Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 20. szám

NÉPÚJSÁG 1986, január 24., péntek Búzakorpás diákrúd Reggeli a megyei kórházban Fotó! átok? Margit Iskoláskorom legszebb em­lékei közé tartozik a friss, ropogós sóskifli, amit a nagyszünetben majszoltunk nagy élvezettel. Hasonló jó érzéssel kóstoltam a gyulai­ak januártól gyártott termé­két, a búzakorpás diákru- dat, vagy korpáskiflit. — A megyei kórház die­tetikus vezetője, Sárosi Er­zsébet tavaly keresett meg bennünket — mondja Me­gyeri Károly, a Gyulai Sütő­ipari Vállalat műszaki veze­tője. — Valamelyik orvos­kongresszuson, továbbkép­zésen találkoztak a diétás termékekkel, és szerették volna, ha vállaljuk a búza­korpás diákrúd gyártását. Ha speciális igényeket nem támaszt, új technológiát, környezet-átalakítást nem igényel, termeljük — ígér­tük. Utánajártak a recept­nek, s a Kalocsai Sütőipari Vállalat készséggel rendel­kezésünkre bocsátotta. Az ünnepek idején, december­ben nem kezdtünk a mun­kához, januártól viszont heti három alkalommal éjsza­kánként 1000—1500 búzakor­pás diákrudat sütünk. Ugyanolyan körülmények között állítjuk elő. mint a hétköznapi kiflit, csak az alapanyag-összetétel más. A cégnek különösebb hasznot nem hajt. Nem is ez a lé­nyeg, hanem az étkezési fel- használása. A kórház a rendszeres megrendelőnk, áruljuk két saját boltunk­ban, két áfész-, és három élelmiszer-kisker. boltban Gyulán. Nem csináltunk nagy propagandát neki, mégis vannak vásárlók, akik már keresik. Igaz, drágább a 70 filléres kiflinél, hiszen 1 forint az ára. Az árakat ál­talános szakmai besorolás dönti el, és nem mi. A diák­rúd nemcsak betegeknek való, egészséges gyomor szá­mára is hasznos, ízletes. Gyulán és az ellátási terüle­tünkön forgalmazzuk. Ter­mészetesen szívesen tovább­adjuk a gyártási technológi­át, ha a megye többi sütő­ipari vállalatai és a vevők igénylik. A megyei kórházban dr. Libor János megyei dieteti­kus szakfőorvos és Sárosi Erzsébet a búzakorpás diák­rúd egészségügyi előnyeit magyarázza: — A rostszegény étkezés senkinek nem jó — mondja a főorvos, — ez a kifli pedig gazdag rostanyagtartalmú. Fehérjetartalma több, szén­hidráttartalma pedig keve­sebb a vizes zsemlénél. Az epebántalmakban, cukorbe­tegségben, székrekedésben, érelmeszesedésben szenve­dőknek, és az egészségesek­nek is ajánlható. A megfe­lelő bél- és epeműködéshez kell a rostdús táplálkozás. A búzakorpa előnyeiről gyak­ran hallanak az emberek, a fogyasztása mégsem -terjedt el kellőképpen. Országszer­te találkozunk jó kezdemé­nyezésekkel, különféle die­tetikus készítményekkel, az­Kiflisorakozó után valahogy elcsendesedik körülöttük minden. Igaz, valamivel drágábbak a szo­kásos készítményeknél, s a beteg embernek éppen elég kiadást jelent a rendszeres gyógyszervásárlás. Mégsem lehet belenyugodni, hogy a jó diétás termékekből kicsi a választék, esetleg el is tűnnek a boltokból. — A betegek körében si­kere van a kiflinek — iga­zolja Sárosi Erzsébet —, s még másnap sem kemény, vagy rágós. Kalóriaszegény, lassítja az egyéb tápanyagok felszívódását, úgyhogy aján­lom a fogyókúrázóknak is. Egy kolléganőm hozta a hí­rét, a malomipari vállalat biztosítja a szükséges anya­got a termeléshez, a gyulai cég pedig elkészíti. így ke­rül a finom kifli a betegek­hez, és az egészséges fo­gyasztókhoz ... Bede Zsóka A gyerekek pöttyös kiflinek ismerik KMB-csoport Csorváson fl rend és biztonság őrei A közelmúltban ünnepelték meg országszerte a kör­zeti megbízotti szolgálat és az önkéntes rendőri szervezet megalakulásának 30. évfordulóját. A megyei ünnepségen a csorvási KMB-csoportot is kitüntették. A 47-es főközlekedési út mellett hosszú sárga épület­ben találhatók a körzeti megbízottak Csorváson. A szerényen berendezett irodá­ba lépve rögtön feltűnik, hogy már az egyik falat a közelmúltban kapott elisme­rés díszíti. Az egyenruhába öltözött rendőrök sorra je­lentkeznek kísérőmnél a me­gyei rendőr-főkapitányság il­letékesénél, Moravszki János főhadnagynál. Rövid ismer­kedés után az őszülő hajú csoportvezető, Halupa Antal így emlékezik vissza a kez­detre: — Karhatalmista voltam 1951 és 1954 között. Később kereskedelmi pályára kerül­tem. A családunkban több rendőr is van. Kedvem volt ahhoz, hogy az egyenruhások táborába álljak, ezért 1961- ben Mezőkovácsházán lettem rendőr. Ezután Orosházára kerültem, s később Tótkom­lóson már mint körzeti meg­bízott teljesítettem szolgála­tot. Csorváson 1967 óta lá­tom el a közbiztonsági, igaz­gatásrendészeti és egyéb rendőri teendőket. Kezdet­ben nem volt könnyű dol­gunk. Csorvást a nehéz köz- biztonsági területek között emlegették. Ma már lényeges javulás tapasztalható, külö­nösen az utóbbi 5 évben szi­lárdult meg itt a közrend és az állampolgári fegyelem. Munkánkat a helyi párt-, tanácsi és gazdasági vezetők­kel együttműködve tudjuk csak ellátni. Ha valami gond, probléma adódik, nyugodtan fordulhatunk a helyi vezetés­hez. Az eltelt csaknem két évtizedben megismertem a település szinte valamennyi lakóját, kölcsönös bizalom­mal fordulunk egymáshoz az ügyes-bajos dolgok intézése­kor. Sikerült olyan erős tár­sadalmi segítőkre találnunk, akik mindenkor támogatnak a feladatok ellátásában. Je­lenleg Csorváson 24 tagú, míg a hozzánk tartozó szom­szédos Gerendáson 17 tagú önkéntes rendőri csoport működik. Ebben az évben nyugdíjba vonulok. Remé­lem, olyan utód veszi át a csoport vezetését, aki to­vábbra is vigyáz arra, hogy nyugodtan alhassanak a csorvási emberek. Ha több lesz majd a szabad időm, folytatom otthon a kertész­kedést és jut idő az unokák­ra is. Veres Lajos rendőr főtörzs­őrmester 10 esztendeje került Csorvásra: — Szerencsére azóta sokat változott itt a helyzet — mondja. — Sikerült megszi­lárdítani a közbiztonsági helyzetet, a törvény adta le­hetőségek között. Amikor idekerültem nagyon elhanya­golt volt az önkéntes rendőri szervezet. Ma már, úgy vé­lem, társadalmi segítőink nélkül nem tudnánk megfe­lelni a követelményeknek. Fontos feladatunknak tart­juk a megelőzést. Az évek során jelentősen javultak a munkafeltételek. Ma már járőrkocsi és rádió segíti te­vékenységünket. Kevés sza­bad időmben legszívesebben a kiskertben, s a háziálla­tok körül dolgozgatok. Gulácsi Péter rendőr őr­mester a legfiatalabb a há­rom körzeti megbízott közül. 1980 decemberében öltötte magára az egyenruhát, s 1984 júniusa óta teljesít szolgálatot Gerendáson. — Az elődömtől jól kiépí­tett önkéntes rendőri csopor­tot örököltem. Jómagam még fiatal vagyok ezen a munka- területen, jelenleg iskolába járok. Ebben az évben, júni­usban fejezem be tanulmá­nyaimat. így bizony nagyon kevés szabad időm marad. A közelmúltban újították fel Gerendáson a körzeti megbí­zotti irodát és lakást, amely­be a családommal költöz­tem. * ** A csorvási KMB-csoport eredményes munkájának is köszönhető, hogy sikerült felderíteni a nagyközségben a közelmúltban egy 16 millió forintos sikkasztást. Legutóbb lopást derítettek fel a rend­őrök. Valamennyi területen, így a megelőzésben, a közle­kedési feladatok ellátásában, az igazgatásrendészeti mun­kában a legjobbak közé tar­toznak a megyében. Igazi kö­zösséget alkotnak. Az idén adják át az új kétlakásos KMB-irodát Csor­váson. Ezzel lényegesen ja­vulnak munka- és életfelté­teleik. Szabad idejükben ezentúl is őrködnek a köz­renden és közbiztonságon. Méltó helyére került a múlt­kori elismerés. V. L. Új típusú Mofém-csaptelepek Üj típusú csaptelepek gyártását kezdi meg az idén a Mosonmagyaróvári Fém­szerelvénygyár. Közös jel­lemzőjük a hosszú élettar­tam, a megbízható műkö­dés, a víz- és energiataka­rékosság, s nem utolsósor­ban az, hogy szépek. Ilyen gyártmányok a termosztátos csaptelep, s ennek zuhany­zóba szerelhető, valamint orvosi célokra alkalmazható változatai. Prototípusaik már elkészültek, a 300 csaptelep­ből álló úgynevezett null­szériát az első fél évben ál­lítják elő. Az év végéig to­vábbi 2500 gyártását terve- viz, többségében egészség- ügyi célokra. Ezekkel az ed­dig importált orvosi csapo­kat tudják helyettesíteni a • hazai felhasználók. Tovább bővül az idén a tavalyi BNV-n nagydíjat nyert Mo- mix elnevezésű egykaros csaptelep-család is. MflVirat Kérlek szépen, tudod, hogy én utazós dolgozó vagyok. Bejáró — Gyoméról Csa­bára. Kora reggel indul a vonat. Igen, a MÁV segítségével jutok el megyeszékhely­beli kenyéradóimhoz. Elmondhatom, hogy e tényre büszke vagyok. Persze, te ezt nem értheted! Neked van kocsid, vonatot is csak akkor látsz, ha leeresztik a fényso­rompó félsorompóját. Jó neked! De ne­kem jobb! A nosztalgia divatba jött az utóbbi évek­ben. A régi idők utáni vágy be, pók háló­zott bennünket. Ez alól még a MÁV sem kivétel. Tudod, kérlek, ez a korai „hatti­zenkettes” járgány is nosztalgiavonat. Ré­gi, sőt ősi fajta, amolyan békeidőbeli. Ez­zel jutnak el az ingázók munkahelyeikre. Eleinte — nyáron — még tetszett is a dolog, különösen akkor, amikor a sajtóból értesültem, hogy a vésztői állomáson mu­zeális értékű járműként egy ilyen moto­ros kocsit állítottak emlékműként talap­zatra. Mifelénk pedig még ez a csühös vég­zi a munka dandárját... Aztán jött az ősz, majd a tél, mi is gaz­dagabb tapasztalatokra tettünk szert, s vártuk az új idők új vonatát. No, hogy el tudd képzelni! E jármű alakját tekintve magas építésű, áramvonalas, a vadnyugati filmekben ilyen típusú „készülékeket” ér­nek utol göthös lovaikon a gálád indiánok. Kíváncsi vagy a belsejére is? Az ülések még e rövidnek nevezhető távon is ké­nyelmetlenek; a háttámla és az ülőke mil- liméterpontosan derékszögben zárja egy­mást. Az ajtók és ablakok nagy része nem illeszkedik a keretébe — „hála” az idő vasfogajnak. Pedig nyári melegben sem érdemes kitárni a nyílászárókat, mert az üzemanyag elégetéséből származó kormos füst végigsimogatja hol a vagonok egyik, hol a másik oldalát, s bármit teszel, frá­nya mód utat talál az orrod alá is. Télen fordul a kocka. A fűtés rendkívül egyszerű megoldása — egy vaskályha áll középütt — lehetővé teszi, a kabát, sapka, kesztyű le- és fölvétel időt rabló tevékeny­ségének nélkülözését. A hőfok ugyanis nagyban függ a huzatos szelektől és talán az energiaracionalizálási program hatéko­nyabb végrehajtásától. Legfrissebb újévi élményem még elme­sélem, mielőtt kedvet kapsz az utazáshoz. Tudod, olvasó ember lévén, kihasználom az utazás idejét szellemi emelkedésem foko­zására — ahelyett, hogy a szelíd megyei síkság apró változásának rezdüléseit fi­gyelném, az egyre koszosabb, sárgásbarna színben pompázó fénynyelő ablaküvegeken keresztül. A nap azonban manapság ké­sőbb kel, mint mi. E végből némi fény szükségeltetik a rázkódástól amúgy is in­kább szemgolyó-tornásztatásnak nevezhető betüfaláshoz. Tegnap még égtek az egyik oldalon a villanykörték. Természetesen én a másik oldalon leltem csak ülőhelyre (melyet mielőtt ráülsz, három darab pa­pír zsebkendő felhasználásával lehet úgy­mond tisztává varázsolni). Vártam a jegy­lyukasztó embert, aki csak akkor hajlandó az utast üdvözölni — mély elismerés a gyér kivételnek —, ha a bérletét felmutató beleköszön a szájába... Az egyenöltönyös röviden válaszol kérésemre — „nem le­het” —, s odábbállt lyukasztópisztolyát csattogtatva. Tegnap és ma, képzeld el, már sehol sem égett a villany, sötét homály borult a ki tudja milyen kedvvel munkahelyre, isko­lába induló utasok fejére. A kalauz sem lyukasztott __ K ét napja nem olvasok, csak ülök, s me­redek a sötétségbe, és a MÁV-ra gondo­lok. A valahol hallott MÁV-i jogszabály jut eszembe, melynek értelmében a hiá­nyosnak nevezhető gondoskodás esetén a MÁV-tól nem követelhetem menetjegyem, bérletem árának csekély mérvű megtérí­tését, nem panaszkodhatom a kalauznak, mert nem ő az illetékes... Viszont ha va­lami nem tetszik — nincs villany vagy meleg, esetleg ülőhely híján végigállom az utat, vagy netán nem tudom megmosni az utazástól feketéllő kezem a mosdóban (víz nincs) stb. —, jogomban áll megszakítani az utazást, azaz, akár félúton leszállhatok a vonatról... ha ki tudom nyitni a vagon beragadt, koszos, kilincstelen ajtaját Hornok Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents