Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
igimMM-----------------------------------Ü zembiztos és gazdaságos Jó eredményt hozott az öntözés a Szarvasi Táncsics Tsz-ben 1986. január 4, szombat Gazdaságirányítás a szocialista országokban A Szarvasi Táncsics Termelőszövetkezetben az 1983—84. évi rendkívüli aszályos időszak hatvanmillió íorint veszteséget okozott, ami hét esztendei nyereséggel egyenlő. Ez a természeti csapás serkentette a szövetkezet vezetőit arra, hogy megpályázzák és megvalósítsák a Bau- er-féle öntözési programot. Elsőnek 1985-ben juttattak ily módon mesterséges csapadékot a földekre. Hogy milyen eredménnyel, erről faggattuk Csonki Attilát, a szövetkezet főagronómusát: — Köztudomású, hogy az 1985-ös év időjárása sem kényeztette el a mezőgazdaságot. Az aszályos periódus a környékünkön tovább tart, a talaj vízkészletei a tél folyamán nem töltődtek fel kellően és június végétől november közepéig szinte csak nyomokban hullott csapadék. Ezért az idén is nagy szükség volt az éltető vízre.. Az öntözés nem olcsó beavatkozás. A döntés meghoHOSSZÜ TORNÄCOS HÁZ, zöld kapuval, a gang falán nemzetiszínű zászló. Hangos köszönésemre ősz hajú, egyenes tartású, tiszta tekintetű, meghatározhatatlan korú ember nyit ajtót. Jakó László — mondja, s megszorítja a kezem. Beljebb tessékel. A konyhában, a ke- mencés szobában agglegényi rendetlenség. Középen, az ágy végénél egy motorkerékpár áll fehér lepedőkkel letakarva. Hellyel kínál, majd előadom szándékomat. — Rólam? Cikket? Egyszer már írtak Jakó Lászlóról. Várjon, mindjárt előkeresem az újságot — s azzal eltűnik a szobából nyíló ajtó mögött. — Nézzen körül addig! — kiált vissza. Tornyos dupla, ágy, öreg, szép időket megélt tükrös szekrény a sarokban, sötét, koros bútorok, az asztalon, üveg alatt korabeli fotók, a másik asztalon fémből készült repülőgépmodell, fatalpazatán dátum: 1940. Mellette lakkozott deszka, s a beleégetett sorok hirdetik: „A legszomorúbb sors az agglegénysors. Ennél már csak a nős ember sorsa lehet szomorúbb!” A sarokban Autómotor-újságok, magyar is, külföldi is. A falakon levő bekeretezett fényképeket böngészem. Az egyikről jó- vágású katonaember néz rám. A kép alatt felirat: Magyar Királyi Horthy Miklós Honvéd Repülő Akadémia. 1940. — Megvan! — kiált Atya, s jön kezében lobogtatva az újságot. NO, ITT AZ ÚJSÁG! Ez a zsurnaliszta jtt nyaralhatott Gyomán, mert velem ez nem beszélt. Itt a cikk — mutatja a Délmagyarország egyik 1972-es számát. — „Jön az ősz Atya!” Ez a címe — s máris olvassa fennhangon, szemüveg nélkül. — Ugye szép? — kérdi az olvasás végére érve . . . — Jöjjön, csak át ide, ebbe a lyukba! A piciny, hideg szobában bizony alig férünk el ketten. A fal nem látszik a faggatott képektől, érméktől, jelvényektől. A mestergerendán 1932-ből való, molyrágta futzása előtt alaposan mérlegre kellett tenni, hogy öntözzünk-e vagy ne, ha igen mit öntözzünk, hol öntözzünk és milyen berendezéssel? A - növénytermesztésben már szövetkezetünkben is olyan magasak a költségek, hogy nem lehet a hozamokat az időjárás szeszélyeire bízni, öntözni kell, és öntözéssel stabilizálni a hozamokat. Az öntözővizet a legjobb talajokra kell eljuttatni, ahol a legnagyobb hatékonyság várható el. Olyan berendezést kell választani, amely üzembiztos és kevés felhasználással nagy területeket tud öntözni. A növények kiválasztásánál a gazdaságosság és a berendezések kihasználása a fő szempont. E szempontok figyelembe vételével alakítottunk ki a csipkársori területünkön 780 ha-on öntözőtelepet a legjobb minőségű földjeinken. A területen egy vízellátó csatornát építettünk. A vizet Bauer Rain-Star típusú beballzokni, szögre akasztott, elnyűtt — ötvenéves — hokicipő. Sportcipők — újak és lyukasak — sorjáznak a fal mellett, tenisz-, tollaslabda- és jégkorongütők a falon, újságkivágások, pilóta- sapka, pókhálós csúzli a gyermekkorból, fehér női cipő csüng a szekrény mellett... — Ez kié volt, Atya? — mutatok a fehér topánkára. — Tudja a fene, melyik lyány hagyta itt. Eltettem — csak ránézek olykor és emlékezem a délcegebb ifjúkorra. Itt szoktam aludni is! — mutat a sarokban megbúvó ágyra. Itt nem fűtök még télen sem, nem tudok melegben aludni. Fejünket lehúzva visszamegyünk a kemencés szobába. — Hogy mikor születtem? Ezt nem mondom meg, számolgasson csak! Gyomán jöttem a világra, jómódú szülők gyermekeként. Tudja, a mi családunk székely família. Az én nevem is tulajdonképpen Lisznyói Jakó László. Itt jártam polgáriba Gyomán, azután Csabára kereskedelmibe iratkoztam be. Nemrég volt az ötvenéves „keri”-találkozónk — mutatja a meghívót. — Hát, tudja, uram, nem sokan maradtunk az évfolyamból. Akik ott voltak, már mind beteges vénemberek lettek. Van, aki már el sem tudott jönni. Én a „múmia” — így neveztem el magam —, még mindegyiken ott voltam. Mondják is a többiek: „Laci, te nem öregedsz semmit”. A MAGYAR KIRÁLYI Légügyi Hivatalnál aztán 1938-ban jelentkeztem. Pilótákat toboroztak. Kassára kerültem a hároméves repülőakadémiára. Krúdy Adám főhadnagy volt a parancsnokom és oktatóm. Ez a cikk róla szól! — s máris hoz egy Üj Tükörből való újságkivágást. — Kassa bombázásáról ír — ez 1941. június 26-án történt — és a volt parancsnokom — beszél róla. Atya a szekrényhez ugrik, s aljából fényképet szed elő. — Itt egy fénykép! Ez azon a napon, abban a percrendezéssel osztjuk szét a területen. A beruházás bruttó költsége közel 14 millió forint, ebből a szövetkezetünknek 8 millió forintot kell viselni. A berendezések üzembiztosak, 24 órás üzemeltetésükhöz 3 dolgozó elegendő. Ezek garanciák a hatékony működtetésre. Az öntözendő növények között a hibrid kukorica, kukorica és gabona szerepel. Hiányzik még a növények közül 150—200 ha gazdaságosan, korai időszakban öntözhető növény, a berendezések minél jobb kihasználása miatt. 1985-ben a csatorna építése miatt csak júliusban tudtunk teljes kapacitással öntözni, de a szerzett tapasztalatok és az öntözésnek tulajdonítható terméstöbblet igazolták elképzeléseink helyességét. A kukoricából öntözetlenül 5 tonna termett hektáronként, az átlagtermésünk 7,6 tonna lett, de ahol időben, szakszeben készült, mikor az első bombát ledobták a városban. (A képen két tiszt áll egy kassai téren az utcai óra előtt: az idő 13 óra 8 perc. A cikkben Krúdy Adám is ezt az időpontot emlegeti.) — Együtt voltunk ügyeletben, bizony be voltunk tojva. A város fölött, ahogy végeztek, jöttek a bombázók a mi repterünk felé. Német felségjelű gépek voltak. Én bizony a szemétgyűjtő betonaknába bújtam... — A feleségem?! Ö, ő a világ legaranyosabb, legszebb asszonya — volt, mert már rég szétváltak útjaink. Azóta Győrben él, szép lakása, kocsija van, férje azóta sincs és 103 kiló. Néha-néha meglátogatjuk egymást. Bezzeg régen, amikor megismerkedtünk . . . Mintha csak ma lett volna — hunyja le szemét Atya. Juhászbál volt a vásártéren ’32-ben, és én is ott lebzseltem, mert a zenekar tagjai között volt egy jó barátom. Ültem a lócán, lógattam a lábam, hallgattam a zenét, mikor mellém telepedett egy lyány. Igencsak fordítgattam a fejem: „De szép lyány ez, de szép...” Hát mint megtudtam, ő volt Dobó Katica, ő lett később a feleségem. Bár sokan ellenezték: „Mit akarsz te ettől a szegény lyánytól?” — mondták. — Tudja, kérem, mi gazdag család voltunk. Nyolcvan hold földön gazdálkodtunk annak idején Keselyősön. Aztán belenyugodtak a megváltoztathatatlan- ba. Nagykorúak lettünk és egybekeltünk. Néhány évre rá megszületett a kislányunk. Ö most Pesten él, egyetemi tanárnő. Itt a fényképe, akár az anyja fiatalkorában ... — gondolkodik el Atya. A felszabadulás után dolgoztam itthon a vasútnál pályamunkásként, majd a vízügyhöz' mentem szivattyúkezelőnek. Egész nap a szabad levegőn a Körös-parton voltam. Nyáron kieveztem, télen korcsolyával jártam a munkahelyemre. 22 évig aktív focikapus voltam. A ’30-as években országos ötödik helyezést értem el magasugrásban, 184,5 centiméterrel. rűen öntözhettünk, ott 9,6 tonna termelést értünk el. — Ha korábban megvásároljuk a Bauer-féle öntöző- berendezést, az 1983—84-es esztendőben a hatvanmillió forint helyett legfeljebb 20 millió lett volna a veszteségünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Szekeres István, a szövetkezet elnöke. — Háromszor 60 milliméter mesterséges csapadékot tudunk így juttatni a kukoricára és egyéb növényre. Vannak rizikós növényeink, amelyek a népgazdaság számára fontosak, öntözéssel ezek termelését is merjük vállalni. De a kukorica például még normális időjárás esetén is hozhat pluszt mesterséges csapadékpótlással. — További tervek ? — Öntözéssel garantálni szeretnénk búzából hat tonna átlagtermést, kukoricából ki- lenc-tíz tonnát. De a zöldborsó és a különféle vetőmagok is jól meghálálják a plusz vizet. — így a berendezés drágasága ellenére többletbevételhez jut a szövetkezet, ami népgazdasági szempontból csakúgy fontos, mint a tagság részéről, örülünk, még időben éltünk az alkalommal és kihasználtuk a felkínált lehetőséget. Ary Róza Kassán jégkorongoztam, sőt ezt itthon Gyomán is folytattuk a barátokkal a befagyott ligeti holtág — a dög- Körös — jegén. Nyaranta evezek, nap mint nap elcsordogálok az összefolyásig, ötvenhét éve van jogosítványom, s 1933 óta motorozom is. A tizenötödik motoromat nyűvöm. Évente 20—22-szer a nyergébe pattanok, és elgurulok a Mátrába, Parád- sasvárra. Telente pedig elmegyek Zakopánéba síelni. CSAK EGY BAJ VAN! Mindenütt — sok versenyre járok drukkolni — én vagyok a legöregebb. Most is voltam a sportcsarnokban a versenyautó-kiállításon, és egyetlenegy ilyen ősz embert láttam. Oda is mentünk egymáshoz, de mint kiderült, még gyerek . . ' — most múlt hatvanéves. Egyébként spórolós ember vagyok, soha nem kocsmáz- tam, nem cigarettáztam, még kávét sem iszom. Nincs tévém -— csak összevesznék vele. Gyógyszert eddig nem szedtem, remélem, nem is lesz rá szükségem. Csak a fogamat csináltatgattam egy darabig, mert annak idején jéghokis koromban a korong kivitte a felső fogsort a számból. De aztán meguntam a járkálást az orvoshoz. Egyébként is úgy döntöttem, hogy a magam orvosa leszek. Most eszkábáltatok egy Trabant-motorral meghajtott sárkányrepülőt. Jövő nyárra meglesz. Már csak az engedélyeket kell megszerezni. Holnap mit csinálok? Megreggelizem az öregek otthonában — ingyen lehet, mert kicsi a nyugdíjam —, aztán beöltözök és kimegyek gyalog a Siratóba. Egy villany- karóközt futok, egy villany- karóközt sétálok. Megszámolom a tizenkét nyírfát a holtág partján, aztán hazajövök. Ez oda-vissza 12 kilométer. Vacsorára megiszom egy liter tejet és jót fogok aludni. Higgye el nekem, uram, a székely embernél barátságosabb ember nincs a földön. Szeretem az embereket. a vidámságot, a természetet, az egészséget és az életet . .. Hornok Ernő A szerző felvétele Nagy károk származnak a gépek gyakori meghibásodásából, abból, hogy megbízhatóságuk alacsony fokú. Nagy mennyiségű fémet használ föl feleslegesen a kohászat, a termelőeszközök javítására is sok anyagot fecsérelnek el, ami évente sokszor tízmillió rubelbe kerül. Az elavult technika már képtelen hozzájárulni a termeléshez, nem segítő, hanem nyűg, már nem biztosítja a hatékonyság javulását — a fenti idézet az SZKP lapjából, a Pravdából való, de származhatott volna más szocialista ország sajtójából is. Az új ötéves terv kezdeti évében egyetlen szocialista ország sem számíthat arra, hogy a világgazdasági környezetben radikális, kedvező irányú változás következzék be, amely mentesítheti őket az anyaggal való takarékoskodástól, a piacképes, jó minőségű gyártmányok arányának jelentős fokozása alól. Kevesebb minisztérium Érthető, hogy amikor alapvetően vállalati hatáskörbe tartozó feladatok teljesítésén múlik az előrelépés, sokasodnak a „hogyan ?”-nal kapcsolatos kérdések és viták a szakemberek körében, de a közvéleményben is. Hogyan vonható meg a határ — kérdezi a Csehszlovákiában megjelenő Hospodárské Noviny — a központi szervek és a vállalati döntési szféra között? A termelőerők magasabb szintjén a gazdasági döntések erőteljes és általános centralizációja inkább fékezi, mint gyorsítja a termelőerők fejlődését — írja az egyik neves csehszlovák közgazdász, és válaszában kifejti, hogy megoldást aligha kínálnak a szélsőségek. Valóban, a szocialista országok tartózkodnak attól, hogy az irányítás bármelyik oldalát abszolutizálják, a teljes centralizálást, vagy a teljes piaci decentralizálást állítsák szembe egymással, Csehszlovákiában, Bulgáriában vagy a Szovjetunióban a közgazda- sági irodalomban gyakran olvasható a követelmény a tervezés és a gazdaságirányítás színvonalának javításáról, amely egyaránt magába foglalja a központi tervmutatókkal folytatott irányítás és a pénzügyi eszközökkel folytatott ösztönzés módszereinek javítását. A Szovjetunióban ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyidejűleg fogalmazódnak meg elképzelések a túlságosan is bonyolult, rengeteg párhuzamos papírmunkát végző felső gazdaságirányítás átszervezéséről, és a vállalati szféra felelősségének kiterjesztéséről. Gorbacsov főtitkár fejtette ki, hogy korunkban a műszaki felfedezések, egy-egy ágazat fejlődését meghatározó technikai újdonságok rendszerint az iparágak, ágazatok találkozási pontjainál jönnek létre, az adott terület szűk, a kapcsolódó iparágakat mereven elhatároló irányítása tehát nem felel meg a mai követelményeknek. A több tucat minisztérium gyakran csak szűk tárcaérdekeket követ — fogalmazták meg szovjet közgazdászok és mutattak rá azokra az óriási veszteségekre, amelyek a termelő és felhasználó, a mezőgazdaság és az ipar, a kitermelő és a szállító szektorok egymástól elkülönülő felügyeletéből fakadnak. Fokozódó költségérzékenység A túlságosan merev tervezés másik súlyos gondját, a tervalku jelenségét is feltárták, és előremutató szándékkal bírálják a szovjet sajtóban. A Szovjetunióban, más országokhoz hasonlóan a vállalatok elsősorban a már gyártott termékek előállításáért felelnek, mert ezekre vonatkozik a legtöbb terv- és érdekeltségi mutató. Alacsonyabb bázis kialakulására, a tartalékok elrejtésére törekednek a vállalatok, amikor a felsőbb szervekkel a következő évi teljesítmények kitűzéséről folyik a vita, hiszen a terv túlteljesítése ilyen feltételek mellett a legegyszerűbb. Kevésbé érdekeltek abban, hogy meghonosítsák a műszaki fejlődés élvonalához tartozó új technológiát vagy gyártmányt, ezeket az elavult árucikkek, gépek helyébe állítsák, mert ezzel veszélyeztetnék a folyamatosan emelkedő terv teljesítését. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a nem kívánatos jelenségeknek a megszüntetése érdekében finomítják a legtöbb szocialista országban is az irányítás eszközeit. Ezért módosították például az NDK-ban a mezőgazdasági árrendszert, és fokozták a kollektívák, a dolgozók anyagi érdekeltségét. A gazdasági önelszámolás elvével, az érdekeltség követelményével rrem fér össze az, hogy akárcsak az elmúlt évtizedben, most is azonos ütemben, a mezőgazdaságnak juttatott gépek és az energia áremelkedésével lépést tartva emeljék a termelőknek juttatott központi támogatásokat. Ugyanez a megfontolás érvényesült Csehszlovákiában is, amikor erőteljesebben akartak ösztönözni az ipari és kereskedelmi veszteségek felszámolására, a tartalékok mozgósítására. Más szocialista országokhoz hasonlóan Csehszlovákiában is a külgazdasági egyensúly helyreállításának célja még több évre szóló terv központi feladata lesz — ennek a célnak megfelelően módosították a termelői és a nagykereskedelmi árakat, teremtették meg a nagyobb fokú költségérzékenységet. Az agrárgazdálkodásra vonatkozó tervmutatók, vagy a takarmányfelhasználási és az importtervek kidolgozásakor szintén a külgazdasági egyensúly javításának szempontja volt a legfőbb meghatározó. Növekvő önállóság Értelemszerűen a Szovjetunióban is az általános alkalmazás szándékával vezették be és terjesztik ki egyre több ágazatra azt a gazdasági kísérletet, amely a megszokottól eltérő gazdasági eszközökkel vezérli a próbára kiszemelt vállalatokat. Kevesebb tervmutató, szélesebb döntési kör, a vállalati teljesítményhez szorosabban kapcsolódó anyagi érdekeltség — ezek tömören az új rendszer legfontosabb ismérvei. Legfőképpen a termelés minőségi mutatóihoz kötődnek anyagi követelmények az új rendszerben, és -mindamellett a kísérletben szereplő vállalatok élvezik annak előnyét is, hogy eredményeiket a tervhatóságok nem tervesítik. Más szóval, a vállalatok normatív, hosz- szabb időszakra előre kalkulálható követelményekre számíthatnak, és ezekkel gazdálkodhatnak. A kísérlet eddigi eredményei annyira biztatóak, hogy az önálló vállalati elszámolást minden bizonnyal teljesebb körben is érvényre juttatják majd a szovjet vállalatoknál. Ezt a tendenciát erősíti, hogy határozott a szándék az irányítás eltérő szintjei között a döntési jogok hatékonyabb elhatárolására. Ha az alapvető fejlesztési koncepciókban gondolkodó legfelsőbb döntéshozó szervezetek mentesülnek a napi termelési jellegű döntésektől, akkor az egyesülések, a vállalatok is szélesebb jogkörhöz juthatnak majd az őket érintő operatív elhatározásokban. Marton János m . í , ■ ... — Atyát keresi? Abban a ház’ ban lakik, ott az a zöld keríté- WM gfm ses! — tájékoztat egy fiataléraJPfjjjj ll§s mm ItJS bér. Atyának híre van nemcsak Gyomaendrödön, hanem a megyében, sőt az országban is. Atya a gyomaendrődiek kedvence, a fiatalok pajtása, az idősebbek barátja. Atya nyaranta fehér rövid nadrágban és trikóban, sportszerekkel a hátán suhan biciklijén a strandra, vagy a Körös-partra. Atya gyakran felmálházza hétötvenes BMW-jét és elpöfög egy időre a hegyekbe. Atya körül mendemondák keringenek: miből él?, hány éves.— senki sem tudja. Atya egyszerűen csak Atya, mindenki Atyája.
