Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-12 / 36. szám

1988. február 12„ szerda Korok és kulisszák Tizenöt évad magyar drámái A magyar dráma történe­tében a hatvanas évek vé­ge, a hetvenes évek eleje fordulópont. Ekkor indul meg az a napjainkban is tartó folyamat, amely a mű­faj stílusbeli gazdagodását és kétségtelen népszerűségét hozza magával. A Magvető Kiadó kiadványa Korok és kulisszák címmel arra vál­lalkozik, hogy ennek a tizen­öt évnek (pontosabban év­adnak) a drámatermését gyűjtse kötetbe. A huszon­négy drámaírót tartalmazó névsorral nemigen van vi­tánk, hiszen minden jelentős alkotó benne van Bereményi Gézától Weörös Sándorig. (Egyetlen név hiányzik: az 1982-ben elhunyt Maróti La­josé, akinek Az utolsó utáni éjszaka című műve minden­képpen helyet érdemel a kortárs drámairodalomban!) Vitánk inkább a drámákkal van, mert meglepő módon a szerzők nem a legjobb mű­veikkel szerepelnek az an­tológiában. Ez annál is in­kább érthetetlen, hiszen az eltelt tizenöt év egy-egy írói életművön belül is táv­latot ad, s ma már nagyjá­ból láthatók egy-egy ouevre kiemelkedő csúcsai. Ugyanígy nem hagyható ki Székely János Caligula hely­tartója című drámája, amely a hetvenes évek egyik nagy revelációja volt. (Helyette a Protestánsok szerepel a kö­tetben.) Ezek az érthetetlen jelenségek nem magyarázha­tók azzal, hogy az említett művek többször is napvilá­got láttak. Ami a válogatás javára szolgál: kellő mértékben ka­pott helyet benne a fiatal drámaíró generáció, annak is legígéretesebb képviselői (Bereményi Géza, Spiró György, Nádas Péter, Kornis Mihály). Tematikailag és stilárisan egyaránt sokszínű az antológia, megmutatja a magyar dráma fejlődésének lehetséges útjait. Fontos és hasznos a kö­tet végén található biblio­gráfia, amely olyan friss dá­tumokat és információkat tartalmaz, amelyek eddig semmilyen lexikonban nem láttak napvilágot. (Magvető Könyvkiadó.) „...a gyerekek más világban élnek” II gyermekkönyvtárosok is? Ani nénihez szívesen be­térnek a gyerekek délutá­nonként. Sokat olvasgatnak nála, zenét is, mesét is hall­gatnak a lemezjátszóról, má­sok inkább játékot kérnek tőle. Itt aztán hamar elre­pül a délután! Ani néni könyvet is köl­csönöz. Még tanácsot is ad: mit érdemes olvasni. Min­denkihez odamegy, minden­kihez van egy kedves szava. Ö nem sokat ül az asztala mellett, inkább a gyerekek között forgolódik, szereti őket, törődik velük. Néha őrsök, rajok, más­kor napközis csoportok láto­gatnak el hozzá. Kétheten­ként, szombaton remek dol­gokat talál ki, hol karácso­nyi ajándékot, hol farsangi csákót készítenek együtt. Közben elbeszélgetnek a ne­ves napokhoz kapcsolódó népszokásokról. Délelőttönként osztályostul felkerekednek, hogy az iro­dalom-, a környezetismeret­vagy az osztályfőnöki órát — mikor mit — nála tartsák meg. Mert — mint bizonyá­ra már kitalálták — Ani néni, Zuberecz András­áé. a gyerekkönyvtár veze­tője, Nagyszénáson. — Óvónő voltam, aztán 1982-ben jöttem ide a könyv­tárba. Nem volt könnyű át­állni erre a munkára, sze­rencsére segített a könyv­tárkezelői tanfolyam és azok a háromnapos továbbképzé­sek, melyeket Békéscsabán és Szegeden tartottak az el­múlt években, gyermek­könyvtárosoknak ... Zuberecz Andrásnéval nem csak a gyerekeknek si­került ilyen jó kapcsolatot kialakítaniuk. Az iskolában is gyakran megfordul. Elbe­szélget a pedagógusokkal a házi és ajánlott olvasmá­nyokról. Arról, ha valame­lyik könyvhöz nem tudnak hozzájutni, mit javasoljon helyettük. Az iskolakönyv­tárossal is egyeztetik a könyvbeszerzési lehetősége­ket, s azt hogy