Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

1986, február 24., hétfő TELEX Érkeznek a küldöttségek II biztonság Moszkvába csak kölcsönös alapokon képzelhető el Interjú Jevgenyij Velihovval, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnökével Jevgenyij Velihov, a Szovjet Tudományos Akadémia alel- nöke, a Tudósok a nukleáris veszély ellen elnevezésű mozga­lom elnöke, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása szovjet programjának egyik kidolgozója interjút adott M. Lengyel Lászlónak, az MTI moszkvai tudósitójának a tudo­mány szerepéről és feladatairól e program megvalósításában, a tudomány és a leszerelés összefüggéseiről. • MOSZKVA Napiparancsban köszöntöt­te a szovjet hadsereg és flotta napja alkalmából a szovjet fegyveres erők szemé­lyi állományát Szergej Szo- kolov, a Szovjetunió marsall- ja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Napiparancsában Szokolov marsall emlékeztetett, hogy a kommunista párt, a szovjet állam határozottan síkraszáll a fegyverkezési hajsza meg­fékezéséért, a nemzetközi helyzet javításáért, az új vi­lágháború veszélyének elhá­rításáért, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO katonai erői között kialakult egyen­súly megőrzéséért. • MANILA Corazon Aquino asszony is csatlakozott vasárnap délután Fidel Ramoshoz és Juan Ponce Enriléhez, a Ferdinand Marcos elleni lázadás vezé­reihez a rendőrség manilai főparancsnokságán, Camp Crame-ben. Aquino asszonyt — aki még korábban kijelentette: semmit sem tudott a készülő zendülésről, de teljes szívvel támogatja azt — lelkes tö­meg üdvözölte a lázadók fő­hadiszállásává alakult Camp Crame-nél. • TRIPOLI Kadhafi líbiai vezető új­fent megerősítette, hogy a „líbiai arab nép elítéli a ter­rorizmus minden válfaját, legyen az egyéni vagy állami szintű”. A terrorizmussal kapcsolatos líbiai álláspontot az a nyílt levél tartalmazza, amelyet Moamer el-Kadhafi az amerikai néphez intézett, s amelyet Mohammed Meh- dinek, az Amerikai—Arab Kapcsolatok Bizottsága Tri- poliban tartózkodó elnökének nyújtott át. Azon túl, hogy elítélte a terrorizmust, Kadhafi a nyílt levélben felszólította az egy­szerű amerikai állampolgá­rokat, hogy szegüljenek szembe a Reagan-kormányzat arabellenességével, s töre­kedjenek baráti kapcsolatok­ra az arab világgal. A világ kommunista- és munkáspártjainak és haladó mozgalmainak küldöttségei, magas rangú képviselői szom­baton és vasárnap is egymás után érkeztek a szovjet fő­városba. A vasárnap estig megérke­zettek között volt Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára. Megér­keztek a Mongol Népi Forra­dalmi Párt, a Vietnami Kom­munista Párt. a Laoszi Népi Demokratikus Párt, a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Párt, az Afganisztáni Népi Ronald Reagan amerikai elnök- egyelőre a közepes ha­tótávolságú rakéták leszere­lését ajánlja válaszul Mihail Gorbacsov január közepén tett átfogó leszerelési javas­lataira. Egy magát megnevezni nem kívánó vezető amerikai kormánytisztviselő szerint Reagan elnök levélben vála­szol a szovjet javaslatokra, és azt ajánlja, hogy három éven belül számolják fel az amerikai és a szovjet kö­zéptávú atomfegyvereket Európában és Ázsiában egy­aránt. A levél állítólag tar­talmaz válaszokat a szovjet fél egyéb leszerelési javas­lataira is. Washingtoni forrásokra hi­vatkozó, és szombaton kelt jelentések szerint az elnöki válaszlevelet már továbbí­tották volna, más jelentések szerint csak most készül az elnök aláírni azt, és a hét elején továbbítják a szovjet félnek. Véglegeset a .javas­lattal kapcsolatban Reagan szerdai beszéde tartalmaz — hangoztatják a nevezett for­rások. Gorbacsov januári átfogó leszerelési javaslatainak egyik része volt az Európá­Demokratikus Párt, a Jemeni Szocialista Párt, az Indiai Kommunista Párt, az Argen­tin Kommunista Párt, a Luxemburgi Kommunista Párt, a Nyugat-berlini Szo­cialista Egységpárt, a Norvég Kommunista Párt, az Iráni Néppárt, a Bahreini Nemze­ti Felszabadítási Front, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (Dél-Afrika), az Ausztráliai Szocialista Párt és a Belga Francianyelvű Szocialista Párt magas rangú küldöttsé­gei. ba telepített középhatótá­volságú atomrakéták fokoza­tos leszerelése. Mint isme­retes, az Egyesült Államok a maga részéről ezeket a fegyvereket Nyugat-Európa több országában már tele­pítette, illetve telepíti. A Reagan-levél ugyanakkor, mint azt az említett ameri­kai illetékes elmondta, a Szovjetunió ázsiai területein lévő ilyen rakéták számának igen jelentős csökkentését is javasolná, amelyek nem sze­repeltek a szovjet javasla­tokban, az amerikaiak vi­szont rendszeresen felvetik ezek ügyét is. A válaszjavaslatot a Fehér Ház szóvivője szerint jelen­leg tanulmányozza az ame­rikai kongresszus, a Genfben tárgyaló amerikai küldött­ség és tanulmányozzák Washington szövetségesei is. A válasz figyelembe veszi a szövetségesek javaslatait, észrevételeit is. Az értékelésekből kitűnik: Reagan válaszajánlata első­sorban azt célozza, hogy a genfi tárgyalások asztalára valamilyen megvitatható amerikai tervezet is kerül­jön, mozgást adva ezzel a tárgyalásoknak. Kérdés: Véleménye szerint milyen ösztönzést adhat az SZKP 27. kongresszusa a tu­dományos-műszaki haladás: meggyorsításának ? Válasz: az SZKP 27. kong­resszusa megszabja a hala­dás új irányait, sí így bizo­nyos értelemben áttörést je­lent majd a népgazdaság in­tenzív fejlesztési pályára ál­lításában, termelési alapjain- nak átalakításában, a terme­lési viszonyok tökéletesítésé­ben és az irányítási rendszer módosításában. A feladat az, hogy minél gyorsabban alkalmazzuk a népgazdaságban már meglé­vő tudományos ismereteket, a kidolgozott új technológiai eljárásokat, s gyűjtsük a to­vábbi tapasztalatokat, széle­sítsük a laboratóriumi mun­kát. Helyesen kell értékelni az egyesi témák gyakorlati jelentőségét, és meg kell ta­lálni gyors alkalmazásuk legmegfelelőbb formáit. Kérdés: Befolyásolja-e a társadalmi-gazdasági fejlő­dés meggyorsításának prog­ramja a Szovjetunió védel­mi képességeit? Válasz: Természetesen be­folyásolja, mert az ország gazdasági erejének növeke­dése közvetlen kapcsolat­ban van a védelmi képesség­gel. Országunk fejlődésének sajnos nagyon kevés olyan időszaka volt, amikor nem kellett éppen az országot vé­delmeznünk. Nagyon kevés idő maradt a békés fejlődés­re. Kénytelenek vagyunk bi­zonyos összegeket a véde­lemre fordítani. Igyekszünk ezeket a terheket a lehető legkisebbre csökkenteni. Mi­hail Gorbacsov új javaslatai arra irányulnak, hogy mini­málisra csökkentsük ilyen kiadásainkat. Kérdés: A tudomány szem­pontjából miben látja a Mi­hail Gorbacsov január 15-i nyilatkozatában foglalt le­szerelési program újdonsá­gát? Felkészült-e a tudo­mány arra, hogy a javaslat megvalósításakor esetleg új ellenőrzési módszerek vál­nak szükségessé? Válasz: A Gorbacsov-nyi- latkozatba foglalt leszerelé­si program nagy horderejű tudományos feladatok egész sorát veti fel, amelyek meg­oldása különösen a megva­lósítás végső szakaszában válik rendkívül fontossá, amikor gondoskodni kell ar­ról, hogy az egész fegyver­zetcsökkentési folyamat mindvégig kiegyensúlyozott, pontosan ellenőrizhető le­gyen. Ez a terület kínálja a világ tudósai számára az együttműködés legjobb lehe­tőségeit. Bizonyos mértékig ilyen együttműködés már most is folyik, például ame­rikai tudósokkal. Kérdés: Hogyan értelmezi azt a megállapítást, hogy az „űr-atomkorszakban” újfaj­ta módon kell megközelíteni a biztonság kérdéseit? Válasz: Mihail Gorbacsov Párizsban nagyon pontosan megfogalmazta, hogy must a legfontosabb kérdés a köl­csönös biztonság. A legfon­tosabb éppen annak megér­tése, hogy az atomfegyver ma nem erő, a több nem je­lenti azt, hogy jobb is, és ha valami rossz Amerikának, az nem jelenti azt, hogy jó a Szovjetuniónak- A bizton­sági kérdésekben kölcsönös függés érvényesül, s lénye­ges, hogy mindenki megért­se: a biztonság csak kölcsö­nös alapokon képzelhető el. Kérdés: Az amerikai űr­fegyverkezési tervek megva­lósulása esetén a szovjet tu­domány milyen eredményei­re épülhetnének az elkép­zelhető válaszlépések? Válasz: A véleményünk az, hogy nem lehet létre­hozni megbízhatóan működő nagyon bonyolult űrfegy­verrendszert, megsemmisíte­ni egy ilyen rendszert vi­szont igen könnyű. Igazi haszna nincs egy ilyen rend­szernek, nem kerül valódi fölénybe ilyen módon az Egyesült Államok. Ám a rendszer rendkívül kelle­metlen, nemcsak az ameri­kaiaknak, hanem mindany- nyiunk számára, s ez a probléma lényege. Kérdés: Milyen tudomá­nyos érvekre építhető az a megállapítás, hogy az átfo­gó és hatékony rakétavéde­lem műszaki eszközökkel megvalósíthatatlan? Válasz: A védelmi rend­szerrel szemben olyan fegy­ver áll. amely viszonylag egyszerű, könnyen újrater­melhető. Lehetetlen ez el­len a támadó rendszer ellen hatékony védelmet létrehoz­ni; méginkább „élesben” ki­próbálni. Kérdés: A leszerelési prog­ram megvalósítása esetén milyen távlatok nyílnának a békés célú atomkutatások előtt a Szovjetunióban és n emzetközi méretekben ? Válasz: A leszerelési prog­ramtól függetlenül, azzal párhuzamosan sok együtt­működési javaslatot teszünk, beleértve a termonukleáris kutatások területét. Ha a le­szerelési program keretében megvalósulna a hasadó­anyagok fölötti hatékony el­lenőrzés, jelentősen bővül­nének a lehetőségek, új te­rületek nyílnának meg a ku­tatások előtt. Sokkal egyszerűbbé válna sok kutatás. Ma ugyanis vé­delmi megfontolásokból sok program titkos. A korláto­zások felszámolása nagyon hasznos lenne a békés célú atomkutatások szempontjá­ból. Mit válaszol Reagan Gorbacsovnak? Dél-Afrika Reform és elnyomás között II Spiegel cikke nyomán, rövidítve Nyugtalanság az országban, baráti államok szankciói, 1200 halott és gazdasági ne­hézségek — mindez a kor­mányzatot gondolkodásra késztette. A színes bőrű la­kosságot diszkrimináló útle­véltörvényeket el kell töröl­ni. Ezentúl a dél-afrikai kül­ügyminiszter véleménye sze­rint ma már nem utópia szí­nes bőrű elnökről beszél­ni... Dél-Afrika külügyminiszte­re, Roelof Botha azt nyilat­kozta a közelmúltban, hogy nem lehet már kitérni a tény elől, hogy egy napon fekete kollégákkal kell együtt dol­goznia a kormányzatban. S miért is ne? Még az is lehet, hogy a színes bőrű elnököt kell szolgálnia. Mindezt nem szűkebb családi körben fej­tette ki, hanem egy kabinet­ülésen, méghozzá külföldi tudósítók előtt, akik Dél-Af­rika fehér uralkodóinak ize­mében szinte valamennyien ellenségnek számítanak. Talán a faji megkülönböz­tetés eltörlésének lehetősé­gét kívánta Botha megvillan­tani? Vagy mindössze a fe­hér uralkodók egy újabb lis­tájáról lenne szó? Ugyanis már évek óta hirdetik, hogy az „apartheid” halott, anél­kül, hogy a társadalmi igaz­ságtalanságok — legalábbis a feketék szempontjából — enyhültek, vagy változtak volna. A fehér bőrű uralko­dók fölénye, magabiztossága és féktelensége még mindig a társadalmi élet valamennyi területén érezhető. Nyilván a faji filozófián sem változ­tatnak, ahhoz túl mélyen gyökereznek a fehérek köz­tudatában a feketék elleni előítéletek. Az idegesség, a bizonyta­lanság némiképp érthető: a fehérek már nemcsak hatal­mukért, jogaik megvédésé­ért küzdenek, hanem egyál­talán a létükért. Ezért Botha államelnök beszédével új idő­szak kezdődött: egyfajta szembenézés az új valósággal. Az elnök nemrégiben az „apartheid”-rendszert túlha­ladottnak nevezte és kilátás­ba helyezte színes bőrűek hatalomra kerülését. Az is tény, hogy az eddigi legnehezebb gazdasági vál­ság nehezedett Dél-Afrikára. Az ország pénze a dollárér­tékének 30 százalékát elve­szítette, s a kétségbe esett bankárok a gazdag fővárost fizetési képtelenségbe so­dorták. Közben országszerte egy­mást érték a faji megmozdu­lások. Csak 1985-ben 11 ezer kormányellenes felkelőt zár­tak börtönbe, 25 ezret vettek őrizetbe, és „senki sem tud­ja, hogy ezek közül hányán álltak bíróság előtt, hányat ítéltek el”. De még tragiku- sabb a halálstatisztika: 1984 szeptembere óta, amikor fe­keték Johannesburgtól délre egy iparvidéken lakbéreme­lés ellen tüntettek, s a tün­tetők közül sokakat agyonlőt­tek, 1100—1200 volt a halá­los áldozatok száma. Amikor már a kormányzat nem tu­dott elbánni a felkelőkkel, júliusban Dél-Afrika több megyéjében szükségállapotot hirdettek ki. Egyre nehezebb lesz a naponta előforduló vé­res események okait egyér­telműen megállapítani. Ja­nuárban körülbelül 150-en haltak meg, s az áldozatok fele törzsi ellentétek követ­keztében. „Vezér, cél és re­mény nélkül” így jellemezte a nemzet tavalyi évét a fe­hér ellenzék vezetője. Frede- rik van Zy-Slabert. Miután gyakorlatilag az egész gazdasági és pénzügyi helyzet alapvető reformokra szorul, Botha elnök beszédé­ben olyan változásokat ígért, amely az egész ország alap­jaira fog hatni: — egységes Dél-Afrika, és állampolgárság valamennyi lakójának, — szabadság, tulajdon- és emberi jog minden állampol­gárnak, bőre színétől, szár­mazásától és vallásától füg­getlenül, — tárgyalások egy demokra­tikus kormányzatról, rend­szerről, amelyben minden dél-afrikai közösség politikai törekvései helyet kapnak. Botha bejelentette a feketék útlevéltörvényének eltörlé­sét, július 1-i hatállyal. Évente körülbelül 200 ezer feketét tartóztatnak le Dél-Afrikában, mert adatai­kat tartalmazó kis köny­vecskéjük hibásan lett kiál­lítva ... Vagy azzal az in­dokkal kerülnek rács mögé, hogy dokumentumaikat — akár ebédszünetben — ott­hon, vagy munkahelyükön felejtették. Mindenesetre en­nek a szörnyűséges üldözés­nek véget kell vetni. Johan­nesburgból az utóbbi hetek alatt több olyan hír érkezett, hogy az útlevélellenőrzések miatt már kevesebb feketét ítéltek el, s hazaengedték őket gyors tárgyalás, eljárás után. Ennek ellenére a szí­nes bőrű lakosság nem bízik a liberálisabb politika kez­detében, a fehérek gondolko­dásmódjának hirtelen meg­változásában. „Ígéretek, ezek pusztán ígéretek” — így kom­mentálta Desmond Tutu Botha elnök beszédét. Botha elnök mindenesetre több változást ígér mint bár­mely elődje. Már 1978-ban, hivatalba lépésekor hangsú­lyozta: „Napjainkban csak a holtak mozognak lassabban”. S engedélyezte feketék szak- szervezetének működését, in­diánok és félvérek belépését a parlamentbe. Az éppen hetvenéves kor­mányfő aggodalommal tekint az erősödő jobboldali szárny­ra. A konzervatívok és a nemzeti párt tagjai sikerrel küzdenek a fehérek szava­zataiért, miközben Botha el­nököt árulóként, „kiárusító­ként” bélyegzik meg. „Nincs még egy párt a világon, amely saját szavazói szemé­ben annyira lejáratta volna magát, mint a mienk” — pa­naszkodott Botha külügymi­niszter. „Reform és elnyomás kö­zött” (a Johannesburgban megjelenő The Star fogalma­zott így) mozog az uralkodó politika. „Emberi okokból” Botha elnök az életfogytigla­ni börtönre ítélt Nelson Man­dela szabadon bocsátásán is gondolkodik ... Mandela re­ménykedhet. De vajon akar-e valóban reménykedni? Fordította: Niedzielsky Katalin Másfél év alatt több mint ezer halott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents