Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

1986. február 3., hétfő o nci Valami mindig változik (Egy évvel később) Ez volt az. a nevezetes la­kótömb. amelyiknek gyűlésé­ről ifjú kollégám tudósítása akkora vihart kavart, hogy szele felborzolta az illetékes főhatóságokat, és eljutott a minisztériumig is. Pedig az írás. mely a Népújság 1985. január 22-i számában jelent meg. Rendhagyó tudósítás címmel, csupán a nemrég át­adott új lakótelepi házba be­költözők panaszait tolmá­csolta. szinte fényképszerű­én. Am az. őszintén kimon­dott. kemény szavak tolmá­csolása az ehhez nem szo­kott füleket annyira sértette, hogy néhányan az újságíró jászándékát is megkérdője­lezték. II lakók határoznak! Akármilyen furcsán hang­zik: az újságíró is lakik va­lahol. és ha környezetében visszásságokat lát. nem ..ön­érdekből" teszi szóvá. És akármilyen furcsán hangzik: ezt egyre inkább megértik az. illetékesek is. Intézked­nek. előbb-utóbb. Talán folytathatnám úgy is. mint a mesékben szokás, hogy jó tett helyébe jót várj. De amit ezután leírok, az nem mese. Ügy js kezdőd­hetne, ahogyan kollégám kezdte tudósítását annak idején: Helyszín (egy évvel később): Békéscsaba. Mil­lenneumi lakótelep. Rábai Miklós u. 10—16. Tárgy: la­kógyűlés. Levezető: Bartha Lajos, a lakók megbízottja (aki egyébként az Ezermes­ter bolt első eladója, fiatal, kétcsaládos ember). Jelen vannak: 72 lakástulajdonos­ból 57-en. Napirend: beszá­moló a lakók közös kiadásai- nak-„bevételeinek" (ami a kiadások kerekítéséből ma­rad) egyenlegéről. Pontosab­ban: mire fordítsák a fenn­maradó összeget ? A lakók határoznak. és rövidesen az egész új lakó­telep központjává válik ez a 72 lakás. Lépcsőházaiban (minden héten) megjelen­nek a kifüggesztett értesíté­sek: hétfőn 18 órától 21-ig (tehát a televíziós adások szünetnapjain) lakótelepi ví- deoközvetítés a 8-as csa­tornán. S alatta a műsorok címei. Legyen közös tömbvideo Semmiféle „egyesülés". ..fekete" dolog nincs a kez­deményezésben. mely a la­kók újszerű öntevékenységét, társadalmi munkáját takar­ja. Hogyan született az öt­let? — Úgy, hogy nekem van videóm — feleli az agilis, energiával láthatóim teli fia­talember, Bartha Lajos. — Hozzájutásával egy hobbim teljesült, ami a súlyos anya­giak miatt nem sikerülhet még mindenkinek . . . De miért ne legyen mindenki­nek itt a telepen?! — ötlött fel bennem '. . . — Jön a tél. A sok gyerek beszorul a lakásokba, s ha­zánkban a hétfők kiesnek a televíziózásból is . . . Gon­dolataim találkoztak a szom­szédok tenniakarásával. így született az ötlet. Igen ám! De egv ötlet ki­vitelezése nálunk nem oly' könnyű dolog. Bartha Lajos így folytatja: — Nem tudtuk, hogyan kell csinálni, és egyáltalán, lehetséges-e? Csak azt akar­tuk, hogy a pénzünket, ami megmaradt, jól forgassuk, ..megfogjunk" vele valamit, ami hasznos. Ez az ötlet jó­nak tűnt. Most jön majd a foci-világbajnokság, s van­nak más nevezetes sportese­mények. egyebek is. s bizto­san sokan lesznek olyanok, akik a közvetítések idején dolgoznak. Levesszük az. adást, és megfelelő időpont­ban lejátsszuk a tekercset Meg ilyesmiben gondolkoz­tunk . . . Kerestem a segítő­ket. Mentem a tanácshoz, a műszaki osztályokhoz, a sze­gedi körzeti stúdióhoz, a he­lyi. s a szegedi postához. Más a koncepció. Nincs rá tör­vény. Ám a tiltására sem — szóval, nem sokat gáncsos­kodtak. Ezt összegezték a fe­leletek. Csináljuk, de a vetí­tések nevelők, szórakoztatók, közízlést formálók legyenek. Ez magától értetődő volt. hiszen elsősorban — bár magunk is fiatalok vagyunk — telepünkön több. mint kettőszáz gyerek (jó részük tinédzser) figyelem lekötését akartuk szolgálni . . . Aztán minden gyorsan ment. A meglevő központi antennáról rövidesen elin­dult lakótömbünk közös kí­sérleti videózása. A rendelke­zésünkre álló pénzből sze­reztük be a szükséges kellé­keket. a magnót, a kévéről, az erősítőt stb. Az indulás­ban rendkívül sokat segített Lukácsi Sándor, a helyi gel- kás. és a szeghalmi gelkások. Összehangolódnak az érdekek — Milyen műsorokat vetí­tenek a kísérleti adásban? — Amikre már utaltam. Először 72, de ma már 220 lakásban honosítottuk meg a kollektív videózást, de az új házak átadása után 512 la­kás kapcsolódik majd be.. Egyelőre tíz kazettánk van. a tv-ben már lefutott műso­rokból. szórakoztató filmek­ről, cirkuszi műsorokról, szilveszteri adásokról, de zö­mében rajzfilmekről. Szeret­nénk rögzíteni oktatómüso- rokat is. mindenekelőtt gye­rekeknek a népszerű tv- adásokból. mint például a Közlekedj okosan stb. soro­zat. Ez persze távlat — hi­szen a video kísérleti jellegű —, mint ahogyan a jövőben szeretnénk közvetíteni na­ponta a tv képújságát, s vá­sárolni Mokép-lilmeket is. — A „betontenger" elkü­löníti. hideggé, egymás iránt közönyössé teszi a lakókat — vélik sokan." — Ez nem így van. Egy ilyen társasházban, mint a mienk, szinte önkéntelenül összehangolódnak a szemé­lyes. de egyben közös érde­kek. összetart a lakók zöme. Különösen akkor, ha valaki mozdítani akarja a dolgokat előre... A mi példánk is igazolja ezt. Jó példákat sorol arra Bartha Lajos, hogy másban is milyen nagy az összetar­tás. Természetesen nincs egyedül a szervezésekben, Fő segítői a lakók által megvá­lasztott lépcsőházi bizalmiak: Pék Tamás. Borza János. Szegedi Pál. Sorolhatnánk még a többi „mozgatót", tár­sadalmi munkást. Váradi Istvánt, Pljesovszki Zoltánt. s társaikat, akik nemcsak egymáson segítenek, hanem a közös ügyek valóra váltá­sán is. Mik a jó példák? A lép­csőházak előtt gyepesítették a betonutak között hagyott földrészeket, melyekbe a kertészek csemetét is ültet­tek. öntözik a „zöldövezetei", vigyáznak rá. A tömb végén saját beszerzésű autógumi­kerekekből elkerített homo­kozót csináltak a kisgyere­keknek. hintákat szereltek fel számukra, összefogtak, és építettek maguknak egy be­tonnal behatárolt, tűzbiztos szalonnasütöt, mely köré a nyári estéken nem egyszer gyűltek a lakók egy kis .sza­lonnasütésre. tereferére. Kis vasrudak lerögzitésével hálót szereltek fel. s lábteniszezés­re. kiskapuk felállításával labdarúgásra is alkalmas pá­lyát rajzoltak ki maguknak, no meg a gyerekeknek. Még más helyekről is eljönnek ide a srácok. fl társadalmi munka új típusa ? Szóba jött, hogy még kor­csolyázásra, csúszkálásra jó terepet is készítenek, de per­sze ehhez sok minden kelle­ne a hideg mellett. Például az. amire régen várnak a la­kók. hogy az ígért 4758 négy­zetméter földterületet (ami lakásaik összterülete alap­ján tartozik a társasházhoz) hivatalosan adják át szá­mukra. Legdédelgetettebb tervük, hogy szabadidő-par­kot, modern játszóteret épít­senek itt maguknak, gyere­keiknek. Padokkal. aszta­lokkal, esetleg kis fatetejű „házikókkal", és természete­sen mindezt beerdósitve. gyepesítve, hogy valóban la­kályos. zöldövezetű legyen a telep. Mindezt társadalmi munkában valósítanák meg. leszámítva ebből a hatósá­gok részéről ígért padok, fa­csemeték beszerzését. Különben, olyan emberek laknak ott is. akik értenek ahhoz, hogy életüket, kör­nyezetüket szebbé, otthono­sabbá varázsolják . . . Fia­talok. akik saját elképzelé­seiket akarják megvalósítani a tágabb keretben . . . S akik, ha a jövőről beszélnek, saját útjukon a jelenből akarnak feléje indulni. Talán a társa­dalmi munka új típusának megjelenése, a kis közössé­geknek ez az útja . . . Varga Dezső Rendhagyó órák Önvallomások az ifjúságnak A középiskolás diákok értő közönségnek bizonyultak Kár lenne tagadni, hogy az iskolák és a pedagógusok évről évre óvatosabbakká váltak az élő vagy rendha­gyó irodalomórákkal szem­ben. A zsákbamacskaként ajánlott műsorok közül né­hány ugyanis inkább ártott, mint használt a célnak. A Békéscsabai Városi Tanács művelődési osztálya pedig már évek óta igyekezett fel­karolni a művészek, a mű­vészet és az ifjúság találko­zásának e rendhagyó és gyümölcsöző formáját, de ellenőriznie, áttekintenie nem sikerült. Egészen ad­dig, míg a Békés Megyei Könyvtárral, a Békés Me­gyei Művelődési Központtal és a Jókai Színházzal össze nem fogott, s ki nem alakí­totta az előzetes bemutatók rendszerét. A tervek szerint évente 9 alkalommal rendeznek ilyen bemutatót a megyei könyv­tárban. ahol a műsort egy osztálynyi diák mellett a közművelődési felelősök. a magyar szakos tanárok és az osztályfőnökök tekinthetik meg. Ezek a találkozások arra is módot nyújtanak, hogy a műsor elhangzása után a diákok véleményt nyilvánítsanak a látottakról — így frissiben lemérhető az adott korosztály megér­tési. érzelmi viszonyulása a műsorhoz —, majd a diák­ság távozta után a pedagó­gusok mondhatják el véle­ményüket. Az első ilyen bemutató ja­nuár 29-én, délelőtt volt, s már ez az egyetlen találko­zás is bizonyította az elkép­zelés hasznosságát, életké­pességét. Az osztályfőnöki órákhoz kívánt Szerelem az irodalomban című összeállí­tásával Barbinek Péter. a Jókai Színház művésze se­gítséget nyújtani. A műsort a tanítási órához igazítva negyvenöt percesre tervezte, s ezt pontosan be is tartot­ta. A Békéscsabai 1-es Szá­mú Általános Iskola egyik hetedik osztálya mellett szép számmal jelentek meg a vá­ros általános iskoláiból pe­dagógusok is, ami azért fon­tos, mert később az ő véle­ményük alapján folyik a műsor megrendelése. Most pedig hadd szóljak néhány szót a nagy vitát ki­váltó műsorról. Az első és őszinte meglepetést az okoz­ta, ahogyan Barbinek Péter bánni tudott hallgatóságával, a tizenéves gyerekekkel. Párbeszédet folytatott ve­lük, s már az első percek­ben sikerült olyan hangula­tot teremtenie, amellyel fo­gékonnyá, érdeklődővé tette a gyerekeket. Műsorának logikai felépítése külön el­ismerést érdemel, hiszen a szerelem ezerarcúságát Som­lyó György tizenhét pontban megfogalmazott „álláspontjá­ból" vezette le és bizonyítot­ta a magyar szerelmi líra gyöngyszemeinek színvona­las. egyéni tolmácsolásával. Az elhangzott verseket kö­vető beszélgetések alkalmá­val az is kiderült, hogy a gyerekek értették és követni tudták a művész által meg­szabott gondolati, érzelmi utat. Még a felnőtt hallgató­ság körében később komoly irodalmi. pedagógiai vitát kiváltó Szabó Lőrinc-vers kétfajta felfogásban való tolmácsolására is ráérzett az ifjúság. Lehet, hogy még mindig nem ismerjük iga­zán őket? Barbinek Pétert hallgatva eszembe jutott egy régóta vitatott gondolat. Hogy a pedagógusnak egyben kicsit színésznek is kell lennie. Különösen az irodalom ta­nítására vállalkozóknak. De arra nem is gondoltam; mi­lyen hatásos és szerencsés eset. ha a művész bír pe­dagógiai érzékkel. Akkor ugyanis hatványozottan ér­vényesül a művészi monda­nivaló érzelem- és gondo­latkiváltó hatása. Barbinek Péter erre a szokatlan, ket­tős szerepre is felkészült. És műsorával egyszerre két célt is elért: mind az irodalom­órákon, mind az osztályfőnö­ki órákon jól felhasználható összeállítása. Másnap, január 30-án a középiskolák pedagógusait invitálták meg előbemutató- ra, amelyen Harkányi Já­nos és Hodu József — a Jókai Színház két művésze — mutatta be önálló est­ként készült műsorát József Attila költészetéről. Az in­vitálásra mindössze két pe­dagógus érkezett, két békés­csabai szakmunkásképző in­tézetből, s természetesen a Rózsa Ferenc Gimnáziumból egy osztálynyi negyedikes, kísérő pedagógussal. Feltéte­lezem, ez a művészeknek igencsak kedvét szegte, hi­szen így vitára nem kerül­hetett sor. Az egész prog­ram célja pedig mégiscsak ez lenne . . . A két művész műsorában nemcsak a tankönyvekben nem olvasható képét rajzol­ta meg a tragikus sorsú köl­tőnek, de megfogalmazásuk egyben önvallomás is volt a költőről, a máról, a szeretet hiányáról, a játék utáni vágyról, a szeretet különbö­ző változatairól. amelyek egyre ismeretlenebbekké válnak. Röviden fogalmazva talán úgy jellemezhetnénk igen nehéz, komoly szellemi teljesítményt igénylő műso­rukat, hogy József Attila mai érvényességét fogalmaz­ták meg egyénien, színvona­lasan. S bár Cseh Tamás. Bere- ményi Géza, Sebő Ferenc — a mondanivalóhoz jól illesz­kedő — dalaival próbálták oldani a komoly szellemi erő­feszítést igénylő mondani­valót, a rendhagyó iroda­lomórákra a hetvenperces műsor hosszú lesz. Szükség lenne a rövidítésre azért is, hogy idő maradjon a hal­lottak megbeszélésére. A két szimpatikus, fiatal művész ugyanis a műsort követő spontán beszélgetés alkal­mával — időnként vitára in­gerlőn — olyan igazságok megfogalmazására vállalko­zott, amelyekre vagy idő. vagy bátorság nincs az is­kolákban. Az „érés" előtt álló fiatalok pedig érzéke­nyen reagáltak nemcsak a műsorra, de a beszélgetés­ben elhangzottakra is. Nem­csak azért, mert több mint egy hónapon át folytattak tanulmányokat József Atti­láról, de mert — s ezt Ho­du József fogalmazta meg nagyon érzékletesen — ők is e kaktuszt növelő és ked­velő világban élnek. A sorozat két. indító elő­adása tehát szép élményt nyújtott. Reméljük, a foly­tatás méltó lesz ehhez. De a siker egyik elengedhetet­len feltétele, hogy a peda­gógusok is jelen legyenek, reméljük, nem lesz akadálya e nagyszerű vállalkozás meg va lósu lásának. B. Sajti Emese Hodu József és Harkányi János műsora József Attiláról szólt, újszerűén Fotó: Gát Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents