Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
NÉPÚJSÁG 1986. február 8., szombat Körösmenti Skála gála A raktárban szállításra készítik elő az árut Fotó: Gál Edit A cégtábla 1985. január 1- én változott, amikor is a korábbi Skála-Coop telekge- rendási területi raktárát gazdasági társasággá alakították. Milyen volt az első év, hogyan működik a társaság, mi a profiljuk, üzletpolitikájuk? Ezekről a kérdésekről folytattunk beszélgetést Grósz Györggyel, a Körös- menti-Skála Gazdasági Társaság igazgatójával. — Bevezetőül, kérem, mutassa be a gazdasági társaságot! — Négy megyében, Csong- dád, Szolnok, Hajdú, és Békés megyében összesen 42 tagpartnerünk van, a társaságot igazgatótanács irányítja, amelyben minden tagszövetkezet képviselője részt vesz, s egyenlő szavazattal bír. A gesztor a Skála-Coop. A 42 partner közül 40 az áfész — Békés megyéből egy kivétellel valamennyi áfész belépett —, továbbá tag a Békéscsabai Állami Gazdaság és természetesen a Skála- Coop. A gazdálkodáshoz szükséges tőkét ők adták ösz- sze, közvetlenül érdekeltek a társaság működésében, eredményeiben, mégpedig a nyereségen keresztül. Ugyanakkor kiemelt áruellátásban részesülnek. Tagpartnereink mellett természetesen minden más, kereskedelmi jogosítvánnyal rendelkező vevőt, állami, magánkereskedőt és közületet is kiszolgálunk. — A vevőknek, s gondolok itt a kiskereskedelemre és a vásárló nagyközönségre egyaránt, mit nyújt a gazdasági társaság? — Elsősorban az áruválaszték-bővítés a célunk, és feladtunk, nem pedig az alapellátás. Arra törekszünk, hogy minél kevesebb hiánycikk legven. A tervezésbe és a döntésbe mindig bevonjuk a partnereinket, s ismerve igényeiket, azokra az árukra koncentrálunk, amelyeket a vevő a boltokban keres, illetve azokra, amelyek tény„A körösladányi Üj Élet Tsz vezetősége és tagsága a Külügyminisztérium révén 1960-ban értesült arról, hogy Vietnamban, a Hanoitól északkeletre fekvő 5240 lakosú Vu La községben az Élcsapat Termelőszövetkezet — amelyet akkor magyar párt és kormányküldöttség látogatott meg, felvette a Vietnami —Magyar Barátság elnevezést. Ebből született Körösla- dányban az elhatározás, hogy a testvériség és szolidaritás jegyében a szövetkezet felveszi a Magyar—Vietnami Barátság nevet. Nemcsak a megyei, hanem az országos vezetés is egyetértett a gondolattal. Az új név felvételére — kis ünnepség keretén belül — a vietnami nagykövetség képviselőjének szíves jelenléte mellett — 1960. szeptember 2-án a Vietnami Demokratikus Köztársaság fel- szabadulásának 15. évfordulóján került sor.” — olvashatjuk „A körösladányi Közös út” című szövetkezeti történetet feldolgozó könyvből. Azóta immár több mint negyedszázad telt el, s ez a barátság tovább erősödött, s vált egyre bensőségesebbé. A két település és termelőszövetkezet vezetői, s tagjai rendszeresen felkeresik egymást. Most legutóbb Papp Károly tsz-elnök és Kardos Sándor, a tsz pártszervezetének titkára látogatott el a testvérszövetkezethez. — Éppen tíz éve. hogy Dorogi József, szövetkezetünk akkori elnöke járt a vietnami barátainknál — mondja Kardos Sándor. — Azóta különböző okok miatt nem tudtuk fellegesen gazdagítják a kínálatot, tehát van miből választania a vásárlónak. — Igen sok a kiskereskedelmi forgalomba kerülő árucikkeik között az import. Milyeti ez az arány? — Tavaly áruinknak csaknem 50 százalékát tette ki az import. Ugyanakkor hadd mondjam el, ez nem azt jelenti, hogy bővében lennénk a dollárnak, hanem arról van szó, hogy árucsere útján hozzá tudunk jutni sokféle árucikkhez. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy tagpartnereink számos olyan árut állítanak elő, amit exportálhatunk, s cserébe mást kapunk. Élünk is ezzel a lehetőséggel, tavaly például a hagymától kezdve a dióbélen át a birkáig a legkülönfélébb cikkeket exportáltuk, amelyekért itthon jól eladható árut kaptunk. Sokat költünk az import-ártámogatásra azért, hogy megfelelő mennyiségű árucserealaphoz jussunk. Egyébként társaságunk a gesztor — tehát a Skála-Coop minden jogosítványát élvezi, így módunk van tehát a közvetlen árucsere-lebonyolításra is. Csehszlovákiától kezdve Kubáig sok országgal van kapcsolatunk. A karácsonyi ünnepek előtt forgalomba hozott nyugati import, színes televíziókat sem dollárért, hanem áruért kaptuk cserébe. — Nem beszéltünk még arról, hogy mi a profilja ennek a nagykereskedelmi szervezeti formában működő gazdasági társaságnak. — Amint említettem, nem az alapellátás, hanem a választékbővítés a célunk. Három fő árucsoporttal foglalkozunk: élelmiszer-vegyiáru. ruházat, a harmadik pedig a vegyes iparcikk, különösen a híradástechnikai berendezések és a számítógépek. Üzletpolitikánk egyik alaptétele, hogy komolyan vesszük a kisboltok jó ellátását. Ezeknek a kis áfész-üzleteknek a keresni a távoli országban élő testvéri termelőszövetkezetet, de mi rendszeresen fogadhattunk vietnami vendégeket, a nagykövetség tagjait, vezetőit. Nemrégiben utaztunk mi is. Hanoiból a Vietnami Szolidaritási Bizottság vendégeként utaztunk tovább Hai-Hung megyébe, vezetőit havonta behozzuk a mikrobuszunkkal, s raktárainkban bemutatjuk a kínálatot. így elvileg semmi akadálya, hogy bármelyik községi boltban hozzájusson a vevő például a képmagnóhoz, éppúgy, mint a tv-hez, vagy egyéb szórakoztatástechnikai berendezéshez. Kis tételben is vásárolhatnak, nem ragaszkodunk a nagybani szállításhoz. — A Skála-monopolcikkek- kel kevés üzletben találkozhatunk. — Ez a kereskedőktől függ, ugyanis minden tagpartnerünknek lehetősége van vásárolni, bármelyik üzletébe is ezekből az árukból. — Mekkora volt a tavalyi forgalmuk? — Hozzávetőlegesen 20—22 ezer féle áruval foglalkozunk, Az eredetileg évi 350 millió forintos nagykereskedelmi forgalomra tervezett telepünkön csaknem 700 millió forintos forgalmat bonyoannak székhelyére, Hai Duongba. Itt a megyei tanács elnöke fogadott bennünket. Másnap Vu Laba vezetett utunk, a helyi termelőszövetkezet székházába, ahol láthatóan és érezhetően nagy örömmel és bensőséges, szívélyes barátsággal fogadtak bennünket a szövetkezet vezetői, tagjai. Délután a helyi kultúrház- ban nagygyűlést rendeztek tiszteletünkre, ahol zsúfolásig megtelt a terem, amikor Papp elvtárs adott tájékoztatót szövetkezetünk helyzetéről, eredményeiről, gondjairól. Még ezen a napon felkerestük a községben levő lítottunk le, az idén pedig talán már az egymilliárdot is elérjük. — Tehát meglepően nagyarányú a túlteljesítés. Vajon jóval kevesebbet terveztek az elvárhatónál, vagy más oka van a felfutásnak? — Az igazság az, hogy sokkal nagyobb az áruéhség, mint amire számítottunk. — Végül, milyen tervek, elképzelések foglalkoztatják az új évben a gazdasági társaságot? — A jogosítványunk szolgáltatásra is szól. Nos, vannak elképzeléseink e területen is, mégpedig azzal a céllal, hogy ,,több lábon álljunk”. Ipari tevékenységet finanszírozunk, van is már ilyen kapcsolatunk, például a Körös Kazángyártó Szövetkezettel. Ezt a szolgáltatást szeretnénk kibővíteni. Az elvünk az, hogy ha előbbre akarunk jutni, vállalnunk kell az ésszerű kockázatot. T. I. óvodát, megnéztük a nevezetességeket, középületeket, és bejártuk a tsz-t. Nem mindennapi látványt nyújtott a rizspalántázás, bár ekkor elég „hideg” volt, 15—20 fok. Vendéglátóink eldicsekedtek azzal, hogy — igaz, még csak mutatóban — de van már olyan gazdaság, ahol 22 tonna rizst takarítanak be hektáronként. Az átlag 8—10 tonna, amit évenkénti többszöri betakarítással érnek el. Másnap a megye nevezetességeivel ismerkedtünk, felkerestük az egyik népi hős emlékhelyét. Január 10-én Hanoiba utaztunk, ahol a szolidaritási bizottság adott fogadást delegációnknak. Ezen a találkozón képet kaptunk a megye iparának, mezőgazdaságának fejlődéséről, majd Bényei Béla nagykövet vendégeiként végre igazi, magyaros rántottcsirkét ehettünk. Felkerestük Ho Si Minh várost, egy felejthetetlen napot töltöttünk az egyik legnépszerűbb tengerparti üdülőhelyen, Vung Taun-ban és megcsodálhattuk az árapályt, amikor is métereket emelkedett szinte órák alatt a tenger szintje. Láttunk rizsaratást, kaucsukültet- vényt, felkerestünk egy háziipari szövetkezetei, ahol csigákra, kacsatojásókra leheletfinom képeket varázsolnak ügyes kezű asszonyok. Egyszóval csodálatos napokat töltöttünk vietnami testvéreinknél. Elutazásunkkor meghívtuk a tsz elnökét és a szövetkezetek tagjait, valamint egy fiatal tsz-elnököt. délről egy mezőgazdasági szakembert, összesen négy tagot, hogy töltsenek nálunk, előreláthatóan augusztusban tíz napot. Nagy örömmel fogadták azt is, hogy munkájuk megkönnyítésére egy MTZ-traktort, valamint egy villanyfejlesztő agregátort ajándékozunk a szövetkezetnek. Lejegyezte: B. O. Az amerikaiak elleni harcban elesett termelőszövetkezeti dolgozók emlékhelye fl búza és rizs barátsága Körösladányiak jártak Vietnamban Gazdaságpolitikai pártnapok T ársadalmi és politikai életünkben már jó ideje előkelő helyet foglal el a gazdaságpolitika. Ennek egyszerű oka van: gazdaságunk megújítása, korszerűsítése mindannyiunk egyik legfontosabb teendője, amely hatást gyakorol a szocialista társadalom építésére. Ennek lényeges eleme, hogy a párt- és a tömegszervezetek, tömegmozgalmak sajátos eszközeikkel segítsék ezt a munkát. Az agitáció, a propaganda, a tömegtájékoztatás akkor tölti be feladatát, ha a valóságnak megfelelően és nem egyoldalúan tükrözi a társadalmi, gazdasági folyamatokat. A korábbi gyakorlathoz igazodva az idén februárban megyénkben is megrendezik a gazdaságpolitikai pártnapokat, melyek programját tegnap közöltük. Ezek többsége üzemekben, intézményekben lesz. A kommunisták és a pártonkívü- liek részletesen megismerkedhetnek az ország gazdasági helyzetével, a VII. ötéves tervvel, az 1986-os esztendő feladataival, valamint a legégetőbb helyi, üzemi tennivalókkal. A 378 pártnapon lehetőség nyílik a vitára, az őszinte eszmecserére. Természetesen összevont pártnapokra is sor kerül, ahol egy-egy ágazat, vagy nagyüzem dolgozói mondhatják el véleményüket gazdaságpolitikánkról. Az egészségügyiek Békéscsabán, Gyulán és Orosházán, az oktatásban és a közművelődésben dolgozók a megyeszékhelyen, Békésen és Szarvason találkoznak. Ilyen pártnapot tartanak a békéscsabai téglagyárban, a konzervgyárban, Orosházán a kőolajosoknál, Szeghalmon a Csepel Autóban, Mezőhegyesen a mezőgazda- sági kombinátban és a Mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben. Ha mérlegre tesszük a tavaly befejeződött VI. ötéves tervet, megállapíthatjuk: a terv valamennyi előirányzatának teljesítését a világpiacon tapasztalt nehézségek és saját termelésünk hatékonysága nem tette lehetővé. A két fő cél az volt, hogy állítsuk helyre a külgazdasági egyensúlyt és őrizzük meg az elért életszínvonalat. Ezeket lényegében sikerült megvalósítanunk. Pedig rengeteg nehézséggel kellett megküzdeni. Mint ismeretes, 1981 végén nemzetközi hitelválság robbant ki, amely Magyarországnak is sok gondot okozott. Nehezebben jutottunk hitelhez, megnőttek a kamatok. Mindez két-három évi kemény küzdelmet jelentett. Tudtuk, fizetőképességünket csak úgy leszünk képesek megőrizni. ha a tervezettnél előbb kezdjük meg az adósságok visz- szafizetését. Közben növeltük a kivitelt, de emiatt több területen háttérbe kellett szorítani a gazdaságossági követelményeket. Ráadásul ezekben az években csökkentek a világpiaci árak, az értékesítési lehetőségek. Különösen érzékenyen érintett bennünket, hogy lényegesen kevesebb pénzért tudtuk eladni a húst, a vaskohászati és az alumíniumtermékeket. E nehézségek ellenére megőriztük gazdasági vívmányainkat. Rövid időn belül növeltük az exportot, csökkentettük az importot. Figyelemre méltó eredményeket értünk el az energia- és anyagfelhasználásban, s néhány területen előrehaladtunk a gazdasági szerkezet korszerűsítésében. A villa- mosenergia-termelésben megjelent az atomenergia, megkezdődött a mikroelektronikai alkatrészek sorozatgyártása, a gabonatermesztésben elért hozamainkkal a világ élvonalába kerültünk, fejlődött az idegenforgalom. Az elmúlt tervidőszakban az életszínvonal megőrzésére és az életkörülmények javítására annyit /ordítottunk, ameny- nyit a terv előirányzott. Sajnos, 1982 és 1984 között nem sikerült egyensúlyban tartani a bérek vásárlóerejét. A kiegészítő tevékenységekből származó jövedelem azonban számottevően emelkedett. Az is igaz viszont, hogy a fogyasztói árakat a tervezettnél jobban növeltük, így tarthattuk egyensúlyban a fogyasztói piacot és az áruellátás jó színvonalát. Ugyanakkor a szociális kiadások öt év alatt, változatlan árakon, 13—14 százalékkal nőttek. Ilyen célokra 18 milliárd forintot fordítottunk, amely a tervezettnek több mint a kétszerese. Hozzá kell tenni azonban, hogy ennek nagy része a fogyasztói árak emelkedését volt hivatott ellensúlyozni. Most elmondhatjuk: sikerült túljutni a kritikus időszakon. A legfontosabb, hogy ismét egyensúlyba került az ország gazdasága. Ebben nagy szerepe volt népünk megértésének, tenni- akarásának és áldozatvállalásának, amely erőt, önbizalmat adott a feladatok megoldásához. Biztonságot jelentett a KGST-partnerekkel való jó, kiegyensúlyozott együttműködés. A szocialista nagyüzemek többsége kiállta e nehéz idők próbáját. Kidolgoztuk az irányítási rendszer komplex továbbfejlesztésének programját és elkezdtük a megvalósítását. Az eredmények mellett látnunk kell, hogy a választott út nem volt mindig sima, itt-ott feszültségek keletkeztek. A fejlesztési források megcsappanása lassította a gazdaság fejlődését, nagy lett az inflációs nyomás. A keresetek és a pénzbeni társadalmi juttatások reálértékét nem tudtuk megőrizni, a reálbérek csökkentek, költségvetési intézményeink szolgáltatásai romlottak, s mindez kedvezőtlenül befolyásolta a társadalmi közhangulatot. A gazdaságirányítás _ olyan döntésekre kényszerült, amelyek a vállalatokat kedvezőtlenül érintették, nehezítették a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodást. Mégis, a párt helyesen tette, hogy ameny- nyire csak lehetett, óvta a magyar belpolitika stabilitását, a veszteségekből kevesebbet engedett a lakosságra hárítani. A gazdaságpolitikai pártnapokon bizonyára megkérdezik: lehet-e mindent csak a külső tényezőkkel magyarázni? A válasz egyértelmű. A fő figyelmet arra kell fordítani, hogy mit és hogyan javíthatunk a saját munkánkon. A nyílt szembenézés kötelességünk. Ehhez minden feltétel adott. Az állampolgárok helyeslik és segítik a párt politikáját és cselekvő részesei a megvalósításnak. Ez óriási erő, hiszen ezen nyugszik az ország belső stabilitása, a széles körű társadalmi összefogás. E z év kezdetén új ötéves terv teljesítéséhez láttunk hozzá. Ennek lényege: a termelés hatékonyságának fokozása, a műszaki haladás gyorsítása, a külső és a belső gazdasági egyensúly, az életszínvonal, az életkörülmények érezhető javítása. Fontos feladatunk azt az elvet érvényesíteni, hogy a támogatás a szükségletek, a közteherviselés a jövedelmek, a keresetek pedig a teljesítmények szerint alakuljanak. Gyakran felvetik azt is: vissza kell adni a főmunkaidő rangját, becsületét. Itt tényleg van tennivaló, mert az ötmillió aktív kereső munkaidejének mintegy 15—20 százaléka kiesik. Az elmondottak világosan jelzik, hogy az új ötéves terv a szorgalmas munka, a szerény előrehaladás terve, olyan program, amelyért érdemes dolgozni. Seres Sándor
