Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-04 / 29. szám
1986. február 4., kedd o Új otthonban a nagy család Klenk József né hivatásos pártfogó levélben kereste meg szerkesztőségünket: „A 14 gyermekét nevelő Mizik György a Délép dolgozója. Munkahelyi segítséggel, tanácsi támogatással 4 esztendeje komoly tervet szőttünk; a régi rossz állagú tanya mellett a családdal 2 szobás házat építünk. A többit a helyszínen mondjuk el.” A 47-es út mentén parkoltunk, majd dagasztottuk a sarat a tarlón Szarvas és Csabacsüd között, míg megtaláltuk a nem mindennapi esemény helyszínét. A Délép szegedi mélyépítő üzemének igazgatója. Sipka Imre, a vállalat pártbizottságának titkára, Laczkó György, a Szarvasi Városi Tanács elnöke, dr. Pataki A család fele az ünnepi percekben István, az építkezés szervezője, Verő Ferenc, az orosházi építők: az Alkotás és a Dózsa szocialista brigád tagjai. Szűcs Sándor és Gyem- ján János brigádvezetők is eljöttek a házavatóra. Mizik György és felesége, no meg a gyerekek, azt sem tudják, hová legyenek a sok idegen láttán. Keveredik arcukon a boldogság mosolya a végtelen fáradtságéval. Megkönnyebbültek, talán lezárult a legnehezebb korszak életükben, végre elkészült a ház. — Volt olyan időszak, Régiből az újba Fotó: Szőke Margit hogy zoknira sem futotta a fizetésemből, az építkezéshez kellett a pénz — mondja a családfő. — Kaptunk vállalati kölcsönt, s a kollégáim önzetlenül segítettek. A Délép orosházi telepén vagyok 19 éve gépkezelő. — Hét fiunk, hét lányunk van — próbálunk beszélgetni a készülődés lázában az édesanyával. — A legidősebb 28, a legkisebb 6 éves. Klenk József né és Lohr Gyula hivatalból és társadalmi képviselőként támogatták a családot, alig győzik sorolni, ki mivel segített. Bútort, berendezési tárgyakat, ruhát szánt a sok gyermekét becsülettel nevelő családnak a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet, a Dózsa és a Táncsics tsz, a Szirén és a bútoripari szövetkezet. Körülnéztünk az emberektől nyüzsgő, a látogatók lába nyomán sárral borított, mégis takaros házban. Az igazi öröm órái azok lesznek majd, amikor a család végre magában ülhet le a televízió elé, az édesanya és a nagyobb gyerekek hozzákezdhetnek a főzéshez a konyhában . . . B. Zs. Mi a gyönyör mostanában? Ovagy egy kitalált kismama-gmk története Ha mostanában valaki Gyulán megkérdez egy vadidegen embert, hogy mi hír a városban, a válasz kivétel nélkül mindig ugyanaz .. . Ki rövidebb, ki hosszabb gondolkozás után, ki azonnal, somolyogva-mosolyogva, ki néhány segédkérdést követőn mondja a megfejtést: a kismama-gmk. A MESE sikamlós, s szinte kínálja magát a terjesztésre. Néhány gyesen levő kismama, mivel idejük sok, nyitottságuk végtelen, gmk-t alakított, hogy a férfiak legősibb vágyának pénzért megvásárolható tárgya legyen. A reklámot és a férfi-házhozszállítást taxisok végezték. Egy szép napon az egyik, vasútállomás előtt álló taxiba bevágódik egy férfi, akiről lerí, hogy nőre van kívánása. A taxis elérakja a gmk szolgáltatásait bemutató leporellót. A férfi bólint, s kéri a taxist, várjon addig, amíg cigarettát vesz, aztán „jöhet a mehet”. A trafik melletti telefonfülkéből azonban felhívja a rendőrséget. Egy rendőrautó rááll a taxira, és a közös kéjlakig követi a testükkel üzérkedő asszonyok lelketlen kiszolgálóját. A férfi egyébként azért vállalkozott e lebuktató manőverre, mert a képek egyikén házi oltárának tisztelt asszonyát, gyermekének anyját volt kénytelen felfedezni. A másik változat már véresebb sztori. Itt a férj megtudva felesége üzelmeit, beront a gyulai rendőrségre, s „kipakol”. Ám a rendőrség nem hisz a férfinek, s így az vonat elé veti magát. Most már a rendőrség is elhiszi a dolgot, és felszámolja a gmk-t. Él még néhány variáció. Mindegyikben közösek a hölgyek és az ő szolgáltatásuk, s közös a. lebukás. Néha még több a vér, mivel a férj előbb megöli feleségét, majd kiveti magát az ablakon. A VALÓSÁG kevésbé újságba kívánkozó. Mert hogy képtelenség egy városnyi „jólértesült” segítségével is bármi konkrétumra bukkanni. Órákon keresztül kóvályogtam Gyulán a gyanúsított környéken, de többet senki sem tudott mondani, mint hogy úgy hallotta, valahol a törökzugi (vagy észak-törökzugi, esetleg Bud- rió-) lakótelepen van az a hely, s azok a hölgyek. A rendőrségre semmiféle hivatalos vagy félhivatalos feljelentés nem érkezett. Persze a rendőrök fülébe is eljutott a hír, de megállapításuk szerint az teljes egészében valótlan. A taxisok derülnek a dolgon, de azért kissé már dühösek. A pletyka látszólag őket sújtja leginkább. Némelyikük kocsija •— no nem rendszáma, csak színe és márkája alapján — már szereplője a sztorinak. Elképzelni sem tudják, honnan ' ered a történet. Nem szeretnék, ha bambának tartaná őket bárki is, ezért állítják, ha valóban létezne a gmk, akkor ők tudnának róla. Persze ismernek „könnyű lányokat”, de az a sztori ki- találásszagú. Véleményük szerint az egész afféle jól előadható hír, ez sikerének, közismertségének titka. PLETYKA" Azt is unják, hogy az utasok közül sokan nem bírják megjegyzések nélkül. Egyikük három hölgyet szállított, s mikor a következő utas, egy férfi ezt látta, ’ megkérdezte tőle: kismama- gmk? S amikor a taxisok megbeszélést tartottak egyikük lakásán, a házuk előtt sorban álló gépkocsikból azt a következtetést vonta le egy gyulai, hogy tudja már, hol székel a virágzó vállalkozás. De fordítsuk komolyra a szót! Mert úgy tűnik, a pletykázóknak három tragédia is ösztönzést adott. Egy fiatal férfi vonat elé ült, tettéért — ez búcsúleveléből is kiderült — csak önmagát okolja. Egy férfi leszúrta feleségét, majd kiugrott az ablakon. Egy évek óta megromlott házasság zárult e szörnyű tettel. Két ember szénmonoxid-mérgezésben halt meg. A rendőri vizsgálat egyértelműen kiderítette, ez utóbbi baleset volt. A január élőjén lezajló családi tragédiák megmásítva a kismama-gmk melletti „bizonyítékként” tünedeztek fel. A TANULSÁG ezúttal is banális. Pletykáz- ni jó, még ha a „továbblökött” hírnek semmi köze sincs a valósághoz. Sokan éhesek a szenzációra, s az sem érdekli őket, hogy egy ilyen álhír mennyi embert lejárat. Furcsa, de egyetlen általam megkérdezett1 sem érezte fontosnak, hogy kimondja: én ezt nem(igen) hiszem el. Mitől tartottak? Hogy naivnak, ostobán tisztának találná őket környezetük? Nem tudom. Talán megannyi elrontott házasságunkból ered ilyesmiket szívesen hivő hiszékenységünk. Féltékenyek vagyunk, mert képzeletben, s néha a valóságban félrelépünk. Pénzéhesek vagyunk, hát másról még korlátlanabbul feltételezzük ugyanezt. Vagy egyszerűen csak szeretnénk „csámcsogni”. Szeretném hinni, hogy erről van szó csupán. De akkor sem veszélytelen ... Mert a futótűzként terjedő hírben egy valami mindenképp tetten érhető: az, hogy a gyeses anyákról roppant könnyű pletykálni. Mitől olyan fáradtak ezek az anyukák estére, mikor nem is dolgoznak semmit? Miért sétálnak (vagy miért nem sétálnak) a gyerekkel? Mit csinálnak egész nap a lakásban? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tucatját hallani nap mint nap. S mellettük a kinek-kinek szájíze szerint fogalmazott „válaszok”. Mi az oka annak, hogy szívesen pletykáznak a gyeses anyákról, és kik a fő terjesztők? Az utóbbira könnyebb válaszolni. az okok kiderítése viszont egy szociológus csapatnak is elegendő munkát adna néhány ®vle Ungar Tamás Rajz: VQljg^HBhges Áll a vásár Szolid eleganciával öltözött, 30—40 év körüli hölgy szaporázza lépteit a buszmegálló közelében. Mindkét keze csomaggal teli. Hétfő van, február 3-a, a hagyományos téli vásár első napja, késő délelőtt. A helyszín a megyeszékhely központja. — Sikerült a téli vásár? — Tulajdonképpen igen. Főleg méterárut vettem, szövetet, jersey anyagot, igazán szépet sikerült találni. Magam varrom, így sokkal olcsóbb — sorolja készséggel. — Csizmát viszont nem kaptam a gyerekeknek, van ugyanis három, 7, 11 és 13 évesek. — Milyen a választék? — Úgy láttam, az Univei- zálban főleg konfekció-, kötöttáru van több, például a legutolsó divat szerinti pulóverek, bár némelyik még így se valami olcsó. A Centrumban meg szép a leértékelt méteráru. No és rengeteg a csizma, ha tudom, nem vettem volna decemberben, — Megkérdezhetem, menynyit költött? — Hogyne, 2 ezer forintot fizettem összesen, s úgy számolom, egy ezrest takarítottam meg. többször is tarthatunk leértékelést. Decemberben például csizmákat, kabátokat adtunk olcsóbban — vélekedik egy tapasztalt kereskedő az egyik áruházban. — Talán még itt a legnagyobb a nyüzsgés, inget, pulóvert vesznek sokan. Egy szikár, Jávor-bajszos férfi is éppen pulóvert próbál. Húzza, nyújtja az ujját, a derekát, a felesége — vörös hajú, gömbölyű asz- szonyság •— türelmetlenül mordul rá: „Az isten áldjon meg, nem látod, hogy kicsi! Van neked az a jó kék, azt se hordod!” Mire a férfi csendesen: „Az a 15 éves”. Próbálnak még ket- tőt'hárman, aztán a feleség dönt: „Na végeztünk, tedd vissza, majd köttetünk anyósommal!” A cipőboltban nagy a tolongás a női csizmák körül. Egy fiatalasszony a párját győzködi, hogy „2 ezer helyett most csak 1100, any- nyit igazán megér”. A férj nem lelkesedik: „De ha 1100 sincs, nem érted!” Egy jól konzervált 50-es asszonyság, drága bundában, szuszogva cibál egy fekete csizmát. A lábbeli feje kicsi, a szára bő, a magas sarkokon bizonytaA téli vásár idejére, úgy tűnik, a tél is megérkezett. Hatalmas tömegre számítottunk — ám a városközpont üzleteiben tett körséta arról győz meg, hogy a hóesés nem sokat segített a kereskedelemnek a reklámban. Megfordultunk olyan kötött- divatáru-osztályon is, ahol nem több mint 8—10 vevő válogatott, nézelődött. — Valóban, most valamivel elmarad az érdeklődés a téli vásár első napján szokásostól. Talán azért is, mert sokan ma kapnak fizetést. Meg aztán év köbben lanul billeg a leendő vevő. Barátnője kajánul biztatja: „Kicsit bő, na és, majd zoknit húzol.” Kelendő a méteráru is, alig férünk a pulthoz. Az idős kereskedő finom, szép színű flanellt mér: „Ennyi az egész, hadd mérjem meg mindet, olcsó, és ritkán van, végszám viszik a maszekok”. Megkezdődött tehát, s áll a vásár, egészen február 15ig. T. I. Fotó: Szőke Margit Megemlékezések Berzsenyi Dánielről Sajtótájékoztató A tavaly alakult Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság ünnepségek sorával emlékezik meg az idén a magyar költészet kimagasló alakjáról — jelentették be a Magyar írók Szövetségében a költő nevét viselő társaság képviselői hétfői sajtótájékoztatójukon. Kiss Dénes főtitkár a társaság tevékenységéről szólva elmondta, hogy megalakulása óta mintegy háromszázan kérték felvételüket. A poétára, születésének 210. és halálának 150. évfordulója alkalmából Egyházashetyén, illetve Niklán koszorúzási ünnepségekkel emlékeznek. A Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó verseny előkészületei már megkezdődtek. A megyékben és Budapesten márciusban rendezik meg az elődöntőket, a döntőt április 17-én és 18-án tartják. A felnőttek Marcaliban, a középiskolás diákok Celldö- mölkön versengenek Berzsenyi-szavalatokkal, és más régi magyar irodalmi alkotások tolmácsolásával. Április 19-én a celldömölki gálaestet a televízió is közvetíti. Február végén a társaság mintegy 50 szerző társadalmi munkájával megjelenteti a Berzsenyi Kincses Emlék- kalendáriom című kötetet, amelyben a mai magyar irodalom jeles alakjai írnak a történelmi tudatról, s Berzsenyi munkásságáról. Az ünnepségsorozat már február 6-án megkezdődik Kaposvárott: az ottani emlékülés témája Berzsenyi jelenléte az irodalomban. Február 24-én, halálának évfordulóján Marcaliban irodalmi estet rendeznek. A Fészek Klubban és az Egyetemi Színpadon májusban Berzsenyi-emlékestet tartanak. Molnár Erik-emléktábla Molnár Erik. a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége tiszteletére emléktáblát avattak a róla elnevezett utcában tegnap, Budapesten, a XI. kerületben. Molnár Erik a két világháború között Kecskeméten működött. mint « szegények ügyvédje, májú a felszabadulás után a várt« els® párt- titkára volt. • Reá Bács-Kiskun megye vezetői Pál- fy Gusztáv művész alkotását — egy reliefet — ajándékoztak a városrésznek. Az avatdünnepsé- gen Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia «Máké "mondott beszédet. Ezt ktivrtéee m liúrnve, a város, a korúiét 4» az MTA f •'■n'm'Uudmnányl intézetének nvwiH ii elhelyezték a megérniük.,'*** ktfesúhll! «* emléktáblán. •„ .
