Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-24 / 46. szám
1986, február 24,. hétfő Hétköznap a medgyesegyházi művelődési házban Pályaválasztás előtt... Szakma, divatból vagy kényszerből A medgyesegyházi művelődési ház felújításához 1982 második felében láttak hozzá. Az építkezések mára a végső szakaszba jutottak, gyakorlatilag a nagyteremhez csatlakozó két öltöző hiányzik már csak. Ettől függetlenül már tavaly ősztől kezdve használják a színház- termet, melyet bármelyik városi művelődési intézmény is megirigyelhetne. Szinte a felújítás megkezdésével egy időben vette át. a ház vezetését Zana Mihály, aki így emlékezik vissza erre: — 1982. január 1-től vagyok- itt. Az akkori nagyteremben tulajdonképpen csupán vendéglátóipari tevékenység folyt, diszkó is volt, persze, szesszel együtt. Nem sok értelmét láttam az egésznek, nem tartottam, s ma sem tartom az ilyet művelődési programnak. Igaz, sok bevételt jelentett az egyik oldalról, ugyanakkor egy-egy ilyen rendezvény után ösz- szetört berendezés, csatatér maradt a helyszínen. — Aztán ez automatikusan megszűnt... — Igen, ahogyan megkezdődött a felújítás. Nincs is szándékunkban hasonló formában feléleszteni a diszkós rendezvényeket. Most már van egy büféhelyiségünk, igaz, nem üzemel még, a szűkös körülmények miatt itt tartjuk a zongoraórákat. Ha minden rendben lesz, akkor működik majd a büfé. és semmilyen szeszes italt nem fogunk árusítani. — Van-e olyan hely Med- gyesegyházán, ahol kulturált körülmények között szórakozhatnak a fiatalok? — Nemrég, az Országos Közművelődési Tanács pályázatán nyertünk 80 ezer forintot. Átvettük a házon kívül működő szövetkezeti klubot, s ebből a pénzből rendbe hoztuk, felszereléseket vettünk. Hozzá kell tenni : rengeteg társadalmi munkát is végeztek a fiatalok, s azóta a klubba heti négy alkalommal járhatnak. Az ifjúsági klub tevékenységét — egyébként — továbbra is támogatják a község szövetkezetei. A klubban más programokat is szoktunk rendezni: politikai fórumokat, ismeretterjesztő előadásokat. — Az építkezéssel való együttélés, gondolom, megváltoztatta a ház életét. — Gyökeresen nem változott semmi. A nagyobb közönségigényű rendezvényeket, gyermekeknek és felnőtteknek szólóakat, a régi moziban és a Malom étteremben tartottuk meg. Az viszont igaz, hogy a folyamatosan működő 8—10 kiscsoport foglalkozásainak megszervezése, megtartásuknak biztosítása gondot okozott. De szorosabb szervezéssel sikerült megoldani mindent, a könyvtár is besegít, s gyakorlatilag az építkezés miatt egy kiscsoportról sem kellett lemondanunk. — Tavaly novemberétől használható a szép nagyterem ... — Nagy öröm ez nekünk. Azóta itt vannak a mozielőadások is, a moziüzemi vállalat bérli a termet a vetítések idejére, az üzemeltetést pedig a művelődési ház látja el. De rendezhetünk itt, már kulturált körülmények között, nagyobb előadásokat is. Az igaz, az öltözők nagyon hiányoznak, azok még nem készültek el... Persze, kiscsoportos-foglalkozásokat is tartunk itt. * * * A beszélgetés után végigjárjuk a házat. Az emeleti klubhelyiségben a bábosok — alsó tagozatosok — tartanak próbát, akik sokszor felkeresik az óvodákat, s adnak ott műsorokat a kisebbek legnagyobb örömére. Lent a földszinten, a leendő büfé helyiségében éppen zongoraóra van, Solti Lajos nyugalmazott zeneiskolai igazgató okítja egyik kis tanítványát. Solti Lajos egyébként egy héten háromszor jön Békéscsabáról ide, s úgy látja, megéri: a tavaly őszszel indított tanfolyamra járó gyerekek tudása szépen fejlődik. Talán tavasszal már be is mutatkozhatnak . A nagyteremben a színjátszó csoport Ki mit tud?-ra készül. Nagy élvezettel, átéléssel próbálják A horgászás fél egészség című jelenetet. ök is, miként a bábosok, sokszor lépnek fel nagyközségi, iskolai rendezvényeken, s nemcsak Medgyesegy- házán. Amikor visszamegyünk az irodába, ott találjuk Füri Gábornét, aki a nyugdíjasklub egyik legaktívabb tagja. ö mesél arról, mivel foglalkoznak vasárnap délelőttönként: — Mikor hogy érünk rá, de általában negyvenen, öt- venen jövünk össze. Beszélgetünk, kikapcsolódunk ebédig. Hogyha meg vacsorával egybekötött rendezvényünk van, akkor kétszázan is el szoktak jönni. Az ilyen megmozdulásokat szeretik a legjobban az emberek. A költségekhez a téesz is hozzá szokott járulni. Nemcsak itt Medgyesen vannak programjaink, hanem évente többször kirándulunk is az ország más vidékeire. S több környékbeli település hasonló klubjait is felkeressük évente, miként ahogy ők is bennünket. * * * Egy átlagos hétköznapi délutánon jártunk a medgyesegyházi művelődési házban. Természetesen nemcsak az említett művelődési közösségek működnek itt, hanem mások is: gyermekeknek hímző-, modellezőszakkör, fúvószenekar, s nőklub is. A fotószakkör munkájában mutatkozik csak törés, a felújítási munkák megkezdődése óta nincs külön helyiségük. Azért dolgoznak, elsősorban egyénileg, de alkalmanként konzultációkra, megbeszélésekre összejönnek a házban is. Mindezeken túl az iskolában rendhagyó irodalmi órákat tartanak, az óvodásoknak pedig orosznyelv-szoktató tanfolyamot. Az egyik — számítógépes programokra vonatkozó — OKT-pályázaton százezer forintot nyertek, s egy iskolaszámítógépet, ezen kívül van három Sinclair-tí- pusú számítógépük is. Főleg az iskolai fakultatív oktatást támogatják ezekkel, de tervezik azt, hogy a felnőttek részére is indítanak tanfolyamot. A jövőt illetően mind a kisközösségek tagjai, mind a művelődési ház dolgozói abban bíznak, hogy a felújítási munkálatok hamarosan befejeződnek, s akkor (egyrészt) kényelmesebben tarthatják meg foglalkozásaikat a klubok és szakkörök, és újabbakat is szervezhetnek. Pénzes Ferenc ..Nagy leszek már maholnap - gyűlnek már az évek. Mit válasszak magamnak, milyen mesterséget?" (Majakovszkij) A hazánkban létező szakmák mintegy 40 százalékából választhatnak megyénkben a fiatalok. Ebben a tanévben 2855 szakmunkástanulót várnak a tanintézetek, melyből minden eddiginél több, 940 hely a lányoké. A középiskolát végzettek közül 240 fiatal szerezhet majd valamilyen szakmunkás-bizonyítványt. A pályaválasztás talán az első nagy gond, mellyel a tinédzserek találkoznak. Ez természetes is, hiszen saját sorsukról, jövőjükről kell dönteniük. Elsősorban nekik szeretnénk segítséget nyújtani a ma kezdődő hatrészes cikksorozattal, melyben mindennap egy-egy szakmáról olvashatnak lapunkban. Az általános és középiskolák végzős diákjaira, a szülőkre és a pedagógusokra egyaránt nagy feladat hárul így január-február környékén. Mielőtt a tanulók búcsút intenének megszokott iskolapadjaiknak, pályát kel) választaniuk. Tizennégy éves korban ez nem könnyű, ráadásul konkrét elképzeléssel csupán néhányan rendelkeznek. A végső döntést azután többnyire a szülő vagy a pedagógus befolyásolja. A kellően meg nem alapozott választás sajnos gyakran csalódáshoz vezet. Minél korábban, de legkésőbb 6-7. osztályos korától érdemes figyelemmel kísérni a gyermeket. Megismerni személyi tulajdonságait, képességeit, érdeklődési körét. Ez a szülő és a tanár együttműködésén alapuló közös feladat. Az anyukák és apukák hajlamosak gond- és erőfeszítésmentessé tenni gyermekeik életét. Ez rendben is volna, de ezáltal gyakran az önállótlanság, a közömbösség felé terelik őket. Pályaválasztáskor azután megpróbálják divatos, jól menő szakmákban e'lhe- lyeztetni, a többnyire tervek, elképzelések nélküli gyermeküket. Csemetéjüket persze épp az a szakma érdekli a legkevésbé, amit szüleik szántak nekik, ök maguk más foglalkozások felé kacsingatnak. Tény, hogy ezeknek a fiataloknak a 30 százaléka nem is jut el a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséig, de ha mégis, akkor hamarosan más területen keres munkalehetősége^ magának. A szakmunkásképzés pedig nem kis befektetést igényel. Egy tanuló képzése 25 000 forintba kerül az államnak, és ez csak az iskoláztatási költség. További terheket ró a társadalomra a tanműhelyek üzemeltetése és a kollégiumi elhelyezés. Nem közömbös tehát népgazdasági szempontból sem, hogy a pályaválasztás alkalmával reális döntések szülessenek. Igaz, az egyéni és a társadalmi érdekeket nem mindig könnyű egyeztetni. Valamikor természetes volt, hogy bizonyos mesterségek apáról fiúra szálltak. Jóllehet ma is találkozunk ilyen jelenséggel, de nem ez a többség. Népgazdaságunk fejlődése magával hozta egyes szakmák megszűnését, vagy átalakulását, illetve új szakmák megjelenését. Ezt a fiatalok pályaválasztásakor érdemes figyelembe venni. Egy-egy jól megszervezett üzemlátogatás ötletet adhat a tanulóknak, felkeltheti figyelmüket valamely foglalkozás iránt. A szakmák bemutatása, azok jó és rossz oldalainak megismertetése a pedagógus jó felkészültségén és a diákokkal való kapcsolatán múlik. Segítséget nyújthatnak ebben a vállalatok is, ha a termelés buktatóiról nyíltan elbeszélgetnek a tanárokkal. Így tovább szűkülhet az oly gyakran emlegetett szakadék az elmélet és a gyakorlat között. Ne feledjük, ma egy szakember sem mondhatja el, megvan a bizonyítványom, befejeztem a tanulást. Befejezett képzésről ma már nem beszélhetünk. Felgyorsult életünk velejárója a technológiák állandó fejlődése, melyekkel illik lépést tartani. Napjainkban az sem lehet meglepő, ha valakinek harmincévesen egy új szakmát kell megtanulnia. Megnőtt a több szakmával rendelkezők iránti igény. Előnybe kerültek azok, akik széles körű szakmai alappal rendelkeznek. Alapszakmájukra így könnyedén számos rokonszakmát rá tudnak építeni. Ma a közismert mondás némi átalakítással így is igaz: ahány szakmát tudsz, annyi ember vagy. Mint minden évben, az idén is a beiskolázható szakmák két végletben oszlanak meg. Némelyikükre alig akad jelentkező, és így bizony előfordul, hogy ezekből csak két-, háromévenként indíthatnak tanulócsoportokat. Kévéi például a jelentkező az állattenyésztő, a dízelmozdony-szerelő, vízmű- és csatornakezelő, a telefonhálózat-szerelő szakmákra. Másokra pedig túljelentkezés tapasztalható. Továbbra is felkapottak a fodrász-, kozmetikus-, szobafestő-mázolószakmák. Ezen munkakörökből nem célszerű a túlképzés, mert elhelyezkedési gondokat okozhat a leendő szakmunkásoknak. Még akkor is, ha ez területenként változó, és ma még akadnak olyan községek, ahol szükség lenne rájuk. Mint látható, tehát nem könnyű a dolguk azoknak a szakembereknek sem, akik évről évre kialakítják a keretszámokat, azaz, meghatározzák, hogy szakmánként hány tanulót iskolázhatnak be az intézetek. Döntésükkor figyelembe keli venniük a népgazdasági érdekek megyei vonatkozásait, a településfejlesztési politika elveit, valamint az új beruházásokat, rekonstrukciók megvalósulása után felmerülő jogos igényeket. Ezekre időben fel kell készülni, mert a növekvő elvárásoknak és lehetőségeknek csak munkájukat szerető, hivatás- tudattal rendelkező, szakmailag jól felkészült, és anyagilag is jó] megbecsült szakmunkásainkkal együtt tudunk eleget tenni. Bacsa András Kórházi esetek II sebészeten Képzelt beteg 7 ' Botra támaszkodva, görnyedten, sántikálva érkezik egy nő. Gerincfájdalomra panaszkodik. A legerősebb fájdalomcsillapító sem használ. A vizsgálati eredmények negatívok. Az orvos arra a megállapításra jut, hogy ez a képzelt beteg tipikus esete. Szól a nővérnek: — Adjon neki C-vitamintablettát, aztán majd meglátjuk. Másnap a „beteg” nő hálálkodva mondja: — Ez volt eddig a leghatásosabb gyógyszer a betegségem alatt. És egészségesen, bot nélkül, egyenes testtartással távozik a kórházból. Cuki bácsi A 80 éves Cuki bácsi nyugtalanul fekszik az ágyban. Odaszól Anna nővérnek: — Nővérke, adjon egy kis pálinkát! — Honnan, Cuki bácsi? — Itt van az ágy alatt a csomagban. Anna nővér lehajol és a csomagban, a legnagyobb ámulatára, valóban talál egy üveg pálinkát. — Csak itt van, másutt nincs? — kérdezi. — Nincs, aranyom — hangzik a válasz. — No, egyelőre ez sincs. Majd akkor lesz, ha meggyógyul és hazamegy — mondja Anna nővér és már viszi is a pálinkát biztonságosabb helyre. Madártej A 70 éves János bácsit epekő miatt operálják meg. Gyógyulás előtt az orvos figyelmezteti, hogy ha majd hazamegy, nem ehet nehéz, zsíros, fűszeres, hanem csak könnyű, fűszer nélküli ételeket. Az utóbbiak közül meg is említ néhányat, így például a vízben főtt krumplit, a rizst, a tejet, a madártejet ... Sorolás közben felhorkan János bácsi: — Doktor úr, de hiszen nemrég vágtunk három disznót. Tele van a kamra kolbásszal, szalonnával, tepertővel... — Adja el és vegyen az árából madártejet — javasolja az orvos. Ha érdemes Az orvos előírja: infúzió, szonda, kathéter. . . meg ami ezekkel együtt jár. A 66 éves bácsi napokig fekszik szótlanul. Látszik rajta, hogy bosszankodik magában. Egyszer csak megszólal: — Van szép házam, kertem, van néhány százezer forintom a takarékban. A lányom örökli. De sem ő, sem a vejem nem látogat meg. A körülötte álló nővérek és a doktornő szeme pajkosan összevillan. A doktornő találja fel magát először: — Majd mi jövünk. Akár tízpercenként, ha érdemes — mondja, s a többiekkel együtt alig bírja visszafojtani magában a nevetést. De fáj ám Lajost, a cigányfiút a rokonság színe-java meglátogatja a kórházban. Sok finom falatot hoznak neki, nehogy koplalnia kelljen szegénynek. Lajos elhárítja magától a kínálást: — Nagyon jó itt a koszt, eleget is kapok, nem vagyok éhes. Megszólal az egyik asszony: — Jaj, te Lajos, jó neked, kapsz sokat enni, meleg van, tiszta az ágy és nem is kell dolgozni... Lajos felsóhajt: — De fáj ám, amit itt csinálnak! Kilyukadt? A körzeti orvos azzal utalja be a középkorú és jó erőben levő férfit a kórházba, hogy kilyukadt a gyomra. A sebészorvos megtapogatja a hasát és megkérdezi: — Kilyukadt, kisöreg, kilyukadt? — majd a további vizsgálódás közben folytatja: — Isszuk a pálinkát, isszuk? A kérdésekre nem vár választ. Siet, utasításokat ad a nővéreknek. Mindjárt megröntgenezik a beteget, aki ezután a műtőbe kerül. Néhány óra múlva már túl van a veszélyen és mélyen alszik. Egy hét után egészségesen elhagyja a kórházat. Van ilyen is Vidékről érkezik. Lehet vagy 70 éves a férfi. A ruházata igen elhanyagolt, piszkos. Az ügyeletes orvos utasítja a nővéreket, hogy fektessék ágyba. Segítenek is neki vetkőzni, s kpzben észreveszik, hogy a testét vastag koszréteg fedi. Megkérdezik tőle: — Bácsi, mikor fürdött utoljára? — Nyáron — hangzik a válasz. — Melyik nyáron? — Tavaly. Nos, van ilyen is. Történt pedig 1986. január első felében. Egy élmény Editke 17 éve segédápolónő. Nemrégen dolgozik. Megkérdezem tőle: — Mi volt eddig a legnagyobb élménye? — Az első fizetésem. — Meglepte? — Igen, egy kicsit. — Miért? — Mert túlságosan gyorsan és könnyen meg lehetett számolni. Pásztor Béla
