Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

1986. március 17., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! ^ ________a• V álaszolt az illetékes Az 1986. március 3-án „Ezt jól megcsinálták” című cik­kükben Békéscsabán a Tá­bor utca elejének vízelveze­tését kifogásolták és fény­képpel illusztrálták. A vízál­lással kapcsolatban az aláb­biakat tudjuk közölni: 1985. II. félévében a kifogásolt szakaszon a csapadékcsator­na kiépítésére és a burkolat felújítására tervdokumentá­ció készült. A burkolat fel­újítása során újabb aszfalt­réteg kerül majd beépítésre. Ezen munkák közül az el­múlt évben a csapadékcsa­torna kivitelezése történt csak meg, mivel az útfelújí­tást az időjárás és a ren­delkezésre álló aszfaltanyag­gal legalább háromszoros költséggel lehetett volna el­végezni. Az aszfaltozási mun­kák várhatóan csak április 30-i határidővel kivitelezhe­tek, mivel aszfaltbeton anyag nem áll rendelkezé­sünkre. A víznyelő rácsok a terve­zett pályaszintre lettek el­helyezve, a későbbi bontási munkák és többletköltségek elkerülése érdekében. Érzé­sünk szerint tehát az önök cikkével ellentétben igyekez­tünk az olcsóbb megoldásra és a felesleges költségek el­kerülésére. Sajnos, sokszor a pénzügyi fedezetek szűkös­sége miatt kénytelenek va­gyunk ilyen megoldásokat alkalmazni, számítva a la­kosság türelmére. Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat Rendhagyó szakköri foglalkozás Tíz év óta a tanítási idény­ben minden szerda délután fafaragó szakköri foglalkozás van a Kétegyházi Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző In­tézetben. Most ez a foglalko­zás fotóalbumok lapozgatásá­val, az elmúlt 10 év emlékei­nek felidézésével kezdődött. Az iskola akkor is, most is igen fontosnak tartja és tá­mogatja a szabadidő szerve­zett, értelmes eltöltését, ezért nem véletlen, hogy töobféle szakkör is működik. A fafa­ragás minden tárgyi feltéte­lét az iskola biztosítja. Egy- egy foglalkozáson 12-en vesz­nek részt — ha a tanulmá­nyi eredményük ezt lehetővé teszi. A szakköri tagságnak ugyanis a jó tanulás is felté­tele! A fafaragási technika elsajátításán túl a foglalko­zásoknak pedagógiai, nevelési töltése is van. Szeretnénk fel­ébreszteni, majd erősíteni a tanulókban a jó munkához nélkülözhetetlen kitartás, akaraterő, megfontolás és kö­rültekintés képességét. A munkadarabok ízléses fara­gásával az esztétikai érzék fejlesztését, a pontosságra és lelkiismeretességre való tö­rekvést, a baráti segítés ké­pességét is tudatosan alakít­juk. A ballagási fokosok el­készítésével az iskola haladó hagyományainak tiszteletére szeretnénk nevelni. Anyák napjára készülő faragásunk­kal a szülők tiszteletére irán- nyítjuk figyelmüket. Mód nyílik kötetlen beszélgetések­re és vitákra a diákélet, a családi élet, a politika téma­köreiből. Tíz év alatt 75 tanuló is­merkedett meg a fafaragás szépségeivel, fortélyaival. Négy végzett fiatalról tud­juk: munkahelyén fafaragó szakkört vezet, tovább adja itt szerzett tudását. Egyikük még a „Fafaragó ifjú népmű­vész’ címet is megszerezte. Büszkék vagyunk rájuk is! Kilenc alkalommái vettünk részt itthon és külföldön ki­állításokon. Élő szakköri be­mutatókon a látogatók szeme láttára készültek el a szép fa­ragott tárgyak. Naplónkban több mint 70 bejegyzés van. A hazai és külföldi látogatók írták le véleményüket: a lá­tottakról, további sikereket kívánva. Szakköri tevékenységünket az iskola igazgatója figyelem­mel kíséri. A. fiúk munkájá­val elégedett. Jutalmul a szakkör tagjai 1986 nyarán is elmehetnek Balatonakaliba egyhetes ingyenes alkotótá­borba. Kép, szöveg: Busa László tanár, szakkörvezető „Illatos” visszhangok A nőnapon megjelent, il­latos újságunk olvastán több olvasónk is tollat fogott, s megírta véleményét. E leve­lek közül adunk most közre kettőt, rövidítve: „Mint a lap sokéves olva­sója, ezúton mondok köszö­netét a nőnapi kedves virág­illatért, ami a lap hasábjai­ról áradt. Egyedül élő idős asszony vagyok, akinek a nő­napi köszöntéseiből — virág­ból —.ez az illat jutott. Jó tudni, hogy még nem veszett ki a világból a jóság, hogy nemcsak letördelt facseme­ték, megcsonkított ezüst fe­nyők, meg — mint nálunk — kitördelt templomablakok vannak ...” özv. Mészáros Pálné Mezőhegyes * * * Gondolom, nemcsak ezt az egy köszönőlevelet kapják a nőnapi „virágcsokorért”, mégis minden, e lapot olvasó hölgy nevében fogtam tollat. Azt hiszem, mindannyiunk ne­vében írhatom, hogy valóban eredeti, kedves gesztus volt az illatos napilap, éppen a nőnap alkalmából... Bár minden nőnek a férjétől, édesapjától, gyermekeitől ka­pott virág, ajándékok a leg­kedvesebbek, erre a köszön­tőre is szívesen emlékezünk majd vissza.” Bobomé Kiss Melinda Kaszaper * * * Köszönjük a leveleket, s a jókívánságokat. Dki rongál — fizessen Több utazótársam nevében és érdekében is fogtam tollat. Arról van szó, hogy volt itt, Tótkomlóson egy szép, tisz­ta, új, mindennel ellátott buszváró, asztalokkal, ké­nyelmes padokkal, villanyvi­lágítással. De csak volt. Mert felelőtlen személyek tönkre­tették. kirámolták. Hideg fo­gad mindig bennünket, az ablakokat kitörik, még az aj­taját is megrongálják, már nem világít benne a villany sem, hideg és sötét fogad bennünket, pedig mi is éppen úgy megfizetjük a buszjegy árát, mint a kényelmesen vá­ró utasok. Csak azt kérem, szálljon mindenki magába, becsülje meg környezetét, embertár­sait, a középületeinket! Na­gyon meg kellene büntetni a károkozókat, és a bünteté­sükből tataroztassák a meg­rongált középületeinket! Szénási Ernőné Tótkomlós Visszhang Szerkesztői üzenetek Zsibrita Andrásné, Csa- nádapáca: Szívesen továbbí­tanánk jobb híreket, de az az igazság: valóban sokat kell várni az akciós kocákra. A Gyulai Húskombináttól kapott tájékoztatás szerint olyan nagy az igény, hogy csak hosszas várakozás után tudják ellátni a kistermelő­ket, a nagyüzemekből ugyanis nem kerül ki any- nyi koca, amennyire a je­lentkezések alapján szükség lenne. Havonta 3—4—500-at tudnak kihelyezni, az igény­lők száma ezzel szemben 2-3 ezer. Így, sajnos, várakozni kell, de ez ne szegje ked­vüket, hiszen hosszabb tá­von megéri a vállalkozás! * * * Békéscsabai olvasónknak (név és cím szerkesztő.sé- günkben): Köszönjük észre­vételeit, amelyek alapján kérdezősködtünk a dohány­zásról a megyei könyvtár­ban. Amit megtudtunk, az olvasótermekben, kölcsön­zőkben, s másutt tilos a dohányzás, egyedül a kije­lölt helyen, az előtérben szabad rágyújtani, ezt nem tilthatja meg az intézmény vezetése. Bizonyos viszont, hogy az olvasótermekbe, a gyermekkönyvtári részbe nem juthat dohányfüst, ugyanis mindenütt, ahol ti­los a dohányzás, füstjelző berendezés van felszerelve, s a készülék, ha füstöt észlel, azonnal megszólal. Ami leve­lének következő témáját il­leti, egyetértünk rosszalló véleményével a kóbor ku­tyákkal kapcsolatban. *** Sípos Andrásné, Békéscsa­ba: Kérdésére a leírtak alapján nem tudunk vála­szolni, hiszen egyéb körül­ményeket is ismerni kellene. Javasoljuk, hogy panaszna­pon keresse fel a Békéscsa­bai Városi Bíróságot. Itt minden pénteken délelőtt 8­tól 12-ig és délután fél 2-től fél 4-ig ingyenes jogi ta­nácsadást tartanak a föld­szint 4-5-ös teremben. * * * Szívós Lajos, Vésztő: Mun­kahelyén Helyesen tájékoz­tatták, a nyereségnél és ju­talomnál ugyanis nem azt kell figyelembe venni, hogy milyen időszakra szól az ösz- szeg, hanem hogy mikor fi­zették ki. * * * Elek Imre, Füzesgyarmat: Az Állami Biztosító tájékoz­tatása szerint panaszát ki­vizsgálták, s megállapítot­ták, hogy a szeghalmi fiók helyesen járt el, olvasónk a biztosítását ugyanis a jég­verést követő napon kötötte meg. * * * Babinszki János, Mezőbe- rény; Bereczki Imre, Déva- ványa; Janis Pál, Kötegyán; Molnár Gyula, Dévaványa; Hegedűs Jánosné, Sarkadke- resztúr; Tóth Zsigmondné, Dévaványa: kérjük, legyenek türelemmel, panaszukat ki­vizsgáltatjuk. „Csúcs” címmel lapunk február 27-i számában a 6. oldalon azt tettük szóvá, hogy a békéscsabai postán éppen a délutáni csúcsforga­lom idején — amikor a pénzfelvételi ablakok előtt hosszú sorok álltak — bo­nyolították le az addig össze­gyűlt pénz továbbítását, meg­várakoztatva ezzel a sorbajv állókat. írásunkra a Szege­di Postaigazgatóságtól a kö­vetkező levél érkezett: „Az említett napon a pos­tahivatalban a pénzek átvé­telét és kifizetését három munkahelyen végezték. A munkahelykezelőktől a befi­zetésekből származó pénze­ket folyamatosan veszik át. Nem megfelelő gyakorlatot alkalmazott a postahivatal, amikor — a cikkben kifogá­solt időben — a munkahely­nél lévő torlódás ellenére is pénzátvétellel hátráltatta a felvételi munkát. Békéscsaba 1. számú postahivatal a cikk megjelenése után azonnal in­tézkedett a pénzösszeg belső átvételének módosítására úgy, hogy az a felvételi tevé­kenységet ne akadályozza." Harmincöt éve az áfésznél Pontosan ez év január 1-én múlt 35 éve, hogy Csányi János­né Újkígyóson az áfész dolgozóinak sorába lépett. Először egy áfész vegyesbolt pultja mögé állt. Jelenleg a helyi ruházati bolt helyettes vezetője. A 35 cv alatt sok fiatalt tanított a ke­reskedő szakmára. Képünkön elöl: Csányi Jánosné Fotó: Béla Ottó Küldöttgyűlés Szeghalmon A Szeghalom és Vidéke Áfész igazgatósága szövetke­zetünk küldöttgyűlését már­cius 8-ra tűzte ki, amelyen részt vettek Füzesgyarmat. Körösladány, Bucsa, Kertész- sziget és Szeghalom küldöt­tei. A köszöntő után az áfész elnöke tartott tájékoztatót, kiegészítve az írásban kikül­dött beszámolót. A tájékoz­tatót vita és hozzászólások követték, majd szünet után a szövetkezet idős alapító tag­jainak emléktárgyakat és vásárlási utalványt nyújtot­tak át. Végül megtörtént a választás, amelyen ismét Sze- belédi Jánost választottuk el­nökké. Béres Antal Bucsa Köszöntő — autós módra? Munkába igyekeztem március 6-án Gyulán, a Munkácsy ut­cában. Köztudottan nagyon rossz az út az utca elején, így esős időben csak a falhoz Tapulva tanácsos itt gyalogosan közle­kedni, mivel könnyen „megfü- rösztik” az embert az autósok. Kissé álmosan igyekeztem a járdán, oda se figyeltem a mö­göttem közeledő kocsira, egé­szen addig, amíg az autó bele nem zuttyant egyik kerekével az egyetlen nagy pocsolyába, amit csak vékony jégréteg fe­dett, persze, éppen mellettem. Nem kell mondani, hogy egyből felébredtem, amint végignéztem magamon, mert az egyszínű szoknyámból tarka lett, a bun­dámon pedig a színéhez egyál­talán nem harmonizáló fekete, olajos, sáros foltok díszelegtek. A kocsi sebességét jelzi, hogy a pettyekből az orromra is ju­Forintos ügy A napokban soromra várok a maszek bolt pultja előtt. Előt­tem már csak egy tíz év körü­li fiúcska. Egyik kezében isko­latáska, a másikban aprópénzt szorongat. Amint rákerül a sor, félénken 2 darab almát kér. Ejha! Morfondírozok magamban, hát ez a kisdiák nem naran­csot, banánt, vagy fügét kér ilyen félénken, hanem egysze­rűen csak almát! Vajon miért? Közben repül a két közepes nagyságú alma a mérlegre, s már le is kapják, mielőtt még a mérleg nyelve valahol megáll­tott. Lehet, hogy a Skoda ve­zetője unalmasnak vélte öltöze­temet, vagy így óhajtotta kö­szönteni a nőnapot, esetleg már a húsvétra gondolt. s ezért kezdte el a locsolkodást?! Mert azt nem feltételezem, hogy nemtörődömség, netán szándé­kosság volt a dologban. Mindezt csak azért írom meg, mert ez már nem az első ese­tem a Munkácsy utca elején, és gondolom, nem is csak ne­kem vannak ilyen , »kellemes” élményeim. Jó lenne egy kis fi­gyelmesség a gyalogosokkal szemben is. Rozsos Andrásné Gyula Mi még hozzátesszük: a leg­nagyobb figyelmesség az lenne, ha megszüntetnék az úton az egyébként balesetveszélyt is je­lentő gödröket. ni kívánkozna, „öt forint” — mondja a „tulaj”. „De nekem csak négy van!” — így a kis vevő. „Miért nem mondtad elő­re, hogy mennyi a pénzed !” Érkezik a válasz. Újabb két almát vesz elő a kereskedő, most már olyan tyúktojásnyl nagyságúakat. „Nesze, itt van!” — adja át nem titkolt indulat­tal a megszeppent gyereknek, aki fizet és kisomfordál a bolt­ból. Ma is azon töprengek: a fiú a 4 forintjáért citromból is kap­hatott volna kettőt, s nem lett volna keserűbb a szájíze, mint attól a két fonnyadt almától. Dobi János Békés n kuka — zárva Ha hiszik, ha nem, ezeket a kukákat nem azért lakatolták le, mert kincseket rejtenek, vagy mert megelégelték a lakók a guberálók matatását. Nem, hanem azért, hogy illetéktelenek ne tölthessék meg szeméttel, hulladékkal. A hulladékgyűjtő edényeket ugyanis egy-egy lakóközösség, például lépcsőház — vagy képviseletükben a lakásszövetkezet — vásárolja meg, illetve fizeti a rendszeres szemétszállíljist. Nem egy helyen előfordult, hogy a közelben lakók viszont nem vesznek ku­kát, nem is fizetnek, — egyszerűen csak „belelopják” a sze­métjüket mások hulladékgyűjtőjébe. Nos, ez a kukalakat titka... Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents