Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-28 / 23. szám
1986. január 28.. kedd o Négy találmánnyal a világkiállításon A feltalálókat szívesen képzeljük zaklatott, csupa ideg, csodabogaraknak, akik találmányaikkal, kócos hajjal, rendezetlen ruhában futkos- nak-házalnak. s tevékenységükhöz hozzátartozik az el nem ismertség. Szerencsére ezt a képzetet csak kevesek pályája táplálja. Az ipar és a mezőgazdaság nagyon is igényli a találmányokat. Bár tény, hogy néha a legegyszerűbb korszerűsítés is ellenkezést okoz, hiszen a bevált módszer helyett kell a kipróbálatlant választani. Bánszky József, a BAGE tervezője ugyancsak a feltalálók népesebb — vagyis a jól használt — csoportjába tartozik. Kinézete sem tanúskodik csodabogárról, a nyugis, vállas, majd százkilós, 32 éves férfit nehéz elképzelni boldogtalan izgágának. Az eredmények még inkább „ütik” a sikertelen, el nem ismert feltaláló-elképzelést. A múlt év novemberében a bulgáriai Plovdivban az ifjú feltalálók világkiállításán ő volt az egyetlen magyar résztvevő, aki négy munkájával is megmutatkozhatott. Ezek közül legmére- tesebb egy gabonasiló. — A mezőgazdasági üzemeknek ezer tonnás silókra van szüksége. Ez jelenleg fémből készül — kezdi a békéscsabai fiatalember. — E típus összeszerelése a 9 ezer csavarkötés miatt sok élőmunkát igényel. Emellett a fém rozsdásodik, s egy idő után a feltöltésből és az ürítésből, valamint a különböző hőhatásokból (például az erős nyári meleget követő záporból) keletkező feszültségek megrepesztik a falat, így az eső befolyhat a gabona meg ki. Bánszky József silója hatszor másfél méteres előregyártott vasbeton elemekből épül. Az előbbi feszültségek nem okoznak repedést, mert az elemek csuklóson kapcsolódnak egymáshoz, ezáltal a vasbeton lemezek elfordulhatnak. A csukló — a statikához nem értők számára is pofonegyszerű — a lemezek szélén levő horonyban futó acélcső. Az építmény, szerelésénél mindössze 80 csavarra van szükség. Az elemeket kívülről abroncsszerűen, különleges szilárdságú acélhuzalok feszítik egymáshoz. Az acélhuzalok a betonelemekre gyorsan rögzíthető járdákról könnyen felszerelhetek. A tervező gondolt arra is, hogy az elemek ne legyenek 5 tonnánál nagyobbak, mert ezek mozgatásához még van megfelelő gépe a gazdaságoknak, vagyis a gabonasiló „házilag” kivitelezhető. — Amennyiben a fém gabonasilókban gondolkozunk, akkor azok a korrózió miatt néhány év múlva újratermelik a tárolóhiányt — emlékezik az ötletet elindító gondolatmenetre Bánszky József. — A vasbeton tárolók, amellett, hogy hosszabb életűek, 15—20 százalékkal olcsóbbak. Ugyancsak a plovdivi kiállításon volt látható a gyakorlatban már évek óta jól vizsgázó tiltás áteresz, amit a vízépítésben használnak. Gyorsan, kevés munkával telepíthető. A műtárgy a talajmozgásra nem érzékeny. Ennek tervezésében Jánk Tivadar és Köti István voltak segítőtársai. A világkiállításon bemutatott harmadik találmány egy 40 lakásos lakótelep, melynek statikusa volt Bánszky József. A lakótelep tervezője Kvasz György, a Békés Megyei ÁÉV építésze. Ez tulajdonképpen nem újítás, viszont újdonságszámba megy az épületek költségtakarékossága. A tervezést a kéttagú csapat társadalmi munkában végezte. A 40 lakás, ami elsősorban fiatalokat juttat otthonhoz, Békéscsabán a Hargita soron épül. Közülük néhány hamarosan beköltözhető. Hogy a költségtakarékosság a gyakorlatban igazolódik-e, arra persze nemcsak a tervezők kíváncsiak. Az eddigiekből kiderül, nem korszakalkotó találmányokról van szó. A leggyakrabban visszatérő szó a takarékosság. Ezt húzza alá Bánszky József önmagáról, önnön munkájáról alkotott véleménye: — Nem voltam különösebben tehetséges gyerek, s még csak az sem igaz, hogy állandóan ilyesmiken töröm a fejem. De miután naponta tervezek, találkozom az építés: és az üzemelés gondjaival, költségeivel. Rengeteg fejleszthető területet látok. Szeretnék mindig jobbat, olcsóbbat. praktikusabbat. Hogy egy témakört megismerjek, ahhoz évek kellenek. Elsősorban hétvégeken van erre módom. A feleségem segítsége nélkül semmire sem mentem volna. — Mit érez a legfőbb, s leggyakoribb akadálynak? — A menedzselést. A feltalálók önmagukat ritkán tudják menedzselni. A szerződéskötéseknél meg néha átvágnak minket. Én nagyon utánanéztem a találmányok „jogi oldalának”. Két esetben a szabadalmi bejelentést is magam csináltam — s már sorolja is azokat a fontos szabályokat, amelyek ismerete nélkülözhetetlen ehhez. A negyedik kiállított tárgy a Kis Ferenccel közösen elképzelt épület terve, állatok elsősorban juhok — tartására. Ez több anyagból készül, így lesz benne vasbeton, fa, acél, műanyag és nád. Az utóbbi elfelejtett anyag a tetőfedésben jut szerephez, mivel a hőszigetelő tulajdonsága különösen jó, és mert a keletkezett párát elvezeti, s így nem hullik az állatokra a párából lecsapódó víz. Az épület költsége 20 százalék megtakarítást eredményez. — Használ vasbeton előregyártott elemet és nádat, a mérettől függően fát és acélt; mintha mindenkor menekülne a sablonmegoldástól. — Építésügyi és mezőgazdasági szakértőként is tevékenykedem, egyedi problémákkal keresnek meg. Igyekszem elkerülni a rutinmegoldásokat, s mindig az adott igényeknek legmegfelelőbb anyagokat és szerkezetet akarom megtalálni. (ungár) Fotó: Fazekas László A híradástechnikai termékeket előállító öt iparvállalat által alapított Budavox Részvénytársaság az idén és a következő években is elsősorban a komplett hírközlő- rendszerek exportját kívánja bővíteni. A külföldi partnerek igényeinek egyeztetése alapján, 1986—90. között a korábbinál valamivel mérsékeltebb ütemű, körülbelül 30 százalékos exportbővítésre számítanak. Elsődleges piacaik továbbra is a szocialista országok, amelyek az idei exportszállításoknak több mint 80 százalékát már lekötötték. Jelentős erőfeszítéseket tesznek a konvertibilis export fokozására; 1986-ban várhatóan 18 millió dollár értékben szállítanak híradás- technikai berendezéseket külföldre, mindenekelőtt a fejlődő államokba. Az elmúlt hónapokban összesen 25—30 millió dollár értékben írtak alá szerződéseket tőkés cégekkel, ám a megrendelések teljesítése áthúzódik a következő esztendőkre. A jövő fejlesztései az in- ' tegrált digitális telefonhálózat kiépítése irányába hatnak. A Budavox részvényesei — a BHG Híradástechnikai Vállalat, a Budapesti Rádió- technikai Gyár, a telefon- ; gyár, az Orion és a Finom- ( mechanikai Vállalat — közösen a Távközlési Kutató Intézettel minden új fejlesztést a hosszú távú prognózi- j sok figyelembevételével oldanak meg. A részvénytársaság piaci ■; szervezetét is bővíti. Jelenleg három szocialista és hat fejlődő országban van irodá- j juk, rövidesen Kínában is nyitnak vállalati képviseletet. A Budavox piaci kilátásait javíthatja, hogy bejelentették csatlakozásukat az ENSZ Nemzetközi Távközlési Uniójához, az ITU-hoz tartozó Távközlési Fejlesztési \ Központhoz. Így a magyar híradástechnikai ipar előnyösebben kapcsolódhat be több fejlődő ország fejlesztési ■ elképzeléseinek megvalósításába. A Békés Megyei Beruházási Vállalat B versenytárgyalást hirdet a gyulai kórház fűtési távvezeték építésére A versenytárgyalás időpontja: 1986. február 17-én, 10 óra. A pályázati anyagot a Békés Megyei Beruházási Vállalatnál, Békéscsaba, Micsurin u. 10—12. sz. alatt, Vaszkó Vince ügyintézőnél lehet átvenni, 2000 Ft befizetése ellenében. Az ajánlatok beküldésének határideje: 1986. február 17-én, 9 óra. Eredményhirdetés: ugyanazon a napon, 13 órakor Jó évet zártak a múlt évben a nyugatnémet autógyártók. A kedvező exportmenetnek köszönhetően először gördült le 4 milliónál több gépjármű a szerelőszalagokról, és ezzel megdőlt az eddigi gyártási rekord is. A nyugatnémet autóipari szövetség adatai szerint az NSZK-ban az elmúlt esztendőben 4 millió 166 ezer 700 gépkocsit gyártottak, 6 százalékkal többet, mint az eddigi rekordévben, 1976-ban. Drágább lett az autózás az NSZK-ban. Az utóbbi 5 évben a gépkocsitartási költségek több mint 14 százalékkal emelkedtek. A javítási és mosási díjak csaknem 30 százalékkal nőttek, az alkatrészek mintegy 10 százalékkal drágultak, a biztosítási díjak 17 százalékkal emelkedtek. Gyakorlatilag csak a benzinköltség maradt szinte változatlan, az egy autóra jutó átlagos üzemanyagköltség mindössze 0,2 százalékkal volt magasabb, mint 1981-ben. Friss zöldség Tibetnek. Január eleje óta naponta friss zöldségféléket vásárolhatnak a tibeti autonóm terület fővárosának, Lhasza- nak háziasszonyai. Az új szolgáltatás a szomszédos Szecsuán tartomány jó kereskedői érzékkel rendelkező illetékeseinek köszönhető. A tartományi főváros, Csengtu vezetői ugyanis vállalkoztak arra, hogy a téli hónapokban napi egy tonna zöldséget szállítanak légi úton az 1300 kilométerre levő Lha- szába. Szecsuánban azt tervezik, hogy a közelgő tibeti újévi ünnepségek idejére napi 2 tonnára növelik a zöldségszállítmányt. A dollár árfolyamának csökkennie kell, mert fokozódik az Egyesült Államok függősége a külföldi tőkétől és indokolatlanul magas az amerikai fogyasztási szint — véli egy tekintélyes amerikai közgazdász. John Paulus, a Morgan Stanley cég vezető közgazdászának jóslata szerint az Egyesült Államok valutájának az NSZK- márkához viszonyított árfolyama az év második felére 2,35 századra csökken. Ugyanakkor a dollár gyengülése korlátozott lesz, mivel az Egyesült Államok központi bankrendszere állhatatosan kitart az infláció szigorú kordában tartása mellett, és más tőkés országokban a gazdasági növekedés kilátásai nem különösen biztatóak. Expresszmetró Moszkvában. Expresszvonalakkal fejlesztik tovább a szovjet főváros metróhálózatát. Az ezredfordulóig 4 expresszvo- nala lesz a moszkvai metrónak. Emelik a járatsűrűséget és a kocsik számát a szerelvényekben, vonalszakaszokat újítanak fel. Az elkövetkező öt évben a metróvonalak együttes hossza csaknem 3§ kilométerrel lesz nagyobb. II Balaton védelmében Zala megye 18 termelő- szövetkezetében kezdődik ebben az évben általános talajvédelmi és vízrendezés. A Zala folyó vízgyűjtő területére kiterjedő munka fő célja annak megakadályozása, hogy a domboldalakról tápanyagok mosódjanak az élővizekbe. Több évig tart, s nemcsak a Zala folyó, hanem főként a Balaton vízvédelmét szolgálja. A jelentőségét jól érzékelteti az, hogy a Balaton a Zalából kapja vízutánpótlásának a felét. A környezet- és vízvédelmi melioráció során a mezőgazdasági területeken mű- velésiág-változásokat hajtanak végre. A meredek domboldalakat füvesítik, vagy erdősítik, a völgyekben levő réteket, legelőket pedig szántóföldi művelésbe vonják. Piackényszer Elterjedt vélemény, hogy a mezőgazdaság sikerágazat. Van is ebben igazság, hiszen a termelés — legalábbis mennyiségi értelemben — rendkívül gyorsan bővült, szembetűnően változott. Vegyük példának a gabonát. A FAO — az ENSZ mezőgazdasági szervezete — adatai szerint 1978 és 1982 évek átlagában a világ országai hektáronként 1912 kilogramm búzát termeltek, a KGST-hez tartozó országokban 1808 kilogrammot, a Közös Piac országai 4393 kilogrammot, Magyarországon pedig 4199 kilogrammot. Ennél is beszédesebb az adatsor, ha az előző tíz évhez hasonlítunk: a világon ösz- szességében 25 százalékkal növekedett a hektáronkénti búzatermés, a KGST-orszá- gokban 16, a Közös Piacon 30, Magyarországon 55 százalékkal. De lehet más adatokkal is érvelni. Hazánkban 1970 és 1984 között az egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelési érték 80 százalékkal emelkedett. A termelési eszközök hatékony mozgatását bizonyítja, hogy a száz forint állóeszközértékre jutó termelési érték meghaladja a száz forintot, megközelíti az ipari átlagot, ami nemzetközileg szinte példátlan. Az Amerikai Egyesült Államokban például száz dollár értékű termeléshez háromszáz dollár értékű állóeszközre van szükség, a kisgazdaságokra épülő nyugat-európai országokban pedig 500—700 dollár értékűre. Kétségtelen, van mire büszkének lennünk. Nem is szabad e tényeket elhallgatni, hiszen olyan emberek szorgalma van mögötte, akik az újabb eredmények eléréséhez a régi sikerekből is erőt merítenek. Ám igazságtalan lenne csak az egyik oldalon található statisztikai adatok felsorakoztatása, mert így a jogos büszkeség elhomályosíthatja a jövendő feladatokat. Pedig ezekből is van bőven. Aligha lehet felsorolásuknál a teljességre törekedni, hiszen a felszínen „elterülő” erdemények alatt a bajok serege sorakozik. Nézzük például a hústermelést. Sokat emlegetett büszkeségünk mellett szóló érv, hogy az egy főre jutó hústermelésben a negyedik helyen állunk a világban. De amíg a valóban élenjáró hústermelő országokban egy koca után évente 2—2,5 tonna húst lehet előállítani, nálunk csak másfé] tonnát. A magyar baromfigondozók kétharmadnyi, a sertéstartók felé- nyi húst tudnak termelni egy óra alatt, mint Amerikában dolgozó társaik. Hosszan sorolhatók még a lemaradást mutató adatok. Nálunk magas az állatok elhullásának aránya, szaporodásuk nem kielégítő, jórészt korszerűtlen telepeken folyik a termelés. Ez utóbbinak aztán egyik következménye, hogy az élenjáróknál egy állatgondozó ötven tehenet lát el, hazánkban csak tizenegyet. Valójában tehát csak a gabonatermelésben vagyunk a legjobbak között, más ágazatokban nemcsak fejlesztésre, hanem sok tekintetben megújításra is vár a termelés. Kétségtelen, a lendülethez pénz kell, hiszen a gyenge szaporasági és magas elhullási mutatók is összefüggésben vannak az állattartás anyagi helyzetével. Nevezetesen, alacsony az ágazatok jövedelmezősége, s ezért saját erőből nincs elég pénz a fejlesztésükhöz. S az teljesen nyilvánvaló, de például áz állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek közötti különbségek is igazolják, hogy elmaradott technológiákkal, korszerűtlen épületekben nem lehet kimagasló eredményeket elérni. Ám nemcsak a technikai felszereltségben térnek el egymástól a gazdaságok, hanem munkafegyelemben, tenniakarásban, vezetési színvonalban is. Mi mással magyarázható az, hogy ma is van mezőgazdasági nagyüzem, ahol egy tehéntől alig több mint 1800 liter tejet fejnek, szép számmal akadnak viszont olyanok, ahol a tehenenkénti tejtermelés meghaladja a hatezer litert. A roppant nagy különbség a technikai, technológiai megújítás mellett szemléletbeli változásokat is sürget. Bármennyire is elcsépeltük a hatékonyság kifejezést, annak tartós javítása nélkül nem lehetünk versenyképesek a világpiacon. Enélkül pedig öncélúvá válhat a mezőgazdaság fejlesztése, hiszen a hazai szükr ségleteknél lényegesen többet termelünk már ma is, s a felesleg külpiaci értékesítésekor — éppen az ország gazdasági helyzetét javítandó —, erős versenyben kell helytállnunk. A verseny két hadszíntéren is tart: az árak és a minőség mezején. Egyik helyen sincsenek stabil állásaink. Európában például egész „élelmiszerhegyek” vannak, s a nagy fölösleg leszorítja az árakat, így eladni már-már nem is érdemes őket. Szinte példa nélküli eset, hogy fagyasztott marhahúst 400 dollárért is eladtunk tonnánként. A hazai — magas termelési költségek nem bírják ezt a versenyt, ráadásul még a számunkra kedvezőtlen megkülönböztetést jelentő piacpolitika is növeli a terheket. Az utóbbi években különösen nagy a magyar élelmiszerexport árvesztesége. Az export jövedelmezősége és versenyképessége azonban nemcsak a csökkenő árak miatt romlott. Egyes nyugat-európai országok is drágán termelnek, ám kiváló minőséget állítanak elő, s ezért a vevők hajlandók magasabb árakat is fizetni. Ezzel szemben a magyar külkereskedők többségében kommersz élelmiszereket kínálnak, amelyeket főként azért vesznek meg az importőrök, hogy alacsonyabb árú termékekkel is ellássák fogyasztóikat. Nem kellene ennek feltétlenül így lennie. Sőt, éppen ellenkezőleg: kis ország vagyunk, azt tudomásul kell vennünk, hogy a mennyiségi versenyben eleve hátrányos helyzetből indulunk. Lehetne viszont némi fórunk a minőségben, vagyis olyan árakat kellene a külpiacon kínálni, amelyet éppen azért vesznek meg, mert jellegzetes, mondhatnánk pótolhatatlanul finom magyar termék. Van néhány ilyen élelmiszerünk, de a gyakorlat tanúsága szerint nem hogy ezek számát gya- rapítanánk, a meglevőket is elveszítjük. Példadént elég, ha a magyar paprikát em-» lítjük. Az ellentmondásnak számos oka van, a legjellegzetesebb és leginkább szembetűnő, hogy sem a termelők, sem a külkereskedők nem igazán érdekeltek az ilyen termékek előállításában és forgalmazásában. A termelő leginkább azért közömbös, mert számára csaknem mindegy, milyen áron kel el az áruja a világpiacon, több vagy kevesebb pénzt úgy sem lát utána. A külkereskedők sem érzik az árak javításának kényszerét, ők is az eladott áruk mennyiségének növelését szorgalmazzák. A magyar élelmiszer-gazdasági export tehát belső feszültségekkel is terhes. A hanyatló világpiaci árak mellett gyakorta a hiányzó piaci stratégia is sújtja az exportot. Ilyen helyzetben viszont a termelés sikerei öncélúakká válhatnak, mert felesleges valamiből sokat termelni, ha a készlet eladhatatlan, vagy csak olcsón talál gazdára. V. Farkas József Hirközlöláncok exportra
