Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-26 / 48. szám
NÉPÚJSÁG 1986. február 26., szerda Megkezdte munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa 0 béke és a haladás ügyéért A tanácskozás elnöksége Mihail Gorbacsov beszámolóját hallgatja (Folytatás a 2. oldalról) erőt hordoz, amely képes eltörölni az emberiséget a föld színéről- Felhívásunk ismételten megerősíti, hogy pártunk nemzetközi tevékenységének középpontjában továbbra is a nukleáris veszély, a fegyverkezési hajsza ellen, az egyetemes béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc állEnnek a politikának nincs alternatívája. Ez még inkább igaz azokban az időszakoké ban, amikor kiéleződik a nemzetközi helyzet. A háború utáni évtizedekben valószínűleg soha nem volt olyan robbanásveszélyes a világhelyzet, sőt, olyan bonyolult és kedvezőtlen, mint a nyolcvanas évek első felében. Az Egyesült Államokban hatalomra jutott jobboldali csoportok, s legfontosabb NATO-beli kiszolgálóik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alapuló politikáig. Tevékenységük alapját olyan doktrínák képezik, amelyek elutasítják a jószomszédságot és az együttműködést, mint a világfejlődési elveit, mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. A washingtoni kormányzatnál továbbra is sü1. Ma olyan ‘fegyverek vannak, hogy csupán katö- ínai-műszaki eszközökkel, Jvagy bármiféle kiterjedt vé- idelmi rendszerrel egyetlen állam sem reménykedhet abban, hogy megvédheti magát. A biztonság garantálása mindinkább politikai feladat, amit politikai eszközökkel lehet megoldani. Mindenekelőtt jóakaratra van szükség ahhoz, hogy végig lehessen menni a leszerelés útján. A biztonság nem épülhet a végtelenségig a megtorlástól való rettegésre, a „fékentar- tás és elrettentés” doktrínáira, nem is beszélve egy olyan helyzet abszolút és erkölcstelen mivoltáról, amikor az egész világ a nukleáris fegyverek túszvá válik. Ezek a doktrínák bátorítják a fegyverkezési hajszát, amely előbb, vagy utóbb képes ki- csúsizni az ellenőrzés alól. 2. Ha a Szovjetunió és. az Egyesült Államok kapcsolatairól beszélünk, a biztonság csak kölcsönös, s ha a nemzetközi kapcsolatok egészét tekintjük, akkor csak általános lehet. Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük az időtényező kritikus jelentőségét. Az új tömegpusztító fegyverrendszerek megjelenése szüntelenül rövidíti a rendelkezésünkre álló időt, szűkíti annak lehetőségeit, hogy válsághelyzetben politikai döntéseket hozhassunk a háború és a béke kérdéseiben. 3. A militarizmus húzóereje továbbra is az Egyesült két fülekre találnak a fegyverkezési hajsza megállítására, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére vonatkozó felhívások. Lehet, hogy nem érdemes felhánytorgatni a múltat? Főképpen most, amikor a szovjet—amerikai kapcsolatokban mintha a javulás jelei mutatkoznának, és egyes NATO-országok vezetőinek tetteiben és hangulatában ismét lassan felbukkannak a realista tendenciák? Mi úgy véljük, érdemes. A nemzetközi légkör erős lehűlése a nyolcvanas évek első felében ismét emlékeztetett arra, hogy semmi sem adódik magától: a békéért állhatatosan ési céltudatosan harcolni kell. Még a legkisebb esélyt is fel kell kutatni, meg kell találni és ki kell használni, hogy ameddig még lehetséges, megszüntessük a háborús veszély erősödésének tendenciáját. Ezt megértve az SZKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén ismételten elemezte a nukleáris veszély jellegét és mértékét, s olyan politikai lépéseket határozott meg, amelyek a helyzet javulását eredményezhetik. A következő elvi meggondolásokból indultunk ki: Államok, s annak katonaiipari gépezete, amely egyelőre nem kívánja a fordulatszámát csökkenteni. Ezt természetesen számításba kell venni. Ám mi jól értjük azt is, hogy a katonai-ipari komplexum érdekei és céljai korántsem egyeznek az amerikai nép érdekeivel és céljaival, e hatalmas ország valódi nemzeti érdekeivel. A világ természetesen sokkal szélesebb az Egyesült Államoknál és külföldi befolyási övezeténél. A világpolitikában nem lehet csupán egy — bármilyen fontos — országgal fenntartott kapcsolatokra szorítkozni. De magától értetődik, hogy mi igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony helyzetének és jellegének. Objektív szükségszerűség, hogy békében éljünk egymással, és az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk — de csak ezen az alapon. 4. A világ viharosan változik, és senkinek sincs ereje ahhoz, hogy megőrizze az örök status quó-t. A világ sok tucat államból áll, s mindegyiküknek megvannak a maguk teljesen törvényes érdekei. Kivétel nélkül mind- annyiuk előtt alapvető jelentőségű feladat áll: látva a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéteket, el kell sajátítaniok azt a tudományt és művészetet, hogy a nemzetközi küzdőtéren mér& sékelt és belátó magatartást tanúsítsanak, civilizáltan, vagyis a korrekt nemzetközi érintkezés és együttműködés keretében éljenek. De ahhoz, hogy ezt az együttműködést tág térségekre terjesszük ki, szükség van a nemzetközi gazdasági biztonság átfogó rendszerére. Tudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akárcsak a nukleáris háborút, nem lehet megnyerni. E hajsza kiterjesztése a. világűrre felgyorsítja a nukleáris fegyverzet felhalmozásának egyébként is kritikusan gyors ütemét. A helyzet olyan jelleget ölthet, amikor már nem függ a politikusok akaratától, hanem a technika, a katonai logika fogságába kerül. Vagyis nemcsak az atomháború, hanem annak előkészítése, a katonai fölényre való törekvés sem hozhat politikai hasznot senkinek. Mihail Gorbacsov emlékeztetett a legutóbbi idők szovjet békekezdeményezéseire, arra, hogy a Szovjetunió igyekezett új lendületet adni a különböző tárgyalássorozatoknak. Rámutatott, hogy az idén január 15-én közzétett szovjet nyilatkozat célja a világ biztonságának védelme a nukleáris-kozmikus érában. A Szovjetunió kitartóan törekedni fog ennek a programnak a megvalósítására, amit a következő években külpolitikája központi elemének tekint. E kezdeményezések betűjével és szellemével szigorú összhangban áll a Szovjetunió katonai doktrínája is, amely egyértelműen védelmi jellegű. A Szovjetunió meggyőző- déses ellenzője a nukleáris háborúnak. Ennek kapcsán ismételten rámutatott a „csillagháborúval” kapcsolatos szovjet álláspontra. A dolgok állása azzal fenyeget — mondotta —, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Nagy szükség van arra, hogy amíg nem késő, valós megoldást találjunk, amely garantálná, hogy a fegyverkezési hajsza nem terjed át a világűrre. Az ennek útjában álló akadály leküzdését nagymértékben elősegítené, ha lényegesen csökkenteni lehetne a nukleáris fegyvertárat. A Szovjetunió kész lépést tenni ebbe az irányba. Gorbacsov bejelentette: tegnapelőtt Reagan elnöktől választ kaptunk január 15-i nyilatkozatunkra, s az amerikai fél a genfi tárgyalásokon is hozzálátott elképzeléseinek részletesebb kifejtéséhez. Természetesen figyelmesen tanulmányozunk mindent, amit az amerikaiak előterjesztenek e kérdésekről. De mivel a választ a szó szoros értelmében a kongresszus megnyitásának előestéjén kaptuk, feltételezzük, hogy az amerikai kormányzat - valószínűleg már erről "á fórumról értesülni kíván, miként ítéljük meg az amerikai álláspontot. Azt már azonnal megmondhatom: az elnök levele nem ad alapot arra, hogy bármilyen változást is eszközöljünk a nemzetközi helyzet értékelésében, amelyet még az üzenet kézhezvétele előtt a kongresszusi beszámolóban megfogalmaztunk. Gorbacsov rámutatott: az amerikai válaszban megfogalmazódnak bizonyos re- ménytkeltő megítélések, de a pozitív kijelentések elveszGorbacsov ezek után rámutatott, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak, egyikkel szemben sincs területi követelése, egyiket sem fenyegeti. Az előadó külön kiemelte Európa jelentőségét az SZKP külpolitikai tevékenységében. Rámutatott a helsinki folyamat továbbvitelének, a nukleáris és hagyományos fegyverzet radikális csökkentésének fontosságára. Aláhúzta az ázsiai és a csendesóceáni térség fontosságát is, majd kiemelte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy közös erővel keressék a kiutat a bolygónk különböző forrongó pontján meglévő konfliktushelyzetek megoldására. Mihail Gorbacsov a következőkben azt hangoztatta, hogy a béke és a társadalmi haladás sorsa minden korábbinál szorosabban összefügg a szocializmus világrendszere gazdasági és politikai fejlődésének dinamizmusával. Meg vagyunk győződve arról — mondotta —, hogy a szocializmus képes megoldani legbonyolultabb feladatait is. Ehhez rendkívül fontos, hogy aktívabb legyen az együttműködés, amely nem egyszerűen teljesítőképességeink összeadása, hanem megsokszorozása. A kormányon lévő kommunista pártok közös fellépése továbbra is a politikai együttműködés magva. Gorbacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításának, a KGST-országok tudományosműszaki haladása komplex programja elfogadásának, a szocialista országok népei közötti kapcsolatok szélesítésének jelentőségét. Az SZKP az összes kommunista párttal, a szocialista világrend- szer valamennyi államával becsületes, nyílt kapcsolatokat kíván teremteni, és a velük való elvtársi vélemény- cseréért száll síkra. Ennek kapcsán elégedettséggel bének a különböző fajta „kikötések” és „feltételek” között, amelyek gyakorlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdéseinek megoldását. Egyszóval: az éppencsak kézhez kapott dokumentumban nehéz felfedezni őszinteséget az amerikai vezetés részéről a nukleáris fenyegetés felszámolása alapvető problémáinak gyakorlati megoldására. szélt a Szovjetunió és Kína kapcsolatainak bizonyos mérvű javulásáról. A kommunista mozgalomról szólva azt a véleményét hangoztatta, hogy a mozgalom egységét az osztályszolidaritás, a közös célokért vívott harc, az összes testvéri párt egyenjogú együttműködésével lehet és kell megteremteni. Hangoztatta az SZKP változatlan szolidaritását a nemzeti függetlenségéért. a társadalmi haladásért küzdő erőkkel. Mihail Gorbacsov beszédében kifejtette egy mindent átfogó nemzetközi biztonsági rendszer elvi alapjait, amelyeket katonai, politikai, gazdasági és humanitárius téren egyaránt meg kell teremteni. Mihail Gorbacsov előadói beszédét követően Genna- gyij Szizov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Méltatta azt a nagyszabású munkát, amely a beszámolási időszakban a szocialista demokrácia további erősítése és fejlesztése érdekében folyt. Gondos ellenőrzés kísérte a dolgozók leveleinek és beadványainak feldolgozását az SZKP KB osztályain, öt esztendő leforgása alatt ezekhez az osztályokhoz több mint három és fél millió levél futott be, s a Központi Bizottság fogadóirodáján mintegy 120 ezer ember ügyét intézték. Gennagyij Szizov megemlékezett arról is, hogy az SZKP Központi Revíziós Bizottsága szoros kapcsolatokat tartott fenn a testvérpártok revíziós és • ellenőrző bizottságaival, s a tapasztalatcsere kölcsönösen hasznosnak bizonyult. Az SZKP KB főtitkára beszédének további részében rámutatott az új szövegezésű pártprogram létrehozásának körülményeire, jelentőségére, majd felhívta a figyelmet, hogy a pártszervezeteknek új módon kell dolgozniuk, növelve szerepüket és jelentőségüket a szocialista építőmunkában. Ennek kapcsán rámutatott a pártszervezetek munkájában kiemelkedő .pozitív tapasztalatokra, s élesen bírálta a pártmunka gyengeségeit, formális vonásait, a kádermunka fogyatékosságait. Nagy hangsúlyt helyezett az ideológiai munkára, rámutatva arra a követelményre, hogy erősödjön az ideológia kapcsolata az élettel és gazdagodjék az emberek szellemi világa. Felhívta a figyelmet a burzsoá ideológia elleni harc fontosságára. Sorra vette az ideológiai munka eszközeinek feladatait, megfogalmazva a velük szemben támasztott növekvő követelményeket. Mihail Gorbacsov előadói beszédét befejezve rámutatott, hogy a társadalmi-gazdasági haladás meggyorsításának irányvonala reális, mert marxista—leninista alapokra épül, és megfelel az egész szovjet nép érdekeinek, történelmi törekvéseinek. A bizottság elnöke végezetül emlékeztetett arra, hogy a központi revíziós bizottság jelenleg érvényes szabályzatát több mint hat évtizeddel ezelőtt hagyták jó" vá, ezért a pártkongresszus küldöttei elé terjesztették egy új szabályzat tervezetét. * * * Kedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak első titkárai, valamint a pártkongresszus elnökségének más tagjai, a határterületi és területi pártbizottságok első titkárai felkeresték a Lenin Mauzóleumot és ott koszorút helyeztek el. A koszorú szalagján ez a felirat volt olvasható: „Vlagyimir Iljics Leninnek — az SZKP XXVII. kongresszusának küldötteitől”. Tavaly a Kijevi Városi Tanács környezetvédelemre közel 30 millió rubelt fordított. Kiegészítve azt a több millió rubelt, amellyel a minisztériumok és intézmények és a legnagyobb vállalatok járulnak hozzá a környezetvédelemhez. A Ruszanovka lakótelep Fotó: APN—KS a nukleáris háborút nem lehet megnyerni A revíziós bizottság jelentése
