Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-14 / 38. szám
1986, február 14., péntek fl dombiratosi óvodán innen és túl Az állam most egyre többet foglalkozik a fogyó népességű, kis települések gondjával. Lassan ugyanis rájöttünk arra, hogy óvni, védeni és fejleszteni kell a mezőgazdasági termelésben nagy szerepet játszó kis falvainkat. Ha már nem késő ... Dombiratosról azt a jelzést kaptuk, hogy vészesen csökken az óvodások száma. Sejtettük, hogy az óvodai helyzetet vizsgálva mélyebb összefüggésekre bukkanunk. Dombiratos már néhány éve a Kevermesi Nagyközségi Közös Tanács irányítása alá tartozik. A kényszerű házasságnak úgy tűnik, egyik fél sem örült. Azóta valamelyest csillapultak a kedélyek, s ebben talán az elöljáróság létrehozásának is szerepe volt. A számok igen beszédesen szólnak arról, hogy apad a település lélekszáma, s 1990-ig még további csökkenés várható. Most 567 munkaképes korú lakosa van a községnek, de négy esztendő múlva hatvannal lesz kevesebb az előzetes számítások szerint. Bár a nagyközségi közös tanács elnöke, Domsik Jánosné szerint nem erősebb a népesség . csökkenése Dombiratoson, mint Kever- mesen. Csakhogy egy — lé- lekszámban háromszor kisebb — települést ez sokkal nehezebb helyzetbe hoz. Tavaly Dombiratoson 6 házasságkötés volt, 9 születés és 24 elhalálozás. Lakás is alig épült. Az általános iskola máris komoly küzdelmet folytat a létért. „Sokat és sokfélét megteszünk” — A -gondokat régóta érzékeljük — mondja az általános iskola igazgatónője, dr. Muhari Dezsöné. — Huszonöt éve vagyok itt, hozzánőttem ehhez a faluhoz. Nem csoda, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá. Már volt szó arról, hogy körze- tesítik az iskolánkat. Pedig nekünk nemcsak oktató, hanem — ahogy régen mondták — lámpás szerepünk is van. Próbálkozunk mi mindennel. Szülők iskoláját indítottunk, TIT-előadásokat rendeztünk a kultúzházzal közösen, szülők bálját, pót- szilvesztert. Ügy érzem sokat és sokfélét megteszünk, de ettől több gyerek nem lesz. Az első és harmadik osztályunk már összevontan működik, és nincs hatodik osztályunk, mert nem volt meg hozzá a minimális létszám. Ezek a gyerekek már a kevermesi iskolába járnak. Mikor ide kerültem, 1962-ben még 185 gyereket tanítottunk, most 70 az iskola tanulólétszáma. Az igazgatónő szerint ez a helyzet a munkahely hiányával függ össze. A termelőszövetkezetben — főleg a nők számára — telt ház van, sokan kénytelenek eljárni dolgozni, s a fiataloknak jóformán semmiféle szórakozási lehetőség nincs Dombiratoson. Ezzel is összefügg, hogy az iskolából most is hiányzik egy matematika—fizika szakos és egy magyar szakos pedagógus. Pedig szolgálati lakást is adnánk, s a jövedelemre sem lehet panasz. Szomorú kép Az óvoda kétcsoportos, mindössze 36 gyerekkel. Pedig a gyesen lévők is nyugodtan igénybe vehetik nagyobbacska csemetéik számára. Három óvónő foglalkozik velük, de délutánra annyira leapad a létszám, hogy egy óvó néni is elegendő a kicsinyek mellé. Az óvó néni, a fiatal Hegyi Ilona Mezőhegyesről jött. ott ugyanis nehéz elhelyezkedni az érettségizetteknek. Dombiratoson viszont kapott szolgálati lakást, s hét végeken — mert a mozi bezárásával aztán igazán nincs hol szórakozni a fiataloknak —, természetesen hazautazik. Szomorú kép, szomorú tények .. . 0 téesznek is fő a feje A település egyetlen nagy gazdasági egysége a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Mikor az elnöknek. Meleg Jánosnak megpendítem, miről gyűjtöm az anyagot, gyorsan rávágja: — Ez nem telefontéma, feltétlenül találkoznunk kell. Beszélgetésünk alkalmával aztán kiderült, az asszonyok elhelyezésében valóban nem sokat tudnak tenni. Pedig mindenki tőlük várja a megoldást. — összesen húsz női dolgozónk van. Ebből 14-en a növénytermesztésben dolgoznak, s télen e néhány asz- szonynak is gond munkát A játékok is már a reggelt várják Fotó: Gál Edit adni. Az irodai dolgozóink közül pedig négyen gyesen vannak, ott viszont gond a pótlás. Törtük már eleget a fejünket azon, hogy legalább a mi asszonyaink gondját megoldjuk. Tárgyaltunka Béköttel, de egy kis üzem beindításához legalább negyven asszony kellett volna. Ennyi jelentkező pedig nem akadt. Az sem mindegy, milyen keresetet tudtak volna biztosítani. Adtunk fel mi hirdetést is, amelyben olyan vállalatot kerestünk, amelyik időszakos feladattal tudná foglalkoztatni női dolgozóinkat. Mert nekünk ugye az lett volna az elsődleges, hogy legalább a mieinkről gondoskodjunk. Sajnos, még nem sikerült megoldást találnunk. A település munkaerőgondjait egy termelőszövetkezet aligha oldhatja meg. Van nekünk mit tenni házon belül is: a 140 aktiv dolgozó tagunknál kétszer több a nyugdíjasunk. S emellett szakemberhiánnyal küszködünk. * * * A dombiratosiak zárt világban élnek. Mindenféle egyesítéstől elzárkóznak. Pedig valaha szó volt a termelőszövetkezet egyesítéséről is, mint mondják. De az ottla- kók úgy vélekednek, míg szövetkezet van, addig baj nem lehet. Indulatosak, gyanakvók, mert érzik: valami nincs rendjén falujukkal, amihez pedig — mint az igazgatónő is mondta — foggal körömmel ragaszkodnak. Nehezen fogadják be az idegent, de aki megszerzi a becsületet előttük, azt ha kritikusabban is, elfogadják, s ragaszkodnak hozzá. A szakmát szerzett fiatalok már nem térnek vissza, öregszik a község. De aki ott él, büszke arra, hogy dombiratosi. És bízik, vár, hogy valami mégiscsak fog történni, ami új erőt ad e fáradó, öregedő településnek. B. Sajti Emese Szépen magyarul, szépen emberül Kefirtet, banántól — grépfru-t Az a bizonyos „nyelvérzék” sokszor ugyancsak megtréfál bennünket! Ott van az orosz vattakabát, amelynek eredeti neve fufajka, de a nyelvérzék — a puffad igéhez kapcsolva a tűzéseknél valóban ki-kidagadó puffadó ruhadarab nevét — pufajká-nak keresztelt el. Ám gyakran a képzők s a nyelvtani jelek is megtréfálnak. A betyárok híres mulatóhelye, a csárda eredetileg csar- dak-nak hangzott, mivelhogy a hozzánk délszálv közvetítéssel eljutott keleti szó végső forrásában, a perzsában így hangzik: csar-tak négy bolthajtás. A magyar nyelvérzék azonban a szó végén levő -k hangot a többes szám -k jelének érezte, s ezért elhagyta. A korábbi egyes számú csardak-ból így lett fokozatosan csárda, s csak a szó többes számába került oda a végére ismét a -k. Máskor meg a ragok szednek rá bennünket: például a -t tárgyrag. A „kombinált” női ruhadarab, a kombiné neve divatszóként az angolból terjedt el Európa-szerte a múlt században, s nyelvünkben tárgyragos alakja szabályosan: kombinát, „vett egy kombinét”. Van azonban, aki így mondja: kombinét-ot, kombinét-ok: mivelhogy a szokatlan -é végű főnév tőalakjába „odaérezte" nyelvérzéke a tárgyrag -t végű főnevünk már számtalan van: viselet, ágyhuzat, lét, tét, szemét stb. Ezek játszhatnak bele, hogy a kombiné-bál egyesek szavajárásá- ban kombinét, tárgyraggal pedig kombinét-ot lett. Itt tehát voltaképpen megketőz- tük a tárgyragot (ahogy az aztat, eztet-ben is a pongyola beszéd). S hasonló történik gyakran a banán-nal s az aludtejféle tejtermékkel, a kefir-rel is. — Vettem fél kiló banán- tot a gyereknek — hallottam nemrégiben a bolt előtt. A kombiné is idegen eredetű szó, a banán is az (végső soron talán a bantu néger nyelvből való), s az idegen szavakkal könnyebben megesik efféle „szabálytalanság”. Megint csak az történt hogy a nyelvérzék a tárgyragos banánt alakban a szó tövéhez tartozónak érezte a -t ragot, s ebben az ilyen -nt főnevek befolyásolhatták, mint pontpontot, forint-forintot, regiment-regimentet, gyémántgyémántot stb. Ezért lehet olyat is hallani: „Fölvette az orkánt-ot”,'',.Vett egy üveg otkoíon+t-ot”. „Eit de Cologne”-t vagyis „kölni víz”-et stb. A kefir-rel bizonyosan „tejtestvére”, a joghurt hatására történik meg, hogy ilyet is hallani: „Vettem két kefirtet is”. Az alkalmasint kaukázusi eredetű kefir végén nincs -t az alapalakban, a török eredetű joghurt végén viszont ott van eredetileg is. S ha már az ínyencségeknél tartunk, a banán után említsük meg a másik déligyümölcsöt, a nehezen kimondható nevű grape-fruit- ot is. A szó angol eredetű, szabályos kiejtése „grép-frut” volna, s bármily furcsa: szó szerint azt jelenti „szőlőgyümölcs”. (Hogy honnan ez a különös elnevezés? Állítólag onnan, hogy a múlt században az amerikai világkiállításon, ahol először került színre ez a citrom-narancs keresztezés, szőlőfürtszerűen felfűzve mutatták be.) Ezzel a gyümölccsel viszont éppen ellenkezője történt, mint a banán-nal: itt meg a szóhoz tartozó -t-1 érezte tárgyragnak a nyelvérzék, s elvonta, elhagyta: „Kérek egy kiló grépfru-t" — lehet hallani a legtöbb üzletben, holott a szabályos alak „grép- frut-ot" lenne. Ezen persze könnyű volna segíteni: a szokatlan, nyelvtörő „grape-jruit” helyet el kellene terjeszteni a már félévszázada megszületett szerencsés magyarosítású „citrancs”-ot. Addig is — keserédes csemegéül — szolgáljon javunkra ez a kis eszmefuttatás. ' Szilágyi Ferenc Shakespeare és az angol reneszánsz A megyei könyvtár idegen nyelvű (angol, német, orosz) előadásai január végén kezdődtek. Az eddigi foglalkozások közül az angol operáról szólóan, január 27-én voltak a legtöbben, ötvennégyen. Többnyire gimnazisták hallgatták érdeklődéssel dr. Fabinyi Tibor, a szegedi József Attila Tudományegyetem adjunktusának Shakespeare és az angol reneszánsz című előadását kedden délután, természetesen angolul. Az Erzsébet-kori Anglia, a reneszánsz, William Shakespeare élete és munkássága, a korabeli színház, a hallhatatlan drámaíró helye a világirodalomban, jelentősége a mai színházban — csupa olyan téma, amelyről külön-külön is több órát lehetne beszélgetni. És talán sosem eleget. Jan Kott irodalomtörténész nem véletlenül adta azt a címet Sha- kespeare-ről szóló művének, hogy Kortársunk Shakespeare. Majdnem négyszáz év telt el a nagy angol drámaíró halála óta, de műveit ma is játsszák a világ színpadain. Ennek nyilván az a titka, hogy művei a kort és a társadalmat nemcsak tükrözték, hanem az írót az emberiség örök problémái foglalkoztatták. Goethe szerint Shakespeare összes drámája a körül a bizonyos titokzatos pont körül mozog, ahol egyén és közösség érdeke, akarata összecsap. Az előadó élvezetes drámatörténeti áttekintést adott a misztériumi játékoktól a vándorkocsikon, kocsmaudvarokon előadott színjátékokig. Megemlékezett Egy csaknem négyszáz esztendős magyar katonalevelet talált az egyik bécsi levéltárban Tóth István pécsi kutató, aki évtizedek óta munkálkodik középkori szövegeink feltárásán, feldolgozásán. A hódoltság idején — 1593 tavaszán — Kanizsa várában készült dokumentum időszerűségét adja, hogy az idén ünnepeljük fontos váraink (Buda, Pécs, Siklós) török alóli felszabadulásának 300. évfordulóját. Érdekes baranyai vonatkozása is van a levélnek: küldője Zrínyi Miklós egyik vitéze, aki Szigetvár eleste után életben maradt. Kevesen tudják, hogy az 1566-os hősi várvédelem utolsó kitörésekor Zrínyi néhány katonája nem hullott el a csatamezőn, hanem fogságba esett. Köztük volt Geréczy Bertalan, akit ezután — társaival együtt — a szigeti hős fia, Zrínyi György kiváltott a török rabságból. A tapasztalt harCOMEDIES, HISTORIES, & TRAGEDIES. Egy korabeli Shakespeare- k iád vány címlapja olyan jelentős kortársakról, mint Christopher Marlove, Thomas Kid vagy Ben Jon- son, illetve az angol drámaírók utáni századok értékítéleteiről. Hosszú társalgás követte az előadást — angolul. Érdekelte a hallgatókat többek között, hogy vajon mennyi lehet Shakespeare történelmi darabjainak, krónikáinak valóságtartalma. A beszélgetésből kitűnt az is, hogy a gimnazisták, sajnos, kevés művet ismernek Sha- kespeare-től, s csak a Hamlet kötelező tananyag. Elmondták, hogy látták Békéscsabán a Jókai Színházban a Lear királyt, a tanács udvarán nyáron a Szentivánéji álmot, de nem olvasták . . . N. K. cost később kinevezték a kanizsai vár parancsnokává. Szigetvár eleste után Kanizsa lett a délvidék legfontosabb védőbástyája a török ellen. Az erősséget két hasszán is fenyegette abban az időben: — a vobzniai basa és a szigeti bég. Geréczy Bertalan mindent elkövetett tehát a vár védelmének fejlesztéséért, ugyanakkor nem mulasztotta el felhívni a császári hadvezetés figyelmét a török veszélyre. Igyekezetének dokumentuma a Bécs- ben fellelt levél, amelyet a fővezérnek, Mátyás főhercegnek írt. A 170 szavas írás azért is érdekes, mert bepillantást nyújt a korabeli hadviselés módszereibe, továbbá szól a magyar hírszerzés egyik bravúrjáról: Geréczynek — saját szavai szerint — „beépített” embere volt a szigetvári bég bizalmas tanácsadóinak köré ben. Zenei est Gyulán Nehéz, rendkívül igényes feladatra vállalkozott a nemzetközi sikerekkel dicsekvő debreceni Kodály kórus és a hasonlóan tekintélyes debreceni MÁV szimfonikus zenekar, amikor elvállalták Mendelssohn— Bartholdy első bibliai témájú, német szövegű, 150 évvel ezelőtt bemutatott Paulus című oratóriumának betanulását, majd Debrecenben, Gyulán és Szolnokon való bemutatását. A Kodály kórust a sarkadi származású fiatal karnagy: Strausz Kálmán, míg a zenekart a szolnoki sikeres évek után Debrecenben fellépő Báli József karnagy tanította be, s ugyanő vezényelte sikerrel a gyulai bemutatót is. Közreműködtek Andor Éva és Fülöp Attila pesti operaénekesek. egy áriával Farkas Éva szegedi operaénekes, valamint a Paulust megszemélyesítő Várhelyi Gábor szegedi baritonista. A zenekart kiegészítő elektromos orgonát Kovács Endre szólaltatta meg. Az eredetileg 45 részes nagy műből a legfontosabb epizódokat hallhattuk, ahogy ezt dr. Szegedi Istvánná kórustag konferálásá- ból megismerhettük. Paulus katona volt Jeruzsálemben, és ebben a minőségében szemtanúja volt az első keresztény vértanú, Stephanus (István) kivégzésének, majd a Damaszkusz felé vezető úton megtörtént vele a csoda: hallhatta az Ür szavát. E csoda során megvakult, de aztán visszanyerte látását és megkezdte a pogá- nyok közt hittérítő, gyógyító útjait, amit Jeruzsálemben fejezett be, ahol megölték. A gyulai közönséget elbűvölte a csodálatos és drámai erejű muzsika és háláját forró tapssal fejezte ki mind a kórusnak, mind a zenekarnak, valamint a betanító karnagyoknak, akik ezt meg is érdemelték. Dr. Márai György Kinek van otthon az anyukája? Az alvó minibirodalom ... Magyar katonalevél a török világból
