Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám
1986. március 18., kedd I Párizs — öröm nélkül Nemzetgyűlési választások Franciaországban. A képen: Francois Mitterrand államfő adja le szavazatát (Telefotó) TELEX • MOSZKVA A háborúellenes mozgalmak követelései sokban egybecsengenek az utóbbi időben tett szovjet békekezdeményezésekkel — mutatott rá hétfőn Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A szovjet államfő fogadta NyugatrEuró- pa, az Egyesült Államok és Kanada háborúellenes szervezeteinek képviselőit, akik e szervezetek találkozóján vesznek részt a szovjet fővárosban. * * * Nem a korlátozott szovjet katonai jelenlét az oka az Afganisztán körüli helyzet éleződésének, hanem a külső beavatkozás — mutatott rá hétfői kommentárjában a TASZSZ szovjet hírügynökség. Ziaul Hakk pakisztáni elnök tévényilatkozatában azt sürgette — emlékeztet rá a hírügynökség —, hogy „a Szovjetuniót erkölcsi nyomással kell rákényszeríteni az afgán probléma békés rendezésére” — a pakisztáni elnök azonban rossz helyre címezte az angol televízióban elhangzott kijelentését. Alapvetően téves az a beállítás, hogy a korlátozott szovjet katonai jelenlét az oka az Afganisztán körüli helyzet éleződésének. • VARSÓ lengyel—szovjet külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Varsóban. Eduard Se- vardnadze, szovjet külügyminiszter, aki a lengyel kormány meghívására érkezett hivatalos baráti látogatásra Lengyelországba, hétfőn négyszemközti megbeszélést folytatott kollégájával, Marian Orzechowskival. A lengyel televíziónak adott rövid nyilatkozatában Sevardnadze kijelentette, hogy a megbeszéléseket ió munkahangulat jellemzi. A két külügyminiszter találkozója után együttes ülést tartott a lengyel és a szovjet külügyi tárgyalókül- döt tség. • BERLIN A két német állam jól fejlődő gazdasági együttműködéséről és a kapcsolatok egyéb területeiről tárgyalt hétfőn Berlinben Erich Ha- necker és Martin Bange- mann, az NSZK szabaddemokrata gazdasági minisztere. Az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke és a nyugatnémet miniszter elégedetten nyilatkozott az NDK és NSZK közötti árucsere-forgalomban tavaly elért nyolcszázalékos növekedésről. Egyetértettek abban, hogy fejleszteni kell a gazdasági együttműködést és Honecker hangsúlyozta: a kapcsolatok minden téren bővíthetők. • PEKING Van Li kínai miniszterelnök-helyettes hétfőn fogadta és ebéden látta vendégül Ivan Arhipovot, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettesét. Van Li örömét fejezte ki afelett, hogy Ivan Arhipov, a 'kínai nép régi barátja Pekingben tartózkodik a kínai—szovjet gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság ülésszaka alkalmából. A szovjet miniszterelnökhelyettes hétfőn délelőtt látogatást tett a pekingi vas- és acélműben. A látogatásra elkísérte Csao Vej-csen, a kínai állami gazdasági bizottság miniszterhelyettese. Arhipov hétfőn este koncerten vesz részt. Senki sem ünnepel önfeledt örömmel Párizsban A polgári jobboldal két vezető ereje, a laza választási szövetségre lépett Üj-Gaulleista RPR és az UDF ugyan megszerezte az abszolút többséget, de nem az általuk remélt arányban. És ezt is csak a késő éjszakai órákban vehették biztosra. Sokáig úgy látszott, rászorulnak majd más, kisebb jobboldali erők támogatására. A szocialisták Bűnrészesség címén vádat emeltek hétfőn Stockholmban az ellen a férfi ellen, akit múlt szerdán a Palme- gyilkossággal kapcsolatos nyomozás során tartóztattak le — közölte K. G. Svensson svéd főügyész. A gyanúsított 32 éves, foglalkozása tanár. Nevét nem közölték. Mint a nyomozást vezető Hans Holmer stockholmi rendőrfőnök hétfői sajtóértekezletén bejelentette, a férfi nem tudott elfogadható alibit igazolni a gyilkosság éjszakájára, és ezzel kapcsolatos vallomásait többször is megváltoztatta. Az atomfegyverek fokozatos és teljes felszámolására tett januári szovjet javaslatot a brit kormány „puszta propagandafogásnak” tartja, s ezért elutasította azt — jelentette ki hétfőn Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter. Margaret Thatcher miniszterelnök már egy héttel ezelőtt elküldte nemleges válaszát Mihail Gorbacsovnak az átfogó szovjet atomleszerelési javaslat Angliát érintő részére. A kormányfő válaszát azonban mindeddig nem hozminimális célkitűzésüket ugyan megvalósították, megszerezték a szavazatoknak több mint 30 százalékát, de elvesztettek 66 mandátumot, s képviselőik száma a következő időszakban csak 216 lesz. A Francia Kommunista Pártnak ugyancsak veszteségeket kellett elkönyvelnie. Mindössze 34 mandátum jutott neki. A választásokon a meglepetést a szélsőjobboldali Nemzeti Front okozta, Ügyvédei elismerték, hogy a férfi hevesen jobboldali érzelmű, Palme iránt pedig mindig is „kifejezett politikai ellenszenvet táplált”. Holmer közölte: a férfit az tette gyanússá, hogy a gyilkosság utáni órában úgy viselkedett, mint aki menekül valahonnan. Ruházata is olyan volt, mint amilyenről a gyilkosság tanúi beszámoltak. Néhány héttel a véres esemény előtt egyébként egy telefonbeszélgetésben azt mondta, hogy „Palme rajta van a halállistán” és „Stockholm utcáin vér fog folyni”. Holmer nem válaszolt az újságíróknak arra a kérdéséták nyilvánosságra. Howe hétfői beszéde volt a brit elutasítás első hivatalos indoklása. Az angol külügyminiszter szerint a brit atomerőről való • lemondás „nem békét, hanem sokkal inkább háborút” hozna az országnak, az általános leszerelés hosszú távú célkitűzés lehet csak. Howe hozzátette. hogy a brit kormány „kész kipróbálni, valódi-e a Szovjetunió leszerelési szándéka. sí ha igen, milyen kompromisszumokra hajlandó”. amely immár ugyancsak 34 képviselői hellyel rendelkezik. Sikerükért éles bírálatok érik minden oldalról a szocialistákat, mert — mint a kritizálok rámutatnak — az általuk erőltetett és a törvényhozáson keresztül hajszolt új választási rendszer nyitotta meg az utat a nemzeti front előtt, amely — minhogy harmincnál több a képviselője — önálló parlamenti frakciót alakíthat. Most Francois Mitterrand elnökön az ország szeme. A kérdés: kit bíz meg kormányalakítással. Mivel az RPR—UDF-nek megvan az abszolút többsége, nagy a valószínűsége annak, hogy e pártok vezetői közül választja ki azt, aki számára a legmegfelelőbb partnernek látszik. Mindenképpen új korszak kezdődik tehát az ország életében. Az államfő az övétől eltérő pártállású kormányfővel, illetve kormánynyal kényszerül együtt munkálkodni. Ám a még De Gaulle tábornok által megalapozott elnöki hatalom meglehetősen széles körű, s Mitterrand már korábban értésre adta: a szocialisták veresége esetén sem mond le tisztéről, hivatalban marad, és vállalja e politikai társbérlettel járó nehézségeket. re, ha a férfit bűnrészességgel vádolják, akkor ez vajon azt jelenti-e, hogy több tettesnek kell lennie. Kijelentette azonban: „Nem hiszem, hogy ez lenne az utolsó letartóztatás az ügyben”. Az Aftonbladet című svéd lap hétfőn interjút közölt a gyanúsított volt feleségével. Az asszony szerint volt férje „az Egyesült Államokat angyalnak, a Szovjetuniót pedig ördögnek” tekintette, és meg volt győződve arról, hogy „Palme Svédországot az ördög karmaiba fogja taszítani”. 1981-ben a házaspár — nem sokkal a válás előtt — néhány hónapra az Egyesült Államokba költözött. A költözés egyik oka éppen a férfi Palme iránt érzett gyűlölete volt. Azt fejtegette, hogy a Nyugatnak ragaszkodnia kell az űrfegyyerkezési kutatási programhoz, a középtávú rakéták terén pedig az ázsiai szovjet rakéták leszereléséhez. Kiszivárogtatások szerint válaszában Margaret Thatcher minden esetre leszögezte, hogy Anglia folytatni kívánja az atomfegyverzetének korszerűsítésére irányuló Tri- dent-programot. A szovjet javaslat elutasítását élesen bírálta az ellenzéki Munkáspárt és a „Nukleáris Leszerelési Mozgalom” nevű brit békemozgalom. Femina sapiens „Véget kell vetni annak a szemléletnek, hogy a férfi a teremtés koronája, és az emberiség fejlődésének előremozdító ja" — ezzel az elképzeléssel hívta ki maga ellen férfi tudóstársai sértett haragját Nancy Makepeace Tanner amerikai antropológusnő. A kaliforniai egyetem munkatársa nemrégiben jelentette meg könyvét „Anyák, eszközök, emberi fejlődés” címmel, s ebben kíméletlenül leszámol azokkal a nézetekkel, amelyek a Bibliától Darwinon át napjainkig férfiközpontúvá tették a világot. Tanner asszony mindenekelőtt azt az elméletet veszi célba, hogy a férfiak által űzött vadászat járult hozzá az élelem- és munkamegosztáshoz, az első munkaeszközök létrejöttéhez, valamint az emberi kommunikáció és értelem fejlődéséhez. Ezzel szemben az amerikai antropológusnő azt állítja, hogy a kisgyermekekre vigyázó anyák találták fel az első eszközöket, és ők osztották el az élelmet is. Nancy Tanner a csimpánzok, a leginkább emberszabású főemlősök társadalmi struktúrájából indul ki. Ott az anya a központ, nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb gyermekek is vele tartják a kapcsolatot. Ez a függőség kb. 10—12 éves korig tart, amíg megtanulnak mindent, ami az élethez kell, egészen a szerszám készítéséig és használatáig. A csimpánzanya a fő gyűjtögető, és ő osztja el a talált növényeket. Mivel az ember kezdetben szintén növényevő volt, valószínűleg az ősasszonyok vállalták ezt a feladatot. Amikor az előemberek megjelentek, kb. 5-8 millió évvel ezelőtt — és ezek nagyon közel álltak a mai csimpánzokhoz — meglehetősen nehéz volt táplálékot szerezni, és ezért a különféle munkaeszközöket tökéletesíteni kellett, akárcsak az élelem tárolását. A férfiak, mivel nem kellett gondot viselniük senkire, nem „kényszerültek” ilyen fejlődésre. Még a férfiak természetes kiválasztódásában is a nőké volt a döntő szó: az ősasszonyok jobban kedvelték a harcias, „individualista” egye. deknél azokat, akik jobban kivették részüket a közösség mindennapi életéből, akik jobban tudták biztosítani a gyermekek jövőjét. A szexuális szokásokban is fénytelenek voltak az „erősebbik nem” tagjai alkalmazkodni az asszonyokhoz, és el kell vetni az ősember „hódításáról” szóló legendát — vélekedik Nancy Makepeace Tanner. Kétségtelen, hogy Tanner asszony elmélete nem minden alap nélküli, korábban sem tagadták az egyes természeti népeknél ma is létező matriarchátust. A kaliforniai antropológusnő azonban nem szól például a fegyverkészítésről, amely mindig férfifoglalkozás volt, és amelynek fejlődése alapvetően meghatározta az emberiség történetét az őskortól egészen napjainkig... Thurzó Tibor Vádemelés Stockholmban Londoni indoklás Hz ENSZ és a székhelyállamok Felhatalmazza-e a nemzetközi jog az Egyesült Államokat arra, hogy egyoldalúan korlátozza a New York-i szovjet ENSZ-képviselet diplomatáinak létszámát? A helyes válasz érdekében viszonylag „messziről kell nekifutnunk” a témának. Jogforrásul nem egyetlen okmány, hanem számos nemközi jogi dokumentum szolgál, illetve ezeknek az ösz- szevetéséből kell levonni a végkövetkeztetést. Az ENSZ Alapokmánya semmiféle konkrét megállapítást nem tartalmaz arról, hogv az ENSZ nemzetközi jogalanynak tekintendő-e vagy sem. Ennek az óvatosságnak nyilvánvalóan az az oka, hogy az alapítók még a látszatát is kerülni akarták annak, hogy valamiféle, a szuverén államokkal egyenrangú vagy esetleg föléje helyezett szervezetet hoztak volna létre. Ugyanakkor az Alapokmány 105. cikke alapján a közgyűlés 1946-ban elfogadta az ENSZ kiváltságairól és mentességeiről szólp megállapodást, mely szerint az ENSZ-et, annak javait és tulajdonát a helyi joghatóság minden megnyilvánulása alól mentesség illeti meg, helyiségei sérthetetlenek, futárait és csomagjait a diplomáciai futárok és csomagok számára biztosított kiváltságokban és mentességekben kell részesíteni. Ezt az egyezményt a tagállamok sorra beiktatták nemzeti törvényhozásukba. Az ENSZ ezen kívül úgynevezett székhelyegyezményeket is kötött, hogy a világ különböző pontjain elhelye-, zett apparátusának zavartalan működését biztosítsa. Ebbe a kategóriába tartozik a New York-i központra vonatkozólag 1947. június 26-án az Egyesült Államokkal létesített egyezmény. Az eddig említett nemzetközi jogi szabályok az ENSZ és az egyes államok kapcsolatát — köztük a székhely rendelkezésre bocsátásából fakadó speciális kapcsolatokat — rendezik. Nem szólnak arról, hogy milyen jogviszony áll fönn az ENSZ egyes tagállamai. illetve az ENSZ- nek székhelyt adó állam között. Tartalmukból azonban egyértelműen kiviláglik, hogy az ENSZ a nemzetközi jog önálló alanyának minősül, még ha ezt nem is mondja ki az Alapokmány. Ha viszont az ENSZ önálló jogalany, akkor az ENSZ-kép- viseletet fenntartó államok — a képviselet létszámával, ösz- szetételével, működésével kapcsolatos kérdésekben — magával az ENSZ-szel kerülnek jogviszonyba, tekintet nélkül arra, hogy a képviselet melyik ország területén található. A területet adó országgal már az ENSZ, „mint olyan” lép külön jogviszonyra. Ebből következik, hogy ha a székhelyállanmak kifogásai vannak egy olyan állammal szemben, amely ENSZ-képviseletet tart fenn területén, akkor ez a kifogás nem érvényesíthető oly módon, hogy az államok egymáshoz küldött diplomáciai képviseleteivel kapcsolatos kifogások érvényesíthetők. Egy államnak egy másik országban működő nagykövetsége esetében viszonylag egyszerű a dolog: a diplomáciai kapcsolatokról 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés 11. cikkének 1. bekezdése értelmében „A képviselet létszámára vonatkozó különös megállapodás hiányában a fogadó állam megkívánhatja, hogy ezt a létszámot az általa — a fogadó állam körülményeire és viszonyaira, valamint az illető képviselet szükségleteire figyelemmel — ésszerűnek és természetesnek tartott keretekben tartsák”. A nemzetközi szervezetek mellett működő diplomáciai képviseletek jogi helyzetét az 1975-ös bécsi diplomáciai konferencia által elfogadott egyezmény rendezi. Ez az okmány ugyancsak megemlíti azt, hogy a küldő állam köteles képviseletét ésszerű határon belül tartani. Ám leszögezi azt is, hogy az ilyen képviselet létesítéséhez nem szükséges sem a nemzetközi szervezetet vendégül látó állam. sem a szervezet bele» egyezése. Ugyancsak a küldő á.llam dönti el a képviselet létszámát, és nevezi ki annak tagjait. Erről a szervezetnek küld értesítést, a szervezet pedig tájékoztatja a befogadó államot. Könnyen belátható hogy ha egy szervezet tagjává fogad egy államot, akkor ezzel értelemszerűen abba is beleegyezett, hogy az képviseletet nyithasson a szervezetnél. Vagyis a fenti jogkorlátozás — miszerint a képviselet létesítésének nem lehet feltétele sem a szervezet, sem az azt vendégül látó állam beleegyezése — valójában csak a vendégül látó államot korlátozza jogaiban, hiszen a szervezet ezt a jogát már a tagfelvételkor hallgatólagosan gyakorolja. Eljutottunk tehát oda, hogy a nemzetközi szervezetnek otthont adó állam nem szólhat bele a szervezethez akkreditált diplomáciai képviseletek létesítésébe, létszámába és összetételébe. A küldő államnak fennáll ugyan az a kötelessége, hogy a képviselet méreteit ésszerű szinten tartsa, de ez a kötelezettsége a nemzetközi szervzettel áll fenn. Az otthont adó állam legfeljebb szóvá teheti a szervezetnek, hogy a képviselet szerinte túl van méretezve. Semmiképpen sincs feljogosítva arra, hogy egyoldalúan előírjon bármiféle létszámcsökkentési kötele- zettseget. Kárpáti János Vevőankét a házépítők boltjában! Közületek, kisiparosok és építkezők figyelmébe ajánljuk az 1986. március 20-án 10 órai kezdettel megrendezésre kerülő tájékoztatónkat Az előadások helye: baromfifeldolgozó vállalat kultúrterme. (Bejárat a Gyár u. felől.) A termékbemutató 13 órakor kezdődik, a házépítők boltjában. Jöjjön el és tekintse meg bemutatónkat, érdemes!
