Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
1986. január 11., szombat o Kovács György: Mintha mi sem történt volna „Mert másokért csatáztam” Ady Endre Mint sebesült vér-nyoma a friss havon, vüröslik utamon a fájdalom: mert mindent rosszul vagy csak félig tettem, ígért jövöm elsuhant felettem. Jelenem rossz tréfa, családom köddé lett. életem is felszálló-köd-élet, bús utóvédharc vad tegnapok ellen, mikor hadat másokért viseltem. Néha megkérdem magamtól: megérte? Nem nagyon, s ha újra kezdhetném ... de nincs visszavágó, újrajátszás: semmi esélyem már megváltottunk lenni. Farkasnézésű mosollyal figyelem szemem sarkából: még mit tehet velem a sors olyat, hogy riadtan megállnák? Ijesztéshez kevés már egy árnyék. Nem állok meg hát. baktatok előre, csak egyszer lépve minden járdakőre. olykor sima úton. olykor botladozva, úr-mód. Mintha mi sem történt volna. Tóth Endre: Boldog, aki fiatal Még előtte áll az élet, a rejtélyes, nagyszerű. Lelke áhitja a szépet, szíve csupa fény, derű, ajkán frissen cseng a dal . . . Boldog, aki fiatal. Haja kibomlik a szélben, teste ívben megfeszül, szeme tiszta, tág tükrében minden szép visszavetül, s még nem tudja, mit akar . . . Be szép, aki fiatal. Még előtte áll a pálya, övé a titkos jövő, övé a föld minden tája. tenger, bérc és kikötő, s őt várja hír. diadal . . Jó annak, ki fiatal. Ne is sejtse, hogy a földben bűn csírázik szerteszét, hogy az ember meggyötörtén vonszolja roncs életét, s a világon mennyi baj . . Jaj annak, ki fiatal. Weintrager Adolf: Vihar után Weintrager Adolf: Visszaemlékezések Újházy László: A békáé jegyében A címben olvasható „szó- kétneműsítés" nem sajtóhiba. Újházy László a költészet modern útját járja, amelyhez hozzátartozik a szavakkal való játék is. Mindez persze még felszíni jelenségnek számít, valójában, nem ettől modern egy költészet, hanem a korszerű világérzéstől, világértelmezéstől. Am amiként a cseppben tükröződik a tenger, azonképp az apróbb stiláris-formai megoldások is jeleznek valamit a lényegből. Az ilyesfajta játékok, továbbá a képversek, a versgyökök, a szóficamok, szövegroncsolások valaha az összegyűjtött versek függelékébe kerültek (gondoljunk csak Kosztolányi vagy Tóth Árpád ilyen jellegű rendkívül gazdag termésére), mert nem érezték bennük a hagyományos esztétikai értékmozzanatokat. A modern költő azonban semmitől sem tartózkodik jobban, mint a prófétai komolykodástól. a Grál-lo- vag szerepétől, a fenséges és a nevetséges szigorú szétválasztásától. A modern költő ugyanis vagy megélte a huszadik század — Pilinszky János szóhasználatával — botrányait, vagy tud ezekről a botrányokról, így azt is tudja, hogy minden előfordulhat és annak az ellenkezője is. Ember mindenre akadt és ezután is így lesz. Az a költő, aki jóslásokba, hosszú távú prognózisokba bocsátkozik, egy emberöltő alatt nevetségessé válhat. A váteszek ideje lejárt. A költő nem vállalhatja a felelősséget, hiszen nem rajta múlnak a dolgok. Ö éppen olyan esendő és kiszolgáltatott, mint a többi ember. Mindebből kétfajta költészet sarjadhat. Az egyikre a teljes társadalmi közömbösség, az elvontság, az individuális kalandozás jellemzi), a másikra a világ és az egyén szembesítésének igénye. Csak persze bonyolultabb megközelítésben. Újházy versvilága ez utóbbira példa. A legfontosabb annak tisztázása, hogy mit tart a költészet feladatának? Eltekintve attól az általános megfogalmazástól, miszerint az a költő, aki verset ír, eleve nem pesszimista, Újházy sem hitetlen, csak megrendült. Egyik versében ezt írja: „nincs a szónak értelme már csak világossága". (Nyitott vagyok). Tehát a költői lét gesztusértéke még mindig számottevő. Ugyanebben a versben vallja meg a létezés csodáját: újszülött lánya egyhelyben repül . . . Újházy legjobb verseiben meggyőzően éli át korunk emberének alapérzését, a re- zignációt, a szorongást, mely részben kozmikus gyökerű, részben konkrét élményekből táplálkozik. .,Korán indultam én a borzongásban is, ólom súlya ült rám korán, korán. A zajok korán kezdték falatozni szívem." Fiatalon volt része „emberfagyban”, „csontigégő” sebeket kapott, érzékenysége fogékonnyá tette az általánosítás iránt. Éppen ezért csak mosolyog magán, ha erőt veszlek rajta a hétköznapi gondok. Ezekről az élményeiről több sikerült versben beszél. (Erőt vettek rajtam. Korán stb.) Minduntalan érzi a számadás erkölcsi kényszerét, tehát nyíltan vagy titokban küldetéses lírikus. (Számadás előtt.) A Meditáció című vers középső részében köny- nyedén rajtakapjuk, amint kimozdul fanyar és sebzett pozíciójából, s patetikusan föltárulkozik mint isteni hatalommal és képességekkel megáldott varázsló: „két szó között kézfogásra induló tenyerek között ' lendülő ököl és védtelen arc között ' szerelmes testek találkozása között tudd meg mindig ott vagyok pedig illanok előled mindenki elől illanok.” Alaphangja mégis a lemondásé: „hull a könny befelé szívet ér vízesés" (Rekviemféle). Néha kedvet kap a társadalmi jelenségek szociológiai megokoltságú bírálatához, a világvárosban, a kihalt játszótéren „Egy fiatal nő kankutyát sétáltat". Ebben a leleplezésben benne van Újházy idegenkedésé is a nagyvárostól. A faluból szükségképpen el kellett mennie, a városban azonban nem találta meg önmagát, sőt, magányt és szegénységet kellett elszenvednie, amelyek. úgy tűnik, örökre megsebezték. Ebben a lelki-tudati közegben nyerik el igazi jelentésüket az olyan metaforák, mint a „vonatfütty rémek, hazáig érő szívverések". A nagyvárosi élmények juttatták azonban olyan költői pillanatokhoz, mint amilyent A város ébredése című versben megragadni képes volt. Nem tudja levetni a szomorúság lógó kabátját, az álom nyilazza le félelmeit. (Alvás előtt, Vigasztaló.) Csak a természet éli a maga félelem nélküli életét, a huszadik század embere neutronkorban él. és neutron-kórban szenved. A galambok szájából hiányzik az olajág . .. Voltaképpen gondolatilag tömény költészetnek tűnik az Újházy Lászlóé, amit a szenvedélyes kifejezésmód csak felerősít. Mégis csínján kell bánnunk a minősítő jelzőkkel, mert kétséges, hogy mennyiben egyénített gondolatokkal és formanyelvvel van dolgunk. A tájékozott versolvasó is nehezen tudná ennek a költészetnek sajátságos egyéni jegyeit szerbe- számba venni, meghatározni: az Újházy hangja beleolvad a kórusba. Vannak jól sikerült metaforái, ötletei. sőt. teljes versei is, ám gyakran enged a kortársi hatásoknak, el-elcsíp innen is, onnan is valamit, de szintetizáló, az egészet egy magasabb szinten újraalkotó képességgel nem rendelkezik. Komolyabb kifogásunk, hogy olykor beéri egymás mellé dobált kijelentő mondatokkal. melyek nem hordoznak immanens energiákat; gyors, laza megoldásokkal, mesterkélt produkciókkal. Mindazonáltal lírikusi adottságai vitathatatlanok. A jéghegy csúcsa látható, kérdés, mi van a víz alatt. . . Bakó Endre Arcok közelről Weintrager Adolf Pár évvel ezelőtt került, kapcsolatba Weintrager Adolf festőművész, a Bajai Tanítóképző Főiskola tanára a békési festőkkel. így adódott. hogy kiállítása nyílt a békési galériában, nem sokkal később Békéscsabán, a Jókai Színház előcsarnokában. és szívesen adta képeinek reprodukcióit a Köröstájnak is. Baján, a Pandúrszigeti úttörőházban beszélgetünk. Arról, honnan érkezett. hogyan lett bajai lakos, arról. hogy a festő Weintrager Adolfot hogyan formál ja-ösztönzi-inspirálja a világ. — A kérdés első része hosszadalmas választ kívánna, nem is marad más hátra, mint hogy tőmondatokban mondjam el: a Kisalföldről származtam el a Nagyalföldre. onnan 1971-ben Bajára. Azóta itt élek, életem kedvelt és sorsot formáló színtere ez a város, mely nagyon a szívemhez nőtt. A Kisalföld vonzásait itt is felfedeztem. ismerősként csengett vissza a táj. könnyű volt megszokni azt is, ami más volt, ami csak erre a vidékre jellemző. A paraszti élet, az ember és a táj kapcsolata, egymásra hatása itt is ugyanaz. A lelki rezdülések, a szimbólumteremtő erő, a halak, a sziklák, a nádasok ... Es ezzel a kör még korántsem zárul be. hiszen a világ önmagunkban is egyre bővül, szélesedik. Jaltában az ikonok történelmi hangulatával találkoztam, aztán tüzes színű tájakkal, vörösök, barnák kavarogtak a szemem előtt ... A mindig változó világ. — Kiállítások? — Országos, megyei, területi kiállításokon szerepeltem. Többek között Budapesten, az Ernst Múzeumban, együtt a Bács-Kiskun megyei festőkkel. . . Aztán az egri akvarellbiennálékon, az alföldi tárlatokon, a szegedi nyári tárlaton. Külföldön az NDK-ban, Bulgáriában. a Szovjetunióban, Franciaországban. Angliában. — Hogyan fér meg együtt a főiskolai tanári munka és a festészet? — Az a nézetem, hogy a pedagógiai tevékenység és az alkotó munka kapcsolata, ennek a kapcsolatnak a belső. rejtett erői csak mesterségesen választhatók szét. Egyszerűbben: a tanár és a művész egy és ugyanaz, el nem választható. Azt tanítom különben is. ami a festő szakma ábécéje, és ez nem ellentmondás. Ez a teljesség felé vezető út is egyben. — Mi foglalkoztatja mostanában a festőművészt? — Nagyon sokat akvarel- lezek. és egyedi grafikákat készítek. Ceruzarajz-soro- zatra készülök, Dante Isteni színjátékát szeretném bemutatni 45—50 rajzzal, árnyalt. finom stílusban asz- szociatív-szürrealisztikus beütésekkel. Talán ebben az évben. 1986-ban készen is lesz. — A kapcsolat Békéssel, él tovább? — Természetesen! Ez már szinte életemnek a része. Békésben rendezett kiállításaim ösztönöznek arra, hogy ezt kijelentsem. Azt hiszem, tovább látogatjuk egymást, és továbbra is nyitunk kiállításokat. kölcsönösen. Sass Ervin
