Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
NÉPÚJSÁG 1986. január 15., szerda Tanácsülés Orosházán A város VII. ötéves pénzügyi tervjavaslata. valamint az idei költségvetési és fejlesztési terv volt a fő témája Orosháza Város Tanácsának az idei első ülésen, melyet Mihály András tanácselnök vezetésével január 14-én, tegnap délután tartottak. A testület megvitatta és elfogadta Orosháza VII. ötéves pénzügyi tervét, és ez évi költségvetési és fejlesztési programját. A középtávú pénzügyi tervben a költségvetés kiadásaira mintegy egymilliárd 832 millió forintot kívánnak fordítani a VII. ötéves tervidőszakban. Ebből a meglevő intézmények működési feltételeit biztosítják. A fejlesztésre fordítható pénzből az öt év alatt 66.9 millió forintot költenek helyi közlekedési célokra, így többek között a Szőlő körút kiépítésére. Várhatóan megkezdődik 1986-ban a posta építése is, amely sürgető gond a városban. Ehhez a nagyon jelentős beruházáshoz a városi tanács 15 millió forintot tervezett. Gyopároson. miután üzembe helyezik az új úszómedencét, újabb kutakat kell fúrni, s mind sürgetőbb a szennyvíz elvezetésének és kezelésének megoldása is az üdülőterületen, összhangban a térség vízrendezési munkálataival. Tanácsi beruházásban az új tervidőszakban mintegy 70 lakás épül. OTP-béruhá- zásban 765, és csaknem 800 építési telket alakítanak ki. 50 millió forintos költséggel. Korábban már elkezdődött, és ebben a tervidőszakban készül el a 16 tantermes iskola, amelyhez később csatlakozhat tanmedence. Ami az idei terveket illeti. többek között megkezdődik a kisajátításokkal a Szőlő körút beruházása, befejezik a gyopárosi sportuszoda építését, kialakítanak 145 építési telket, üzembe helyezik az új iskola oktatási szárnyát, elkezdik az iskolai napközis konyha és étterem, valamint a torna- csarnok építését, megépül összesen 10 ezer méter utcai gázelosztó vezeték. Az ötéves és az éves terv- javaslat felett élénk vita bontakozott ki, heten szólaltak fel, majd egy módosítás-, sal a testület elfogadta a', tervjavaslatokat. x. I. bolgár ipar elé ebben az esztendőben is nagy célokat tűztek ki, hiszen a 4,5 százalékos gyarapodáson belül a gépiparnak 9,2 százalékos növekedést kell elérnie, a fejlett elektronikai iparnak pedig 11,3 százalékot. [Az elektronikán belül — a bolgár ipar egyik erősségének számító — mikroelektronikában 40 (!) százalékos növekedést irányoztak elő.] Az aszály sújtotta mező- gazdaság számára is igen megerőltető feladat lesz 1986-ban a tervezett 7,4 százalékos növekedés. És végül a szociálpolitikai tervek. Bulgáriában idén 57 ezer 400 lakás építését tervezik, s az átlagfizetést havi 220 le- vára, az átlagnyugdíjat pedig 99 levára kívánják emelni. Ha mindezt sikerül megvalósítani, reális lehetőség lesz az állami költségvetésben tervezett 15 millió le- vás pozitívum teljesítésére. Jó üzlet a menta A kétezer lakosú Szadovo igen közel fekszik az ország második legnagyobb városa, az ősi múlttal büszkélkedő Plovdivhoz. A kétezer lakosú „miniváros”, Szadovo legtekintélyesebb gazdasági egysége az agráripari komplexum. Igazgatója, a fiatal agrármérnök, Dimitr Todo- rov Gramasikov igyekszik röviden bemutatni a kukoricatermesztésben Veszprém megyével kapcsolatot tartó üzemóriást. 1979 előtt egy nagy agráripari tröszthöz Szanazugi hobbikertek Megkötötték a szerződéseket Csaknem egy évvel ezelőtt, 1985. február 5-i lapszámunkban „Szanazugi hobbikertek — megnyugtató kilátások” címmel írtunk Szanazug gyulai oldalán található hobbikertekről. Akkor még csak a várható megoldásokról adhattunk számot, hiszen a kertekre vonatkozó bérleti szerződésekkel kapcsolatban jó néhány bizonytalansági tényezővel kellett számolni. A közelmúltban azonban pont került a hobbikertek ügyének végére. A Gyulai Köröstáj Termelőszövetkezet október 6-a és december 15-e között — tizenhat telek kivételével — megkötötte a bérlőkkel a 30 évre szóló tartós használatbavételi szerződést. A megkötött szerződéseket a földhivatal jóváhagyta. A tartós használatbavételi bejegyzések ez idő tájt kerülnek be az ingatlan-nyilvántartásba. Az utóbbi hónapok fejleményeiről ár. Kliszek Antal, a Gyulai Köröstáj Termelőszövetkezet jogtanácsosa mondja a következőket: — A zártkertté nyilvánított 41 hektáros területen 393 telket alakítottunk ki, pontosabban 21,5 hektáron, mert a fennmaradó részen az ütés csatornahálózat, a közterületek és egy kisebb erdő található. A tartós használatbavételi szerződés megkötésekor a régi bérlőknek elsőbbséget adtunk, legtöbbjük élt is a lehetőséggel. — Mennyit kellett fizetniük a bérlőknek a telkek 30 évre szóló tartós használatbavételi jogáért? — Az eredetileg tervezett négyzetméterenkénti 1 forint 20 fillér helyett négyzetméterenként egy forint 38 fillér, ami 30 évre. egy négyzetméterre 41 forint 40 fillért jelent. A telkek 400—900 négyzetméteresek, azaz a hobbikertek „ára” 16 ezer 560 és 37 ezer 260 forint között mozgott. — Hogyan kellett, illetve kell a bérlőknek fizetni a tartós használatbavételi díjat? — A régi telekhasználók kérését figyelembe véve, részletfizetési engedményt adtunk. A szerződéskötéskor a használatbavételi díj egy- harmadát kellett kifizetniük, a fennmaradó kétharmadot egy összegben 1986. június 30-ig. Ha valaki a szerződés megkötésekor egy összegben tette le a pénzt, akkor ezer forint kedvezményt kapott. De az új bérlőknek a szerződés aláírásakor a teljes ösz- szeget ki kellett fizetni. — Egy évvel ezelőtt számítottak az új földjogi törvény megjelenésére, ami majd várhatóan lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek magánszemélyeknek földet tartós használatra adjanak. A törvény még nem született meg, önök mégis megkötötték a tartós használatbavételi szerződéseket. Hogyan sikerült erre megoldást találni? — A Köröstáj Termelő- szövetkezet határozatlan'időre átengedte a teljes zártkertté nyilvánított terület használatbavételi jogát a Gyulai Városi Tanács műszaki osztályának, így a terület a tanács kezelésébe került. A műszaki osztály megbízást adott a Köröstáj Tsz- nek, hogy a telkekre kösse meg a bérlőkkel a tartós használatbavételi szerződést, és a bérleti díjat saját bevételeként könyvelje el. — A szerződések megkötésekor az áf ész-szakcsoport vezetősége panasszal fordult a megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz és a Gyulai Városi Ügyészséghez. Kifogásolták egyrészt a használatbavételi díj magas összegét, másrészt azt, hogy a korábban megkötött szerződések helyébe új lép, ami miatt úgymond nem éreznek jog- biztonságot. Panaszukban megkérdőjelezik az ügyintézés módját, illetve az eljárás méltányosságát is. Mi lett a panasz eredménye? — Az általuk kért vizsgálatot — a megyei NEB-bel egyeztetve — a városi ügyészség lefolytatta. Megállapították, hogy nem követtünk el jogsértést, az ügyintézésünk pedig körültekintő, korrekt volt. — A jogszabályi lehetőségeken túl ön hogyan minősítené a telkek „árát”? — Figyelembe véve más gyulai zártkertek forgalmi értékét, a szanazugi hobbikertek tartós használatbavételi díja nem kevés, de nem is nagyon drága. Tudomásom van olyan esetekről, amikor egyes telekhasználók 5—20 ezer forintért engedték át a használati jogot más állampolgárnak. Mondjuk, azért, mert körbekerítették a telket, kutat fúrattak vagy gyümölcsfákat ültettek. Egyszóval, véleményem szerint, a bérlők nem jártak rosszul. — Ezek szerint most már a hobbikertekre épületeket is lehet emelni? — Igen, meghatározott feltételek mellett. Az építési feltételekről a városi tanács műszaki osztálya tud felvilágosítást adni. Fontos azonban az, hogy az építkezők gondoskodjanak az elkészült épület ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséről, hiszen az épület ezentúl a saját tulajdonukban van. — Mi van akkor, ha valamelyik bérlő néhány év múlva meg akar válni a hobbikertjétől és mondjuk az egyik ismerősének át akarja adni? — A szövetkezetünk ebben az esetben az akkor érvényben levő használatbavételi díj 30 évre eső időarányos részét visszafizeti neki, az ismerősétől pedig ugyanezt az összeget kéri a további tartós használatbavételi jog fejében. Ha a telken van egy épület is, akkor arra nekik külön adásvételi szerződést kell kötniük. — Mi lett azokkal a régi földhasználókkal, akik nem akartak tartós használatbavételi szerződést kötni, de változatlanul igényt tartottak egy hobbikertre? — Nekik a zöldövezeti részen adtunk hobbitelkeket, amiért évente négyzetméterenként egy forint haszon- bérleti díjat kérünk. Ezeket a telkeket mindaddig használhatják, amíg a területet a városi tanács üdülőövezetté nem nyilvánítja. Örömmel mondhatom, hogy olyan igénylő nem volt, akinek a kérését ne tudtuk volna teljesíteni. — Es végül egy kérdés arról, hogy vajon mi lesz 30 év múlva, amikor lejárnak a szerződések? — Valószínűleg addigra Szanazug gyulai részét üdülőövezetnek nyilvánítja a tanács. A jelenlegi jogi szabályozás szerint akkor újra- használatbavételi szerződéseket kell majd > kötni a bérlőknek. Lovász Sándor tartoznak, majd a szétválás után, 1982-ben nyerték el önállóságukat. A híres sza- dovói mezőgazdasági kutató- intézettel — ahol az ország gabonaféléinek génbankja is van —, szoros kapcsolatot építettek ki. Az agráripari komplexum 11 ezer 700 hektáron foglalkozik gabonafélék, kukorica, gyümölcs és szőlő termesztésével. Nagyon nyereséges a földimogyoró- és a mentatermesztésük. Ez utóbbiban az ország legnagyobb termelői. A plov- divi közigazgatási terület legeredményesebb állattenyésztése is itt folyik. Elsősorban sertéshizlalással, valamint birka- és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoznak. Jó eredménynek számít, hogy borjaiknál elérték a napi 850 grammos súly- gyarapodást, s a következő két év nagy programjaként a napi egykilós gyarapodást tűzték célul. A tehenészetben átlag 4500 liter tejet adó fajtákkal dolgoznak. Az ötéves tervet hat hónappal az év befejezése előtt teljesítették. Azt a kérdést, hogy van-e melléküzemága a komplexumnak, eleinte nem értette az elnök, így hát az ipari tevékenységről számolt be. — Gyártunk komplett boxokat tehénistállóba, munkaruhát, s az összes ipari tevékenységünk évi 3 millió levát hoz — válaszolta. — Az éves tervünk 42 millió leva volt, amit túlszárnyaltunk 4 millió levával — tette hozzá büszkén. A dolgozók bérezése a teljesítménytől függ. Százszázalékos teljesítés esetén kapják meg a teljes bérüket, és 130 százalékos túlteljesítésnél van lehetőségük prémiumra. Aki 90 százalék alatt teljesít, az még a rendes havi bérét sem kaphatja meg. Ez a szakemberekre is érvényes, akik az adott brigádok munkáját irányítják. A brigád azonban egészen mást jelent a bolgár mezőgazdaságban, mint nálunk. A 2 ezer 400 főt foglalkoztató szadovói agráripari komplexumban 11 brigád van. Csakhogy egy brigád inkább — a mi mércénk szerint mérve —, egy termelőszövetkezetet jelent. Általában egy brigád az egy településen belül dolgozókból áll, és a brigádok szakosodnak egy- egy tevékenységre. Van saját agrokémiai központjuk, az egyik brigád csak a szállítással, a másik a vízgazdálkodással, a harmadik a növényvédelemmel, a negyedik az állattenyésztéssel foglalkozik. Többnyire szovjet, NDK és hazai gépekkel dolgoznak. Nincs közvetlenül külkereskedelmi joguk, bár nyugati exportjuk van bőven, de az Országos Agráripari Szövetség a devizából is visszajuttat a szadovóiak- nak. Az elnök büszkén mondta, hogy nincs szakemberhiányuk, 60 agronómus és 60 mérnök dolgozik náluk. A tervezést firtató kérdésemre elmagyarázta, hogy megkapják a központi célterveket, hogy mennyi gabonát, kukoricát, vágómarhát és sertést várnak tőlük, s aztán a brigádok elkészítik az ellentervet. Ezt az ellentervet kell aztán teljesíteniük a dolgozóknak. Idén 3 brigád nem teljesítette ezt a tervet, s ez alaposan megérződött a fizetésükön is. Egyébként — mondta az elnök —, az átlagfizetés évi 2 ezer 200 leva. de az állattenyésztésben 3 ezer 800, a mezőgazdasági gépszerelőké pedig eléri a négyezret is. A dolgozóknak évi 25 nap szabadság jár, telenként a szombat, vasárnap is szabad. A betakarítás idején Plovdivból jön segítség. Bármelyik család vállalhat hétvégeken munkát akkor is, ha nem tagja a komplexumnak. Az agráripari komplexum dolgozóit ugyanazok a szociális juttatások illetik meg, mint az iparban dolgozókat. Ugyanakkor minden tagnak jár a háztáji is, 0,15 hektár föld, s ha nem kívánja megművelni, ellen- értékként évi 800 kilogramm gabonát kap. A szadovói agráripari komplexum igen jó erédmé- nyekkel büszkélkedhet. S ez meg is látszik a kis város minden családi házán, de a középületeken is. Ügy mondják az emberek, gazdag kis város Szadovo. Nem csoda, hogy a varázslatos szépségű Plovdiv sem tudja onnan elcsábítani a fiatalokat. B. Sajti Emese (Következik: 3. Szociálpolitika a Rodopi Dohányipari Kombinátban.) Kenyérrejtély Sehogyan sem értettem az év eleji békéscsabai kenyérhiányt. Jóllakottan ültem a fotelban, hunyorogtam, mint aki nem hisz a szemének. Az újságban az állt, hogy január 4-én, szombaton, majd 6-án, hétfőn sem volt elég kenyér az üzletekben. Eszembe jutott az a november 27-i tanácskozás, ahol a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője határozottan kijelentette: nem szeretnék, ha megismétlődne a november 7-ét megelőző kenyérmizéria. Az egymásra mutogatás helyett a gondokat kell megoldani, hiszen a kenyérellátás hazánkban politikai kérdés. Sürgette a jobb tájékoztatást, az igények pontosabb felmérését, még a pékek és a boltosok lelkiismeretére is apellált. bekövetkezett a csoda. Az év végi ünnepeket bőséges kenyér- és kalácshegyek között vészeltük át, mindenki annyit ehetett, amennyi beiéiért. Az új év első hete aztán betette az ajtót, őszintén megmondom: én nem fogtam fel olyan tragikusan az eseményeket. Ugyanis jó ideje szikkadt kenyéren élek, jót tesz az egészségemnek, a közérzetem sem romlott. De ha sokan mondják, hogy baj van a kenyérrel, kutya .kötelességem elhinni. Az ominózus hétfői nap után éppen egy kereskedelmi tanácskozásra voltam hivatalos. Ott hallottam a szünetben: hagyjuk már a csudába ezt a kenyér- telenséget, a fele sem igaz, a sajtó, a rádió, a tévé a ludas. Volt kenyér bőven, csak ezek az újságírók felfújták a dolgot. Nem lepődtem meg, hallottam már ennél magvasabb kiszólásokat is. Meg is kérdeztem az ügyeletes kollégámat: talán baj van a fülével és a szemével. Azok a telefonok nem is a kenyérhiányról szóltak, az üzletek polcain is ott volt a friss kenyér, ismerje már el, hogy tévedett. Válaszképpen az Orrom alá dugta a nyilatkozatokat. Valóban, a sütőipari vállalat igazgatója elmondotta: pénteken és szombaton 15—20 százalékkal több kenyeret gyártottak és szállítottak az üzletekbe, mégsem volt elég. A kereskedő pedig kesergett, hogy azon a hét végén a szokásosnál jóval többen vásároltak kenyeret, a 100-as ABC-áruház például 500 kilóval toldotta meg a rendelést, de ez is kevésnek bizonyult. Az áfész-elnök szerint: ha ilyenkor valamelyik boltban 10—11 óra között elfogy a kenyér, a sütőipar már nem szállít záróráig. Tehát mégiscsak ide-oda szálldogál az a bizonyos labda. Tegyük hozzá: a sütőipar annyi kenyeret gyárt, ameny- nyit rendelnek tőle. Képtelenség azt gondolni, hogy mondjuk, szombaton délben annyi péket berángathatnak az üzembe, amennyi a hiányzó kenyér előállításához szükséges. Nem beszélve a technológiai folyamatokról, amelyeknek beindítása időbe telik, hiszen a kenyeret például négy órán át pihentetni szükséges. Ezt viszont még normális körülmények között sem teszik, mert akkor aligha ehetnénk meleg kenyeret. Mindezekből az következik: a kereskedelemnek kell ügyesebbnek lennie a rendeléseknél. Annál is inkább, mivel a felelősség a boltosok vállán nyugszik és a rendelet egyértelműen előírja: nyitástól zárásig folyamatosan kínáljanak kenyeret. Tudom, elkoptatott, közhelynek számító kitételről van szó, amelyet vagy megtartanak, vagy nem. Megütötte a szemem a sajtóközlemény egyik mondata, miszerint a kereskedelem átlagos hét végére készült fel. Az élet azonban rácáfolt az elméletre. Mindenki megkövültén állt a tények előtt és a körmeit rágta. Mivel én sem vagyok Sherlock Holmes, a rutinos nyomozó, csodálkoztam. Rejtély! Rejtély? Azt hiszem, hogy a megoldás kulcsa az érdekeltségi rendszerben, a kockázatvállalásban, az üzleti érzékben van. Gondoljuk el: évek óta halljuk a sirámokat: a sütőipar, a kereskedelem ennyi és ennyi mázsa, vagon kenyeret dobott ki. Nagy a ráfizetés, a kockázat. Igaz. Tavaly augusztus 20-án a Békéscsabai Sütőipari Vállalatnál 1,5, a karácsonyi ünnepek után egy vagon kenyér maradt ki, az üzletekben szintén több száz mázsát kellett bagóért értékesíteni, esetleg végleg kidobni. Számoljunk. Százezrekre rúg a veszteség, amelyet a kereskedelem nehezen tud lenyelni. Főleg az állami élelmiszer-kereskedelem, ahol immár egy éve megszűnt a kockázati alap. Csoda-e, hogy ilyen körülmények között óvatos a vállalat, az üzletvezető. Szerintem a többnapos ünnepek utáni hét vége nem átlagos, és ezt jól tudják a kereskedők is. Ilyenkor próbálják behozni az elvesztett százezreket, ha rajtuk múlna, egyetlen veknit sem hagynának a polcokon. Inkább távozzon a vevő üres kézzel, minthogy pár kiló kenyér a nyakukon maradjon. Még azt sem lehet mondani, hogy nincs igazuk. Mert az érvek előtt meg kell hajolni, a kenyér különleges áru, az életet jelenti, állandóan szem előtt van. A lejárt fogyaszthatósági idejű, drága élelmiszerekről már nem beszélünk annyit, pedig a veszteség itt is tetemes. Évek óta figyelem a sütőipar és a kereskedelem vitáját az úgynevezett közös kockázatvállalásról. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat azt mondja: a kimaradt kenyér költségein 50—50 százalékban osztozzanak a sütőiparral. Az utóbbi azonban köti az ebet a karóhoz, nem hajlandó ilyen megállapodásra. A kör bezárul, nincs tovább. Persze, a vásárlók se angyalok. Akik megtehetik, tényleg pocsékolják a kenyeret, kenyéren csak a kemencemeleg, ropogós cipót értik, nincs türelmük negyed órát várni, míg a következő szállítmány megérkezik, a legenda szájról szájra jár: nincs kenyér. De mit szóljanak a falusiak? Az én fatornyos falumban például az egyetlen vegyesboltban még mindig a felírásos módszert alkalmazzák, a kenyér sokszor szikkadtan érkezik, amelyet 4-5 napig is fogyasztanak az ott lakók. Mégis az a véleményem: hiú ábránd azt hinni, hogy a magyar ember szokásait egy csapásra meg lehet változtatni. A 70 ezres megyeszékhely lakossága joggal elvárja, hogy a nap minden szakában, hét végén elegendő kenyér legyen az üzletekben és kiiktassuk az ilyenfajta rövidzárlatokat. Seres Sándor
