Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

1986. február 22., szombat NÉPÚJSÁG CSALAD - OTTHON Szigor, engedékenység, szeretet A gyermek életében a megszületéstől a felnőtté vá­lásig tartó hosszú fejlődési folyamatnak döntő befolyá­soló tényezője a nevelés. Számos pszichológiai kuta­tás igyekezett feltárni a ne­velői magatartásformák kü­lönböző típusait. A legismer­tebb elméletet Schaefer al­kotta meg, tekintetbe véve a család érzelmi légkörét, és a szülők által alkalmazott nevelői eszközöket. Két irányból közelítette meg a nevelői magatartást: meny­nyire korlátozza a szülő a gyermekét, illetve mennyire engedékeny vele szemben: valamint, milyen érzelmi légkört teremt a nevelés során: meleg szeretettel kö­zeledik gyermeke felé, vagy hidegen, hatalmaskodóan. A hideg, s főként a szülői hatalomra építő nevelői el­járásnak az alapja az a még igen sok helyen uralkodó nézet, amely szerint a gyer­meket csak kemény kézzel, szigorral lehet ránevelni a jóra, leszoktatni a rosszról. Ez a felfogás különösen azokban a társadalmakban és rétegekben tartja magát erősen, amelyekben még mélyen begyökerezve élnek a patriarchális életforma hagyományai, az apa, mint a család feje, korlátlan te­kintéllyel rendelkezik, s uralkodik családja tagjai, kiváltképp gyermekei felett. E felfogás hívei a neve­lésben is a gyermek feletti hatalom hangsúlyozására építenek. A hatalmat, a szü­lői fölényhelyzetet kifejező nevelői eljárás eszközei kö­zű] a leggyakrabban hasz­nálatos a gyermek testi fe­nyítése, az erőszakos pa­rancsolgatás, a megfélemlí­tés. A szülő ezekkel a neve­lési eszközökkel azonban többnyire csak azt éri el, hogy a gyermek a követel­ményeknek félelemből tesz eleget. Ezek a módszerek azon­ban mélyebbre és távolabb­ra kiható magatartási válto­zásokat idézhetnek elő a gyermekben. Először is hi­hetetlen jó érzékkel rájön arra, hogy melyek azok a viselkedési formák, amelyek­kel bosszanthatja a szüleit. Nyafog, makacskodik, dacol, vagy éppen azzai „bünteti” viszont a szüleit, hogy nem eszik, egyszóval minden esz­közt megragad, hogy türel­müket próbára tegye. Az így nevelt gyermek ál­talában minden hatalmat képviselő személlyel szem­ben ellenálló, a közösségben féktelen, és éppen úgy meg­kísérli a hatalmaskodást, a zsarnokoskodást társaival szemben, ahogyan azt vele teszik a szülők. Amint fel­ügyelet nélkü] marad, azon­nal megszeg minden sza­bályt. A hatalomra építő, rideg nevelő csupán azt éri el, hogy a gyermek félelemből tartja magát távol a tiltott helyzetektől, és nem azért, mert lelkiismerete parancsá­ra hallgat. Holott a gyer­meknevelés egyik legalap­vetőbb célja az, hogy a gyer­mek bensőleg fogadja el a felnőttek által felállított normákat, és felelősségtelje­sen, lelkiismeretesen visel­kedjék. Ne a külső fenyege­tés. hanem a benső meg­győződés irányítsa tetteit. A szeretetre építő nevelé­si eljárás feltételezi, hogy az anya meleg érzelmekkel for­dul gyermeke felé. Leggyak­rabban alkalmazott eszköze a dicséret, amit szóban, mo­sollyal, gyengédséggel fejez ki. Ha a gyerek helytelenül viselkedik, az anya csaló­dottságot mutat, amely a gyermekben megbánást éb­reszt, s mivel anyjához fű­ződő kapcsolata a kölcsönös szereteten alapul, igyekszik kiengesztelni anyját, jóvá­tenni a hibát. A szeretettel­jes szülő gyakran érvel, megmagyarázza gyermeké­nek, hogy mit, miért nem szabad megtennie, s így hozzásegíti a gyermeket ah­hoz, hogy megértse a sza­bályok és tilalmak ésszerű voltát, szükségességét. Ha a szülő keveset magyaráz, nem indokolja meg kívánságait, követelményeit, a tilalmak és az óhajok érthetetlenek maradnak a gyermek szá­mára, s így a szülő nevelő eljárásai a puszta idomítás- sal válnak egyenértékűekké. Vannak azonban a szere­tetre építő nevelési eljárá­soknak olyan eszközei is, amelyek károsíthatják a fej­lődő gyermek személyiségét, s nem a lelkiismeret kiala­kulásához, hanem tartós szorongásos állapothoz, álta­lános gátoltsághoz vezet­nek. Ez történik akkor, ha az anya, céljai elérésének érdekében, visszaél a gyer­meknek a szeretet utáni vá­gyakozásával, és saját sze- retetét az érzelmi zsarolás eszközéül használja. Bünte­tésképpen azt helyezi kilá­tásba, hogy nem szereti töb­bé kisgyerekét, eltávolítja őt maga mellől, nem szól hozzá, azt a félelmet és szorongáskeltő érzést tá­masztva benne, hogy anyjuk végleg elfordul tőle. külö­nösen vezsélyes ez a fiata­labb gyermekek esetében, hiszen ők fokozottabban függenek anyjuktól, és ez'a büntetésmód alapvetően megingathatja bizalmukat az anyában. Később ez a bi­zalmatlanság általánossá is válik. A kívánatos magatartást az a nevelői eljárás alakítja ki, amelynek hatására a gyermek azért ál] ellent a tiltott dolgok csábításának, és fogad szót szüleinek, mert azok szeretik őt, nem pe­dig azért, hogy majd így nyerje el szeretetüket. A meleg, szeretetteli, en­gedékeny magatartás bizto­sítja leginkább a gyermek személyiségének kedvező irányú fejlődését. Szinte minden kutató egyetért ab­ban, hogy a szeretetteljes légkörben, engedékenyen ne­velő szülő segíti hozzá leg­inkább a gyermekét, hogy önállóvá váljék, alkotókész­sége sikeresen kibontakoz- hassék. Az engedékenység termé­szetesen nem azt jelenti, hogy az anya egyáltalán nem fegyelmez, mindent ráhagy a gyermekére. A gyermek­nek, éppen a másokhoz és a környezethez való biztonsá­gos alkalmazkodás érdeké­ben kel] megtanulnia azt. hogy bár sok szabadságot élvez, nem teheti mindig azt, amit akar. A magatar­tási szabályok felállítása azonban nem mereven tör­ténik. A szerető, engedé­keny szülő gyakran indokol­ja meg a szabályok szüksé­gességét, érvelése megköny- nyíti a gyermek számára a belátáson alapuló alkalmaz­kodást. Az agresszivitást nem töri le keményen, hanem úgy irányítja a gyermeket, hogy energiáit, aktivitását a feladatok magasabb szintű teljesítése szolgálatába tud­ja állítani. Dr. Flamm Zsuzsa DIVAT Szőrmemellény Selejtezés. Egy ócska ka­bát is majdnem a kukába kerül. Még szerencse, hogy időben kiderül: meleg, bar­na színű műszőrme bélése, egy-két kopástól eltekintve — kifogástalan. A bélést ki lehet fejteni, s kész az alap­anyag a rajzon látható di­vatos téli mellényhez. Erős varrógép híján kézzel, sűrű pelenkaöltéssel megvarrha­tó a rajzon látható szabású mellény, amelynek szélét sa­ját horgolású bortni díszíti. A karöltőbe ferdén sza­bott csíkból hurkaforma sze­gőpánt illik. A bortni ké­szítése: 5-6 deka Bea fonal­ból láncszemsor, amelynek a második sora sima pálcák­ból áll. Ezt kell a mellény szélére láthatatlan öltések­kel odaerősíteni. Kiegészítő­je a rakott, vagy egyenes vonalú szoknyának, a mus­társzínű könnyű blúznak. Szöveg és rajz: Pálffy Judit EGÉSZSÉG — HIGIÉNIA Fűtés és egészség A fűtés — bár már szerencsére a szezon felén túl va­gyunk — a sajtóban, a rádióban, és a televízióban egy­aránt gyakori téma. A kérdés — szezonális aktualitásán kívül — nyilván a közismert energiagondok miatt kerül a szokásosnál is jobban előtérbe. Bár ez a probléma fő­leg gazdasági jellegű, megnyugtató megoldása aligha képzelhető el az egészségi szempontok mérlegelése nélkül. A lakások és a munkahe­lyek fűtésekor mindig olyan mikroklíma megteremtésére törekszünk, ami az embernek jó közérzetet, úgynevezett komfortérzést biztosít. Ehhez szükség van megfelelő hő­mérsékletre, többé-kevésbé egyenletes hőelosztásra, kellő nedvességtartalomra, az égés­termékek maradéktalan el­vezetésére, és a levegő rend­szeres cserélődésére, a szel­lőztetésre. Hogy egy helyiséget mi­lyen hőmérsékletre célszerű felfűteni, az elsősorban ren­deltetésétől függ. A szokvá­nyosán öltözött, nyugodtan ülő ember például általában 20—22 Celsius-fok között ér­zi jól magát. A lakószobák, irodák, hivatali helyiségek hőmérsékletét tehát ennek megfelelően kell beállítani. Ahol a dolgozók megerőltető fizikai munkát végeznek, ilyen hőmérsékletnél már ki­melegszenek, megizzadnak. Az izommozgás ugyanis — az intenzitástól függő mér­tékben — fokozza az anyag­cserét, növeli a szervezet hő­termelését. Műhelyekben, szerelőcsarnokokban, és ha­sonló munkahelyeken ezért 12—18 Celsius-fok közötti hő­mérséklet látszik ideálisnak. A fürdőszobákban és a zu­hanyzókban 24 Celsius-fok- nak kell lenni ahhoz, hogy az ott tartózkodók ne fázza­nak. A hideg környezet szerepe a különböző hűléses betegsé­gek kialakulásában általá­ban ismert. A túlfűtés káros egészségi hatásaival azonban már sokkal kevesebben van­nak tisztában. Annyit mind­annyian észreveszünk, hogy nagy melegben könnyen el­bágyadunk, elálmosodunk. csökken a figyelmünk. Ez hátrányosan befolyásolja az ember tevékenységét, sőt, bi­zonyos munkakörökben ve­szélyes is lehet. Amikor pe­dig kimelegedve, megizzad­va kilépünk a szabadba, vagy hűvösebb, huzatosabb helyen — folyosón, lépcsőházon — megyünk keresztül, akkor nem tudunk azonnal alkal­mazkodni, és így könnyen megfázhatunk. A fentiek alapján érthető az is, miért fontos az egyen­letes hőelosztás. A lakószoba fűtése például akkor igazán jó, hagy egyes pontjai között a hőkülönbség nem több. mint 2—4 Celsius-fok, a hő­mérséklet napi ingadozása pedig nem haladja meg a 3—6 Celsius-fokot. Az emlí­tett követelményeknek az etázs-, a központi és a táv­fűtés felel meg legjobban. A gázkonvektorok is jól szabá­lyozhatók, helyes üzemelte­téssel ezek is eléggé egyen­letes hőelosztást biztosítanak. Cserépkályhával már jóval nehezebb úgy fűteni, hogy a hőmérséklet — a meteoroló­giai tényezőktől függetlenül — folyamatosan megfeleljen a komfortklíma követelmé­nyeinek. A térbeli hőelosz­tás is kevésbé egyenletes, az­az a kályha körül mindig jó­val melegebb van, mint a szoba távolabbi sarkában. A cserépkályha viszont hosszú időn át képes tárolni a hőt. Jól kezelt cserépkályhával ezért a hőmérséklet nagyobb napi ingadozásai elkerülhe­tők. A vaskályha igen gyor­san felmelegszik, de gyakor­latilag csak addig ad meleget, amíg a fűtőanyag ég. Állan­dó tartózkodásra szolgáló helyiségek, lakások fűtésé­ben ezért ma már egyre in­kább háttérbe szorul. A jó közérzetet biztosító mikroklímához feltétlenül hozzátartozik a levegő kellő nedvességtartalma. Ott, ahol a fűtőtest felületi hőmérsék­lete 80 Celsius-fok fölé emel­kedik, a légtérben állandóan jelen levő por pörkölődik, ezért a levegő kiszárad. Ilyenkor gyakori a száj- és torokszárazság, a köhögési inger, és a szomjúságérzés. Ez elsősorban a gőzzel üze­melő központi, illetve távfű­tés estén jelentkezik. Elekt­romos párásító készülékkel, vagy egyszerűen kevés víz folyamatos párologtatásával lehet rajta segíteni. Etázs-, központi és távfű­tésnél káros égéstermékekkel gyakorlatilag nem kell szá­molni. A kályhák használa­takor viszont nagyon lénye­ges, hogy megfelelő huzatuk legyen, ami biztosítja az égéstermékek maradéktalan elvezetését. Ennek érdeké­ben a kéményt évente, a kályhát pedig — a tüzelő­anyagtól függően — meg­adott időközönként tisztítani kell. Ugyanilyen fontos az előírásoknak megfelelő ke­zelés, a helyes tüzelési, tech­nika. Az olajkályhákat és a gázkonvektorokat minden fűtési idény előtt célszerű szakemberrel megvizsgáltat­ni. A zárt, fűtött helyiségek­ben előbb-utóbb kedvezőtle­nül megváltozik a levegő ösz- szetétele. Csökken az oxigén- és emelkedik a széndioxid­tartalom. A levegő kellő fel­frissüléséről az ablakok időn­kénti szélesre tárásával gon­doskodjunk. Dr. Katona F.dit Földünk vízrendszerei II. Afrika A „fekete kontinensre” jellemző tájtípus a magas fűvel benőtt szavanna szór­ványos facsoportokkal. Északra vagy délre haladva a táj hol sztyeppébe, hol si­vatagba, hol füves puszta­ságba megy át. Az év nagy részében a folyók kiszárad­tak. Az afrikai szavanna és bozót-sztyepp mutatja leg­inkább az esős nyári és a száraz téli időszakok válta­kozását. Ez a változás okoz­za, hogy a vízrendszerekben csak időnként van víz. Az ilyen időről időre kiszáradó vízgyűjtő helyek adnak élet­teret az ikrázó díszcsukák­nak (Aphyosemion, Notho- branchius). A guineai par­toktól nyugati és keleti irányban csaknem ötezer km, északi és déli irányban 1600 km távolságban egészen a Kongó-medencéig trópusi ős­erdő húzódik. A dzsungelén kisebb folyók és patakok ha­ladnak át, amelyeket tavak és pocsolyák szakítanak meg. Ezeket a vadvizeket zuhata- gok és vízesések tarkítják. Igazi halparadicsom talál­ható itt (Tilapia, Synodon- tis, Labeo, stb.). Az utóbbi évtizedekben mindenekelőtt Afrika keleti része jelent vonzerőt az akvaristák számára. Itt hú­zódik a Kelet-afrikai Árok a Tanganyika- és a Malawi- (Nyassza-)tóval. Hozzáértők szerint az afrikai halfauna egy ichthyológiai csoda a halak rendkívül gyors evolú­ciója miatt, mint ami a tar­kasügérek családjánál (Cich- lidae) előfordult. A Malawi­tóban közel száz egymáshoz közel álló sügérfaj egyetlen őstől származik. A sügérek mellett több olyan fajt is találunk, amelyeknek leg­többje már végleges faj, mi­vel ennek a tónak nincs kap­csolata a nagyobb vízrend­szerekkel. A Madagaszkár-szigetről feltételezhető, hogy kb. húsz­millió évvel ezelőtt Afriká­ról vált le. Ennek az elsza­kadásnak a következménye a szigetre jellemző, az afri­kaiétól alapvetően különbö­ző állatfauna kialakulása. Madagaszkár halban igen szegény. Az itt élő halak tengeri eredetére utal formá­juk (pl. az osztott hátúszó) és lakhelyük, a parti brack- vizek. Ázsia A legnagyobb kontinens­nek legérdekesebb része a déli és a délkeleti területek, valamint a velük határos in­donéziai szigetvilág. Az ég­hajlat a kontinens belseje felől jövő száraz, illetve a tenger felől szabályos idő­közökben érkező nedves passzátszél (monszun) hatá­sa alatt áll. Az erős mon­szunesőzés jóllehet az éle­tet jelenti ezen a tájon, de ugyanakkor — elsősorban a Himalája déli lejtőin vég­hezvitt természetrombolás következményeként — ka­tasztrofális árvizekhez is ve­zet. Igen sok trópusi hal szár­mazik Srí Lanka, Thaiföld (Sziám) és Malájzia vizeiből, Singapur vidékéről, a Nagy- Szunda szigetekről (Szumát- ra, Boreo, Celebes). Szumat- ra nyugati partvonalán hegy­lánc húzódik, amelyekről vad helyi patakok ömlenek az Indiai-óceánba. Az álló­vizeket a magasan járó nap igen gyorsan átmelegíti. A víz hőmérséklete akár 39 Celsius-fok is lehet. Az ár­területeken a bennszülöttek hajlékaikat a víztükör fölé, cölöpökre építik, sokan le­horgonyzóit hajókban lak­nak. Az ilyen faluk közeié­ÉLŰSflROK ben a víz hulladékoktól erő­sen szennyezett, ezért az itt előforduló halfajok mind­egyikéből nagy mennyiségű található. A tisztább vizű pocsolyákban és árkokban túlnyomóan labirinthalak él­nek (Belontiidae). Szumatra hegyi patakjai speciális hal­összetételükkel más termé­szetű biotópot mutatnak. Ezen a tájon a víz rendsze­rint lágy és huminsavtól sa­vanyú pH-jú, sötétbarna szí­nű. A trópusi Ázsia partjait mangroveőserdő kíséri. Itt túlnyomóan brackvízzel ta­lálkozunk, amely jellegzetes hal világot határoz meg (Pe- riophthalmus, Gobbiidae). Ausztrália és Óceánia Ez a legkisebb földrész, de hozzátartozik Óceánia is, amelynek legnagyobb szige­tei Üj-Guinea, Üj-Zéland és Tasmánia. A földrész állat- és növényvilága igen válto­zatos. Élnek még a területen olyan állatfajok is, amelyek máshol a földön már több millió évvel ezelőtt kihaltak (tüdőshalak). A két nagy fo­lyó (Murray és Darling) mellett a ' belterületek ki­száradása periodikus, a víz­folyások laza elfolyású me­dencékbe torkollanak. A legnagyobb folyó a Darling, ,2800 km hosszú. Olykor még ez is kiszárad. Az Észak-ausztráliai Síkság szinte teljesen folyó nélküli. A keleti, nyugati és északi partvidéken csak kisebb pa­takok találhatóak. A 180 ausztráliai halfajból csak kettő olyan van, amelyik eredendően édesvízi. Erről a kontinensről származnak a ritkábban tartott kalászhal- félék (Atherinidae). • (Vége) Pasaréti Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents