Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

1986. január 20., hétfő ■fTírarn^a program Konkrét és jól kidolgozott Sajtóértekezlet Moszkvában Moszkvában sajtótájékoztatón ismertették az ezredfordulóig szóló szovjet leszerelési tervek részleteit (Telefotó) Mihail Gorbacsov január 15-én tett, átfogó leszerelési programot tartalmazó nyi­latkozatáról tartott sajtóér­tekezletet szombaton Moszk­vában Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tá­jékoztatási osztályának veze­tője, Georgij Kornyijenko, a szovjet külügyminiszter első helyettese és Szergej Ahro- mejev marsall, a honvédel­mi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők ve­zérkari főnöke. A sajtóértekezletet beve­zető nyilatkozatában Zam­jatyin hangsúlyozta, hogy az SZKP KB főtitkárának nyi­latkozata a nukleáris hábo­rú veszélyét megszüntető céltudatos lépések konkrét és jól kidolgozott programját tartalmazza. A javasolt in­tézkedéscsomag központi eleme a nukleáris fegyverek maradéktalan felszámolására vonatkozó 15 éves program. Ez magában foglalja az atomfegyverek (a hordozó- eszközök és a robbanótölte­tek) szakaszos csökkentését, amely elvezet megfelelő nemzetközi ellenőrzés mel­lett történő teljes megsem­misítésükhöz. Minderre ter­mészetesen csak akkor ke­rülhet sor, ha megállapodás születik a csapásmérő űr­fegyverek létrehozásának, ki­próbálásának és telepítésének tilalmáról. Leszögezte: szovjet részről számítanak arra, hogy kül­földön, elsősorban az Egye­sült Államok és más nyugati hatalmak vezető köreiben méltóképpen értékelik majd az új szovjet javaslatokat. A Nyugat kedvező válasza le­hetővé tenné, hogy végre kimozduljon a holtpontról a nukleáris veszély megszün­tetésének, a tömegpusztító fegyverek felhalmozása kor­látozásának és beszüntetésé­nek folyamata. A ■ nyilatkozat elhangzása után az újságírók kérdéseire válaszolva Ahromejev mar­sall kifejtette, hogy az atom­fegyverek teljes felszámolá­sáról szóló javaslat elsősor­ban a hadászati és a köze­pes hatótávolságú hordozó- eszközökre, és azok robba­nótölteteire vonatkozik. Az 1000 kilométernél kisebb ha­tótávolságú harcászati hor­dozóeszközöknek egy része megmaradhatna továbbra is. Ezeket azonban úgy kellene átszerelni, hogy alkalmatlan­ná váljanak nukleárisi tölte­tek célbajuttatására. A meg­semmisítést és az átszerelést is előre megadott helyen, és előre megadott eszközökkel kellene végrehajtani, még­pedig megfelelő, nemzeti eszközökkel, és nemzetközi mechanizmus keretében vég­rehajtandó ellenőrzés mel­lett. Sevardnadze a KNDK-ba érkezett A Koreai Munkapárt Központi Bizottsága és a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására va­sárnap hivatalos baráti látogatásra Phenjanba érkezett Edu­ard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere. Sevardnadze ezt megelőzőleg Jápánban járt Elutazása előtt tartott nem­zetközi sajtóértekezletén a szovjet külügyminiszter ered­ményesnek minősítette hiva­talos tokiói tárgyalásait. Ki­emelte a két ország közötti politikai párbeszéd jelentő­ségét, s üdvözölte azt, hogy megállapodás jött létre e párbeszéd folytatásáról. Ez­zel összefüggésben a szovjet külügyminiszter gitalt arra is, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Naka- szone Jaszuhiro japán mi­niszterelnök kölcsönösen szovjetunióbeli, illetve japá- ni látogatásra hívta meg egymást. » Utalt arra, hogy bár a fe­lek között merültek fel né­zeteltérések, de mindvégig meghatározó volt a Szovjet­unió és Japán közötti kap­csolatok megjavítását, a két ország közötti közeledés elő­mozdítását célzó kölcsönös törekvés. Sevardnadze ezúttal is ki­jelentette, hogy a kétoldalú kapcsolatoknak az egyenlő­ségen, egymás kölcsönös tisz­teletén. a kölcsönös előnyö­kön és harmadik országok érdekeinek fel nem áldozá­sán kell alapulniuk. Határozottan szembeszállt azokkal a sajtóállításokkal, amelyek szerint a tárgyalá­soknak nyertese, illetve vesz­tese lett volna. A japán fél ezúttal is felvetette a Szov­jetunióval szemben támasz­tott területi követeléseit — mondta, majd hangsúlyozta: a tárgyalásokon ismét meg­erősítette a Szovjetunió ez­zel kapcsolatos ismert ál­láspontját. Aláhúzta: ha to­vább akarunk haladni a két­oldalú kapcsolatok fejleszté­sének útján, akkor a fenn­álló realitások talaján kell maradnunk. Sevardnadze hozzáfűzte, hogy az egyedüli vesztesek azok voltak, akik az állítólagos területi kérdés erőltetésével megpróbálták befolyásolni a tárgyalásokat. Végezetül hangoztatta, hogy a két ország közötti kapcso­latokat illetően a Szovjet­unió derűlátóan tekint a jö­vőre. Jovanka Broz követelése A jugoszláv közvélemény­ben nem keltett megrökö­nyödést, s különösebb meg­lepetést sem az a hír, hogy a néhai Tito elnök özvegye, Jovanka, valamint Tito elő­ző házasságaiból született fiai, Zsarko és Miso Broz bí­rósági pert indítottak örö­kösi jogaik érvényesítésére. Az újságok részletes tudósí­tásokban ismertették az ügy részleteit, amelyekről a szö­vetségi parlamentben Bo- riszlav Krajina igazságügyi és közigazgatás-szervezési miniszter tájékoztatta a kép­viselőket. A zágrábi Vjesnik így vé­lekedett: „Jó, hogy ezekről az érzékeny és intim családi problémákról is teljesen nyíl. tan beszélünk, mert Joszip Broz elsősorban nyilvános közéleti és legnagyobb törté­nelmi személyiségünk, aki­nek politikai tevékenysége sorsdöntő hatást gyakorolt az egész népre, s teljesen szük­ségtelen lenne ezeket a prob, lémákat eltitkolni a széles nyilvánosság elől”. Két különálló perről van szó. Az egyik Tito műveinek szerzői honoráriumai körül folyik, s ebben felperesként Jovanka asszony, továbbá Zsarko és Miso Broz együt­tesen lépett fel. A másikat egyedül az özvegy indította meg, hogy neki ítéljenek bi­zonyos olyan ingatlan és in­gó vagyontárgyakat, amelyek Joszip Broz Tito személyi tu. lajdonát képezték vagy ame­lyeket tartósan használt. Tito elnök összes művei Jugoszláviában 30 kötetben jelentek meg. Számos mun­káját újra meg újra kiadják. Válogatott művei több ide­gen nyelvű kiadásban, s tu­catnyi külföldi országban is napvilágot láttak. A jugo­szláviai kiadók a belgrádi Narodna Knjiga kivételével az elmúlt években rendezték az örökösökkel a honoráriu­mok kérdését, átutalták az újabb közreadott kötetekért járó pénzt. A Narodna Knji­ga azonban nem hajlandó fi­zetni. Azzal érvel, hogy „a szerzői honoráriumok örökö­sei nem jogosultak a hono­ráriumra, mert Tito elnök még életében többször hang­súlyozta: minden művem az egész nép tulajdona”. Most tehát a bíróságon a sor, hogy mérlegelje a peres felek ál­láspontját. Tito elnök halála után öz­vegye kiköltözött a belgrádi, Uzsieska utca 15. szám alatti kertes házból, ahol férjével élt. Ez az épületkomplexum, az úgynevezett virágházzal együtt, amelyben az elnököt eltemették, napjainkban a Joszip Broz Tito-emlékköz- ponthoz tartozik. Az elmúlt években több millió ember, köztük sok száz külföldi ál­lamférfi és politikai szemé­lyiség kereste fel. Jovanka Broz ideiglenesen egy több száz négyzetméter alapterületű villába költö­zött, amelynek minden fenn­tartási költségét a jugoszláv állam fedezi. Személyautó, gépkocsivezető, takarító és kiszolgáló személyzet áll az özvegy rendelkezésére. Ö maga a jelenleg folyósít, ható legmagasabb, havi 172 079 dináros (közel 600 dolláros) nyugdíját élvezi, amiből csupán személyi' ki­adásait kell fizetnie. Mivel a jelenlegi villát, s a többit, amit felajánlottak neki, nem találta megfelelőnek, az álta­la jóváhagyott tervek alap­ján a szövetségi kormány új lakóházat építtet a számára Belgrád legszebb kerületé­ben, a Dedinjén, 280 négy­zetméter alapterülettel, több mint 100 millió dináros költ­séggel. Jovanka asszony a bíróság­hoz benyújtott 'iratában ösz- szesen 77 olyan ingóságot és ingatlant sorolt fel, amely véleménye szerint örökösként őt illeti meg. Követeli, hogy az ő tulajdonába menjen át Brioni szigetén az úgyneve­zett Fehér villa, Vangi szi­getén Tito elnök háza, Tito elnök brioni dolgozó lakosz­tálya, Belgrádban az Uzsies­ka utca 15. szám alatti vil­la, a horvátországi „Matija Gubec” múzeum, a zágrábi „Zagorje” villa, Belgrádban az Uzsieska utca 15. szám alatt az úgynevezett biliárd­szoba, az erdészlak, a virág­ház. A listán szerepel Joszip Broz Tito száznál több hazai Havasi Ferenc Olaszországba utazott Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pártküldöttség élén va­sárnap Rómába utazott. Olaszországi tartózkodása során Ha­vasi Ferenc megbeszéléseket folytat az OKP vezetőivel, va­lamint az olasz politikai, gazdasági élet vezető személyiségei­vel. A küldöttség búcsúztatásánál jelen volt Emiliő Paolo Bassi, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete. Tisztelet a tiszteletesnek Georgij Kornyijenko arra hívta fel a figyelmet, hogy a Gorbacsov-nyilatkozatban szereplő első csökkentési szakasznak az amerikai állí­tásokkal ellentétben semmi köze sincs a Reagan elnök­től származó „nullamegoldás­hoz”. Ez ugyanis a Szovjet­unió közepes hatótávolságú rakétáinak teljes felszámolá­sát irányozta elő az ország európai és ázsiai területein egyaránt. Ugyanakkor nem zárta ki a brit és a francia nukleáris erők növelését, il­letve az amerikai közepes hatótávolságú rakéták át­adását Nagy-Britanniának és Franciaországnak. Az új szovjet indítvány értelmé­ben 5—8 év alatt maradék­talanul megsemmisítenék a Szovjetunió és az Egyesült Államok Európában tartott közepes hatótávolságú nuk­leáris rakétáit és szárnyas- rakétáit, miközben Nagy- Britannia és Franciaország lemondana rakétaerőinek növeléséről. A javaslat tehát az ő számukra ebben az el­ső szakaszban nem ír elő csökkentést. Leonyid Zamjatyin végül, Mihail Gorbacsov nyilatko­zatának amerikai fogadtatá­sáról szólt. Mint mondotta, ezt szovjet részről általában pozitívnak tartják. Nem tud­nak azonban eltekinteni a washingtoni álláspontnak azoktól az elemeitől, ame­lyek nagymértékben csök­kentik, sőt, bizonyos mérté­kig meg is kérdőjelezik a kedvező reagálás őszintesé­gét. Pen-konferencia Budapesten A nemzetközi Pen szep­temberben regionális konfe­renciát rendez Budapesten, az európai biztonsági és együttműködési folyamatban résztvevő országok Pen Clubjai számára, hogy meg­ismertesse őket a nemrég véget ért kulturális fórumnak az írókat érintő kérdéseivel, az ott elhangzott javaslatok­kal. Mint Bart István, a Ma­gyar Pen Club főtitkára Kis Csabának, az MTI tudósító­jának ejmondotta, a tanács­kozás szervezéséhez az UNESCO is segítséget nyújt. A regionális konferencia várhatóan kifejti majd ezzel kapcsolatos álláspontját az európai biztonsági és együtt­működési konferencia részt­vevő országok bécsi tanács­kozásának is. „I still have a dream...” — van egy álmom — kezdte leghíresebb beszédét a Lin- coln-emlékmű tövében Mar­tin Luther King tiszteletes. Ahogy tiszta kiejtésével, szerényen, de öntudatosan folytatta, egy új Amerika képe bontakozott ki szavai­ból. Egy olyan, valóban az egyenlőségen alapuló társa­dalom képe, amelyben „Georgia rőt dombjain együtt játszanak majd az egykori rabszolgatartók és rabszolgák unokái”. Az amerikai polgárjogi mozgalom legendás vezetője, aki Gandhi tisztaságával próbálta békére, megbéké­lésre inteni híveit, nem ér­hette meg álmának valóra válását. James Earl Ray pus­kájának golyói oltották ki életét Memphis városában. Ma sem tudni pontosan, ki állt a gyilkosság mögött — sok fehér szervezet gyűlöl­te a színes bőrű politikust. Halála után Amerika utcáit elöntötte az erőszak hullá­ma. Elkeseredett feketék csaptak össze a rendőrség és a nemzeti gárda fegyveres osztagaival, ártatlan áldoza­tokat szedtek az esztelen terrortámadások. 1968 ápri­lis negyedikén az Egyesült Államok történetének egyik kiemelkedő alakja hunyt el, s nélküle Amerika már nem lehetett többé ugyanaz az ország, mint vele volt. Az öntudatra ébredő ki­sebbségi mozgalmak ma is Kilencven emberrel a fedélze­tén szombaton lezuhant a gua- temalai Aerovlas légitársaság kétmotoros Caravelle típusú re­pülőgépe az ország északi dzsungelvidékén. A légitársaság igazgatójának közlése szerint a katasztrófát senki sem élte túl. A guatemalal légierő helikopte­rei csak nagy nehézségek árán tudták megközelíteni a sűrű benne látják példaképüket, s most már a legkonzerva­tívabb fehérek előtt, is vi­lágos, milyen értékes szelle­met pusztított, el a vak gyű­lölködés. Tizenöt esztendő­vel King lelövése után, 1983-ban döntött úgy az amerikai törvényhozás, hogy minden év januárjának har­madik hétfőjét Martin Lu­ther King emlékének szen­telt ünneppé, munkaszüneti nappá nyilvánítja. Ez a ha­tározat lép érvénybe az idén, a január 20-ra eső hét­fői napon. A tiszteletes álmainak Amerikája még most sem látszik közeli jövőnek. A fajgyűlölet, az erőszak, a pénz szeretetének az em­bertársak szeretete elé való helyezése ma is teljesen ter­mészetes, maguktól értetődő dolgok — és sajnos koránt­sem csak az Egyesült Álla­mokban. A megfakult film kockáin látható, ahogy King és társai összefogódzva éne­kelnek, s a dal szövege is ismerős: „We shall overco­me some day ...” győzni fo­gunk egy szép napon — ez lett az amerikai polgárjogi mozgalom jelszava, amely ma sem veszített erejéből. Még nem tudni, mikor lesz az a bizonyos nap, mi­kor világszerte győznek a béke, a barátság erői. De jó lenne King hitével hinni benne; eljön! dzsungelben a baleset helyszí­nét. Az utaslisták tanúsága szerint a gépen hatfőnyi személyzet és 84 utas tartózkodott: 58 guata- malai, és 32 külföldi. Magyar utast nem szállított a gép. A külföldi áldozatok között van Aristides Calvani, volt venezue­lai külügyminiszter. Horváth Gábor Légikatasztrófa Guatemalában és külföldi kitüntetése, ame­lyek közül jó néhány kivéte­les értékű. Az özvegy véleménye sze­rint az ő tulajdonát kell ké­peznie a Tito elnöknek aján­dékozott öt személygépkocsi­nak. (Egy-egy Rolls Royce, Cadillac, Chevrolet, Fiat és Zastava kocsiról van szó.) Továbbá a Vangi szigeten le­vő szőlőnek és gyümölcsös­nek, a szamobori szőlőnek (ezt Tito elnök Miso fia ré­szére vásárolta meg), a lo­vasfogatoknak (a djakovói méntelep ajándéka), perzsa­szőnyegeknek (az algériai és az indiai elnök ajándéka) porcelán és kristály készle­teknek (indiai, csehszlovák, francia, török stb. ajándék), Tito vadászfegyvereinek, könyvtárának, festmény-, szobor-, óra- és bélyeggyűj­teményének. A perben a jugoszláv ál­lamelnökség érdekeit a szö­vetségi jogvédő hivatal kép­viseli, s Jovanka Broz kö­vetelését alaptalannak tart­ja. Az özvegy által felsorolt tárgyakat társadalmi tulaj­donnak tekinti. A szövetségi parlament a közelmúltban, gyorsított el­járással törvényt alkotott „a Tito elnök életével és mun­kásságával kapcsolatos, tár­sadalmi tulajdonban levő tárgyak kezeléséről”. A bíró­ságnak ez a törvény szolgál majd alapul a jugoszláv ál­lamelnökség és Jovanka Broz közötti vagyonjogi perben meghozandó döntéseknél. Márkus Gyula Hz étvágy titkos tárgya A tanárnővel csak egy baj volt —.a kréták. Egyszerűen nem tudott ellenállni a jeher rudacskáknak, s írás helyett mohón bekebelezte őket. Naponta ötöt-hatot. A tanárnő annak a több millió embernek az egyike, akik majd elegednek pár falat olyasmiért, ami semmiképp sem sorolható az enni való dolgok közé. A jelenség jóval gya­koribb, mint hinnénk, mivel szinte senki sem beszél róla — állítja dr. Greald W. Deas New York-i pszichiáter, akinek sikerült leszoktatnia tanárnőnket a krétalakomákról. Az „elfajzott étvágy” szindrómával foglalkozó amerikai kutatások szerint az ehetetlen dolgokat fogyasztók körében a kréta mellett igen kedvelt az agyag, a mosáshoz hasz­nálatos keményítőszer. Sokan nem tudnak ellenállni a jég­kockának, mások gipszet majszolnak, alufóliát, papírt rág­csálnak, sarat vagy földet esznek, a porhanyósabbjából. Vannak, akik saját hajukat fogyasztják, egészen addig, míg gyomorbetegségük a sebész kése alá juttatja őket. A furcsa jelenség a gyerekek körében a leggyakoribb, ők azonban 5-6 éves korukra kinövik a táplálkozási kü­löncködést. Az Egyesült Államokban az utóbbi 20 évben hozott törvények azért korlátozzák a háztartásokban elő­forduló ólom mennyiségét — festékekben például —, mert a gyerekek igencsak kedvelik a festéksodralékot. Az egyhangú, mozgásszegény irodai munka ugyancsak kedvez a papír-, a hajevési kényszer kialakulásának. A ter­hes nők a jégkockát kedvelik — egyesek naponta több tu­catnyit is elrágcsálnak belőlük, rontva fogaikat és étvá­gyukat. Többségük étrendjénél azonban az áldott állapot inkább csak az ételek elképesztő párosításában — például fagylalt ecetes uborkával — mutatkozik meg. Amerikai kutatók szerint a táplálkozási különcködés megnyilvánulásai társadalmi rétegenként mások és mások, összességében pedig a jelenség az amerikai lakosság sze­gény, elmaradottabb csoportjainál a leggyakoribb. Az agyag-, a keményítőfogyasztást a hiányos táplálkozás tette szokássá. Keményítőből van olyan fajta, amelyből több ke­rül a gyomrokba, mint a mosógépbe és ezzel a gyártó cég tisztában is van. A keményítőevés elsősorban a déli álla­mokban, a feketebőrűek körében dívik, vannak, akiknek a napi adagja 40—80 dekagramm, mert egy máig is élő ba­bona szerint a keményítőtől fehérebb lesz a bőr színe...

Next

/
Thumbnails
Contents