Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-20 / 67. szám

1986. március 20., csütörtök TELEX Marjai József tárgyalásai Moszkvában Március 18—19-én Moszkvában munkatalálkozót tartottak a KGST-tagállamok állandó képviselői. A találkozón ma­gyar részről Marjai József miniszterelnök-helyettes, hazánk állandó KGST-képviselője vett részt. Jelen volt az ülésen Vjacseszlav Szicsov, a KGST titkára is. A találkozón megvitatták, milyen további intézkedéseket kell hozni a KGST-tagállamok felső szintű gazdasági érte­kezletén elfogadott határozatok és a 2000-ig szóló tudomá­nyos és műszaki komplex program megvalósítása érdekében. Dollármilliók Nicaragua ellen Fölösleges székek A „gvezsurnaja” nem tíínik el, csak átalakul? • VARSÓ A lengyel fővárosban meg­kezdte ülését a Varsói Szer­ződés tagállamainak külügy­miniszteri bizottsága. A ta­nácskozáson Magyarországot Várkonyi Péter külügymi­niszter képviseli. • STOCKHOLM ’ Szabadon engedték szer­dán azt a 32 éves svéd férr fit, akit a Palme-gyilkosság- ban való részesség gyanújá­val tartóztattak le néhány napja. Hans Holmer stockholmi rendőrfőnök — néhány órá­val a szabadon engedés előtt — sajtóértekezleten közölte: Lennart Viktor Gunnasson ügyében a bizonyítási lánco­lat egyik fontos eleme meg­dőlt. Holmer nem bocsátko­zott részletekbe, mindössze arra szorítkozott, hogy az egyik tanú nem ismert rá Gunnarssonra egy újabb szembesítés során. A férfit csütörtökön kellett volna bí­róság elé állítani. • WASHINGTON Az Egyesült Államok a jö­vő héten újabb tengeri és légi hadgyakorlatot kezd Lí­bia partjai közelében. A hadgyakorlaton ezúttal már három repülőgép-anyahajó és nagyszámú egyéb hajó vesz részt. A CBS televíziós hálózat kedd esti híradójában je­lentette: az amerikai repü­lőgépek és hadihajók ezúttal kifejezetten arra kaptak uta­sítást, hogy lépjék át a Tri­poli által líbiai felségvizek­nek tekintett övezet határát, és közelítsék meg az ország partjait. A jelentés szerint Washington szándékosan igyekszik úgy irányítani a dolgokat, hogy összecsapásra kerüljön sor, s ürügyet sze­rezzen a Líbia elleni köz­vetlen légitámadásra, esetleg haditengerészeti akcióra. * * * Az amerikai képviselőház szerdán megkezdte a vitát a kormánynak arról a kérésé­ről, hogy adjanak 100 millió dolláros segélyt, ezen belül hetvenmillió dollár értékben katonai felszerelést a nica- raguai ellenforradalmárok­nak. • BONN Kohl nyugatnémet kancel­lár és Weinberger amerikai hadügyminiszter szerdán megállapodott a nyugatné­met—amerikai közös SDI- kutatási program és a tech­nológiaátadás keretszerződés lényeges pontjairól. A két politikus, Manfred Wörner hadügyminiszter jelenlété­ben a bajorországi Grafen- wöhrben több mint két órán át tanácskozott egymással. Bár részleteket nem közöl­tek, annyi kiszivárgott, hogy a szerződés szövegét a jövő héten Washingtonban átdol­gozzák, és a lehetőségek sze­rint Martin Bangemann gaz­dasági miniszter a megálla­podásokat alá is írja ezek után. • BRÜSSZEL Washington szerint a Szov­jetunió atomkísérleteinek önként vállalt és egyoldalú felfüggesztése nem egyéb, „mint szünet két robbantási sorozat között” — hangoz­tatják Brüsszeli NATO-for- rások. A NATO atomtervező cso­portjának csütörtökön, az NSZK-beli Würzburgban kezdődő tanácskozásán Weinberger amerikai had­ügyminiszter e különös ma­gyarázattal készül válaszol­ni fenti források szerint a NATO európai tagországai ama sürgetésére, hogy az Egyesült Államok fontolja meg a kísérleti atomrobban­tások befagyasztására, majd megszüntetésére tett szovjet javaslatot. Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ha­zánk állandó KGST-képvise­lője, a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki—tudo­mányos Együttműködési Kormányközi Bizottság ma­gyar tagozatának elnöke, aki a KGST tagállamok ál­landó képviselőinek munka- találkozóján vett részt Moszkvában, kétoldalú meg­beszéléseket folytatott a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok időszerű kérdé­seiről, a fejlesztésükkel kap­csolatos legfontosabb felada­tokról, az ötéves tervidőszak első évében végrehajtandó tennivalókról, egyeztette a teendőket a Magyar—Szov­jet Gazdasági és Műszaki— tudományos Együttműködé­si Bizottság nyári üléssza­káig. Tárgyalt Vszevolod Mura­Szerdán Tokióban megerő­sítették, hogy április 12-én négynapos hivatalos látoga­tásra az Egyesült Államokba utazik Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök. A szi­getország kormányfője — akit útjára elkísér Abe Sin- taro külügyminiszter is — a tervek szerint két alkalom­mal találkozik vendéglátójá­val, Ronald Reagan ameri­kai elnökkel. Nakaszone washingtoni lá­togatásának fő célja — mint az a hivatalos tájékoztatásból kitűnt — a vezető tőkés or­szágok május elején Tokió­E sorok írója Párizsból fi­gyelhette a választásokat, te­hát szem- és fültanúként erő­sítheti meg: a francia poli­tikai profik egybehangzó vé­leménye szerint a vártnál szorosabb eredmény, a jobb­oldal „éppenhogy” többsége óriási játéklehetőséget bizto­sít a nagy taktikusként is­mert szocialista elnöknek. A rezzenéstelen arca miatt Szfinxnek becézett Francois Mitterrand — mondta vala­mennyi párizsi beszélgető- partnerem —, az elnöki ha- ‘talom sáncai mögül nyilván számos meglepetéssel szol­gál majd. Az első meglepetés máris megszületett, méghozzá ket­tős értelemben. Az egyik az idő. Mindenki arra számított a francia fővárosban, hogy — mivel az új nemzetgyűlés csak április 2-án ül össze, és az alkotmány szerint csak akkor kellene bemutatkoz­nia az új kabinetnek — az államfő csupán a hónap vé­gén dönt a kormányfő sze­mélyéről. A feltételezés logi­kusnak tűnt. Mivel az ötödik köztársaságban most hosszú idegháború kezdődik a par­lamentben győztes — de nem eléggé győztes — jobboldal és az elnök között, joggal hihette mindenki, hogy az időhúzás szerves része lehet az ellentábor bizonytalansá­gának fokozását célzó hadjá­ratnak. Nem így történt. A másik meglepetés a je­lölt személye. Miért lenne ez meglepetés? — kérdezhetné az olvasó. Hiszen a jobbol­dali koalíció nagyobb pártjá­nak vezére végül is a ké- zetfekvő jelölt a parlamenti matematika szabályai sze­rint. Csakhogy az alkotmány rendkívül tág lehetőséget biz­hovszkijjal, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettesével, az Agrár­ipari Állami Bizottság elnö­kével, Alekszej Antonov miniszterelnök-helyettessel, a Szovjet—Magyar Gazdasá­gi és Műszaki—tudományos Együttműködési Kormány­közi Bizottság szovjet tago­zatának elnökével, Gurij. Marcsuk miniszterelnök-he­lyettessel, a Tudományos— Műszaki Állami Bizottság elnökével, Borisz Scserbiná- val, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének helyette­sével, Lev Voronyin minisz­terelnök-helyettessel, az Anyag- és Műszaki Ellátási Állami Bizottság elnökével, valamint Konsztantyin Ka- tusevvel, a Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizott­ságának elnökével, más szovjet tisztségviselőkkel. ban tartandó csúcstalálkozó­ja előtti egyeztetés. Egy sajtókonferencia ke­retében maga a japán kül­ügyminiszter utalt arra: vár­hatóan május végén Moszk­vába utazik, hogy viszonoz­za Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter ja­nuári tokiói látogatását. Em­lékezetes, hogy Sevardnadze útja során a felek megálla­podtak a korábban rendsze­res külügyminiszteri párbe­széd gyakorlatának felújítá­sában, s Abe Sintaro terve­zett májusi látogatására e megállapodás keretében ke­rülne sor. tosít az államfőnek ebben a kérdésben, és sokan úgy vél­ték, Mitterrand olyan jelöl­tet választ — például Cha- ban Delmas személyében — akivel viszonylag könnyebb lenne a semmiképpen nem békés együttélés, mint Chi- raccal. (Áz előbbi „harmoni­kus együttműködést” aján­lott Mitterrandnak, az utób­bi viszont négy komoly fel­tételt szabott a múltban; persze más kérdés az, hogy hányat áldoz fel a minisz­terelnöki kinevezés áhított oltárán.) Növekszik a gyanú, hogy Chirac kinevezése mö­gött az a motívum állhat, amiről oly sok szó esett Pá­rizsban: hogy a Szfinx azt a politikust szemelte a Ma­Az Egyesült Államok kor­mánya az elmúlt négy év­ben többszázmillió, egyes számítások szerint egymilli- árd dollárt költött olyan ka­tonai akciókra, amelyek Ni­caragua területének megfi­gyelésére, a sandinista rend­szer meggyengítésére irá­nyultak — mutatott rá az el­lenséges amerikai lépéseket összesítő elemzésében a Bar- ricada, a Sandinista Nemze­ti Felszabadítási Front na­pilapja. Csupán az ország területe feletti kémrepülések 1985- ben mintegy negyvenmillió dolláros költséget jelentettek. Az ellenséges repülőgépek, amelyek Costa Ricából, a hondurasi Palmerola és San Lorenzo támaszpontokról in­dultak felderítő útjaikra, ta­valy összesen ezernegyven alkalommal sértették meg Nicaragua légterét. A Barricada hangsúlyozta, hogy az amerikai haditenge­részet hajói szinte állandó jelleggel kémtevékenységet folytatnak Nicaragua ellen. Az elmúlt évben legalább 26 amerikai hadihajó közelítet­te meg Nicaragua partjait, elsősorban azzal a céllal, hogy értesüléseket szerezze­nek a Nicaraguán belüli táv­közlési összeköttetésekről. Az Egyesült Államok a kö­zelmúltban állított pályára egy olyan műholdat, amely­nek segítségével mindenek­előtt Nicaraguáról és a tér­ség más országairól kíván információkhoz jutni. Földi megfigyelőállomások egyide­jűleg a nicaraguai határtér­ségben próbálnak adatokat gyűjteni a sandinista csapa­tok mozgásáról. Az amerikai hadikiadások jelentős részét emésztette fel olyan leszállópályák és az ezekhez kapcsolódó kiszol­gáló létesítmények építése, amelyek lehetővé teszik nagyarányú amerikai katonai erők gyors átdobását a kö­zép-amerikai térségbe, első­sorban Hondurasba — mu­tatott rá a Barricada. tignon-palotába, aki a lehető legnagyobb mértékben meg­gyorsítja az amúgy is meg­osztott jobboldal bomlási fo­lyamatát. Ha ugyanis a tör­vényhozási időszaknak már az elején a jobboldal legerő­sebb embere kerül nehéz helyzetbe (és erről maga az államfő is gondoskodhat), akkor a többivel a jövőben könnyebb lesz elbánni. A nagy játszma tehát vá­ratlan húzással kezdődött, méghozzá éppen azért, mert Mitterrandtól — kiszámítha­tatlan stílusa miatt — a leg­kevésbé éppen a papírforma érvényesítését várták. Egye­lőre csak az biztos, hogy Franciaországban új belpoli­tikai korszak kezdődik, és ez a korszak minden lehet, csak egyhangú és unalmas nem. Harmat Endre Még az SZKP kongresszu­sa előtt indított új rovatot a Szovjet írószövetség tekinté­lyes politikai és irodalmi he­tilapja, a Lityeraturnaja Ga­zéta. Az ötletet az adta, hogy egyik írásuk, amely arról szólt, hogy a látszatmunkát végzőket át kell irányítani olyan területekre, ahol hasz­nos tevékenységet folytathat­nak, gyors eredménnyel járt. Egy új rendelet értelmében a szovjet szállodák emeletei­ről eltűnnek az ügyeletesek, a „gyezsurnaják”. Aki járt már szállodában a Szovjetunióban, az tudja: minden emeleten ült egy asz- szony, nála lehetett felvenni és leadni a kulcsot, ő je­gyezte be, hogy melyik szo­bában ki lakik, odaadta a csomag kivitelére jogosító igazolást, a papírt arról, hogy a vendég rendben át­adta a szobáját. Néha teát főzött, ásványvizet árult. Ál­talában azonban csak ült és olvasott, s éberen vigyázott arra, nehogy vendéget vi­gyen valaki engedély nélkül a szobájába. A, „gyezsurnaják” munka­körének felszámolása szen­vedélyes vitát kavart, hiszen sok ezer embert érintett: csupán egy szállodában 130 „gyezsurnaja” dolgozott (minden emelethez három kellett a váltások miatt), évi fizetésük több mint 150 ezer rubel volt. A 24 órát „dol­gozó”, 48-at pihenő ügyelete­sek népes hada azzal védte kényelmes állását, hogy bi­zonyára sok borsot törtek a rendetlen, italozó, a beren­dezést rongáló vendégek or­ra alá, s ezért fordult elle­nük a közvélemény. A XXVII. kongresszus azonban egyértelműen ki­mondta: tovább kell ésszerű­síteni a munkaerő-gazdálko­dást, takarékoskodni kell a munkaerővel, s a felszaba- dulókat oda kell irányítani, ahol leginkább szüksége van rájuk a népgazdaságnak. En­nek következtében gyorsan megtelt a Lityeraturnaja Ga- zeta egész oldalasra mérete­zett rovata. Az egyik levélíró egy könyvtár húszfogasos és ön- kiszolgáló (!) ruhatárjában üldögélő fiatalasszonyra hív­ja fel a figyelmet. Más ami­att panaszkodik, hogy a szovjet repülőtereken, pálya­udvarokon továbbra sincs, vagy csak nagyon kevés a kofferkuli, míg csak úgy hemzsegnek a hordárok. Töb j moszkvai lakóházban létezik a „műszaki felügye­lő” intézménye: a műszaki felügyelő egy külön helyiség­ben egy héten egyszer négy óra hosszat fogadóórát tart a lakóknak. A hibákat azon­ban továbbra is a diszpécser­Corrado Carnevali milá­nói ügyészhelyettes 78 elfo­gatási parancsot adott ki a Jugoszlávia és Olaszország közötti gyermekkereskede­lemben részt vett személyek ellen. Egy gyanúsított kivé­telével valamennyien jugosz­láv állampolgárok, túlnyo­mórészt cigányok és húszán már olasz börtönben van­nak. Ez az eredménye a gyer­mekkereskedelem ügyében folytatott csaknem három éve tartó nyomozásnak. El­ső ízben nevezték rabszolga­kereskedelemnek és szolga­ságra való kényszerítésnek. A gyanúsítottak 3—15 évi börtönbüntetést kaphatnak. nél kell bejelenteni. Egygor- kíji levélíró az önkiszolgáló boltokban ténfergő felesleges eladókra hívja fel a figyel­met. (Az ilyen boltokban ál­talában külön anyagmozgató és takarítószemélyzet is van a Szovjetunióban.) Egy asz- szony 21 ápolónőt számolt össze a Moszkva uszodában, akik többnyire olvasnak, für- denek, napoznak. Van egy felcser is, aki gyógyszert is kiadhat. Ha — szerencsére ritkán — sérülés történik, akkor kihívják a mentőket... Egyre több az autóbusz-, villamos- és trolibuszjegye­ket árusító pavilonok száma, holott az újságosbódék is árusítják ezeket a jegyeket. A fűtésük, az elektromos áram, az árusító fizetése... — sorolja érveit egy gorkíji olvasó. Egész cikk foglalkozik a repülőtereken a poggyászt csomagoló egészséges, izmos fiatalemberek munkájával. Belföldi járatokra bizony be kell csomagoltatni, spárgával átkötni a bőröndöt, az utazó­táskát, a kartondobozt. H|i otthon nem csomagolta be valaki, hatvan kopejkáért megteszik helyette, csak bírja idegekkel a sorbán- állást, a veszekedést, s ar­ra is akad példa bőven, hogy az utas emiatt kési le a re-' pülőgépet. Vajon nem len- ne-e valahol nagyobb szük­ség a repülőtéri csomagolok - ra? Néhány kevéssé derűlátó levélíró arra figyelmeztet, hogy a „gyezsurnaja” sem tűnik el egy csapásra, leg­feljebb átalakul. Már többen beszámolnak átszervezések­ről, a munkakörök megvál­toztatásáról, aminek az eredménye, hogy marad az egykori ügyeletes, legfel­jebb nem ül a folyosón, ha­nem valahol máshol nem csinál semmit. A levelek túlnyomó több­sége azonban arról szól, hogy az emberek támogatják a fe­lesleges munkakörök meg­szüntetését. „Ideje mindenkit rászorítani arra, hogy ne csak kapja a fizetését, ha­nem meg is dolgozzék érte” — hangzik az egyik jellemző vélemény. A munkában nem elfoglalt emberek látványa sérti a dologszeretőket. Akinek munkaidőben ideje van be­szélgetni, olvasni, álmodozni, érdemtelenül kap fizetést, fe­leslegesen foglalja a helyet Ám lehet, hogy sokszor ma­ga a hely fölösleges? — te­szi fel ismételten a kérdést a Lityeraturnaja Gazéta, s arra biztatja az olvasókat, hogy keressék tovább a „fö­lösleges székeket”. M. Lengyel László Az egyetlen olasz gyanúsí­tott, Ianpaolo Ferigo — akit máris „cigányüdvédnek” neveznek — házi őrizetben van Milánóban. Rá is ugyan­ez a vád érvényes. A milánói nyomozás során felgöngyölítették az egész milánói gyermekcsempész- hálózatot. Nincsen egységes szervezet, csak „különböző bandák”, amelyek a presztí­zsért harcolnak egymással. A becslések szerint Olaszor­szág nagyobb városaiban mintegy ezer jugoszláviai gyermek koldul. Még 57 személy után nyomoznak, de személyazonosságukat nehéz megállapítani, mert gyakran hamisított iratokat használ­na. (Tanjug) Nakaszone Washingtonba, Dbe Sintaro Moszkvába készül A Szfinx nagy játszmája Az RPR vezetője, Jacques Chirac alakít kormányt Francia- országban- Az archív felvételen a bal oldalt látható Chirac Mitterrand államfővel fog kezet (Telefotó) Gyermekkereskedüket tartóztattak le Olaszországban Jugoszláv állampolgárok a gyanúsítottak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents