Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-06 / 4. szám
1986. január 6., hétfő NÉPÚJSÁG Amerikai flottaösszevonás Líbia partjainál Rambo helyett küldöttség Az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségesei, valamint az arab államok jelentős része figyelmeztette Washingtont: súlyos kockázatot jelent, ha katonai akciót kezd Ljíbia ellen. A nyugat-európai partnerek sajtóértesülések szerint elutasították azt is, hogy gazdasági szankciókat foganatosítsanak Líbia „elszigetelésére”, Izrael pedig közölte Washingtonnal: jelenleg nem hajlandó katonai intézkedésekre azért, hogy „megtorolja” az állítólag Líbia által -támogatott terrorszervezetek római és bécsi merényleteit. Ezek után Washington a hét végén valamelyest visszafogta Kadhafi elnök elleni propagandahadjáratának hangvételét, az amerikai kormányzat azonban továbbra sem hajlandó elárulni, milyen mértékű flottaösszevonást hajt végre a Földközi-tengeren, Líbia közelében. A The New York Times vasárnapi jelentése szerint „a Fehér Ház, a külügyminisztérium, a Pentagon és a CIA tisztviselőit feletteseik arra sürgetik, hogy álljanak, elő új javaslatokkal a Líbia, illetve a különböző terrorista szervezetek elleni akciókat A Coral Sea repülőgép-anyahajó, amely Nápolyból kifutott aFöldközi-tengerre (Telefotó) illetően — de csaknem minden tisztviselő kételkedik abban, hogy a drámai jellegű intézkedések, legyenek azok katonai vagy gazdasági jellegűek, eredményt hoznának”. A lap ugyanakkor vezércikkében Líbia-ellenes intézkedéseket sürget Washington nyugat-európai partnereitől, s egyebek között azt javasolja, hogy — erőteljesebb gazdasági és katonai lépések híján — legalább szüntessék meg diplomáciai képviseleteik működését, függesszék fel a légijáratokat, helyezzék bojkott alá Tripoli repülőterét, -korlátozzák az utazásokat az országba, illetve vessék alá szigorú ellenőrzésnek a saját országukba érkező líbiai állampolgárokat. zárta ki azt, hogy Izrael katonai akciót intézzen bármely olyan ország ellen, amely „menedéket” biztosít terroristáknak. Peresz tagadta, hogy az Egyesült Államok Líbia elleni katonai akcióra szólította volna fel Izraelt. Arra sem volt hajlandó, hogy bírálja az amerikai álláspontot. Kifogásolta azonban, hogy a nyugat-európai államok nem hajlandók kollektív lépésekre Líbia ellen. Nyilatkozatot adott amerikai televíziós tudósítóknak vasárnap Moamer el-Kadhafi líbiai vezető is. Kadhafi a leghatározottabban elutasította azt az állítást, hogy a különböző arab csoportok az ország területén „terroristaki- képző-központokat” tartanának fenn — bár kijelentette, ha ilyen kérést intéznének hozzá, megadná a szük- ségesi segítséget —, s azt a hírt is, hogy a bécsi és római merénylet elkövetésének megszervezésével vádolt palesztin csoport vezetője, Abu Nidal az országban élne. Kifejtette, hogy Líbia támogatja a palesztinok harcát Izrael ellen, de nem nyilatkozott arról, adott-e bármiféle konkrét segítséget annak a csoportnak, amely a két merénylet végrehajtója volt. Kadhafi kijelentette: az Egyesült Államoknak semlegesnek kellene maradnia Izrael és a palesztinok viszályában. Aláhúzta: országa felkészült az esetleges támadásra, fegyveres erői riadókészültségben vannak és elmondotta: már működésre készek azok az új légvédelmi rakéták, amelyek nagyobb távolságban is képesek megsemmisíteni támadó repülőgépeket. Közölte, hogy az országban élő mintegy másfél ezer amerikai állampolgárt semmiféle veszély nem fenyegeti. Kadhafi az amerikai újságírókkal azt is közölte: az Egyesült Államok egy megbízottja az elmúlt napokban kapcsolatban állt vele, hogy „csökkentsék a robbanásveszélyt”. Gary Hart továbbra is „érdeklődik” flz ENSZ főtitkárának nyilatkozata Gary Hart coloradói szenátor szombaton bejelentette, hogy nem kívánja újra jelöltetni magát jelenlegi tisztére az idén esedékes választásokon. Hart, aki 1984- ben a demokrata párt elnökjelöltségére pályázott, de végül is alulmaradt Walter Mondale támogatóival szemben az előválasztásokon, nem mondotta ki ugyan nyíltan, hogy két év múlva ismét megkísérli az. elnökjelöltség megszerzését, de közölte, hogy továbbra is „érdeklődik” az ilyen lehetőség iránt, és a szenátusból történő visszavonulása után is állást kíván foglalni országos jelentőségű kérdésekben. Mivel Edward Kennedy korábban bejelentette, hogy nem pályázik a jelöltségre, számos politikai megfigyelő szerint Hart szenátornak jóesé- v lyei vannak arra, hogy 1988- ban ő legyen a demokrata párt elnökjelöltje. A most ötvenéves szenátor 1972-ben a demokrata párt akkori elnökjelöltje, George McGovern kampányának igazgatójaként kezdte meg politikai pályafutását, korábban kisebb kormányzati tisztségeket is betöltött. 1974-ben választották meg első ízben szenátorrá. A két évvel ezelőtti elnökválasztáson meglepetésszerűen jól szerepelt Mondale ellenében, akit a demokrata párt apparátusa támogatott, de az előválasztások első időszakában elért sikerei után végül is nem tudta megszerezni magának a pártkongresszusi küldöttek többségének támogatását. Az akkori propaganda-hadjáratból még mindig jelentős — hárommillió dolláros — adósság terheli, s ennek is szerepe van abban, hogy most nem kíván részt venni egy újabb, költséges szenátusi választáson. Hartnak az elnökjelöltség megszerzéséhez az amerikai politikai élet szakértői szerint elsősorban a demokrata párt központi apparátusával és a szakszervezetekkel kell egyezségre jutnia — az AFL—CIO szakszervezeti szövetség két évvel ezelőtt nem volt hajlandó támogatni. Bár az érdemleges politikai hadjárat a demokrata jelöltség megszerzéséért várhatóan csak 1987-ben kezdődik meg, a coloradói szenátornak máris vannak ve- télytársai. Ezek között emlegetik Mario Cuomót, New York állam kormányzóját és Charles Robb volt virginiai kormányzót, Lyndon Johnson egykori elnök vejét. A nemzetközi helyzet alakulásának kilátásairól, az ENSZ politikai szerepvállalásáról és a világszervezet gondjairól nyilatkozott a Mainicsi Simbun című tokiói lapnak szombaton Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Az interjúban Pérez de Cuellar derűlátóan ítélte meg a béke megszilárdításának esélyeit, ugyanakkor borúlátóan szólt az ENSZ előtt álló — mindenekelőtt pénzügyi — problémák megoldásáról. Az ENSZ főtitkára úgy vélekedett: adottak a feltételek ahhoz, hogy 1986 a világbéke szempontjából gyümölcsöző év legyen. Ennek kapcsán Pérez de Cuellar először arra utalt, hogy a világszervezet megalakulásának 40. évfordulója alkalmából számos ország vezetője síkraszállt a béke és a leszerelés előmozdítása mellett, ezt követően pedig Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi találkozójának jelentőségét emelte ki. A szovjet—amerikai csúcstalálkozó — mint értékelte — nagymértékben javította a nemzetközi légkört, s ezáltal jobb feltételeket teremtett az ENSZ sokoldalú — a különböző nemzetközi problémák megoldását célzó — tevékenységének folytatásához. Pérez de Cuellar részletesen szólt arról, hogy az ENSZ fokozni kívánja erőfeszítéseit a regionális konfliktusok rendezésére. A legfőbb célkitűzések között említette Afganisztán és Pakisztán viszonyának javítását, az indokínai országok és az ASEAN-államok közötti kapcsolatok normalizálását, a KNDK és Dél-Ko- rea közötti párbeszéd előmozdítását, valamint az Irán és Irak között dúló háború beszüntetését. Külön utalt a' palesztin kérdésre, és ennek megoldása érdekében nem- ztközi konferenciát, sürgetett. A továbbiakban a világ- szervezet főtitkára bírálta az Egyesült Államokat és Nagy- Britanniát, amiért a két ország kilépett az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kul* turális szervezetéből, az UNESCO-ból. Annak a nézetének adott hangot, hogy ha valami nem tökéletes az UNESCO — vagy bármelyik más szervezet — tevékenységében, akkor belülről kell munkálkodni annak megjavítása érdekében. A világ- szervezet főtitkára keserűen szólt arról, hogy az ENSZ súlyos pénzügyi gondokkal küszködik. A vietnami háború izmos veteránja, a különlegesen kiképzett „szuperkatoria” visz- szatér az egykori harcok színterére és kiszabadítja a gonosz kommunisták fogságában sínylődő amerikai hadifoglyokat. Közben lelő egy ezrednyi ellenséges katonát, megsebesül, de összeszorított foggal kitart és leszámol egykori megkínzójával, egy sötét képű politikai tiszttel. Ezt a nem túl humánus és minden realitást nélkülöző forgatókönyvet Silvester Stallone találta ki Rambo II. — Az első vér című filmjéhez. Természetesen a közkedvelt Rocky-filmek hőse játszotta a főszerepet is. Később le- koppintotta a történetet Chuck Norris, a Bruce Lee- pótlék is, aki nem annyira testi erejével, mint inkább rendkívüli karatetechnikájával öli halomra az ádás vi- et-kongokat. Példájukat azóta már többen követték és se szeri, se száma a bárgyú hazugságot feldolgozó videofilmeknek. A többnyire az NSZK-ból behozott kazettákat nyilván sok ezren látták már Magyarországon, így tehát nem hiábavaló szót emelni a valóság otromba eltorzítása ellen. Az Egyesült Államokban „újra felfedezett” hazafias érzés — nevezhetjük sovinizmusnak — egyik sajátos mellékterméke a Vietnamban elkövetett kegyetlenkedések eme utólagos ideológiai igazolása. A filmek Reagan elnöknek is tetszenek — erről ő maga nyilatkozott a Rambo II. megtekintése után. A gyűlölet lángját pedig sokkal könnyebb felszítani, mint később kioltani. Az amerikaiak egész nemzedéke nő fel úgy, hogy eszményképe Rambo, vélt ellenségei pedig „a vörösök”. Pedig Vietnam nem bombázta tönkre az Egyesült Államok nagyvárosait, nem pusztította a rizsföldeket, a dzsungelt, nem gyilkolta százezerszám a békés polgári lakosságot, nem szállta meg az amerikai falvakat, koncentrációs táborba terelve a parasztokat. Ezt mind az amerikaiak csinálták. Most aztán „kiderül”, hogy nem is bánják, sőt hőstettnek tartják. Ami az állítólagos foglyokat illeti, ilyenek nincsenek. Sőt, az elesett amerikaiak földi maradványait is kiszolgáltatják, felkutatásukban is segítséget nyújtanak a vietnami hatóságok. Éppen erről kezdődnek magas szintű tárgyalások ma Hanoiban a két ország illetékesei között. Biztosra vehető, hogy miképp a múltban, Vietnam most sem fog akadályokat támasztani a humanitárius ' erőfeszítések útjába, hiszen már eddig is hozzájárult a maradványok elszállításához. Rambo helyett tehát küldöttség, megkínzott hadifoglyok helyett egy dicstelen agresszió halottai. A valóság prózaibb a filmek világánál. De valóság. Horváth Gábor Popvilág —1985 A fiatal fecskék szárnyaikat próbálgatják, s gyakran néhány sikeres csapás után lezuhannak, a nagy zenét továbbra is az „öregek” művelik, kihalóban van a diszkó, a fülhasogató heavy metal, újra polgárjogot kapott a dallam: így összegezhető a popvilág helyzete 1985 elmúltával. Júliusban a londoni és a philadelphiai „Live Aid” koncerten — amelyet a legnagyobb popzenei világeseménynek neveztek Wood- stock óta — igazi nosztalgiaműsornak lehettünk tanúi. A mai sztárok mellett egész sor olyan muzsikus lépett fel, akik már 15—20 éve világhírűek, vagy korábban azok voltak. Többen pocakot eresztettek, hangjuk sem volt a régi, de nem voltak kevesen azok sem, akik bebizonyították: 30 felettinek lenni ma már a popzenében is legfeljebb tapasztaltságot jelent. Az év lemezkínálata is ezt mutatta. Gyönyörű koronggal jelentkezett a súlyos betegségéből felépült Eric Clapton, néhány évi meddő kísérletezés után visszahozta a legszebb countryt Neil Young, „lehalkult” a legame- rikaiabb dalnok, Bruce Springsteen, tiszta költészetet kínálva egy szál gitárral és szájharmonikával. A „komolyabb” műfaj kedvelői sem csalódtak: Vange- lis „Maszk” című lemeze Orff „Carmina Burana”-já- hoz mérhető. Frank Zappa groteszk musicalt írt „Izé- hal” címmel készített barock- lemezt, és folytatta kortársi zenei kísérleteit, ezúttal olyan rangos komolyzenészszel közösen, mint Pierre Boulez. Az „év embere” kétségkívül Phil Collins volt. A Genesis kutyaarcú énekesdobosa kitűnő szólólemezt készített, ezenkívül zenészként, énekesként, producerként tucatnyi sikeres lemezen segítette ki kollégáit, (ö volt az egyetlen aki a „live aid” mindkét koncertjén részt vett, néhány óra alatt átrepülve az óceánt.) Az év meglepetése Sting volt, aki a dzsessz-szaxofonos fenomén Branford Marsalissal szövetkezve szokatlanul szép ívű dallamokat, tökéletes hang- szereléseket valósított meg. Az év tartogatott néhány meglepő visszatérést is: John Fogerty, az egykori coutnry-rock szuperbanda, a Creedence Clearwater Revival kockás inges gitárosa leporolta jó öreg hangszerét, és mindjárt a lemezlisták élére került. Az immár 41 éves nagy blues-gitártekerő, Jeff Beck újra felfedezte egykori énekesét, az azóta „diszkósított” Rod Stewartot, és felejthetetlen duót adtak elő. A fiatalok között az idén megjelent néhány érdekes stílusú zenekar, mint például a Waterboys, a Color- field, vagy az Alarm, már a legnagyobbak közé küzdötte magát a Marillion. A többi inkább „csak” sikeres, de meglehetősen kevés bennük az ötlet, és nem valószínű, hogy hallhatjuk őket tíz év múlva is. Ahogyan elterjedt a videoclip műfaja, úgy fordultak a zenészek egymás után a mozifilm felé is. Az Oscar- dí jas Vangelis, az iskolát teremtő Pink Floyd és Fritz Lang „Metropoliszát bravúros szemtelenséggel modernizáló Giorgio Moroder után beírta nevét a fi^jnzeneszerzők aranykönyvebe Mike Oldfield a „Vesztőhelyek”- kel, a Dire Straits a „Helyi hős”-sel, Sting a „2010, az Ürodüsszeia folytatódik”-kal, (ő egyébként több filmben is játszott prózai szerepeket), de az új fiúk is sikeresek voltak a filmvásznon: a Simple Minds jegyezte a „Reggeli klub” című kedves kamaszfilm zenéjét, és a Duran Duran szolgáltatta a legutóbbi James Bond-film hátterét. A jóslás veszélyes dolog, különösen egy ilyen gyorsan változó világban, mint a popzene. Az azonban látható, hogy a műfaj immár végérvényesen visszatér a dallamhoz, és elképzelhető, hogy egyre jobban funkcionális zenévé válik a film, a színpad, a video szolgálatában. És látván olyan dalok hatalmas sikerét, mint a békehimnusszá váló „Örökké fiatal”, az Alphaville szerzeménye vagy a szovjet—amerikai megbékélést óhajtó Sting- dal, az „Oroszok”, nem kizárt, hogy még visszatér a popzene politikus jellege is, amit 1968 után gyakorlatilag eltemettek. Göbölyös László Peresz és Kadhafi nyilatkozata Simon Peresz izraeli miniszterelnök az ABC amerikai televíziónak vasárnap adott nyilatkozatában kijelentette: Izrael „nem hajlandó büntetlenséget ígérni a terroristáknak”, s esetleges akcióit nem „megtorlásnak”, hanem „megelőzésnek és büntetésnek” tekinti. Azok .ellen az országok ellen, amelyek támaszpontokat, illetve támogatást biztosítanak a Peresz által terroristáknak minősített palesztin szervezeteknek, az izraeli miniszterelnök „kollektív lépéseket” sürgetett. „Mindenekelőtt és főként gazdasági, politikai és más szankciókra gondolok az ilyen országok ellen” — mondotta. „Izrael sohasem ígérhet biztonságot a terroristáknak, de amikor kollektív intézkedésekről van szó, együttesen kell alkalmaznunk azokat.” Peresz egy kérdésre válaszolva kijelentette, a kollektív intézkedéseknek nem elsősorban katonai jellegűek- nek kell lenniük, de nem
