Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
1986. február 8., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON Okosan tiltani n gyermeki akaratról és agresszióról Megszületik. Természetesen ö — mármint a miénk — a legszebb, a legaranyosabb. A gyermekgondozás örömteli hétköznapjai azonban korántsem mentesek a gondoktól, a bajoktól. Különösen sok szülő áll értetlenül gyermeke előtt, amikor az hirtelen kinyilvánítja önálló akaratát. Pedig az akaratosság az akarat előfutára. Sajnos, a legtöbb szülő igyekszik ezt letörni. Nem kellene, és főleg nem mindenáron. A kicsi idegrendszere fejletlensége miatt nem tud az akaratán uralkodni, a felnőtt viszont igen. A gyerek akaratossági igényéből azokat, amelyek önállósodási törekvéseit jelzik, meg kell engedni. Előfordul például, hogy a gyerek egyedül akar levetkőzni, de ez hosszú ideig tart, mi pedig tévét szeretnénk nézni . . . Megkezdődik a harc. Két akaratos — egymással szemben nagyon rossz párosítás. Sokkal okosabb bizonyos dolgokat' megengedni, másokat pedig megtiltani. Az is hiba, ha a szülők mindenképpen azt szeretnék, hogy a gyerekük az első szavukra ugrana, a gyerek viszont szeretné befejezni azt a tevékenységét, amit éppen csinál — akárcsak a felnőtt hasonló helyzetben. Ilyenkor adhatnánk határidőket, de általában nem adunk. Pedig sokkal tapintatosabb lenne, ha szépen átvezetnénk az egyik tevékenységről a másikra, például a játszásról a vacsorázásra. Ha nem tartjuk tiszteletben" a gyereket, nem várhatjuk el ugyanazt tőle sem. Tiltás nélkül természetesen egyetlen gyerek sem nőhet fel. Nyilván nem tudunk olyan körülményeket teremteni a gyereknek, hogy mindent megtehessen. Ez nem is szükséges, hiszen az életben sem azt teheti majd mindig, amit akar, vagy amihez kedve van. Ám a gyerek indítékait figyelembe véve kell korlátoznunk Normális korlátok mindenképpen kellenek, mert bizonyos szokások elsajátítása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy eligazodjon a világban. Ezek nélkül nem boldogulna. Elsajátításukhoz azonban nagyon szoros szeretet- kapcsolatra van szükség. Ez elsősorban az anyához fűződik, majd később az apához, a testvérekhez ... Ilyen kicsi korban ugyanis a gyerekek nem azért teszik a normákat magukévá, mert értelmét látják, hanem mert aki ezeket kéri, ahhoz a szeretet érzése fűzi őket. ön- és közveszélyes dolgok esetében nem vitás a felnőtt tiltása. A forró kályhához nem nyúlhat a gyerek, az úttesten sem akkor mehet át, amikor akar. Ezeken nincs mit vitatkozni. A probléma akkor kezdődik, amikor a gyerek környezetében túl sok a tilos. Ha valaki például egy szobában lakik a gyermekével, akkor képtelen olyan körülményeket teremteni, hogy a kicsi nyugodtan mozoghasson. így több tiltással találkozik, mint ami jó lenne. Természetesen az volna az ideális, ha külön birodalma lenne, ahol nincsenek veszélyes dolgok. Van, akinek minderre módja van, de például nem képes következetességre a tiltásban. Ha egy drága holmit egyszer-kétszer odaadunk a gyereknek, legközelebb meg nem, a gyermek, nem tudja mire vélni a dolgot. ö a határozott, következetes tiltásokat érti csak meg. A tiltásokra a gyerek olykor agresszióval válaszol. Az agressziót általában azok a helyzetek váltják ki, amikor valamilyen cselekvésben akadályoztatva vagyunk vagy valamilyen igényünk nem elégülhet ki. Természetesen ez történik a gyermeknél is. A kisgyerek- kori agresszió szorosan kötődik az éntudat kialakulásához, a gyerek énjének próbálgatásakor találkozik ugyanis az első komolyabb akadályokkal. Vannak olyan agresszív formák, amiket a gyermek kiélhet. Nem baj, ha öt-tíz percig sír. Ha ilyenkor nem engedünk, abbahagyja. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy engednek a gyereknek, mert azt akarják, hogy végre hallgasson el. Következetesnek kell lennünk a megalapozott tiltásban. A gyerek toporzékolhat, földhöz csaphatja a játékát, de hogy bennünket felnőtteket megüssön, azt már nem teheti meg. Egyéves kor alatt, úgy nyolchónapos kortól előfordul, hogy a gyerek játékból ütögeti az arcunkat vagy csíp. Ilyenkor legtöbbször nevetünk, és ezzel azt erősítjük meg benne, hogy ezt szabad. Később aztán ebből következik a szülő arcán elcsattanó pofon. Nyugodtan megengedhetjük az agressziónak játékban, rajzban való levezetését. Sőt, biztathatjuk is a gyereket, hogy a szorongásait, félelmeit, benne felgyűlt feszültségeket így oldja fel. A gyerekek olykor egymással is agresszívak. Általában akkor bántják egymást, ha valamelyikük elveszi a játékukat. „Irigy” — szokták mondani ilyenkor a felnőttek. Egy kétévestől azonban nem lehet elvárni, hogy jó szívvel odaadja a másiknak a játékát. Az önzetlenséget tanulni kell. Meg lehet próbálni ezt megértetni a gyerekkel, de erőltetni nem szabad. Testvérek esetében különösen nem, mert ez kapcsolatuknak egyáltalán nem használ. A gyerekek veszekedését nem lehet megakadályozni, a komoly verekedést azonban próbáljuk meggátolni. Nevelési szokásainkban, sajnos, még mindig eléggé elterjedt a verés, pedig agresszióra agresszióval válaszolni a legnagyobb hiba. A veréssel a tehetetlenségünket nyilvánítjuk ki, és arra tanítjuk még vele a gyereket, hogy a másik elleni agresszió alkalmas bizonyos helyzetek megoldására. Arról nem beszélve, hogy a gyerek verése tulajdonképpen az ököljog érvényesítése — az erősebb könnyen győzi le a kicsit, a gyengébbet. Csapó Ida Most szedjük az oltóvesszőt a tavaszi oltáshoz KERT, HÜZTnil A tavaszi oltáshoz legkésőbb február végéig szedjük meg az oltóvesszőt, lehetőleg fagymentes időben. A korábban fakadó csonthéjas gyümölcsűek (cseresznye, meggy, szilva, kajszi- és őszibarack) oltásra alkalmas vesszőit hamarább gyűjtsük, mint az almástermésűekét. Az oltóvesszőt azért kell most megszednünk, hogy az oltás idejéig (márciusig, április elejéig) nyugalmi állapotban tarthassuk. A beoltandó fa nedvkeringése ugyanis ekkorra indul meg, amely alkalmassá teszi az oltásra. Az oltóvesszőnek azonban ekkor is nyugalmi állapotban kell lennie (különben oltásunk nem sikerül), amit csak mesterségesen ' biztosíthatunk. Szaporítóanyagot csak egészséges növényről szedjünk. Erre az életerős, jó gyümölcsöt termő, kezdő termőéveikben levő vagy középkorú fák a legalkalmasabbak. A válogatáskor ügyeljünk, hogy az oltásra szánt, levágott vessző is egészséges legyen. Oltásra hajtásrügyek valók, amelyekből hajtás fejlődik. A termő vagy virágrügyek, vagy a vegyes rügyek hajtást nem, vagy csak nagyon fejletlent hoznak. A hajtásrügyek vékonyak, megnyúltak, a termőrügyek tömzsibbek, általában gömbölyűbbek. A korona külső részén levő hosszú vesszőkön rendszerint több a hajtásrügy, míg a rövideken a termőrügyek vannak túlsúlyban. (Kivételt képez az őszibarack, amelynek vesz- szőin a rügyek többnyire hármas vegyes rügycsoportot alkotnak, azaz a hajtórügyet két termőrügy fogja közre.) Az oltóvesszők begyűjtésekor a középvastagok (a ceruza- vastagságúak) közül válogassunk, mert a túlságosan vékonyak, meg a túlságosan vastagok oltásra kevésbé megfelelőek. Ha fagyban szedjük a vesszőt, húzzunk kesztyűt, mert a kéz melege fagyfoltot okozhat a növényen. Azok az oltóvesszők, amelyeken a rügyek fölhasználás előtt megindulnak, hajtani kezdenek, már alkalmatlanok az oltásra. Az ilyen vesszők oltás után látványosan gyorsan kihajtanak ugyan, de egy-két hét múlva el is száradnak. Ezért fontos, hogy a vesszőket — és rajta a rügyeket — nyugalmi állapotban tartsuk a fölhasználásig. A begyűjtött oltóvesszőket kössük kisebb csomókba, és lássuk el jeltáblával, amelyre írjuk fel a fajtát, illetve a származási helyet, hogy felhasználáskor össze ne keverjük. A vesszőket vermeljük, illetve hideg helyen tároljuk. Vermelésre a házfalak északi, árnyékos oldala alkalmas, mert itt a tél végén még hóval is fedhetünk. Közönséges szűk lakóházi pincékben a vesszők teleltetése . bizonytalan, mert túlságosan melegek. A nagy légterű szellős és hideg pincék viszont alkalmasak az oltóvesszők tárolására. A vesz- szőket minden esetben tiszta, korhadó anyagoktól mentes, nedves homokba tegyük. A hűtőszekrényben való tárolás nagyobb kockázattal jár. Ha más lehetőségünk nincs, természetesen próbáljuk meg. A vesszőket nedves rongyba csavarva tegyük a szekrény plusz" 6 Celsius-fokos terébe. Ügyeljünk, hogy a tárolás alatt a rongy ne száradjon ki. Helytelen a vesszőket nejlonzacskóba csavarni, mert huzamosabb tárolás után a rajta levő rügyek, befulladnak, elpusztulnak. Valló László Buga doktor 80 éves Elhelyezkedett az íróasztal mögött, orrára igazította a szemüveget, és vette a papírt. Aztán — akár a mikrofon előtt — olvasni kezdett. A máséval összetéveszthetetlen hang — előzetesben — a következő heti rádiós anyagot „közvetítette”. Ezúttal, országnyi helyett, egyetlen hallgató számára. Emlékszem, a „krumpli” táplálkozási jelentőségéről szólt. Nem egyetlen, mindössze első, „Laci bácsival" kapcsolatos élményem volt ez. Ma, az immár 80 éves Buga doktorral ülök szemben. Igaz, ő már egy másik, kényelmesebb karosszékben ... — Három éve, amióta beteg vagyok, tényleg csak ülök, és innen szemlélem a világot. Pedig — szívesebben gyomlálnék a kertben! Mert azt is szükséges, nemcsak ültetni... Ugyanúgy, mint a tudat esetében, ahonnan a téveszméket, hiedelmeket, babonákat kell kiirtani! — Honnan ez az indíttatás, mik a gyökerei ennek az elkötelezettségnek? — Amikor ezt kérdezik, mindig azt a — már jelképpé nőtt — kispadot látom magam előtt, amelyet apámtól, a falusi tanítótól „örököltem”. Azt, amelyen üldögélve apám, majd én, vála- szolgattunk a falubéliek kérdéseire. Már itt — és hál’isi- tennek elég korán — megtanultam, hogy a magyar ember mindenre kíváncsi, és mohón nyeli a használható szót... Ám ha most egy réteggel mélyebbre ások, korábbi gyökerek is felszínre kerülnek! Még a II. világháború előtt, a Párkányban megjelenő dél- szlovenszói Magyar Lapok című újságot egy öreg református pap szerkesztette. Nos. ebben a lapban jelent meg először — nyomtatásban —a nevem. Mint afféle diák, verseket írtam, amiket az öreg Soós Károly lehozott. Egyszer azt kérdi tőlem: „— Te! Aztán valami okosabb, egészségi dolgot nem tudnál írni?!” így aztán a ’20-as évek végén, ebben a lapban jelentek meg első egészségre vonatkozó tanácsaim. Hogy — végül is a gyógyító orvosból — hivatásos „egészségi fel- világosító” lettem, abban dr. Pintér Miklósnak volt nagy szerepe! — Az ’50-es évek elején, amikor dr. Vilmon Gyula kezdeményezésére megalakult az Egészségügyi Minisztérium felvilágosítási osztálya — ennek élére került Pintér Miklós! Én abban az időben Szombathely város főorvosa voltam. Kaptam tőle egy levelet, hogy „gyere föl, nekem egy ilyen író-orvosra van sziükségem!” így kerültem Pestre . . . — Végeredményben egy sikeres életpályát mondhat magáénak... •— Ha most azt akarod kérdezni, hogy elégedett vagyok-e, akkor máris igennel válaszolok! Mármint azzal, ami megadatott nekem! Tulajdonképpen mindig azt csináltam, amit szerettem... — Hogy jól végeztem-e a munkám? Szándékom szerint — mindig! Elismerésben sem volt hiány. Többek között SZOT-díjra, és az Érdemes Orvosi címre méltattak, ezenkívül a TIT Bugát Pál-ér- mét is elnyertem. Hogy mit is tett Buga doktor?! Hiszem, hogy mindannyian tisztában vagyunk vele. Puszta számszerűségek sohasem jellemezhetnek egy embert, egy munkáséletet. Mégis érdemes leírni: rádiós és egyéb előadásból pár száz híján tízezret sikerüli összeszámolni! Levelekrk. adott válaszüzeneteinek száma a tizenötezret közelíti, ismeretterjesztő közleményei, cikkei mennyiségének megállapítása pedig egyenesen reménytelen vállalkozásnak minősül. Mindemellett huszonhét könyv szerzője .. . Talán furcsa, de Buga doktor — mindezek ellenére — nem teremtett iskolát! Nos, távolról sem azért. mintha nem lett volna rá szükség Inkább azért nem, mert amit ő elkezdett, senki sem tudta utána csinálni. Viszont — teremtett egy „műfajt”! Méghozzá egyedülállót, a tudomány és a művészet határmezsgyéjén. Azt az írói teljesítményt, ami az orvostudományból „fordította le”, és közvetítette azokat a tudnivalókat, amelyeket az utca embere a gyakorlatban hasznosíthat. — Valóban másképp csinálják a na egészségnevelői — mondja. — Másképp, de ez nem azt jelenti, hogy nem jól! Hiszen megváltoztak a körülmények, így a velük szemben támasztott követelmények is. Az idős kor természetes velejárója a visszaemlékezés, a múlt felidézése. Nos, „Buga doktor”, „főorvos úr”, „Laci bácsi”, bár reményteljesen, ám nagy betegségéből lábadozva sem csak a múltból, él! Üzeneteit, cikkeit ma is rendszeresen írja a Szabad Földben, rádiós anyagai — bár ma már más olvassa fel őket — szintén mindenkihez eljutnak az éter hullámain. Haliga: :, olvasói nevében kívánunk neki még nagyon sok, sikerekben gazdag, boldog évet Ehhez pedig — amire m: dnyájunkat oktat — sok erőt. jó egészséget! Albrecht Gyula. Földünk vízrendszerei Az akváriumban tartott halak kedvező életfeltételeinek biztosításához figyelembe kell venni azt is, hogy az adott halnak hol van az eredeti élőhelye, vagyis melyik kontinensről, vízrendszerből származik. A következőkben az akvarisztikai szempontból érdekes vízrendszereket ismertetjük két folytatásban. Dél-flmerika Ezen a földrészen három nagy vízrendszer dominál, amelyek e kiterjedt területen az életet befolyásolják. Északon az Orinoco, délebbre az Amazonas — amely szinte az egész földrészt átszeli, s a föld legnagyobb vízrendszerét alkotja —, és délen a Parana—Paraguay folyórendszer. Az Amazonas, amelyet hatalmas folyamok, folyók és patakok táplálnak, földünk legkiterjedtebb halfaunájának ad otthont. Tudományos vélemények szerint mintegy kettőezer-ötszáz faj él itt. A halcsapatok tarkaságának egyik oka a sokféle vízösszetétel. A Rio Negro vize az egyik helyen kristálytiszta és lágy, míg az Amazonas vize a Rio Negro torkolatától néhány kilométerre már sötétbarna. Dél-Amerika a lelőhelye például a hat méteres hoszszúságúra is megnövő fűrészhalaknak, az amazonasi édesvízi cápáknak, a 3 méteresre is megnövő rablóharcsáknak, valamint az elektromos angolnáknak. Itt élnek azok a parányi élősködő halacskák, amelyek nagyobb halak kopoltyújában találhatók, és a nem keVésbé parányi, de sokkal veszélyesebb kisharcsák (Vandellia), amelyek a fürdő emlősállatok vizeletnyílásába hatolnak be. Félelemkeltőek a pirana- csapatok is. A halak felső és alsó állkapcsa erősen fogazott, a fogak élesek, mint a kés, s ezekkel nagy falatokat tudnak kiszakítani áldozatukból. Ezeken az akváriumokban szinte soha elő nem forduló halakon kívül több kisebb halfaj él nég itt, közöttük a páncélos! arcsák, a különböző lazac , amelyek az akváriumainkat díszítik. Középés Ész- Amerika Akvari.s lkai érdekesség Észak-An ikában a kaliforniai ny. tengerpart, valamint eleti tengerpart lapályos idéke Texastól Dél-Kar^ lig. A Mississippi lápos h étén élnek a rabló ka nhalak, amelyekből gyal ,n láthatunk példányokat u nagyobb nyilvános akvá: umokban. Közép-, merika (a Flori- dai-félszi * tői az Orinoco torkolaté:: terjedő terület, valamint a Nagy-Antillák szigetcsoportja) azért érdekes, mert itt találkoznak Észak- és Dél-Amerika tipikus halai. Mexikó, az észak- nyugati Kaliforniai- és a keleti Yukatan-félsziget túlnyomóan hegyes-völgyes, sőt, nagy számú működő vulkán is található itt. A mexikói tengerpartot mangrove-mocsár kíséri, mögötte szavanna húzódik, délen és délkeleten a hegyek lejtőit dzsungel borítja. Figyelembe véve a terület domborzati viszonyait, a folyók vízállása igen változó. Az itt élő halfaunát mindenekelőtt az elevenszülő fogaspontoyk (Poecilidae) és az ikrázó fogaspontyok (Cyp- rinodontidae) alkotják. Jellegzetes halcsaládja e területnek a Goodeidae, de lazacokat és tarkasügéreket is találhatunk. (Folytatjuk) Pasaréti Gyula Légifelvétel egy jellegzetes dél-amerikai tájról, valahol Ama- zóniában (Reprodukció)
