Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

1986. február 20., csütörtök o Hústermelés Olvasói levelek — válaszok A megyei lap olvasottságát azon is mér­hetjük, kik és milyen reagálásokkal kere­sik meg szerkesztőségünket. Ez alkalom­mal örömmel vettük, hogy az olvasók tol­lat fogtak és levelükben kifejtik vélemé­nyüket a lap hasábjain megjelent „Ága­zati követelmények és lehetőségek” című beszélgetésünk témáiról. Éppen ezek a le­velek sugallják azt, hogy érdemes folytat­ni a hústermeléssel kapcsolatos témát. En­nek mintegy vitaindítójaként adunk közre két levelet és az illetékesek válaszait, s bízunk abban, hogy akadnak majd hozzá­szólók. Egyik olvasónk levelében írja, hogy a beszélgetésben foglaltakkal jórészt egyetért, de vannak kérdések, ame­lyekkel nem. Történetesen elégedetlen a táp minőségé­vel és a beltartalmi értékek csökkenésével, és a meghiz­lalt sertések átvételi árával. Pontokba szedve taglalja ezeket. A mezőhegyesi tápfélesé­gek árai, amit a lökösházi keverőüzem állít elő — sül­dő- és hízótápok — emel­kedtek. Igaz, a Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat készítményei olcsóbbak lettek, de tapasztalata sze­rint a minőségük csökkent vagy legalábbis a régi minő­ségét nem javították. Ellen­tétben azzal, ahogyan azt a tv-ben és a sajtón keresztül tudatosították a háztáji ter­melőkkel. Levelében a minőségel­lenőrzést is megemlíti. Kér­dezi, ki az az ellenőr, aki meg tudja állapítani, hogy a recept által közöltek való­ban benne vannak-e a ké­szítményben? „Tudomásom szerint Békéscsabán csak a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalatnak van erre megfelelő laboratóriuma, ez pedig saját magát nem fogja ellenőrizni a háztáji terme­lők érdekében.” Saját esetét írja le ez­után olvasónk, miszerint a szerződésre a termelőszövet­kezet háztáji ágazatának ve­zetője nem szívesen írta rá a vágás utáni minősítést, az­zal az indoklással, hogy leg­alább 20 sertést kell egy át­vételkor összegyűjteni a minősítés elvégzéséhez. „Hát alig hiszem, hogy olyan kis­termelő legyen, aki egyszer­ié 20 sertést adjon le, hogy a minősítést meg tudják csi­nálni.” S miután a szerződé­sen nem szerepelt, hogy ob­jektív minősítés alapján fi­zessenek a termelőnek, így olvasónk megítélése szerint az őt megillető plusz bevé­teltől elesett. „Kívánságom, hogy a szerződésre lehessen ráírni, hogy a feldolgozó üzem minősítését kérem, s hogy a tsz ettől ne zárkóz­zon el.” (Név és cím szer­kesztőségünkben.) Egy másik olvasónk két anyakocát igényelt, és sze­rette volna tavasszal meg­kapni. Ám csak arra kapott ígéretet, hogy még ebben az esztendőben megkapja az igényelt anyakocákat. Mindezeket a kérdéseket feltettük az illetékeseknek is, így tehát következzenek a válaszok. A Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat igazgatója. Bordás Mihály tájékoztatott bennünket arról, hogy azok­nak a tápoknak az ára csök­kent, amelyekben fehérjék vannak. Nos, a tápok beltar­talmi értéke, minősége az utóbbi időben rendszeresen napirendre került. A válla­lat anyagilag — 15 százalé­kos mértékig — érdekeltté tette a dolgozókat a megfe­lelő, jó minőségű tápok elő­állításában. Ezért minden egyes műszak gyártmányát a vállalati laboratóriumban el­lenőrzik, s van arra is le­hetőség, hogy a vizsgálati díj ellenében a vállalati la­borban kistermelők vagy nagyüzemek által behozott tápokat megvizsgálják. A termékvizsgálat legfőbb ha­tósága e tekintetben egyéb­ként a Kereskedelmi Kama­ra. Egy dolgot mindenkép­pen el kell mondani, s ez a következő: a GMV-nek a ta­karmányellátásban jelentős a szerepe a megyében. A nagyüzemi takarmányigény 40 százalékát elégíti ki, a kiskereskedelmi forgalom­nak pedig mintegy felét. A Gyulai Húskombinát felvásárlási főosztályának vezetője, Krész Ferenc mon­dotta a következőket. Átvé­telkor már. nem lehet kérni az objektív minősítést, azon­ban a kistermelők évente többször kötnek szerződést, így van arra mód, hogy a szerződésre a vágás utáni minősítés, mint igény, rá­kerülhessen. Az eddigi ta­pasztalatuk az, hogy a kis­termelői sertések zöme 4. osztályú, vagyis, nem fizet­hető érte felár, igen sok azonban a 3. osztályú, ahol kilónként 60 fillér árat, ke­vesebb a 2. osztályú, ahol 1 forint 20 fillért fizetnek ki­lónként a kistermelőknek. Jelenleg 2 ezer anyakocá­ra várnak az egyéni terme­lők. Januárban 340-et adtak ki a termelőknek, az év vé­géig 5 ezer anyakoca kihe­lyezésére van lehetősége a vállalatnak. Ennyit tudnak előállítani a mezőgazdasági nagyüzemek, a kocákat az­után a vállalat helyezi ki a kistermelőkhöz. A Vésztői Körösmenti Tsz háztáji főágazatának veze­tője, Bertalan Károly mon­dotta el, hogy a húsipari vállalat olyan feltételt sza­bott, hogy abban az esetben végzi el a minősítést, ha legalább egyfuvarnyi, 20 sertést szállítanak egy átve­vőhelyről. Ez sajnos sok esetben nem sikerül, törté­netesen Vésztőn sem, s na­gyon nehéz úgy szervezni, hogy akár egy községből egy alkalommal összegyűljön ennyi jószág. Az emberek lassan rájönnek, hogy ezzel a minősítéssel csak nyerhet­nek, így bízhatunk a siker­ben, de talán nem kellene most a kezdetekben mere­ven ragaszkodni az egyfu­varnyi jószág minősítéséhez. Nos, egy csokorban egye­lőre ennyi. De bizonyára még sok kérdés nyitott ma­radt. Várjuk leveleiket, hogy a lap hasábjain közösen szolgálhassuk a hústermelés érdekeit, ügyét. Számadó Julianna Hol, mennyi a hány millió? Számadatok közlése az újságban mindig kockázattal jár. Mert ugye azt el lehet hallani, vagy ha jól hallottuk, el lehet írni, aztán ha jól is hallottuk, meg jól is írtuk, lehet rossz szövegösszefüggésbe helyezni, és végül, ha t sem ez, sem az, még mindig jöhet a nyomda ördöge. Számot pedig kell írni, mert mondjuk a hét az csak hét, és nem lehet a hét helyett hetet-havat összehorda­ni. Joggal mondja persze most, kedves olvasó, hogy az újságírót azért fizetik, hogy ne halljon el semmit, és ne É írjon el semmit, és ne.. . (Szóval lehetne folytatni a j sort.) Nem is magunkat szeretnénk sajnáltatni, mert ha , hibát követünk el, hát akkor úgy illik, hogy legalább azt mondjuk: mea culpa. E pár sorral inkább bevezetni akartunk egy olyan helyzetet, amikor rendesen dolgozott az újságíró is és a nyomdász is. Mondanánk szívesen: ezúttal az olvasóban van a hiba, de hát ilyet egy újság azért mégse írjon. Mi is az a forró kása, amit itt macska módjára kerül­getünk? Egy február 11-én megjelent interjú, amelyet Faludi Endre, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezér- igazgatója adott lapunknak. A korrekt beszélgetés szöve­gében — amelyet, ahogy ilyenkor szokásos, láttamoztat­tunk a nyilatkozóval — szerepel egy számadat. Íme: „Az elkövetkezendő esztendőkben évente mintegy 8— 8,5 milliós sertésállomány felnevelése, hizlalása indo­kolt, illetve ennyi elegendő ahhoz, hogy fedezze a VII. ötéves terv egyes éveiben várható fogyasztás növekedé- i sét, s ahhoz is, hogy a külpiaci igényeket is kielégítsük." Hogy mi a baj ezzel a szövegrésszel? Tulajdonképpen ' semmi, illetve csak annyi, hogy hasonlatossá vált az op- arthoz. Biztosan emlékeznek arra, hogy jellemezte köz­véleményünk e rég letűnt divat lényegét: ha innen né­zem fehér, ha onnan nézem, fekete. Persze ez a 8—8,5 millió mindenképp annyi, amennyit jelent. De a nagy kérdés az, hogy hol annyi? A vezér- igazgató szerint, s szerintünk is az állami húsiparban, mert hát a nyilatkozó végig a trösztről beszélt. Csakhogy a szakemberek egy része ebből a beszélgetésből mást hallott, pontosabban olvasott ki, vagyis, hogy ebben a 8—8,5 millióban benne lennének a húsiparon kívüli vá­gások is. Mindenesetre, ha ez megnyugtató, akkor ezúton kész­séggel megerősítjük: a fenti adat, vagyis, hogy a jövő­ben évente 8—8,5 millió sertést kellene felnevelni, és fel­dolgozni, csak az állami húsiparra vonatkozik. Mi pedig ezek után reménykedünk, hogy ennek a fél­reértelmezhető adatnak a közlésével nem okoztunk túl nagy zavart a sertéstartók körében, s legfőképpen, hogy nem veszélyeztettük ezzel a tervszámok teljesítését. „Az esztendőt az első ne­gyedév dönti el: ha az si­kerül, jó lesz az év” — mond­ják az építőiparban dolgo­zók. Mi tagadás, a termé­szet eddig igazán kegyeibe fogadta megyénk építőiparát. A kedvező időjárás adta le­hetőséggel éltek is a kivi­telezők, mint például a Bé­kés Megyei Állami Építőipa­ri Vállalat. Napjainkban, bármennyi­re is nem idényjellegű az építőipar, a téli foglalkoz­tatás nem kis gond az ÁÉV- nél sem. Az elmúlt két cu­dar tél mindezt csak tetéz­te. Gyakorlat, hogy az építő­mesterek 40 százalékát té­liesített munkahelyeken, míg a létszám többi részét az időjárás függvényében, szer­kezetépítésnél, alapozásnál foglalkoztatják. Vannak olyanok, akik téliesítést nem igénylő feladatokon, mint például tetőlezárásokon dol­goznak. Az elmúlt két tél tanulsá­gokkal is szolgált 1985-ben: a vállalati létszám jelentős részét kéthónapos kényszer­szabadságra küldték. Mind­ez tavaly 60 millió forintos termelésiérték-Iemaradást hozott, annak ellenére, hogy az esztendő során 10 mil­lió forintot pótoltak. S hogy ez az eset ne ismétlődjék meg, már a múlt év első fe­lében, pontosabban májusá­ban elkezdték a téliesítésre való felkészülést. Az ÁÉV történetében először fordult elő, hogy 11 nagyobb létesít­ménynél a végleges fűtéssel téliesítették a- munkaterüle­teket. Ezzel azt “is elérték, hogy a vállalati létszámnak valamivel több mint 80 szá­zaléka a hideg beköszöntével téliesített munkahelyen dol­gozik. A fizikai létszámot döntően négy városban. Bé­késen, a művelődési köz­pontnál. Orosházán a 16 tan­termes iskola építésén, Gyu­lán a TOT-szálló, a megye­székhelyen ‘pedig a kórház, illetve lakásépítkezéseken foglalkoztatják. A vállalat elérte azt is: azokban a vá­rosokban. ahol dolgoznak, vannak nagy beruházásaik is. — Az elmúlt két hónap­ban bizonyos mértékig sze­rencsénk volt — magyarázza Polják György, a BÁÉV műszaki igazgatóhelyettese. — A teljesítés nem olcsó, a korábbi évek tapasztalatai alapján havonta ez legalább 2 millió forint többletköltsé­get jelent. S ha a költségek mögött nincs termelési ér­ték, akkor az a vállalati eredményeket roppant mó­don rontja. Emberi oldalról pedig . . . mindenkinek szük­sége van a pénzre — hallom. A Békés Megyei ÁÉV ed­digi idei termelésével — s ez ritka tény! — bizonyos fokig előnyi'e tesz szert. Így példá­ul terven felül Békéscsabán, a Penza lakótelepen épülő lakások szerelésével, az isko­la építésével. és az autó­busz-pályaudvar kivitelezé­sével a tervezettnél jóval előrébb tartanak. — Fagyszabadság az idén nem is volt? — Két termelőegységünk­nél, a mélyépítésnél és a po- ligonüzemnél egyhónapos fagyszabadságot rendeltünk el, ami összesen 130 embert érintett. Ezt nyolc hónap­pal korábban terveztük, így nem volt senki számára meg­lepő. Erre azért volt szük­ség, mert úgy ítéltük meg. hogy fölösleges a földmun­kagépeinket a fagyos talaj­ban nyúzni, tönkretenni. Er­re az időszakra terveztük és valósítottuk meg a téli gép­javításokat, és mint hat éve mindig, a betongyárunknál a karbantartást. Poligonüze­münk egy éven át feszített tempóban dolgozott, hasonló időszak vár rá az idén is. A karbantartásra itt is nagy szükség volt, ugyanak­kor az idei feladatokra való felkészülés is januárra esett — magyarázza a műszaki igazgatóhelyettes, miközben aggódva kémleli az eget. A Dunántúlról nem érkeznek valami biztató hírek. Az 1500 építőmunkást foglal­koztató vállalat idei terve magas. A programban 720 millió forint termelési érték és 45 millió forint nyereség elérése, s a tucatnyi egyéb létesítmény között 400 la­kás átadása szerepel. Szekeres András Fotó: Fazekas László Előnyben az építők Épül a lakóház a megyeszékhelyen

Next

/
Thumbnails
Contents