Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-07 / 32. szám
1986. február 7., péntek NÉPÚJSÁG Ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága Bécs: új szocialista javaslatok Marcos végnapjai? Az Országgyűlés külügyi bizottsága csütörtökön Szűrös Mátyás elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett Péter János, az Országgyűlés alelnöke, Várkonyi Péter külügyminiszter és Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. A testület megvitatta a Mihail Gorba- csovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának január 15-i nyilatkozatában ismertetett, átfogó szovjet nukleáris leszerelési programot, és állást foglalt a javaslattal kapcsolatban. A külügyi bizottság a nemzetközi helyzet alakulása szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek minősítette, hogy a legújabb szovjet javaslatok az évszázad végéig terjedő konkrét menetrendet irányoznak elő a világ nukleáris fegyverektől való teljes megszabadítása, a világűr militarizálásának megakadályozása, valamint a vegyi fegyverek teljes és általános megsemmisítése érdekében. A külügyi bizottság hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a szovjet kezdeményezés síkraszáll a hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentése mellett is — mindenekelőtt az európai térségben —, és szorgalmazza a fegyverkezési verseny megfékezése során felszabaduló anyagi eszközöknek a fejlődés meggyorsítása, a világ égető problémáinak megoldása érdekében történő felhasználását. A külügyi bizottság rámutatott, hogy a javaslatok messzemenően figyelembe veszik valamennyi érintett fél jogos biztonsági igényét, az egész emberiség érdekeit. Rugalmasságuk lehetőséget kínál a problémák fokozatos, ésszerű megoldására, az előrehaladást segítő kompromisszumok kimunkálására valamennyi leszerelési fórumon. A külügyi bizottság kívánatosnak tartja, hogy az egyetemes jelentőségű szovjet javaslatokat valamennyi érdekelt fél — mindenekelőtt az Egyesült Államok — gondosan, jelentőségüknek megfelelően tanulmányozza, és azokra mielőbb érdemi, építő jellegű, a két nagyhatalom vezetőinek genfi csúcstalálkozóján közösen elfogadott elveknek megfelelő választ adjon. Ez kedvező fordulatot eredményezhetne a nemzetközi helyzetben, megnyithatná az utat a nukleáris fenyegetés végleges elhárításához, a nemzetközi biztonság tartós szavatolásához, s a bizalom építésével előmozdítaná az enyhülés újabb szakaszának kibontakozását. Az Országgyűlés külügyi bizottsága üdvözli és támogatásáról biztosítja a nagy horderejű szovjet leszerelési programot. Reményét fejezi ki, hogy a különböző két- és több oldalú fórumokon mielőbb hatékony megállapodások születnek a nukleáris és egyéb fegyverzetek korlátozására, majd fokozatos felszámolására, a háborús veszély csökkentésére és kiküszöbölésére. Meggyőződése, hogy e cél eléréséhez szükség van az emberiség • jövőjéért felelősséget érző valamennyi politikai tényező, a kormányok, a pártok, a társadalmi szervezetek és mozgalmak, minden békeszerető ember tevékeny hozzájárulására — fejeződik be a külügyi bizottság állás- foglalása. A testület megvitatta és jóváhagyta 1986. évre szóló munkatervét is. A két napirendi pont feletti vitában felszólalt Várkonyi Péter, Péter János, Jakab Róbert- né, a külügyi bizottság titkára, valamint Morvay László (Bp.), Réger Antal (országos lista), Szentágothai János (országos lista), Barcs Sándor (országos lista), Kállai Gyula (országos lista), és Sebest Lászlóné (Békés megye) képviselők. Két új javaslatot tettek a szocialista országok csütörtökön Bécsben, a középeurópai haderők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon. Az ülésen Stanislaw Przy- godski, a lengyel küldöttség vezetője ismertette a szocialista országok álláspontját. Ezek szerint a csapatcsökkentés első szakaszában ti- zenegyezer-ötszáz szovjet katona távozna a közép-euró- hpai térségből, cserébe azért, hogy az Egyesült Államok hatezer-ötszáz katonát von vissza saját területére. A Varsói Szerződés eddig húszezer szovjet, illetve tizenháromezer amerikai katona kivonását javasolta az első szakaszban, míg a NA- TO-országok tizenegyezer ötszáz szovjet katona ellenében ötezer amerikai katona kivonására tettek javaslatot. A szocialista országok ugyanakkor, fenntartják azt az álláspontjukat, hogy a katonai szembenállás csökkentése csak akkor lehetséges, ha a létszámmal egy- időben csökkentik a térségben lévő fegyverzet mennyiségét is. A Nyugat ezt mindmáig ellenzi. A szocialista országok álláspontjának a lengyel küldött által ismertetett másik fontos eleme az, hogy — ha a kivonásokban már megállapodtak — a megbízható ellenőrzés érdekében beleegyezik állandó helyszíni ellenőrző pontok létesítésébe. A Nyugat eddig azzal hátráltatta a bécsi értekezleten az érdemi haladást, hogy a közép-európai térség keretein is túlterjedő ellenőrzési intézkedéseket követelt. Ami az első visszhangokat illeti, a csütörtöki ülés után egy nyugati szóvivő, William Searle óvatos derűlátással úgy fogalmazott, hogy „most egy kicsivel több mozgást látunk, mint az elmúlt időben”. Hozzátette azonban: „még nagy munkát kell végezni”. A UPI amerikai hír- ügynökség értékelése szerint az új szocialista javaslatok „nem jelentenek áttörést”, ám nyilvánosságra hozataluk jelzi azt, hogy a több mint 12 éve folyó tárgyalások kimozdultak a holtpontról. A Fülöp-szigetek jelenlegi elnöke bajban lehet. Ma ezen a számára baljós február 7-én honfitársai arról döntenek, hogy a kis cédulán az ő nevét, avagy az ellenfélét dobják-e be. Köztudott, hogy a sok ezer szige- tű ország népének igen jelentős része lázadozik a mai elnök, Ferdinand Marcos ellen. Ugyanakkor páratlanul népszerűnek bizonyult az a név, hogy Aquino. Márpedig Marcos vetélytársa az elnök- választáson a Corazon Aquino nevet viseli, özvegye annak a Beningo Aquinónak, akit a Marcos-didaktúra formált az ország legismertebb és legkedveltebb ellenzéki vezérévé, s akit éppen ezért gyilkoltak meg a manilai repülőtéren két éve, amikor száműzetéséből hazaétrt. Idézzük hát fel egy kicsit az elmúlt két évtized történelmét! A Fülöp-szigeteken éppen két évtizede vette át a hatalmat Ferdinand Marcos, aki nagyon hamar felépített egy közepesen jobboldali beállítottságú, egyértelműen Amerikára kacsintó — támaszkodó, a társadalom egy kis rétegének érdekeit erőszakosan is képviselő, az ötvennégy milliós lakosság nagyobb részét ekként elnyomó rendszert. A belső lázadások nyomán léptette á£, országát Marcos a diktatúra fázisába a hetvenes évek elején. Ekkor már a gazdaságban nem jelentéktelen szerepet betöltő liberális burzsoáziának sem tetszett a mindinkább családivá, korrupttá és kegyetlenné váló uralom. Így vált ellenzékivé Aquino, az egyik leggazdagabb, legtekintélyesebb család sarja, akinek rövidesen Svájc csütörtökön cáfolta azt a haiti sajtónyilatkozatot, amely szerint a latin-amerikai ország genfi ENSZ-missziója nem kért politikai menedékjogot Duvali- er diktátor számára. A svájci külügyminisztérium szóvivője szerint szerdán nem hivatalos formában felkérték a svájci hatóságokat: tegyék nagy lett a politikai hatása az országban. Marcos ezért becsukatta, majd száműzte. A Fülöp-szigeteken azonban az elmúlt hat-nyolc évben állandósultak a rendszer elleni megmozdulások, Aquino távollétében is. Marcos hol erőszakkal, hol engedményekkel próbálkozott. — hiába. Ugyanakkor az amerikai politikának különleges érdekei fűződtek az országhoz. A kivételesen jó földrajzi fekvés kínálta, hogy itt épüljön föl' a csendes-óceáni -kelet-ázsiai térség legnagyobb amerikai légibázisa és tengerészeti támaszpontja. Washingtonnak mind kellemetlenebb lett Marcos re- zsimjének erőszakossága, viszont biztonságot jelentett kipróbált hűsége. Mégis kínos partnerré lett, amikor 1983-ban meggyilkolták a hazatérő Aquinót. Világszerte nagy volt a felháborodás, mert hamar kiderült, hogy majdnem bizonyosan az elnök leghívebb tábornokai gyilkolták meg az ellenzék vezérét. Vizsgálat indult — kénytelen-kelletlen —, de végül tavaly novemberben felmentették a gyanúsítottakat. Az özvegy a nevével teszi meglehetősen esélytelenné a diktátort. Persze csak ha ez a választás korrekt körülmények között zajlik le. Erre azonban nincs semmi garancia. Az is nyilvánvaló,, hogy a vezető tábornokok, Beningo Aquino valószínű gyilkosai aligha örülnének az özvegy győzelmének. Nem véletlenül elemezgetik egy ideje a Fülöp-szigetekre figyelő szakemberek egy katonai puccs esélyeit. lehetővé Duvalier és ötventagü kísérete számára, hogy „időlegesen” az országban tartózkodhasson. Svájc elutasította a kérést. A hatóságok tudomása szerint korábban már Görögország, Olaszország Spanyolország, és valószínűleg más európai, valamint latin-amerikai államok is elutasították a haiti elnök kérését. Hz SOI alternatívája A Szovjetunió űrkutatási tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az olyan nagyszabású program, mint a Marsra személyzettel indítandó űrhajó felbocsátása, nem lehetséges nemzetközi együttműködés nélkül. Ezt hangsúlyozta a Pravdának nyilatkozva Roald Szaggyejev szovjet akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézetének igazgatója. A szovjet tudós azzal kapcsolatban fejtette ki véleményét, hogy Carl Sagan amerikai csillagász a Parade című amerikai folyóiratban közös Mars-expedíció megvalósítását szorgalmazta. A szovjet tudós utalt arra, hogy Sagan a szovjet és amerikai személyzettel indítandó űrhajó felbocsátását a washingtoni kormány csillagháborús tervei alternatívájának tekinti. Amerikai kollégájának elemzéseiből Szaggyejev kiemelte azt is, hogy eg'y ilyen közös program fele annyiba kerülne, mint amennyit Washington 1993.-ig a hadászati védelmi kezdeményezésre előirányzott. Avar Károly Duvalier nem lel ú] hazára „Gyilkosság részletre” Spiegel-riport az NSZK-beli atomerőművekben dolgozó vendégmunkásokról (rövidítve) A Német Szövetségi Köztársaság atomerőműveinek sugárveszélyes övezeteiben vendégmunkásokat alkalmaznak, hogy a német személyzet egészségét kevésbé veszélyeztessék. Günter Wallraff, a leleplező könyveiről ismert, társadalomkritikus író legújabb könyve is — melynek címe: Egészen lenn — erről szól. Wallraff arra figyelmezteti az olvasókat, hogy a képzetlen, a munkára nem felkészített és a nyelvet nem beszélő idegen munkásokat módszeresen „égetik el” ezekben az üzemekben. Az atomerőműveket menedzselők, munkaadók persze megalapozatlan „horrorképnek” nevezik azt, amit Wallraff ábrázol. Ám komoly szakemberek, tudósok is kifogásolják a nukleáris üzemekben lévő munkavédelmi oktatást, eljárásokat. A Manpower Firma különleges áruval kereskedik: munkaerőt kölcsönöz, mégr hozzá nagyban. Telefonosokat és üzemgazdászokat, villamos hegesztőket és titkárnőket közvetít üzemről üzemre. „Embereim” — mondja a Manpower Firma frankfurti leányvállalatának főnöke. Wolfgang Stüber — „a saját tőkém”. És az üzlet virágzik. Érzékenység, különleges elkötelezettség és nagyfokú körültekintés szükséges hozzá. Stüber csakis abszolút megbízható személyzetet kínál, akiket előzőleg szóban, írásban és a legmodernebb technika segítségével készít fel a munkára. És ez a munka — szerinte — nagyon is egyszerű, a fizetés érte pedig kifejezetten jó. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a munkások közül többen két -három nap után megszöktem a munkahelyükről, mert elegük volt, és mert — féltek. Az NSZK nukleáris üzemeiről van ugyanis szó. ahol a kisegítő erők igen veszélyes anyaggal dolgoznak. Plutóniumot mérnek, sugárveszélyes port takarítanak, rádióaktív anyagokat kezelnek ... Az atomerőműve^ közötti munkaerőkölcsönzés nem számít különös esetnek. Több mint tízezer munkás szegődik ei évente ilyen üzemekbe, hetekre, vagy hónapokra. A szövetségi köztársaság húsz ilyen üzemében rendszeresen jelentkeznek ezek a kölcsönmunkások, hogy a törzsszemélyzetet kíméljék a rizikótól. Az NSZK-ban több száz munkaadó került kapcsolatba az ilyen erőművekbe, üzemekbe való munkaerőközvetítéssel. Csak Frankfurt környékén jelenleg 130 cégnek van engedélye arra, hogy munkásokat foglalkoztasson nukleáris üzemekben. Az egyik — dél-német — cég főnöke 120 alkalmazottját hagyja erőműről erőműre vándorolni. Ezek a munkások rádióaktív szennyeződéssel kerülnek érintkezésbe, egészségüket teszik kockára. Körülbeüli