Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám

1986. március 18.. kedd JEHJIH-fíTd „Higgyük el már végre, hogy jók vagyunk!” — avagy kettőtől hatig a Népstadionban Valahogy mindig gyorsab­ban telik az idő az autóbusz­ban Budapest felé, amikor valami egyszeri, megismétel­hetetlen, kis túlzással törté­nelmi eseményre utazik az ember. Idős krónikások egy hónapja mondogatják: az el­ső budapesti magyar—brazil ilyen... A kétegyháziak és a gyu­laiak közös „szurkolócsapa­tában” mindenki az esélye­ket latolgatja. Erdős Ferenc edző (A későbbi egyedüli „győztes") spirálfüzetének egy lapjára már rá sem fér­nek a tippverseny résztvevői. Minden elképzelhető ered­mény benne foglaltatik ami­korra a Békés megyeiek ked­venc „megállóhelyéhez”, a Rétes csárdához érünk. Űjabb szurkolócsoportokkal akadunk össze. A megyei ta­nács egyik osztályvezetője le- pedőnyi zászlót lenget.. Hja kérem! A magyar-brazil lá­za a „komoly” embereket is magával ragadja. Miért, is ne!? No. a mi zászlónkat sem kell félteni, az ajtórés­be szorítva lobog és virít a grafitceruzával kiírt jelmon­dat: magyar—brazil VB-dön- tő. Megyebiró János, a GYSE női labdarúgóinak menedzse­re mondja: „Jutalomút ez a lányoknak, hátha ellesnek valamit és a március 22-i, Sütőipar elleni nyitányon, s idegenben, megkezdjük a /el­zárkózást.” Az is szóba ke­rült, hogy három játékosunk anyai örömök elé néz, ezért új igazolásokat is terveznek, egyebek közt dévaványai ne­vek kerültek szóba. Elzo arca semmit sem árul el... Mezey: „Köszönjük szépen a gratulációt, nagyon örülünk és azt hiszem ma még ezt megengedhetjük magunk­nak, de aztán le kell zárni Közben be is fut a busz Pestre. Két óra múlt néhány perccel. A Népstadion körüli hangulat hasonlít a közel­múlt legemlékezetesebb meccseire. Nagyon sokan „felszerelve”,, „beöltözve” ér­keznek. Legszimpatikusabb az a két srác, aki a Buda­pest Sportcsarnok előtti par­kolóban egy díszkútra tűzte zászlaját, öltözetüket ugyan­is szemmel láthatóan maguk készítették. A meggypiros dressz alját lámpabélből és más. rövidáru üzletben kap­ható piros és zöld textíliá­ból készült nemzeti színű szegély övezi. Zsebből ebé­delnek, s arról beszélgetnek: vajon győzünk-e? Háromnegyedórával a kez­dés előtt döngeni kezd a ma­gyarok öltözőjének ajtaja, ami csalhatatlanul jelzi, a „fiúk” labdapróbát tartanak. Szemben a braziloknál Oli­veira Socrates támasztja a falat és készségesen válaszol- gat minden érdeklődőnek. Érdemes hát bekapcsolni a magnetofont: — Általános orvos vagyok, s később amikor befejezem a focit, akkor sem szeretnék szakosodni. Nálunk Brazíliá­ban kevés az orvos, ott van tehát rám nagyobb szükség. A Mundiál után egy évig szeretnék még játszani és aztán a gyógyítás hivatásá­nak éle. Érdekel azonban a politika is, bár jelenleg nem vagyok egyik pártnak sem a tagja, a későbbiekben elköte­Santana: „Hangsúlyozom, el­leneztem az európai kirán­dulást. Hat játékosunk hi­ányzik, négyen Olaszország­ban, ketten sérültek” lezem valamelyik mellett ma­gam. A nem éppen sikeres olaszországi esztendőkről így beszél a Botafogó, a Corin­thians, a Flamengo 30 éves sztárja: — Valóban nem tudtam azt nyújtani, amire valójában képes vagyok. Ennek, úgy vélem, az a milyenkétöl el­térő életritmus az oka, ami az olaszokat jellemzi. Ame­lyik nem nekem való ... Sok mindenről beszélt még a majd kétméter magas, szakállas labdarúgó, de közben kászálódtak a csapa­tok a melegítéshez, így ab­bamaradt a rögtönzött. ki tudja hányadik sajtótájékoz­tató. Vissza a magyar „oldal­hoz”. Disztl Péter lép ki elő­ször, az öltözőből, s indul melegíteni, miközben egy fa- kómelegítős, középkorú fér­fit jobbról is, balról is. meg­csókol. Kardos arra a kér­désre, mi lesz?. így válaszol: „Meccs!" Arca mintha vilá­gosabb lenne a szokásosnál. Huszonhetedszer válogatott, de a brazilok ellen igazán szabad sápadtnak lenne. Farkas János, „az évszázad góljának” szerzője viszont korántsem ideges. Láthatóan örül a körülötte felélénkült érdeklődésnek, ám most ki­vételesen nem arról a legen­dás kapásgólról érdeklődünk, hanem a várható 90 perc esé­lyeiről: „Azt kívánom a maz gyár csatároknak, de közép­Edson, Dida, Renato. Sidney, Casagrandc SPORT pályás vagy védő is lehet, hogy az enyémnél is nagyobb gólt lőjenek, csak nyerjünk. Magyar győzelmet tippelek. Odakint 80 ezren várják a sikert, s nagyon megérdem­lik, hogy szép vasárnap dél­utánt kapjanak. A mostani brazilokat már kevéssé isme­rem, de éppúgy lenyűgöznek, mint annak idején Peléék. Itt nem szabad „neveket” keresni, mert Braziliában mindig világklasszisok nőnek ki a földből”. A kivonulás, a Himnusz előtti és utáni ceremónia a riói karneválra emlékeztet, bár ki tudja ... Mindeneset­re, ennyi rádiós kábel, össze­vissza rohangászó, mindenkit megszólaltatni akaró riporter még talán sohasem fordult meg sokat megért Népstadio­nunk zöld gyepén. A brazil újságírók teljesen otthon ér­zik magukat, a harmadik percben mindenestől „áthe­lyezik” a rádió riporterét és felszerelését, de ez a szokat­lan, példa nélküli önintézke­dés sem feledtetheti, hogy az 5. percben Kiprich beadása után Détári tovább növeli góljával ázsióját. Mert biz­tos: mostantól újabb száz­ezrek tanulják meg a nevét. Leírhatatlan az örömmámor. E sorok írója Leao kapuja mögött úgy érzi magát, mint amikor Bálint azt a bődüle- tes szabadrúgásgólt belőtte a norvégok hálójába, hány éve is? Igen, lassan öt éve, pon­tosabban 1981. október 31- én. De ne örüljünk túlságo­san, mert Casagrande veszi kapásra a labdát a lft-oson belül. Csak egyetlen ellenfe­le van már, Disztl Péter, aki azonban — akárcsak egy he­te Kanyári fejesét — most is óriási bravúrral hárít. Sidney megy szögletet rúgni, egy brazil riporter utánafut, mikrofont dug az orra alá. Vajon hány hazai klubveze­tő, edző látja? Szünet, a brazilok dicsérik a játékot, a hozzáteszik, most jönnek ők. Nem, újra mi jövünk! Előbb Kovács Kálmán teszi fel a koronát egy Esterházy- akció végére, mert nem tisz­teli a hórihorgas Oscart és Mozert, majd a görög pá­lyákon Mártonként biztatott szélső maga fejez be remek­be szabott góllal egy ugyan­csak pompás akciót. 3_0-ra vezet Magyaror­szág Brazília ellen! Nem álom ez, hanem földi való­ság. Tombol a közönség, ki­süt a nap, és ha az egyetlen igazán nagyot mutató bra­zil, Renato nem száguldozna ördög módjára a jobb olda­lon, egy pillanatig sem fáj­na a fejünk, hogy ez nem állás, hanem végeredmény. A magyar kapu mögött a bevetésre váró magyar cse­rejátékosok melegítenek. — Mit tippeltél, Laci — kérdezem Szokolait. — 3—1-et — mondja két rugózás között. — Nagyon szép. de ez a brazil válogatott mintha ... Nem fejezhetem be a mondatot, a Sturm Graz ide­genlégiósa szinte felcsattan: — Higgyük el már végre, hogy jók vagyunk! Bizonyára igaza van Szo- kinak, a magyar válogatott ezen a délutánon világszín­vonalú teljesítményt mutat, az elsőtől az utolsóig nagy tempót diktált, és ezen az sem kisebbít, hogy ez a ká­véországbeli csapat még nem az, amelyikről Santana kapitány úgy gondolja: „Spanyolországban is a leg­jobbak voltunk, Mexikóban a világbajnokságot is meg­nyerjük!... Igen, igen, válo­gatottunk sikerét nem csor­bítja, hogy Junior, Cerezo, Ediho, Zico, Falcao, Dircev, Socrates dr. bizonyára ott lesz abban a tizenegyben, amelyik június 1-én 24 óra­kor Guadalajarában pályára lép Spanyolország ellen, s megkezdi menetelését a dön­tőben. A végén a brazilokat épp­úgy megrohanják újságíróik, mint eddig. Van is miért... A kispadnál megint vesze­kednek. Ennél viszont sok­kal szívmelengetőbb az a régen várt hangulat, amely a nagy győzelmet köszönti. Valaki leveszi a sapkáját és bent a város felőli kapunál futballozni kezd vele, majd amikor az ötösről betalál a hálóba, óriási tapsvihar tör ki. őrizzük meg ezt a képet, amely ugyanazt jelképezi, mint amikor a magyar—an­gol előtt a 120 kilós, Kalap becenévre hallgató törzsszur- koló nemzeti zászlóval kör- betrappolt a Népstadion re- kortánján. Az oldalt írta és fényképezte: FABIAN ISTVÁN Itt megijedtünk egy kicsit, de szerencsére a sárgák nem tudják kihasználni, Disztl P. és Nagy Antal egymást sem kímélve veti magát a labda útjába 1. 1954. VI. 27. Magyarország—Brazília 4—2 (2—1) Bem, 60 ezer néző. Játékvezető: Ellis (angol). VB-negyeddöntő mérkőzés. Magyarország: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Be- zsik, Zakariás — Tóth II., Kocsis, Hidegkúti, Czibor, Tóth I. Brazília: Castilho — D, Santos, Pinheiro, N. Santos — Bran- daozinho, Bauer —Julinho, Humberto, Indio, Didi. Maurinho. Gól: Kocsis 2, Hidegkúti, Lantos, ill. D. Santos, Julinho. 2. 1966. vn. 15. Magyarország—Brazília 3—1 (1—1) Liverpool, 50 ezer néző. Játékvezető: Dagnall (angol). VB-cso­portmérkőzés. Magyarország: Géléi — Káposzta, Mátrai, Sipos. Szepesi Mathesz, Mészöly, Rákosi — Bene, Albert, Farkas. Brazília: Gilmar — D. Santos, Belini, Altair, P. Henrique — Gerson, Lima — Garrincha. Tostao, Alcindo, Jairzinho. Gól: Bene, Farkas, Mészöly (11-esből), ill. Tostao. 3. 1971. VII. 22. Magyarország—Brazília 0—0 Rio de Janeiro, 90 ezer néző. Játékvezető: Tschenscher (NSZK). Magyarország: Géczi — Fábián, Páncsics, Vidács, Juhász P. — Juhász I., Fazekas, Szűcs — Bene, Dunai II„ Zámbó. Brazília: Felix — Ze Maria, Brtto, Piazza, Everaldo — Clodo- aldo, Gerson, Rivellino — Zequinha, Tostao, Vaguinho. 4. 1986. III. 16. Magyarország—Brazília 3—0 (1—0) Népstadion, 70 ezer néző. Játékvezető: F. Wöhrer (osztrák). Magyarország: Disztl. P. — Sallal, Kardos, Garaba (Csuhay), Varga — Hannich, Nagy A., Détári — Kiprich (Kovács K.), Bog­nár (Burcsa), Esterházy. Brazília: Leao — Edson, Oscar. Mozer, Dida — Elzo, Silas, Alemao — Renato, Casagrande. Sidney (Müller). Gól: Détári. Kovács K„ Esterházy. Socrates dr.: „Brazíliában sok általános orvosra van szükség” BÉKÉS MEGYEI Az'MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes : Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. P(.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzttnk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents