Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985, december 14., szombat NÉPÚJSÁG Az elnökség (Folytatás az 1. oldalról) hez kapcsolódott a 40. év­forduló megünneplése, ben­ne a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front méltatásá­val. Ezekhez az események­hez szorosan kapcsolódva zajlottak le az országgyűlési és a tanácsi választások. A párt XIII. kongresszusa ha­tározatainak minden ma­gyar állampolgárt érintő ja­vaslatait és céljait a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa nemzeti programként elfogadta, és azt a népfront választási felhívásában nyil­vánosságra hozta. Felhívott minden magyar állampolgárt, hogy társadal­munk alkotóerőinek mozgó­sításával, a tartalékok, szunnyadó energiák felszín­re hozásával, az emberi ké­pességek és lehetőségek jobb kihasználásával járuljon hozzá a népgazdaság na­gyobb ütemű fejlesztéséhez, a szociális biztonság erősíté­séhez. Magúnkénak valljuk azt a gondolatot, hogy törté­nelmi feladat a szocialista demokrácia fejlesztése, a de-_ mokrácia intézményeinek és' ezáltal a dolgozó nép ha­talmának kiteljesítése, a szövetségi politika követke­zetes folytatása, a társada­lom lehető legszélesebb ré­tegeinek bevonása a köz­életbe, s ezáltal az ország jövőjének alakításába. Irány­mutatónak tekintjük az MSZMP XIII. kongresszusa határozatának a Hazafias Népfront tevékenységére vonatkozó megállapításait. Kérjük a népfrontmozgalom VIII. kongresszusának meg­erősítő támogatását a fenti célok és feladatok vállalásá­hoz! Az országgyűlési és ta­nácsi választások azt igazol­ták, hogy ezeknek a főbb elveknek és céloknak a je­gyében lehet jól politizálni Magyarországon, és csak az ilyen politikának van esé­lye arra, hogy a társadalom egyetértésével, a közakarat­tal megegyezően, az állam­polgárok és közösségeik cse­lekvő együttműködésével munkálkodjék hazánk, fej­lődésünk és gyarapodásunk (érdekében. Az 1983-as új választójogi törvény alkalmazása nagy­mértékben hozzájárult a tár­sadalmi aktivitás növekedé­séhez. Ebben fontos szerepe volt a Hazafias Népfront­nak. A Hazafias Népfront VII. kongresszusa óta eltelt idő­szak a VI. ötéves népgazda­sági terv időszaka volt. A ciklus legfontosabb gazda­ságpolitikai célja a népgaz­daság egyensúlyi viszonyai­nak javítása volt, és egy új növekedési szakasz előkészí­tése. Köszönhetjük a köz- megegyezésnek, a nép és a párt, a nép és a kormány közötti bizalomnak, hogy a dolgozó emberek nem egy­szer áldozatos helytállása és megértése nyomán alapvető területeken — így a külgaz­dasági egyensúly, a nem­zetközi fizetőképesség meg­őrzése, a legfontosabb fo­gyasztói területeken a ke­reslet és kínálat egyensúlyá­nak megtartása, a teljes fog­lalkoztatás, a létbiztonság és az életkörülmények megőr­zése tekintetében — ered­ményeket értünk el. Ugyan­akkor ezekért az eredmé­nyekért nagy árat kellett fi­zetni. Mégpedig elsősorban azt, hogy már hét éve kor­látozó-megszorító politikát folytatunk, s így a kénysze­rűségből visszafogott növe­kedés miatt a termelés szer­kezetének átalakítására és a műszaki fejlesztés feltételei­nek megteremtésére nem ke­rülhetett sor. A gazdasági egyensúlyt az elosztási vi­szonyok szabályozásával és főként az elosztásban igye­keztünk megteremteni, en­nek feszültségeket okozó szociális és szociálpolitikai következményeivel együtt. Romlott az idős korúak nagy részének helyzete — különösen a nyugdíjak reál­értékének csökkenése miatt. A fiatalok számára nehezeb­bé vált a pályaválasztás és a pályakezdés, a családala­pítás és az otthonteremtés. Mindez az ifjúság egy ré­szében a távlatnélküliség és kiúttalanság érzését keltette. A gazdasági növekedés le­lassulása, a