Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
1986. február 17.. hétfő o „Hz ember és környezete” Nyolc brigád a döntőben „Baráti Egylet Mezőberényért” Egy alakuló közgyűlés jegyzőkönyve A zsűri döntésére várva... Felvételünk a téglagyári művelődési házban készült Űjabb évet zárt a Békés Megyei Művelődési Központ által szervezett — megyénk valamennyi párt-, állami és társadalmi testületé által támogatott — „Az ember és környezete” elnevezésű köz- művelődési mozgalom. Mint az közismert, ezt a mozgalmat évről évre a fizikai állományban dolgozó szocialista brigádoknak hirdetik meg: évenként átlagban 7—10 ezren vesznek részt az öt témakörben, három fokozatban szervezett közművelődési önművelő játékban. Azoknak a brigádoknak, amelyek vállalták a megszerzett ismeretek próbáját, korábban munkahelyi, s most, az elmúlt hét szombatján szakági vetélkedőt is tartottak. A Szakszervezetek Megyei Tanácsához tartozó ágazatok brigádjainak a békéscsabai téglagyári művelődési házban, a Teszöv— Kiszövhöz tartozóaknak a Teszöv megyeszékhelyi központjában, a Medosz-ágazat csapatai pedig a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat orosházi klubjában mérték össze tudásukat. A huszonhárom öt-öt tagú csapat kül- és belpolitika, világunk, művészet, múzeum témakörökben (részben kötelező, részben választható volt egy-egy terület) versenyeztek a szakértőkből és a felkért társadalmi aktivistákból álló zsűrik előtt. Kora délután ért véget a három elődöntő. A nyertes brigádok az értékes jutalmak mellett jogot szereztek arra is, hogy részt vehessenek a két hét múlva Gyulán sorra kerülő megyei döntőn. A Medosz-brigádok közül az első a Kulich (Békéscsabai Állami Gazdaság), a második a Lenin (Orosházi Vetőmag), a harmadik pedig a dr. Münnich Ferenc brigád (Hidasháti A. G.) lett. A Teszöv—Kiszöv-ágazatban az első helyen a II. Rákóczi Ferenc brigád (Gyulai Fa-, Fémipari Szövetkezet) és a harmadik helyen végzett Dobi István brigád (Kardoskúti Rákóczi Termelőszövetkezet) nyerte el azt a jogot, hogy a döntő résztvevője lehessen. A második különben a gyulai szövetkezet Munkácsy brigádja lett. Az SZMT-ágazatban a győztes a békéscsabai Kner Nyomda Dürer brigádja, második és harmadik helyen a megyei gyógyszertári központ Erkel, illetve az Áfor nagyszé- nási Martos Flóra brigádja végzett. (nemesi) Tisztességgel, becsülettel leszolgálták a katonaidőt Szokásos kép fogad a megyeszékhely egyik laktanyájában, ahol az utakat, járdákat már teljesen megtisztították a hótól. A látogató nem is gondolná, hogy egy igen emlékezetes eseményre került sor itt a közelmúltban. A felsőbb katonai vezetés is képviseltette magát azon az ünnepségen, ahol a szocialista versenymozgalom címeit adták át, amelyen részt vettek a csapatzászlót adományozó Május 1. Tsz vezetői. A szolgálatról, helytállásról Major István százados beszélt, amikor irodájában helyet foglaltunk: — Az állomány részben Békés megyei fiatalokból tevődik össze. A Szőnyi Márton KISZ-alapszervezetet alkotó alegységünk immár hatodszor lett kiváló század. De azt mondhatnánk, hogy az alakulat is évről évre folyamatosan kiemelkedő teljesítményt ér el a szocialista versenyben. Amint ismeretes, a mozgalomnak elég magas követelményrendszere van; éspedig a katonák beilleszkedésétől kezdve a szakmai-elméleti felkészülésen át a fegyelmi helyzetig bezárólag sok minden beletartozik. Aranykoszorús kiváló századunkban 95 százalékos a KISZ-szervezettség. Például az alapszervi titkárt itt nálunk vették fel a pártba. Az elvégzett társadalmi munka értéke 700—800 forint körül van évente egy- egy katona esetében. Ezenkívül minden esztendőben két alkalommal szerveznek térítésmentes véradást. Jó a kapcsolatunk a városi KISZ- bizottsággal, az 5—6. sz. általános iskolával, az Ifjú Gárdával, a nyomdaipari szakközépiskolával. Alkalom- adtán laktanyalátogatást szervezünk a fiataloknak. Egyébként leszereléskor köszönőleveleket küldünk a szülőknek és a munkahelyekre. Farkas József szakaszvezető háromszoros kiváló katona, s elöljárói szerint ő az egyik legfegyelmezettebb. Nagyszénásról vonult be, azelőtt pedig a Szarvasi Állami Tangazdaságban dolgozott. — Milyen volt a katonáskodás? — Volt, amikor — különösen kezdetben — elég sok nehézséggel találkoztunk, de azután egyre könnyebb lett. Általában két-három hetente szoktunk hazautazni. — Nős? — Igen, feleségem gyesen van a kisgyermekünkkel. Szüléinknél lakunk, de már hozzáfogtunk saját házunk építéséhez. A munkát a katonaság miatt abba kellett hagynunk. Majd ha leszerelek, folytatni fogjuk. Azt tervezem még, hogy meg- szerzem a technikusi oklevelet. Mezei Gábor szakaszvezető szintén kiváló címet kapott harmadszorra. A polgári életben függetlenített törzstenyésztő volt a nagy- bánhegyesi tsz-ben. — Hogyan telt el a katonaidő? — Az lebegett mindig a szemem előtt, hogy itt állandóan koncentrálni kell és nem lehet hibázni. Tisztességgel, becsülettel kívántam letölteni ezt a másfél évet. Sokkal rosszabbra számítottam annál, amit később tapasztaltam. Gyakran segítettek a hivatásosok és az idősebb katonák bennünket. Az is jó, hogy 3-4 barátra tettem szert és remélem, leszerelésünk után Is tartani fogjuk egymással a kapcsolatot. — Mi az, amivel szívesen foglalkozik? — A sport és ezen belül is a futball, úszás és a háromtusa. Példás eredménynek tartjuk, hogy a magasabb egység járőrbajnokságán harmadik helyezést értünk el. A jövőben is szeretnék edzésekre járni. Különben elég jó a koszt. Működik nálunk egy úgynevezett étlapszerkesztő bizottság, amely a katonákkal folytatott előzetes megbeszélés után összeállítja az étrendet. (Nemrég megtudtuk, hogy mind a két szakaszvezető őrmesterként szerelt le a napokban.) —y—n Mezei Gábor és Farkas József szakaszvezetők, valamint Major István százados Fotó: Fazekas László Következtetések sorát lehet levonni, hogy miért alakulnak sorra a különböző — szakmai, hobbi, kulturális, településfejlesztő, művészeti stb. — egyesületek. Nagyon sok országos hatáskörű, de lényegesen több helyi érdekeltségű. Az okok között az első helyek egyikén szerepel: ezek az egyletek, egyesületek egyben a demokrácia, a demokratikus közélet iskolái is. Iskolái, hiszen még nagyon- nagyon a tanulókorban vagyunk . . . Február első hétfőjének estéjére huszon-egynéhány helyi lakost vártak a mezőbe- rényi Petőfi Sándor Művelődési Központ emeleti klubtermébe. Jóval ezen időpont előtt vaskos borítékot vitt azokhoz a posta, akikre számított a megalakulni szándékozó egyesület előkészítő, szervező bizottsága. Lényegesen többen jöttek el; pótszékeket kellett behozniuk a rendezőknek. A felismerés régi, az ebből fakadó gyakorlat azonban új: az értelmes, kézzel fogható közösségi célokért az emberek sok mindenre képesek. Hat óra 12 perc. Vécsei Dániel megnyitja az alakuló egyesületi közgyűlést. Köszönti a vendégeket, a helyi vezetőket. Következő mondatai az egyesületek alakítását szabályzó törvények, törvényerejű rendeletek, más jogszabályok előírása szerinti; úgy is mondhatnék, hivatalos. Csak hát ilyenkor mindennek ilyennek kell lennie. Különben aligha jegyzik be az egyesületet, s akkor hiába volt az egész ... Nagy Ferencné, a vendéglátó közművelődési intézmény igazgatónője kapja meg a szót. Először is javaslatot tesz az egyesület elnevezésére. Minden meghívott (nemcsak azok jöhettek el, akik levélben kapták meg az invitálást, bárkit szívesen láttak!) kézhez kapta azt a listát, amelyen a névvariációk és a leendő egyesület tisztségviselőinek ajánlása szerepel. Aztán az alapszabály-tervezetet ismerteti módosításokkal, amelyeket a kibővített előkészítő bizottság végzett el. Majd a tervekről esik szó. (Erről la(Folytatás az 1. oldalról) 1986. évi árbevételi és nyereségtervét. E szerint az intéző bizottság erre az évre 104 és íél millió forintos árbevétel és mintegy 205 ezer forint nyereség elérését látja lehetségesnek és ezt terjesztette a tagértekezlat elé elfogadásra. Hagyomány már ennél a szakcsoportnál, hogy az évzáró tagértekezleten a legjobb termelők munkáját oklevéllel és pénzjutalommal ismerik el. A mostani tagértekezleten 10 szakcsoporti tagnak — főként alapítóknak — adott át erkölcsi és anyagi elismerést az elnök. Most vált esedékessé a szakcsoport vezetőségének, tisztségviselőinek újjává- lasztása is. A békéscsabai májlibahizlalók közössége ismét Mochnács Pált választotta szakcsoportjuk elnökévé. Az ellenőrző bizottság elnöke Puskás János lett. Mint a korábbi években, most is eredményekről adhatott számot Bakos Mihály, a Békéscsaba és Vidéke punk február 1-i, szombati számában, a 4. oldalon adtunk előzetes ismertetést.) Következik a vita, a hozzászólások sora. A levezető elnök kéri, hogy a jegyzőkönyvezés miatt minden hozzászóló mondja be a nevét is. Heten szólalnak föl. Zömében a helyi értelmiség tagjai. Van, aki csak úgy, megszokásból emelkedik szólásra, és frázisokat pufogtat, „tiszteletköröket” tesz ide nem való tirádákkal. Van, aki álproblémát feszeget, majd javasolja annak megoldását. Hiába, a demokratizmus iskolája... De aztán a helyi népfronttitkár is szót kap, aki az előkészítő bizottsághoz érkezett levelekből olvas föl. Valamennyi írója berényi, elszármazott. Idős emberek is, akik lokálpatrióták maradtak. Lokálpatrióták? Ennek a szónak nagyon-nagyon fura csengése volt még néhány évvel ezelőtt is. Akire rámondták, aligha örülhetett neki. Sokat változott a megítélés és a megítéltetés lehetősége. A közvetlen környezetéért, szülőhelyéért, hazájáért tenni tudó és akaró embert jelöljük ismét ezzel az idegen hangzású, mégis baráti szóval ... Egyedül Bartóki József festőművész-tanár az, aki — betartva az említett „játék- szabályokat” — nevének említésével kezdi hozzászólását. Javasolja, hogy a megalakuló egyesület neve „Baráti Egylet Mezőberényért” legyen. Röviden, de minden lényeges indoklást említve beszél. Lassan elfogynak az indokok. Az ellene és a természetszerűleg mellette szólók. Hiszen aki ide eljött, azzal a meggyőződéssel jött, hogy szükség van erre az egyesületre, bocsánat: egyletre. A városiasodó Mezőberény fejlődését, szépülését, az itt élők, s az itt majdan letelepedők érdekeit szeretnék szolgálni. Abban a bizonyos Nagy Egészben megtalálni és megteremteni a helyit... Ismét Vécsei Dánielé a szó. Köszöni a véleményeket, a javaslatokat. Az első szavazás tárgya maga a megalakulás ténye. A szonda egyhangúságot mutat. Nagyobb a szórás az egyesület nevét illetően. Tizenkilencen voksolnak a „Mezőberényért Egyesület” mellett; köztük a helyi vezetők valamennyien. A másik két ajánlott név egyetlen igent sem kap. A Mezőberényi Kör elnevezésre 23-an tartják fel jobbjukat. A „BEM”-re, vagyis a Bartóki József javasolta elnevezésre több mint harmincán szavaznak ... Ez lesz — lett — a név! Ahogy mondani szokás, rögös úton döcög tovább a fontos és értelmes alakuló közgyűlés szekere. Következik a „személyi ügyek” című rész. Javaslatok és nevek hangzanak el sorra, aztán megnyugszanak a kedélyek, és megszületik végre a tisztségviselői kar. Az elnök Szűcs Lajos, a helyi tanácselnök, ügyvezető titkár Nagy Ferencné (mindkettőjüket „közfelkiáltással” választják meg!), majd a két társelnököt, a szervező titkárokat, a három vezetőségi tagot és a többi tisztségviselőt is sorra — egy-négy tartózkodással, ellenszavazattal — megválasztják. Közben „folyosói vita” arról, hogy mit jelent a primus inter pares (első az egyenlők között, vagyis: páros számú szavazó esetében az elnök szava dönt) elve, gyakorlata. És ami most a fontosabb: mind többen töltik ki és küldik segítő kezeken át az adminisztrációt végző hölgyeknek a kitöltött jelentkezési lapot, a belépési nyilatkozatot. Aztán a tiszteletbeli tagokat is megválasztják. Azokat, akik az elmúlt években, évtizedekben felmérhetetlenül sokat tettek Mezőberény haladásáért. Nem kéri senki, mégis egy-egy név említésénél összeverődnek a tenyerek . .. Nyolc óra felé jár az idő. Apró formai hiba a befejezés előtt. A nagy fellángolás fényében nem vettük észre, hogy nem szavaztuk meg a módosított alapszabályt. Anélkül pedig mindez semmissé nyilvánítható. Egy-két perc, a közvélemény egyhangú. Az elnöki protokolláris köszöntő mondataiba már belevegyülnek az előcsarnokba elhelyezett tévé műsorának hangfoszlányai. Megalakult, és cselekvésre kész a Baráti Egylet Mezőberényért ... (Nemesi) Szakcsoportok évzáró tagértekezlete Békéscsabán Áfész keretében működő baromfitenyésztő szakcsoport intézőbizottságának elnöke. Többek között elmondotta, hogy e közösség árbevétele 1985-ben elérte a 44 millió 200 ezer forintot. Miközben a nyereség közelítette a 345 ezer forintot. És bár a szakcsoport taglétszáma 147 volt, az említett eredmények a termelésben aktívan részt vevő 110 szakcsoporti tagnak köszönhetőek. Ezt követően — az említett számok ismeretében — részletesen taglalta a szakcsoport elnöke azokat a gondokat, melyek az eredmények ismeretében is előfordultak, s amikkel az intézőbizottságnak, de ugyanúgy a legjobban termelő szakcsoporti tagoknak is meg kellett birkózniuk. Ezután arról tájékoztatta a tagértekezletet, hogy milyen intézkedéseket tett a vezetés ahhoz, hogy a tojás-? termelés feltételeit biztosítsa. Vagyis azt, hogy az idei tervben előirányzott 12 millió darab árútojást fel is tudja vásárolni továbbértékesítésre a szakcsoport. Itt jegyezte meg, hogy továbbra is nagy figyelmet fordítanak a régi partnerekkel való jó kapcsolat megőrzésére. Ezután az 1986. évi elképzelésekről szólt Bakos Mihály elnök. A tagértekezlet egyetértett azzal, hogy a Békéscsabai Baromfitenyésztő Szakcsoport árbevétele 47 millió 200 ezer forint teljesítésben valósuljon meg. Következett ez abból, hogy a szakcsoport tagjai együttesen is úgy érezték, megvan ehhez minden feltétel, így többek között a szakcsoport ehhez szükséges szállítási eszközei is biztosítottak. De ami különösen fontos: a szakcsoportnak olyan megállapodása van az áfésszel, mely külön is biztosíték a biztonságos termelés és értékesítés véghezviteléhez. A baromfitenyésztő szakcsoport tagértekezletén került sor a választott tisztségviselők újjáválasztására. A szakcsoport tagjai ez esetben is Bakos Mihályt választották elnöknek, az ellenőrző bizottság elnöke pedig Czimermann Mihály lett. Balkus Imre
