Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

1986. január 22., szerda

Szarvas, Óvónőképző Intézet

Ahol a tudományos munka a gyakorlatot szolgálja

Sok felsőoktatási intézményt ismer e sorok írója, de olyan otthonias meleget, kedvességet és meghittséget sugárzót, mint a Szarvasi Óvónőképző Intézet, másutt még nem látott. Feltehetően, az intézmény vezetése és oktatói nem véletlenül teremtették meg ezt az esztétikailag élményt, hangulatában oldottságot kiváltó környezetet. Feltehetően úgy okoskodtak — ahogyan azt az óvodapedagógiában mindig is komolyan vették —, hogy a környezet legalább annyira nevel, mint a szó. a tett, az

emberi példa. Csakhogy ravaszabbul, mert észrevétlenül formál, vonz, vagy taszít.

Mindezt azért jeleztem elöljáróban, mert olyan intézmény tudományos és oktató tevékenységéről lesz szó, ahol a vizuális nevelés olyan tantárgy, amely kilép a tankönyvekből, s átfonja az egész környezetet. De nemcsak e tantárgy közvetlen „megtérülése” jellemzi az intézmény munkáját, hanem a tudományos tevékenység egésze szolgálja, áttételek nélkül a képzést, a gyakorlatot.

Van, amikor közös munkára van szükség...

... s van, amikor a magányos elmélyedésre

Fotó: Gál Edit

Az óvónőképző intézet igazgatója, dr. Daróczi Erzsébet a kutatótevékenység felvázolását egészen az alapoknál kezdi.

— Az óvónő-, tanító-, tanárképző főiskolák és egyetemek nem fő feladatú kutatóhelyek, hanem elsősorban képző intézmények. Az itt alkalmazott oktatóknak fő feladata az oktatás. Ugyanakkor a felsőoktatás egészére érvényes, hogy minden oktató munkaköri kötelessége a kutatótevékenység. Nálunk az oktatók heti kötelező óraterhelése nincs előírva. Az óvónőképzőkben átlag 12—14 a heti óraszám. A fönnmaradó időben kell ellátni az intézeti oktatóképző feladattal járó munkát, meg a kutatást. Ugyanakkor egy alkotónapot legalább mindenki számára biztosítunk hetenként.

— A kutatási feladatokat természetesen irányítják ...

— Az intézetnek van egy öt évre szóló kutatási terve, amely az országos kutatási főirányokhoz kapcsolódik. Az elmúlt tervidőszakban a 6. kutatási főirányhoz kapcsolódtunk, amely a közoktatás és felsőoktatás fejlesztését foglalta magába többek között. Az idei évtől folytatjuk a képzésre vonatkozó kutatásainkat. Azok a kollegák viszont, akiknek tudományága kevésbé kapcsolódik az óvodapédagógiá- hoz, azok a megyei helytörténeti, munkásmozgalmi kutatásokhoz kapcsolódnak.

— Nem. lehet könnyű a 252 nappali tagozatos hallgató és a 624 levelező hallgató mellett e feladatoknak is megfelelni. S ugyanakkor több újdonság bevezetésére, kipróbálására vállalkozni a képzésben.

— A kettő összefügg. Hiszen oktatógárdánk részt vett az óvodapedagógusok képzésébe bevezetett új tanterv kimunkálásában, most pedig a gondozásában. Ez állandó megújulást igényel oktatógárdánktól. Hiszen az oktatónak is át kellett állnia a képzésben meghonosított komplex szemléletre és gyakorlatra. S valóban, nálunk nincs hiány vállalkozó kedvben. Még 1972-ben — az országban elsőként —. itt indítottuk el az orosz nyelvi szakkollégiumot. A résztvevők 6 hetet töltenek el még az első évben Odesszában. az egyetemen. A közlekedési szakreferensképzésünk is komoly elismerést vívott ki magának.

A Népművelési Intézettel közösen indult a néptáncgyermektánc szakkollégiumunk. amelyet kibővítettünk 1984-ben egy bentlakásos tanfolyammal az óvónők, tanítók és napközis nevelők számára. A bábjáték is szakkollégiumi rendszerben működik, s ugyancsak a Népművelési Intézetben folyik a vizsgáztatás.

A legújabb kísérlet lényegének fölvázolásában az intézet igazgatóhelyettese, Szakács Mihályné dr. is részt vett. E kísérlet, amely a Jászberényi Tanítóképző Intézettel közösen folyik, már végzősökkel is dicsekedhet. Idén 24-en szerezhették meg — a tanítóképzőben továbbtanulással járó — „konvertibilis” diplomát. Ezek a fiatalok óvónői diplomát kapnak, s a tanítóképzős tanulmányaikhoz speciális alapokat. Emellett a napköziben folyó neveléshez is szakképzést kapnak. A végzettekről igen jó visszajelzések érkeztek a képző intézményekhez. Sajátos felkészítésük alapján ott találtak igazán magukra, ahol a gyerekekkel való bánni tudásban kell jeleskedni. (De hol nem kellene?)

Az intézetben 36 oktató, 24 óvónő és 4 tanító dolgozik. Ez utóbbiak többsége már az integrált oktatásban vett

részt. S vállalkoztak arra is, hogy tanítványaikkal az anyanyelv alapjait az intenzív anyanyelvi és irodalmi kommunikációs program alapján sajátíttatják el.

Az igazgatónő — a tanítói szakkollégiumról mondottak közben — igen érdekes ösz- szefüggésekre világított rá.

— Mi azt szeretnénk, hogy az óvónői diploma ne ugródeszka ' legyen a tanítóképzéshez. Az lenne a nagy álom, s az ideális, ha olyan pedagógusokat képeznénk, akik a 3-tól 10 éves korosztály nevelésével-oktatásával foglalkozhatnának. Így — s ezt a beválásvizsgálatok is feltehetően megerősítik — csökkenne az óvoda és iskola közötti átmenet okozta törés.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekekhez való viszony a kapcsolatteremtés és -tartás, az alkalmazkodás ezeknél a pedagógusoknál lényegesen eredményesebb. Ez a fajta képzés az egész napos iskola felé tendál. A mienk iskolaotthonos rendszerű, de ehhez kitűnő körülmények kellenek, amit nem kis anyagi áldozatok alapján teremtettünk meg. s a gyakorló óvoda adta lehetőségeket is kihasználjuk.

— Nem tudom magamban tartani a hallottak alapján előbukkanó ötletem: mi lenne, ha az elnéptelenedő kis települések óvodáit is felhasználva építenék ki az iskolaotthonos rendszert?

— Az ötlet érdekes, csak éppen ehhez szemléletváltozásra is szükség lenne, meg a merev pedagógushierarchia oldódására. Az viszont tény, hogy a szakmai köztudatban legalább pozitív képként él az integrációs kísérlet. De ez még nem elég.

— A kutatással foglalkozók örök gondja a publikálás.

Milyen lehetőségei vannak az intézet oktatóinak?

— A következő publikációs

lehetőségeink vannak: tankönyvek, jegyzetek, segédanyagok, tantervek, programok. óvodai segédletek. De ide tartoznak az önálló szakmai kötetek, a tanulmányok a pedagógiai, pszichológiai szakfolyóiratokban. Vannak belső használatú kézirataink, amelyekben a legkorszerűbb ismereteket juttatjuk el a hallgatókhoz. Egyébként szorgalmazzuk a tudományos fokozatok megszerzését is. Jelenleg 14 oktatónk szerezte meg a doktori fokozatot, s ezenkívül már ketten beadták dolgozatukat. Mindezért nálunk csak erkölcsi elismerés jár.

Néhány konkrét cím a publikálási lehetőségekhez. Mi gondozzuk az óvónők modern kiskönyvtárát, sőt, a terjesztést is mi oldjuk meg. Alkalmanként 17 ezer példányban jelenik meg ez a sorozat. 1962-ben indult a Magyarországi óvónőképző intézetek tudományos közleményei című sorozat, amely ugyancsak kapcsolódik intézményünkhöz. Most a tanítóképző intézetekkel együtt egy új, közös sorozat megjelentetését tervezzük. De jó publikálási lehetőséget jelent a tudományos ülésszakaink előadásainak megjelentetése is. És ott vannak az országos szakfolyóiratok.

— És a megyei pedagógiai kiadványok . ..

— Igen, már kaptunk felkérést a közreműködésre.

* * *

Mint e beszélgetésből is kiderülhetett, az óvónőképző intézetben senki sem ülhet a babérjain. Hiszen — s még nem is szóltunk a továbbképzések rendszeréről — az oktatómunka mellett Olyan kutatási feladatokat látnak el, amelyek közvetlenül kihatnak a képzés minőségére. Tehát gyorsan, a társadalom által megszabott igényekhez igazodóan kell a képzés alapjait tudományos igénnyel megteremteni. Az igazgatónő erről tömören csak ennyit mondott: „Ezt nálunk a kollégák érdeklődésből és lelkiismeretből teszik.”

B. Sajti Emese

Egv délután a békéscsabai MÁV leánykollégiumban