Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

1986. Január 20., hétfő o flrréscsata A Kunságker igazgatója lelkesen beszélt az új üz­letpolitikájukról. Elmondotta, hogy jól sikerült az Első Szövetkezeti Sörgyárral és a papírgyárakkal való együttműködésük, többfajta ásványvizet, üdítő italt értékesítenek, megállapodást kötöttek az egyik borkombi­náttal, minél több élelmiszert és háztartási cikket árusító közös boltot szeretnének megnyitni a közeljövőben. A lelkesedés mögött azonban némi elkeseredést is éreztem, mert gyorsan hozzátette: voltaképpen a fennmaradásu­kért küzdenek. Különösen az élelmiszerek alacsony ár­rése miatt komoly bajba jutottak. A kifakadás elgon­dolkoztató, hiszen a nagykereskedelmi vállalatoknál na­gyobb lehetőség van a kezdeményezésre, a költségek csökkentésére. Az élelmiszer-kisikereskedelemben még na­gyobbak a gondok. Éppen a belkereskedelmi miniszter­től hallhattuk az elmúlt évben, hogy az élelmiszerek for­galmazásában a vásárlási körülmények az utóbbi időben fokozatosan romlottak. Egyre több üzletet zártak be, mostoha a boltok személyi és technikai feltétele, csök­kent a kiszolgálás kulturáltsága, és az árukínálat sem volt mindig zökkenőmentes. A vásárló pedig értetlenkedik. Hazánkban a lakosság élelmiszerekkel való ellátása folyamatos, gazdasági fej­lettségünkkel azonos. Jellemzője az alapvetően fontos élelmiszerek jó kínálata, bővülő választéka, a differen­ciált kereslet kielégítése. Az árumennyiség mintegy 88—90 százalékát belföldön gyártják. Az eredmények elsősor­ban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint a ke­reskedelem 10—15 éves fejlődésének köszönhető. Jogos tehát a kérdés: a magas színvonalon megtermelt élel­miszerek miért csak mostoha körülmények között kapha­tók meg? Naponta tapasztaljuk ugyanis, hogy kevés az élelmiszerbolt, elavultak a hűtőgépek, a berendezések, a pénztárgépek, és szinte mindenütt létszámhiánnyal küsz­ködnek. Még a városokban is nehéz, körülményes és időt rabló a bevásárlás: hosszú sorok állnak a pénztárak előtt, olykor hiányosak a húsáruk, a tejtermékek, a pék­áruk, a mélyhűtött és hidegkonyhai készítmények kíná­lata. Ráadásul a boltok belső és külső képe is elhanya­golt, piszkos, az eladók sem mindig mosolyognak. De van-e okuk örülni, érdemes-e mosolyogniuk? Miért ke­vés az igazi kereskedő, miért találkozhatunk annyi há- nyaveti, rendetlen, flegma, és semmivel sem törődő bolti alkalmazottal? A válasz alighanem a kereskedelem anya­gi és erkölcsi megbecsülésében, a jelenlegi szabályozó- rendszerben keresendő. Arról van szó: az élelmiszer­kereskedelemben nem képződik elég nyereség ahhoz, hogy újabb üzleteket nyissanak, korszerűsítsenek, a gépeket, berendezéseket felújítsák, a kereseteket úgy ala­kíthassák, hogy a dolgozók is elégedettek legyenek, és magasabb követelményeket állíthassanak eléjük a veze­tők. Jellemző: az élelmiszer-kereskedelmi vállalatok jö­vedelmezőségi szintje alacsony, meg sem közelíti a nép- gazdasági átlagot. Ráadásul a nagy költségeket képtelenek ellensúlyozni az árak emelésével, mint ahogy azt megte­hetik többek között a vendéglátásban, az idegenforga­lomban, az iparcikk-kereskedelemben. Itt a termékek­nek több mint a fele hatósági, vagy maximált árformába tartozik, de a többi cikkek árát sem növelhetik korlátla­nul, mert az élelmiszerek áremelése érzékenyen érinti a lakosságot. Nálunk szociálpolitikai meggondolásokból igyekeznek az élelmiszerárakat viszonylag alacsonyan tartani, ezért nem ildomos a haszonkulcsokat a piaci igényeknek megfelelően növelni. Pedig a hasizonkulcs a bevételek egyik forrása — a fogyasztói ár része. Éppen itt van a kutya elásva. Az ágazati szakszerve­zet, a KPVDSZ megyei küldöttértekezletén is szóba ke­rült ez a megoldásra váró gond. Emelni kell a haszon- kulcsokat! — követelték a kereskedők. Az indok vilá­gosi: az élelmiszer-kiskereskedelem átlagosan 9—10 szá­zalékos árrést alkalmaz, ez mindössze arra elegendő, hogy a mai állapotokat állandósítsák. Mindenki egyet­ért, csak az a kérdés: ki fizesse meg a nagyobb árrést, az állam, vagy a vásárló? Az ügy sok fórumot megjárt. Végül a belkereskedelmi tárca kezdeményezésére a kor­mány úgy döntött, hogy megemelik a haszonkulcsokat, de ez nem járhat a fogyasztói árak emelésével, a külön­bözeiét a költségvetésből fedezik. Sajnesi, ez sem hoz számottevő javulást, hiszen az idei évre megszavazott, nagyjából egymilliárd forintot kitevő haszonkulcs elle­nére a vásárló még nem érezhet semmiféle javulást az élelmiszer-vásárlás körülményeiben. Az ellentmondás tartósnak látszik. A vállalatok, a szövetkezetek látványo­san fokozhatnák a hatékonyságot, de akkor a technikai berendezések cseréjét, felújítását elhanyagolnák, amely szintúgy a bolti zsúfoltsághoz vezetne. O tt vagyunk, ahol a part szakad! Aligha népszerű, mégis megkockáztatom: nem lenne-e érdemest töb­bet fizetnünk, és jobb szolgáltatást kapnunk? Persze, a szakemberek azzal is kiegyeznének, ha az érin­tett vállalatoktól és szövetkezetektől kevesebb nyereség-, bér- és vagyonadót vonna el az állam. A leírtak egyér­telműen jelzik: sürgős a tennivaló, szinte az utolsó órá­ban vagyunk. Együtt kell áldoznunk azért, hogy az üz­letekben uralkodó mostoha állapotok valamelyest jobbra forduljanak. Közös érdekünk, hogy az élelmiszer-keres­kedelem jövedelmezősége javuljon, korszerű körülmé­nyeket, jobb hangulatot tudjanak teremteni a boltokban. Seres Sándor Szüret — fóliasátrak alatt A mezőgazdaság téli holt szezonjában a kertészek nem tétlenkednek: megkezdődött a szüret a fóliasátrak alatt. Január közepére beérett a fűtött sátrak védelmében a paradicsom és egyre na­gyobb tételekben küldik a piacra a hegyes paprikát is. A sátrakhoz szükséges fó­lia máris igen keresett, so­kan most szerzik be a követ­kező hetekben fölhasználan­dó anyagot. A hazai ipar az elmúlt évben 14 ezér tonná­nyit készített belőle és 700 tonnát szereztek be import­ból. Azért volt szükség az át­lagosnál nagyobb mennyi­ségben fóliára, mivel a ta­valyi viharos időjárás sok helyen összedöntötte a sátra­kat. A gyümölcsösökben és a szőlőskertekben metszik a fákat, a tőkéket. Különösen a nagyüzemekben van erre szükség, ahol az ültetvények nagysága miatt már most dolgozniuk kell a kertész­brigádoknak. Irodalomról, zenéról, festészetről, külföldi hétköznapokról Idegen nyelvű előadássorozat a megyei könyvtárban A megyei könyvtárban külföldi politikai és művészeti hetilapokból, folyóiratokból gazdag kínálat várja az olvasókat Fotó: Gál Edit A megyei könyvtár január végétől idegen nyelvű (an­gol, német, orosz) előadásso­rozatot indít nyelvet oktató pedagógusoknak, továbbta­nulni szándékozó fiatalok­nak, illetve mindazoknak, akik érdeklődnek az idegen nyelvek iránt és bizonyos fokú nyelvismerettel rendel­keznek. A kezdeményezés célja a gyakorlási lehetőség megteremtése. A foglalkozá­sok kétórásak lesznek, hat­van perc az előadás és hat­van perc beszélgetés az el­hangzott témáról. A szegedi József Attila Tudomány- egyetem tanárai tartják az adott népet, kultúrát bemu­tató előadásokat. A német nyelvű előadás- sorozat címe: A XX. száza­di német irodalom, a foglal­kozások témája az első fél­évben a XX. század nagy né­met regényei, a második fél­évben a XX. század német lírája és drámairodalma lesz. Az előadók dr. Salyá- mosy Miklós, a JATE tan­székvezető docense és dr. Bernáth Árpád, a JATE Tu­dományos főmunkatársa. El­ső foglalkozás: január 22-én, szerdán délután 14.25-kor. Az angol nyelvű előadás- sorozat január 27-én, hétfőn kezdődik. Az első téma: az angol opera, zenei illusztrá­cióval, előadó dr. Szőnyi György Endre adjunktus. Februárban és márciusban Shakespeare és az angol re­neszánsz címmel tart elő­adást dr. Fabinyi Tibor ad­junktus. Prókainé Szabó Éva tanársegéd Hétköznapok Angliában címmel áprilisban tart beszámolót. Az angol építészetről dr. Szőnyi György Endre beszél május­ban. A második félév témá­it az érdeklődők javaslatai alapján állítják majd össze. Január 30-án kezdődik az orosz nyelvű előadássorozat. Az első téma Dosztojevszkij Félkegyelmű című regénye. A továbbiakban az orosz ikonfestészetről, az óorosz építészetről, illetve az orosz egyházi zenéről tart előadást Lepahin Valerij (Szeged, JA. TE). A megyei könyvtár jelen­tős idegen nyelvű irodalom­mal áll az olvasók rendelke­zésére. A könyveket, napi­és hetilapokat, folyóiratokat sokan forgatják; olyanok, akik ismerik, de nem be­szédszinten az idegen hyel- vet, vagy jól ismerik ugyan, de kevés lehetőségük nyílik a gyakorlásra. Elsősorban ezt az igényt igyekszik a könyv­tár új kezdeményezésével ki. elégíteni. Dr. Ambrus Zoltán igazgató azonban nem titkol­ja, további céljaik is vannak. Ha az előadásokat kedvező­en fogadják az érdeklődők, idegen nyelvű klubot alakít­hatnak. Remélik, hogy a könyvtár körül egyfajta ér­telmiségi kör, törzsgárda ala­kul ki. A közösségteremtő szándékon túl az is szem­pont, hogy azok a diákok, akik Szegedre készülnek nyelv szakon továbbtanulni, segítséget kapjanak a felké­szülésben és lehetőséget jö­vendő tanáraik megismerésé­re. Az iskolai és tanfolyami nyelvoktatás annyiszor ku­darcot vallott már. A könyv­tári kezdeményezés minden­képp ígéretes, érdekes témá­kat és jó nyelvgyakorlási le­hetőséget kínál, csak élni kell vele! S az sem elhanya­golható, hogy az ide'gen nyelvű előadássorozat a vá­ros, a megye kulturális prog­ramjainak sorát is gazdagít­ja. Niedzielsky Katalin Egy asszony jajkiáltása Szerelmi házasság — Közbeszól az ital — Tettlegességig fajuló viták Miután a telefonközpontos kapcsolta a kórházi ügyele­test, a hangon maga a főor­vos lepődött meg a legjob­ban. Semmi megrendülés nem volt benne. Inkább va­lami felszabadultság csen­dült ki belőle. — A feleségem meghalt a fürdőkádban. A főorvos más magatartást várt az egyébként szerény, csendes, kissé zárkózott ter­mészetű Szilágyi Györgytől, aki az orosházi kórházban karbantartó lakatosként dol­gozott. Annak ellenére, hogy nem vetette meg az italt, munkáját kifogástalanul el­látta. Jóllehet különféle mendemondák keringtek ró­la az utóbbi időben, bűncse­lekményre még senki sem gyanakodott. Az első házas­sága nem sikerült. Elvált. De ez már régen történt. Bele­szeretett egy fiatal lányba, Lénárt Juliannába. 1965-ben elvette feleségül. Szerelmi házasság volt, hosszú időn át szépen éltek, állították a ta­núk a Békés Megyei Bírósá­gon. Ebből a ' házasságból két gyermek származott. Há­rom évvel ezelőtt azonban a viszony megromlott közöt­tük. A miértre nem sikerült a bíróságon pontos magyará­zatot kapni. Tény, hogy et­től az időtől kezdve az asz- szony italozni kezdett. Mun­káját azonban elvégezte, ö is a kórházban dolgozott. A szomszédok viszont többször látták tántorogni az utcán. Az italozások miatt tettle­gességig fajuló viták támad­tak közöttük. Erről tanús­kodtak az asszony arcán a kék-zöld foltok, meg a vér­aláfutásos szemek. Emiatt sötét szemüveget hordott. Titkolta a sérülések erede­tét. Az egyik szomszédaszT szony azonban megállította. — Mi történt magával? — Csak egy léc esett a szemembe. — Menjen orvoshoz, mert megvakul — tanácsolta. Mas alkalommal kinn az utcán toporgott és kabátot kért az ismerősöktől, mert fázott. Akkor panaszolta el, hogy a férje papuccsal veri. 1984 februárjában Szilágyi olyan durván bántalmazta a feleségét, hogy az ütések hangja és az asszony fájda­lomtól eltorzult jajkiáltása kihallatszott a lakásból. Az egyik szomszédasszony be is akart csengetni hozzájuk, a jajveszékelés azonban abba­maradt. Néhány napig nem lehetett látni Szilágyinét. Később, amikor boltba ment, fekete szemüveget viselt. Ke­zén, nyakán, lábán kékes­fekete sérülések látszottak. Jó idő múlva ennél súlyo­sabb eset is történt. A férj egy elvakult pillanatában pálinkásüveggel támadt az asszonyra. Az üveget a fe­jén verte szét. Az asszony egyetlen esetben , sem for­dult orvoshoz, s feljelentést se tett a férje ellen. Szilágyi időközben kapcso­latot létesített a kórház egyik szakácsnőjével. Esténként gyakran jártak együtt szóra­kozni, sőt néha a munkába is együtt mentek. 1984. no­vember 20-án a napot Sze­geden töltötték. Majd mikor visszaértek Orosházára, Szi­lágyi nem ment haza, csak a következő nap. Ekkor a felesége kérdőre vonta. — Hol voltál ilyen soká­ig? Szilágyi nem adott magya­rázatot előző napi kirucca­násaira. Elment a munkahe­lyére, majd fölkereste az egyik italboltot. Több isme­rőssel meg baráttal találko­zott. Szó, ami szó, alapo­san felöntött a garatra, s ilyen állapotban indult ha­za. Rövid szóváltás után rá­támadt a feleségére. A nyo­mozati anyag szerint ékkor az asszony a hálószobában tartózkodott. Kék színű mun­kaköpeny és téglavörös szók. nya volt rajta. Olyan dur­ván támadt rá, hogy arcáról a vér ráfröccsent a rekamié- ra. meg a falra. Az asszony menekülni próbált. Kisurrant a fürdőszobába. A férj kö­vette. Rugdosta, ütötte, a ha. ját tépte. Az asszony már nem védekezett, nem is volt hozzá ereje. Mozdulatlanul feküdt a fürdőszoba padló­ján. Szilágyi levette róla a véres ruhát és a saját ingé­vel együtt, mely ugyancsak véres volt, kimosta, majd rendet csinált a fürdőszobá­ban. Ezután a fürdőszoba melletti hallba vitte, s az ajtó közelében letette a pad­lóra, de előtte fölhajtotta a szőnyeget. Ezután ment át a közelben levő kórházba és a telefonközpontos segítségével felhívta az ügyeletet. Az ügyeletes orvos perceken be­lül megérkezett. Segíteni már nem tudott az asszo­nyon. csak a halál beálltát konstatálta. A szakértői vé­lemény szerint Szilágyi Györgyné halálát súlyos fo­kú szívizom-károsodás, a bántalmazás következtében kialakult általános idegráz- kódtatás, heveny keringési elégtelenség okozta. A megyei bíróságon a vád­lott a cselekmény elköveté­sét nem ismerte el és a bű­nösségét is tagadta. Azt ál­lította, hogy amikor haza­jött, a felesége a fürdőRád- ban állva tusolt. Akkor tá­madt egy ötlete, hogy még­tréfálja, Ezért jobb lábának térdhajlatát tenyéré élével megütötte. A felesége elvá­gódott. A kádban arccal esett a peremre. Ö, mármint a vádlott, nagyon megijedt. A felesége után kapott, de a keze a vízcsaphoz vágódott. Ekkor sérülhetett meg. A felesége közben az ingéhez kapott, s így szakadt el az inge. A feleségén levő egyéb sérülésekkel kapcsolatban pedig úgy védekezett, hogy azok akkor keletkeztek, ami­kor megpróbálta a kádból kivenni, de megcsúszott és visszaesett. A bíróság védekezését nem fogadta el. A tényállást az orvosszakértői vélemények, a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv, a fényképfelvé­telek, a bizonyítási kísérlet, s a tanúvallomások alapján állapította meg. Kétséget ki­záróan bebizonyosodott, hogy a vádlott szadista módon verte a feleségét. A bűncse­lekmény elkövetésének esté­jén is ütlegelte és rugdalta. A halál ennek a következ­ménye volt. A vádlottnak szá­molnia kellett volna azzal, hogy a súlyos alkoholos ál­lapotban levő feleségét ha ilyen módon ütlegeli, a ha­lála is bekövetkezhet. Ami­kor ennek ellenére a cse­lekményt elkövette, beletörő­dött a sértett halálába. Ezért a bűncselekményt eshetőle- ges szándékkal követte el. Mindezt figyelembe véve, a megyei bíróság dr. Kemecsei Lajosné büntetőtanácsa Szi­lágyi Györgyöt 12 év sza­badságvesztésre ítélte. Mel­lékbüntetésként 10 évre el­tiltotta a közügyek gyakor­lásától. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. A megyei bíróság a büntetés kiszabása során súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlott felesége sé­relmére rendkívül durva mó­don követte el a bűntettet. Továbbá azt, hogy megyénk­ben az ilyen jellegű bűncse­lekmények elszaporodtak. Enyhítőként vette figyelem­be a vádlott büntetlen elő­életét. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet. Szilágyi és védője viszont felmentés vé­gett jelentett be fellebbe­zést. Serédi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents