Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
1986. január 11., szombat A mezőhegyesi lányokról, akik korán elhagyják a családi fészket Hová, merre a szép iskolaépületből? ... Kép egy napsütötte őszi délutánról Fató: Szőke Margit No, nem jószántukból teszik a tizennegyedik életévüket éppencsak betöltött serdülő lányok, hanem azért, mert nincs más választásuk. Ezt tették néhány évtizeddel ezelőtt az édesanyáik is, akik pedig remélték, gyermekeiknek már másként lesz. De nemcsak a szülőknek esik nehezére idő előtt elengedni otthonról a gyermeket. Nem örül annak, a látványos fejlődésnek indult nagyközség vezetése sem. Mert régi, tapasztalatokon nyugvó igazság az, hogy aki elmegy más városba, megyébe továbbtanulni, nehezen tér vissza. S nincs ez másként Mezőhegyesen sem. Az okok igen kézenfekvőek: ahol nincs középiskola, nincs elég, főleg kvalifikált, szakképzett női munkaerőt foglalkoztató gazdasági egység, ott mindig erős lesz az elvándorlás. Így volt, van, s vajon lesz is Mezőhegyesen? D többség gondja Az általános művelődési központ igazgatóhelyettese. Antal János felkészülten fogad. A téma számára semmi újdonságot, külön tájékozódást nem igényel, hiszen „régi nóta” ez már az iskola számára is. Számítógépre tette a nyolcadikat végzettek adatait, s az idei végzősöket is. így könnyű a pályaválasztási szándékot, sőt, a megvalósulást is figyelemmel kísérni. — Négy nyolcadik osztály van intézményünkben. Tavaly mindössze egy végzős tanítványunk nem tanult tovább. Most sem lesz rosz- szabb a helyzet, az 59 nyolcadikosunk már a pályaválasztás lázában ég. Egyetértek azzal, hogy a lányok helyzete nehezebb, s ez azért is több figyelmet érdemel, mert a végzőseink közül 41 a lány, tehát — mint évek óta mindig — most is többségben vannak. Miért gond ez nekünk? — teszi fel, ki tudja hányadjá- ra, magának a kérdést. — Mert következetes munkával eljutunk odáig, hogy a gyerekekkel megszerettetünk egy szakmát, hivatást, és mikor eljön a döntés ideje, gondolkozhatunk. vajon hova, merre menjen, ahol az adott szakmán belül esélye is van a bejutásra. (Például a kollégium miatt is.) Nézzük az eladószakmát. A Mezőkovácsháza és Vidéke Áfésszel igazán jó kapcsolatunk van, ők mondják meg a keretszámot. A lehetőség a következő: vagy Békéscsaba. vagy az élelmiszereladóknak a mezőtúri szakmunkásképző. A jo tanulóknak könnyebb, mert Batto- nyán, Mezőkovácsházán van gimnázium. De a szakmunkásképzőt választó lányoknak nagyon nehéz dolguk van. Aki itthon szeretne maradni, az megpróbálhatja a mezőhegyesi szakmunkásképző intézetben a nőiruha- vairó szakmát, a gyengébbek pedig vagy Szegedre, vagy Békéscsabára mehetnek kötő-hurkoló, szövő szakmunkástanulónak. De ha megtanulták is a szakmát. többségük nem tud itthon elhelyezkedni. így gyakran előfordul, hogy a szakmájukról lemondva, elhelyezkednek betanított munkásként a helyi vasipari szövetkezetben, csak hogy itthon lehessenek. A mezőgazdasági kombinát a legnagyobb munkaerőfelvevő, de oda is inkább a fiúkat várják. Nemrég tartottak a helyi üzemek képviselői tájékoztatást a hetedik és nyolcadik osztályok osztályfőnökeinek. A lányok továbbtanulásával kapcsolatban nem sok lehetőségről számolhattak be. Kényszerű hagyományápolás A 8. b osztályban éppen osztályfőnöki óra volt, Han- czik Mátyásné szívesen helyt adott kérésünknek, hogy beszélgessünk a lányokkal továbbtanulási szándékukról. Az eredmény nem lepett meg. A legjobbak Makóra, Szegedre, Hódmezővásárhelyre adják be első helyen a gimnáziumot megcélzó jelentkezési lapjukat, és legalább ugyanennyien Békéscsabára, a Sebes György és a Vásárhelyi Pál szakközép- iskolákba. A szakmunkás- képző iskolák felé kacsintgatok jó része is megyénkén kívül kíván továbbtanulni, vagy a megyeszékhelyünkön. Ketten említették csak a bat- tonyai gimnáziumot, ami nemcsak közel van, de a közlekedés is jobb oda, mint Mezőkovácsházára. A gyerekek nem találnak semmi meglepőt a korai fészekhagyásban, hiszen .szüleik is ezt tették. Azért hatan felnyújtották a kezüket arra a kérdésre, hogy kinek a szülei bánatosak emiatt. Az izgatottan beszélgető fiúkat, lányokat magukra hagyva Antal János még azt is elmondta, hogy a legjobb képességű gyerekeik a szegedi Radnóti Gimnáziumba mennek, de sok tanítványuk végzett már Makón, a József Attila Gimnáziumban is. A gyerekek bizonytalannak érzik a jövőjüket, mert nem tudják, végzés után mi lesz velük. Hazajöhetnek-e, lesz-e a hivatásuknak megfelelő állásuk itthon. Az iskola pedig mindent megtesz a biztonságos szárnyra bocsátás érdekében, hiszen tavaly is a 78 tanulóból 70 az' első helyen megjelölt iskolába nyert felvételt. No, és van még egy komoly gond. Az iskolában működik orosz, és a 3—4—5. osztályokban pedig angol nyelvi tagozat. A folytatás nincs biztosítva a környék középiskoláiban, így a jó nyelvérzékű gyerek ismét kényszerül messzire menni, ha folytatni akarja a nyelvtanulást valamilyen speciális tantervű gimnáziumban. Csak az ipar segíthet Mezőhegyes egyetlen középiskolája, a 614-es Ipari Szakmunkásképző Intézet. Magyaróvári Mihály igazgató sem először töpreng ezen a kérdésen. Mint mondja, a 15 fős nőiruha-készítő keretszámra éppen a helyi gondok miatt vesznek fel évről évre 8—10 kislánnyal többet. Szerencsére a Tót- komlósi Vegyesipari Szövetkezet még segít ebben is. Ott folyik a lányok szakmai képzése. A női munkaerő foglalkoztatása egyébként nemcsak Mezőhegyesen, hanem a vonzáskörzetében is gond. Az iskola is küzd jó néhány szakmában beiskolázási nehézséggel, de hát ez már a fiúkat érinti. Pedig az iskola fő profilja, a mezőgazdasági gépszerelő mellett még 8 szakmát tarnt. A hagyományok miatt talán úgy tűnik, a fiúkat is inkább a város vonzza a továbbtanulásnál. Némi reménysugár jelent, hogy a környező gazdaságok igényére támaszkodva lehetőség van a mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskola beindítására. Mezőhegyes, mivel megyei irányítású nagyközség, oktatási kérdésekben is a megyei tanácshoz tartozik. Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője éppen az iskolában tárgyalt ottjártunkkor dr. Becsei Józseffel együtt, a megyei tanács elnökhelyettesével. Megkértük, hogy néhány perces beszélgetésben tekintse át a mezőhegyesi továbbtanulási gondokat. — Biztató hírrel kezdhetem — mondja mosolyogva. — Ügy tűnik, hogy 1987-rea megyei tanács 10 millió forintot tud biztosítani, hogy az egykori Hangai fogadóban megteremtődjön a szakközépiskolai oktatás feltétele. Egyébként is. az iskola tanteremgondokkal küzd. Mezőgazdasági vonalon egyéb továbblépésre is gondolunk, de még korai lenne erről beszélni. A lányok ügyére térve: Mezőhegyesen nincs meg az ipari háttér a női, kvalifikált munkaerő foglalkoztatásához. S mi hiába igyekeznénk az iskolákkal hozzájárulni a fiatalok megtartásához, ha nincs munkahely, vagy a meglevők nem igénylik a szakképesítést. Először az ipari hátteret kell megteremteni, s csak aztán jöhet a képzés. Kassai Béla, a nagyközségi tanács elnöke mindjárt azzal kezdi, hogy a tanács nemrég foglalkozott a női munkaerő gondjaival. — A vásárhelyi Hódmodell Szövetkezetnek van ugyan egy üzeme Mezőhegyesen, s most már új üzemépülete is. ahol két műszakban akár 150 nőt is lehetne foglalkoztatni, de a gépellátás még nem oldódott meg. A tárgyalások folynak. A vas-, fa-, fém- és gépipari szövetkezetben is kellene valamilyen megoldást keresni a szakképzett munkaerőt igénylő tevékenységek megteremtésére. Most tárgyalunk a Dorozsmai Játékipari Szövetkezettel egy helyi üzemág létesítéséről is. A településen 400 nőnek nincs munkaviszonya. Többségük a háztájiban dolgozik, ugyanakkor a kendergyárunk munkaerőhiánnyal küzd .. . De gond ez nekünk mindenképpen. Nem fogyó népességű Mezőhegyes, de tény. hogy van elvándorlás. Az emberek szeretik a települést, jönnének is vissza, mint ahogy jöttek a szakképzett lányok a bölcsőde megnyitásakor azonnal. Szép számmal van értelmiség nálunk — gondjaikkal hamarosan foglalkozik a tanácsülés —, és az ő ötleteikre is számítva igyekszünk megoldani a női munkaerő megtartását. B. Sajti Emese Olvasni jó... Gál Edit felvétele Ügyekre orientáltan Beszélgetés Dénes Gábor filmrendezővel Kezembe került egy könyv, amelyben közzétették, mely országok tudósai mit tettek a tudományért a 20. században. Ebben a kiadványban Magyarország nem szerepel. Nem említik magyar tudósok nevét. Kinek milyen mulasztása miatt, ne firtassuk. Be a tünet jellemző. Mi, magyarok büszkék vagyunk futball- eredményeinkre. s sportteljesítményeinkre, de gyakran nem ismerjük, nem értékeljük szellemi eredményeinket. Kisebbségi érzésünk van ott, ahol pedig lenne mire büszkének lennünk. Bolyaitól, Kempel éntől, Neumann Jánosig olyan tudósokat mondhatunk magunkénak, akik által előbbre ment a világ- Csakhogy hírünk, rangunk a világban attól is függ, mi saját magunk hogy ítéljük meg, mennyire ismerjük, mennyire tudatosítjuk értékeinket. Dénes Gábor filmrendezőt hallgatom: — A szakembereken kívül még mindig kevesen tudják, ki volt, mit tett az emberiségért Neumann János, ki Bolyai?! Ilyenfajta gondolatok foglalkoztattak, amikor elhatároztam, filmet készítek Szentgyörgyi Albertról és Neumann Jánosról. Nem bizonyos területekre, tudományágakra, hanem ügyekre orientáltan. — Szentgyörgyi persze már bizonyos mítosz. Kalandos életű, kanyargós utat bejárt nagyszerű tudós. Effektiv ellenálló volt a 2. világháborúban, itthon is sikeres alkotó, gondolkodó. (Megalapította Akadémiáját, amelybe Neumann János is bekerült.) Tudományos kezdeményei korszakalkotók. De Szentgyörgyi szinte költő, igazi reneszánsz figura- Amikor a róla szóló filmet forgattuk, megismertük emberi értékeit is. Segí tőkész, kitűnő partner, varázslatos egyéniség. Neumann is rendkívüli egyéniség voit. Szellemi bankár, interd’sz- ciplináris elme. Nemcsak a számítástechnika vagy a játékelmélet atyja, de p íratlan fizikus és matematikus volt. Foglalkozott filozófiával, és modellszerkesztéssel. Róla sajnos már csak múlt időben beszélhetünk. Amerikában tizenkét nap alatt forgattuk a Szentgyörgyi Albertról szóló filmet. A Neumann Jánosról szólót sok helyszínen, sok tudóst megszólaltatva tizenöt nap alatt. (Itthon három hónapba is beletelt, mire meg tudtuk szervezni egy-egy tudós nyilatkozatát) Kint sikerült eljutnunk a Kongresszusi Könyvtárba, és bepillantani Neumann János írásos hagyatékába. Nekünk nyilatkozott első ízben szocialista újságírók közül Teller Ede. Sikerült meginterjúvolni a 96 éves Pólya Györgyöt, s Wiegner Jenőt. Tömény, nehéz anyagot hoztunk. Itthon kellett megválogatni, mi az, ami a közönséget érdekli, érdekelheti. Mégsem tudom, lesz-e közönsége a filmeknek. Eljut-e azokhoz, akik befogadják. Talán a Psalmus Humánus, a Szentgyörgyi-film, eljut a televíziós vetítésig. Kádár Márta MOZI Életben maradni Amerikai film, tipikusan az. Annyira, hogy nem is nagyon tudnám más környezetben elképzelni sem a sztoriját, sem a szereplőket. Még a színészeket sem, hiszen a legfőbb sztár ebben a forgatagos, látványos mozidarabban az a John Travolta, aki az egyik (vagy talán a legelső) szupersztár ma az óceánon túl. Mindent tud ez a fickó, amivel megbízzák: lenyűgözően táncol, vonzó egyéniség, humora van és mint színész sem átlagos. Ebből a filmből kétségtelenül messzire kimagaslik, látszik az is, hogy egyenesen neki írták, és nem tévedtek a választással. Mármint Sylvester Stallone, aki nemcsak írta Norman Wexler társaságában az Életben maradni forgatókönyvét, hanem rendezte is a filmet. Persze, Stallone rendezése is erőteljesen amerikai, de legalább egyéni, senki mással össze nem téveszthető, és hogy egyéni, ez — Travolta felvonultatása mellett — a siker első számú titka. Általában e jegyzetek végén emlegetjük fel az operatőr nevet, itt a rendezőé után kell következnie, olyan kitűnő. Nick McLean a lehetséges technika minden lehetséges eszközét beveti, nem túloz, de nem is fukarkodik vizuális meglepetésekkel és ezek kivétel nélkül, minden esetben a rendezői koncepciót szolgálják. A színpad, ahol a filmet záró táncrevü zajlik, egyetlen szóval: káprázatos. Ügy tűnhet, hogy az Életben .maradni mindent félre- söprő szuperprodukció. Sajnos, nem az, a javára írható számolatlan erény dacára sem. És, hogy nem az, elsősorban abból adódik, hogy képtelenek voltak túllépni a karriertörténetek megszokott sablonjain. Mondhatná a filmnéző olvasó: az élet ugyanilyen sablonosán egyszerű: van, akinek sikerül, van, akinek nem. Akinek szerencséje van, tehetséges és úgy hozza a sors, az fényre kerül, megízlelheti az élet „naposabb”, mi több, „napos” oldalát. Akinek nincs szerencséje vagy éppen úgy hozza a sors, az örökké árnyékban marad, élheti a szürke emberek szürkés hétköznapjait, küzdve a megélhetéssel, a rossz napok „túlélésével”, amit a film címe nem véletlenül közöl így: életben maradni.. . Mondhatná a filmnéző olvasó, hogy van azért valami igazság abban, hogy aki olyan célratörően kemény legény, mint Tony Manero, a filmbeli táncos, és hozzá tiszta lelkű és becsületes is, annak sikerülnie kell „életben maradni”, és feltűnni, mint egy üstökös csillag. Igen, van ebben némi igazság, mert ez a Manero-Travolta valóban érdemes arra, hogy a nevét szárnyra kapja a hír, hogy eljusson abba a világba, ahol a pénz, úgymond, „nem számít”. Kérdés persze, hogy abban a világban boldog lehet-e az ember? Boldogok lehetnek-e a Tony Manerók? Végül is nem bölcselkedni akar filmjében Sylvester Stallone, hanem szórakoztatni és ezt stílusosan, profi módon teszi. A filmzene pedig a Bee Gees együttestől, világszínvonal. Sass Ervin
