Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

NÉPÚJSÁG 1986. január 18,, szombat Példamutatóan helytállnak a körzeti megbízottak és az önkéntes rendőrök (Folytatás az 1. oldalról) lomban. Ezután Mihalik György átadta a belügymi­niszter megbízásából a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést Kassai Bélának, a mezőhe- gyesi nagyközségi tanács el­nökének. Ugyanezen kitünte­tés ezüst fokozatát vehette át Szűcs József rendőr száza­dos, a szarvasi rendőrkapi­tányság osztályvezetője, míg a kitüntetés bronz fokozatát Bécsi János önkéntes rendőr kapta. A Közbiztonságért érem ezüst fokozatával Czeg- lédi István rendőr zászlóst, körzeti megbízottat tüntették ki. Tárgyjutalomban részesí­tették a következő kollektívá­kat: a hunyai önkéntes rend­őri csoportot, a békéscsabai rendőrkapitányság IV. kerü­leti önkéntes rendőri csoport­ját, és a csorvási körzeti megbízotti csoportot. A me­gyei főkapitány ezután Ki­váló Társadalmi Munkáért érmet adott át 12 önkéntes rendőrnek, dicséretben és ju­talomban részesített 7 főt, ketten tárgyjutalmat kaptak. Hárman soron kívüli előlép­tetésben részesültek. Az ünnepi megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. (Veras ztó) A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Kas­sai Béla (képünkön balról) Fotó: Fazekas László Fegyveres rablótámadás — elfogták a tetteseket A régi balatoni út 14. kilo­méterkövénél egy fegyveres fér­fi megtámadta a Magyar Posta pénzszállító gépkocsiját, s mint­egy 11 és fél milliós zsákmá­nyával kereket oldott. A pénzszállító jármű csoma­gokkal és pénzeszsákokkal meg­rakva hajnali 3 óra után indult útnak a Keleti pályaudvari 72- es számú postahivataltól. Jelen- csik Sándor 38 éves dunaújvá­rosi lakos, az autó vezetője út­közben panaszkodott kísérőtár­sának, hogy a motor túlmelege­dett. Ezért az érdi emelkedő után megállította a gépkocsit, s kiszállt, hogy levegye a motor- takarót. Ekkor egy férfi lépett oda, akinek arcát sál takarta, s pisztollyal arra kényszerítette a vezetőt és a kocsikísérőt, hogy ■ Ismerik, ugye, a bolti egy­kilós súlyt? Fekete, henger­alakú, gombszerű fogóval a tetején, ami simára ko­pott, s . ay, oldalán o jelzés: ,,1 kg”. Mint amilyet most szorongatok, útban a hitelesítőkhöz, hogy megmérettessen az öreg ki­lós. Nem akarok a dolgok­nak elébe vágni, de annyit azért hadd áruljak el nyom­ban — hátha türelmetlenül kíváncsivá vált az olvasó —. hogy az én kopott kilósom becsapott engem. Pontosan 1110 milligrammja hiányzik ahhoz, hogy a súlya 1 kilo­gramm legyen. így tehát nem is kap az alfelére szép kerek hitelesítő pecsétet. Ettől függetlenül meg kell persze fizetni a 8 forintos díjat. A súlyt pedig cipel­hetem valamelyik javítóba, ahonnan rendbe hozva, hiva­talból hitelesíttetve kapom majd vissza. * * * „Az olyan mérésekre, ame­lyekhez valamilyen joghatás fűződhet, hitelesített mérő­eszközt kell használni... A kötelező hitelesítési mérőesz­közt a belföldi forgalomba- hozatal előtt (első hitelesí­nyissák ki a pénzszállító autó rakterének ajtaját. Miután a posta alkalmazottai ezt megtet­ték, a támadó megkaparintotta az egyik pénzeszsákot, a két megfélemlített postást pedig a raktérbe zárta. Mintegy félóra múlva a posta egyik újság­szállító autója fedezte fel az út szélén veszteglő pénzszállító jár­művet. A rablást követően a Budapes­ti Rendőr-főkapitányság köz­ponti ügyelete azonnal nagy erőket mozgósított az ismeretlen támadó kézre kerítésére. A nyo­mozás eredményeként a rend­őrök hamarosan rátaláltak egy buszvezetőre, aki — menetrend szerinti útján haladva — látta az álló pénzszállító gépkocsit, s tés); javítás után; meghatá­rozott időközönként (idősza­kos hitelesítés) hitelesíttetni kell.” A mérésügyről szóló minisztertanácsi rendeletből vett idézetből is kitűnik, hogy a hitelesség fontos és komoly dolog —. a szakem­berek a mértékben nem is­merik a tréfát. Megyénkben Békéscsabán, a városköz­pontban működik az Orszá­gos Mérésügyi Hivatal Mér­tékhitelesítő Kirendeltsége, ahová a szóban forgó egy­kilóst hitelesíttetni bekopog­tunk, s most kíváncsian fi­gyeljük, hogyan is történik a bemérés. — Ez egy Harsányi-féle utazóműszer — nyit ki egy bőröndnagyságú dobozt An- talfi Elemér kirendeltségve­zető. majd a helyére illeszt egy-két kart, kallantyút, a kollégája pedig a felső, víz­szintes. centiméter-beosztású mércén beállít egy vékony lemezt. A súlyt a nyakánál fogva egyik fémpálca végé­re akasztják, — és máris ki­derül, hogy a kilós súly hi­bahatáron túli, tehát így to­vább nem használható. Azt, hogy mennyi az elté­rés. egy újabb méréssel le­het megállapítani. A szek­figyelmes lett arra, hogy egy fehér színű személyautó par­kol a postai jármű mögött. Ez a körülmény felkeltette a nyo­mozók gyanúját, mivel Jelen- csik Sándor, akit az eset után kihallgattak, nem tett említést erről. A pénzszállító autó veze­tője később ellentmondásba ke­veredett társa és saját korábbi állításaival. Az Időközben össze­gyűjtött terhelő bizonyítékok hatására azután bevallotta, hogy dunaújvárosi ismerősével, a 38 éves Kovács József cipész kis­iparossal együtt tervelte ki a rablást. A beismerő vallomás után hamarosan Kovács is rend­őrkézre került, s fény derült a bűntett eddig Ismeretlen rész­leteire. Így arra Is, hogy a két bűntárs korábbi megállapodásá­rényből előkerül egy jól le­zárt doboz, abból pedig a fémesen csillogó-villogó súlysorozat, az egygrammos- tól a húsz kilogrammosig. Ez az úgynevezett négyes rendű használati etalon, ezt évente egyszer veszik kézbe, pontosítani a használatos sú­lyokat. Azaz, dehogy veszik kézbe — ezeket csak ruhával szabad megfogni, a kéz me­legétől ugyanis pára érheti, annak nyomán pedig rozsdá­sodhat. Nos, a fényes és a kopott egykilós egy üvegszekrény- kébe zárt mérleg serpenyő­jére kerül jobbról-balról, s ekkor derül ki az a bizonyos 1110 milligrammos hiány. Ám a súly csak egy a sok­féle mérőeszköz közül, ame­lyet a kirendeltség négy szakembere, járva a megyét vizsgál, ellenőriz. — Ezek közül melyik érin­ti leginkább az állampolgá­rokat? — A súly mellett a mérleg, a vízmérő, a vérnyomásmé­rő, * az üzemanyagmérő, — sorolja a kirendeltségvezető. — A mérlegek sorába a pa­tikamérlegtől a postai levél­mérlegen át a bolti és a híd­mérlegig nagyon sokféle tartozik. Nem beszéltünk még egyébként a hossz- és az Ármértékről, melyeket ké­nak megfelelően Jelencsik tele­fonon értesítette Kovácsot a nagy értékű pénzszállítmány in­dulásáról, s a színlelt műszaki hibára hivatkozva az előzőleg megbeszélt helyen állt meg a pénzszállító gépkocsival. Itt várt rájuk Kovács. A rabolt pénz a nyomozás so­rán szinte hiánytalanul előke­rült a Kovács által bérelt buda­pesti lakásból. Kiderült továb­bá, hogy a pisztoly, amellyel a cipész kisiparos fenyegetőzött, használhatatlan utánzat. A súlyos rablótámadás két el­követőjét, Jelencsik Sándort és Kovács Józsefet a rendőrség előzetes letartóztatásba helyez­te, ügyüket vádemelési Javas­lattal továbbítja az ügyészség­hez. résre szintén ellenőrzünk, de ezeknek a rendszeres hitele­síttetése nem kötelező, hiszen már a gyárból hitelesítve ke­rülnek ki. — Milyen időközönként kötelező az előbb említett piérőeszközk ellenőrzése? — Ez változó. A mérlegeket például 2 évente, az üzemj- anyagmérőket pedig évente kell hitelesíttetni. — S az alkalomszerű el­lenőrzéseken mi a tapaszta­lat? — A hibák a felhasználás területén zömmel abból adódnak, hogy nem megfe­lelően beállított mérőeszkö­zöket használnak, tehát nem a hitelesítéssel van gond. Például az asztali billenő­mérleg csak vízmértékbe ál­lítva működik pontosan. Bi­zony gyakran előfordul, hogy ez a beállítás elmarad. Ha bármilyen szabálytalanságot tapasztalunk, szabálysértési eljárást kezdeményezünk. — Gyakran kerül erre sor? — Nem túl gyakran. de előfordul. Megtörtént példá­ul. hogy a hitelesítési bé­lyegzőt megsértve belenyúl­tak egy mérlegbe, „állítottak rajta” és sok mázsás csalást, sikkasztást követtek el. * * * A mérőeszközök hitelessé­gén tehát „mértéktudó” szakemberek őrködnek. A többi nem rajtuk múlik ... Tóth Ibolya Mérlegen az egykilós Fotó: Kovács Erzsébet Mérni a mérhetöt fl szakszervezetek és a területpolitika A szakszervezeti választások utolsó szakaszának esemé­nyeként a napokban kezdődtek meg a szakmaközi bizott­ságok beszámolásai hét városban és kilenc nagyközség­ben. E fórumokon egyrészt áttekintik az elmúlt négy évben végzett munkát és a SZOT választási szabályzata értelmében a szakszervezeti választói értekezletek által delegált tisztségviselőkből újjáalakult szakmaközi bizott­ságok megválasztják a bizottságok elnökeit és titkárait. Ezzel párhuzamosan nevezte ki az SZMT elnöksége a szakmaközi bizottságok számvizsgáló bizottságainak el­nökeit és tagjait. A szakszervezetek megyei küldöttértekezlete az elmúlt időszakot értékelve megállapította, hogy a területpoliti­kai munka szélesítésének bázisai a szakmaközi bizottsá­gok az 1981. évi újjászervezés óta megtalálták a helyü­ket, szerepüket, szervesen beépültek a települések életé­be. Tevékenységük új alapokra helyezésével javuló szín­vonalon valósul meg a lakóterületeken az intézményes szakszervezeti képviselet, a szervezett dolgozók üzemen kívüli érdekvédelme. E megállapítás és értékelés folya­matot jelez, mégpedig azt, hogy ez az út, amelyen me­gyénkben a szakmaközi bizottságok elindultak, illetve haladnak, jó irányba vezet. Messze nem jelenti azt, hogy az eddigi eredményekkel meg kell elégednünk és nincs mit tovább fejleszteni a munkánkban. Ezért az összegzé­sek és az értékelések is a következő időszak feladatai­nak meghatározására és azok végrehajtására fordítják a fő figyelmet. Az elmúlt időszakban végzett munka alapját a megyei tanács és a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsa kö­zötti együttműködési megállapodás, valamint a szakma­közi bizottságok működési szabályzata adta. Ennek meg­felelően jelentős erőfeszítések történnek Békés megye VI. ötéves tervében, a helyi tanácsok terveiben jóváhagyott feladatok teljesítésére. Nemcsak véleményt mondtak, ér­dekeket közvetítettek a gazdasági, terület- és település- fejlesztési, szolgáltatási, ellátási és más társadalompoli­tikai kérdésekben, hanem mozgósítottak is a tanácsi dön­tések végrehajtására. Az állami, társadalmi és tömeg­szervezetekkel együttműködve részt vettek a terület- és településfejlesztési munkában. Segítették a város- és köz­ségpolitikai döntések, állásfoglalások kialakítását, a dol­gozók életkörülményeit jelentősen befolyásoló lakásgaz­dálkodási, foglalkoztatáspolitikai és az alapellátás fej­lesztését szolgáló feladatok megvalósítását, akciókat szer­veztek az anyagi alapok növelésére. A településfejlesztési társadalmi munkában történt együttműködés eredmé­nyeként évente megduplázódott, az egy főre jutó társa­dalmi munka értéke. Folyamatosan figyelemmel kísérték, értékelték, segítet­ték és ellenőrizték a dolgozók egészségügyi és szociális ellátását. A szolgáltató és kereskedelmi egységek ellen­őrzésével, az áruellátás folyamatos figyelemmel kíséré­sével szolgálták a fogyasztói érdekvédelmet. Ebben ki­emelkedő munkát végeztek a társadalmi kereskedelmi el­lenőrök. Rendszeresen elemezték a közlekedéssel kap­csolatos kérdéseket, részt vettek a környezetvédelmi fel­adatok megvalósításában. Eredményesen szervezték a szabadidős programokat, a dolgozók politikai, kulturális és tömegsportmozgalomban való részvételét. Fórumot biz­tosítottak az időskorúaknak és nyugdíjasoknak, folyama­tosan értékelték helyzetüket és jelezték a gondokat. Mindezek mellett az a célkitűzés, hogy az ágazati szak­szervezeti alapszervezetek testületéi és tisztségviselői raj­tuk keresztül a dolgozók, jobban ismerjék és ennek meg­felelően vegyenek részt a terület- és településfejlesztési tervek végrehajtásában, hogy ezáltal minden dolgozó ér­dekelt legyen a helyi politika alakításában, életkörülmé­nyeik formálásában, csak részben értük el. A VII. ötéves tervben a tanácsi gazdálkodás rendsze­r-ének megváltozása, a tervkoncepciók kialakítása, a ter­vezőmunka demokratizmusának szélesítése jobb feltétele­ket teremt a szakszervezetek üzemen kívüli érdekeinek képviseletére és érvényesítésére. Felértékelődik a taná­csok és az üzemek kapcsolata. Szélesedik a lakosság tár­sadalmi, anyagi hozzájárulásának rendszere a település- fejlesztési hozzájárulás bevezetésével is. Az új tanácsi tervezési módszer nagyobb lehetőséget biztosít arra, hogy a döntést előkészítő szakaszban a szakszervezetek érdemi véleményt nyilvánítsanak. Mindezek alátámasztják, hogy tovább nő a szerepe a településeken a szakmaközi bi­zottságoknak. A társadalmi demokratizmus növekedésé­vel, a tanácsi önállóság erősödésével szükséges, hogy a szakszervezetek, a szakmaközi bizottságok is tovább fej­lesszék munkájuk tartalmát és módszereit egyaránt. Ennek feltételei biztosítottak azáltal, hogy a szakszer­vezeti választói értekezletek olyan képviselőket, vezető tisztségviselőket delegálnak a szakmaközi bizottságokba, akik értik a szakszervezeti munkát és képesek az ága­zati és területi érdekek képviseletére, összehangolására és érvényesítésére. A következő feladat, hogy tisztségviselőnek olyan ve­zetőket válasszanak a szakmaközi bizottságok, akik a legjobban elő tudják segíteni, hogy a szakszervezetek részvétele biztosíték legyen az együttműködő partnerek számára a településeken, a kiemelt feladatok végrehaj­tására. A szakszervezetek célja és szándéka, hogy sa­játos eszközeikkel, koordináló, szervező tevékenységük­kel a VII. ötéves tervben is segítsék a tanácsok és a gaz­dálkodó szervezetek, illetve a lakosság közti kapcsolat erősítését, ezen keresztül a célkitűzések megvalósítását. Dr. Varga Imre SZMT-titkár _________________________________________________

Next

/
Thumbnails
Contents