reálbérek hosz- szú ideig tartó csökkenése, a reáljövedelem stagnálása vagy lassú növekedése és bizonyos rétegek életszínvo­nalának romlása megterhel­te a társadalom egyes réte­geinek a tűrőképességét, ve­szélyeztetve a szocialista nemzeti egység, a szövetségi politika, a közmegegyezés eredményeinek megőrzését. Ezekkel a jelenségekkel összefüggésben vizsgáljuk az ország népesedési helyzetét, az öngyilkosság, a bűnözés, az alkoholizmus súlyos tár­sadalmi kérdéseit. Nem kisebb gond és tár­sadalmunkra nézve nem je­lent kevesebb veszélyt a tisztességes munka presztí­zsének csökkenése, a mun­kaerkölcs egyre szélesebb körben tapasztalható romlá­sa. A termelés, a szolgáltatá­sok, az ügyintézés sok terü­letén romlottak a munkatel­jesítmények, lazult a mun­kafegyelem, háttérbe szorul­tak az alapvető emberi vi­selkedési normák. A társa­dalmi élet néhány területén tartósultak a korrupt viszo­nyok, elszaporodtak a visz- szaélések. A társadalmi együttélést, a szocialista szellemű együtt­működést, a nagyobb telje­sítményt lerontó, a szocia­lizmus eredményesebb mű­ködését akadályozó maga­tartásokról határozott bírá­latot mondott a párt XIII. kongresszusa, megjelölve a felszámolásukhoz szükséges tennivalókat. A népfront is részt vállal az e téren el­végzendő feladatokból. Olyan társadalom felépítéséért küzdünk, amelyben nemcsak szükséges, de érdemes is- tisztességesen élni, dolgozni. Azok a változások, ame­lyek az elmúlt évek során a politikai életben, illetve a politikai intézményrendszer működésében végbementek, a stabilitást, és egyúttal az útkeresés, a kibontakozás lehetőségének megteremtését segítették. A népfront a gaz­dasági tervekhez, a gazdaság és a politika intézményeinek fejlesztéséhez konkrét kez­deményezésekkel és a meg­valósításban való aktív rész­vételével csatlakozott. Java­solta az eddig folytatott te­lepüléspolitika áttekintését, az új településpolitikai kon­cepció elfogadását. Nagy je­lentősége volt annak a szem­léletváltozásnak, amely új gondolkodásmódot honosított meg a falu és a városkör­nyék szerepéről. A fogyasz­tói érdekvédelem megszer­vezése egy igen fontos terü­leten bizonyította, hogy a népfront is vállalhat, konk­rét érdekvédelmi feladato­kat. Társadalmi és népjólé­ti szempontból jelentősnek tekintjük az Országos Csa­ládvédelmi Tanács létreho­zását, a családvédelmi rend­szer állami szervezetének ki­építésére irányuló kezdemé­nyezést, valamint a család és az iskola kapcsolatának javítását, erősítését célzó tö­rekvéseket. A VII. kongresszus óta el­telt időszak a népfrontmun­ka általános fellendülésének időszaka. A mozgalom az ed­diginél nagyobb érdeklődés­sel fordult az ifjúság, a nők és a család problémái felé; a közművelődésben, főként a lakosság nagyrészét átfogó közművelődési mozgalmak támogatásában, szervezésé­ben és megerősítésében. A településfejlesztési társadal­mi munka szervezése, a vá­rosvédő és -szépítő egyesüle­tek tevékenysége, a kertba­rátok és kistenyésztők moz­galma, az olvasó nép és a honismereti mozgalom, az anyanyelvi és beszédkultúrá­val kapcsolatos feladatok és a többi, mind azt jelzik, hogy a népfront munkájára szüksége van a mai magyar társadalomnak, s a népfront­ban megvan a lehetőség ar­ra, hogy ezt a szükségletet kielégítse. Az eredményekben benne van a választott népfronttes­tületek tagjainak, az áldozat­kész aktivistáknak, a mind tartalmasabban működő munkabizottságoknak a munkája, a kis létszámú ap­parátus nagy felelősséggel végzett tevékenysége. A VIII. kongresszus előké­születei megnövekedett tár­sadalmi aktivitás mellett zaj­lottak le. Nagy szerepe volt ebben annak az általános demokratizálási programnak. amely a párt kezdeményezé­sére, az egész nép támogatá­sával bontakozott ki. Az előkészületek során tartott gyűlések jelentették a pártkongresszus és a válasz­tások után az első nagy al­kalmat a társadalommal való találkozásra, a nyilvános po­litikai eszmecserékre. Álta­lánosan jellemző vonásuk volt, hogy többnyire a la­kóhely, a település és a he­lyi érdek szemüvegén ke­resztül vizsgálták az ország gondjait, és vállalták e gon­dok megoldásában való részvételt. Helyenként éle­sen kritikus megnyilvánulá­saik, légkörük mellett, na­gyon konstruktív szellem­ben, nagy vállalkozó kedvről tanúskodva a közmegegyezés, a szocialista nemzeti egy­ség erősítését szolgálták. Kétségtelen, hogy az 1985- ös terv teljesítésében meg­mutatkozó lemaradások, a lakosság ellátásában tapasz­talható hiányok rontották azt a jó politikai hangulatot, amely a XIII. kongresszus idején és a választások során kialakult; de nem rontották le az emberekben a cselek­vési készséget, a vállalkozási kedvet. Ezért a jövő felada­tainak megoldása nagymér­tékben azon múlik, hogy ez­zel a készséggel, ezzel a vál­lalkozókedvvel szervezetten, megfelelő iránymutatás mel­lett hogyan tud majd élni a társadalom. A népfrontkongresszus elő­készítésének idején vitték nyilvánosság elé és tűzték napirendre a településfej­lesztési hozzájárulás társa­dalmi elfogadtatását. A népfront sohasem hallgatta el, s a településfejlesztési társadalmi munka szervezé­sével és sikerével bizonyí­totta is, hogy a lakosság anyagi eszközeinek és önként vállalt munkájának nagy szerepe van a lakóhely kom­munális viszonyainak, szol­gáltatásainak, közösségi in­tézményeinek fejlesztésében. Ez a helyes elv vezérelte a településfejlesztési hozzájá­rulásról szóló jogszabály megalkotóit is. De a sok te­kintetben rossz hatásfokú és szemléletileg problematikus, a meggyőződést és néhol a lakossággal való érdemi megvitatás szándékát is nél­külöző előkészítő munka azonban több helyen, főleg a nagyvárosokban feszültsé­geket is okozott. Megmutat­koztak itt a döntéselőkészítés és a félreértett demokrácia árnyoldalai fent és lent egy­aránt. Ebben a helyzetben mozgalmunk bizonyos gyen­geségei is megmutatkoztak. A népfrontmozgalmak a demokrácia fejlesztésére irá­nyuló szándékát bizonyította a népfronttestületek megvá­lasztásának új módja is. A testületek összetétele társa­dalmi, politikai szempontból kedvezően alakult. Azt re­méljük, hogy új bizottsága­ink alkalmasak lesznek a kö­vetkező öt esztendőben a népfront előtt álló feladatok megoldására. Az előttünk álló és az el­következő időszakban ránk váró feladatokra tekintve, mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy változtak a népfrontmunka társadalmi körülményei, a szövetségi politika és a nemzeti egység feltételei, változott az a tár­sadalmi környezet, amelyben a népfrontnak is dolgoznia kell. Változatlanul igaz azon­ban, hogy a dolgozó társa­dalom különböző csoportjai közötti együttműködés alap­ja a munkásosztály és a szö­vetkezeti parasztság szövet­sége. Ámde azt sem hagyhat­juk figyelmen kívül, hogy ezeknek az osztályoknak is megvan a maguk belső, gyorsan alakuló, érdekeiket is érintő szerkezete. A nemzeti egység és a köz- megegyezés megerősítését, az értelmiséggel való szövetség kiteljesítését, az értelmiség egyik-másik csoportjával megújítását haladéktalanul napirendre kell tűzni. Az előttünk álló óriási feladatok megoldása elképzelhetetlen az értelmiség elkötelezettsége és nagy hivatástudattal vég­zett munkája nélkül. Javíta­ni kell az értelmiségi mun­ka kibontakozásának feltéte­leit. <-­A népfront tevékenységé­ben központi helyet foglal el a jövőben is a szövetségi politika. A Hazafias Nép­front párttagok és pártonkí- vüliek közös mozgalma, amely minden ember kezde­ményezőkészségére számítva szervezi meg az együttműkö­dést az ország előtt álló fel­adatok megoldására. Határo­zottan kell érvényt szerezni annak az elvnek, hogy ha­zánkban a pártfunkciók ki­vételével minden funkciót betölthetnek pártonkívüliek. A népfrontmozgalom tá­mogatja a VII. ötéves terv fő céljait azzal, hogy sajátos társadalmi megbízatásánál és rendeltetésénél fogva, tö­rekszik érvényt szerezni az országgyűlés által jóváha­gyott településpolitikai kon­cepciónak; a természet- és környezetvédelmi, a közmű­velődési törvénynek. Azon munkálkodik, hogy az elosz­tási viszonyokban ne erősöd­hessenek meg ellenőrizhetet­len folyamatok, amelyek a társadalom helyes értékrend­jét, megfelelő magatartását, egységét veszélyeztető szo­ciális különbségeket hoznak létre. Ám jól tudjuk, hogy a társadalmilag hasznos tel­jesítményt jobban elismerő, igazságosabb elosztás fel­tételeit a hatékonyabb ter­meléssel lehet megteremteni. Valljuk, hogy a gazdaság­ban kiéleződött ellentmon­dások, egyensúlyi zavarok megkövetelik a határozott to­vábbhaladást a reform útján — és nemcsak a gazdaság­ban! Gondjaink megoldásá­nak kulcsa nemcsak a gazda­ság egyik-másik területének szabályozásában van, hanem a társadalomban, az ember­ben. Az emberekben rejlő képességek mozgósítása fel­tételezi az egész társadalom fejlesztését, az intézmények és a módszerek megújítását. A szocializmusban is szük­ségképpen létező érdekkü­lönbségeket a nagyobb telje­sítmény és a társadalmi egy­ség eléréshez szolgáló hajtó­erőnek tekintjük. Ehhez az érdekképviselet és az ér­dekvédelem további intéz­ményesítésére, a társadalom egész döntési rendszerének a továbbfejlesztésére van szük­ség. A párt elvi irányítása mel­lett, a jövőben nagyobb ön­állósággal kell a népfront­nak tevékenykednie. Ennek tudatában kell megvizsgál­ni a népfront érdekképvise­leti szerepének újabb lehe­tőségeit és a változó helyzet­nek, az újabb követelmé­nyeknek megfelelő munka formáit. Támogatjuk azt a javaslatot, amely a most le­záruló ciklus végén az or­szágos elnökségben hangzott el ési kezdeményezte, hogy az újonnan választott or­szágos tanács dolgozza ki a népfront összevont program­ját, figyelembe véve a moz­galom sajátosságait és min­den állampolgárt érintő köz­jogi szerepét. A demokratikus és érdek- képviseleti lehetőségek szé­lesítése céljából keresni kell a népfront és az állami szer­vek együttműködésének to­vábbi lehetőségeit. Minde­nekelőtt a döntés-előkészítés­ben, a társadalmi ellenőrzés folyamatában való részvéte­lünket, a társadalmi viták, a törvény-előkészítés és tör­vénykezdeményezés kérdése­it kell megvizsgálni. A szocialista demokrácia alapelvei szerint szükséges megvizsgálni a demokrácia intézményeinek működését. A csupán formálisan demok­ratikus intézményeket tartal­massá kell tenni, vagy ha szükségtelenek, meg kell szüntetni. A tanácsok és az elöljáró­ságok szerepe növekszik a társadalomban és növekedni fog a jövőben is. A nép­front közreműködik a taná­csok önkormányzati jellegé­nek erősítésében, az ehhez szükséges társadalmi felté­telek megteremtésében; a ta­nácsok és az állampolgárok kapcsolatának építésében, e kapcsolatok teljes demokra­tizálásának folyamatában. Meg kell vizsgálni, hogyan kapcsolódhatna be a nép­front néhány fontos területen az eddiginél is nagyobb mér­tékben és következetesebben a döntés előkészítésébe; pél­dául olyan kérdésekben, mint az éves, középtávú és távlati népgazdasági tervek, vagy az új adók és adórendszer beve­zetése, új szociálpolitikai koncepció kidolgozása, a nyugdíjrendszer továbbfej­lesztése, a gazdasági szerke­zet változásából következő társadalmi hatások vizsgála­ta stb. A kulturális életben első­sorban az iskolaügy és a köz- művelődés területén vannak és lesznek feladataink a jö­vőben is. Az oktatásban és a közművelődésben keresni kell a társadalmasítás és a társadalmi közreműködés újabb lehetőségeit. A szövetségi politikából adódó feladatokhoz és a Ha­zafias Népfront tevékenysé­géhez hagyományosan hoz­zátartozik és szervesen beil­leszkedik a rétegpolitikai munka. Meg kell fontolni, hogy a népfrontmozgalom milyen kereteket, milyen for­mákat alakítson ki a jövő­ben kifejezetten az ifjúság- politikai munkában, elsősor­ban talán a lakókörzetekben és az egyetemeken, főiskolá­kon. Sokasodnak a nők és első­sorban az anyák gondjai. Olyan jelentőségű társadal­mi kérdésről van szó, amely az eddiginél több figyelmet, átfogóbb politikai munkát igényel a népfronttól is. Nem elhanyagolható ma Magyarországon azoknak a száma, akik a rossz körül­mények miatt az úgyneve­zett hátrányos helyzetű cso­portok vagy rétegek köréhez sorolhatók. Ide tartoznak az esetek többségében a tanyán, a rossz adottságú kistelepü­léseken, az elmaradott régi­ókban élők, a nagycsaládo­sok, a pályakezdők és a nyugdíjasok jelentékeny ré­sze. Tudnunk kell, hogy ezeknek az embereknek a gondjai az elmúlt években megsokasodtak. A népfront­nak a gondjaikban illetéke­sek megkeresésével, a társa­dalmi erők mozgósításával lehetőségeihez képest támo­gatnia kell ezeket a rétege­ket, humánus okokból és tár­sadalompolitikai megfontolá­sokból egyaránt. Jó tudni, hogy az 1986-os népgazdasá­gi terv — összhangban a XIII. pártkongresszus hatá­rozataival — már megteszi az első lépéseket ezeknek a hátrányoknak a leküzdésére. Sok tekintetben egészen más gyökerű kérdés a ci­gányság ügye, ma még azon­ban ide tartozik, hiszen zö­mében hátrányos helyzetű rétegnek kell tekintenünk. Feladatunknak tartottuk ed­dig is, feladatunk lesz a jö­vőben is azon munkálkodni, hogy a cigányság beillesz­kedjen és beilleszkedhessen társadalmunkba, egyenjogú állampolgárként, egyenlő le­hetőségekkel, egyszersmind egyenlő kötelezettségekkel is. Társadalmunk szocialista tartalmú egységében nagy jelentősége van nemzetiségi (Folytatás a 3. oldalon) flz első nap Békés megyét 29 küldött képviseli a Hazafias Népfront VIII. kongresszusán. Meghívottként van jelen dr. Lovász Matild, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának titkára, Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, Márk György, a Román Szövetség főtitkára, valamint Hegyesi János, az 1944-es debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. A békéscsabai városi tanács autóbusza tegnap reggel fél 7-kor indult a Körös Hotel elől. Ködös volt az idő, de Pest alatt már ragyogóan sütött a nap. Megyénk kül­dötteit a Hungária Grand Hotel 7. emeletén helyezték el. Az egy- és többágyas szobákban tévékészülék és te­lefon szolgálja a vendégek kényelmét. A szálloda étter­mében lehetett reggelizni, ebédelni és vacsorázni, míg a tanácskozás színhelye az Építők Szakszervezetének szék­háza. Autóbuszokkal szállítják a részvevőket a kong­resszus színhelyére. Küldötteink az oldalsó emeleti ré­szen kaptak helyet. A kongresszus tegnap délután 2 óra­kor kezdődött és 6 óra után fejeződött be. Hetedikként Darócz Ernőné mezőberényi szövőnő kapott szót, és nagy sikert aratott hozzászólásával. Egyébként a hazai és külföldi tudósítók számára minden feltételt megterem­tettek ahhoz, hogy munkájukat eredményesen folytassák. A szombati programon —, amely reggel fél 9-től este 6 óráig tart — folytatódnak a tegnap megkezdődött hoz­zászólások. — y — n

Next

/
Thumbnails
Contents