ki, mit vá­sároljon? Így minden hasz­nos olvasmányt meg tud­nak venni, még ebben a pénzszűkös időszakban is. * * * Természetesen, ha me­gyénk könyvtárait végignéz­nénk, találnánk jobb és saj­nos, nemegyszer rosszabb helyzetet is. összesen 13 tele­pülésen — köztük Nagyszé­náson — van önálló gyer­mekrészleg, felkészült (vagy kevésbé felkészült) gyermek- könyvtárosokkal. Zubereczné, mikor felke­restük. elmondta, jó lenne külön gyermekkönyvtáros- képzés a felsőfokú intézmé­nyekben. Mert vannak álta­lános feladatok — a kataló­gusszerkesztés, a könyvbe­szerzés, az adminisztráció —, ám: — ... a gyerekek más vi­lágban élnek, mind külön foglalkozást igényel. Az egyéni bánásmódhoz, s a csoportos foglalkozásokhoz egyaránt elkelne az útmuta­tás! Valóban. Hol a helyük, mi­lyen a helyzetük napjaink­ban a gyermekkönyvtáro­soknak? Erről beszélgettünk a közelmúltban — nagyszé- nási látogatásunkat követő­en — Kiss Lászlóval, a Bé­kés Megyei Könyvtár igaz­gatóhelyettesével, hiszen köztudott: napjainkban egy­re kevesebbet olvasnak gyer­mekeink. Hogy miért, most ne kutassuk az okát. Tény, hogy a gyermekkönyvtáro­sok — ahogy a szülők és a pedagógusok is —, sokat te­hetnek azért, hogy ne így legyen. De vajon társadalmi megbecsülésük js akkora, amekkora felelősség neheze­dik a vállukra? őket valahogy mindig „balkézről" kezelték. Sok évig a szakmai ranglista legalján voltak, ez már két­ségtelen. Ám napjainkban egyre többen látják, tenni kell e szemlélet ellen, hi­szen sokkal fontosabb, fele­lősségteljesebb munkát vé­geznek. mint ahogy anyagi­lag, s erkölcsileg elismerik őket. — A felnőtt olvasószolgá­latba kell egyfajta szakmai ismeret — idézi a gyakorla­tot KisS László —, a gyer­mekkönyvtárba pedig min­dig azt tették, teszik, aki ép­pen jött. A kezdőket. Talán azért, hogy megbe­csülésük nagyobb legyen, látványos dolgokat kezdtek csinálgatni a gyermekkönyv­tárban. Bemutató órák, a vetélkedők .. . 150—200 fog­lalkozás egy évben. „Ez az­tán a teljesítmény”. így tor­zult el sok helyen, így lett taposómalom a gyermek­könyvtárosi munka. A csepp­nyi olvasó mindig csak cso­portosan jelent meg, elsik­kadt az egyéni érdeklődése, igényeivel senki nem törő­dött . . . — Mindez nem ér annyit, mint amikor a könyvtáros leül egy-egy gyerekkel — folytatja Kiss László. — Sajnos épp ez nem hagyo- mányozódott. Nem is tanít­ják a velük való bánásmó­dot, pedig ez a legnehezebb. Nagyon kell ismerni a gyer­mekirodaimat, ehhez peda­gógusnak, olykor pszicholó­gusnak kell lenni, hisz Itt aztán hamar elrepül a délután! Fotó: Kovács Erzsébet sincs. Tehát ez a gond is a gyermekkönyvtárosok nya­kába szakadt. A szakma mostanában kezd felfigyelni erre. Hogy mi a teendő a jövőben? — Erre a pályára is ké­szülni kell — folytatja Kiss László. — Aki felsőfokú intézményben végez, ilyen­fajta szakmai tudással fel­vértezve jöjjön ide! Igen ám, de kimondottan ilyen képzés még nem léte­zik. Ezért rendeznek me­gyénként, már rendszeresen továbbképzéseket a gyer­mekkönyvtárosok részére. Ez persze nem pótolja az alap­képzés hiányosságait, de nyitottabbá teszi azt a könyvtárosi réteget, lehetővé teszi a tapasztalatok kicse­rélését. Át kell hát lépni a régi szemléletet, fel kell karolni a jó kezdeményezéseket. Ad­dig pedig csak a szakmai el­kötelezettségre, a hivatássze- retetre támaszkodhatunk ... A nagyszénási gyerekek már otthonosan mozognak a könyvtárban, bizalommal fordulnak könyvtárosukhoz. A könyvek' lapjait sem for­gatják idegenkedve, s ez már fél biztosíték arra, hogy felnőttkorukban is marad­nak olvasó, az irodalomra nyitott, teljesebb értékű em­berek. Nagy Ágnes Jól hallod? mindegyik emberke külön egyéniség, akinek kérdéseire választ kell adni, akit segí­teni kell eligazodni a köny­vek birodalmában. Az tehát már kétségtelen: előre kell lépni e téren. Rá­adásul az ifjúsági könyvtár rak helyzete sem rózsásabb, sőt. Ez a senki földje: az ifjúsági korosztályba tarto­zók a gyermekkönyvtárba már nem valók, a felnőttbe pedig még nem ... Szakiro­dalma ennek a témakörnek Telefontéma Mit csinál a hétvégén? — Épp most kezdtem a mosáshoz — mondja Szent- irmay Éva színművész —, mert ma, vasárnap van a szabadnapom, s a háztartás­ra csak ilyenkor érek rá. Közben majd főzök is. — A színháznál nincs sza­bad szombat? — Papíron itt is két sza­badnap van, de leginkább csak egy, ez általában a va­sárnap, s ebben az a baj, hogy ilyenkor semmi hivata­los dolgot nem lehet intézni. Viszont ilyenkor van a tévé­ben a Delta, meg A Hét, s ezeket mindig megnézem, mert nagyon jók. — És a naptári hét milyen, nagy a hajtás? — Nagy. Még a végén is. Pénteken például 9—12-ig próba volt, utána megebédel­tem, s kettőkor már a busz­ban ültem. Tájelőadásra mentünk az örkény-darab- bal Szigetszentmiklósra. — Olyan messzire? — Mostanában mind mesz- szebbre járunk. Ez az út hét óra volt oda-vissza, ennyit töltöttünk a buszban, ahol míg világos van, olvasok, visszafelé meg alszom. Éjjel egykor érkeztünk haza, s szombat reggel kezdődött a szokott élet, próba délelőtt stb. — Mikor pihen? — Decemberben egy hetet a Tátrában töltöttem, s időn­ként, amikor jól jön ki a lé­pés, két-három napra föl­megyek Pestre. Ilyenkor megnézek egy-két előadást, együtt vagyok a fiammal, s kipihenten jövök haza. * * * — Hát, mit is mondjak — tűnődik a békési Sípos Lászlóné —, most éppen va­salok. A férjem meg el­ment a gyulai kórházba az édesanyját meglátogatni, ö egyébként csak a hétvége­ken van itthon, mert teher­gépkocsi-vezető a Körös Vo­lánnál, és a nemzetközi fu­varozásban dolgozik. Én a Rózsa Ferenc Gimnázium­ban tanítok Békéscsabán. — Akkor a hét öt napján bőven jut munka mindket­tőjüknek ... — Még sok is. így aztán a hét végére marad a házi­munka jó része. De mióta szabad a szombat, nekem is jut egy nap a pihenésre. Ha csak lehet, még péntek dél­után kitakarítunk a gyere­kekkel, s vagy szombaton, vagy vasárnap intézem a többit. — Hogyan pihen a család? — Jó időben hosszabb, rö- videbb kerékpártúrát te­szünk, vagy egy-két napra elmegyünk Szegedre, Debre­cenbe, meg máshová, isme­rősökhöz, városnézésre, mú­zeumba. Aztán pihentet a rádió és a könyv. Mindnyá­jan szeretünk olvasni. Ma is vasalás előtt ezzel kezdtem a napot. A József és testvéreit olvasom, hatalmas könyv és gyönyörű, de nem lehet vele sietni, csak lassan élvezettel elmerülni benne. — És a televízió? — Sokadrangú ügy ná­lunk, vannak napok, hogy ki sem nyitjuk. A gyereke­ket — Marci kilenc, Judit tizenegy éves — meg külö­nösen óvom, csak nekik való műsort nézhetnek, és azt sem mindet. Igaz, így nem tud­nak „hozzászólni” a kri­mikhez és a másfajta filmek­hez az osztályban, de nyu­godt az álmuk és pihenten ébrednek reggel. S az olva­sást már most szeretik, s könyvtárba járnak. *** — Nincs itthon a férjem, s ezért most csinálom a nagytakarítást — felel a kérdésre Al-Yaseri Jobranné. — Most is, mint egész hé­ten, egy líbiai tanulócso­portnak tolmácsol Szegeden. Ketten vagyunk itthon a második osztályos kisfiám­mal, ő játszik, én dolgozom. Várj egy kicsit Habib, majd mindjárt megmagyarázom ... De inkább én vállalom, hogy beszéljek a kisfiúval. Bemutatkozunk egymásnak, majd elmondja, hogy ő a legjobban a focit szereti, és sok barátjával rúgják a lab­dát, csak most nem olyan az idő, hogy lehetne. Aztán ta­nulni sem rossz, főleg ol­vasni, olyat, mint a képre­gényes zenetörténet. Egy ül­tében 15 oldallal is végzett. — Ha a férjem is itthon van hét végén, a család egy­másnak szenteli az időt. Él­vezzük, hogy nem kell ko­rán kelni, járkálunk egy jót, s mikor az idő olyan, kirán­dulunk a környékre. Póste- leket kedveljük nagyon. Vagy a barátok jönnek hoz­zánk, vagy mi megyünk hozzájuk. Meg moziba Ha- biibal. És tévézünk. — Hogyan ismerkedtek meg? — Csabán jártam közép­iskolába, a Lékai-kollégium- ban laktam, s 1975-ben a Kner Nyomdába jött egy iraki csoport, a férjem volt a tolmácsuk, s szállást pont a mi kollégiumunkban ka­pott. Előbb barátság, majd szerelem szövődött, s aztán összeházasodtunk. * * * Mezőberényben, Ombódi Sándor cserépkályhás laká­sán is a feleség veszi föl a kagylót. — Épp az ebédet főzöm, a férjem meg már reggel óta kint van az utcán, a fákat gallyazzák. Ez már olyan ta­vaszi munka, de az idő meg­engedi. Mint tegnap, szom­baton, hogy a szőlőt intéz­zék. A két nagyobb fiú segí­tett, a kicsi meg nézte a metszést és az oszlopállítást. (Itt meg kell jegyeznem, hogy ezt a két napot követő hétfőn, már fehér világra ébredtünk, csupa hó min­den.) — A háziasszonynak a hétvége is csupa munka? — Leginkább, mert én lá­tom el a nagy családot, és még ápolom a nagynéné- met, aki oly sokat segített a gyerekek nevelésében, ami­kor mind kicsi volt. — Pihenés, szórakozás? — Ha vasárnap délután vendégek jönnek, én is le­ülök kártyázni egy kicsit. A lányunk már férjnél van, a fiúk eljárnak az apjukkal Gyulára, szeretnek úszni, csak az ötéves Péter nem tud még, de őt is viszik. A férjem és Karcsi nagy hor­gász, erre is kell az idő. S az egész család szórakozása a magnózás. — Így hát sokat vannak együtt? — Ez a sok viszonylagos, hisz a férjem rengeteget dolgozik, nemcsak szezonban, mert télen javítja a kályhá­kat. Sanyi a vendéglátóipari szakiskolába jár Csabán. Jó tehát együtt lenni. Még a tá- gabb családdal is. Csak a férjemnek hét testvére van, s ha összejövünk, az maga egy kisebb lakodalom. Nyári szombat estéken többször sütünk szalonnát a szomszé­dokkal és a herényi roko­nokkal. * * * — Két orvos és a hétvége? — felel kérdéssel a kérdés­re dr. Szekeres Zsuzsanna fogorvos Újkígyóson. — Az ügyeletek mellett? — A fogász is ügyel? — Nem, csak a férjem, az állatorvos, de ha hozzám jön valaki szombat-vasárnap, nem küldöm el. — Most szombaton mit csi­náltak? — A férjem szórakozása a vadászat, tegnap volt h va­dászbál, remekül sikerült, reggel ötkor jöttünk haza. — Barátokkal együtt? — Igen. Szerencsére több hozzánk hasonló fiatal csa­lád van a faluban, akik szeretnek egymás társaságá­ban lenni, s ez nagyon sokat jelent. Ez segített megszok­ni és legyökerezni itt. — Honnan jöttek? — Pestiek vagyunk, s azért jötünk ide öt évvel ezelőtt, mert ketten együtt itt kap­tunk állást, s először bi­zony, nagyon hiányzott a gyermekkortól megszokott fővárosi környezet. — A munka és a két kis­lány mellett, hogy telnek a napok? — A barátokat már emlí­tettem. Aztán nagyon szere­tek sportolni, össze is hoz­tam egy kis tornászcsapatot a művelődési házban. Heten­ként kétszer tehát torna, és minden este fél óra futás. És az olvasásra is csak sza­kítok egy kis időt, a tévé mellett meg kötögetek. Té­len, nyáron eljárunk Gyulá­ra, időnként Pestre. S az idei tervünk még, hogy több baráti családdal együtt nya­ralunk. Vass Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents