Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1986. január 4., szombat o A Bhagwan-botrány hullámai Egy szektavezér tündöklése és bukása Bhagwan Shree Rajnash (Fotó: stern — KS) Nehéz dolog manapság akár csak egy órácskát úgy sétálni a nyugati metropoli­szok központjában, hogy ne találkoznánk furcsa öltözetű, éneklő, rendszerint rövidre nyírt hajú fiatalokkal, akik a járókelőket meg-megállít- va vagy csupán irományaikat kínálva hirdetik szektájuk dicsőségét. Legtöbbször a „Hare Krishna” követői zen­gik monoton himnuszukat London, Amszterdam vagy New York terein, parkjaiban, de sokszor lehet látni a Moon-féle „Világegyház”, „Isten gyermekei” vagy más transzcendentális eszmerend­szer követőit is. 175 évi börtön Földünk tarka vallási össz­képében mindig is sajátos színfoltot jelentettek a kü­lönféle „mesterek" és guruk kultuszát terjesztő, nemegy­szer zűrzavaros ideológiájú kisebb-nagyobb szekták. Igazán azonban csak az a borzalmas, tömegméretű ön- gyilkosság hívta fel rájuk a közvélemény figyelmét, amely 1978-ban a guyarrai őserdőben történt: Jones, szektavezér parancsára ak­kor csaknem ezer híve vett be méi'get, engedelmesen kö­vetve csodált szellemi veze­tőjét a másvilágra is, Az a botrány — helyeseb­ben botránysorozat —, amelynek hullámai az elmúlt hetekben a híres-hírhedt Bhagwan-szekta alapjait rengették meg, nem volt ennyire véres, tragikus. Ám a nyomában járó szenzáció semmivel sem kisebb, hiszen nem egy kis létszámú, saját soraiba visszahúzódó gyüle­kezetről van szó, hanem egy olyan csoportról, amelynek népszerűsége — legalábbis fénykorában — három kon­tinensre, s állítólag csaknem félmillió lelkesen adakozó. Guszti üzlete elszánt hívőre terjedt ki. Sőt, a Bhagwan-szekta nem lebecsülhető anyagi erejét arra is felhasználta, hogy fo­kozatosan behatoljon egyes, jól jövedelmező „polgári” ágazatokba, s a gyors ütem­ben terjeszkedő éttermi-szál­lodai és diszkólánc révén éveken át dollármilliókat sö­pörjön be. Ügy tűnik azonban, hogy mindez a múlté! Az 53 éves, ősz szakállú Bhagwan Shree Rajnash eredetileg az indiai Poonában hozta létre kom­munáját, s csak a hatóságok ismétlődő ' fellépése, vala­mint az egyre súlyosabb adó­csalási vádak miatt tette át székhelyét az Egyesült Álla­mokba. Aztán ott is égni kezdett a lába alatt a talaj. Hiszen — bármilyen megalá­zó legyen is ez egy földi szentre nézve — az amerikai hatóságok nem kevesebb mint 175 évi börtönbüntetést szabtak ki rá, s 400 ezer dol­láros bírsággal is sújtották. Igaz, a szektavezér mégsem került fogházba, mivel az ítélet ötnapos határidőt ha­gyott arra, hogy elhagyja az Egyesült Államokat. Egyszerűen szex-guru Bhagwan ellen, aki Poona után az Oregon állambeli Rajneeshpuramban hozta létre vallási központját, hi­vatalosan a bevándorlási törvények 35 ízben történt megszegése miatt emeltek vádat. Egyrészt átköltözése­kor maga is valótlant állí­tott. hogy csak klinikai ke­zelésre (egy gerincműtét el­végzésére) érkezik az Egye­sült Államokba. Másrészt az­óta előszeretettel hozott te­tő alá álházasságokat, hogy tehetősebb külföldi rajongói­nak szintén lehetővé tegye a féllegális bevándorlást az USA-ba. A hi vők zöme azonban amerikai volt, többnyire a fogyasztói társadalom élet­formájától elforduló, érték­zavarba került, családjától, korábbi kötelékeitől elsza­kadt vagy szabadulni igyek­vő fiatal. Vonzó volt szá­mukra az „önmegvalósítás”, az „önkiteljesítés” hirdetése, a szeretet hatalmának hang- súlyozása, a meditációk és a transzállapotig juttató sze­ánszok sora éppúgy, mint a közös ceremóniákat gyakor­ta követő heves orgiák szo­kása. (Ellenfelei sokszor egy­szerűen szex-gurunak nevez­ték Bhagwant, azt állítva, hogy az „agymosás”, az ön­álló akarat kioltása mellett leginkább a szabad szerelem engedélyezésével toborozza a csalódottan távozók helyébe lépő friss utánpótlást.) Mert azért kiábrándultak mindig akadtak — még a legrózsásabb, legzavartala­nabb periódusban is. Sokan lelki terrorra panaszkodtak, mások pedig hosszabb távon azt nem viselték el, hogy keresetük, méghozzá nem­egyszer verejtékes munkával kiérdemelt keresetük zömét a „Mesternek” kellett fel­ajánlani. Fokozódó visszatet­szést keltett a guru tékozló életmódja, nyakló nélküli költekezése. Az elmúlt évek­ben állítólag már kéthetente vásárolt egy-egy vadonat­új Rolls-Royce luxuskocsit, csak selyembe öltözött és tö­méntelen ékszert halmozott fel. A Bermudák helyett... Mindez azonban még ke­vés lett volna. A vég kezde­tét az jelentette, hogy ősszel faképnél hagyta titkára, he­lyettese. Fő bizalmasa, aki állítólag kétszer is megkísé­relte eltenni láb alól a guru Igen, kedves olvasó, illem­helyet dicsérnek a fentebb le­írt sorokban, az odalátogató vendégek. A helyszín: Bé­késcsaba, vasútállomás. Kö­zelebbről a pályaudvari fér­fi W. C. Bizonyára sokaknak fel­tűnt, hogy az utóbbi hóna­pokban mintha kicserélték volna az addig füstös, sza­gos. tisztátalan toalettet. Pla­kátok, poszterek, cserepes vi­rágok kerültek a falakra. A kis asztalkán illatszerek, a sarokban magnóból zene szól. Ha valaki kifogja, még hangulatvilágítást is kap, hosszabb-rövidebb ottléte idején. Rend és higiénia . .. Az előtérben az ajtó mel­lett egy vékony srác kö­szönti a vendégeket. Előtte persely a kétforintosoknak. — Tudod — nem szégyel­lem —, végre jó munkát ta­láltam — mondja a 19 éves Guszti, a W. C. üzemeltető­je". — Intézetben nevelked­tem Vésztőn, majd nevelő­szülőkhöz kerültem. Dolgoz­tam Csabán a konzervgyár­ban. mint csomagoló, aztán Pesten járműszerelőnek ta­nultam. De egy év után ab­bahagytam és hazajöttem. El­helyezkedtem a hűtőháznál, majd a sütőiparnál kaptam munkát. Itt azonban — ugyanis nincs szakmám — kevés volt a fizetés. Albér­letben lakom, és 2500—3000 forinttal a zsebemben nehe­zen tudtam kihúzni hó végé­ig. Ismered az albérletek mai árait...? Aztán jelent­keztem a MÁV-nál. Felvet­tek takarítónak, később el­vállaltam a férfi W. C. taka­rítását is. Néhány hónapja engedélyt kaptam, hogy fi­zető illemhelyként működtes­sem, azzal a feltétellel, hogy mindig tisztán tartom a he­lyiséget és papírt, törülkö­zőt. szappant adok a vendé­házi orvosát, néhány társá­val az NSZK-ba távozott. Ott vette őrizetbe a nyugatnémet rendőrség — méghozzá ugyanazon a napon, amikor Bhagwant is letartóztatták Észak-Karolinában. A „Mes­ter” megérezte, hogy a sű­rűsödő felhők ezúttal nem apró nehézségeket, hanem komoly válságot jeleznek szektája és saját jövője szempontjából. Ezért hívei­nek legszűkebb csoportjával sietve útnak indult, miután ügyvédje hiába próbálta meg előzetes óvadék kifizetésével elkerülni a várható letartóz­tatást. Ám a végállomás a Bermuda-szigetek helyett (ahol biztos lehetett volna a kiadatási kérelem elutasítá­gek kezébe. Elvállaltam. Lát­hatod, megfelelek a kívánal­maknak, sőt, még plusz szol­gáltatást is nyújtok. Nem, nem szerződéses« az „üzlet”. Ez most még csak olyan pró­baüzem. — Mennyi pénz jön össze havonta? — mutatok a vas­kazettára. — Kapok 3 ezer forint fi­zetést a MÁV-tól. Ezért a másodállásért pedig olyan 8—9 ezer forint gyűlik össze havonta. Ennek a fele azon­ban elmegy tisztító- és illat­szerekre. Négy hétre kell 30 liter hypó, körülbelül 100 tekercs papír stb. Ott a kis­asztal — mutat a sarokba —, tele van szappannal, spray-vel, samponnal, fog­kréméi, arcszesszel, s borot­vakrémmel. Ha a vendég kí­vánja, hát használhatja — benne van a „beugróban”, a sában) Charlotte városka börtöne lett: csuklóján kö- nyörtelenül kattant a bi­lincs. (Később azt is nyilvá­nosságra hozták, hogy a menekülő szektavezér több millió dollárt érő ékszerha­lommal és tekintélyes össze­gű készpénzzel érkezett — volna — kiszemelt új lakó­helyére.) Bhagwan személyes sorsa az ötnapos haladékkal, úgy látszik, megoldódott: sikerült megúsznia a büntetés tény­leges letöltését. Más kérdés, hogy mi lesz híveivel, illet­ve kiterjedt birodalmával, amelyen mostanra természe­tesen a bomlás ezernyi jele mutatkozik. A „Mester” őri­zetbe vétele nyomán meg­inogtak a szekta pénzügyi két forintban. Ha akarja, meg is veheti, kifizeti és el­viszi ... És Guszti mesél, mesél: tervezi, hogy szerződésbe veszi a W. C.-t Még az idén egy cipőtisztító sarkot épít, a hozzávaló kenőcsökkel, ke­fékkel. Két kézszárítót, na­gyobb tükröket és egy új magnót szeretne vásárolni. Egy zuhanyzófülkét is mun­kába akar állítani, hogy a szolgáltatásokat bővítse. — Milyenek a vendégek? — Hát, van ilyen is, meg olyan is — vonja meg a vál­lát. — A múltkor épp be­szélgetek a pályaudvari rendőrrel, hát látjuk ám, hogy az egyik fülkéből két férfi — egy idősebb és egy fiatalabb — lép ki, egymás kezét fogva. Bizony. csak csodálkoztunk, hogy ennyire el vannak fajtalanodva az alapjai, tömegesen pártolnak el a megrettent szektatagok, s már egyes vállalkozásokat is kénytelenek voltak pénzzé tenni. Bhagwan kósza hírek szerint azt is fontolgatta, hogy visszatér szülőhazájába, s egy kommunát hoz létre a Himalája térségében, de ez valószínűleg hírlapi kacsa csupán, hiszen egykori adó­hátralékai, lezáratlan bíró­sági ügyei ismeretében alig­ha fogadnák ott tárt karok­kal. Ám, ha a botrányhistó­ria nyomán netán végképp lealkonyul is Bhagwan sze­rencsecsillaga, önjelölt pró­fétákban és világmegváltó tanokat hirdető szentekben, várhatólag, a közeljövőben sem lesz hiány. Elekes Éva emberek. S nem egyszer ta­pasztaltam már ilyet, és eh­hez hasonlót. Egyik délután meg takarí­tok, nem is figyeltem, de hallom, hogy valaki bejön és bezárkózik az egyik fülkébe. Egyszer csak kiszól; papírt kér. Beadom az ajtó alatt, de felfigyeltem a hangjára. Olyan női hang volt. Gondol­tam én mindenfélét aztán. Tesz, vesz, lehúza, nyílik az ajtó, és kilép egy nő. Rám néz és kérdi: „Ugyan mond­ja már fiatalember, ez férfi W. C?” Hát — mondom —, az. de most már mindegy . .. Van olyan vendég is, akit nap, mint nap látok. Néme­lyik egy hétre előre ad egy húszast — azaz bérletet vált —, aztán jön ahányszor akar, illetve kell. Van olyan is, aki nem fizet. .. Hornok Ernő Ez nem kis dolog... — Elnézegetem a plakátokon levő félmeztelen lányokat, szól a zene, nincs az a jellegzetes „illat”, s közben teszem azt, amiért bejöttem — mondja (kis)dolgavégeztével egy fiatalember. — Kulturált hely... naponta bejárok ide, mielőtt hazauta­zom. Már szinte törzsvendégnek számítok. A múltkor —kép­zelje — még tv-t is néztem, mialatt könnyítettem magamon. Mindig van papír, szappan, sőt, spray is. Egy kis sziget ez kérem, öröm itt lenni, ha kis időre is. Azért a két forintért megéri . .. meséli egy őszes úr. „Elnézegetcm a plakátokon a félmeztelen lányokat..." Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents