ni kollégáink közül is néhá­nyat az ülésszakokra, ezút­tal nem dolgozni, hanem vendégnek. Mit lehet ehhez hozzátenni? — ott, a Parla­ment folyosóján elkezdődött a sajtóról szóló törvény vég­rehajtása, vagy legalább is gyakorlati alkalmazása. Önmagunkról — másoknak Elnézi talán nekünk az Ol­vasó, hogy most az átlagosnál kicsit többet szólunk a sajtóról. Az apropót az egyik napirend, a sajtótörvény adja. Ám, ha már itt tartunk, akkor szóljunk arról is, hogyan dolgoznak egy- egy országgyűlés idején a saj­tó, a rádió, a televízió munka­társai, akiknek most — érthető­en — népesebb tábora volt je­len. Ami az újságokat illeti, a központi és a megyei napilapok megközelítően száz munkatársa — újságíró, fotós — dolgozik egy-egy országgyűlésen. Még az ülésszak megkezdése előtt tájé­koztatást kapnak az egyes na­pirendekről, ezeken belül is a legfontosabb kérdésekről. Mire elhangzik a terembe hívó utolsó csöngetés, az újságírók már ke­zükben az expozé fénymásolt példányaival, a pontos forgató- könyvvel foglalhatják el helyü­ket az úgynevezett sajtópáho­lyokban. A rádió és a televízió legalább ugyanannyi munkatár­sa hasonlóképpen, információk­kal felvértezve végzi munkáját. Három fix, két mozgókamera működik a teremben, egy pe­dig, amolyan ministúdióként a képviselői társalgóban. Ide in­vitálják a riportalanyokat, itt készülnek a rádió- és tv-beszél­getések. Még egy, amiről szólni kell: az országgyűlés nemrég megalakult sajtóirodájáról» amelynek munkatársai mindent megtettek azért, hogy az újság­írók megfelelő körülmények kö­zött, a szükséges információk birtokában dolgozzanak. Ha mindent összeszámolunk, a népes műszaki gárdával együtt háromszázan dolgoznak azért, hogy a lapok olvasói, a rádió hallgatói, a televízió nézői — vagyis az ország népe gyors, pontos, hiteles tájékoztatást kapjon legfőbb törvényhozó tes­tületünk munkájáról. Reméljük, sikerült. A parlamenti tudósításokat készítették: Arpási Zoltán, Seleszt Ferenc, fotó: Fazekas László. Élő tanú, a kitüntetett vöröskatona Balázs István szarvasi veteránnak Tóth Pál ezredes, a mun­kásőrség megyei parancsnoka Jutalmat ad át a Tanácsköz­társaság 67. évfordulóján Március 20-án délelőtt meghitt, baráti hangulatú összejövetelre került sor Szarvason, ahol a megyei és helyi pártbizottság képvi­selőinek jelenlétében — a Tanácsköztársaság 67. évfor­dulója alkalmából — köszön­tötték a 84 éves Balázs Ist­vánt, az egykori tizenkilen- ces vöröskatonát. Elsőként Tóth Pál mun­kásőr ezredes, megyei pa­rancsnok tolmácsolta azokat a meleg hangú üdvözlősza­vakat és jókívánságokat, amelyeket Borbély Sándor, a munkásőrség országos pa­rancsnoka intézett a szarva­si veteránhoz. A levél egyik részében többek között ez ol­vasható: „Mi valamennyien büszkék vagyunk arra, hogy olyan nagyszerű emberekkel szolgálhattunk együtt, akik nemcsak élő tanúi, hanem cselekvő formálói is voltak népünk történelmének ..." A köszöntők elhangzását követően virágcsokrot és emléktárgyakat adtak át a pártbizottság, valamint a fegyveres testület képviselői Balázs Istvánnak, aki ezután hosszú életútjának fonto­sabb állomásait, a sorsfordu­lókkal kapcsolatos epizódo­kat elevenítette fel. Most ezen emlékekből bocsátunk közre néhányat. A sokgyermekes szegény­családban született fiú kő­művesszakmát tanult, és 1918-ban szabadult fel. Mind­össze 16 éves volt, amikor tagja lett a Szociáldemokra­ta Pártnak. A Tanácsköztár­saság idején jelentkezett a Vörös Hadseregbe. majd fegyverrel a kézben harcolt a román megszálló csapatok ellen Endrőd és Szolnok tér­ségében. „Rajvonalba fejlőd­tünk fel — amint mesélte —. de a túlerőben lévő ellenség egészen Fegyvernekig szorí­tott vissza bennünket. Az­után pedig mi lendültünk tá­madásba ... Csongrád alatt árulás történt, mert vaktöl­tényeket adtak ... időközben sebesülésemmel kórházba, majd a Tanácsköztársaság le­verése után a ceglédi fo­golytáborba kerültem. On­nan a szegedi Csillag börtön­be vittek, ahol három hóna­pig ültem. Szabadulásom után Szarvason még sokáig rendőri felügyelet alatt vol­tam ...” Balázs István 1923-ban megnősült, és házasságából 12 gyermek született, akik közül tízen még ma is élnek. Szinte a felszabadulás nap­jától kezdve 1948-ig tolmács volt a szovjet hadseregben, azután különböző városokban részt vett az ország újjá­építésében. Végül a Csaba- csüdi Állami Gazdaságba ke­rült, ahol építésvezetőként dolgozott nyugdíjazásáig. A párt hívó szavára 1956-ban ismét fegyvert fogott éskar- hatalmistaként teljesített szolgálatot. Az elsők között jelentkezett 1957-ben a mun­kásőrségbe, s 1964 decem­ber 31-ig tartozott az állo­mányhoz ténylegesen. Mint készenléti tartalékállományú munkásőr, még ma is tagja a testületnek. Kiemelkedő pártmunkájáért, a fegyveres szolgálatban tanúsított helyt­állásáért több alkalommal kapott magas elismerést. — y —n a szabadidő hasznos eltöltéséért Sportklubok A megyei propagandaközpont segíti a munkát Az MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottsága 1985. november 27-i határozatában a szabadidősport és a sport­propaganda továbbfejlesztését is megjelölte. Hangsúlyozta, hogy jöjjön létre a szabadidősport olyan szervezeti rend­szere, amely társadalmi alapon működik, a diáksporttól, a versenysporttól függetlenül, azt kiegészítve és vele kölcsön­hatásban funkcionál. Kezdeményezni kell az egyszerűsített alapszabály szerint működő szabadidősport-klubok megala­kítását. Épüljön ki a testkultúra olyan propagandarendszere, amely hatékonyan képes az információt az egyénhez eljut­tatni, képes a tudat- és szemléletformálásra. A Békés Megyei Tanács V. B. testnevelési és sport­osztályán megtudtuk, hogy e célok érdekében megyei propagandaközpontot kíván­nak működtetni, melynek társadalmi elnöke Hüttner Vilmos, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának osz­tályvezető-helyettese lett. Tőle érdeklődtünk, hogy mi­lyen elképzelések születtek a párthatározat megvalósítá­sáért. — Békés megye szabad­idősport-mozgalma több év­tizedes hagyományokkal rendelkezik. E mozgalom alapvető vonása volt a kol­lektív szereplés, versenyzés iránti igény, s mindenkor meghatározó szerephez ju­tottak a labdajátékok. Az érdekelt megyei szervek az elmúlt években sokat tettek a szabadidősport fejlesztésé­ért, de sajnos továbbra is dominál a rendezvénycentri­kus szemlélet. Az egyesüle­tek többsége pedig verseny­sport-centrikus, nem tudja kielégíteni a település, illet­ve a bázisszervek szabadidő­sport-igényét. Ezeket mérle­gelve határoztunk úgy a Bé­kés Megyei Tanács V. B. testnevelési és sportosztályá­val, hogy szabadidősport- . klubokat kell alakítani me­gyénkben. — Hol és milyen szabad­idősport-klubokat kívánnak létrehozni? — A szabadidősport-klubo­kat három területen a kö­vetkező célokkal kívánjuk létrehozni: először az üze­mekben, intézményekben a dolgozók szabadidősportjának szervezésére, másodszor a lakótelepi kollektívák, baráti társaságok szabadidejének hasznos eltöltésére baráti köröket, végül a községek, szabadidősportját lebonyolí­tó klubokat szorgalmazunk, melyek a település szabad­idősportját szervezik. A sza­badidősport-klubok létreho­zásával szeretnénk segíteni az üzemek, iskolák közötti kapcsolat javítását is. — A megalakuló klubokat anyagilag támogatják-e? — Igen. Anyagi támogatást kaphatnak azok a szabadidő- sportklubok, amelynek tag­létszáma 15 fő felett lesz. Kérjük, hogy valamilyen szakágban — karate, kerék­pár, sí, kispályás labdarú­gás, aerobic, tenisz, asztali- tenisz — mérhető legyen működésük. Megjegyzem még, hogy az üzemek, intéz­mények versenysportra for­dított támogatása az elkövet­kezendő időben a szabadidő­sportklubok működtetése mi­att nem csökkenhet. — Az érdeklődők hol kap­hatnak a klub szervezésével kapcsolatos felvilágosítást? — Az érdeklődők a klub megalakításával kapcsolatban felvilágosítást kaphatnak a Békés Megyei Tanács V. B. testnevelési és sportosztá­lyán, valamint a testnevelési és sportfelügyelőségen, (Bé­késcsaba, Gyula, Békés, Orosháza, Szarvas, Szegha­lom, Mezőkovácsháza, Sar­kad, Gyomaendrőd, Vésztő, Mezőberény, Csorvás, Mező­hegyes és Battonya). — Milyen elképzeléseik vanak a megyei propaganda­központ működtetésével? — Ügy képzeljük el, hogy egy héttagú vezetőség fogná át a megye verseny- és sza­badidősportját. A lakosság a sajtón keresztül többet talál­kozik majd elképzeléseink­kel, propagandamunkákkal, továbbá plakátok tájékoztat­ják a megye lakosságát. A Békés Megyei Moziüzemi Vállalat filmszínházaiban kü­lönböző tájékoztatók, felhí­vások, tanácsok jutnak el a sportszerető és a szabadidő- sportba bekapcsolódó lako­sokhoz. Fontos feladatnak tartjuk egy-két témában pá­lyázatok meghirdetését is. ügy véljük, hogy az üzemek, intézmények szakszervezeti bizottságai, KlSZ-szerveze- tei, baráti körök, ezt a nagy lehetőséget felismerik és él­nek is vele. Az új szervezet alkalmas lesz arra, hogy tag­jainak rendszeres, egész éven át folyamatos sportolási le­hetőséget biztosítson. S. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents