Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-21 / 17. szám

1986. január 21., kedd Sevardnadze a Koreai NDK-ban A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságban hivata­los, baráti látogatáson tar­tózkodó Eduard Sevardnad­ze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter hétfőn Phen- janban megbeszélést tartott Kim Jong Nammal, a Ko­reai Munkapárt KB PB tag­jával, miniszterelnök-helyet­tessel, külügyminiszterrel. A testvéri barátság és a kölcsönös megértés légköré­ben lezajlott megbeszélésen a szovjet—koreai kapcsolatok kérdéseinek széles körét vizs­gálták meg és megvitattak több, kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémát. A szovjet diplomácia veze­tője a japán fővárosból érke­zett Phenjanba. Dél-Jemen Közlemény egy PB-ülésröl Dél-Jemenben a Jemeni Szocialista Pártnak (JSZP) Ali Nasszer Mohammed el­nökkel szemben álló kollek­tív vezetése ura a helyzet­nek és az országban fokoza­tosan normalizálódik az élet — tudatja az a közlemény, amelyet a JSZP KB Politi­kai Bizottsága üléséről adtak ki, és amelyet a rádión át ismertettek. A közleményből nem vi- láglik ki, hogy a párt Politi­kai Bizottsága mikor és hol tartott ülést, és milyen ösz- szetételben. A rádió műsorát a KUNÁ kuvaiti hírügynök­ség értesülése szerint a fő­városhoz közel fekvő La- hadzs kormányzóság adója sugározza a hivatalos rádió szokásos hullámhosszán. Az ádeni adó épülete megsérült a harcokban. A Politikai Bizottság kö­szönetét fejezte ki a Jemeni Arab Köztársaság elnökének, Ali Abdullah Szálehnek „a testvéri támogatásért”, Há-' fez Asszad szíriai elnöknek a külső beavatkozást eluta­sító magatartásáért és a pa­lesztin mozgalomnak, mert kész közreműködni a válság orvoslásában. A testület kö­szönetét mondott minden olyan államnak — a Szov­jetuniónak, Etiópiának és más szocialista országoknak —, amelyek sajnálkozásukat fejezték ki a tragikus ese­mények miatt. A rádió számos, az élet normalizálódását elősegítő intézkedést ismertetett, így a víz- és elektromosenergia­szolgáltatás, a távközlés és az élelmiszer-ellátás helyre- állításáról. Intézkedéseket tesznek a még Dél-Jemenben tartózkodó külföldiek bizton­ságának és testi épségének szavatolására. A Lahadzsból sugárzó rá­dió hétfőn reggeli adásában megerősítette, hogy Abdul Fattah Iszmail életben van. Iszmailról, az Ali Nasszer Mohammeddel szemben álló erők egyik vezetőjéről ko­rábban olyan jelentés érke­zett, hogy kivégezték. A magyar Külügyminisz­térium legutóbbi közlése sze­rint valamennyi, Dél-Jemen­ben tartózkodó magyar ál­lampolgár jól van, egészsé­ges. i Kambodzsai hazatérők 1985-ben 5227 volt ellen­forradalmár szakított tevé^ kenységével, s élve a népi kormány amnesztiájával, ha­zatért Kambodzsába. Ezzel a Pol Pot-rezsim megdönté­se óta hazatértek száma 28 941-re emelkedett. Az illetékes kambodzsai bizottság jelentéséből az is kitűnik, hogy tavaly egy hí­ján kettőezerrel több sze­mély tért haza, mint 1984- ben. Az 1985-ben hazajöt­tek közül 3261 ember azelőtt Pol Pót fegyveresei között szolgált; 1966 pedig Sziha- nuk, illetve Son Sann egy­ségeiben. 2887 ellenforradal­már fegyverével együtt je­lentkezett a népi hatóságok­nál. Előfordult, hogy a khmer reakció hadseregének egész alegységei hagytak fel a szembenállással. Az amnesztiát igénybe ve­vők hetven százaléka Kam­bodzsában maradt családtag­jai hívására tért haza. So­kukat az is motiválta, hogy belátták: hazájuk érdekeit és saját boldogulásukat is csak otthon, az újjászülető Kambodzsában érvényesít­hetik. Sokan arról számoltak be — különösen azok, akik Pol Pót táboraiban éltek —, hogy a menekülttáborban el­viselhetetlen sorsuk volt. Növekvő hatással van rájuk a népi Kambodzsa társadal­mi-gazdasági fejlődése, s a tavalyi év elején elszenve­dett katonai vereségek lát­tán azt is megértették: Kam­bodzsában nem számíthatnak népi támogatásra, harcuk értelmetlen. (1985 elején a kambodzsai népi fegyveres erők és a vietnami önkénte­sek az ellenforradalmárok összes állandó hadi bázisát felszámolták az országban.) A népi kormány amnesztia- rendelete nemcsak büntet­lenséget biztosít — múlt­juktól függetlenül — a haza­térőknek, hanem megadja a szükséges anyagi-jogi segít­séget életük újrakezdéséhez. Soha többé nem megyek az Ararátra Bárkát keres az űrhajós A bibliai legenda szerint Noé isteni sugallatra külön­böző állatokat és tárgyakat rakott a bárkájára, néhány ember kíséretében hajóra szállt, és várta az előre be­jelentett, az emberiség létét veszélyeztető katasztrófális vízözönt. Noé és bárkája megmentette az emberiséget a kihalástól. A legenda sze­rint a vízözön Kis-Ázsiában és a Közel-Kelet területén kezdődött, majd kiterjedt az egész Földre. Noé bárkája fennakadt egy hegyen, uta­sai itt várták meg, míg a felbőszült hullámok le nem csillapodnak, s a víz vissza­húzódik medrébe vagy a tengerbe. A világkatasztrófa történetét nemcsak a Biblia őrizte meg, hanem szó esik róla a muzülmán és egyéb vallásokban is. így hangzik tehát az em­beriség megmentéséről szóló legenda, az. viszont máig is kiderítetlen — bár állítólag történelmileg bizonyított a szóban forgó világpusztulás —, hogy hol, melyik hegyen akadt fel a bárka, hói kezd­te el Noé kiépíteni a víz­özön utáni új világot. Számos kutató, régész, történész, kalandor kutatott évekig Noé bárkájának ma­radványai után — hasztala­nul. Néhány évvel ezelőtt a kutatók névsorára került a híres amerikai űrutas, James Irwin, a Hold meghódítói­nak egyike is. Kutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy A stockhoimi finis A svéd fővárosban újabb fordulójához érkezett a kon­ferencia, amely szerves és fontos része az európai biz­tonsági ési együttműködési folyamatnak. A helsinki dön­tés jegyében további érte­kezleteken kell tevékenyked­ni a finn fővárosban har­mincöt ország (harminc- három európai állam, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada) képviselői által aláírt történelmi jelentőségű okmány elveinek valóravál- tásáért. összesen hét ilyen jellegű tanácskozásra került sor (egyebek között Buda­pesten az Európai Kulturális Fórumra), de feladatánál fogva alighanem a stock­holmi a legfontosabb. Ez az értekezlet 1984 ja­nuárjában kezdődött, azaz pontosan két esztendeje. A most finiséhez érkezett első rész témája a katonai ter­mészetű bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedések ki­dolgozása. Ez siker esetén el­vezethet a második részhez, ami már konkrét leszerelési tennivalókkal foglalkozhat.. Mit jelent ez a gyakorlat­ban? Azt, hogy 1986 őszén az osztrák fővárosban összeül az európai biztonsági és együttműködési folyamatban eddig megtett utat értékelő újabb tanácskozás, s ha a stockholmi értekezlet részt­vevői ennek a fórumnak si­kerről számolhatnak be, ak­kor — és csak akkor — meg­kezdődhet a svéd fővárosban a második szakasz. Mi kell ahhoz, hogy ez így legyen? Nos, a genfi csúcs- találkozó után erre viszony­lag könnyű válaszolnunk: az kell hozzá, hogy a nyugatiak is maradéktalanul maguké­vá tegyék a szovjet—ameri­kai csúcs ezzel kapcsolatos döntését. Ezt a döntést Mi­hail Gorbacsov, legutóbbi, óriási horderejű javaslatai­nak ismertetésekor így fo­galmazta meg: ..eldöntöttük, hogy meggyorsítjuk a tár­gyalásokat, s ez a megálla­podás nem maradhat puszta szó”. A stockholmi tárgyalá­sokra ugyanebben a beszé­dében külön visszatért az SZKP főtitkára; „e fórum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásának, és a nyílt háborús készülődésnek, akár a szárazföldön, akár a tengereken, vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakul­tak ... Eljött az ideje an­nak, hogy hatékonyan hozzá­fogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák kibogozásához”. És, mint ahogy a főtitkár fogalmazott, ennek nemcsak az ideje jött el, hanem — Genf után — a lehetősége is. Sorskérdés, hogy ne menjen veszendőbe ez a lehetőség. Harmat Endre AKNDK felfüggeszti a tárgyalásokat Dél-Koreával A KNDK hétfőn bejelen­tette, hogy a Team Spirit fe­dőnevű, közös amerikai—dél­koreai hadgyakorlat idejére felfüggeszti a párbeszédet Dél-Koreával. Tokiói érte­sülések szerint a KNDK kor­mánya nyilatkozatában mu­tatott rá arra, hogy az állí­tólagos északi fenyegetés ürügyén, ám nyilvánvalóan provokatív célzattal meg­rendezésre kerülő hadgya­korlat teljes mértékben alá­ássa a Phenjan és Szöul kö­zötti párbeszéd folytatásához szükséges légkört. A had­gyakorlat megrendezése ily módon jelentősen visszaveti a Korea északi és déli része közötti közeledés folyamatát, hiszen az elkövetkező hetek­re mind a gazdasági együtt­működés, mind a családegye­sítések terén, továbbá a par­lamenti kapcsolatok előmoz­dítása érdekében tárgyalási fordulókat irányoztak elő. Emlékezetese hogy a KNDK már hetekkel ezelőtt jelezte, hogy a több, mint 200 ezer főt és a legkorszerűbb fegy­verzetet felvonultató had­gyakorlat megtartása esetén nem hajlandó a Korea északi és déli része közötti közele­dést célzó párbeszéd folyta­tására. Egyidejűleg felszólí­totta Dél-Koreát arra, hogy álljon el a „Team Spirit” megrendezésétől, a maga ré­széről pedig bejelentette, hogy a Koreai-félszigeten ki­alakult feszültség enyhíté­sének előmozdítása érdeké­ben februártól nem rendez hadgyakorlatokat. Valótlannak bizonyultak azok az értesülések, hogy Dél-Korea fontolóra vette a „Team Spirit” elhalasztását: a múlt hét végén ugyanis Washingtonban és Szöulban egyidejűleg bejelentették, hogy a távol-keleti térség legnagyobb hadgyakorlatát az eredeti tervek szerint február 1-től megrendezik, igaz, azt is közölték, hogy a hadgyakorlatot mintegy két héttel lerövidítik, s a „Team Spirit” nem három, hanem két és fél hónapig tart majd. A washingtoni és a szöuli döntés nem elégítette ki a KNDK-t. amely ezt követő­en határozta el a párbeszéd felfüggesztését. A phenjani kormány nyilatkozatában ugyanakkor utalt arra, hogy a „Team Spirit” ’után — amint ezt a légkör lehetővé teszi — hajlandó a Dél-Ko­reával való párbeszéd fel­újítására. Noé bárkájának maradvá­nyait Észak-Anatóliában kell keresni, mert feltétele­zése szerint az Ararát-hegy- ségben kellett fennakadnia a szóban forgó hajónak. Támogatást kapott kuta­tásaihoz, és néhány évvel ezelőtt az Ararátra ment ku­tatni a legendabeli igazság után. Irwin az Apolló 15 le­génységének volt a tagja, 1971-ben járt a Holdon, majd néhány évvel ezelőtt meg­kezdte Törökország legma­gasabb helységén, az 5165 méter magas Araráton a ku­tatásait. Eddig négy alka­lommal mászott fei a csúcs­ra ... hasztalanul. Utolsó alkalommal múlt év augusztusában járt az Araráton. A harminc fős ex­pedíció egyik tagja azonban megbetegedett, és emiatt vissza kellett térnie Ankará­ba ... Ismét dolgavégezetle- nül. . Bár még mindig meggyő­ződése, hogy Noé bárkájá­nak maradványait az Arará­ton (vagy ahogyan a törökök nevezik: Ari jen) kell keres­ni, a negyedik eredményte­len kísérlet után rezignál- tan tért vissza Ankarába, és a hatalmas erőfeszítésekbe belefáradt, 55 éves kutató kijelentette az újságíróknak: „Soha többé nem fogok gya­log menni az Ararátra, ez túl fárasztó, és túl sok idő­be telik. Ha viszont erre a nehezen megközelíthető hegyre repülőgéppel is fel­mehetnék, lehet, hogy ismét megpróbálnám.” Így ezt a legendát is, mint a világ annyi más legendá­ját, továbbra is titok övezi. Vajon Irwin, vagy más va­laki megpróbál-e ismét fel­jutni az Ararátra? Az idő majd válaszol a kérdésre. Addig a Noé bárkájáról szó­ló mese továbbra is az ősi vallási könyvek lapján és a legendában él tovább. Tadija Gavrilovic (Megjelent a Magyar Szó­ban) Havasi Ferenc megbeszélései az OKP vezetőivel Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára. aki pártküldöttség élén tartózkodik Olaszországban, hétfőn az Olasz Kommunis­ta Párt székházában megbe­széléseket folytatott Gian- carlo Pajettával, az OKP KB külügyi titkárával. Az elvtársi légkörű találkozón eszmecserét folytattak a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiről, különleges fi­gyelmet szentelve a leszere­lés kérdésének, a béke és az enyhülési folyamat megerő­sítésének. Áttekintették a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetét, az MSZMP és az OKP kö­zötti kapcsolatokat, valamint a két párt előtt álló felada­tokat. A megbeszélések után Ha­vasi Ferencet fogadta Ales­sandro Natta, az OKP főtit­kára. Bruno Kreisky 75 éves Bruno Kreisky, volt oszt­rák külügyminiszter és kancellár, a háború utáni Európa, az enyhülési politi­ka egyik legismertebb alak­ja január 22-én 75 éves. A páratlan életút a monarchia zsidó nagypolgárságától a szociáldemokrácián át veze­tett az utóbbi évtizedekig, amikor Kreisky a palesztin ügy védelmezőjeként, az igazságos közel-keleti ren­dezés harcosaként kerül mindmáig a világsajtó cím­oldalaira. Kreisky már középiskolás­ként bekapcsolódott az oszt­rák szocialisták (akkor for­radalmi) mozgalmaiba. Or­szága náci megszállását kö­vetően, 1938-ban rövid fog­ság után Svédországba emig­rálhatott, ahonnan csak 1949-ben tért vissza — a svéd szociáldemokrácia pél­dáját magáévá téve — Bécs- be. Külügyi pályáján 1953- tól már államtitkár volt, e minőségében fontos résztve­vője az osztrák államszerző­dés előkészítésének. 1959— 66 között külügyminiszter, 1970-től 1983-ig kancellár­ként állt a kormány élén, három választáson segítette abszolút többségre a szocia­lista pártot. Amikor az SPÖ a legutób­bi, 1983-as szavazáson el­vesztette abszolút többségét, a pártelnök-kancellár vissza" vonult. Előzőleg még ő ké­szítette elő a jelenlegi kor­mánykoalíciót, az SPÖ együttműködését a szélső­jobbról indult Szabadság Párttal. Bruno Kreisky a legutóbbi években is jelen­tős befolyást gyakorol az osztrák politikára, minde­nekelőtt saját pártjában, ahol utódlását, a máig hiva­talban lévő kormányt is még ő készítette elő. Időközbeni súlyos betegségen veseátülte­téssel sikerült úrrá lenni, így az idős politikus válto­zatlanul igen tevékeny: vi­lágszerte utazik, tárgyal, közvetít — elsősorban a kö­zel-keleti kérdésekben, ame­lyekhez különös érdeklődés, sikerek és kudarcok fűzik. Az elsők között volt Nyu- gat-Európában, akik figyel­meztettek : Izrael egyoldalú támogatása, az igazságos ügyükért harcoló paleszti­nok, s a mögöttük álló arab országok elhanyagolása a legsúlyosabb gazdasági és politikai veszélyeket hozhat­ja a Nyugatra. Kreisky a Szocialista Internacionálé küldöttségeinek élén gyak­ran járt a térségben, a mér­sékletet, a tárgyalásokat szorgalmazva. Tevékenysé­gével, s az izraeli politika nyílt, kemény bírálatával gyakran kerül súlyos ellen­tétekbe az ottani vezető kö­rökkel, köztük a munka­párttal, amely ugyancsak a Szocialista Internacionálé tagja. Legutóbb azzal tette ki magát heves támadások­nak, hogy kijelentette: osto­baság minden terrorista me­rénylet mögött „Líbia ke­zét” keresni, Kadhafi, líbiai vezető esetében is (akivel Kreisky többször találko­zott) a tárgyalás, a megértés a célravezető, nem az „elát- kozás”. Bruno Kreisky ugyancsak az elsők között ismerte fel Nyugaton, hogy a Szovjet­unió. a szocialista országok vonatkozásában is a más társadalmi rendszerek meg­értése, a közeledés, a lehet­séges mértékű együttműkö­dés a követendő út a hideg­háború helyett — anélkül, hogy bármelyik fél elvi en­gedményeket tenne. E vo­natkozásban úttörő szerepe volt abban, hogy a hetvenes évektől, a kölcsönös felső szintű találkozók, tárgyalá­sok segítségével is, kialakult Ausztria és Magyarország között az a mind sokrétűbb gazdasági, kulturális, majd politikai együttműködés, amelyet ma a békés egymás mellett élés egyfajta modell­jeként tartanak számon Eu­rópában. Bruno Kreisky, aki egyéb­ként többkötetes emlékira­tain is dolgozik, a jelek sze­rint mindaddig dinamikusan aktív lesz a politikában, amíg azt egészsége megen­gedi. Az idős államférfit az sem tartja vissza, hogy az utóbbi években az osztrák politikába való aprólékos beleszólásával maga tépázta meg némileg nimbuszát. Hetlai András Vasúti összeköttetés a La Manche-csatorna alatt Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök és Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök hétfőn Lilié­ben aláírták a francia—brit megállapodást a La Manche- csatornát átszelő vasúti alagút közös megépítéséről. Az aláírás ünnepélyes aktu­sán jelen volt a két külügy­miniszter — Roland Dumas és Sir Geoffrey Howe —, va­lamint Laurent Fabius fran­cia kormányfő és Pierre Mauroy, Lille polgármeste­re, Fabius elődje a minisz­terelnöki poszton. Mitterrand és Thatcher a városházi sajtóértekezleten bejelentette, hogy a négy vizsgált terv közül azért vá­lasztották a dupla vasúti alagút tervét, mert ez volt a legjobban dokumentált, a legkevesebb technikai prob­lémát felvető és a legolcsóbb változat, amely minden bi­zonnyal hozzájut majd a szükséges anyagi források­hoz is. A két állam ugyanis nem finanszírozza a becslé­sek szerint 25 milliárd frankba kerülő építkezést, amely a tervek szerint 7 évig tart. Az első vonatok várhatólag 1993-ban halad­hatnak át az alagúton. Mivel a brit sajtó már a hét végén kiszivárogtatta, hogy Thatcher asszony in­kább a közúti, vagyis a gép­kocsiforgalmat részesítette volna előnyben a vasútival szemben a csatorna alatt, a sajtóértekezleten mindket­ten nagy hangsúlyt helyezr tek arra, hogy a két állam­nak eltökélt szándéka: e terv kivitelezése után szi­lárd közúti összeköttetést is teremtenek Anglia és a kon­tinens között. Thatcher asz- szony reményei szerint ez még az ezredfordulóig szin­tén megvalósul, de erre nézve semmiféle megállapo­dás nem született.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents