Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-20 / 43. szám
NÉPÚJSÁG 11 repülöhíd után a sötétség? Levél a békéscsabai Tompa utcából — válasz a tanácstál A* alábbi lezél január 29-ón érkezett a szerkesztőségünkbe. Az olvas* (vagy olvasók) aki(k) lrta(k), sok valós, vagy valósnak vélt, a közvéleményt Is foglalkoztató kérdést vet(nek) fel benne. Sajnos, amint az aláírásból te kitűnik, névtelenül. Sokadszor írjuk mán le, hogy nem értjük az anonimitást, ax álarc mögé búvást, mert így sajnos még az Is hitelét veszti, amire oda keli figyelni. Egyébként is, a névtelen levél olvastán a szerkesztónek egyre-másra régi dolgok jutnak eszébe (mit tegyen, ha jó az emlékezete?). Az általános Iskola alsó tagozatában betűvetésre okító jó tanítónő Intelmei jelennek meg előtte: a levél attól levél, hogy megszólítást és aláírást tartalmaz. Aztán múltunkból te mindig „be-beugrik” egy kor, az, amelyben annyi névtelen levelet (a pontosság kedvéért: névtelen feljelentólevelet) Írtak e hazában, hogy egyes történészek Európa legnagyobb íeljelentgetö nemzetei közé soroltak bennünket. Visszatérve az alábbi levélre, hadd jegyezzük meg: annál te érthetetlenebb ez a levelezői magatartás, mert többször közöltük, hogy ha levélíróink kérik, nevüket titokban tartjuk. ' Névtelen levelekkel tehát nem foglalkozunk, és a jövőben sem kivánunk foglalkozni. Hogy most mégis közreadjuk, azt csak a tanácsi válasz miatt tesszük, vagyis, hogy ez2él — mármint a válasszal — is segítsük a lakosság jobb tájékoztatását. „Tisztelt Szerkesztőség! Mi, a békéscsabai Tompa utca és környéke lakói úgy érezzük, mintha nem is Békéscsabán laknánk, hanem valamiféle tanyavilágban. Ugyanis az úgynevezett repülöhíd mögötti városrész annyira el van hanyagolva, hogy az városhoz egyáltalán nem méltó környezet. Kérdésünk: 1. Miért nem lehet beépíteni a repülöhíd mögötti üres, jelenleg félig-meddig megművelt területet? Laikusok vagyunk, de az ott levő meleg vízzel még a lakások, esetleg más létesítmény fűtését is meg lehetne oldani, ha már fürdőt nem akarnak oda építeni. Nem beszélve arról, hogy a híd mögötti közvilágítás hol jó, hol nem jó, és aki délutáni műszakból jön haza, ha a holdvilág nem segít, bizony botorkál időnként és fél is a sötétben, mivel egy kietlen pusztaság az egész rész. 2. Telefon — sajnos — még a környékünkön sincs. Az itt lakók legalább 50 százalékának érvényes telefonigénylése van évek óta. Mikor számíthatunk arra, hogy végre nemcsak a lakótelepek lakossága, de mi is hívhatunk orvost, mentőt és nem kell több száz métert szaladni, amíg egy telefont találunk. 3. Busz erre nem jár. Nagyon sok iskoláskorú gyermek lakik erre is, sok új ház épül, fiatalodik ez a környék, de sajnos, a helyi közlekedés nem megoldott. Ez csak néhány gondunk, a sok közül csupán elenyésző, de talán a legégetőbb, a leggyorsabban megoldásra váró gondunk. A tanácstagi beszámolón e kérdésekre nem kaptunk választ, így kérjük, hogy a Népújság hasábjain adjanak nyíltan őszinte választ az illetékesek. Már minden türelmünk elfogyott, pedig az utakat is lakossági hozzájárulással építik. Aláírás azért nincs a levélen, mert olyan sok lenne, hogy nem volna elég a papír. Ettől függetlenül szíveskedjenek mint közérdekű kérdést az illetékesekkel megválaszol- tatni. Köszönettel: a Tompa utca és környékének lakossága. Még annyit szükséges leírni, mivel az egyik idősebb itt lakónak eszébe jutott és ragaszkodik ahhoz, hogy leírjuk: néhány évvel ezelőtt a svédek — mivel a híd mögötti téren termálvíz van, állítólag 96 fokos — fürdőt akartak létesíteni, de mi, békéscsabaiak olyan büszkék vagyunk, hogy ezt nem akartuk. Ha akartuk volna, akkor ma nem lennének ilyen gondok. Az a véleményünk, hogy akinek nincs pénze, az ne legyen ennyire büszke! Nem beszélve arról, hogy országosan energiaprobléma van. A Tompa utcán levő kövesút is annak köszönhető, sőt, a közvilágítás megoldása is, hogy a svédek megcsináltatták, egyébként még ez sem lenne. Kérjük, erre is a választ szíveskedjenek megadni. Ezenkívül településfejlesztési hozzájárulást fizessünk mi azért, hogy a lakótelepnek legyen kultúrháza, nekünk pedig az alapvető gondjaink sincsenek megoldva. Úgy gondoljuk, hogy nem fogunk fizetni, mert még a külterületek is jobban el vannak látva, mint ez a környék, telefonnal, úttal, világítással stb.” Tisztelt Szerkesztőség! Névtelenül is választ érdemel az a közérdekű bejelentés, amely a Békés Megyei Népújság szerkesztőségén keresztül Békéscsaba, Tompa utca környékének jelenlegi állapotával foglalkozott, és a területfelhasználási célkitűzések felől érdeklődött. A Tompa utca és környéke (Tompa—Táncsics—Kertész stb. utcák) természetesen a város szerves részét képezi. Jelentőségének megfelelően a város általános rendezési terve a már beépült részeket családi házas lakóterületként, míg a beépítetlen részeket intézmény- ési lakóterületi tartalék területként tartja nyilván. Valós volt az a tanulmánytervvel is megalapozott cél, hogy a termálkút hévízének hasznosítására ott fürdő épüljön. Más azonban a cél és más az időközbeni anyagi lehetőség. A pénzhiány hiúsított meg egyébként több kezdeményezést a hőenergia hasznosítására. A múlt év végén ismét megvizsgáltuk a hőhasznosítás és a beépítetlen terület mielőbbi célszerű felhasználásának új lehetőségeit. A korábbi rendezési tervet (hőkúthasznosítás, közintézmény területbiztosítása) is fenntartva, családi házas beépítésre is mód nyílhat. A hőkút hasznosítására tett „svéd” ajánlatot — gondoljuk — a névtelen levélíró is kacsának tekinti, mint ahogy az is. Bár, ha valaki a hasznosításra ajánlatot tenne, akkor — a levélíró hiedelmével ellentétben — a város vezetői büszkeségüket félretéve, bizonyára törekednének a köz javát szolgáló ajánlat fogadására. Osztjuk a levélíró aggodalmát a repülöhíd mögötti terület esetenkénti szemetes, az elhanyagoltság látszatát keltő látványáról és az illegális szemétkupacok környezetrontó hatásáról, bár úgy véljük, hogy nem az Ibolya utca lakói teszik a területet környezetszennyezetté. Ettől függetlenül törekszünk a környezet tisztán tartására, de a gyakori nagytakarítás még nem bizonyult elégségesnek. Jó volna, ha az eddiginél nagyobb felelősséggel vigyáznánk szűkebb és tágabb környezetünkre. A területet a Madách—Kolozsvári utcai vonalon tudtuk bekapcsolni a buszközlekedésbe, ahol az utazási igények kielégítésére 400—500 méteren belül három buszmegálló is van. Az érintett területen az áthaladó járatot megfelelő műút hiányában nem tudtuk biztosítani. A telefonigénylők száma az egész városban sok, és a posta információja szerint a telefonhelyzet a Tompa utca környékén a közeljövőben sem javul számottevően. A terület járdával való ellátottsága teljes, aszfaltburkolattal megépítve, kellő szélességű és minőségű. A közvilágítást elegendő oszlop biztosítja. Égők cseréjéről az üzemeltető áramszolgáltató vállalat rendszeresen gondoskodik. Tehát összességében a Tompa utca és környéke területfejlesztése a VII. ötéves terv során megkezdődik és az minőségi fejlődéssel is jár. A tanácstagi beszámolókon az érintett tanácstagoknak külön is segítséget adunk. Várjuk továbbra is levélírónk közérdeklődésre irányuló kérdéseit, készséggel állunk rendelkezésére név szerint is, mint igényli, őszinte, nyílt válaszadással. Tisztelettel: Kmetykó János oszt.-vez. főm.”. A téli közlekedés veszélyeiről III. A sorozat befejezéseként nézzük át a veszélyhelyzetek okait az egyén szempontjából: az egyén szempontjából veszélyhelyzetnek tekintjük azokat a közlekedési szituációkat, amelyeket vezetés- technikai eszközökkel kell megoldani, ellenkező esetben baleset történik. Minél kevésbé képes uralni a helyzetet, annál veszélyesebb a helyzet. A veszély az egyénre és a közvetlen környezetére akkor nagyobb, ha egyszerre több ok hat. Nyilvánvalóan minél több ok „működik” egyszerre, annál nehezebb uralni a helyzetet, tehát annál veszélyesebb a szituáció. Érdemes a veszélyhelyzetek okait egy kicsit közelebbről is megnéznünk. Vannak események, amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk. Ezek általában előre nem ismerhetők fel, például útbeszakadás, kőomlás, ke- rék-„elszabadulás”, defekt stb. Az ilyen előre nem látható esemény — külső ok — elemzése arra utal, hogy azok egy része megfelelő gondossággal, előrelátással elhárítható lett volna. Például a kopott gumik időben történő cseréje, rögzítőcsavarok rendszeres utánhúzá- sa, stb. Egy másik részük csak úgy és azok részére hárítható el, akik az „esemény” bekövetkezésekor megtartják cselekvőképességüket, nem dermednek meg. A veszély- helyzetek kialakulásának fő okai mi magunk vagyunk. Ezért is irtuk ezeket a „belső okok” csoportjába. Ezek: a kevés vagy ném megfelelő információ, amely olyan ok, amire télen még fokozottabban számíthatunk. Például hóesésben és kis ködben is egészen más a sebesség megítélése. De még a hótól elvakítottan sem számolhatunk a helyes helyzetfelismerésre. Kézenfekvő a téves döntésünk. A vezető nem rendelkezik a megfelelő ismeretekkel. Nem tudja, mit tegyen. Elvileg minden vezetői engedély birtokosa a „járművezetés elmélete” című tantárgyban tanulja a téli közlekedést is. De a gyakorlati órán csak azok tanulhatják, akik éppen télen tanulnak vezetni. A vezetői engedély birtokosai közül megyénkben is több ezren vannak olyanok, akik „gépkocsi-vezetői minőségükben” még nem is láttak jeget és havat. Sajnos, a csúszós úton való gépkocsi- vezetői tudás csak gyakorlással, tapasztalással szerezhető meg. Erre azoknak is alig volt módjuk, akik már évekkel ezelőtt szerezték a vezetői engedélyüket. Így a gépkocsivezetők jelentős része csak a szerencséjében bízhat és nem a tudásában, gyakorlottságában. Hibás gondolatmenet, téves döntés gyakori baleseti ok, amit a decemberi és ez év januári baleseti statisztikánk szomorú tényként bizonyít is. A balesetet okozó igaz elmondása szerint a gyalogos — a havas úton — jó ütemben haladt az úttest egyik oldaláról a másikra. Emiatt nem kellett az aránylag lassan haladó gépkocsi sebességét (30 km/óra) tovább csökkenteni, mert a gyalogos áthaladása zavartalannak tűnt. A gyalogos ekkor elcsúszott és elesett. A gyors fékezés miatt a gépkocsi megfarolt és csúszott, és a kocsi hátulja okozott sérülést az akkorra már ülő gyalogoson. A havas úton számolni kell a közlekedő partnerek — például a gyalogos — meg-, illetve elcsúszásával. Gyakorlatlanság a belső okok „legfőbb oka” a téli veszélyhelyzetek kialakulásánál. Ez nem szégyen, hiszen igen kevés — átlagban 20 — az évenkénti csúszós napok száma. A csúszós úton való vezetés megtanulása mindazoktól elvárható, akik télen is gépjármüvei közlekednek, például a főfoglalkozású gépjárművezetőktől, akiknek ez a „kenyerük”. Igen sok tragédiát kerülhetünk el, ha a csúszós úton való gyakorlást hozzáértő jelenlétében és felügyelete melleit forgalommentes vagy igen kis forgalmú helyen végeznénk. A fizikai gátlások közül télen a reumatikus és csigolyamegbetegedések : meszesedés, kopás, sérv fokozottabban hatnak — gátolnak —, mint a többi évszakban. Jó ha előre tudjuk, gondolatban gyakoroljuk, hogy mit és hogyan tegyünk egy esetleges nagy fájdalommal járó „becsipő- déskor”. A gondolatban kialakított program végrehajtása segíthet elkerülni a tragédiát. A pszichikus befolyások, gátlások egész évben ható baleseti okok. Gondoljunk például az ittas vezetésre. A téli vezetés kapcsán érdemes végiggondolnunk, hogy mi télen csúszós úton bizonytalankodva, félve ülnénk-e be a gépkocsiba vagy magabiztosan, „a csúszós út nem lehet probléma” felkiáltással. Akár az egyik, akár a másik pszichikus kategóriába tartozunk, csúszós úton ne üljünk a gépkocsiba. Csak az vezessen, aki tisztában van a veszélyekkel, arra felkészült, aki képes arra, hogy ha kell, akár 5—10 km/óra sebességgel haladjon. összegezve: csúszós úton az vezessen, -aki mindazt tudja, amit mindannyian tudunk a téli gyaloglás veszélyeiről (amire talán még emlékeznek, a sorozat elején fogalmaztuk meg, ha nem emlékeznének, érdemes ismét elolvasni). A gyalogos-tudnivalókat, mint gépkocsivezetők, talán azzal egészíthetjük ki, hogy a csúszós, ködös téli úton való gépkocsivezetés jóval veszélyesebb, mint a gyaloglás. Ezt és mindazt tudva, amiről beszéltünk, döntsék el. hogy érdemes-e a kritikus napokon, órákban a gépkocsiba ülnünk. (Vége) Balta János rendőr őrnagy, az MKBT ügyvezető elnöke 1986. február 20., csütörtök Bűn vagy erény? N em kevés az a kár, amelyet a társadalmi tulajdonban az ismertté vált bűncselekmények okoznak. Ugyanakkora rejtve maradt veszteség ennél jóval több. Sok a betörés, a lopás, a rablás. Helyenként a vállalatok, a szövetkezetek szervezetlensége, a bizonylati fegyelem hiánya, a hanyag belső ellenőrzés is melegágya a csalásnak, a sikkasztásnak, a hűtlen kezelésnek. A köz javainak az elherdálásában nagy szerepet játszik a gondatlanság, a felületesség is. A minap erről beszélgettünk egy szűkebb társaságban. Volt közöttük ellenőrzési szakember, nyugdíjas, vállalati vezető. Érvek és ellenérvek csaptak össze. No, nem a társadalmi tulajdon védelmének szükségességét kérdőjelezték meg, hiszen elviekben mindenki egyetért e munka fontosságával. Hanem a szemlélet! Amikor kifogásoltam, hogy némely vállalatnál a nagy értékű, kiselejtezett gépeket tovább használják, egyikük megjegyezte: ami ma bűn, az holnap lehet, hogy erénnyé válik. Arra célzott: ezek a vezetők még kitüntetést is kaphatnak azért, hogy a nullára leírt állóeszközöket újra a termelésbe állítják. Megvallom, először mellbe vágott a véleménye, el is gondolkoztam a dolgon. Elhatároztam, hogy utánajárok, mi is történt valójában? Nem sok sikerrel. Az ügyet behatóan ismerő szakértő készséges volt ugyan, de a főnöke engedélye nélkül nem bocsátkozott részletekbe. A főnök szintén megtagadta a nyilatkozatot, mondván: az ügyészség szerint nincs szó bűncselekményről, a mostani vezetők kihúzták a csávából az évekig rosszul gazdálkodó vállalatot, az emberek elégedettek a munkájukkal. Világos beszéd. Később mégiscsak kiderült, hogy szándékosan meghamisították a mérleget. Az igazi cél nem a selejtezés, hanem az eredmény csökkentése volt, így juthattak adózatlan fejlesztési alaphoz. Nincs jogom kétségbevonni a szakemberek megállapításait, - a címben jelzett bűnt sem jogilag, hanem erkölcsileg értem. Mert az ellenőrző szervezetek, a bűnüldözők gyakorta hangoztatják: némely vezetők nem tekintik alapvető kötelességüknek a társadalmi tulajdon védelmét. Úgy vélekednek, mintha kizárólag a rendőrség feladata lenne a vagyonvédelem. Ezzel aztán palástolni lehet a szervezetlenséget, a laza ellenőrzést. A vizsgálatok egyértelműen bizonyítják: ahol rendetlenség van az adminisztrációban, ott előbb-utóbb bekövetkezik a közvagyon szándékos, vagy gondatlan megkárosítása. Az elavult, kusza szabályzatok, a döcögő számviteli és bizonylati rend, a pontatlan információs rendszer bátorítja az ügyeskedőket. A recept roppant egyszerű. A kis „bakit” nem vették észre, jöhet a csalás. Legutóbb éppen a népi ellenőrök tették szóvá, hogy a kiselejtezett anyagokat, fogyóeszközöket nem mindig a bizonylat szerint számolják el. A bontásból származó anyagok, haszonvasak útját képtelenség követni, senki sem tudja, ki mit visz el. Csapnivaló a munkahelyi anyagelszámolás. Még mindig előfordul, hogy a prémium érdekében 70—80 százalékos készültségi fokú lakásokat adnak át. Kérdés: van-e erkölcsi alapja az ilyen vezetőnek a kisebb lopásokat, visszaéléseket megtorolni ? Mások magyarázkodnak, ideológiát gyártanak maguknak. Azzal védekeznek, hogy nem a saját zsebükre, hanem a kollektíva hasznára szegték meg az előírásokat. Olyan színben tüntetik fel magukat, mintha az elavult szabályozás áldozatai lennének. Pedig a szabálytalanságok gyűjteménye színes és sokrétű. Sajnos! A közvélemény hajlamos arra, hogy csak az úgynevezett nagy ügyekre figyeljen. Igaz, az apróbb lopások, sikkasztások nem kerülnek mindig nyilvánosságra. Felkaptuk a fejünket a Szépművészeti Múzeumban elkövetett műkincslopásra, a mezőkovácsházi toll- tolvajokra, az orosházi betörésre. Kevesebbet tudunk viszont arról, hogy megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben az utóbbi években nőtt a lopás, a betöréses lopás aránya. Sok helyütt könnyűszerrel hozzájutnak a terményekhez, alkatrészekhez, állatokhoz. Egyesek ügyesen kihasználják, hogy a szétszórt állattartó telepeken, különösen munkaszüneti napokon nem megfelelő az állatok őrzése, az őrök általában idős emberek, gyakran ittasan állnak szolgálatba. Többször előfordul, hog a drága gépeket, alkatrészeket, vetőmagvakat, műtrágyákat a tábla szélén őrizetlenül hagyják. A sikkasztásokat, csalásokat általában saját dolgozóik követik el, akiket pénz- és anyagkezeléssel bíztak meg. A legjellemzőbb esetek közé tartozik, hogy nem tartják meg a tűzvédelmi, a munkavédelmi szabályokat, részegen ülnek a gépre, amely kimeríti a hanyag kezelés, a rongálás fogalmát. Aligha meglepő, hogy az ipari szövetkezetekben leginkább a kész- és félkész termékeket, alkatrészeket, kisgépeket lopnak. Ezeket ugyanis könnyen lehet értékesíteni, vagy eladni. Az értékes árukat itt sem őrzik eléggé, így sikerült eltulajdonítani többek között számítógépeket, elektromos lámpákat, műanyag hordókat, építőanyagokat. A kereskedelemben ugyancsak megszaporodtak a betörések, a lopások. Ajtókat, ablakokat, rácsokat feszítenek ki, pénzt és árut visznek el. Tehetik, mert a kisebb üzletek nagy része elavult, kevés gondot fordítanak a vagyonvédelemre. Elképesztő, de igaz: az egyik forgalmas úton levő vegyesbolt ajtajára elfelejtettek lakatot tenni. A páncélszekrények, kazetták kulcsához könnyen hozzáférhetnek, néhol a nyitott pénzeskazetta kínálja magát. Figyelmeztető: baj van a felelősségrevonással is. Az egyik áruházban két év alatt több mint egymillió forint hiány keletkezett. Az ellenőrzés kiderítette: a pénztárszalagok bizonyos befizetéseket nem tartalmaztak. Mivel a gyanúsítottak nem ismerték el (?) a pénz eltulajdonítását, az eljárást megszüntették. Másutt az ügyes toll- felvásárló különböző manipulációkkal egy év alatt 2 millió forinttal károsította meg a szövetkezetét, és dagasztotta a saját zsebét. Valahogy mégis sikerült kibújnia a büntetés alól. A sort folytathatnám a jegyzőkönyv nélkül kiselejtezett vetőmagvakkal, a 355 mázsa cementtel, amelyet három évig a telepen tároltak, végül kidobtak, és a hálózati ellenőr nem látott okot a vétkesek elmarasztalására. A szövetkezeti bútorboltban 300 ezer forint értékű lakberendezést selejteztek ki, illetve leértékeltek. A kár keletkezésének idejét, okát semmiféle bizonylat nem tartalmazta, mert az üzletvezető néma maradt, papír sem készült az esetről. Következésképpen a felelősségrevonás is elmaradt. D e elég a példákból. Ennyiből is világosan látszik, hogy bőven van tennivaló a társadalmi tulajdon védelmében. A legfontosabb feladat a megelőzés, a jogalkalmazás következetessége, a rend és a fegyelem további szilárdítása. Seres Sándor
