Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám

1986. március 18., kedd I Párizs — öröm nélkül Nemzetgyűlési választások Franciaországban. A képen: Francois Mitterrand államfő adja le szavazatát (Telefotó) TELEX • MOSZKVA A háborúellenes mozgal­mak követelései sokban egy­becsengenek az utóbbi időben tett szovjet békekezdeménye­zésekkel — mutatott rá hét­főn Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke. A szovjet ál­lamfő fogadta NyugatrEuró- pa, az Egyesült Államok és Kanada háborúellenes szerve­zeteinek képviselőit, akik e szervezetek találkozóján vesznek részt a szovjet fővá­rosban. * * * Nem a korlátozott szovjet katonai jelenlét az oka az Afganisztán körüli helyzet éleződésének, hanem a külső beavatkozás — mutatott rá hétfői kommentárjában a TASZSZ szovjet hírügynök­ség. Ziaul Hakk pakisztáni el­nök tévényilatkozatában azt sürgette — emlékeztet rá a hírügynökség —, hogy „a Szovjetuniót erkölcsi nyo­mással kell rákényszeríteni az afgán probléma békés rendezésére” — a pakisztáni elnök azonban rossz helyre címezte az angol televízióban elhangzott kijelentését. Alap­vetően téves az a beállítás, hogy a korlátozott szovjet ka­tonai jelenlét az oka az Af­ganisztán körüli helyzet éle­ződésének. • VARSÓ lengyel—szovjet külügymi­niszteri tárgyalások kezdőd­tek Varsóban. Eduard Se- vardnadze, szovjet külügy­miniszter, aki a lengyel kor­mány meghívására érkezett hivatalos baráti látogatásra Lengyelországba, hétfőn négyszemközti megbeszélést folytatott kollégájával, Ma­rian Orzechowskival. A len­gyel televíziónak adott rövid nyilatkozatában Sevardnadze kijelentette, hogy a megbe­széléseket ió munkahangulat jellemzi. A két külügyminisz­ter találkozója után együttes ülést tartott a lengyel és a szovjet külügyi tárgyalókül- döt tség. • BERLIN A két német állam jól fej­lődő gazdasági együttműkö­déséről és a kapcsolatok egyéb területeiről tárgyalt hétfőn Berlinben Erich Ha- necker és Martin Bange- mann, az NSZK szabadde­mokrata gazdasági miniszte­re. Az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának el­nöke és a nyugatnémet mi­niszter elégedetten nyilatko­zott az NDK és NSZK kö­zötti árucsere-forgalomban tavaly elért nyolcszázalékos növekedésről. Egyetértettek abban, hogy fejleszteni kell a gazdasági együttműködést és Honecker hangsúlyozta: a kapcsolatok minden téren bővíthetők. • PEKING Van Li kínai miniszterel­nök-helyettes hétfőn fogadta és ebéden látta vendégül Ivan Arhipovot, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­ső elnökhelyettesét. Van Li örömét fejezte ki afelett, hogy Ivan Arhipov, a 'kínai nép régi barátja Pekingben tartózkodik a kínai—szovjet gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együtt­működési vegyesbizottság ülésszaka alkalmából. A szovjet miniszterelnök­helyettes hétfőn délelőtt lá­togatást tett a pekingi vas- és acélműben. A látogatásra elkísérte Csao Vej-csen, a kínai állami gazdasági bi­zottság miniszterhelyettese. Arhipov hétfőn este koncer­ten vesz részt. Senki sem ünnepel önfeledt örömmel Párizsban A polgá­ri jobboldal két vezető ere­je, a laza választási szövet­ségre lépett Üj-Gaulleista RPR és az UDF ugyan meg­szerezte az abszolút többsé­get, de nem az általuk re­mélt arányban. És ezt is csak a késő éjszakai órákban ve­hették biztosra. Sokáig úgy látszott, rászorulnak majd más, kisebb jobboldali erők támogatására. A szocialisták Bűnrészesség címén vádat emeltek hétfőn Stockholm­ban az ellen a férfi ellen, akit múlt szerdán a Palme- gyilkossággal kapcsolatos nyomozás során tartóztattak le — közölte K. G. Svensson svéd főügyész. A gyanúsított 32 éves, fog­lalkozása tanár. Nevét nem közölték. Mint a nyomozást vezető Hans Holmer stock­holmi rendőrfőnök hétfői sajtóértekezletén bejelentet­te, a férfi nem tudott elfo­gadható alibit igazolni a gyilkosság éjszakájára, és ezzel kapcsolatos vallomásait többször is megváltoztatta. Az atomfegyverek fokoza­tos és teljes felszámolására tett januári szovjet javaslatot a brit kormány „puszta propa­gandafogásnak” tartja, s ezért elutasította azt — jelentette ki hétfőn Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter. Margaret Thatcher minisz­terelnök már egy héttel ez­előtt elküldte nemleges vála­szát Mihail Gorbacsovnak az átfogó szovjet atomleszerelési javaslat Angliát érintő részé­re. A kormányfő válaszát azonban mindeddig nem hoz­minimális célkitűzésüket ugyan megvalósították, meg­szerezték a szavazatoknak több mint 30 százalékát, de elvesztettek 66 mandátumot, s képviselőik száma a követ­kező időszakban csak 216 lesz. A Francia Kommunista Pártnak ugyancsak vesztesé­geket kellett elkönyvelnie. Mindössze 34 mandátum ju­tott neki. A választásokon a meglepetést a szélsőjobbolda­li Nemzeti Front okozta, Ügyvédei elismerték, hogy a férfi hevesen jobboldali ér­zelmű, Palme iránt pedig mindig is „kifejezett politi­kai ellenszenvet táplált”. Holmer közölte: a férfit az tette gyanússá, hogy a gyil­kosság utáni órában úgy vi­selkedett, mint aki menekül valahonnan. Ruházata is olyan volt, mint amilyenről a gyilkosság tanúi beszámol­tak. Néhány héttel a véres esemény előtt egyébként egy telefonbeszélgetésben azt mondta, hogy „Palme rajta van a halállistán” és „Stock­holm utcáin vér fog folyni”. Holmer nem válaszolt az új­ságíróknak arra a kérdésé­ták nyilvánosságra. Howe hétfői beszéde volt a brit el­utasítás első hivatalos in­doklása. Az angol külügyminiszter szerint a brit atomerőről való • lemondás „nem békét, hanem sokkal inkább háborút” hoz­na az országnak, az általános leszerelés hosszú távú célki­tűzés lehet csak. Howe hozzá­tette. hogy a brit kormány „kész kipróbálni, valódi-e a Szovjetunió leszerelési szán­déka. sí ha igen, milyen kom­promisszumokra hajlandó”. amely immár ugyancsak 34 képviselői hellyel rendelke­zik. Sikerükért éles bírálatok érik minden oldalról a szo­cialistákat, mert — mint a kritizálok rámutatnak — az általuk erőltetett és a tör­vényhozáson keresztül haj­szolt új választási rendszer nyitotta meg az utat a nem­zeti front előtt, amely — minhogy harmincnál több a képviselője — önálló parla­menti frakciót alakíthat. Most Francois Mitterrand elnökön az ország szeme. A kérdés: kit bíz meg kor­mányalakítással. Mivel az RPR—UDF-nek megvan az abszolút többsége, nagy a valószínűsége annak, hogy e pártok vezetői közül választ­ja ki azt, aki számára a leg­megfelelőbb partnernek lát­szik. Mindenképpen új kor­szak kezdődik tehát az ország életében. Az államfő az övé­től eltérő pártállású kor­mányfővel, illetve kormány­nyal kényszerül együtt mun­kálkodni. Ám a még De Gaulle tábornok által meg­alapozott elnöki hatalom meglehetősen széles körű, s Mitterrand már korábban ér­tésre adta: a szocialisták ve­resége esetén sem mond le tisztéről, hivatalban marad, és vállalja e politikai társ­bérlettel járó nehézségeket. re, ha a férfit bűnrészesség­gel vádolják, akkor ez vajon azt jelenti-e, hogy több tet­tesnek kell lennie. Kijelen­tette azonban: „Nem hiszem, hogy ez lenne az utolsó le­tartóztatás az ügyben”. Az Aftonbladet című svéd lap hétfőn interjút közölt a gyanúsított volt feleségével. Az asszony szerint volt férje „az Egyesült Államokat an­gyalnak, a Szovjetuniót pedig ördögnek” tekintette, és meg volt győződve arról, hogy „Palme Svédországot az ör­dög karmaiba fogja taszíta­ni”. 1981-ben a házaspár — nem sokkal a válás előtt — néhány hónapra az Egyesült Államokba költözött. A köl­tözés egyik oka éppen a fér­fi Palme iránt érzett gyű­lölete volt. Azt fejtegette, hogy a Nyu­gatnak ragaszkodnia kell az űrfegyyerkezési kutatási programhoz, a középtávú ra­kéták terén pedig az ázsiai szovjet rakéták leszerelésé­hez. Kiszivárogtatások szerint válaszában Margaret Tha­tcher minden esetre leszögez­te, hogy Anglia folytatni kí­vánja az atomfegyverzetének korszerűsítésére irányuló Tri- dent-programot. A szovjet javaslat elutasí­tását élesen bírálta az ellen­zéki Munkáspárt és a „Nuk­leáris Leszerelési Mozgalom” nevű brit békemozgalom. Femina sapiens „Véget kell vetni annak a szemléletnek, hogy a férfi a teremtés koronája, és az emberiség fejlődésének előremozdító ja" — ezzel az elképzeléssel hívta ki maga ellen férfi tudóstársai sértett haragját Nancy Makepeace Tanner amerikai antropoló­gusnő. A kaliforniai egyetem munkatársa nem­régiben jelentette meg könyvét „Anyák, eszközök, emberi fejlődés” címmel, s ebben kíméletlenül leszámol azokkal a nézetek­kel, amelyek a Bibliától Darwinon át nap­jainkig férfiközpontúvá tették a világot. Tanner asszony mindenekelőtt azt az el­méletet veszi célba, hogy a férfiak által űzött vadászat járult hozzá az élelem- és munkamegosztáshoz, az első munkaeszkö­zök létrejöttéhez, valamint az emberi kommunikáció és értelem fejlődéséhez. Ezzel szemben az amerikai antropológusnő azt állítja, hogy a kisgyermekekre vigyázó anyák találták fel az első eszközöket, és ők osztották el az élelmet is. Nancy Tan­ner a csimpánzok, a leginkább embersza­bású főemlősök társadalmi struktúrájából indul ki. Ott az anya a központ, nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb gyermekek is vele tartják a kapcsolatot. Ez a függőség kb. 10—12 éves korig tart, amíg megtanul­nak mindent, ami az élethez kell, egészen a szerszám készítéséig és használatáig. A csimpánzanya a fő gyűjtögető, és ő osztja el a talált növényeket. Mivel az ember kezdetben szintén növényevő volt, valószí­nűleg az ősasszonyok vállalták ezt a fel­adatot. Amikor az előemberek megjelen­tek, kb. 5-8 millió évvel ezelőtt — és ezek nagyon közel álltak a mai csimpánzokhoz — meglehetősen nehéz volt táplálékot sze­rezni, és ezért a különféle munkaeszközö­ket tökéletesíteni kellett, akárcsak az éle­lem tárolását. A férfiak, mivel nem kel­lett gondot viselniük senkire, nem „kény­szerültek” ilyen fejlődésre. Még a férfiak természetes kiválasztódásában is a nőké volt a döntő szó: az ősasszonyok jobban kedvelték a harcias, „individualista” egye. deknél azokat, akik jobban kivették ré­szüket a közösség mindennapi életéből, akik jobban tudták biztosítani a gyerme­kek jövőjét. A szexuális szokásokban is fénytelenek voltak az „erősebbik nem” tagjai alkalmazkodni az asszonyokhoz, és el kell vetni az ősember „hódításáról” szóló legendát — vélekedik Nancy Make­peace Tanner. Kétségtelen, hogy Tanner asszony elmé­lete nem minden alap nélküli, korábban sem tagadták az egyes természeti népeknél ma is létező matriarchátust. A kaliforniai antropológusnő azonban nem szól például a fegyverkészítésről, amely mindig férfi­foglalkozás volt, és amelynek fejlődése alapvetően meghatározta az emberiség tör­ténetét az őskortól egészen napjainkig... Thurzó Tibor Vádemelés Stockholmban Londoni indoklás Hz ENSZ és a székhelyállamok Felhatalmazza-e a nem­zetközi jog az Egyesült Ál­lamokat arra, hogy egyolda­lúan korlátozza a New York-i szovjet ENSZ-képviselet dip­lomatáinak létszámát? A he­lyes válasz érdekében vi­szonylag „messziről kell ne­kifutnunk” a témának. Jog­forrásul nem egyetlen ok­mány, hanem számos nem­közi jogi dokumentum szol­gál, illetve ezeknek az ösz- szevetéséből kell levonni a végkövetkeztetést. Az ENSZ Alapokmánya semmiféle konkrét megálla­pítást nem tartalmaz arról, hogv az ENSZ nemzetközi jogalanynak tekintendő-e vagy sem. Ennek az óvatos­ságnak nyilvánvalóan az az oka, hogy az alapítók még a látszatát is kerülni akarták annak, hogy valamiféle, a szuverén államokkal egyen­rangú vagy esetleg föléje he­lyezett szervezetet hoztak volna létre. Ugyanakkor az Alapokmány 105. cikke alap­ján a közgyűlés 1946-ban el­fogadta az ENSZ kiváltságai­ról és mentességeiről szólp megállapodást, mely szerint az ENSZ-et, annak javait és tulajdonát a helyi joghatóság minden megnyilvánulása alól mentesség illeti meg, helyi­ségei sérthetetlenek, futára­it és csomagjait a diplomá­ciai futárok és csomagok szá­mára biztosított kiváltságok­ban és mentességekben kell részesíteni. Ezt az egyez­ményt a tagállamok sorra be­iktatták nemzeti törvényho­zásukba. Az ENSZ ezen kívül úgy­nevezett székhelyegyezmé­nyeket is kötött, hogy a világ különböző pontjain elhelye-, zett apparátusának zavarta­lan működését biztosítsa. Eb­be a kategóriába tartozik a New York-i központra vonat­kozólag 1947. június 26-án az Egyesült Államokkal létesí­tett egyezmény. Az eddig említett nemzet­közi jogi szabályok az ENSZ és az egyes államok kapcso­latát — köztük a székhely rendelkezésre bocsátásából fakadó speciális kapcsolato­kat — rendezik. Nem szólnak arról, hogy milyen jogviszony áll fönn az ENSZ egyes tag­államai. illetve az ENSZ- nek székhelyt adó állam kö­zött. Tartalmukból azonban egyértelműen kiviláglik, hogy az ENSZ a nemzetközi jog önálló alanyának minő­sül, még ha ezt nem is mond­ja ki az Alapokmány. Ha viszont az ENSZ önálló jog­alany, akkor az ENSZ-kép- viseletet fenntartó államok — a képviselet létszámával, ösz- szetételével, működésével kapcsolatos kérdésekben — magával az ENSZ-szel kerül­nek jogviszonyba, tekintet nélkül arra, hogy a képvise­let melyik ország területén található. A területet adó or­szággal már az ENSZ, „mint olyan” lép külön jogviszony­ra. Ebből következik, hogy ha a székhelyállanmak ki­fogásai vannak egy olyan ál­lammal szemben, amely ENSZ-képviseletet tart fenn területén, akkor ez a kifogás nem érvényesíthető oly mó­don, hogy az államok egy­máshoz küldött diplomáciai képviseleteivel kapcsolatos kifogások érvényesíthetők. Egy államnak egy másik országban működő nagykö­vetsége esetében viszonylag egyszerű a dolog: a diplomá­ciai kapcsolatokról 1961. áp­rilis 18-án aláírt nemzetközi szerződés 11. cikkének 1. be­kezdése értelmében „A kép­viselet létszámára vonatkozó különös megállapodás hiá­nyában a fogadó állam meg­kívánhatja, hogy ezt a lét­számot az általa — a fogadó állam körülményeire és vi­szonyaira, valamint az illető képviselet szükségleteire fi­gyelemmel — ésszerűnek és természetesnek tartott kere­tekben tartsák”. A nemzetközi szervezetek mellett működő diplomáciai képviseletek jogi helyzetét az 1975-ös bécsi diplomáciai konferencia által elfogadott egyezmény rendezi. Ez az ok­mány ugyancsak megemlíti azt, hogy a küldő állam kö­teles képviseletét ésszerű ha­táron belül tartani. Ám le­szögezi azt is, hogy az ilyen képviselet létesítéséhez nem szükséges sem a nemzetközi szervezetet vendégül látó ál­lam. sem a szervezet bele» egyezése. Ugyancsak a küldő á.llam dönti el a képviselet létszámát, és nevezi ki annak tagjait. Erről a szervezetnek küld értesítést, a szervezet pedig tájékoztatja a befoga­dó államot. Könnyen belátható hogy ha egy szervezet tagjává fo­gad egy államot, akkor ez­zel értelemszerűen abba is beleegyezett, hogy az képvi­seletet nyithasson a szerve­zetnél. Vagyis a fenti jog­korlátozás — miszerint a képviselet létesítésének nem lehet feltétele sem a szerve­zet, sem az azt vendégül lá­tó állam beleegyezése — va­lójában csak a vendégül látó államot korlátozza jogaiban, hiszen a szervezet ezt a jo­gát már a tagfelvételkor hallgatólagosan gyakorolja. Eljutottunk tehát oda, hogy a nemzetközi szervezetnek otthont adó állam nem szól­hat bele a szervezethez akk­reditált diplomáciai képvise­letek létesítésébe, létszámába és összetételébe. A küldő ál­lamnak fennáll ugyan az a kötelessége, hogy a képvise­let méreteit ésszerű szinten tartsa, de ez a kötelezettsége a nemzetközi szervzettel áll fenn. Az otthont adó ál­lam legfeljebb szóvá teheti a szervezetnek, hogy a képvi­selet szerinte túl van mére­tezve. Semmiképpen sincs feljogosítva arra, hogy egy­oldalúan előírjon bármiféle létszámcsökkentési kötele- zettseget. Kárpáti János Vevőankét a házépítők boltjában! Közületek, kisiparosok és építkezők figyelmébe ajánljuk az 1986. március 20-án 10 órai kezdettel megrendezésre kerülő tájékoztatónkat Az előadások helye: baromfifeldolgozó vállalat kultúrterme. (Bejárat a Gyár u. felől.) A termékbemutató 13 órakor kezdődik, a házépítők boltjában. Jöjjön el és tekintse meg bemutatónkat, érdemes!

Next

/
Thumbnails
Contents