Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
1986, február 18., kedd o umnssj Nincs más választásunk, mint az elektronika Beszélgetés Kovács Győzővel, a Neumann lános Számítógép-tudományi Társaság alelnökével Kovács Győzőt lassanként úgy Ismeri már az ország, mint annak idején Öveges professzort. A számítástechnika népszerűsítése kapcsán — és az ehhez csatlakozó legnagyobb vállalkozás, a Tv-basic adásaiban_— rendszeresen szerepel a televízió képernyőjén. Ez persze csak egyike a rengeteg társadalmi munkájának. A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság egyik alapító tagja, 1975-től a múlt évig főtitkára. Akkor saját kérésére megvált ettől a poszttól, mint ahogy ugyancsak önként, betegsége miatt — súlyos szívinfarktusa volt — leköszönt a Számítástechnikai Koordinációs Intézet fejlesztő leányvállalatánál betöltött igazgatói állásáról. Jelenleg a Neumann-társaság alelnöke, a társadalmi programok, a számítástechnika népszerűsítése, elterjesztése, az iskolákban folyó számítástechnikai oktatás segítése a feladatköre. Az egyre népszerűbb lap, a Mikromagazin felelős szerkesztője. Főállásban a Számítástechnikai Koordinációs Intézet tanácsadója. — Mint ebből a vázlatos felsorolásból is kitűnik. Kovács Győző jól ismeri a felhasználók és a gyártók gondjait is. Ennek tükrében az. első kérdés talán nem is lehetne más: milyennek látja a számítástechnika jelenlegi hazai helyzetét? — Ha alaposan elemezni akarnánk a magyarországi helyzetet, az újság mind a 8 oldalát ennek szentelhetnénk, s akkor sem érnénk a végére, annyira sokarcú. Most éppen forrongásban, átalakulóban van minden, ezért szükségképpen törekednünk kell a leegyszerűsítésre, csak a fő irányokra figyelve. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy ma Magyarországon — a számítástechnikai eszközök területén — a vevők piaca alakult ki. Gyökeresen különbözik tehát az öt évvel ezelőtti állapottól amikor egy vevő szinte kezet csókolt a gyártónak, ha kapott egy akármilyen számítógépet akármilyen drágán. Ma válogathatnak a vásárlók, s ez jó dolog. Ez a helyzet jórészt annak köszönhető, hogy a kisvállalkozók is beszálltak a ringbe, bár látnunk kell. hogy ez azért nem valódi túlkínálat. — Akkor hát hogyan alakult ki a verseny a vevőkért? — Ügy, hogy nem a gép sok, hanem a vevő viszonylag kevés. Nálunk még nem alakult ki a számítástechnika kiránti tömeges igény. Itt, most én a professzionális, vállalati alkalmazásokra gondolok, és nem a gyerekekre, akiknek semennyi gép sem lenne elég. Szóval, a gond az, hogy a gazdasági szervezetek jó része húzódozik a számítógéptől. Sok helyen még nagyvállalatokat is „zsebből” vezetnek. Nincs meg az a szervezettség, áttekinthetőség, ami azonnal lehetővé teszi egy számítástechnikai rendszer alkalmazását. Sőt. sok helyen nem is törekednek az ilyen szervezettségre, mert a jelenlegi rend, vagy inkább rendetlenség sok hibát, mulasztást fed el jótékonyan. — Nem inkább az az ok, hogy a vállalati vezetők csalódtak a számítástechnikában? — Biztos ván ilyen is. Ennek egyik okát én abban látom. hogy nálunk még nincsenek igazi áruszoftverek, no meg nem is szeretjük a konfekciót. Mi, ha eladunk egy gépet, azzal komplett felhasználói programokat is kínálunk, olyanokat, amelyekkel azonnal el lehetne kezdeni könyvelni, raktárt kezelni, és más hasonlókat. Ez a felhasználónak nem kell, hanem inkább nekiáll programot fejleszteni. Felvesznek tehát programozókat, operátorokat, és ez nem olcsó dolog. Ráadásul úgy van ez, mint az aranyláz idején, rengeteg szélhámos is a kincs közelébe csődül. Ettől van az, hogy ha egy cipőgyárban számítógépet vesznek, drágább lesz tőle a cipő. Ráadásul, ha egy ye- zetőt egyszer átvertek, utána tényleg félni fog a számítógép-alkalmazástól. Programot tehát legjobb készen venni, garanciával. — No de nálunk nemcsak a házilag fejlesztett programok teszik drágává a számítástechnikát, hanem a gépek is. Ezek ára többszöröse a nyugat-európai termékeknek. — Ha mi számítástechnikát akarunk gyártani, ezt kétféleképpen tehetjük. Vagy úgy, mint a délkelet-ázsiai országok, Tajvan, Dél-Ko- rea és a többiek, hogy veszünk egy komplett gyárat a szükséges technológiával, szakemberekkel együtt, még a portás is vele jár. Ehhez nem kell más, csak rengeteg pénz. Mivel nekünk ebből van a legkevesebb, kénytelenek vagyunk licen- ceket venni, már amit lehet, és fejleszteni. Ez pedig drága dolog, főleg azért, mert egy fontos lépcsőfok kimaradt az életünkből. Az elektroncsőben még mi diktáltuk a világszínvonalat, a tranzisztornál megkezdődött a lemaradásunk, az integrált áramköröknél pedig fényévekkel járnak előttünk. Most kell tehát létrehoznunk az iparágat az alapjaitól kezdve, ezért drágák vagyunk, és ezt nekünk, hazai felhasználóknak kell megfizetni. — De ilyen körülmények között érdemes-e egyáltalán erőltetni a gyártást, miért nem vesszük meg olcsóbban külföldön? — Ezen a téren nincs választási lehetőségünk. Ha mi nem fogunk hozzá a gyártáshoz, és nem teszünk meg mindent, hogy felzárkózzunk az élvonalhoz, végzetesen lemaradunk, és nemcsak a számítástechnikában. Elektronika nélkül rövidesen már egy vasalót sem lehet eladni, termékek tömegével szorulnánk ki a piacokról. Meg kell teremteni a hazai gyártás feltételeit. és arra törekedni, hogy minél nagyobb szériák révén reális szintű árakat érjünk el. — Nem túl kicsi erre Magyarország? — Dehogynem, de itt van az egész KGST a maga óriási piacával. A decemberi KGST-csúcson végre megtörtént az áttörés, minden dokumentumban az első helyen említik az elektronikai programot, össze kelj fognunk, mert egy gépet — mégpedig akár nagyon jó gépet is — meg lehet csinálni a konyhában egy hokedlin. A tömeggyártáshoz már nagy szervezet, óriási tőke és megfelelő felvevőpiac kell. Nézzünk csak körül. Nyugaton is az óriások haladnak az élen, a kicsik őket követik, és gyártják a különböző utánzatokat. A KGST-csúcson határozat született a fokozott fejlesztésre, támogatásra és a szakosításra. A kényszer most már olyan óriási, hogy ezeket a határozatokat egészen biztos, nagyon gyorsan végre is fogjuk hajtani. — Akkor bizonyára olcsóbbak lesznek a házi számítógépek is, de ma még elég kevesen engedhetik meg maguknak, hogy gépük legyen otthon. Nekik az iskolai oktatás során kell módot nyújtani, hogy megismerjék a számítástechnikát. Ezen a területen elég jók az eredmények. Egyetért ezzel? — Igen, és azt is hadd tegyem hozzá, a magas ár ellenére elég sok gép van már a háztartásokban. Persze, a főszerep azért az iskoláé, és ebben nagyon jókor léptünk. Nem túl korán, amikor még nem volt gép, és nem is késtünk el. Ma már valamennyi középiskolában van számítógép, és megkezdődött az általános iskolák felsze-, relése. Persze, tovább kell lépnünk. A jövő a számító- gépes hálózatoké, és nekünk erre már most kell felkészíteni a gyerekeket. Egy-egy iskolában tehát kis hálózatokat kellene létrehozni, így kialakulna az a kívánatos szemlélet is, hogy ne akarjanak mindent egyedül, hanem használják fel a többiek eredményeit, egy-egy feladatot közösen oldjanak meg. Ezzel az iskola megint az élet előtt haladna, és ez így lenne rendjén. — Ha gépépítésben még messze vagyunk a világszínvonaltól, szoftverben, azaz számítógépes programokban azért ugye nagyhatalom vagyunk? — Bánjunk csínján ezzel a kijelentéssel, örüljünk neki, ha rólunk mondják, de mi azért ne dicsekedjünk ezzel. Kétségkívül, van néhány világraszóló eredményünk, például a PROLOG nyelv megalkotása, és még néhány számítógépes tervezési rendszer, de azért hiányzik g. nemzetköz; piacról egy igazán elismert magyar áruszoftver, nincsenek emberközeli felhasználói programjaink. Ma még a magyar programok szakember- központúak, feltételezik, hogy a használó ért a számítástechnikához, vagy alkalmaz egy szakembert. Ez pedig gátolja a fejlődést, mert tömegigényt csak akkor lehet kielégítőm, ha olyan programot gyártunk, ami akkor is működik, ha a használója csak ahhoz ért, hogyan kell bekapcsolni a gépet. — Ezek után hadd tegyem fel a végső kérdést: optimistán vagy pesszimistán látja a hazai számítástechnika jövőjét? — Ha nem látnám optimistán, akkor már rég abbahagytam volna az egészet. Jelenlegi helyzetünk ugyan nem túl rózsás, de nem rosszak a lehetőségeink. Első osztályú szellemi kapacitással rendelkezünk, jók az általunk kifejlesztett gépek is. Ha beindul a hazai, illetve KGST-alkatrész-tö- meggyártás, és a szakosítás révén megfelelő szériákat tudunk elérni, akkor közel kerülhetünk az élen járókhoz. Akkor pedig úgy vagyunk. mint a maratoni futó: ha már látjuk az élen haladókat, reményünk van arra is. hogy utolérjük őket! Lónyai László Házi borok versenye Gyulán A múlt hét végén tartotta meg a gyulai művelődési ház szőlő- és gyümölcstermesztő szakköre hagyományos évi borversenyét. A szakkör 20 éve működik, és a kezdeti éveket leszámítva, minden évben rendeznek borversenyt. A mostani, tizenhetedik is változatlanul nagyon népszerű volt, hiszen ilyenkor jó alkalom kínálkozik a saját készítésű házi borok bemutatására, a szakszerű bírálatból pedig csak tanulni lehet. Illat, íz testesség szempontjai szerint pontozzák a sorszámozott, mintegy 60- féle fehér, vörös-, gyümölcsös desszertbort. Juhász Béla, a deszki tsz elnöke már 15 éve tölti be' a zsűrielnök szerepét. .— Nem történelmi borvidék ez, a készítésnek sincsenek hagyományai. Sok év kitartó munkája, sőt, alkotókedv kellett ahhoz, hogy ez a „hobbi” ilyen eredményeket tudjon felmutatni. Országos összehasonlításban is jó néhány bor megállná a helyét, talán még díjakat is hoznak. A szünetben családiassá válik a hangulat, ízlelgetik egymás borát, kínálják hozzá az otthoni sós süteményt, szendvicseket. A citerazene- kar vidám muzsikát perget, közben készülnek az oklevelek. Az eredmény? Nagyon hasonló a múlt évihez: fehér- szőlőbor-kategóriában első díjat kapott id. Jurth Béla egyik bora. a vörösborok között első Góg Mihályné, és két kategóriában, a gyümölcs- és desszertborok között a legelsők Pénzes Sándoré. Már 18 éve is tán annak, hogy Pénzes Sándor ide jár. — Először csak fehér szőlőborral foglalkoztam. Egyszer a szakkörrel elmentem kertlátogatásra, ott ittam először málnabort. A kertemben ott volt a sok gyümölcs, gondoltam, én is megpróbálom. Már jó néhány éve ezekkel a borokkal érem el a legjobb eredményeket. Mi a titka? A tiszta kezelés, és mindig időben kell cselekedni . . . Góg Mihály kőfaragó kisiparos. — Tíz éve szinte minden évben nyerek valamilyen díjat. Most az egyik vörösborom lett az első, pedig a kedvencem a sárga muskotály. Engem még apám hozott el a szakkörbe, egy nagyüzemi borászatot látogattunk meg. Már az ország szinte valamennyi négytizemét láttam, és nagyon sok magántermelőnél jártam. Nemsokára nyugdíjba megyek. Ügy gondoltam, telepítek, és sokféle bort készítek. Hogy mitől lesz jó a bor? Értékes legyen a szőlő, és tisztán kell kezelni... Jurth Béla nyugdíjas, a fiával jár ide. — Tizenhét éve vettem egy telket, ott kezdődött. A Prohászka-féle szakkönyvet nagyon ajánlom mindenkinek, én annak alapján kezdtem bort készíteni. A továbbiakban sokat segítettek a szakköri beszélgetések és a zsűrizések. Hogyan készül a jó bor? Tisztán kell kezelni, és jól összeválogatni a szőlőfajtákat. Kép, szöveg: Szőke Margit Peru nem fogadja cl a Nemzetközi Valutaalap (IMF) indítványát, hogy az IMF 60 napos fizetési haladékot adna a latin-amerikai országnak 70 millió dolláros lejárt fizetési kötelezettségének teljesítésére — közölte az ország államfője, Alan Garcia, Peru összesen 660 millió dollárral tartozik a Nemzetközi Valutaalapnak, ebből az idén 220 millió dollár törlesztése válik esedékessé. A latin-amerikai ország teljes külföldi adóssága 14 milliárd dollár. A nyugat-európai légitársaságok tavaly bővítették járataikat, ugyanakkor kevesebb ülés maradt üresen a gépeken. A légitársaságok szövetsége, amely a 20 legfontosabb nyugat-európai vállalatot tömöríti, közölte, hogy a gépek átlagos „telítettsége” rekord szintet ért el: a kihasználtság az 1984- es 65,3 százalékról tavaly 65,9 százalékra emelkedett. A versenytársak további gyengítése érdekében jelentős árcsökkentést hajtott végre az IBM, a világ legnagyobb számítástechnikai vállalata. A leszállított árú gépeket nemrégiben fejlesztették ki. A 10 százalékos árcsökkentés a drágább, professzionális géptípusokra vonatkozik és az. volt a cél, hogy a gépeket lemásoló cégek nehezebben tudják berendezéseiket értékesíteni. Megfigyelők szerint az ár- csökkentés azt is jelzi, hogy az IBM még nem számít a számítógéppiac fellendülésére. Bővítik az idei nyárra az adriai turistaparadicsomokat. Az elképzelések szerint több mint 30 ezer új szállásférőhellyel lesz több az idén nyáron, mint tavaly. A fejlesztéseket főként Dubrovnik környékére összpontosítják; tucatnyi új szálloda épül, sok másikat bővítenék. A jugoszláv turistaközpontok a legkülönfélébb szállás- lehetőségeket ajánlják a vendégeknek, egyszerre több mint 1,3 millió nyaralót képesek kiszolgálni. A jugoszláv gazdaság egyik legfontosabb ágazata az idegenforgalom. A tavalyi bevételek összege meghaladta az 1,2 milliárd dollárt. A nemrégiben még éhínséggel küzdő Indiában már exportra is jutna a búzából, de kevés a fizetőképes vevő. Tavaly alig több mint 300 ezer tonnát sikerült értékesíteni az alacsony árak ellenére lanyha piacon, pedig a fölösleg már eléri az évi 3 millió tonnát. Idén sikerült megállapodást kötni a Szovjetunióval 500 ezer tonna búza eladásáról, több százezer tonnát azonban India ajándékba ad a többi fejlődő — és éhséggel küzdő — országnak. így jut indiai búza Etiópiának, Szomáliának, Szudánnak, Kenyának és Mauritiusnak. Egy kölcsönügylet keretében nemrégiben Vietnam is kapott 50 ezer tonna indiai búzát, további 100 ezret pedig ezután szállítanak. A világ 170 országába és Kína legfontosabb nagyvárosaiba lehet idén nyártól közvetlen tárcsázással telefonálni. A távhívásba bekapcsolni kívánt városok jó része a külföldi beruházásoknak otthont adó különleges gazdasági övezetekben fekszik, rajtuk kívül természetesen a fővárossal, Pekinggel is egyszerűbb lesz a kapcsolat. Színes televíziók gyártására szolgáló komplett berendezés szállítására kapott megrendelést a Szovjetuniótól a Toshiba japán cég. Az erről szóló, 12 milliárd jen értékű szerződést Tokióban írták alá a Technopromim- port szovjet külkereskedelmi egyesüléssel. A Toshiba által Lvovban, a szovjet szí- nestévé-gyártás központjában felépítendő üzemben évente 300 ezer készüléket fognak összeszerelni 1988 közepétől kezdődően. Japán cég első ízben épít színesté- vé-gyárat a Szovjetunióban. Amerikai részről megelégedéssel fogadták, hogy Japán bejelentette: az új gazdasági évben nem növeli meg az Egyesült Államokba irányuló gépkocsiexportotj hanem azt a jelenlegi szinten korlátozza. Ebben a gazdasági évben 2,3 millió japán gépkocsit hoznak be Amerikába. Owen Bieber, a befolyásos autóipari szak- szervezet elnöke elégedetten szólt a tokiói döntésről, kijelentve: a japán export növelése sok ezer autóipari dolgozó számára jelentette volna munkája elvesztését. Általában elégedetten fogadták a korlátozást a törvény- hozásban is, ahol számos szenátor és képviselő követel korlátozó intézkedéseket Japán ellen, az amerikai külkereskedelmi mérleg hiányára hivatkozva. Munkában a zsűri