tíz márka körüli bruttó órabérért dolgoznak. Günter Wallraff író török vendégmunkásnak álcázva magát, gyűjtötte tapasztalatait az atomüzemekben s többnyire török nemzetiségűek. A vendégmunkások hirdetésekre jelentkeznek, a hirdetések pedig magas bért, pótlékot, kedvező szállást ígérnek. A külföldiek, akik nemcsak a munkakörülményekkel, szociális juttatásokkal nincsenek tisztában, hanem a nyelvet sem beszélik, nem tudják, mire vállalkoznak. A vendégmunkások foglalkoztatása sugárveszélyes munkahelyeken — „Jó pénz — könnyű munkáért” — nemcsak az NSZK-ra jellemző. Mindenütt, ahol nyugati országban atomerőművek működnek, a munkaadók előszeretettel fordulnak külföldi vendégmunkásokért, ahelyett, hogy az aránytalanul kis költségű védőfelszereléseket biztosítanák, vagy az elhasználódottakat folyamatosan pótolnák. Így van ez Japánban is. Kapitalista nagyvárosok nyomornegyedeiben toborozzák a munkaerőt. Az Amerikai Egyesült Államokban hasonló a helyzet az olcsó munkaerővel. Kialakult az úgynevezett „nukleáris beugrók” rétege, amely egyfajta „tűzoltó csoportot” jelent az atomiparban. Vagyis olyan munkára vállalkoznak ezek az emberek, amelyet a törzsszemélyzet semmiképpen sem vállal el. Az Egyesült Államokban készült egy olyan egészség- ügyi felmérés, amelyhez 146 ezer atomerőműben dolgozót vizsgáltak meg. Az eredmény megdöbbentő. Ezek az emberek sokkal gyakrabban halnak meg fehérvérűségben, tüdő-, gyomor-, bélrákban, agydaganatban, mint a lakosság többi része. Egészen kisi mennyiségű sugárzástól maradandó genetikai károk keletkeznek a szervezetben. Fizikusok, •' orvosok bebizonyították, hogy a sugárfertőzésből egyszerűen nem létezik veszélytelen mennyiség... Günter Wallraff új könyvében a következőt állítja: az NSZK-beli nukleáris üzemekben nemcsak életüket kockáztatják a mit sem sejtő külföldi vendégmunkások, hanem az ipar ezeket a szerencsétlen embereket „sugárbélésnek” használja. Több üzemben illegálisan vettek fel ési dolgoztattak külföldieket, s az író nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a rendőrség közbelépjen, és a kölcsönmunkások közvetítőit letartóztassa. Wallraff egyébként török vendégmunkásnak adta ki magát, és dolgozott több síu- gárveszélyes üzemben, hogy belülről lássa a dolgokat, ne csak elbeszélésből szerezzen ismereteket. Dokumentumai, dialógusai megdöbbentő erővel leplezik le a munkaközvetítők gátlástalanságát. A több mint egymillió példányban megjelent Wallraff-do- kumentumok valóságértéke tárríadhatatlan. A különösen veszélyes helyeken, mondja Wallraff, a törököket küldik be a sugárzásba, vagyis módszeresen „égetik el” őket. Az ipar kezdettől számol bizonyos százalékú halottal. Wallraff kijelentéseinek csúcsa: ami a nyugatnémet atomerőművekben folyik, nem más:, mint „gyilkosság részletre”. „Gyilkosság titokban, tanúk nélkül, bizonyítékok nélkül, tömegesen.” A külföldi segédmunkások tudatlansága szinte jól jön a sugárveszélyes munkahelyek közvetítőinek. Gyakran előfordul azonban, hogy társaik felvilágosítják őket, vagy egy-egy szerencsétlenség, üzemzavar, tragédia miatt menekülnek munkahelyükről. Idézet néhány vallomásból : „Előfordult, hogy sugárszennyezettségünk olyan mértékű volt, hogy az ellenőrző készüléket egyszerűen ki kellett kapcsolni ahhoz, hogy átjussunk az ellenőrzésen. A védőruhán gyakori az anyaghiba, ami a veszélyzónában végzetes ..„Magam láttam nemegyszer, hogy a segédmunkások használt szűrőberendezést, maszkot, védőruhát szedtek elő a szemétből. Ezeket lepucolták, és újból felhasználták, ami tilosi. Az ilyen szennyezett álarcban az ember nem kap levegőt, le kell venni, különben megfullad ..Sok munkás viszont egyáltalán nem hajlandó tapasztalatairól nyilatkozni, mert félti a kenyerét. Ha bárki panaszkodik, hogy túl veszélyesnek tartja a munkahelyét, azonnal gondoskodnak róla, hogy minél messzebb kerüljön onnan. „Az az igazság, hogy mindenki be van itt rézéivé — mondta az egyik szemtanú —, de félelemből senki sem meri kinyitni a pofáját.” Fordította: Niedzielsky Katalin „EL A KEZEKKEL az atomerőmű tisztító- és javítóberendezéseitől!”
