Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-07 / 32. szám

1986. február 7., péntek o Ez a kemping eladó? Avagy: nem mind Arany, ami Szarvas Elegáns Mercedes áll meg Szarvas főutcáján. Középkorú úr száll ki a kocsiból, kezében térképpel, prospektussal. Ha­mar kiderül, hogy nyugatra szakadt hazánkfia. Választékos magyarsággal kérdezi a járókelőket: miért zárták be a kem­pinget. a német nyelvű tájékoztatóban egész évi nyitva tar­tás szerepel. Bosszankodik. Most hova a csudába menjen? Ezen a vidéken vadászik, jól megfelelt neki az Aranyszarvas szolgáltatása. Az étteremben degeszre tömte a hasát magya­ros ételekkel, a motelben csend volt, senki sem zavarta a nyugalmát. CAMMNC ■ “ [ L EC. Köze le 661 sz fiUOD á 'fóKAWíR^l (a U -r óv'AlO X X >g X-X ><r V'Y A szarvasiak bólogatnak, sajnálkoznak és széttárják a kezüket. Ezt mi sem értjük, kedves uram. Nem tartottak népszavazást, egyszerűen rá­tették a lakatot az étterem­re. a motelre, a faházakra, téli álomba merült a kem­ping. A tanács is áldását adta az ügyre, mondván: ez a vendéglátóipari vállalat gondja. Az állampolgárok pedig makacskodtak. Mint­egy félszázan toporogtak Fekete Jánosnak, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhe­lyettesének, Szarvas ország- gyűlési képviselőjének fo­gadóóráján. Azt hajtogatták: ez kérem tisztességtelen do­log, a városnak szüksége van az egyetlen reprezentatív ét­teremre, zenés szórakozó­helyre, amely úgy melléke­sen a közétkeztetést is szol­gálja. Aztán elült a vihar. Mert ugye, a szélmalom­harcnak nincs sok értelme! Csípős északi szél csap az arcomba. Tanácstalanul ál­lok a kapuban. Szemben az arborétum évszázados fái megdermedt felkiáltójelként törnek az ég felé. A néma­ság elszomorít. Nézem az ajándékbolt üvegablakára erősített táblát, miszerint a kempinget május elsején nyitják meg. A legközeleb­bi szálloda Békéscsabán a Körös, Gyulán a Komló és a Park Hotel. Hogy mit szól mindehhez a nyugatnémet vagy az olasz vendég? Nem tudom. Jó lenne szóra bírni valakit, de a kemping körül tébláboló emberek hallgata­gok. Van ugyan vélemé­nyük, de minek nagydobra verni. Így saját benyomása­imra hagyatkozom. A kerí­tés mögött a látvány lehan­goló. A faházak állapota bi­zony nem a legjobb, látszik rajtuk az idő vasfoga, rájuk férne az alapos felújítás. Az utca embere már csak ’e- gyint: „Szarvas mindig is hátrányban volt a megye többi városaihoz képest. Az Aranyszarvast is szándéko­san tették veszteségessé.” A szerkesztőségben levél vár, ez áll benne: „A kiala­kult helyzetért a Békés Me­gyei Vendéglátóipari Válla­lat a felelős. Az Arany­szarvas éttermet és kempin­get 1985. november 1-én egy­szerűen becsukta és ehhez, sajnos, a város vezetői hoz­zájárultak. Senki nem kér­dezte meg az ott étkező 1300 gyerek szüleit, a 300—400 felnőttet, akik szintén ide járnak ebédelni...” A levél íróját Molnár Lászlónak hívják, a Szarvasi Óvónőképző Intézet igazga­tói hivatalát vezeti, immár 27 éve. A város közéletének kitűnő ismerője, volt taná­csi osztályvezető, vb-titkár, 25 esztendeje pártpropagan­dista. Intelligens, szókimon­dó ember. Szabatos beszé­dét gesztikulálással kíséri. Nem rejti véka alá felhábo­rodását. Azt mondja, hogy a közétkeztetés minden terhét a Délép-üdülőre és az áfész- re zúdították. Az Árpád Szállót felújítják, nagy a zsúfoltság. Hat gyerek ül a négyes asztaloknál, a koszt is romlott, elvétve kapnak a diákok gyümölcsöt, süte­ményt. Huszonöt évig volt a Pedagógus-szakszervezet városi titkára, verte a va­sat, hogy építsenek központi konyhát a gyermekélelmezés megoldására. Azt a választ kapta: erre nincs szükség, ott van az Aranyszarvas, amely minden igényt kielé­gít. Bezárva is? Közben telefonál, intézke­dik. Lehuppan a székre, idegesen kotorász az iratok között. Olvasom a levelező tagozatos hallgatók vizsga­rendjét. Hetente 2-3 napot töltenek Szarvason ezek a lányok és fiatalasszonyok, akik az ország négy megyé­jéből érkeznek. De nincs hol lehajtani a fejüket éjszaká­ra. A DATE Főiskolai Kar itteni diákszállóját átépítik, az Árpádban alig van hely és drága. A hivatalvezető felemeli a hangját. Halla­nám csak, miket mond a 100—200 óvónőjelölt férje! Miféle város az, ahol nem lehet tisztességesen ebédelni és megszállni? Ugyanakkor az itteni fiatalok sincsenek elragadtatva. Vége a kultu­rált esti szórakozásnak, a diákváros ifjú emberei kénytelenek kocsmába járni. Jönnek, illetve elmennek a külföldi vadászok, több mint 900 éjszakát kötöttek le az olaszokkal, a nyugatnémetek csak ezután jöttek volna. El­mennek a szerencsétlenek Szentesre, Orosházára, de mit kezdjenek a kutyáikkal, az autóikkal, amelyeket a kempingben jó helyen tud­hattak, illetve lemoshattak, karbantarthattak. Az arbo­rétumnak évente 100 ezer látogatója van, télen az ÖKI-ben, a Haki-ban tanfo­lyamokat tartanak. Az Aranyszarvas aligha idény­jellegű üzlet, és főképpen nem lehet a Balaton környé­kéhez hasonlítani. Tegyék nyereségessé, hiszen az eu­rópai hírű kemping előbb- utóbb bezárva is tönkre­megy. Köztudott Szarvason, hogy 80 embert eresztettek szélnek, közöttük kipróbált szakembereket, műszakiakat. És nem válogattak az eszkö­zökben, olykor megalázó mó­don jártak el ezekkel az em­berekkel. Hol van az évi 5-6 millió forint nyereség, amely Szarvason képződött? Ha végképp nem megy a bolt, adják el a kempinget! Bú­csúzóul még annyit tesz hoz­zá: „Alapvetően kedélyes, optimista ember vagyok. An­nak ellenére, hogy átestem egy szívinfarktuson és tüdő­embólián, de ez az Arany­szarvas-ügy már az elvisel- hetőség határát súrolja...” Az áfész-központ sáros udvarán tócsákat kerülgetek. Az elnökasszony, Nagy Jó- zsefné nem örül túlságosan a látogatásomnak, mintha sejtené: megint valamilyen rázós ügybe „keveredtem”. Gondterhelten idézi fel az Aranyszarvas bezárásának körülményeit. A városi ta­nács kezdeményezésére ösz- szehívott értekezleten ott volt minden érdekelt. Elfo­gadták a vendéglátóipari vál­lalat érveit, hogy a kemping és az étterem téli üzemelte­tése tetemes veszteséggel jár, Kilencszáz emberre egyetlen konyhán főzni azonban alig­ha egyszerű, a Köjál sem já­rult hozzá. Így 500 felnőttet és diákot vállaltak, akiknek a fele az Árpád étteremben, a gyerekek másik része pedig az iskolában ebédel. A tár­gyi feltételek megteremtése is gondot okozott, némi hu- závona után a vendéglátó­ipari vállalat átadta a hi­ányzó evőeszközöket. Azt vi- szint kikötötték: legalább két évig szeretnék ezt csinálni, nyilván üzleti meggondolás­ból. Ami a szállodát illeti: az Árpádban jelenleg 16 két-három ágyas szoba van, az átalakítás után huszon­kettő lesz. Csakhogy a szö­vetkezet tagja a Coop-Hotel országos láncnak, amely azt jelenti: az előre lefoglalt szobákat, ha azok üresen áll­nak, akkor sem adhatják ki másnak. Ezért lenne nagy szükség olykor a kemping központi fűtéses, 4 ágyas, té­vével felszerelt szobáira. Vé­gül megkérdezem: mikor ke­rül lakat alá az Árpád? Nagyné mosolyog, érti a cél­zást. Komolyan válaszol: „Mi is ráfizetünk, higgye el, de itt élünk, dolgozunk Szarvason. El kellene buj­dosnom, ha netán ilyesmire adnám a fejemet.” Otthon előveszem a színes prospektusokat, az útiköny­veket. Ilyesmiket olvasok: a 44-es úton haladva, egy kilo­méter után érjük el a min­den igényt kielégítő kem­pinget, a bekötő út elején az Aranyszarvas vendéglő ga­rantálja a színvonalas ki­szolgálást. A kempingben 106 személyt befogadó motel. 200 embernek elegendő alpesi faházak sora, ezer sátorhely, tenisz- és lovaspálya várja a vendégeket. De itt van az a bizonyos lakat is. Ez nyugta­lanít. Telefonálok, dr. Tóth Józsefet, a Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat' igazgatóját keresem. Érzem a hangján, hogy ingerült. Nyi­latkozott már erről a tévé­nek, a rádiónak, a Belkeres­kedelmi Minisztérium is egyetértett a kemping bezá­rásával. Mit akarok? Az­tán mégiscsak megegyezünk. Ülök az igazgatói szobá­ban. Van időm, dr. Tóth még nem fejezte be az előző tár­gyalását. A kezembe nyomja, a tavaly szeptember elején készült jegyzőkönyvet, amely többek között a szarvasi kemping 6 hónapos bezá­rásának indokait taglalja. Lapozgatok, miközben eszembe jut, hogy egyesek félresikerült beruházásnak nevezték a szarvasit. Pedig először ment minden, mint a karikacsapás. A megyei ta­nács kötelezettséget vállalt 24,5 millió forint és kama­tainak kifizetésére, az első részlet után azonban vissza­lépett. Azóta rendeződtek a dolgok, de a vállalat a sa­ját pénzét kapta vissza, mi­közben eladósodott. Mahol­nap a legszükségesebb fel­újításokra sem jut pénz. Böngészem a gépelt soro­kat, amelyek szerint az 1980. augusztusában megnyitott kemping minden évben vesz­teséges volt. Először nem is nagyon figyeltek oda. A 3—3,5 milliós ráfizetés már felnyitotta a szemüket. Ten­ni kell valamit! Tavaly már minden vállalati fórumot megjárt az ügy. Egyetértett a kemping bezárásával a párt-, a KISZ-alapszervezet, a szakszervezet, a KPVDSZ megyei képviselője. Az admi­nisztráció tehát tökéletes. Fel is állhatnék, mint aki jól végezte dolgát. Mégis megvárom az igazgatót. Az­zal kezdi, hogy nem érti a felháborodást. Az a termé­szetellenes, ha egy kemping télen is nyitva van. Egyéb­ként annak idején nem akar­ta az áfész átadni a közét­keztetést, ugyanolyan közel­harcot kellett vívni, mint most a viszavételért. Ami a legfontosabb: úgy tudják nyereségessé tenni a kempin­get, ha télen bezárják. Óriá­si összegeket vitt el télen a fűtés, a világítás, a meleg­víz-szolgáltatás és a bérkölt­ség. Az egész fűtési rendszer olajjal működik, megoldha­tatlan a nyereséges téli üze­meltetés. Tavaly már 5,5 millió forintot tett ki a vesz­teség, májustól szeptemberig viszont 1,5 millió a nyere­ség. A gázfűtésre való átál­lás 12—14 millióba kerülne, de a további üzemeltetés sem lenne olcsóbb az olaj­nál. A külföldi partnereket előre értesítették, az alkalmi vendégek pedig nem számot­tevőek. Igaz, az alkalmazot­tak zöme jelenleg nem a vállalatnál dolgozik, de csak egyetlen embernek mondtak fel, mert nem fogadta el a felkínált állásokat. A többi­ek fizetés nélküli szabadsá­gon vannak, vagy bejárnak Békéscsabára, sokuknak le­járt a szerződése, mintegy tí­zen a kempingben maradtak, hogy a tavaszi nyitás zavar­talan legyen. Valóban, je­lentkeztek vevők is a kem­pingre. Például a Szarvasi Dózsa Termelőszövetkezet 6 milliót ígért. Erre mondta dr. Tóth: „Nevetséges, 90 millióért tárgyalhatunk.” Ér­deklődött a NOVOTRADE Rt is, de az üzlet nem köttetett meg. Annyiban maradtak, hogy a cég Pesten irodát nyit. onnan segíti Békés me­gye idegenforgalmát, főleg Szarvasra küldenek külföldi vendégeket, turistákat. Ennyi. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Szívem szerint a szarvasiaknak adok igazat, akik egy kicsit büszkék is erre a létesítményre. Azon­ban azt is világosan látni kell, hogy ez a kemping és vendéglátóhely csak az ere­deti elképzelések, nevezete­sen a termálprogram meg­valósítása után töltheti be feladatát. Pillanatnyilag az érzelmeken felülkerekedik a racionális közgazdasági szem­lélet, amellyel nehéz vitat­kozni. Persze, lehet most el­mélkedni azon, hogy miért ráfizetésesek az elegáns ét­termek, miközben 200—400 százalékos haszonkulccsal dolgoznak? Viszont a segéd­anyagok, a fogyóeszközök, a nyomtatványok, a közüzemi díjak, a nyersanyagok árai borsosak. Egyetlen külföldi rozsdamentes kés 100 fo­rintba kerül, amely gyakran a vendégek zsebébe vándo­rol. És itt van a burjánzó adminisztráció. Az úgyneve­zett központi költségek a szarvasi kempingnél évente 900 ezer—egymillió forintot tettek ki. Lehetne spórolni a létszámmal is, hiszen külföl­dön feleannyi embert alkal­maznak a szállodákban, ét­termekben, mint nálunk. Szerintem ebben az esetben a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha olyan cégnek adnák el a kempinget, ame­lyiknek elegendő pénze van a hosszú távú nyereséges fenntartáshoz. Mert ezek a gondok az évek múlásával nem csökkennek, hanem gya­rapodnak. Nekünk viszont olyan kecses szarvasra van szükségünk, amely aranyat is hoz a konyhára. Seres Sándor Gyulán a vízgépészeti vállalatnál kínai megrendelésre a Forgó—Heller-féle hőcserélő be­rendezéshez gyártanak gépegységeket mintegy 30 millió forint értékben. Ezt megelőzően hasonló berendezéseket gyártottak és szállítottak Iránnak, a következő időszakban pedig Törökországba indul hasonló gép Fotó: Béla Ottó XI:"!I i Így is lehet. A Békés me­gyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál ta­valy ötvenkét baleset for­dult elő. Nem kevés, mint ahogyan a miattuk munká­ból kiesett idő sem, ami 914 napra rúgott. Az okok sokfélék. A balesetvédelmi oktatások nem eléggé hatá­sosak, úgymond legfőbb jel­lemzőjük a sablonosság. Márpedig abból kevésbé okulnak az új munkások, akik nemrég kerültek a vál­lalathoz. Kiderítették ugyan­is, hogy a legtöbb balesetet éppen az új dolgozók szen­vedték el, akiket nem készí­tettek fel megfelelően a balesetvédelemre... A szarvasi malomban tavaly egyetlen baleset nem volt, pedig egy malomban mindig kísért a baleseti veszély ... Amikor a fagyos időjárás beköszöntött, nem restellték a malom környékén felszór­ni az utakat, gyalogjárókat, nehogy véletlenül is valaki elcsússzon ... (Békés megyei Népújság, 1966. február 8.) Békés az ország legjobb rizstermő megyéje. Még eb­ben a hónapban sort keríte­nek egy megyei rizstermesz­tési tanácskozás összehívá­sára ... A megbeszélést az teszi szükségessé, hogy az utóbbi tíz esztendőben Békés megye az ország legjobb rizstermő megyéje lett. Az elért eredményeket szeretnék megbeszélni, s megvitatni a további feladatokat. Ez igen fontos, mivel az utóbbi két esztendőben megyénkben a rizstermő terület csökkent, de csökkent a holdankénti hozam is. A megye területén hatezer hold korszerűtlen rizstelep van. Ebből házi ki­vitelben mintegy háromezer holdat lehetne korszerűsíte­ni... (Békés megyei Népújság, 1968. február 8.) Gyorsmérleg a téli vásár­ról. A megyei tanács keres­kedelmi osztályára befutot­tak a jelentések a téli ru­házati vásár eredményéről. Ezek szerint megyénk álla­mi és szövetkezeti kereske­delmében az első három na­pon összesen 13,7 millió fo­rint értékű árut adtak el 20—30—40 százalékos áren­gedménnyel, ami azt jelenti, hogy a lakosság 2,5 millió, forintot takarított meg. Egyébként a kereslet jóval meghaladja az egy évvel korábbit, hiszen méteráru­ból 80, kötött, és divatcik­kekből 30, konfekcióból 20, cipőből 60 százalékkal adtak el többet, mint tavaly. Az áfészek forgalma 25—30 szá­zalékkal nagyobb a múlt évinél, összes bevételük mintegy hatmillió forintra tehető. (Békés megyei Népújság, 1818. február 7.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents