Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-27 / 49. szám
1986. február 27., csütörtök 0 Hústermelés Újabb levelek, észrevételek a termelőktől Lapunk február 11-i, majd a február 20-i számában foglalkoztunk a sertéstenyésztésben kialakult helyzettel. Üjabb kérdések, megállapítások gazdagítják a témát. Ezek közreadásával folytatjuk a lap hasábjain kialakult eszmecserét. „Az állattenyésztésről szóló írásukhoz szeretnék hozzászólni. A sertéstenyésztésben kialakult kedvezőtlen helyzet igazi okát nem tárja fel egy szakember sem. A fő ok véleményem szerint: a vásárolt takarmányt a sertések nem hasznosítják megfelelően. A takarmány ára nincs arányban az értékével. Például 25 darab sertés meg- hizlalására lü—12 hónap kell és 100 ezer forint forgótőke. Átadás után a jövedelme 5-6 ezer forint. Ennyit a forint értéke is esik egy évben. Tehát ingyen hizlaltam meg a hízókat. Kérdezem: ha 100 ezer forintért vásárolok valamilyen vállalati kötvényt, évi 11 százalék kamattal 11 ezer forint a hasznom. Melyiket csináljam hát? Az elmúlt évben leadtam 25 darab hízót és két meghizlalt anyakocát. Kimondottan húsdisznók voltak. Az anyakocákat az Orosházi Béke Tsz-től vásároltam, és a malacok között lett olyan, amelyen volt egy-egy ötforintos nagyságú flekk, ezért egy forinttal kevesebbet fizettek ki nekem. És volt, akinek a fehér hullámos szőrű, de flekkmentes árujáért egy forinttal többet adtak.” (Név, cím szerkesztőségünkben.) „A február 20-án, a Népújságban megjelent Hústermelés című cikket én is tanulmányoztam és több termelőtársammal konzultáltunk. Röviden fejtem ki a véleményemet. Jó bornak nem kell cégér. Amíg becsületes volt a GMV, a húsipari vállalat, nem volt szükség az agitációra. Jómagam évente kemény, megfeszített munkával 52—56 hízósertést adtam le és nem gazdagodtam meg, csak jobban éltem. 1968 óta hizlalok sertéseket, a húsipar ez idő alatt kétszer kopasztott meg, harmadszorra a száj- és körömfájás. 1984- és ’85-ben a húsipar, a tsz és a GMV tevékenységét is erősen kifogásoltam, romlott a táp minősége, két anyakocám szaporulatát korábban a fia- lástól fialásig 110—115 kilogrammal le tudtam adni, az elmúlt két évben a 20—22 darabos állományom utolsó 6-8 darabját a súly eléréséhez kilenc hónapig kellett nevelnem. Ez időszakban történt meg az is, hogy a tsz a felhizlalt sertést nem vette át időben, majd az túlsúlyba került és kevesebbet fizettek érte. Panaszunkat nem intézték az illetékesek és az is megtörtént, hogy az általunk előzőleg lemért 110 kilogrammos sertés a leadás időszakában 104 kiló alá süllyedt. Később mikroszkóppal keresték a sertésen a borsószem nagyságú pöttyét, ezzel is csökkentették az átvételi árat. Ügy érezzük, hogy nyerni szándékozik a tsz, a húsipar, ök monopolhelyzetben vannak, ezt megtehetik. De mi, termelők, mit tehetünk? Sertést termelni 300 forint jövedelemért nem lehet. Kérdenem én, lesz-e olyan termelő. aki 90 ezer forintot befektet, hogy darabonként 300 forint jövedelemért termeljen? Javaslom azt, hogy a húsipar teremtsen rendet a portáján. Csökkentse az improduktív munkaerőt, és állítson be becsületes sertésátvevőket. Mi szükség van — ilyen körülmények között — a tsz-re, mint közbeiktatott haszonszerzőre? Hiszen a tsz nem segít rajtunk jóformán semmit. Jelenleg nincs alomszalmánk. Hiába kérjük, nem ad a közös gazdaság. Hiába akarunk jó minőségű tápot venni, nincs. És nekem is jobb, ha nem foglalkozok sertésneveléssel, mert így kevesebb az okom az idegeskedésre és nincs annyi haragosom.” (Több termelő nevében, névtelenül.) „A Hústermelés című Olvasói levelek-válaszok összeállításhoz néhány gondolatot szeretnék hozzátenni. Senki nem akarja kimondani a visszaesés okát, pedig nagyon egyszerű. A meghirdetett különböző felárakból kialakult 39,50 forint/kilo- gramm kis súlyú — 95—120 kilogramm — sertésenként fizetett ár elenyészően kevés. Főleg az ilyen minőségű tápok mellett, amit jelenleg is forgalmaz a GMV és a különböző kezelésben levő termény- és tápboltok. Általában a falusi embert, kevés kereseti lehetősége mellett nem kell arra biztatni, hogy a második műszakban foglalkozzon valamivel, főként, ha van értelme a munkájának. A második műszak volt a hizlalás. Bizonyíték volt arra a ’81— 84-es gazdálkodási év. Az összes akkori felárakkal kialakult ár is volt 42 forint kilogrammonként. Ha az átadott sertések az exportszintet elérték, kiváló hasznosítású tápok mellett. Aztán jött a súlymódosítás, az exportelvonás a kistermelőktől, a tápok minőségéről ne is beszéljünk. Minőség helyett a táp és a papírzsák árát is felemelték. S még a korábbi évben nem volt szükség arra, hogy a termelő mintát vetessen a tápból (mert az jó volt) nem volt szükség arra, hogy hasított minőségre szerződjék (hiszen úgy is úgy minősítik, ahogy akarják), csak termelt és termelt, mert megtalálta a számítását . . . Mára már nem fog termelni ilyen körülmények mellett, csak azért, hogy legyen viszonylag nem kis elfoglaltsága, még 42 forintért sem ... Érdemes rajta elgondolkodni. . . Ezt a pár gondolatot nem mástól hallottam, saját magam tapasztaltam, évente 30 —40 sertést leadtam.” (Név, cím szerkesztőségünkben.) Az olvasói levelek nyomán elhatározásunk, hogy illetékesekkel adjunk a megyei helyzetre a lehetőségek szerint minél szélesebb körű választ, illetve szeretnénk felvázolni a kibontakozó lehetőségeket. Meggyőződésünk, hogy képesek a termeltetést, takarmányozást segítő vállalatok olyan feltételrendszert teremteni, amelynek nyomán újra mind több kistermelő vállalkozik saját érdekében is a termelésre. Az olvasói leveleket közreadta: Számadó Julianna Új növényvédő szerek Új termékekkel bővíti választékát a tavaszi szezonra a Fűzfői Nitrokémia. Több mint 7 milliárdos évi termelési értékének mintegy fele már ezekből a termékekből származik. A KSZE termelési rendszerrel közösen fejlesztették ki a Flekszenit nevű kukoricagyomirtót, amelyet az idén már négy változatban gyártanak. Megkezdték a napraforgóhoz, szójához, borsóihoz és szőlőhöz használható új gyomirtó szer, a Nitala kísérleti gyártását is. Új termékeik közé tartoznak az úgynevezett antidotumok is. Ezek olyan anyagok, amelyek meggátolják, hogy a gyomirtó szerek károsítsák az érzékeny kultúrnövényeket. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Központjával, valamint a Központi Kémiai Kutató- intézettel együttesen folytatott kutató-fejlesztő munka eredményeként már az idén 1500 tonnányit gyártanak az AD—67 jelzésű antidotumból. Ugyancsak a Központi Kémiai Kutatóintézettel közösen fejlesztették ki az MG—191 jelzésű antidotumot, amelynek kísérleti gyártását az év első felében kezdik meg. B Magyar Híitöipar a barcelonai élelmiszervásáron A Magyar hűtőipar — a Hungexpo szervezésében — legújabb mirelit készítményeivel vesz részt a március 8-án kezdődő barcelonai élelmiszervásáron, az Ali- mentaria ’86-on. Spanyolország a magyar hűtőipar fontos piacának számít; évente általában több mint ezer tonna mélyhűtött zöldborsót exportál ide a Magyar Hűtőipari Vállalat. Mivel a múlt esztendőben az export bizonyos mértékben csökkent, így a vállalat szakemberei a mostani vásári részvételüket igen fontosnak tartják a piaci kapcsolatok szélesítése, az értékesítés további növelése szempontjából. A hagyományos cikknek számító zöldborsó mellett a vállalat mintegy húszféle mirelit zöldséget és több fajta mélyhűtött gyümölcs- terméket kínál a spanyol üzletembereknek. Az előzetes tárgyalások alapján arra számítanak, hogy a magyar hűtőipar az idén mintegy kétezer tonna mélyhűtött élelmiszert exportálhat Spanyol- országba. Az Üjkígyósi Aranykalász Tsz fafeldolgozó üzemében az idén mintegy 15 millió forintos árbevételt érnek el. Az üzemben legnagyobb részt a mátészalkai Szatmár Bútorgyárnak dolgoznak, de megrendelőik közé tartozik a Bubív és a Kanizsa Bútorgyár is. Ebben az évben közel másfél millió négyzetméter funérboritást, és mintegy 2 ezer köbméter préselt bútorlemczt gyártanak Fotó: Béla Ottó Egy év alatt 21 millió forint beruházásra. Az 1975- ös évet záró számadás is bizonyítja: megalapozott volt a szeghalmi termelőszövetkezetek egyesülése. Az immár 10 ezer hektáros közös gazdaság első zárszámadó közgyűlésén az elnöki beszámoló megállapította: a nagyra nőtt szövetkezet tagsága és vezetősége jól vizsgázott. Igazolja ezt a 30 millió forintos bruttó jövedelem és az egymillió forintot meghaladó nyereség, továbbá az. hogy az elmúlt esztendőben az egy 10 órás munkanapra jutó munkadíj megközelítette a 130 forintot, míg az egy tagra jutó évi átlagrészesedés 31 és fél ezer forintot tett ki 1975-ben. Külön említést érdemel, hogy a Szeghalmi Sárréti Tsz az első közös esztendőben csaknem 21 millió forint értékű beruházást hajtott végre. (Békés megyei Népújság, 1976. február 27.) Helyes legelőgazdálkodási elv és helytelen gyakorlat. A Nagykamarási Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága napirendre tűzte a legeltetési bizottság múlt évi munkáját, és az ez évi elgondolásait, terveit. A vita során kiderült, hogy a község határában elterülő 79 hold legelőre hosszú idő óta minden évben benyújtják a műtrágyaigényt, azonban még egyetlen alkalommal sem jutottak hozzá. Egy határozat értelmében a legelőterületet három év alatt szakaszonként feltörik, s egyévi kapásnövény-ter- mesztés után betelepítik herével kevert fűvel, kimondottan kaszálás céljára. Ennek a tervnek a végrehajtásához az idén látnak hozzá 37 hold feltörésével, azonban a még megmaradó részre feltétlenül szükség lenne holdanként legalább 2 mázsa műtrágyára, hogy az elég nagy számú háztáji tehénállománynak megfelelő súlyhozamú legelőt tudjanak biztosítani. (Békés megyei Népújság, 1966. február 27.) Pályaválasztás előtt... II fodrász Mint mindig, azon a napon is, amikor felkerestem, divatos, frissen befésült hajviselettel jelent meg munkahelyén Matyelka Mihály- né, a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozója. Könnyű neki haját állandóan rendben tartani, mert eredeti szakmája: női fodrász. Mégse higgye az olvasp, a Bé- köt azért alkalmazza, hogy nődolgozóinak frizuráit elkészítse, ugyanis körkötőgépen dolgozik. — Hány éve nincs már a szakmájában? — A hat év gyest beleszámítva, most ' tizenharmadik esztendeje. — Miért hagyta ott tanult szakmáját? — Férjhez mentem, építkezésbe kezdtünk, kellett a pénz, s mint női fodrász nem találtam meg a számításomat. — Hihetetlen, hiszen a köztudatban úgy terjedt el, a fodrászok mesés összeget keresnek. Vagy tévedek? — Azt hiszem, igen. Néhány volt kollégám, különösen, akik szerződéses üzletekben végzik munkájukat, valóban jól keresnek. Naponta persze nyolc óránál jóval többet dolgoznak, és ha az adót, valamint az üzemeltetési költségeket levonjuk, akkor már az ő keresetük sem olyan magas. — De az alapfizetésen túl, ott van még a borravaló is. — Esetenként igen, amit én személy szerint nagyon megalázónak tartok. Gyakran tapasztaltam, hogy arra a 10—20 forintra néha nagyobb szüksége volt annak, aki adta, mint nekem. — Milyenek is a vendégek, merthogy szaknyelven így nevezik azt, aki a fodrászüzletbe belép? — Rendkívüli kedvességet, sok türelmet és előzékenységet kíván ez a szakma. A fodrásznak jó emberismerőnek kell lennie, hogy mindig eltalálja a vendég hangulatát. A vendégek sajnos, olykor közömbösek. A köpenyzsebbe csúsztatják ugyan a hálapénzt, esetleg megejtenek egy halk köszönömöt. Egy- egy fazon elkészülte után, azonban csak nagyon kevesek arcán tükröződik az őszinte megelégedettség. Ez gyakran elkedvetleníti a fodrászt. — Ezt mi vendégek szinte soha nem érzékeljük. Mi csak azt látjuk, a fodrászok mindig szépen fésültek, barátságosak, vidámak, és hófehér köpenyt viselnek. — Kívülről tényleg ilyen szép minden. Ne feledje viszont azt a sok apró hajat, mely a hajvágáskor keletkezik, a dauervizet, a hidrogént, ami néha kimarja a kezünket. Ez is hozzátartozik a szakmához. — Ha ilyen rosszak a benyomásai a női fodrász-szakmáról, akkor annak idején miért választotta ezt? — Csodálkozni fog, az általános iskola után minden vágyam az volt, hogy fodrász lehessek. A túljelentkezés miatt nem vettek fel, ezért egy évet más területen dolgoztam, majd ismét megpróbáltam bejutni a szakmunkásképzőbe. Amikor ez sikerült, tele voltam tervekkel, elképzelésekkel. Nyolc évet töltöttem el eredeti szakmámban. Elég volt. Akkor döntöttem úgy, pályát változtatok. Így kerültem a Bé- köthöz. — Szavaiból úgy tűnik, most már nem is akar ismét női fodrász lenni. — Nem. Nem vágyom visz- sza az eredeti szakmámba. Mostani munkámmal elégedett vagyok. Három körkötőgépen dolgozom. Jó a fizetésem. Fiatalos, gyors mozdulatokkal indítja el a gépeket, megigazgatja a színes fonalakat. Otthonosan mozog ,,új” munkahelyén. Bacsa András Fodrászszakmával a körkötőgepen
