Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
1986. január 15., szerda Baranya, Békés, Hajdú, Zala... n kísérlet célja: iskolai edzésközpontokban kiválasztani, felkészíteni Háromnegyed év tapasztalatai Franz Beckembauer mondta nemrég egy interjúban:-Ha ma egy srácot a futópályára küldünk, vagy nehéz gyógylabdát a- dunk a kezébe, rögtön a fejéhez kap, és azt mondja: ezzel az erővel akár atlétának, vagy súlyemelőnek is elmehetnékl Az a gyerek szórakozni akar, örülni akar* Egy labdát kell neki adni. És aztán játszani, játszani, játszani. Futni magától is megtanul. Tízévesnél fiatalabb kisfiút nem is vennék fel az egyesületbe. Menjen a grundra, aztán tomboljon kedve szerint, naphosszat. Sokáig töprengtünk, hogy a sportszervek hivatalos megfogalmazását alátámasztandó, megfelelő mottót keressünk ennek az összeállításnak az élére. Talán Franz Beckenbauer jól megfogalmazta, mi a legfontosabb annak érdekében, hogy a gyerekek megszeressék a sportot. Mások sem igen tudnának okosabban fogalmazni a lényeget illetően — a gyerek először is kapjon egy labdát. A többi jön (jöhet?) magától. És a laszti kergetésének bűvöletében már sokkal könnyebben megy minden. A folyamat — a sporttal való kapcsolat kialakítása, erősítése! — lényegében egész életünkön át végigkísér. Törvényszerű, hogy ez a „házasság” döntően a diákélet időszakára esik, és az is, hogy az ekkor szerzett élmények meghatározó érvényűek később is. Ehhez viszont a diáksport további erőteljes erősítésére van szükség, melyet Buda István államtitkár egy tavalyi aktíván így fogalmazott meg: „Az első és leglényegesebb az, hogy cselekvésünk döntő láncszeme az ifjúság fizikai erőnlétének növelése, az iskolai testnevelés és diáksport gyökeres megjavítása legyen.” Az elmúlt évtizedek gyakorlata többnyire úgy alakult, hogy megszületett egy fontos határozat, aztán . . . maradt minden a régiben. Jó esetben majdnem a régiben. Itt azonban másról van szó. Az elvek közzététele után a hazai gyakorlatban A Minisztertanács áprilisi határozata után az OTSH 58 oldal terjedelmű, 32 pontból álló intézkedési tervet dolgozott ki, melyek tartalmazzák a részletes tennivalókat, az ezek végrehajtásáért felelősöket és a határidőket. A munkaprogram 22. pontja: „Az utánpótlás folyamatos biztosítása érdekében — az oktatási intézményekkel szoros együttműködésben — a jelenleginél szélesebb körű és hatékonyabb kiválasztó-foglalkoztatási rendszert kell bevezetni. A sportban tehetséges fiatalok részére sajátos oktatási és sportközpontokat kell létrehozni és működtetni. Felelős: az OTSH elnöke, a művelődési miniszter, a megyei (fővárosi) tanácsok elnökei. Határidő: folyamatos, illetve 1989. december 31. Az intézkedési terv 22 b pontja: „Bevezetjük az oktatási intézményekkel együttműködve — az élsport folyamatos utánpótlásának biztosítása érdekében — a minden iskolai tanulóra kiterjesztett felmérési és kiválasztási rendszert. Felelős: Barbacsy Imre főosztályvezető. Határidő (kipróbálásra) : 1986. június 30., (bevezetésre) : 1987. szeptember 1. Ezután, sőt, már korábban, amikor kiderült, hogy a kísérlet időszakára felkért megyék között Baranya, Hajdú és Zala mellett Békés megye is ott lesz, nyomban szervező, pontosabban intéző bizottság alakult, melyben minden érdekelt irányító szerv képviselője helyet kapott. ...és a folytatás 1985. ÁPRILIS 1. A megyei tanács művelődésügyi osztályának iránem éppen jellemző módon egymást követték a gyakorlati lépések. összeállításunk főként ennek alakulását igyekszik nyomon követni. A téma fontosságát a terjedelemmel is igyekeztünk hangsúlyozni. nyitásával igyekeztek szisztematikusan hozzáfogni a „belső” propagandához. Bevonták a munkába a szakfelügyelőket, tanulmányi felügyelőket, művelődési osz- tályi csoportvezetőket Ezután a sportfelügyelőket és a testnevelőket nyerték meg. Utóbbiak kiválasztása (kulcskérdés — ne tagadjuk!), majd egy szélesebb apparátusi értekezlet következett* — most már a részletek ismertetésével. FARAGÓ GÉZA, a megyei tanács testnevelési és sportosztályának vezetőhelyettese: — Hogy idáig, tehát a nyolcvanhatos esztendő elejéig az eddigre várható eredménnyel eljutottunk, abban döntő része van a művelődési tárcának, közelebbről Győri Lászlónak és munkatársainak. És ezt nem bóknak szánom, tényleg rengeteg segítséget kaptunk kezdettől fogva. További hasonló együttműködéssel a végeredménynek is jónak kell lennie. A másik örvendetes dolog, hogy a testnevelők, a szülők többségét ugyancsak partnereinkké sikerült tenni. Nem félek a folytatástól sem, s bizakodom, hogy tényleg nagy jelentőségű reform indult útjára. 1985. Április i. A megyei tanács művelődésügyi osztályvezetőjének aláírásával valamennyi iskola igazgatója levelet kapott, benne a szakmai-módszertani melléklettel, a kipróbálási rendszer lényegének ismertetésével — a segítőszándék-kérést sem a levél végére hagyva. Mire is voltak kiváncsiak a felmérők? A harmadikosok alapképességeit „kimutató” próbákon 30 és 400 méteres. síkfutás, helyből távolugrás, kislabdahajítás, súlypontemelkedés, és úgynevezett labdapassz szerepelt. Csak két adat a lányoknál a pontértékekről: az 5.8 másodperc alatt teljesített 30 méter volt a maximális 15 pont, ugyanez a pontszám 26, megszakítás nélküli falhoz passzért járt. összesen 6370 kisdiák teljesítette a feladatokat — értékelhetően. A lényeg azonban a 60—70 pontra „képes” gyerekek kiválasztása volt, akik azután közös táborba mentek Mezőhegyesre. 1985. JÚLIUS 15. A felmérés néhány tanulsága a megyei TSO Országos Testnevelési és Sporthivatalhoz küldött jelentése alapján: Az előkészítés jól sikerült, az érdekeltek támogatták a felmérést, amelyben egyébként már rendelkeztünk tapasztalatokkal. miután korábban 7-8. osztályosokkal is végeztünk hasonlót. Kedveflki nagyon elfárad M. Béta a városi iskola negyedikese. Amikor kéré- ! semre otthagyja néhány j percre társait, nem éppen | hízelgő dolgokról számol be: „Hát, most már nemigen j járok az edzésközpontba, j Nem bírjuk fizetni se, csak egyszer fizettük be a 100 fo- í rintot. Apu autószerelő, .anyu boltban dolgozik. Azt mondják, nem győzik. Meg úgy el is fáradok az edzésen, hogy nagyon izomlázam lesz. Otthon is szoktunk játszani, bokszolunk apuval, kesztyűnk is van. Hát, hogy já- rok-e majd, azt nem tudom, nem nagyon akaródzik.” Fürgén visszafut társaihoz és lelkesen, odafigyelve végzi tovább a Kondacs tanár bácsi diktálta gyakorlatokat. Nos, az ilyen véleményt sem szabad figyelmen kjvül hagyni. Jelzi, valamiféle szivárványívet még korai lenne a kísérlet fölé rajzolni. zően fogadták a szülők is, mert visszajelzést kapnak gyerekükről. Az edzésközpontok helyének kijelölésében viszont mutatkozott bizonytalanság, miután először nem a teszteredmények alapján terveztük őket. Márpedig ez a döntő, valamint a helyi lehetőségek. Végül is többnyire a 60 pont feletti átlagot elért iskolákban javasoltuk kialakítani a központokat, s 16 iskolában állnak rendelkezésre a feltételek. Ezek: mezőkovácsházi 1. sz. — testnevelő: Varga Sándor, gyulai 2. sz. — Liszkai Sándor, szeghalmi Sebes Gy. isk. — Takács Istvánná, békési 2. sz. — Gécs Mihály, füzesgyarmati isk. — Várkonyi Imre, b ékésszent- andrási isk. — Cziglészki Sámuel, szarvasi 3. sz., — Bátor György, gyomaendrödi 2. sz. — Halász István, tótkom- lósi Jankó J. isk. — Tetljak Pál, békéscsabai 2. sz. — Su- hajda Lászlóné, békéscsabai 5-6. sz. — Chovanyecz Anna. kondorosi isk. — Závogyán Judit, nagyszénási isk. — Temesvári Mihályné, békéscsabai Szabó P. téri isk. — Liker András, orosházi Kulich Gy. téri isk. — Berényi Istvánná, sarkadi isk. —- Szilágyi Lászlóné. A legmagasabb létszámú a gyomaendrödi 35. a legkisebb a kovácsházi, a gyulai és a békéscsabai 5-6. sz. iskola csoportja 20—20 fiatallal. 1985. JÚLIUS 22. Levél az érintett szülőkhöz, amelyből kiderül az is. mit is csinálnak majd a gyerekek a heti három, egyenként másfél órás edzésen. „Örömmel értesítjük . .. és alkalmasnak tartjuk arra, hogy két éven keresztül felkészítő foglalkozásokon vegyen részt, majd ezt követően sportegyesületben kamatoztassa tehetségét. Az edzésközpontokban játékos formában fejlesztjük a tanulók fizikai képességét, folyamatosan figyelemmel kísérve fejlődését, amelyről az Önök részére is tájékoztatást adunk. Az edzésközpont havi díja 100 forint. A mellékelt nyilatkozatban várjuk hozzájárulását ..." 1985. JÚLIUS VÉGE összegezték a mezőhegyesi tábor 52, -tizennyolc településről érkezett résztvevőjének munkáját. Részletek a jelentésből: a tanulók 80 százaléka negyven pont felett teljesített (három próba alapján!), ami azt bizonyítja. valóban a megye legügyesebb tanulói kerültek ide. Meglepő, hogy Szarvasról egyáltalán nem jutott el gyerek a táborba, s Gyuláról, Orosházáról, Békésről is kevesebben a vártnál. A felmérés alapján jó a helyzet a megyeszékhelyen. Kedvezőnek ítéljük, hogy fizikai dolgozók gyerekei vannak nagyobb számban — ez a tény alkalmas arra, hogy még sokoldalúbban segítsük fejlődésüket. Nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni, de úgy tűnik, a fizikai szülők gyermekei számára a mozgás természetesebb életforma ... A tanulók a délelőtti és délutáni foglalkozásokat jól bírták. Szeretnek mozogni, főleg játszani, ám játékismeretük eléggé beszűkült. A fiúk például csak futballozni szeretnek — és tudnak. Ami a körülményeket illeti, , Mezőhegyes ideális feltételeket biztosított, jó tárgyi adottságokkal, segítőkész emberekkel találkoztunk, ja- vallom, minden közreműködőnek külön levélben mondjunk köszönetét. Ezek után nincs semmi csodálkoznivaló azon, hogy az országos szervekhez küldött tapasztalatok inkább a jövőbeni feladatok praktikusabb megoldásaira tettek módosító javaslatokat, így például az adatlapok kitöltését, a feldolgozást és összesítést egyszerűbben is el lehetne végezni. A legfontosabb szakmai jellegű kérdés talán így foglalható össze: „Igényeljük és kérjük az edzésközpontokba járó tanulók részletesebb és speciális felmérési rendszerét és az ennek feldolgozását segítő program elkészítését.” 1985. SZEPTEMBER Megkezdődtek a foglalkozások az iskolákban. Az intéző bizottság tagjai gyakori látogatók voltak, igyekeztek testközelből figyelemmel kísérni és segíteni a munkát. Fél esztendő elteltével már ki is alakult bizonyos kép. Vélemények Tallózzunk végezetül ezek között: GALLÖ KATALIN (korábban élvonalközeli kosárlabdázó volt, dolgozott gyakorló testnevelőként is, jelenleg a megyei testnevelési és sportosztály utánpótlással foglalkozó szakfelügyelője — lényegében a kísérlet kezdete óta): — Fontosnak tartom hangsúlyozni: nem merev, megváltoztathatatlan névsor a mostani, példák bizonyítják, hogy a felmérések idején valami miatt indiszponált gyereknek is helye van eredményei alapján az edzésközpontban. Aztán, egyébként „felfejlődők" is vannak, akiket szintén nem akarunk kizárni a kísérletből — majdan nyilván általános gyakorlattá terebélyesedő kiválasztási rendszerből. Ugyancsak fontos szem előtt tartani: mi most általánosan képzett gyerekeket akarunk, nem ügyes atlétát, kézilabdást, később persze elengedhetetlen a profilváltás, az úgynevezett csúcsiskolába irányítás. Lehetőleg a szülőkkel együtt szeretnénk majdan a kiugróan tehetségeseket a megyeszékhelyre behozni. Két jelentős gondot látok, az egyik, hogy a testi képességek elismerése még mindig mesz- sze elmarad a szellemiekétől, és ami ezzel összefügg, hogy azonos kvalitású gyerekeknél óhatatlanul a sport szorul háttérbe, amikor választaniuk kell. hogy melyiket részesítsék előnyben a szabadidő-tervezésnél. És ez bizony, nem szerencsés! CZIGLÉSZKI SAMUEL békésszentandrási testnevelő (19 éve szívügye a sport, a társadalmi tevékenység tucatnyi más területén is rengeteg feladatot vállal a közért. Iskolájuk nem sport tagozatos.): — Nálunk egyértelműen jók a tapasztalatok, ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy itt a gyerekek szinte mindig szem előtt vannak. Könnyebb őket ösz- szefogni, közös munkára nevelni, s talán az úgynevezett plusz elfoglaltságuk is kevesebb, mint a városi gyerekeknek. A 22 „központos”, 13 fiú és 9 lány, a kiadott 120 órás foglalkozás módszertani anyaga alapján csinál mindent. Jómagam is előtérbe helyezem a játékosságot, ennek számos előnye van, de a legdöntőbb, hogy a gyerekek a viszonylag komoly terhelés közepette sem unják meg a sportot, az edzéseket. A kiegészítő túrákat, helyi sportesemények közös megtekintését is fontosnak tartom, hiszen végső soron gondolatilag is felkészülnek a jövőre, a várhatóan sportcentrikus jövőre. Sok élenjáró gyereket felsorolhatnék, de Gugolya Gyuri, Major Anita, Farkas Brigitta közülük is kiemelkedik ügyességével, szorgalmával. Nagyon bízom abban, hogy ezek a nebulók egyszer az olyan neves szentandrási így látja a szakfelügyelő A hetenkénti 3 délután tulajdonképpen játékos és sokoldalú képességfejlesztés, s a célnak nagyon megfelel ; nem munkajeilegü, hanem olyan, amit a gyerekek ürömmel csinálnak. Az általános képzésből nincsenek kizárva azok a tanulók sem, akiknek kicsi ugyan a pontszámúk, de valamilyen speciális adottságuk mutatkozik, például különösen jól futnak, dobnak stb. Az ő helyük is az edzőközpontokban van, azonban sportág szerinti képzésük — akár a többieknek — csak az 5. osztály után kezdődik. A sportra alkalmas gyerekek kiválasztása tehát megindult, és folyamatos lesz: minden évben ismétlődik a 3. osztályosok felmérése, majd a tehetségesekkel a fent Ismertetett foglalkozás, nyáron pedig több turnusban sporttábor. S ha minden év legjobbjaiból nem is lesz később mindenki versenyző, ám hogy edzettebb és egészségesebb lesz, mint egyébként lenne: az biztos. £s az is több, mint valószínű, hogy eztán tehetséges gyerek nem kallódhat el. Vass Márta sportolók nyomdokaiba lépnek. mint a válogatott röp- labdázó, Demeter György, a kosarazó Lázár Erika. Fazekas Zsuzsa, a kajakos Hrncsjár András, akik korábban egy lényegében mostanihoz hasonló jellegű műhelyből kerültek ki. S mivel a mostani munka jóval tudatosabb, szélesebb szakmai alapokra épül — hatékonyságában még inkább bízhatunk. LIKER ANDRÁS testnevelő (ugyancsak nagy tapasztalaid szakember, falun, városban egyaránt dolgozott. A kézilabda valamivel közelebb áll szívéhez, mint a többi sportág, talán emiatt van az is, hogy látogatásunkkor a súlyzók mellett kézilabdaméretű medicinlabdák játsz- szák a főszerepet a foglalkozás első részében.) : — Azért akad gond is, nálunk például a váltott tanítás eleve megakadályozza a csoport egy időben történő foglalkozásait. Mivel azonban itt még nincs szakosodás — értelmetlen is lenne —, nem veszítenek semmit azok a gyerekek sem, akik épp nincsenek jelen. Ettől függetlenül kedvezőek az első időszak tapasztalatai. ♦ összeállításunk alapján reménykedünk, azok is kapnak némi képet az országos jelentőségű kísérletről, akik sohasem hallottak kisiskolás edzésközpontokról. Nincs is semmi csodálkoznivaló a „tudatlanságon”, mert teljesen új kezdeményezésről van szó. Amelynek az induláshoz szükséges keretei kialakultak ugyan, a végső célt is körvonalazták a szakemberek, de a közbeeső úton még nyilván sok buktatóval is szembe kell nézni. A gondok, eddigi tapasztalatok összegzését szolgálja egyebek között az a mai megyei értekezlet is, amelyen Barbacsy Imre irányításával Békéscsabán áttekintik: hogyan tovább a fontos, társadalmi jelentőségű cél felé vezető úton ? Lesz miről beszélni, bizonyos. Az oldalt írta és összeállította: Fábián István Fotó: Ambrus György, Fazekas László és Szőke Margit Oz intézkedési terv és a munkaprogram BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
